Délmagyarország, 1986. április (76. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-29 / 100. szám

Kedd, 1986. április 29. Szegediek Parnasszusa(i) M rádiófigyelő A Parnasszus fenti birtokviszonyban ezúttal egyáltalán nem írókkal hozható összefüggésbe, már ami a közvetlen helyzetet illeti. Persze tudjuk, az irodalom minden időnkénti látszat dacára a legdemokratikusabb emberi szellemépítmények egyike: aki olvasni szeret, gyakorlatilag egyfolytában a Parnasszus közelében van. Azok a szegediek pedig, akik a Művelődési Minisztérium, a SZOT és a rádió műveltségi játékának, a Mosolygó Parnasszusnak második, műit héten kedden este a Kossuth adón közvetített elődöntőjében a székesfehérváriakkal vetélkedtek, mindenekelőtt bizonyos, igen érdekes bizonyítékok sorát szolgáltatták. És nem is elsősorban az ilyenkor szokásosan felsorolt erényeket: az olvasottságot, a tájékozottságot, a gyakran imponáló anyagismerettel fémjelezhető felkészültséget. Mindez szinte természetesnek tűnt. Más viszont — nem annyira. A szegediek Parnasszusán először is nyugalom volt található. Higgadt magabiztosság, hűvösen elegáns tettrekészség. Az igen ügyesen fölépített, egymásba kapcsolódó kérdéskörök nemcsak azt, a műsor végén ki is mondott aggálycáfolatot erősítették meg, hogy a könyvtárak tán mégsem konganak üresen manapság — hanem megmutatták egy szellemiekben edzett, ismereteiket „schlagfertig" módon bármikor reprodukálni képes csapat másfajta minőségét is. A zsűri eredményhirdetése, értékelése kövben hallott mondat, miszerint „világbajnoki formában" játszott a két csapat, a sportanalógiákon túl a szegediekre vonatkoztatva azért számíthatott elsősorban helytállónak, mert tényleg úgy hallatszott: ez a gárda bárhol, bárkivel szemben tudná „hozni magát". E sok, már-már üdvrivalgásszámba menő dicséret után jöjjön egy ellenkező előjelű Parnasszus-bizonyíték: az ilyesféle Parnasszusokon, hallhattuk még a zsűritől is, mindenekelőtt a lexikális tudás mindenekfölöttiségére van szükség. Jóformán kizárólagosan. Ez ugyan nem a szegediek hibája, mégis tény: az önálló gondolkodásnak, az autonóm szellem megnyilvánulásainak semmi tér nem nyílik az efféle Parnasszusokon, még ha azok mosolygók is. Hiszen olyasféléket lfell kitalálni, magyarán különböző memóriaraktár-kívánalmaknak eleget tenni, hogy például mi volt a neve a Svejkben a szépasszonynak, akihez a szintén kitalálandó Lukás főhadnagy levelet irt. Az élő lexikonként funkcionáló csapattagok lehettek világbajnoki formában — így mégis csak egy jó hazai NB l-es teljesítményt követelt tőlük a játék ilyesféle formája. Hogy győztünk, mondhatni fölényesen, azt perszé ezek után fölösleges is bejelenteni. (41:31 — ide!) Még azt is majdnem, hogy természetesen örülünk, szurkoltunk és szurkolni fogunk ezután is, gratulálunk stb. Azt viszont feltétlenül: roppant szíveden hallgatnánk szegedi csapatot egy olyan játékban is, ahol két lábon járó vérsengő lexikonok kívánalmain túl (vagy: helyett!) a koncepciózus, saját kútfőből merített, átfogó jellegű egyéni gondolatok — magyarán: szellem — alkalmazási a tét, és egyben a cél is. — Hátha ott is így „tarolnánk", ki tudja . . . Domonkos László Áz önbizalom fél siker Végre egy példa a gondos műsorszerkesztésre! Péntekről, amikor valószínűleg legtöbben hagyják egész estére nyitva a készüléket (föltéve, ha nem „vették ki" a háromnapos hét végét). A Maurizius-ügy utolsó előtti részletét, plusz Vitray Tamás Teleferéjéből az első beszélgetést még megnézhettük, csak aztán kellett átkapcsolni. Már annak, aki ezúttal Vitrayról is képes volt lemondani (egyébiránt első beszélgetőpartnere éppen Komlóssy Ildikó volt, Berdál Valéria egyik kiemelkedő tehetségű tanítványa, aki a tengerentúl aratott sikereiről számolt be). Mert gyötörte a kíváncsiság: vajon miként, sikerült Esztergályos Károly meglepő vállalkozása? Aki ezúttal Albert Camus A bukás című, utolsó nagy regényének megfilmesítését vette a fejébe. Hogy miért a meglepődés? Leginkább a vállalkozás merészsége képeszti el az embert; a kortársnak számító, fiatalon, 47 éves korában, 1960-ban meghalt francia iró hazájában és az egész világon sokat vitatott életművéhez, annak is egyik legmélyebbre ásó, legnagyobb szabású darabjához hozzányúlni, áttenni más műfajba, itt, most — bizony önbizalmat igénylő elhatározás. Camus munkásságának nem tűi nagy terjedelmű a magyar nyelvű irodalma, ami róla, ^filozofikus műveiről, regényeiről, színdarabjairól éti novelláiról megjelent, az az értékelés is roppant ellentmondásos. Hiszen oly közel van' a mához, az idő rostája még, hogy' is működhetne! Némelyek majdhogynem kidobják, kidobták őt és művét — együtt az egzisztencializmussal. Mások a világirodalom legnagyobbjai közé emelték, emelik, mint filozofikus hajlandósággal rendelkező, istenáldotta irodalmi tehetséget. Akinek az emberi lét legátfogóbb erkölcsi kérdéseit igen nagy hatással sikerült regényeiben megérzékiteni Tény, hogy a leghíresebb regények, a Közöny. A pestis nálunk is kapós olvasmányok, értelmiségiek körében. A bukás kevéssé ismert, s ha innen nézzük, azt is mondhatjuk: miért ne a tévé népszerűsítse, milliós közönségnek? Am nem mindegy, hogyan? Amennyiben megtaláltatik a „vezeklő" ügyvéd veretes mondatainak nekünk szóló értelme, itt és most fontos jelentése, s ez híven közvetítődik — nagy eseménye lehetett volna a Camus—Esztergályos-film a magyar televíziózásnak. A feltételes mód jelzi, aggályaink vannak. Mint irodalmi mű tévés adaptációjakor mindig, most is eleven a kérdés: vajon a folytonos gondolkodást, viszszalapozást, „lassú emésztést" igénylő, mert többértelmű, többrétegű irodalmi szövegnek nem éppen e legfőbb értéke sikkad el a „képesítéskor"? Ha mégoly tehetséges színész mondja is? Kozák András alighanem mindent megtett, amikor a nehéz textust az élő beszéd modorában igyekezett közvetíteni. Am nem segített neki a rendező, ellenkezőleg. Valószínűleg a hangulati hatást kívánták fokozni, ezzel a szöveg „mögötteseinek" jobb megértését segíteni a különös díszletek között fölvett képek. A végeredmény azonban a szándék ellen dolgozott. A nagyon is világos, logikailag követhető, Kozák jósoltából bizonyos fokon még át is élhető szöveget szinte robbantották a filmnek azok a képei, melyeken nem a színész arcát láttuk. Zavaros, átfoghatatlan; logikátlan lett minden. Vagy, legyünk finomabbak, legalábbis igen nehéz volt követni a kétségtelenül bravúrosan fényképezett, fény-árnyékos villódzásokkal dús, ködökkel, homályokkal, tárgyak és emberek kontúrjaival sejtelmes képek jelentéstartalmát. A párizsi sikeres életéből önmagát száműző, azontúl mindannyiunk ügyvédjeként működő, az élet csapdáitól a gondolkodó embert óvni igyekvő főszereplő — Camus erkölcsi és irodalmi nagysága — ilyen módon hatott is, meg nem is. Kire mennyire — nehéz eldönteni. Alighanem az van a dolog mögött, hogy a rendezőre, az intellektuális érzékenységű Esztergályosra is hatott. Csak ő serrj fogalmazta magának pontosan e hatás mibenlétét — mielőtt forgatni kezdett. Őszinte sajnálatunkra az egy óra 10 perces monológ után nem volt módunk élvezni A szép kurtizán históriáját, s örülni a műsorszerkesztés precizitásának. Mi tagadás, elnyomott az álom. Sulyok Erzsébet Egy koponya két élete Nem félt kimondarű a minap a televízióban Tigyi akadémikus: tudományos szenzáció az a koponyalelet, amelyet az idén februárban adott át a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeumnak Szőr György, kotróhajóvezető. A lelőhelyről és elődünk föltételezett neméről elkeresztelt ritka értékes koponya Tolnai Gyuri néven vonult be a nemzetközi jegyzékbe, illő hát, hogy a hazai közvéleménynek is bemutatkozzék. Ebben volt segítségünkre Farkas Gyula docens, a JATE embertani tanszékének vezetője, aki az MTA Biológiai osztályának Antropológiai Bizottsága tagjaként részt vett a minap Szekszárdon megtartott tudományos ülésen. Szóljunk először az újjászületésről, azaz a koponya második „életéről". Tavaly, egy meleg nyári napon Szőr Mátyás hajós, mkit eddig olyannyiszor, annak rendje s módja szerint végezte megszokott munkáját. A dunai kavics kitermelése közben, a Tolna megyei Madocsa melletti zátonynál a sóder kő-zött valami különösre, egy koponyára bukkant. Megmentette, hazavitte, s a család bizonyára érdeklődéssel nézegette — a következő év februárjáig. S mint hogy nekik nem vallott magáról semmit a hajdanvolt ős, úgy gondolták: náluk szakavatottabb utódoknak talán sikerül szóra bírniuk. így került hát a lelet a múzeumba, majd a legilletékesebbek, a kutatók látószögébe. Azóta a koponya Tolnai Gyuri néven új életet kezdett : legutóbb egy egész akadémiai bizottságot fogadott új hajlékában. Amit eddig sikerült megtudnunk róla: az emberi koponyatető homlokcsontból, falcsontokból (ezek köziil a bal oldali hiányos) bal orrcsontból, hiányos ékcsontból és töredékes rostacsontból áll. A koponyatető alakja, nagysága, megjelenési formája és állaga alapján a kutatók'arra következtetnek, hogy egy késő neandervölgyi (esetleg korai sapiens) jellegű ember koponyájának része lehet. (1932-ben a Subalyuk barlangból került elő úgynevezett klasszikus neandervölgyi lelet, amelynek korát 70-80 ezer évesre becsülik.) A bizottság így ránézésre 30-80 ezer esztendősre „saccolta" a madocsai leletet, ezt látszik igazolni az a tény is, hogy a Duna medrének felsőbb rétegeiben találták. Előkerülésének körülményei azonban nem teszik lehetővé, hogy pontosan meghatározhassák az eredeti származási helyet, hiszen meglehet, hogy rétegcsúszással került a Dunába. Hogy hol zajlott Tolnai Gyuri első élete és pontosan mikor, arról hosszadalmas, alapos faggatózás után válaszolhat csak a kutatóknak. Az MTA kibővített bizottsága kidolgozta a lelet tudományos feldolgozásának programját, amelynek elvégzéséhez a hazaiakon kívül külföldi intézet munkája is szükséges. A paleoszerológiai vizsgálatok során a csontvázból igyekeznek meghatározni ősünk vércsoportját. A paleopatológus — éppen a szegedi embertani tanszék egyik munkatársának — feladata, hogy kimutassa az egyes betegségeket, anatómiai rendellenességeket. Lézeres vizsgálatokkal az anyag szerkezetét kutatják. A geológus arra keresi a válaszd, hogyan került erre a területre a koponya. A csont belső felszínéből neurológiai, anatómiai következtetéseket lehet levonni. Egyik legbonyolultabb vizsgálatnak éppen abszolút korának meghatározása tűnik. A radioaktivitás csökkenéséből legfeljebb 35-40 ezer évig lehet következtetni az anyag korára hosszabb idő alatt azonban annyira csökken a radiocarbon tartalom, hogy ez a módszer már nem alkalmazható. Másik után kell nézniük a kutatóknak, ha — amint föltételezik — ennél esetleg régebbi a koponyalelet. Ahhoz, hogy az emberré Neveléstudomány és gyakorlat A pedagógiai társaság elmúlt öt éve Az utóbbi ötéves munkáról adtak számot, vezetőséget és küldötteket választottak a Magyar Pedagógiai Társaság Csongrád megyei és szegedi tagozatának tegnapi ülésén. A pedagógusok szakszervezete megyei bizottságának támogatásával működő szervezetnek jelenleg 125 tagja van, a neveléstudománnyal foglalkozók, kutatók, a felsőoktatásban dolgozók, valamint gyakorló tanárok, tanítók. Azon munkálkodnak, hogy közelebb kerüljön egymáshoz a pedagógiai elmélet és az iskolai oktatás-nevelés. Fórumokat teremtenek, hogy kicserélhessék nézeteiket, rtiegismerjék egymás kutatási területeit, hiszen a szervezetnek az is a célja, hogy a gyakorló pedagógusok közül mind többen váljanak a neveléstudomány művelőivé. v A társaság helyi tagozata az elmúlt öt évben számos ankétot, felolvasó ülést, tapasztalatcserét szervezett a fönti célok érdekében. Emléküléseket tartottak, melyeken áttekintették a magyar közoktatás fejlődésének 40 évét, az iskola és az úttörőmozgalom (ez utóbbit az idén, az úttörőmozgalom 40. évfordulója alkalmából). Az ankétokon a nevelés-oktatás fontos kérdéseivel foglalkoztak, igy a pedagógiai értékelés korszerűsítésével, az 5 napos tanítási hét tapasztalataival, az iskola és a család kapcsolataival, a tehetséggondozás és a pályairányítás kérdéseivel, az iskolai kísérletekkel és az oktatás távlati fejlesztési tervével. Könyvbemutatókat tartottak és különféle iskolák munkájával ismerkedtek' a kihelyezett üléseken. Tegnap Veszprémi László, a szervezet titkára köszöntötte a tagságot, a vendégeket, köztük Köp/ Lászlónét, a pedagógusok szakszervezete központi vezetőségének titkárát, Koncz Jánost, a megyei pártbizottság titkárát, majd Ágoston György egyetemi tanár, a tagozat elnöke számolt be a föntiekről. Az újjáválasztott vezetőség héttagú: az elnök, és a titkár személye változatlan, Hegedűs Gyuláné (Szentes) a jegyző, a megye városainak képviselőivel bővült a vezetőség. A társaság országos tisztújító ülésére öt, küldöttet választottak. Hazaérkezett a színház operatársulata Majd egy hónapos, megerőltető nyugat-európai turnéjáról tegnap hazaérkezett a Szegedi Nemzeti Színház operatársulata. Az együttes — a szegedi szimfonikusok valamint az iskolai énekkar közreműködésével — három szereposztásban Bizet Carmenjét játszotta huszonöt előadásban Hollandia, az NSZK, Svájc és Ausztria helységeiben. Több mint tízezer kilométert utaztak, s a becslések szerint 30 ezer néző látta produkcióikat. Vasárnap este léptek föl utoljá az ausztriai Vöcklabruckban, tegnap reggel szálltak buszokra, a kora délutáni órákban érkeztek Hegyeshalomra, s a késő esti órákra várták Szegedre a Zenés színház elé válás folyamatában elhelyezhessünk egy hajdan élt embert maradványai alapján, hat fő kérdésre kell megtalálniuk a választ a szakembereknek. Tudniuk kell, milyen geológiai korból származik, az esetleg vele együtt megtalált eszközökből lehet arra következtetni, egyáltalán ember volt-e, s a fejlődés melyik fokán állt. Az állati és növényi maradványok, a tűz nyoma, más emberi csontok elárulhatják, mikor élt, de azt is, hol, milyen körülmények között. A vértesszölősi előemberről, aki 300-450 e?er éve élhetett, mind a hat „információt" sikerült megszerezniük a kutatóknak, hiszen ott, mintegy 6 ezer kőeszköz, növények, állatok, tűzre utaló nyomok segítségükre voltak. Madocsa környékén .sajnos egyelőre csak állatcsontokat találtak, de kérdés, ezek mikoriak, használható adatokhoz juttatják-e az utókort. Tolnai Gyuri föladta hát a leckét a tudósoknak, akik valószínű, igen hosszú távú program után adhatnak teljes képet hajdanvolt életéről. Mindenesetre addig is — az értékes koponyának, kijáró-féltéssel, fölbecsülhetetlen nemzeti kincsként tekintünk rá. Chikán Ágnes Ifjú matematikusok versenye Ma, kedden délelőtt kerül sor a Radnóti gimnáziumban a középfokú iskolák I—II. osztályai számára kiirt Arany Dániel matematikaverseny II. fordulójára. A szegedi középfokú iskolákból a következő tanulók kerültek be a II. fordulóba: Boda Zoltán, Gazdik Attila, Gál Marianna, Hegyi Zoltán, Kéri Rita Makay László, Pótha Csaba, Komlósi Péter. (Ságvári gimnázium), Seres Ildikó, Boros Péter, Dékány György, Nagy László, Szépkuti István (Radnóti gimnázium), Illés Genovéve (Tömörkény gimnázium), Kasonyi Gabriella (Kőrösy szakközépiskola), Dobarczki Attila, Krajcsovicz Adrián, Szatmári Károly (Vedres szakközépiskola), Szűcs Róbert (Déri szakközépiskola). A verseny írásbeli feladatok megoldásából áll. Liszt Ferenc művészetéről Liszt Ferenc művészetéről tart előadást Pál Tamás Liszt-díjas karnagy a Collegium Artium zenetudományi szekciójának foglalkozásán ma, kedden este 8 órai kezdettel az egyetem Dugonics téri központi épületének aulájában. Közreműködik Zsigmond Zoltán (zongora), Szüts István (ének), valamint a Délép Szegedi Zenebarátok Kórusa (karigazgaló: Molnár László). Az esten mutatkozik be az olasz Insieme Italiano kamaraegyüttes is v I »