Délmagyarország, 1986. április (76. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-25 / 97. szám

2 Csütörtök, 1986. április 25. Hol szorít a cipő? Ifjú mérnökök, technikusok, közgazdászok vándorgyűlése Tegnap, csütörtökön délelőtt kezdte meg munkáját a Technika Házában a XII. ifjú mérnök, technikus, közgazdász vándorgyűlés. Az esemény rendezője a Bőr, Cipő és Bőrfeldolgozó Tudományos Egyesület megyei csoportja, amiből már az is kiderü. lábbeli gyártásunk kerül terítékre a kétnapos konferencián. Tavaly októberben Budapesten rendezték meg a Nemzetközi Cipőtechnikusok Uniójának kongresszusát. Az ott elhangzott legszínvonalasabb előadások hazai adaptálása a mostani tudományos ülés, s mint ilyen kiváló alkalom a nemzetközi kitekintésre. Az ország cipőipari vállalatai és szövetkezetei 220 szakembert' küldtek el Szegedre. A két nap alatt nyolc előadást hallhatnak az érdeklődők, négy gyárlátogatással is igyekeznek színesebbé tenni a kínálatot, de kerekasztal beszélgetésekkel, vi tákkal is szeretnék elősegi-1 teni a szakemberek széleskörű tájékoztatását. Hogy valójában hol is szorít a cipő? És hogyan lehetne megszüntetni a gondokat? Erre is igyekszik feleletet keresni a most tanácskozó fórum. Annyi bizonyos, hogy néhány éve a hazai cipőiparban is megindult egy folyamat, amit a korszerűbb, versenyképesebb piaci termelés előhírnökének is mondhatnánk. Kiemelten foglalkoznak a szakemberek a mikroelektronika bevonásával, alkalmazásával a bőrés cipőiparban. A fejlett, külföldi cipőgyárakban ma már szinte minden fázist — a tervezést, a szabászok munkáját, varrást, az alsóés felsőrész készítést — igyekeznek a mikroelektronika bevonásával meggyorsítani, gazdaságosabbá, ésszerűbbé tenni. Magyarországon is megjelentek már néhány helyen a számítógépek a lábbelicsinálásban, de varróautomatákból hírből sincs annyi, amennyire szükségünk lenne. A modern technika bevonása ma még lassúbb a kelleténél. Legfőkébb ezen a téren szorít az a bizonyos cipő. De előre kell lépnünk a munkaerő jobb kihasználásában, a gépesítésben is, akárcsak a nyersanyag és energia felhasználásának jobb megtervezésében, csökkentésében. A piacokhoz való rugalmasabb alkalmazkodás a magyar cipőipar értékesítési lehetőségeinek alakulásában döntő szempont. A vándorgyűlés legfőbb feladata, hogy a megoldásra váró kérdések megvitatásával segítséget nyújtson a szakemberek mindennapi munkájához, s így a cipő szorítását valamelyest enyhíteni tudja. A tanácskozás ma délután öt órakor ér véget R. G. The Country Vegyes Megvolt hát kedden este a második szegedi countrytalálkozó. A házigazda Riverside együttes nem irigylésre méltó nagyságrendű szervezőmunkájának köszönhetően, jó öt órán át ¡hallhattuk a műfaj legrangosabb hazai profi és legtehetségesebbnek ítélt amatőr képviselőit. Ez jó. Az est vége felé a konferanszban hallhattuk: remélhetőleg bebizonyosodik, hogy a hangulatos, kitűnő countryzene nagy divata, erős hulláma talán mégsem a múlté már. Ez is jó. A reflexiók viszont, mindent összevetve: fölöttéb vegyesek Nagyon is. És ez még akkor is rossz, ha föltétlenül (és nem protokollárisán) dicsérét illeti a kezdeményezést, a rendezést, magát a folytatásra méltó, hagyománnyá joggal válni akaró programot. Menjünk hát sorjában. A Radnóti gimnázium hangulatteremtőként elsőnek fellépő, Sik Péter vezette Square Dance Groupja esetében a középiskolás mivoltot az értékelésnél éppúgy számításba kell venni, mint a sajátos, általuk képviselt amerikai néptánc viszonylagos ismeretlenségét, és a hangulat kezdeti, szükségszerű mélypontját. Arra viszont alig van magyarázat, hogy a kisérő Riverside miért tűnt ekkor oly elfogódottnak, hogy a hegedű gyanúsan erdélyies, leginkább talán a széki népzene elemeire emlékeztető stílusban szólt, s miért is válhatott önmagában — éppen az eredeti szándék dacára — oly monotonná a produkció. S ami még furább, ez a monotónia a két meghívott együttes, a zalaegerszegi Lorenzo és a kecskeméti Bohém esetében még folytatódott, illetve fokozódott. A Lorenzo tisztes amatőr társaság ugyan, a ragtime-ot játszó kecskeméti zenekarnál azonban láthatóan még az okozott gondot a bősz kottaolvasás közben, hogy jaj, istenem. csak el ne vétsünk valamit. Mivel a szervező Riverside együttes tagjaitól (tudom, mennyire nehéz is volt a jelentkezők közül a választás, nem minden malícia nélkül, csak arra tudok gondolni, milyenek lehettek vajon a többiek beküldött kazettái? A viszonylagosság, akárcsak a vállalkozókedv, tudjuk, nemcsak dicséretre, de bírálatra is érdemes. Na gyobb baj, hogy kiutat mutatni e téren a kritikus aligha tudhat. Igaz, nem is föladata . . Jött viszont a jól ismert 100 Folk Celsius, úgy is, mint az ország gyermekeinek Paff, a bűvös sárkány édes szülei Anélkül, hogy a countryzene szakmai kritériumaiba belemélyednénk, nem árt hangsúlyozni, hogy számaik jelentős része alig különbözött teljesen másféle könnyűzenei stílusok közepes színvonalú interpretációitól, a Túró Rudi nevezetű reklámnótáért pedig a gyártó cég bizonyára sokkal jobban lelkesedik, mint a közönség tette. Az est második része mutatta föl viszont azt a hőn áhított többletet, ami nemcsak a countrytalálkozó létjogosultságát, hanem legszebb erényeit is jelentheti Két egészen nagy fölfedezéssel kezdődött- a háromtagú budapesti Revival Bandnek bizton komoly jövő jósolható, a réges-régi, klasszikus Peter, Paul and Mary-féle stílus iskolázott, magas szintű fölelevenítése (és különösen Vámos Dominika gyönyörű énekhangja) igazi élményt jelentett. S amikor Várkonyi Béla, a Revival tagja a Country Diplomats-duó tagjaként, oldalán az 1983-as Ki mit tud?-győztes Kaszab Tiborra is föltűnt, már sejteni lehetett: ez a jó széria folytatódni fog. Így is történt Bluesaik éltek, játékuk rendkívül kulturált, letisztult, elegánsan profi S mellékesen a hangulat ama bizonyos, régen várt emelkedése is nekik volt köszönhető. Nagy szerencsének mondható, hogy utánuk végre az „igazi", aj valóban egyre re* ményteljesebben „feljövő" Riverside következhetett. Akiknek számaira — elsősorban a Töltsd el ezt az éjszakát velem, a Várj egy kicsit és az Én vagyok a saját nagypapám című dalokra gondolok — ezután alighanem Szegeden kíyüi másutt is jó lenne figyelni. Talán segít a dolgon, hogy újabb szép és friss Sikerrel érkezhettek: a Sopronban ánrilis 11—13. között megrendezett országos egyetemi-főiskolai kulturális seregszemlén c zsűri és a közönség különdíját egyaránt ők kapták . .. A programot záró nagyágyú, a Bojtorján együttes végső soron már csak a koronát tette föl a végül is jól sikerültnek mondható második félidőre, noha általában régi, jól ismert számaikat adták elő (igaz, ezeket ügy,' hogy aj legkényesebb igényeknek is megfelelhettek). Hogy végezetül az egész találkozóra stílusban, summázatként mégis afféle „The Country Vegyes" értékelés alkalmazható, talán még természetes is. Ráadásul a folytatás ténye és igénye nyilvánvaló Akkor «viszont- majd Domonkos László Kell lenni kiútnak Közös vezetés a baksi téeszben Telt ház volt tegnap, csütörtökön délelőtt a baksi művelődési házban. Az előcsarnokban várakozóknak feltűnhetett a filmajánlat: Az örökség bajjal jár. A Baksi Magyar—Bolgár Barátság Tsz elnökválasztó közgyűlésén nem vetítették ugyan le a filmet, de az összejövetel okát a cím jól kifejezte. Váczi Józsefnének, a most leköszönt tsz-elnöknek ez volt az utolsó, nagyközönség előtti fellépése, jöhetnek számára a nyugdíjasévek. Az ittmaradóknak nehezebb most a helyzete, a veszteséges, szanált tsz-t kellene valahogy életre kelteni. Hat évig dolgozott itt az elnökasszony, akkor még ő volt sokak reménysége, talán jó tsz-t csinál itt, ahol eddig még senkinek sem sikerült. Ha a tényeket nézzük, a győzelem elmaradt, s csak egy lerobbant gazdaságot tudott örökül hagyni. Marcsó Júliától, a Csongrád Megyei Tanács mezőgazdasági osztályának csoportvezetőjétől, a szanálási bizottság elnökétől nem túl sok biztatót hallhatott a tagság. Az 1985-ös évet 12 millió veszteséggel és 1 milliós alaphiánnyal zárták. A léggömb most végképp kipukkadt, de a baljós jelek már korábban is figyelmeztettek, nincst itt minden rendben. Tizenöt évre viszszamenően nem volt itt egy hosszabb stabil szakasz, vezetők jöttek, vezetők mentek. A gazdálkodás színvonala maradt csak átlagon aluli. Az 1980-as egyedi rendezéssel mankót kaptak a talpra álláshoz, de amikor a támogatások idején képzett tartalékok kimerültek, megtört a kibontakozás lendülete. Erre még rásegített az 1983-as aszály, s újra léket kapott az alig vízre bocsátott hajó. A veszteség már 1984-ben komoly méreteket öltött, de saját erőből — mint utólag kiderült, a valódi energiájukat meghaladóan — rendezték. Innen már nem lehetett visszaüt, változatlan munkafegyelemmel, termelési szerkezettel a veszteség csak nőttön-nőtt A növénytermesztést, állattenyésztést és ipari tevékenységet összevetve a napraforgó-termesztés és a palántanevelésen kívül minden csak a pénzt nyelte. Jelenleg a hitelek és kamatai önmagukban 13 milliós terhet jelentenek, ha a most ajánlott szanálási hitelt is felveszik, már 23 milliós adósságot kell az évek során ledolgozni. Ezt kigazdálkodni szinte lehetetlen egy ekkora kis szövetkezetben. A más tsz-szel való egyesülés, vagy a felszámolás nem tűnt járható útnak. Űj megoldás kellett: Keresztúri Istvánt, a Sándorfalvi Magyar—Lengyel Barátság Tsz sikeres elnökét kérték fel a közös vezetésre. A megyei tanács vb feltételekhez köti a hitelt és a 3,5 milliós dotációt. Csak egy pár közülük: a veszteséges ipari tevékenységet, a növénytermesztésben a roszszul sikerült részes művelést, a téli tépölibatartást meg kell szüntetni. Az általános költségeket legalább 20 százalékkal kell visszaszorítani, s a háztáji szolgáltatások teljes összegét meg kell téríttetni a tagokkal. A csengeleieknek bérbe adott földre szüksége van ennek a szövetkezetnek is, a megállapodást meg kell szüntetni. Az elnököt és két helyettesét, valamint a főállattenyésztőt felelősség terheli, ezért a tavalyi alapbérük egynegyedét megvonják tőlük. Ha a tagság elfogadja, hogy egy jól gazdálkodó szövetkezettel közös vezetést alakit ki, további pénzügyi kedvezményekre számithat. A szavazás eredménye egyöntetű: 171 szavazatból 170 elfogadta az űj programot, és Keresztűri István elnökségét. Ez volt az egyedüli útja, hogy a szövetkezet önállósága megmaradhasson. A felszólaló Farkas Miklós, a Teszöv tanácsadója és Papp István, a kisteleki pártbizottság titkára becsületes munkára, helytállásra buzdított. Keresztúri István nem ígért gyors sikert: — Akkorák a terhek, hogy ha a szanálásban ígért pluszkedvezmény elmarad, akkor jó munka mellett is lehetetlenné válik tagság és vezető egyaránt. Türelemre és a munka becsületének a visszaállítására van szükség. A kezdet: a gyűlés vége után mindenki visszament a munkahelyére, s folytatta a fél naora, a jövő tisztázása érdekében abbahagyott munkáját. T. Sz. I. pont: az oktatás Ülést tartott tegnap, csütörtökön délelőtt Szegeden a HNF-székházban a Hazafias Népfront Csongrád Megyei Nemzetiségpolitikai Bizottsága. Az 1983 novemberében megtartott nemzetiségi kongresszus határozatainak időarányos végrehajtásáról Petrusán György tanszékvezető főiskolai tanár, a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetségének elnöke tájékoztatta a testületet. Mint mondotta a kongresszus fontos feladatként jelölte meg az elért eredmények továbbfejlesztését, az anyanyelv szélesebb körű használatának elősegítését, s az utóbbi tárgyi, személyi feltételeinek megteremtését. Éppen ezért az elmúlt esztendőkben elsősorban az iskolai, anyanyelvi oktatás kérdései kerültek előtérbe Annál is inkább, mert a jelenlegi oktatási rendszer, a tananyag nem felel meg a legfontosabb követelményeknek. Nem szolgálja kellőképpen az anyanyelv elsajátítását, az önismeret, a nemzetiségi tudat kialakítását Nincsenek megfelelő tankönyvek, s kevés a jól felkészült pedagógus is. A kongresszus után elképzelések születtek az általános és középiskolai, valamint a felsőfokú képzés új koncepciójának kialakítására. Ezek közül az egyik leglényegesebb, hogy a nyelvoktató iskolákat fokozatosan két nyelvűvé — magyar, illetve nemzetiségi — kívánják tenni, s az ország 18 iskolájában pedig valamennyi tárgy oktatását anyanyelven tervezik. Mindez természetesen a nemzetiségi piedagógusképzés reformját is megköveteli). Az elképzelések szerint a jövőben a Szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola veszi át a román és szlovák nyelvű tanítóképzést is. (Az esztergomi szlovák fakultás megmarad, viszont a debreceni román nyelvi pedagógusképzés megszűnik.) A nemzetiségi óvónőképzés bázisa pedig Békéscsaba lesz. A kongresszusi határozatok Csongrád megyei végrehajtásáról szólva elsősorban azt emelte ki az' előadó, hogy örvendetes módon a nemzetiségi közművelődés ben nem következett be visszaesés. (A szövetségek egyébként a jövőben nagyobb súlyt szeretnének teletelni a kulturális, művészeti tevékenység támogatására.) Elevenebb iett a klubélet, emelkedett a nemzetiségi könyvek, folyóiratok száma, kétnyelvű monográfia jelent meg Deszkről és tervezik a magyarcsanádi szerb- és román nemzetiségtörténet megírását is. A néprajzi gyűjtésekben ugyancsak jelentős előrelépés történt. Petrusán György néhány szervezeti kérdésről is szóit. A szövetségek előtt álló feladatok közül azt "melte ki, hogy törekedniük kell a tomegkapicsolatok erősítésére, a választott testületekben folyó munka hatékonyságának növelésére A tájékoztatót követő vi Iában szót kért Rusz Márk, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének elnöke és Medvegy András, a szlovák szövetség munkatársa. Hozzászólásaikban elsősorban az oktatás kérdéseivel foglalkoztak T. E. T Rajzverseny Aradi Jenő emlékére rendeztek tegnap megyei rajzversenyt az úttörőházban. A hetedik-nyolcadik osztályos diákok három kategóriában mérték össze tudásukat: számot adtak a tananyag ismeretéről, tetszés szerinti eszközzel kötetlen .témát ábrázoltak, valamint a művészettörténet szabadon választott területét elemezték. A versenyt a megyei tanács pedagógiai intézete szervezte, a városi tanács művelődésügyi osztályának támogatásával. A vetélkedőt nagy érdeklődéi kísérte, sokan jelentkeztek, így az iskolákban selejtezőket rendeztek, s csak a legjobbak indulhattak a megyei fordulón, melyen a következő eredmények születtek. Az első kategóriát Juhász Gábor (Mindszenti Központi Általános Iskola) nyerte, második Fórián Tibor (Makó, (Széchenyi ált. isk., harmadik Pusztai Zsolt (Csongrád, Kossuth Téri Alt. Isk ). A második kategória győztese Kakuszi Gyöngyi (Szatymaz, ált. isk), második Nagy Nóra (Mindszent, Központi Ált. Isk), harmadik Berkó Ágnes (Szeged, Béke Utcai Ált. Isk), A harmadik kategóriában Jáky Nóra (II. Számú Gyakorló Alt. Isk.) került az első helyre, második helyezett Sánta Edit (Üllés, ált. isk.), harmadik Török Ibolya (Tápé, ált. isk ). Névadójára emlékezett a Zalka iskola Nagy László felvétele Bensőséges ünnepségen emlékeztek meg tegnap a Zalka Máté Általános Iskola és Úttörőcsapat diákjai, tanárai névadójuk 90. születésnapjáról Az eseményen ott voltak a városi pártbizottság és tanács, valamint a Tisza Volán és a konzervgyár szocialista brigádjainak képviselői is. Négyszázötven úttörő és kisdobos sorakozott fel az aulában, együtt énekelték a Himnuszt és az Internacionálét. A rövid műsorban Zalka Máté életének eseményeit elevenítették fel. Szabó Ágnes városi úttörőelnök leleplezte Czinke Ferenc Munkácsy-díjas érdemes művész alkotását, a tűzzománc Zalka-portrét, majd az iskolások megkoszorúzták a munkásmozgalom kiemelkedő harcosának domborművét. Az ünnepség után a vendégek megtekintették az emlékkiállítást Zalka Máté életútjának állomásait, idézeteket, fotókat. A kiállítás legjobban sikerült része a gyerekek keze munkája, kedves rajzokon örökítették meg, hogyan képzelik el * névadójukat. Az elmúlt hetekben a tanulók folyamatosan készültek az évfordulóra, tanulmányozták Zalka életét, versenyeken, pályázatokon vettek részt, melyeknek dokumentumait szintén közszemlére tették. «