Délmagyarország, 1986. április (76. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-24 / 96. szám

2 Csütörtök, 1986. április 24. Nem lázadó fenegyerek... Sétálsz az április végi tavaszi estében. Távolban hangol egy fülemüle, készül a májusi éjszakák boldog, önfeledt dalolására. Hirtelen hangzuhatag zúdul rád, hasítja szét az idilli csendet. A nyitott ablakon bömböl, árad kifelé a felhangositott tévékorunk vívmánya! Gyilkosság, terror, béketárgyalás, leszerelési javaslat, űrkutatás, tudományos szenzációk. Pontos, erdekes és kevésbé érdekes feidolgoznivalók tömege. Zúdulnak rád az információk. Elbizonytalanodsz, hétköznapi gondolataidban nem is tud igazán megmelegedni, befészkelődni mindaz, amit hallasz. Csak érzed, egyre jobban nyugtalanít, ami a te kis világodon kívül történik, tőled függetlenül, de sejted, sőt tudod, a te bőrödre, a te életedre alkusznak. Ki-ki a maga módján keres orvoslást nyugtalanságára, félelmeire. A költő, festő, muzsikus megpróbálja kiírni, lefesteni, kimuzsikálni magából az iszonyatot, hogy tudjon ismét őrülni, s legyen nyugodt pillanata a szép meglátására, felmutatására. De idáig egyre kevesebben jutnak el Elvesznek a rémület, a megdermedés vagy részvétlen, társtalan magány hideg hangjaiban, közömbös egykedvűségében. Pedig lázasan keresnék a legjobb hangot, a legkifejezőbb formát, a legőszintébb színeket, hogy a művészet erejével kivetítsék, lefegyverezzék, megfékezhetővé, ezáltal emberibbé tegyék azokat a szörnyűséges szélsőségeket, feszítő ellentéteket, ami naponta nyomaszt, beláthatatlan tág horizontúvá tágult világunkban, a XXI. századfordulóhoz közeledvén. Hogyan hirdessen hát igét a művész, hogy igazat szóljon, kora problémáit hűen tárja fel, hogy előrevigye, jobbítsa a világ sorát ?.„ ; j JTi • . ffi S jj *; Ketten — a legújabb kifejezési formát és zenei nyel vet kutatók közül — voltak Szeged vendégei kedden este a mai magyar zene rendezvénysorozatának a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola nagytermében. Patachich Jván es Pongrácz Zoltán kompozícióiban már nem cél, hanem eszköz az elektronika. Munkásságukból ízelítőt adván, tökéletesen meggyőztek arról, hogy az elektronikus zene nemjázadó fenegyerek, a sehova nem illeszthető, besorolható csodabogár, hanem helye és értéke van a zenetörténet évezredes messzeségből feltörő, hömpölygő folyamában, mert kusza, okos, jó és gonosz, egyre bonyolultabbá váló századok lényegét képes hűen kifejezni. Hogy kevesen értik? Csak akarat és odafigyelés kérdése. Az új, sokrétű mondanivalóhoz új, nem hagyományos hangok illenek. Mint ahogyan a tudomány számára feltárult a mikro- és makrovilág, ugyanúgy a muzsikusok is felfedezték (természetesen a tudomány vívmányait felhasználva) hogy a hagyományos zenei hangot, ha elektronikus úton felbontják, s például az így nyert felhangok valamelyikét fölerősítik, az alaphangot letompítják, majd például szintetizátorral, generátorokkal átalakítják ezeket, egészen különleges, kifejezőképességében merőben új, erős és hű han gokat, hangszíneket nyerhetnek közléseikhez. Patachich Iván roppant szellemesen, szemléletesen beszélt az elektroakusztikus, számitógépes zene realizálásának számtalan módozatai Impressziók a mai magyar zene hetéről ról. Például számitógépprogrammal bármilyen hangszert lehet szimulálni. Jó néhány hangzáspéldát is mutatott a közérthetőség kedvéért. Így a kozmikus rezgésekből keletkezett, emberi fül számára hallhatóvá (20 ezer Herz alá) transzponált rezgésszámú „szférák zenéjét", vagy az emberi beszédből, annak hangjaiból vagy zörejekből nyert elektronikus hangokat, illetve zenét. Reneszánsz sokoldalúság szükséges ma már a művészetek műveléséhez Utretchben és Párizsban tanulták vendégkomponistáink az elektronikus zeneszerzés tudományához szükséges elektroakusztikát, kibernetikát, matematikát, informatikát, fonetikát — hogy csak néhányat említsek a segédtudományokból S még akkor nem szóltam a hagyományos szakmai képzettségről. Pongrácz Zoltán a jóvő zeneszerző nemzedékét is tanítja a zeneakadémián immár 11 éve, az elektronikus zene komponálásának titkaira. Üj halláskepzés is szükséges (például színuszhangot, megközelítő frekvenciaszámot, hangszínt meghallani), és természetesen merőben új kottaírás, illetve jelzésmód használata. Pongrácz professzor Improvisatio cimű kompozícióját partitúrával a kézben hallgathattuk az elmondottak illusztrálására. Természetesen egy ilyen mű az előadóknak is számtalan új feladatot ad, a karmesteri dirigálás (mivel a bemutatott mű az élő elektronika kategóriájába tartozott) sem a hagyományos vezénylőmozdulatokat igényli. (Sajnos Szegeden csak gépi bemutatásra volt lehetőség.) A darab improvizációk füzére, melyeket mindig másképpen — de azért meghatározott utasítások figyelembevételével — rögtönöznek az előadók, és összesen 1046-félekeppen adható elő! Míg Patachich Iván müvében (Patience Binaire pour vielle a Roue, avagy: Pasziansz egy kettes számrendszerű számitógép segítségével, tekerőlanttal) az örök homo ludens friss, kutató, okos kíváncsiságát, kedvességét, szellemességét élvezhettük, addig Pongrácz müvei — a már említetten kívül a Madrigál is — az ember belső világának, gondolatainak, érzéseinek ellentmondásosságára, sokrétűségére irányította a figyelmet, s késztette meditációra a hallgatót. A két komponista szakavatott, nagyszerű vezetése mellett igen tanulságos, értékes ismeretekkel gyarapító, élményteli időt töltöttünk együtt, reméljük jövőre még többen. * A zenei hét nyitóeseménye, Soproni József szerzői estje, a hagyományos zenei eszközök segítségével irányította értelmünket és érzelmeinket századunk problémái felé. A Vántus Jstván vezette, lényegre törő, közvetlen, oldott hangulatú beszélgetésben az avangard s a hagyományos törekvések okozta feszültségekről, az útkeresés küzdelmeiről, buktatóiról, az új zene és a közönség kapcsolatáról esett szó többek között. Továbbá az alkotó felelősségéről, miszerint az új, haladó jelszavak védelme alatt nem lehet gátlástalanul lerombolni mindent, amit századok építettek fel. Hanem: építeni is kell. Soproni szerint nem a stílus a döntő, hanem a szándék, hogy körüljárható, befogadható, a jó hangzással is törődő, egyszóval humanista tartalmú műveket komponáljanak. Mondanivalója bizonyításául kitűnő zongoradarabokat hallottunk, így az öt kis négykezest, a Jegyzetlapok zongorára (részletek az I. és II. füzetből) című, elsősorban pedagógiai célzattal íródott műveket, amelyek azonban a legmagasabb fokú érzelmi azonosulási képességre s jó technikai képzettségre tartanak számot. A kis kompozíciók sorozatának avatott előadói Maczelka Noémi és Kemény Erzsébet voltak. Kerek Ferenc elmélyült, színgazdag és csiszolt előadásában hallottuk az Jnvenzioni sul B—A— C—H pour piano című zongoraművet, amely hat variáció a téma felett, s mesteri szerkesztésről, a szerző igényes belső világáról vall. Janurik Márta és Kerek Ferenc mélyre láttató, pontosan értelmezett, világos, szép tolmácsolásában pedig a Szonáta hegedűre és zongorára című kompozíciót hallottuk. Soproni zenéjét finom, érzékeny, meditációra hajlamosnak, felelősségteljesnek éreztem. A komolyan gondolkodó ember őszinte hangja, a míves szépség, hívságos látványosságot kerülő megoldásai és csöndes, komoly lírája megnyugvással tólti el a hallgatót, s mérlegelő szemlélődésre inspirál. Mindez pedig felfokozott tempójú korunkban, igen értékelendő. Berényi Bogáta Végső búcsú Major Tamástól A magyar színházművészét nagy egyéniségétől, a munkásmozgalom régi harcosától, Major Tamás kétszeres Kossuth-díjas kiváló művésztől családtagjai, barátai, pályatársai és tisztelői vettek végső búcsút szerdán a Mező Imre úti temetőben. Koszorúkkal borított ravatalánál a Nemzeti Színház, a Katona József Színház tag< jai, művésztársai és tanitvái nyai álltak díszsorfalat. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Művelődési Minisztérium nevében Vajda György művelődési miniszterhelyettes búcsúzott a fel-í szabadult Magyarország egyik legnagyobb színházművészétől ; az örökösen megújulásra képes színésztől, a legendás, kísérletező szenvedélyű rendezőtől, a költői gondolat tiszta tolmácsolásának propagandistájaként fellépő versmondótól, a pedagógustól — akinek tanítványai az utóbbi évtizedekben ott voltak a színjátszás, a színházvezetés, a színészvezetés élvonalában —, az MSZMP KB volt tagjától és volt országgyűlési képviselőtől. A magyar színésztársadalom nevében Töröcsik Mari Kossuth-díjas kiváló művész, az egykori tanítványok képviseletében Csiszár Imre, a Miskolci Jíemzeti Színház művészeti vezetője, Jászai Mari-díjas mondott búcsúbeszédet. Major Tamást a Mező Imre 'útiTehtétő művészparcellájában helyezték örök nyugalomra. Új sorozatok a tévében Nők a pult mögött címmel 12 részes csehszlovák ¡filmsorozat indul a televízióban május 6-án. Az új ktdd esti sorozat forgatókonyvirója és rendezője Jaroslav Dietl és Jaroslav Dudek. a nagysikerű Kórház a város szélén szerzőpárosa. Produkciójuk ezúttal ismét a mindennapok jól ismert helyszínén játszódik — egy prágai ABC-áruházban —, s az élelmiszer-kereskedelemben dolgozók munkáját és életét mutatja be. Főhőse egy kétgyermekes elvált aszszony, s az érdekes, izgalmas történet szálai a munkahelyi konfliktusok és a magánélet problémái körül bonyolódnak. A főszereplók: Jirina Svprcová és Vladimir •Mensiik. .A sorozatot ríir kerrel vetítették Csehszlovákiában és számos szocialista országban, s annak idején hazájában elnyerte „Az év legjobb sorozata" címet. Május 8-án, csütörtök este a 2. műsorban kezdődik a Jenny cimű háromrészes r.orvég tévéfilm-sorozat, amely Sigrid Undset Nobeldí.ias norvég írónő azonos cimű regénye alapján készült. Az 1911-ben irt Jenny megjelenésekor igazi irodalmi szenzáció volt a férfi és nő viszonyának újszerű ábrázolásával. Főhőse egy fiatal nő, aki kitör biztonságos ám korlátokkal teli életéből; nekivág, hogy kirróbálja művészi tehetségét és független emberként, önállóan alakítsa sorsát. A regény és nyomán a tévéfilm Rómában, Dániában és Norvégiában játszódik, s két esztendő történéseit fogja át. Ugyancsak májustól láthatják a tévénézők a világhírű rendező Claude Lelouch filmjeiből összeállított sorozatot. Az „Egy férfi és egy nő" alkotójának munkásságát bemutató ciklus hét, 1966 után készült mozifilmjét eleveníti fel, köztük a nálunk kevésbé ismert rendezéseit is. Elsőként az Egy férfi és egy nő című filmet vetítik, ezt követi majd a Csibész, a Smic, Smac, Smoc. a Boldog új évet, az Egy másik férfi és egy másik r.ő, a Róbert és Róbert, valamint Az egér és a macska című produkciók. (MTI) Magyarországon a Liliput cirkusz Kedden hazánkba érkezett a moszkvai nagycirkusz 50 tagú Liliput együttese. A Lenin-renddel kitüntetett Szojuzgoszcirk társulatának vendéglátója és a hazai műsorok szervezője a Magyar Cirkusz és Varieté Vállalat. A világon egyedül álló Liliput cirkusz 1963 óta önálló társulatként nap-nap után táblás házak előtt játszik. Az apró termetű artisták műsorát megcsodálták már a Szovjetunió szinte valamennyi városában; Bulgáriában és Romániában prolongálni kellett vendégszereplésüket. Az együttes április végén „országjárásra" indul: a tervek szerint 19 nagyvárost keres fel, közöttük elsőként Győrben, majd Sopronban, Szombathelyen, Zalaegerszegen, Pécsett, Kaposvárott mutatkozik be a hazai közönségnek. A Liliput cirkusz várhatóan augusztus iközepéig szerepel hazánkban. (MTI) lázálom Színes, szinkronizált olasz film. Minő Milani regénye nyomán irta: Dino Risi és Bernardino Zapponi. Fényképezte: Tonino Delli Colli. Zene: Riz Ortolani. Rendezte: Dino Risi. Főbb szereplök: Marcello Mastroianni, Romy Schneider. Ki ne ismerné juhász Gyula gyönyörű versét: Anna örök? Az utolsó sor szívbemarkoló szépsége — „élsz és uralkodol mindörökké, ámen" —, a szerelem mindenhatóságának ez a suttogó áhítata a tiszta líraiság felülmúlhatatlan magasságait éppúgy jelenti, mint a min/ A sztori ismerős. Utcasarkon nyaggatja hangszerét a hegedős, arra jön a világhírű zeneszerző, Puccini, s hallgatja egy darabig, aztán odavet pár lírát, de nem állhatja szó nélkül: „Barátom, nagyon hamisan játszik." Másnap pedig barátunk kiteszi a táblát. Puccini tanítványa. Vagyis hát: nézőpont dolga. Olvasóink reklamálják, hogy megírtuk, az új évadra, az új színházhoz, Szegedre szerződött Tolnay Klári. Megírta a Magyar Nemzet is, a legfrissebb Film Színház Muzsika Telefonkapcsolat című rovatában azonban más áll. ..Napilapban olvastuk, hogy Tolnay Kluri, akárcsak Mensáros László, a következő színházi szezonra leszerződött a Szegedi Nemzeti Színházhoz." Mire a híres művésznő (rövidítve, de szó szerint: „Csak semmi hűhó. A hir lehet, hogy szenzációs, csakhogy így nem igaz. _Nem egy szezonra szerződtem Szegedre, hanem egy szerepre. Hogy melyik darabot mutatjuk be, azt majd csak ezután fogjuk közösen eldönteni. S a tervezett új bemutatón kívül a Kedves hazugot játsszuk el ott is néhány alkalommal Mensárossal. A hír így igaz." Megkérdeztük hát ismét Nagy László színházigazgatót: ki is a „kedves hazug"? — Tudtommal a Kedves hazugról nem volt szó. Viszont tény, mint bármely más művészünk, Tolnay Klári is rendes, évadra ^ szóló szerződést irt alá nálunk, igaz, csak egyetlen darabra szólót. Beszeltünk arról is, ha a kamara-szabadtérin műsorra tűzött Görgey-drama előadásai beváltják a hozzá fűzött reményeket, pár alkalommal áthozzuk a színházba. Izgalmat valószínűleg az keltett Pesten, mi lesz Tolnay Klárinak a Madách Színházban futó darabjaival. Ügy gondolom, nem veszünk össze. Kár is lenne, hiszen a lényeg mégsem a papiros. Sokkal inkább kettejük szegedi föllépése. Csak semmi hűhó — adta a telefoninterjú címét a Film Színház Muzsika. Egyetértünk. Nem hűhó ez. Mühó. N. I. den érző ember által meg/ tapasztalható lényeget: nagy szerelmeink igenis örökkel visszajárnak. A szeretett lény eltávolodhat tőlünk, fizikai valóságában akár meg is semmisülhet, mégis tudjuk: végső soron csak di-j menzióját változtathatja meg, legbelső lényege ott rezeg tovább a szívünkben, amíg csak élünk, kitörölhe-i tetlen kísértetként, halhatatlanságra ítélve. Fentiek mélységesen emberi dolgok ugyan, illusztrál lásuk pedig ezredévek óta a művészet feladatai közé tartozik, ám hogy egy erősen vitathatóan „érdekes", a krimit a bölcselkedéssel, a „hús-vérben" ábrázolt realii tást a leggarázdább spiritizmussal keverő film vállalkozzék az említett jelensé-» gek kifejezésére, legalábbis szokatlan. Dino Pisi filmje pedig ezt teszi. Olyan két világsztár segítségével, mint a nagy szerelmekhez hasonlóan örök férfiszépségnek tűnő Marcello Mastroianni és a hasonlóképpen az idők végezetéig bájosnak megmaradni képes Romy Schneider. A szándék szép, tiszta, ne-; mes, a megvalósulás azon-; ban gyakran megmosolyogtatóan közhelyes-naiv. néha egészen más műfajú filmekből kölcsönzött eszközökkel óriási stílustöréseket okozó, máskor meg egészen egyszerűen a kriminológiára, a horrorra és a szentimentuliz-i musra felesküdött mozidarabokat idéző. Ez. a nagy mixtúra aztán mindennek haszi nál, csak éppen az eredeti. nyugodtan művészinek nevezhető közelítésmódnak nem. A „túlvilág itt van közöti tünk" — hallhatjuk, s a, misztikum fantommá növelt homályából, abból, hogy, „egyszerre vagyunk élők és holtak", Nino Monti és Anna Brigatti, két zseniálisan ala-> kított figura sorsáról ki is bomlik a voltaképpen Juhász Gyula Anna-versének szépségével vetekedő üzenet, hogy „irgalom nekünk, nekik — irgalom annak, aki szeret". Ritka ellentmondásos érzések kavaroghatnak a kritikusban ilyen, meglehetősen rendhagyó film láttán,-, akárcsak amikor az emberj átéli a catullusi „gyűlölök és szeretek" gyötrelmét, a! kiirtani akart szerelmes képmásának kínját, amit ha kiírtunk, azért szomorú, ha1 nem, hát azért — jó lenne, szeretettel beszélni erről a. műről. Mint egy mítosszá növesztett, szeretett nőről —i ám az embert sok minden! „köti", ésszerű belátások alapján. A film által kinyilvánított mondandó szuggesztivitása és az ezt az eszményt erősen tisztátalanná tevő eszközök akár jelképesnek is számíthatnak. Hiszen ugyan kinek nem volt még dolga az „Anna örok"-jelenségen belül, sőt azon is túl valóság és eszmény elszomorító szakadékával a szerelemben? Ilyesmiről van szó most is. Ami maradhat, alighanerrj tényleg csak az irgalom. Sok? Kevés? Döntse el, aki tudja. Nehéz ügy. Domonkos László