Délmagyarország, 1986. április (76. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-21 / 93. szám

Csütörtök, 1986. április 21. 3 Szocialista brigádok a békéért Élenjáró közösségek országos találkozója Szegeden Szeged adott otthont a hét végén a békemunkában élenjáró brigádok második országos találkozójának, amelynek színhelye a Csong­rád Megyei Tanács Oktatási Igazgatósága volt. A három­napos tanácskozást az Orszá­gos Béketanács, a szakszer­vezetek, a fogyasztási szövet­kezetek, az ipari, a termelő­szövetkezetek és a kisiparo­sok országos tanácsai szer­vezték. A békehónap előestéjének rangos eseményét Kulcsáráé Kiss Piroska, az Országos Béketanács tagja, városunk népfronttitkára nyitotta meg. Szűkebb p'átriánk tör­ténelmébe, jelenének gazda­sági, kulturális és politikai életébe Schmidt József, a városi pártbizottság titkára nyújtott betekintést tájékoz­tatójában. A nyitóelőadást Fodor Ist­ván, az. Országos Béketanács titkára tartotta A nemzetkö­zi békeév feladatai a brigá­dok tevékenységének tükré­ben címmel. Bevezetőjében beszélt az 1982-ben született. ENSZ-gondolatról, amely az idei esztendőt a béke nem­zetközi évének nyilvánította annak okán, hogy még na­gyobb erőket mozgósítson a béke ügye mellett. Napjaink nemzetközi helyzetéről szól­va elmondta, jóllehet a há­borús tűzfészkek tőlünk tá­vol vannak, meglétük az em­bereket mégis hihetetlen összefogásra késztetik. Új J z 1984-ben megtartott X. országos békekonferencia 1 óta eltelt időszakban szerte az országban új bé­keközösségek, békeklubok alakultak. Az Orszá­gos Béketanács úgy értékeli, hogy ezek a spontán kez­deményezésre megalakult békeközösségek növelték a békemozgalom vonzerejét, színesítették tevékenységét. A múlt évi, Székesfehérváron megtartott tanácskozás is azt bizonyította, hogy az eddigieknél jobban lehet és kell építeni a békemunkában is a brigádok közösségei­re. Példák igazolták, hogy a brigádok milyen felelős­séggel veszik ki részüket a béke-, a barátsági és a szo­lidaritási munkából. A Szegeden összehívott tanácskozás ismételten azt igazolta, hogy a több mint negyedszázados múlttal ren­delkező brigádmozgalom a békéért végzett tevékenység természetes közege. Az ezekben a közösségekben dol­gozók — mint a közvetlen anyagi értékek létrehozói — felelősséget éreznek a haza és a világ sorsáért, az elmúlt 41 esztendőben elért eredményeinkért, szocialis­ta vívmányainkért. A tanácskozás résztvevői megállapították, hogy az ENSZ által nemzetközi békeévnek nyilvánított 1986. esztendő még fokozottabban a figyelem középpontjába állította a leszerelés, a béke érdekében folytatott te­vékenység ügyét. A jelenlevő brigádok képviselői feladatuk­nak tekintik, hogy a tanácskozáson szerzett tapasz­talatokat további munkájukban hasznosítják, és a bri­gádok körében terjesztik. Arra törekednek, hogy a magyar békemozgalom programja, a nemzetközi béke­év célkitűzései a brigádok minél szélesebb körében visszhangra találjon. A munkahelyeken mindent meg­tesznek annak érdekében, hogy egyre több közösség aktív résztvevője legyen a békéért folytatott küzdelem­nek, hogy ezáltal is tovább gazdagodjon az egységes magyar békemozgalom. helyzet teremtődött a béke­mozgalom számára — mon­dotta az Országos Béketa­nács titkára —, amely új módszereket követel. A ma­gyar békemozgalom számára jelenleg egyik legfontosabb cél, hogy segítse az embere­ket eligazodni a világ bonyo­lult kérdéseiben. A mai helyzetben igen nagy szük­ség van a kisebb közösségek békemunkájára. Ez a gondo­lat hívta életre a brigádok békemozgalmát, hiszen e kö­zösségekben olyan emberek dolgoznak, akik közvetlenül részt vesznék az anyagi ja­vak termelésében és ezért számukra a legfontosabb en­nek védelme — fejezte be megnyitóját Fodor István. A nyitóelőadást a résztve­vők hozzászólásai követték. A székesfehérvári találkozó óta végzett békemunkájuk­ról, gondjaikról, sikereikről számoltak be. Közülük a leg­értékesebb felszólalást Bt­shop Antal, a Mecseki Szén­bányák vájára mondotta el. Hangsúlyozta: „mi bányá­szok a világ bányászaival együtt az elmúlt év végén Moszkvában azt határoztuk el, hogy az általunk a föld felszínére juttatott uránérc­ből ne atombombák készül­jenek, hanem életet adó energia forrása legyen ez." Szombaton délután a bri­gádok szellemi vetélkedőkön tettek tanúbizonyságot poli­tikai felkészültségükről, és — a különböző feladatok meg­oldásában —• bizonyították módszertani jártasságukat a békerendezvények megszer­vezésében. Tegnap, vasárnap délelőtt fejeződött be a találkozó, amelyen a résztvevők állás­foglalást fogalmaztak meg a béke ügye mellett és azt a táviratot, amellyel tiltakozá­sukat fejezték ki a líbiai bombázások ellen. K. K. Losonczi Pál Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke Ibrahim Bada­mosi Babangida vezérőrnagynak, a Nigériai Szövetségi Köztársaság elnökének meghívására vasárnap hivatalos, baráti látogatásra Nigériába uta/.ott. Kíséretében van Nagy Gábor külügyminiszter-helyet­tes, Melega Tibor külkereskedelmi miniszterhelyettes, Horváth Ottó egészségügyi miniszterhelyettes, Németh Je­nő, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnökhe­lyettese, Reményi Gyula altábornagy, a Magyar Néphad­sereg vezérkari főnökének első helyettese. Bende József, hazánk lagosi nagykövete Nigériában csatlakozik a kül­döttséghez. Losonczi Pál búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Trautmann Rezsó, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára, Várkonyi Péter külügyminiszter, Medve László egészségügyi mi­niszter, valamint politikai életünk több más vezető sze­mélyisége. Losonczi Pál, útban Nigéria felé, megállt Al­gírban, ahol rövid megbeszélést folytatott algériai veze­tőkkel. Befejezve megbeszéléseit, Losonczi Pál elutazott Al­gériából, és tegnap megérkezett Nigériába. ÉiíDlíTELIX I.ATOGATAS A Német Szocialista Egy­ségpárt XI. kongresszusán a küldöttek folytatták a köz­ponti bizottság beszámolójá­nak megvitatását, majd mind a központi bizottság, mind a központi revíziós bizottság beszámolóját egyhangúlag el­fogadták. felszólalt Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja is. A kongresszusi tanácskozások­kal egy időben számos kül­földi delegáció nagyüzemek­ben tett szombaton látoga­tást. Az MSZMP küldöttsége vasárnap Schwerinbe látoga­tott el. BKP-KONGRESSZUS A Belga Kommunista Párt XXV. kongresszusa vasárnap a központi bizottság megvá­lasztásával határozat elfo­gadásával befejezte munká­ját. A titkárságot és a politi­kai bizottságot később fogják megválasztani. LÍBIAI BEJELENTÉS Az amerikai repülőgépek állal kedden lebombázott lí­biai eélpontuk mindegyike polgári célú építmény volt, s ennek bizonyítására Líbia kész a helyszínen fogadni a Biztonsági Tanács ténymeg­állapító küldöttségét. A beje­lentést Ali Triki, Líbia állan­dó ENSZ-nagykövete tette New Yorkban, a Biztonsági Tanács ülésén. NYILATKOZAT Négynapos tanácskozás után, vasárnap a kora hajnali órákban véget ért az el nem kötelezett országok koordiná­ciós irodájának tanácskozása. A résztvevő majdnem száz külügyminiszter közös politi­kai és gazdasági nyilatkoza­tot fogadott el. A politikai deklaráció határozottan el­ítélte az Egyesült Államok Líbia ellen végrehajtott fegy­veres agresszióját, elutasító­lag foglalt állást a nemzet­közi terrorizmus kérdésében. MAGYAR NAPOK LITVÁNIÁBAN Szakemberek értékelése szerint a Szovjetunióban ed­dig megtartott hasonló ren­dezvények közül az eddigi legnagyobb sikert hozták a Vilniusban, Litvánia főváro sában április 14—20. között megrendezett magyar gazda sági és műszaki napok. NAPFÉNYES BULGÁRIA. A Balkantourist és a Volán­tourist közös rendezésében ma, hétfőn Szegeden, a Tisza Szállóban idegenforgalmi kiállítás nyílik. Az egy hétig tartó rendezvény idejcn gasztronómiai napokat is tarta­nak; az étteremben a vendegek megismerhetik a bolgár konyha specialitásait. A kiállítás látogatói a helyszínen bolgár népművészeti tárgyakat vásárolhatnak, a Déltex árubemutatót tart Kommunista műszakok Szegeden (Folytatás az 1. oldalról.) hétvége foglalt, két helyen is dolgoznak. Májusban indul az új, béketelepi üzem, a Cserepes sori telephelyükről folyamatosan hurcolkodnak át. A lényeg, hogy minél ki­sebb legyen a termeléskiesés. Ha egyik gépsort szétszedik, dolgoznak a másikon. Az aerosolüzem darabokban, így fagyállófolyadékot és fékfolyadékot töltenek a régi helyen. A napi kétmillió fo­rintos termelési értéket min­denképp el kell érni, az épít­kezésből, költözködésből nem lehet megélni. A száz emberből azért jutott erre a feladatra is. A csöpögő eső sem lehetett akadály a terep­odabent a szerelők rendezésben, járdaépítésben, faültetésben. Aki jobban vi­gyázott a frizurájára, nejlon­zacskót húzott rá. Eközben rendületlenül dolgoztak, hogy a szétszedett gépek új­ra hadrendbe állhassanak. Senki sem a ledolgozott órákat számolta, a feladat nagyobb most'ennél. Ha az átlagnál több a társadalmi munka, a bevétel jó helyre megy. Minden dolgozó saját maga dönti el, hogy mire ajánlja fel a bérét. A jóléti és a lakásépítési alap nyeli a pénzt, ha több van benne, ki az üdülésben, ki a segélyek­ben, ki az otthoni építkezé­sen látja hasznát. * Az Ikarus szegedi leány­vállalatánál mindent meg­tettek a szervezők, hogy a hétköznapok sokaságából ki­váljék ez a közösségi szom­bat. A megafonokból zene áradt, mikor beléptem a ka­-pem; hallhattam az intést: „sohase mondd, hogy vé­ge ..." Hát tényleg nem volt még vége tíz órakor, hisz dé­lig tartott a munkaidő. Az ebédlőben gyerekcsapat iz­gulta végig a videón levetí­tett Csillagok háborúját, ké­sőbb kis csoportokban lát­tam viszont őket az üzem különböző részein. Kíván­csiak voltak, mit dolgozik az apu vagy az anyu, miért kapja a fizetését. De nem­csak a gyerekek, a nyugdíja­sok is meghívottjai voltak ennek az oldott légkörű munkanapnak. Puskás Pá Iné és Szűcs Ferencné a tömeg­cikkszerelőböl mentek nyugdíjba, most megnézték a régi helyüket, munkatársai­kat. Ha az eső miatt nem is sikerült a tervezett kerítés­festés, itt besegítettek egy kicsit, közben meglárgyalni­való is akadt bőven. Minden gépsor termelt, a zsirtalanitó-festő szá 11 itópá­lyájára most is aggatni kel­lett a hátfallemezt vagy az ajtó vázszerkezetét. Fekete Mihály, a belső szállítás ve­zetője vasalt nadrágban, nyakkendőben, de vastag kesztyűben rakosgatta a tar­goncán idehozott alkatrésze­ket. — Kevesebben vannak, az ember csak beugrik segíteni. Innen is szemmel tudom tar­tani a beosztottjaimat, ha gondjuk van, itt megtalálnak. A „vezérkar" nyugdíjasok­kal megerősített csapata lát­ványos, de igencsak hasznos munkába fogott. Az épülő szabadidőközpont lecsere­pezve mégiscsak jobban néz ki, meg hát jó lenne, ha őszig elkészülne. A friss be­tonozásból ítélve, már egy másik csapat is járhatott itt egy-két órája. A háromszázötven ember keresetét itt is a nyugdíjasok támogatására forditják, de változtatnak az eddigi gya­korlaton. Inkább keveseb­ben, de a rászorulók nagyobb összeget kapnak, az egyen­lősdi nem volna szerencsés. A Tisza Volán ki sem ma­radhatott volna a „megmoz­dulásból", hisz a munkásjá­ratok nélkül mozdulni sem tudtak volna más vállalatok dolgozói. Akik most kima­radtak, szombaton állnak rajthoz, ők javarészt a min­dennapi munkájukat végez­ték, a többiek előrébb halad­tak a karbantartásban, rend­be tettek környezetüket. A háromszázezer forintnyi be­vételt üdüíőbővitésre, segé­lyezésre használják, az üzemegységek önállóan oszt­ják be azt a pénzt, amely rajtuk is múlik, hogy meny­nyire szaporodik össze. A Délép építési és ipari munkahelyein több mint •kétezren dolgoztak. A lakás­építések mellett az újszegedí S5?OT-gyógyszálló ács- és vasbeton-szerelői munkái is jól haladtak. A 347 ezer fo­rintnyi bevételt a vállalati dolgozók lakásépítési hitelei­re fordítják. Tóth Szeles István Szegény Gaetano, majd pórul járt ezzel a Pasquale­val. Még be sem fejezte, hogy hírbe keveredett a női főszerepre kiszemelt szop­ráncsillaggal. de gyanút fo­gott — nem egészen alap­talanul — a vőlegényjelölt is, akiben viszont a sors szeszélye folytán a tenor fő­szerep várományosát tisz­telhette Donizetti. A baljós affért a lovagiasság íratlan szabályai szerint párbaj zárta, ahol a komponista kezében azért remegett a pisztoly, mert először fer­tőzte efféle ocsmányság, a széphangú Mario pedig ön­magát is megsajnálta, hisz ha lelövi a komponistát, ki ír imajd neki sikerárját. Lövés nem dördült, a felek kibékültek. Elkészülhetett tehát a Don Pasquale, s most, hogy a pécsi ope­risták szegedi vendégjátékán újfent elgyönyörködik, meg­fürdik benne az ember, ön­kéntelenül arra kellett gon­dolnom, kár lett volna érte — tökéletesen jdö/álló. S valószínűleg ez járhatott a nálunk sem „teljesen isme­retlen" Horváth Zoltán fe­jében is, amikor fölvállalta rendezését: színpadára a commedia dell'artét éppúgy beengedte mint a televíziót. Vagyis az opera bufl'a bol­Don Marczis dog ősét ás afféle napjaink­béli „utószinkronját" Imígyen széthúzott időkordinátákban sem feszélyezi ugyanis ma­gát Donizetti fergeteges humora. Míg operatársulatunk Nyu­gaton jár, dunántúli bará­taink gondoskodtak arról, ne maradjon a közönség ope­ra nélkül ideát sem, a Tisza partján. E gáláns gesztusra tett finom célzást a parádés bosszú-kettősben Marczis Demeter, a pécsi operatagozat igazgatója, a kitűnő basszis­ta, akinek máskülönben ez a produkció művészi juta­lomjátéka, pályafutásának negyedszázados jubileumán, S ha már itt tartunk, e sorok írója kivált örven­dett az alkalomnak. Nem­csak mert távolból is régi tisztelője a „pécsi Gregor" állhatatosságának, pannon hűségben fogant kivételes művészetének, hanem mert ehhez a Szegedhez oly sok­ban hasonló karakterű vá­rosnak rokonszenves kultú­rájához, színházi, illetve operukültészetéhez, oly fáj­dalmasan ritka, gyér csa­tornahálózat vezet. Valami­kor, még az „új gazdasági mechanizmus" előtti időkből való az utolsó élmény, hogy a Bűvös vadászt játszották Szegeden. Most pedig az a Horváth Zoltán jegyzi a Don Pasqualét. aki Pesten van, az Operettben, de messzi évekkel ezelőtt Pécs­ről jött hozzánk, nem is át­utazóba: az a Hirsch Bence dirigál, aki szintén a Vaszy­bura neveltje; nem beszélve Vághelyi Gábor elegáns, szeriőz Malatestájáról, aki­nek a szegedi éveire a fia­talok is emlékezhetnek még. Abból a Bűvös vadászból szerződött hozzánk, ktité­rőkkel, Németh József, a Nyugaton turnézó Carmen Escamillója, de tőlük jött Szabady József is, Horváth Eszter, aki viszont már Pes­ten dolgozik, innen ment oda Szabadíts Judit, egyetlen váltóévadra még Réti Csaba is. Vagy a legfrissebb kon­taktus: a szép sikerű szegedi Hair koreográfusa Tóth Sán­dor, a pécsi balett igazga­tója, s amíg táncosaink is utazgatnak, ugyancsak a Hair-be öt balettes ugrott a helyükre, szintén Pécsről. Kicsi a világ, az ország még kisebb. Egy szó mint száz: élő ez a kapcsolat legalább­is a művészek körében. Nem ártana a publikumot is sűrűbben részeltetni belőle (már amennyire a pénztárca engedi, gondolom, ez a vá­lasz rögvest) Magáról az előadásról: ha nem teljesen maradéktala­nul, de tetszett. Kivált Mar­czis és Vághelyi jóízű kettő­se, fáradhatatlan replikája, rrtelynek hatása tán elemen­tárisabb, ha valamelyest visz­szafogottabb, kecsesebb a ze­nekari hangzás. (Cudarul nyitott ez a zenés színházi orcheszter, hangfogóról csak. a karmester gondoskodhat, meg kellene szokni, de most már minek.) Csáky Ágnes szubrett-Norinájának ugyancsak erénye a vokális teljesítményt gazdagító játék, miként az egész színpadi pro-, dukciónak. Legföljebb Ko­vács Attila Ernestójánál saj­nálhatja az ember, hogy szép matériával megáldott tenor­ja egyelőre képzetlen, továb­bi stúdíomokat igényel Nikolényi István

Next

/
Thumbnails
Contents