Délmagyarország, 1986. április (76. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-19 / 92. szám

2 Csütörtök, 1986. április 19. MAG ...Végül is egyszál magam mentem le a Balatonra, amit nagyon jól tettem. — Egyedül mész? — kérdezte a buszmegállóban E., és: — Nem — mondtam, mert akkor még fogalmam sem volt, hogy másnap reggel elrohanok jönni szándékozó ismerősömhöz, családjával együtt fölcsöngetem legszebb álmából, és bejelentem, maradjon csak szépen otthon. — De miért? — kérdezte az ismerős (ekkor ébredt csak föl igazán), én meg kiválasztottam a legátlátszóbb ürügyet, tehát az igazat, s ezt mondtam: — Mert egyedül akarok lenni. — Persze nem hitte el; egyébként én sem hittem volna el, ha ő mondja. Mindenesetre az égvilágon semmi kedvem nem volt programokat szervezni, illetve megtekinteni a környékbeli nevezetességeket. Egy frászt a környékbeli nevezetességeknek. „Nekem viz kell, tűz kell, levegő kell és föld kell. Semmi több. Mindez persze maga a teljesség, éppen ezért nagymértékű mohóság és telhetetlenség lenne részemről, ha kívüle még plusz igényeim is lennének." Ilyen gondolatok között kapaszkodtam föl a Napfény Express megfelelő számozású kocsijára, a továbbiakban pedig szartam a világra, azaz: behatoltam a büfékocsiba, „a tavaszodást tehát megnyitom", mondtam magamnak, a büfésnek pedig ezt: — Kérek egy Tuborg sört. * 9 Dér és bor és ragyogás A Nyugatiból aztán átmetróztam a Délibe, növekvő jó érzéssel üldögéltem az üvegezett étteremben, és: — Maga is szabolcsi, ugye? — szólított meg egy sötét tekintetű fószer, miután leült az asztalomhoz. — Nem. — Kár, pedig olyan jó hazai képe van — mondta, aztán fölszólított, hogy fizessek egy sört, nem fizettem, mire meghívott három deci rizlingre. Közben összetegeződtünk (ez annyiból állt, hogy a harmadik mondata első felét még magázva mondta, a második felét már tegezve, amit én is követtem), s kiderülni látszott, hogy elöl hiányzik három foga. Érdekes, a magázódásnál még nem látszott kiderülni. (Minden ismeretség ilyen: először csak az látszik, ami van, aztán az is, ami nincs.) — Szóval szegedi vagy — hümmentett újdonsült ismerősöm, s elmondta, hogy az öccse hat évet ült a Csillagban, „szigorított fogság", tette hozzá, az ok pedig: „megszúrta az Erzsit, mert megcsalta; és azt is, akivel megcsalta. Mind a kettőt egyszerre!" — Ejha! Hát ezt meg hogy csinálta? — Hát, rajta feküdt az Erzsin a koma, az öcsém meg — ügyes gyerek az —, csak fölkapta a nagykést, bele a vállába, de úgy ám, hogy az Erzsit is érte. Nohát,' ritka méretű sablonszöveg ez; igaza van Galsai P.-nak, aki valahol ezt írta: ,A valóság nem.igazán tehetséges. Nem tudja kifejezni magát." * A Balatont az aligai partok alatt láttam meg először, és... Ha az ember kikerül a „természet"-be, mindenekelőtt káromkodni tanul meg, aztán pedig imádkozni. Ezek után „elfogadó" jellegű magatartást vesz föl, akárcsak én, s mikor Leszálltam az F.-i pályaudvaron, egyenesen a partra siettem a halfogási lehetőségekről való tájékozódás céljából. — Nincsen itt hal — legyintett az egyik húsvéti horgász mérgesen, egy járókelő pedig elmagyarázta: „a halak ilyenkor még vermelnek, kifogásuk tehát reményielen." — Ez természetes — mondtam, és hazamentem aludni, mert fáradt voltam. * :.. A ház. Odakinn a levegő tízfokos volt, belül öt, s legalább olyan nedves, mint a Balaton. Ha leültem, úgy éreztem, hogy egy nagy kád vízben ülök, a csilláron vígan fehérlett a dér, a melegcsapból hideg viz jött, a hidegcsapból valami szörtyögés, illetve vákuum. Mindazonáltal lefeküdtem és elaludtam (du. négy órá volt), este tízkor pedig felébredtem, ettem, királyi jókedvvel'tettem-vettem, dudorásztam, s szép fehér párafelhőket fújtam a vizfoltos mennyezet felé. Aztán lementem a partra horgászni. Ültem a szépséges ég alatt, mely szemmel láthatóan fordult el erről arra, a csillagok marékszám hullottak, a kellemetlen szél elállt, kis híján meleg lett, a nádasban tízezer him levelibéka párzott tízezer nősténnyel, hangjuk minden más zajt elnyomott. Aztán egyszer csak elhallgattak a békák, a viharlámpa fénye meglibbent, mélységes mély lett a csönd meg a sötét, s a parttól, mondjuk, harminc méternyire, halálos csendben és láthatatlanul, elhaladt a vízen valami. (Az ember ül a Lézengő Ritterhez címzett ivóban, és egyszer csak hallja ám, hogy a szomszéd hegyközségben rossz álma volt egy gazdának valamely éjjel, fel is riadt tőle, s mert elaludni újra nem tudott, lement a vízre süllőzni. Nem tért vissza soha többé. A túlparton, Sz.-ben, saját horgászzsinórjával fojtottak meg egy éjszakai pecást, aztán kabátujjánál fogva rátűzték a horogra, s bedobták a vízbe. Két faluval odébb meg hajnali kirándulók találtak rá egy holt horgászra, körülötte lópatanyomokkal. Mit lehet tenni ilyenkor? Még csak az hiányzik, hogy elkezdjek képzelődni: miközben alszom, benéz az ablakon egy veszett ló, és leszedi a fejbőrömet.) Késő reggel lett, mire abbahagytam a horgászást. Hazavittem a keszegeket és a pontyokat, melyeket fogtam, aztán kiültem a verőfénybe reggelizni: kenyeret ettem meg zöldhagymát, s hozzá bort ittam. A levegőben pára csobogott, ha az ember belemarkolt, vizes lett a tenyere, a Balaton szép volt és személytelen. Egy nagy dévérkeszeg felugrott a levegőbe, de nem esett vissza, lebegve folytatta útját. Lassan szemlélődve úszott a bokrok magasságában, megcsipkedte a rügyeket, és összeszedte a gallyakon sütkérező rovarokat. Beúszott az udvarba, egy darabig bóklászott a ház körül, aztán észrevette, hogy reggelizem. Odaúszott hozzám, leette az asztalról a kenyérmorzsákat és beleivott a poharamba. Megbámult egy feketerigót, mire a rigó éktelen lármázásba fogott, összecsőditette a környék verebeit, s elkezdték csipkedni meg zaklatni a nagy keszeget. Akárhova úszott, mindenütt a nyomában voltak, rettenetes csatazajt csaptak. A keszegnek ez nem tetszett, ő a csend birodalmából jött, a nyugalmat szerette. Hirtelen gondolt egyet, s egyre gyorsulva elúszott a rétek fölött, a felhők alatt. FARKAS CSABA Halotti tor Székelyföldön SCHMIDT ANDREA KÉPRIPORTJA $ ¿ü s 4M t-t.-i ;t;Sf, í'v * 'i { • t* ' ' l' ' . mm + •>•* . JWv , Mm V'* ' - ' , ' ' ' ÉiMm^ A 1 t m • i f ^jgfi 1 mm :jiyjl *., >'.+•.• „ f"'-' ¡Lj •''•'éí-'f fcf