Délmagyarország, 1986. április (76. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-17 / 90. szám

2 Csütörtök, 1986. április 17. Milyen KISZ-t akarunk? Bár azt ígértem, hogy több szó nem esik a mennyiségről, még egy számot mindenképp le kell írni. a SZOTE-n tanuló diákok 90 százaléka KISZ-tag, s aki ismeri az egyetemi KISZ problémáit, a felsőoktatásban zajló vitákat, biztos meglepődik ezt az arányt olvasva. Ennyire vonzó programokat kínál itt a szövetség? Döntse el mindenki maga. A megítéléshez most közzé teszek néhány pontot a KISZ-bizottság nemrég elfogadott beszámolójából. „Az elmúlt időszakban több jelentős egyetempolitikai kérdésben tudtuk tagságunk véleményét eredményesen képviselni Az agitációs és propagandamunka, a tájékoztatás területén törekedtünk különböző igények kielégítésére. Speciális politikai tájékoztató előadássorozatok mellett meghívtunk nagy tekintélyű ismert személyeket. Létrehoztuk időszakos kiadványunkat, a Synapsist... A KlSZ-szervezet oktatást segítő munkaformái: a hallgatói képviseleti rendszer megszervezése, oktatási-nevelési értekezletek előkészítése, a tudományos diákköri mozgalom támogatása, tanulmányi versenyek szervezése, nyelvtanfolyamok, klubok szervezése és támogatása ... A szabadidő kulturált és hasznos eltöltéséhez a szűkös anyagi és technikai feltételek mellett is igyekeztünk hozzájárulni. Az elmúlt években több alkalommal kezdeményeztük a SZOTEkiub valóban klubszerű működési rendjének megszervezését, sikertelenül. i. Az egyetemen a sport tornaterem és egyéb eszközök hiányában mostoha körülmények között folyik. Ennek ellenére több sikeres rendezvénysorozatot bonyolítottunk le. A Medicillin Kupa tömegsportakciónk országosan is kiemelkedő." A kiragadott részletek önkényesek is, rövidek is, de talán arra alkalmasak, hogy érzékeltessük: a KISZ-bizottság az egyetemi élet szinte valamennyi területével foglalkozik. A kérdés csak az, hogy emiatt dicsérAz ifjúsági szövetség szegedi hétköznapjait feldolgozó sorozatunkban megszólalt már két nagyüzemi KISZ-titkár, beszélt a középiskolák problémáiról diák és tanár, ma pedig a városunkban dolgozó egyik legnagyobb KlSZ-bizottság életéről lesz szó. A Szegedi Orvostudományi Egyetemen 1500 diák és 500 oktató, dolgozó tagja az ifjúsági szövetségnek. Ennyit a mennyiségről, most pedig következzék a tartalom ... jük, vagy bíráljuk? De erről szóljon inkább Nagy Zoltán, a SZOTE KISZ-bizottságának titkára. „Napjainkban egy-egy egyetemen a fiatalok úgy érzik a KISZ az a szervezet, ahol a hallgatók megkapják a politikai munka lehetőségét; amely kiáll érdekeikért, s ami jól vagy rosszul, de gondoskodik programjukról is. Így aztán a fiatalok pártja, szakszervezete, népfrontja lett. Felvállal olyan feladatokat, ami korántsem tartozik hatáskörébe, s meghaladja lehetőségeit is. Példának hozhatom föl az oktatás korszerűsítését, amely egyértelműen állami feladat. Ma már beláttuk, ez a sokat akarás vezet leginkább az eredménytelenséghez. Tehát változtatni kell, s úgy tűnik, a változást az öntevékeny csoportok szervezése hozhatja meg. Egyetemünkön már egy megalakult, ez pedig a nemzetközi orvostanhallgató szövetség szegedi csoportja, amely ma már önálló egyesületté vált, s nemcsak a döntéshozatal jogát kapta meg, hanem anyagiakkal is rendelkezik. Szeretnénk, ha ilyen közösségek létrejönnének a sport, a közművelődés területén is. A KISZ támogatná létrehozásukat anyagiakkal is, míg felügyeleti szervük az állami vezetés lenne." — Tegyük Jel, a felajánlott ötletet komolyan is veszik az egyetem hallgatói. Milyen feladatokat lát el majd a KISZ? — Attól nem kell tartani, hogy a bizottság munka nélkül marad. Hiszen a politikai irányítás, továbbra is a KISZ leckéje. Nekünk kell képviselnünk a diákságot az állami fórumokon, s a nagyobb tömegeket megmozgató rendezvények megszervezése is a mi feladatunk. Ezt a sort folytatva szólni keCl a tudományos diákkörök támogatásáról, a különböző tanfolyamok, tanulmányi versenyek, tudományos pályázatok kiírásáról, vagy akár a kollégiumi diákönkormányzat fejlesztéséről. Ezeket ugyanis helyettünk nem végzi el senki. De mondhatok egy konkrét példát is. A SZOTE Apáthy kollégiuma megpályázta a Kiváló Kollégium címet, szeretnénk szakkollégiumot létrehozni, tervezzük a kollégiumok szervezeti és működési szabályzatának átdolgozását. Az általánosságok mellett ez már Igazán napi feladat." — A 90 százalékos szervezettség, a már leirt eredmények és tervek azt sugallják, kevés a gond ... — Ezt azért nem mondhatnám. Hiszen például oktatói-dolgozói KlSZ-szervezetünk, amely létszáma alapján Csongrád megyei legnagyobb ilyen jellegű ifjúsági szervezete, ma sem találja igazán helyét az egyetemi politikai közéletben. Alapszervezetei igencsak változó színvonalon dolgoznak. Erre magyarázat leheti az, hogy az egyetemről épp kikerülő fiatal orvosokat lekötik a családalapítás, a lakásszerzés gondjai, túl nagy munkahelyi leterheltségük is. Mégis úgy érzem, ha az eddiginél többet foglalkozunk problémáikkal, elérjük végre azt az alapvető célt, hogy a fiatal orvosok tudásukhoz megfelelő szerepet kapjanak Szeged fiatal értelmiségi közéletében is." Bátyi Zoltán Áz év lakóháza Szegeden Lezárult egy, már harmadik alkalommal meghirdetett országos pályázat idei, megyei fordulója. Az év lakóháza cím elnyeréséért versengő építtetők, tervezők és kivitelezők neve Csongrád megyében az idén elfér egyetlen papírlapon — mindössze öt, otthonteremtésre szövetkező alkalmi trió tagjai vélték úgy, hogy érdemes megméretni közös teljesítményüket szakmai zsűri által is. A bírálóbizottság — ez kiderül a pályamüveket értékelő zárójelentésből — nem volt nehéz helyzetben. Az egyik „pályamunka", a szegedi Gábor Aron utca 67. számú lakóház ugyanis épitészeti-gazdaságossági színvonalával, környezetbe illesztésével, alaprajzával, jól szervezett térkapcsolataival „verte" a nem túl erős mezőnyt. Tehát Csongrád megyében az év lakóházát Balázs András építtette a Gábor Áron utcában. Tervezője Nagypál Miklós, építőmestere Tóth Tihamér kisiparos. Marketing börze A Közlekedési Marketing Gazdasági Társaság rendezésében Iszerdán a Metro Klubban megnyílt a tavaszi marketing börze. Ezúttal mintegy 70 ezer féle terméket kínálnak, köztük számos olyan — egyébként keresett —' cikkeket, melyeket azért ajánlanak fel eladásra a vállalatok, hogy csökkentsék elfekvő készleteiket. A börze kínálata igen változatos: egyebek között személy- és tehergépkocsi-alkatrészeket, híradástechnikai cikkeket, csapágyakat, vaskohászati termékeket, színesfémeket, különféle építő- és faanyagokat. köztük számos hiánycikket találhatnak az érdeklődök. Hogyan csomagoljunk? Jó bornak is... . .. kell a cégér. Jó árunak pedig a szép csomagolás, hiszen a külföldi piaCOK különösen érzékenyek az áruk szép megjelenésere. Nem egy példát lehetne felhozni, amiKor éppen a csomagoláson „bukott meg" az egyébként jó minőségű termékek értékesítése. Az élelmiszerek csomagolása nemcsak az esztétikus megjelenés, hanem az izek, aromák megfelelő tartósítása miatt is fontos. Higiéniai szempontokról nem is szólva ... Tegnap, szerdán délután a Technika Házában Varsányi Iván, a Közpnti Élelmiszeripari Kutatóintézet tudományos osztályvezetője számolt be franciaországi tanulmányútjának eredményéről, az élelmiszer-csomagolás legújabb módszereiről szerzett tapasztalatairól. A Francia Nemzeti Mezőgazdasági Kutatóintézet vendégéként pillanthatott be az ottani kutatási eredményekbe. Hangsúlyozta, hogy a továbblépésben nálunk is döntő szempont az élelmiszerek minőségének megőrzését segíteni a jobb csomagolással, ez egyben a feldolgozottság magasabb fokát is jelénti, s így növeli az áru értékét. Tulajdonságaiknál fogva a különböző műanyagok a legalkalmasabbak arra, hogy az élelmiszerek „burkolásánál" felhasználják. Egyetlen hátrányuk, hogy „áteresztő" képességüknél fogva aromaveszteséget okozhatnak. Erre elsősorban a hosszabb ideig tárolt élelmiszereknél kell figyelemmel lenni. Hasznos eljárás a Franciaországban már alkalmazott, fémmel való „gőzölés", ami az élelmiszerek élvezeti mértékét, aromáját hosszabb ideig képes megőrizni. Ezt a megoldást itthon is érdemes lenne alkalmazni. Speciális módszerekről is hallhattak az érdeklődők. Ilyen az ehető csomagoló filmek és bevonatok alkalmazása. A legtöbb hazai oktatási intézményben, így Szegeden, az Élelmiszeripari Főiskolán is tantárgy a csomagolástechnika. Reméljük, ez is jelentős segítség ahhoz, hogy termékeink a jövőben még szebb, még praktikusabb csomagolásban ielenjenek meg a hazai és külföldi piacokon. Ezt segítette a tegnapi élménybeszámoló is. R. G. Infrastruktúra A

mikor két esztendeje az országos település- és területfejlesztési irányelvek kidolgozásához a megyékben az ottani „szűk keresztmetszelek" iránt érdeklődtek, szinte egyöntetűen az infrastruktúra elmaradottságára panaszkodtak. Hát, igen: akármerre járunk, szembetaláljuk magunkat az ivóvízszolgáltatás, a szennyvízelvezetés, a közlekedés, az energiaellátás, no és a telefonhelyzet problémáival. Ügy tűnik, hogy a nagy késéssel felismert lemaradások pótlására nem volt elegendő a néhány utóbbi esztendő, ami alatt nagy eszközöket csoportosítottak e célokra. 1980 és 1984 között több mint 400 ezer lakást kapcsoltak be a közműves vízellátásba, 100 kilométerrel hosszabbították az árvízi töltéseket; 14 százalékkal növelték a fő- és mellék-telefonvonalakat, 10 százalékkal a lakosság energiafelhasználását. Mindezzel azonban távolról sem simultak el a nagy feszültségek, amit jelez, hogy a magyar lakosság 17 százaléka ma még nem jut vezetékes ivóvízhez, 610 kis településen nem találni egészséges ivóvizet. A népesség 2,4 százalékának otthont adó, 800 törpe faluban a legelemibb infrastruktúra is hiányzik. Az országban a 430 ezer telefonigénylő nagy többsége is vidéken szeretne készülékhez jutni. Ismert, hogy nem utolsósorban a díjemelés miatt csökkentek a távolsági személyi utazások, a szárnyvonalak megszüntetése itt is, ott is nehezíti a helyváltoztatást az embereknek. Az ilyen hiányok nemcsak ma jelentenek gondot a lakosságnak. Hosszú ideje tapasztalhatjuk, hogy azok a térségek fejlődnek gyorsabban, ahol kedvezőbb az infrastrukturális háttér. A jó ivóvíz, az aszfaltozott üt, a telefon vonzza az ipart, a termelőhelyeken képződött tőkéből azután jut az életkörülmények további fejlesztésére is. Ahol viszont nincs, ami az ipart odacsalogatná, ott talán a jövft kilátásai is bizonytalanabbak. Ezért igyekszünk arányosabban elosztani az ország területén a termelőerőket, de a célt, a beruházásra fordítható szűkebb pénzeszközök miatt, nehezen érhetjük el. Az infrastruktúra termelőágazat mögötti tartománya a gazdaságnak és az életnek, ez azonban nem jelent valamiféle „mögöttes" területet. Termelő infrastruktúra nélkül nem létezhetne ipar, szolgáltatás nélkül pedig ma elképzelhetetlen az emberi élet. Ma már teljesen nyilvánvaló, milyen népgazdasági károk keletkeznek a lassú szállításból, a hírközlés elmaradottságából, de mérhető az a kár is, amely egyes térségek „isten háta mögötti" helyzetéből adódik: különösen az elnéptelenedés, meg a kevésbé felszerelt városok felduzzadása — súlyosabb következményekkel is járhat. Joggal élhetünk a gyanúperrel: az infrastruktúra fejlesztésére ki nem adott pénz később nem lesz elegendő a problémák megoldására. Szemléletes példával: azt eldönhetem, hogy épitek-e utat vagy nem. Ha nem, a költségeket meg nem spórolhatom, a rosszabb és hosszabb utakon több üzemanyag fogy, s a gépkocsik is hamarabb tönkremennek. Az infrastruktúra fontosságát becsülő gondolkodásmód ma még nem nevezhető általánosnak, még a tervező intézményeknél sem — mutatnak rá a szakemberek. Tapasztalataikat megtoldva kijelentik: a mai hiányokhoz nemcsak az ország gazdasági adottságai vezettek, hanem elvi, szemléleti hibák is. Például a VÁTI szakemberei szerint a hierarchikus irányítás korábbi gyakorlata és merevsége vezetett az ipar túlkoncentrálódásához, egyes területek elárvulásához, a sugaras közlekedési hálózat kialakulásához. Ebből következik, haladást érhetünk el, ha minél inkább decentralizáljuk a fejlesztésre szánt eszközöket, az emberre és az ő környezetének kulturáltságára fordított pénzt egyként kezeljük a termelési beruházásokkal. Bármilyen furcsa is, másmilyen társadalmi struktúrákkal az infrastruktúra is növelhető. Ezt bizonyít1 ják azok az újítások, amelyek a járások megszűnésével tulajdonképpen a települések kezébe adták a fejlesztési lehetőségeket. A helyi tanácsok VII. ötéves tervei igen sok, komoly szolgáltatási beruházást tartalmaznak, központi helyen kezelik az ivóvíz biztosítását, a szennyvíz elvezetését, az egészségügyet és a vendégfogadást. A megyei tanácsok e fontos feladatokhoz még céltámogatást is adnak. Gyakori a tanácsok társulása is a régió általános problémáinak megoldásához. Budapesten az egyes kerületek közötti arányos fejlesztést biztosítja a „fejkvóta", ami annyit jelent: a költségvetési támogatást a lakosság száma után adják. Az ilyen és hasonló újítások hozzásegítenek ahhoz, hogy a rendelkezésre álló szerényebb eszközökből többet „ledolgozhassanak" a periféria elmaradásából. A

területi különbségek csökkentéséből, csakúgv, mint a helyi infrastruktúra gyarapításából eddig is dicséretes módon kivette részét a lakosság. Először 300 millió forint gyűlt össze országszerte a kis városok gázellátásának biztosítására, legutóbb — jelentette a posta — félmilliárd forint értékű telefonkötvény fogyott el. A vízműtársulásba bevont települések száma is több száz. Ezek az új, rugalmas módszerek alkalmasak arra, hogy felkeltsék a lakosság érdeklődését. Az emberek — úgy látszik — sehol sem akarnak kibékülni a helyzettel, készek áldozni is önmagukért, nagyobb kényelmükért. Komornik Ferenc Új konfekcionáló gépek Automatikus vezérlésű, az eddigieknél termelékenyebb varró- és vasalógépekkel, szabászberendezésekkel bővíti termékválasztékát a Csepeli Kerékpár- és Konfekcióipari Gépgyár. A vállalat gyártmánykínálatát gyors ütemben korszerűsíti, mivel termékeinek 90—95 százalékát exportra készíti, s jelentősebb piacaikon, a KGST-országokban és Nyugat-Európában keresettek a modern konfekcióipari gépek. Az újdonságod többsége elődeinél egyszerűbb kivitelű, kevesebb energiát fogyaszt, és csökkenthető velük az anyagfelhasználás Együttműködés A kukoricahibridek fajtához alkalmazott agrotechnikájának kidolgozására kezdődnek kísérletek az idén a KGST kukoricanemesitési együttműködésében részt ver vő országok kutatóintézetei^ ben. A kutatások célja az', hogy a közösen előállított fajtákból megfelelő agrotechnika alkalmazásával a lehető legmagasabb termésátlagokat hozzád ki