Délmagyarország, 1986. április (76. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-01 / 76. szám

ttagy László montázsa •f-2/ÖC-Z jr VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ^ DELMAGYARORSZ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint Az állam és a vállalatok A

Minisztertanács márcus 27-i üléséről megfogalmazott közlemény röviden, tömören adja tudtul, miről tárgyalt a kormány csütörtökön. E kommünikében olvashatjuk a következő — nem éppen szívderítő — mondatokat is: „a Minisztertanács ... megállapította, hogy az elmúlt év gazdálkodására jellemző egyes kedvezőtlen jelenségek megszüntetésében nem kielégítő az előrehaladás. így többek között elégtelen az export árualapok termelésének növelése, lassan javul a hatékonyság, egyes gazdálkodó szervek a teljesítményeket meghaladó béremeléseket hajtanak végre" ... Hogy mi rejlik e mondatok mögött, az többé-kevésbé már ismert. Az országgyűlés közelmúltban befejezett tavaszi ülésszakán Rácz Albert bér- és munkaügyi államtitkár részletesen szólt a túlzott mértékű bérkiáramlásról. Elmondotta például, hogy 23 százalékos béremelés történt decemberben az iparban (példátlan eset!), s az 1986. évi béremelési lehetőségeket a gazdálkodó szervezetek tetemes része már az év elején realizálta, nem gondolva arra, hogy a bértömeg kisebb-nagyobb részét év közben, a teljesítmények fokozására, ösztönzésére kellene felhasználni. Felhívta a figyelmet arra is, hogy egyes aiaphiányos, sót veszteséges vállalatok is „élen jártak" ebben a bérversenyben, nem törődve azzal, hogy ennek következményeit a költségvetésnek, más szavakkal az egész lakosságnak kell majd vállalnia. Az átlagos magyar állampolgár közgazdasági műveltsége sokat nőtt az elmúlt években, így jól tudja: a megalapozatlan fizetésemelés igencsak veszélyes „játék" Ha a gazdaságirányítás tétlenül nézné ezt a folyamatot, ingatag alapokra épülne az antiinflációs politika, az a lakosságunk körében már népszerűvé vált cél, hogy a fogyasztói árak emelkedése ebben az esztendőben ne haladja meg az 5 százalékot. Mi rejlik az említett vállalati magatartások mögött? Betartották-e az írott és íratlan játékszabályokat, nem sértették-e meg az állam és a vállalatok közötti partneri viszonyt? Hogy e viszony álatt mi értendő, arról az utóbbi hónapokban mind többet írnak a jeles közgazdászok. Sárközy Tamás, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem jogi tanszékének tanára például „a gazdasági alkotmányosság lehetőségéről" címmel tanulmányt írt a Valóság folyórat idei, februári számában. A többi között a következőket olvashatjuk: ... „a központi gazdaságirányítás és a vállalatok között alkotmányjogi keretjogviszony elemei jöttek létre, amelynek lényege a központi gazdaságirányítás részéről a vállalatok részére törvényben, tehát az államhatalmi szervek által biztosított jogok garantálása, a gazdaságirányító tevékenység vállalati önállóságot biztosító, vállalati jogokat nem sértő gyakorlása, a másik oldalon a vállalatok részéről a vállalati kötelezettségek teljesítése és a vállalati önállóság keretét képező jogok visszaélések nélküli gyakorlása." A professzor kölcsönös jogokról, kötelezettségekről és az ehhez fűződő garanciákról ír a továbbiakban. Ismeretes, hogy a vállalati vezetők is sokat beszéltek erről a témáról az elmúlt nehéz gazdasági esztendőkben. Szóvá tették például, hogy túlságosan gyakran változnak, kiszámíthatatlanok a gazdasági szabályozók. A belátóbbak elismerték ugyan, hogy a sokat emlegetett külgazdasági egyensúly megteremtése, megszilárdítása érdekében kényszerhelyzetbe került a kormány, s voltaképpen nem volt más választása, ám mégis azt kérték: ha egy kicsit enyhül a helyzet, ha jobban áll az ország „szénája", akkor tegyék lehetővé számukra, hogy hosszabb távon tervezhessenek, gazdálkodhassanak... Köztudott az is, hogy sok minden történt e jogos kívánságok teljesítése céljából. A gazdaságirányítás 1985. január elsején életbe lépett új szakasza jelentősen bővítette a vállalatok önállóságát, mozgásterét. S bár a kormányzat az elmúlt évben is nyomatékosan és ismételten hangsúlyozta, hogy a több ' lehetőség több felelősséggel jár, az év végi és 1986 eleji fejlemények .azt igazolják, hogy a gazdálkodó szervezetek kisebb-nagyobb köre — tisztelet a kivételnek — ez utóbbit már nem érzékelte megfelelően. Kertelés nélkül fogalmazva: rosszul vizsgáztak nagykorúságból. Többet, gyakran lényegesen többet fizettek ugyanannyi vagy még kisebb teljesítményért, vagyis olyasmire vállalkoztak, amit még a nálunk sokkal gazdagabb országok sem képesek megtenni. Kérdés: smi történjék ezután? Az-e, amiről Rácz Albert szólt az országgyűlésen? A „teljesítménnyel alá nem támasztott, taktikai megfontolásokon alapuló keresetnövekedés előbb-utóbb a szabályozók szigorítására kényszeríti a gazdaságirányítást, mert az egész társadalom és az egész gazdaság érdekei oldaláról megengedhetetlen, hogy a személyi jövedelem alakulása tartósan elszakadjon a gazdasági teljesítményektől". H

osszabb távon valóban csak a gazdasági alkotmányosság érvényre juttatása jelenthet kiutat ebből a helyzetből. Áz. hogy a versenyszféra egyetlen vállalata se éljen vissza a többi joggal és lehetőséggel, egyszerűbben szólva: a tisztességes, korrekt partneri viszony követelményeinek megfelelően tartsa be az írott és íratlan szabályokat. Magyar László Selymös város Új élete 1 Miiyen a panel, ha fehér? Emlékek? Sok-sok délutáni edzés a Szeol pályáján, biciklis menekülés a Csillag téri vagányok elől, vízitelepig döcögő villamos, Tiszapart, sínek közt porosodó gaz, számháború a töltés tövében. Képek, homályos képek, amit alaposan megtépázott az idő. Ismeretlen városrész? Inkább idegen. Aki pedig idegen tájakon kóborol, jobb, ha ismerőseire hallgat. Például Bálint Sándorra, aki A szögedi nemzetben így ír Felsővárosról: „A jólétből fakadó rátartisága, költségesebb ruházkodása miatt régebben kényös város, selymös város néven emlegették... Az adatok szerint a legrégebbi városrész ... Az ősi Felsőváros szigetszerű házcsoportokból állt. Szent György tér és környéke, a mai Sándor és Csaba utca, a Tabán és a József Attila sugárút vidékén éltek a legtöbben , Felsőváros kezében volt a vízi szállítás — így a gazdasági élet. A vizek hazája. Szabályozás előtt a Tisza sok mellékága fogta körül. Tápéról csak ladikon lehetett megközelíteni.. . Ipara: sószállítás, faúsztatás, halászat, de dolgoztak itt tímárok, szűcsök, kékfestők is. Rangját jellemzi, hogy honorácior, hivatalviselő polgárság is települt ide." * Nem illik Szeged legjobb ismerőjét kiigazítani, én nem is merném. Megtette viszont egy rendelet, amely kimondta, hogy Felsőváros új határa a Nagykörút legyen, így a szalámigyár, a Szent György tér, vagyis az ősi központ már Belváros lett az új közigazgatási rend szerint. Szegényebb lett Felsőváros? Ha a múlt értékeivel mérjük a gazdagságot — mindenképp. De kisebb semmi esetre sem. Nézzük meg, mit is hozott az elmúlt tíz év az új határok (József Attila sugárút—Retek utca—Lugas utca—Felső Tisza-part— Nagykörút) között. Meglepő számokat kell , megismernünk. Körülbelül 6 ezer lakás épült fel, ami legalább 20 ezer szegedi otthona, Lila iskola, ABC, MHSZsportközpont, s persze az új híd, amit Felsöváros vitathatatlan tényként sajátjának tekint. S vajon, hányan tudják, hogy mindez az olajnak köszönhető. A koj rábbi tervek szerint ugyanis Móravárost akarta nagy lakóteleppé fejleszteni a város, de mikor itt kincset találtak a föld alatt, újrafogalmazták a jövőt. S a gépek Felsővároson dúrták a földet, rombolták a házakat, szanálták a múltat. Itt azért álljunk meg egy pillanatra. Ez a lakótelepnyi városrész ugyanis nem hétköznapi kísérlet helyszíne. Aki rászán egy délelőtti sétát. azonnal észreveszi — tucatnyi régi ház maradt meg a panelek között. — Ezt tulajdonképpen már városrehabilitációnak nevezi a szakma — magyarázza Takács Máté, Szeged főépítésze. — De nemcsak a múlt és a jelen összhangba hozása jelenti az újat. A hídfőnél például sikerült a legszebb épületegyüttest kialakítani, már persze, amennyit a paneles technológia megenged. A cseréptetős épületek szinte minden szegedi tetszését elnyerték. S még valami: a hagyományos utcarendet követő építéseknél hagytunk a panelek közt üres telkeket. Ide hagyományos technológiával épülő házak kerülnek. majd, valószínűleg szövetkezeti kivitelezésben. Ügyes csel az egyhangúsággal szemben? Reméljük, nem tudja kivédeni * Hallottam, mennyi vita dúlt Párizsban arról, szabad-e magas házakkal körülbástyázni a Szajnát. Egy pillanatig sem akarom városunkat a franciák büszkeségével összevetni, de bizony nálunk is valami hasonló háborúcska dúlt aTisza-part ürügyén. Városvédők, építőművészek, leendő lakók, Szegedet szeretők közös gondolkodásának, no meg a lehetőségeknek köszönhetően végül is nálunk tízemeletesek kerültek a partra. A lehető legszebb paneltízesek közül. Hogy sokaknak ez is kevés? Hát ezen már fölösleges vitatkozni. Amin viszont lehet, sőt kell is: mi legyen a Kis Tisza utcávai, az egykori hajósházakkal, és a Csaba utca 34. szám alatti műemlék épülettel. A buldózerek elkerülték. Tudták, műemlékekben nem túl gazdag városunknak szüksége van e tenyérnyi múltra is. Az idő viszont mintha nem tudná — szaggatja a vakolatot, cibálja a tetőt, sarkából fordítja a korhadt ablakot. — A Csaba utcába alkotóházat képzeltünk el, de sajnos pénz hiányában leállt az építkezés, s ma a lelkes szomszédnak köszönhető, hogy egyáltalán állnak még a falak. A hajósházak felújítása is olyan összeget követel meg, amit az állam ma nem tud előteremteni. Szeretnénk vállalkozókat találni, olyanokat, akik éttermekké, panziókká alakítanák át a patinás házakat. Ez persze csak ötlet — egyelőre. Csak ötlet — mondta Takács Máté. Reméljük, ebből több valósul meg, mint a házak alá tervezett üzletsorokból. Ez a terv ugyanis elveszett, s most garázsajtók bámulnak a hídra. Hát...? „Ja, kérlek, nem lehet minden tökéletes" — tárja szét karjait az egykori selymös város kopott farmerba bújt, nagyon is mai lakója. „De azért jó itt lakni, hidd el nekem!" Miért is ne ninném. Hiszen a már leírtak mellett sok apró jel bizonyítja — erre a területre mintha több figyelem jutott volna, mint a többi lakótelepes városrészre. A gondosan fehérre fe.Uett panelok, a Pille utcai lakókat is megelőzően elkészült ABC, az MHSZnek köszönhető szabadidőpark. Az írás végére mégis maradtak kérdéseim. Mi lesz a Tisza-parti stadionnal, s mi lesz a fűrészteleppel? Vagy ez már a jövő? Az újabb tervek, ami nélkül egy frissen elkészült új világ is elképzelhetetlen? Bátyi Zoltán