Délmagyarország, 1986. március (76. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-12 / 60. szám
Szerda, 1986. március 12. 5 Bevált a szerződéses kereskedelem A szerződéses kereskedelem helyzetéről tájékoztatták kedden az újságírókat a Belkereskedelmi Minisztériumban. Elmondták: a szerződéses rendszer alapvetően beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Az e rendszerben működő üzletek érezhetően javították a lakosság ellátását, a vállalkozóknak jó jövedelmet biztosítottak, s növelték a vállalatok nyereségét is. A szerződéses üzletek száma jelenleg mintegy 12 ezer, nagyobb részük — 7500 — vendéglátóhely, s körülbelül 4500 a különféle kiskereskedelmi bolt. A vállalkozók az elmúlt öt év alatt csaknem 1 milliárd forint tőkét ruháztak be a szerződésbe vett üzletekbe Megalakult a megyei családvédelmi tanács Válságban a család? Anynyit feszegetjük manapság ezt a kérdést, hogv már önmagában oz a tény is figyelmeztető. Sajnos mélyrehatóbb, tudományos elemzések is azt bizonyítják, hogy a család manapság egyre kevésbé képes eleget tenni sok évszázados hivatásának. A világjelenség nem kíméH hazánkat sem: számos —i jóllehet, egyébként előrevivő — társadalmi változás lazította a családtagokat összefűző kötelékeket. Olyannyira, hogy a józan ész még idejében megálljt parancsol:' meg kell kísérelnünk, hogy társadalmi összefogással! tompítsuk a családot bomlasztó hatásokat. Különösen alapos okunk van itt erre; Csongrád megyében, hiszen bennünket az országos át-j lagnál is jobban sújt mindaz, ami mérgezi az emberi kapcsolatokat. Alkoholizmus, öngyilkossági kísérletek, középkorúak gyakori szívinfarktusa, de olyan társadalmi jelenségek is, mint a nők átlagosnál magasabb foglalkoztatási aránya, a t itt élők országosnál alacsonyabb átlagjövedelme és a válások átlagosnál magasabb száma. Indokolt hát az a társa-) dalmi figyelem, amely, úgv tűnik, hirtelen minden eddiginél erőteljesebben fordul a család felé. Az állam anyagi eszközökkkel gon-! doskodhat a társadalom legkisebb intézményéről, szükség van azonban olyan szervezetre is, amely a. család érdekét védi minden fórumon. A HNF VII. kongresszusának határozata szerint a népfrontnak intézményesen is foglalkoznia kell családvédelemmel, ezért lét-« rehozta — a kormánnyaK együttműködő — Országos Családvédelmi Tanácsot. Eddig már megalakult többi mint tíz megyei tanács, legutóbb tegnap, kedden pedig létrejött a népfront megyei elnöksége mellett működő Családvédelmi Tanács is; melynek elnöke Mathiássi Tivadar, a megyei bíróság nolgári elnökhelyettese, titkára pedig Bakacsiné Gu-t lyás Mária, a tanárképző főiskola pedagógiai tanszé-r kének tanára. Vass Csaba, a népfront országos tanácsa társada i lompolitikai osztályának vezetője a népfront család-, védelmi feladatairól, a családvédelmi tanácsok teendőiről tartott tájékoztatót.) Egyebek között elmondta: a családdal hivatásszerűen' foglalkozó szakemberekből, kutatókból, gyakorló családtagokból álló gárda a megelőzést kell, hogy fő feladatának tekintse. Háromfélé módon igyekszik segíteni a kormány munkáját a család intézményének erősítésében; érvényesíteni a család érdekeit, részt vesz a kormányzati munka társadalmi ellenőrzésében és gyűjtőmedencéjévé válik a társadalmi kezdeményezéseknek. A jövőben a családok életét befolyásoló előterjesztéseket a tanács elé tárja a kormány, még a döntés szakaszában, hogy valóban a; családok érdeke érvényesüljön. A családjogi törvény tervezetének társadalmi vitájára március 26. és április 20. között kerül sor. A szocialista demokrácia fejlesztésében jelentős lépés lesz, hogy az eddig intézményesített társadalmi kezdeményezések helyett az emberek! valóban beleszólhatnak, hogyan alakítanák legszívesebb ben életvitelüket. Mivel a kormányzat közmegegyezésre akarja építeni tevékenységét, a Családvédelmi Tanács munkájában nem vésznek részt államigazgatásban dolgozók. A tegnapi alakuló ülésen a tanács tagjai megbeszélték első legfontosabb teendőiket, és összeállították az idei programot. A hozzászólók közül többen elmondták: az új bizottság munkája akkor lesz igazán hatékony, ha a tudományos igényű' helyzetfölismerés mellett partneri kapcsolatot alakíi tanak ki a megyei tanáccsal. A helyi családi gondok-bajok csak összefogással,, egvüttgondolkodással orvosolhatók. És a cél végül is nem a szó, hanem a csalá-i dok javát szolgáló tett. Ch. A. Szeged középiskolásainak Kell-e önálló klub? Képzeljük magunkat egy mai középiskolás helyzetébe. (Állítom: a negyvenedik életév alatt egyáltalán nem nehéz. Talán még később sem.) A tinédzserkorú, tehát poétikusan ifjú deákember úgynevezett szabadidejében látszólag sokféle lehetőség között válogathat. Elmehet például moziba. Ha kellően érett és megfelelő ízléssel is rendelkezik, távolról sem biztos, hogy az esetek jelentős százalékában elégedetten távozik. Viszont, ott az ifjúsági ház. Ahol azonban a programok, igen széles ifjúsági korcsoportoknak akarván szólni, távolról sem biztos, hogy kielégítik, arról nem is beszélve, hogy az intézmény például szerdán már este hatkor bezár. A könyvtárbeli zenehallgatás sem igen kecsegtet tartós estéli programmal, tekintve, hogy az is (egyébként érthető módon) véget ér ilyen tájban. Az alma materből, valljuk be őszintén, éppen elég napközben is. Maradnának a szórakozóhelyek. Enyhén szólva, nehéz ügy. A különféle diszkókat és hasonlókat most ne is taglaljuk, vegyük csak a klasszikus értelemben szórakozóhelynek nevezhető presszókat, egyebeket. Ahol föl is lelhető olykor a középiskolás ifjúság jelentős hányada. Már aki bírja közülük zsebbel, pontosabban finanszírozó „őssel". Vagy aki huszártiszti tempóval nagyvonalúan otthagyja egyetlen italért a zsebpénze felét, mondjuk, úgy 50-100 kemény magyar forintot. (Legalább.) Akkor? A válasz előtt, ha már empatikus készségünk teljes bedobásával beleéltük magunkat egy mai, aránylag kulturáltan szórakozni vágyó középiskolás helyzetébe. próbáljunk hasonlóképpen bepillantani álmaiba is. Az illető hallott már ezt-azt harangozni a „nagy" egyetemisták idestova másfél évtizedes, szép hagyományokkal büszkélkedő, nevezetes JATE-klubjáról. Ahol gyakran szinte irigylésre méltóan jó programok kínálják magukat. Az ábrándozás ugyan Vörösmarty óta köztudottan az élet megrontója — viszont tudjuk, hogy ezzel együtt időnként nagyon jó dolog. Csak éppen a realitás... és itt következhet az „akkor?" kérdésére a válasz is. Pofonegyszerű fölismeréssel kezdődött. Azzal, hogy: miért ne? Miért ne lehetne Szegeden egy, akár a JATE-klub mintáját a lehetőségekhez és a különbségekhez képest követni igyekvő, „generál-középiskolás" klub? Amely minden e korban levő diáké, és koncentráltan fölvállalja mindazokat a szabadidő normális és igényes eltöltéséhez szükséges programokat, amelyeket a fent látott módon lehet (és nem lehet) igénybe venni másutt a városban. Az ötlet, úgy tűnik, megfogant: a városi KISZ-bizottság középiskolai rétegtanácsa jó néhány iskolát megkérdezett ez ügyben, s a reakció — egyöntetű lelkesedés, az igazgatótól a legutolsó osztályismétlőig. A dolog eddig rendjén is lenne. A terv szép, a lelkesedés imponáló, jól tudjuk viszont, hasonló esetekben mindez még mily illúziórombolóan kevéske a megvalósításhoz. Ám komolyabb lépések is történtek már: például a hely is megvan. Az IKV vagy tíz használaton kívüli pincét mutatott az illetékeseknek, közülük legjobbnak a Nagy Jenő utcában az Aranypók-üzlet épülete alatti ígérkezett. Központi hely, vagy nyolc busz- és öt trolijárat megállója a közvetlen közelben —, ám a helyiség állapota egyelőre szigorúan osztályon aluli, teljes felújításra szorul. Helyre kell hozni a padlózatot, a falakat, az ajtókat, fűtést-világítást szerelni, berendezést „szerválni" stb. A költségek egyelőre úgy 7-800 ezer forintra rúgnak — ha a KISZ KB középiskolai és szakmunkástanuló-tanácsa 300 ezerrel hozzájárul(na) a dologhoz, komolyabb pénzügyi akadály nemigen adódhatna. Ráadásul az erdészeti szakközépiskola máris fölajánlotta, hogy elkészíti a leendő központi középiskolás diákklub teljes faburkolatát, a 600. sz. ipari szakmunkásképző intézet a falazási munkákat vállalta el, a vendéglátóipari szakmunkástanulók szívesen segítenének a büfében, az élelmiszer-iparisok még olcsó süteményekkel „szállnának be". A fentiekből már csak egyetlenegy dolog következik: ez a városi középiskolás klub a lehető legjobb értelemben a teljesség igényével léphetne föl (nem mindennapi ziccer), mind a küllem, mind a tartalmi kínálat terén. Irodalmi műsorok, vetélkedők, előadások, vetítések, koncertek, újságolvasás. információszerzés helyben — meg még sokféle lehetőség, ami csak egy leendő „kis JATE-klubhoz" szükséges. Ami „nagy" elődjének kivívott rangjához éppúgy méltó kell legyen, mint a nagyszámú szegedi tinédzserdiákság életkorából, igényeiből. közvetett eszmei orientálásából következő, átgondoltan és okosan alkalmazott követelményekhez, És így taian, ha meglesz, nem is lesz olyan kicsi ez a kis JATEklub. D. L. SZEFIN '86 A rövidítés — SZEFIN — pontosan ennyit jelent: Szegedi Egyetemi-Főiskolai Ifjúsági iNapok. Mintegy a forradalmi ifjúsági napok bevezetéseként hétfő óta programot kínál városunk felsőoktatásában tanulóknak. A rendezvénysorozat első napján amatör együttesek mutatkoztak be az Ifjúsági Házban, s ekkor nyilt „In memóriám Zala Márk" címmel fotókiállítás a Hermann kollégiumban. Ma, szerdán az élelmiszeripari főiskola kollégiumában „Bürokrácia, mint a mai modern társadalmak ki^röjelensége" címmel Katona Péter tart előadást. Valószínűleg nagy közönség előtt zajlik a JATE-klub mai rendezvénye: Bocsák Miklós újságíró beszélget Grosics Gyulával, a közelmúltban megjelent, s nem kis vihart kavart könyv ürügyén. Ezt megelőzően a Tamási Áron klubban Haumann Péter előadói estjét rendezik. Végül néhány a hét további programjai közül. Március 14-én 15 órától kollégiumi találkozó lesz az Ifjúsági Házban, március 13-án este 7-től a Teleki kollégiumban Koncz János, a megyei pártbizottság titkára tart előadást művelődéspolitikánk főbb kérdéseiről, s ezzel egy időben hallgathatják az érdeklődők Szűcs Jenő ,,A társadalmi fejlődés Európa három történeti régiójában" című előadását. Szeged egyetemistái és főiskolásai ifjúsági napjaik zárásaként részt vesznek március 15-én 10.30tól a Klauzál téri ifjúsági nagygyűlésen. Kiállítási napló Selyemszövetek, festett textilek Gergely-nap, jeles nap Megrázza-e a szakállát ? Március 12. jeles nap, azaz olyan, amelyhez állandósult hiedelem vagy szokás fűződik. Számos ilyen jeles napot ismerünk, Sándor, József, Benedektől Medárdig, és Egyedtől Mihályig, Ki ne hallott volna például az „andrásoló napokról" (november 21., András, Katalin, Borbála, Luca napja), vagy a február eleji gyertyaszentelőkről ? Kivált a tavaszi félévben van sok a jeles napokból. A legtöbbjükhöz időjóslás fűződik. Zsuzsanna napja elviszi a havat és megszólaltatja a pacsirtát. (Jégtörő) Mátyás pedig'ront, ha talál; ha nem talál, csinál. Mátyás, Gergely: két rossz ember — tartja egy másik népi jóslás, arra utalván, hogy február 24. és március 12. között nagy hidegek szoktak lenni. S mi van március 12-én? Gergely napját a magyar néphagyomány, a gergelyjárásról ismeri. Ez a szokás valamikor az egész országra kiterjedt, s nagy népszerűségnek örvendett a diákság körében. A középkorból származó diákvigásság résztvevői. jelmezekbe öltözött, fakardot ölte iskolásfiúk, zászlókkal és bokrétákkal felszerelve indultak el. hogy házról házra járva, új tanulókat toborozzanak iskolájuknak (akkoriban ugyanis még nem volt rendelet az elsősök beíratásáról). illetve hogv tanítómesterüknek adományt gyűjtsenek. A gergelyjárás a legkésőbbi időkig a Dunántúlon es a palócoknál maradt fenn. Az Alföldön régen kiveszett ez a szokás, olt viszont még ma is dívik a Gergelynaphoz kapcsolódó időjóslás. Megrázza Gergely a szakállát — tartja a mondás, azaz: március 12-én hideg és havazás várható. S ha e sorok megjelenésekor rázi Gergő a szakállát, az jó jel, mert Gergely (tulajdonképpen I. Szent Gergely, akit a nép szakállas püspöknek képzelt el) ily módon, hóeséssel jelzi a jó idő eljövetelét, a tavasz érkezését. Nos, ha az évszázados népi tapasztalaton alapuló szakállrázásban csak annyira is hinni lehet, mint a meteorológiai előrejelzésekben. akkor március 12-én érdemes odafigyelnünk Gergely szakállára. J. N. J. HÉT ÉVSZÁZAD SELYEMSZÖVETEI címmel reprezentatív bemutató nyílt a napokban a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Képtárában az Iparművészeti Múzeum gyűjteményének anyagából. A tárlat egy Kínából származó iparművészeti műfaj keresztmetszetét adja, vagy pontosabban az időszámítás előtt 2640 körül élt Huang Ti császár első feleségének, Lej Cu-nak ötletét — ő gondolt először a selyemhernyó gubójaból eredő szál megfonására, s ezzel megvetette a máig élő iparág s ma is virágzó művészeti műfaj alapjait — kísérhetjük nyomon. Európát már az antikvitás idején izgatta a kínai selyem, a mostani kiállítás a 6.—8. századtól mozaikszerűen kíséri végig a selyemszövet történetét az 1800-as évek végéig. Európa szinte minden tájáról gyűjtötték be a nagyszerű kollekció darabjait. Mint nem szakember, csak csodáltam a szebbnél szebb textiltöredékeket, káprázatos motívumokkal díszített szöveteket, kárpitokat, öltözékeket. Ízelítőül és kedvcsinálásként ide másolom a nekem megkapóbb darabok katalógus-ismertetőit. A legrégebbi selyemszövet a 6—8-századból való, „Zöld, sárga, barna, fekete vonalas, csíkos díszítéssel; a 7. sz. kiállítási tárgya: „Lampaszt lanszirozott, Itália (Lucca). 14. sz. második fele, Ciprusi aranyszálas beszövéssel, halványbarna alapon zöld tölgyfaleveles mustrával, stilizált életfa körül két- és négylábú állatokkal, a sasok lábánál csintamáni motívummal"; 11. számú műtárgy: „Brokatell, Firenze, 15. sz. Piros selyem felvetőn fémszálas mintázó vetülékkel készült. Álló téglalap formájú, ismétlődő mustra: lent és fent a feltámadt Krisztus angyalfejcs mandnrlában, középen a sir mellett alvó katonák. Bordűrjében nyújtott palmettában Krisztus (IHS) monogram Hasonló firenzei szalag található a berlini Kunstgeiverbe Museumbem"; 22. számú textil: „Bársony, Velence, 15. század. Kék, egymást érintő ötkarélyos mezőbe komponált bemélyitett konturú gránátalmával, az ivsorokban ugyancsak gránátalma és levél díszítéssel."; 35. számú tárgy: ,,Félselyemszövet, olasz vagy spanyol, 1600 körül. Sárga selyem alapon kék pamut vetülékkel mintázott. Egymástól elforduló páros madarak alkotta rácshálóban olaszkorsó motívummal."; 45. számú darab: „Terítő, Genova, 17. század. Cizellált bársony. Három szélből összevarrott. Krémszínű alapon egymásba kapcsolódó növényi indákra fűzött gránátalmákkal. Négy széle rojtozott."; 48. számú szövet: „Casula, francia, 1730—40 körül. Sárga alapon arany, ezüst és színes selyemszálas beszövéssel. Mintája: nagyvirágos, kagylós, leveles. Széles arany pasztománnyal szegett."; 50. sorszám alatt: „Pluviale, francia, 1760—65. Fehér alapon színes selyemfonállal mintázott. Mintája: átlós, hullámos csipkeszalagra fűzött virágokkal. Arany paszománnyal. Az úgynevezett csipkemintás francia, lyon selymek csoportjába tartozik"; 54. sorozattal: „II. József gyermekkori dolmánya, osztrák, 1750 körül. Zöld, hálómustrás selyemdamaszt, szegélyén és a varrás mentén arany paszománnyal, csákóra szabott elején vert aranycsipke díszítéssel. (A hagyomány szerint II. József viselte a híres pozsonyi országgyűlésen.)"; s végül az utolsó előtti, 56-os sormászmú mii: „Női ruha, magyar, 1840 körül. Kék, virágosmintás selyemszövet, perelinszerü bő ujja zsinórozással, belül gombokkal. Ruhadereka elől szögletesen, hátul karélyosan kivágott, derékban szabott. Szoknyája derékban húzott, ló alján szintén zsinórozott." Érdemes eredetiben megnézni! NÉZŐPONT KÉRDÉSE — adta. három darabos sorozatának g ím ét ,Titi Mária a SZOTE új oktatási épületének előcsarnokában rendezett tárlaton. S adta föl nekem a labdát. Valóban nézőpont kérdése a környező világ, a művészi alapállás megítélése, a közönségreagálás. S az is nézőpont kérdése, miként közelítünk a batik-teehnikával készített textilfestményeihez. Mert ha akarom, üdítő dekorációkat vélek felfedezni, ha másfelől közelitek egy műfaj elismertetéséért folytatott küzdelem tanúja lehetek, ismét más oldalról nézve a dolgokat egy tehetséges ember önkifejezési kísérleteivel állok szemben. De úgy is feltehető a kérdés: kellemes árucikként fogjam föl a munkákat, vagy a müuészet mércéjével közelítsek?! Egyszóval megragadta önnön szándékainak lényegét ebben a címben. Véleményem szerint egy tntnd népszerűbb (de talán éppen ezért sol^ esetben olcsó bravúrokra, könnyed és felelőtlen játékokra is csábító) műfaj lehetőségeit, megújítási formáit valamint önmaga kifejezési módjait keresi. Ez lehet harmonikus találkozás, de egymás ellen ható törekvés is. Mindkettőre akad példa. Kétségtelen, textilképei többek a hagyományos batikiuíl. nem elégszik meg a festékek márványos felületeivel, a faggyúzott részletek kitakarásos erényeivel. Többet szeretne: a textil sajátos színhatásait ötvözni a rajzos struktúrákkal. Tematikájára pedig a természet erővonalai, hggyek, felhők játéka, növények, virágok, formái hatnak elsősorban. I.' Piszébbre a maga v.i. . i úton a Változatuk négy darabos sorozatán ért, s ez azt is ígéri, hogy várnak még sikerek ezen a csapáson. A műfaj megújítása terén csakúgy. mint önmaga alkotoi mepfogalmazásaban. T. L.