Délmagyarország, 1986. március (76. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-08 / 57. szám

W MAGAZIN Szombat, 1968. március 8. 8 Tél szele hóval, faggyal — búcsúzik PÉNTEK LÁSZLÓ FOTÓSOROZATA Négy nap „svarcban" engedéllyel Tavaly nyáron figyelt fel a Csongrád Megyei Kereskedelmi Felügyelőség a vásárokon, magánkereskedőknél nagy tömegben felhalmozott hamis diszkókazettákrá. Ezeket a hangfelvételeket rossz minőségű szalagra rögzítették, borítójuk az eredeti hanglemez tasakja alapján készült, a hitelesség látszatát keltve. Ahogy itt mondják; „svarcban" készültek. Megfigyelésük alapján országos vizsgálat indult, több hangstúdió és forgalmazó ellen kezdeményeztek eljárást. Ez adta az ötletet: megnézni, mi a helyzet a videofronton? Az egész országban egy teljes hétvégén keresztül „razziázott" a gazdasági rendészet és az illetékes helyi kereskedelmi felügyelet. Komplex vizsgálat volt, a célja elsősorban a videodiszkók ellenőrzése, „mellékesen" az ezeket üzemeltető vendéglátó egységek működése. Az „őrjáratban" résztvevők jóvoltából elkísérhettem őket. Összesen tíz helyen jártunk, nyolc lemezlovas és ugyanennyi üzletvezető kapott „meghívást" a felügyelőségre... PÉNTEK Kívülálló voltam és laikus, mikor beszálltam este az autóba. Hétfón hajnalban már majdnem el mertem volna vállalni egy szerződéses üzlet vezetését... A menetrend a következő volt: cgyikőjükkel, akit az adott helyen nem ismernek, bemegyek. A belépti díjat annak rendje-módja szerint kifizetjük, a pultnál kérünk kétszer egy deci valamilyen „jobbfajta" italt, két üditőt, két szendvicset. Körülbelül, mire megkapjuk a visszajárót, ott lesznek a többiek. Az italokat lemérik, az árak helyességét ellenőrzik, természetesen egyikük ezalatt a videokazettákkal foglalkozik. Minden megnézendőt végigbogarászunk, jegyzőkönyv, pénzek vissza és mehetünk tovább. Csanyteleken „debütáltam" a Csongrád és Vidéke Áfész szerződéses vendéglőjében. Hát, mit mondjak... Bizonylat, kalkuláció semmiről, a 6 forint 50 filléres szendvics jóindulatból ha 1,50-et ért, a WC-k siralmas állapotban, a nőinek ajtaja sem volt. A helyiség amúgy tömve. A kiszolgáló személyzet csupa „néger", akik nem hibáztathatók semmiért, utasítás szerint járnak el, üzemeltető elérhetetlen. Mint hétfón kiderült, véletlenül, máskor nem fordult még eló, halaszthatatlan dolguk akadt. Ez még érthető, de az uralkodó állapotok... A diszkóban nagyjából azt tapasztaltuk, amit vártunk. Hivatalosan engedélyezett felvétel nem volt a lemezlovasnál, kazettáiról hiányoztak a terjesztési adatok. így tehát leragasztva, lepecsételve mind a három darab velünk utazott tovább... A szentesi Strand vendéglőben a két deci Martiniból 20 milliliter hiányzott, a diszkós ott se volt, egy barátja játszotta a felvételeket, a képmagnó a kuvertosé, a kazetta a Józsié, de nem is használtuk, csak itt van. Az üzletvezető szabadnapos, a helyettesnek születésnapja van, ezért „alkoholos befolyásoltság alatt áll". Az intézménynek egyáltalán nincs videoműsor-engedélye, kértek ugyan, de még nem jött meg. Azonkívül itt derült ki, hogy a diszkósok munkavállalási okmányaként is felfogható kiközvetitési papírt, mellyel igazolni tudják egy esetleges ellenőrzés alkalmával, hogy csak ők és csak ott jogosultak lemezt-kazettát lovagolni, szóval ezek utólag készülnek. Előre ugyanis nem lehet tudni, lesz-e diszkó, vagy közbejön egy esküvő és elmarad. SZOMBAT Sűrű éjszaka volt ez is. Az Apostolok Tanyája nevű akármiben minden életkedvemet elveszítettem. Nem érdekelt, hogy bizonylat semmiről, a kalkulációk hiányosak, a pénztárkönyv átlátszóan hevenyészett. A helyiségben szorongó közel 300 ember zavart, a közöttük részegen tántorgó, egymást nyaló-faló fiatalkorúak borítottak ki. Márpedig nem egy volt és nem kettő ebben a hangzatos nevű, levegőtlen, cigarettabűzös diszkóban. Megfogadtam, hogy nem engedem szabadjára indulataimat, higgyék el, visszafogott voltam Az Üllés és Vidéke Áfész rúzsai vendéglőjében matematikaórát tartottunk. Kifizettünk 93 forint 80 fillért, az üzletvezető utánaszámolt, akkor 88,40 lett a végeredmény, majd a felszolgálóval még kétszer összeadatták, sose stimmelt. A diszkós három nappal ottjártunk előtt szerelt le, csak mi hiányoztunk a boldogságához. VASÁRNAP Vendégként legrosszabbul a Fesztivál Ételbárban jártunk. Nem vacsorázni mentünk ugyan, csak a szokásos whisky, plusz üdítő fedőnevű akcióra. A Royal-whiskyt a John Begg áráért kaptuk, a pohárban benne a jég, ami nemcsak illetlen, hanem szabályellenes is. A formablokkra az alábbi szöveget nyomtatták: Kérjük, étel- és italárlapjaink alapján ellenőrizze a felszámított árakat! Ha lett volna árlap. De nem volt. A mórahalmi kultúrház videodiszkója volt a három éjszaka leginkább dicsérendő helye. A lemezlovas srác kitalálta, hogy lehet nem húzni ujjat a hatóságokkal: audiodiszkójához a televízión számítógéppel programozott szín- és fényeffektusokat vetít HÉTFŐ Az éjszakai műszakban töltött mintegy 17 óra végkifejlete reggel héttől zajlott. Végigültem a jegyzőkönyvezéseket, a magyarázkodásokat — a mellébeszéléseket is. Arra azért mindenki hamar rájött, hogy a kérdezők között nincs jelen Hiszékeny úr a Zsebtévéből. Azt hiszem, nem is bánják meg őszinteségüket, így ugyanis a vizsgálat tapasztalatait összegző jelentésben kiemelten szerepelnek a videodiszkózás felszínre került útvesztői, a kényszerű szlalomozás a jogszabályok között. Bebizonyosodott, hogy videodiszkósnak lenni majdnem egyenlő a szabálysértési kényszerrel. Engedélyezett tevékenység, aminek nincsenek meg a feltételei. Hivatalosan csak a Moképtől bérelt kazettákat lehetne játszani — nos, láttam azokról katalógust. Az Abba, a Blondie, Amanda Lear az én korosztályom műfaja. A családban létező fiatalkorúaktól tudom, hogy meg is vernék tán azt a diszkóst, aki ezekkel eteti őket. Modern T . ki: >., Aiphaville meg tudomisén kik nélkül nem dizsi a dizsi. Hát ilyen a Moképnél nincs. Előírás az is, hogy minden sajtóterméken (a video-felvétel is az!) impresszumnak kell lenni (lásd lapunk utolsó oldala, jobb alsó sarok), mindenféle összeállítási, kiadási, terjesztési adattal. Az engedélyezők az esetleg zöld utat kapott kazettákat nem látják el sem ilyennel, sem semmiféle azonosító jellel. Makón is, és a Szeged Nagyáruházban is foglaltak le olyan kazettákat, amelyre valamilyen engedély létezett, de éppen lehetett volna az bármi más is, semmi sem bizonyította, hogy pont arra a dobozkára érvényes. Imígyen aztán a legtöbben bérelnek valamit „falból", hogy szükség esetén be tudják mutatni, de vetíteni egész mást szoktak. Mást, amire bejön a közönség. „Tevékenységünk legalizálása érdekében kénytelenek vagyunk olyan szolgáltatásért fizetni, amit felhasználni egyáltalán nem tudunk" — diktálta jegyzőkönyvbe az egyik „páciens". Távolról sem szeretnék senkit könnyekre fakasztani, szívhasadásig meghatni. De valóban ideje lenne a videózást egyértelművé, igazságosan ellenőrizhetővé tenni, megtartható jogszabályokkal meghatározni. Annyira még nem terjedt el, mint mondjuk az audiodiszkó, vagy a moziba járás, de egyre nagyobb teret követel magának. A szabályszerűség mellett a másik kérdés, hogy lehet kulturáltan csinálni. A tini-diszkók (például az Ifjúsági Házban) szeszmentesek, rendbontás Mórahalmon sem volt. Talán nem feltétlen velejárója a jó hangulatnak a lebegős, majd gyomorsavanyitó állapot. Ezért pedig szülők, vendéglátósok, hatóságok egyaránt felelősek. Persze, tudom, keresni így többet lehet. De azt hiszem, mindenki megkapja a pénzét ebben a boltban akkor is, ha nem <u optimális vendégszám kétszeresét itatja halálra, ha nem „téved" minden árszámításnál és italmérésnél. Sokunknál mindenesetre akkor is jobban élhetnek... REGŐS ÉVA