Délmagyarország, 1986. március (76. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-08 / 57. szám

IACPATT LIPPAI TAMAS RAJZA SZEPESI ATTILA A nyeggető a faggató merülő arcunk idejében hová fürkész három görbedt diák míg hallik lenn a földalatti város zúgó nekropolis a tavaszra-vetkezett lányok lépte alatt három horgadt bohóc rekedten hangicsál mint részeg macskák fenn a háztetőn vagy Szent Vitus rángó-kezú-lábú bolondjai egyikük félarcú éjszakát játszik a fuvolán a másik hegedül most minden lélegzet övé emlékek pulzálása és emiéktelen dadogás egyetlen cérnaszálon tartja a bámész arcokat a bőgős most fölösleges elbolyonghat sötét szemüvege mögött hallgatva cseréptányéron a pénz-csörgést a diákok távoli rikácsolását mert a bolondok órája ez az ember őskort játszana csak a fák állnak fehér koldusbottal a járdaszélen nekik nincs többé feltámadás ANDRUSKÓ KÁROLY METSZETE 47 Szombat, 1986. március 8. Harc az értelemért ÖTVENÉVES A SZÉP SZÓ, JÓZSEF ATTILA FOLYÓIRATA Amikor 1936 márciusában megjelent a Szép Szó, programcikkében a szerkesztők egyike, Ignotus Pál a Huszadik Század című polgári radikális lap eszmevilágát idézte követendő példaként. Nála világosabban és egyértelműbben fogalmazott József Attila: „Célunk az a társadalmi és állami életforma, amelyben a szép szó, a meggyőzés, az emberi értékek kölcsönös elismerése és megvitatása, az egymásrautaltság eszmélete érvényesül." Az adott politikai helyzetben, az ország lassú jobbratolódása idején ez a „szép szó" és kivált az „egymásrautaltság" eszméje annyit jelentett, mint harcot indítani az értékeket kikezdő jelennel szemben azokra a liberális hagyományokra támaszkodva, melyek a többi között Ady Endre szemléletét is befolyásolták. Kétségtelen tény, hogy a Szép Szó a nagyváros lapja volt, írói kevesebb figyelmet fordítottak a földkérdésre, nagyobb részük érdektelenül, olykor ellenségesen figyelte a radikális népi mozgalmakat; a népi ideológia egyes homályos kitételei elidegenítették szerkesztőit annak haladó tartalmaitól is. A lap megalapításának ötlete József Attilától származott. A költő nehéz válságának évei voltak ezek: betegsége súlyosbodott, a Társadalmi Szemlében ellene megjelent szektás hangú támadás után elszakadt korábbi ihletőjétől, a munkásmozgalomtól, s hiába teljesedett ki költészete a Medvetánc című kötetben, korszakos nagysága szinte visszhangtalan volt. A Szép Szó körül összeverődött fiatal írók azonban tudták: a kor egyik legnagyobb magyar költőjének teremtenek otthont, állandó megszólalási lehetőséget, ha kivitelezik szép tervét. Közös volt bennük, hogy kérlelhetetlenül szálltak szembe minden jobboldali törekvéssel és ideológiával, s ebben a vonatkozásban is méltán tekinthették József Attilát a legkiválóbbnak. Hogy a költő számára mit jelentett a Szép Szóhoz való tartozás: talán a számok is jelezhetik. Az alapítás évében 28, a következő, tragikus halála évében pedig 21 verse jelent meg. Másutt alig közölt. A lap első számait Ignotus Pál jegyezte mellette szerkesztőként. József Attila a versrovatot gondozta, s egy ideig a folyóirat technikai szerkesztője is volt. (Ilyen minőségében ugyanis rendszeres fizetést kaphatott kedvvel és nagy gonddal végzett munkájáért.) Feladatának tekintette a tehetséges fiatalok felkarolását, hibáik nyesegetését. Félelmetes kritikus volt, elképzeléseihez makacsul ragaszkodott, tagadhatatlan viszont, hogy rendszerint igaza volt. Amíg rendszeresen részt vett a szerkesztés munkájában, a Szép Szó irodalmi rovata igen magas színvonalú volt. 1937-ben, amikor betegsége elhatalmasodott rajta, már kevesebbet járt be a szerkesztőségbe. Barátai megható gondoskodással igyekeztek enyhíteni szenvedésein. Részben nekik köszönhető, hogy halála után lírája „közügy" lett, hiszen a Szép Szó rendkívül fontos és tartalmas József Attila-emlékszámot adott ki, s újra meg újra tanulmányokat közölt az elhunyt költőről, szerkesztőről. A Szép Szó és köre egyszerre érdeklődött a marxizmus és a freudizmus iránt. A huszadik századi irodalom fejlődésére elhatározó befolyást tett a nagy tudós, Siegmund Freud. Nyolcvanadik születésnapjára írta József Attila az Amit szívedbe rejtesz című versét, s mellette szerepelt a lapban Ignotus Pál tanulmánya, a világhírű Ferenczi Sándor egyik régebbi írása, és Róheim Géza dolgozata. 1937-ben a Szép Szó rendezte azt az estet, amelyen Thomas Mann felolvasta a Lőtte Weimarban egyik fejezetét, s a tervek szerint fellépett volna József Attila is Thomas Mann üdvözlése című versével. A Magyarország című lap híradása szerint azonban „József Attila ódáját a főkapitányság engedélyügyi osztálya az államrendészeti osztály véleménye alapján nem tartotta alkalmasnak arra, hogy nyilvánosság előtt, politikamentes ülésen felolvassák. Az államrendészeti osztály véleménye szerint ugyanis József Attila ódája nem politikamentes." A nagy sikerű esten József Attila valóban nem olvashatta fel versét, amit azonban Thomas Mann hevenyészett fordításból megismert. Mann aztán meghatottan szorongatta Attila kezét, mondván, mennyire jólesik neki a magyar fiatalságnak ilyen megrendítően kifejezett hódolata. József Attila tragikus halála a Szép Szó első — s jobb — korszakának végét jelentette. Bár a lap továbbra is kitekintett a magyar szellemi élet legfontosabb jelenségeire, s igyekezett ápolni a legfontosabbnak érzett hagyományokat, irányvonalában mégis némi bizonytalanság mutatkozott. A Szép Szó köre a legnagyobb, máig ható tevékenységét József Attila emlékének ápolásával végezte. A lapban rendszeresen közölték a költő kiadatlan írásait, cikkeit és fordításait. Szép Szó-matinékon és esteken idézték emlékét (a Zeneakadémián rendezett első esten a nyilasok közbotrányt okoztak). A Szép Szóhoz tartozó írók kezdeményezték és szorgalmazták, hogy tetemét hantolják ki a balatonszárszói sírból, s Budapesten temessék el. Ez 1942-ben meg is történt. Ezen a második temetésen mondta el látnoki szavait Gáspár Zoltán József Attila majdani utóéletéről, s arról a megértőbb, tisztultabb szellemű korról, melynek megvalósulásáért a Szép Szó is küzdött fennállása alatt. RÓNAY LÁSZLÓ Szeged műemlékei Y 20. A BALASSA-HÁZ A Hajnóczy u. 1/B. számú épület: „Műemlék, „Balassa-ház" néven ismert, romantikus, 1860-ban épült." A régi Korona utca egyemeletes lakóháza, földszintje késő klasszicista stílusú. Vakárkádsorában üzlethelyiségek között Íves, zömök fakapu foglal helyet, ívében kerek faragás mérműves dísszel. Emeletének az ablaksort romanticizáló szegmentivek és az épület arányaihoz kissé túlméretezett erkély ad hangsúlyt. Figyelemre méltó erkélyének csigás konzola és mozgalmas rajzú, geometrikus építkezésű rácsa, melyek öntöttvas idomokból készültek. Fantáziadús, változatos rajzolatú lépcsőházi korlátjait viszont kovácsoltvasból alakították ki. U-alakú udvarát kőkonzolokon nyugvó függőfolyosó veszi körül, melynek kovácsoltvas rácsát három helyen mívesebb, egyebütt szerényebb szakaszokból állították össze. A ház tervezőjét sajnos nem ismerjük, de kovácsmunkáinak színvonala igényes építészre vall. A nagyárvízkor az épület „vízkárosult tulajdonosa Weisz Károly" volt, míg „Pollák Lajos ügyvéd, Lőw Imanuel főrabbi" nevét, mint károsultakét jegyezték fel. Az 1880-as években Weisz Adolfé a ház. 1