Délmagyarország, 1986. március (76. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-07 / 56. szám

r 37 Szombat, 1986. március 8. A nemzetközi nőnap alkalmából Kitüntetések, dicséretek A nemzetközi nőnap alkalmával csütörtökön ünnepséget tartottak a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa székházában Eleki János, a TOT főtitkára köszöntötte a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben dolgozó nőket. Ez alkalomból eredményes munkájuk elismeréseként 42-en vették át a Kiváló Termelőszövetkezeti Munkáért kitüntetést. A MÁV Szegedi Igazgatóságán dolgozó nők közül többet a nemzetközi nőnap alkalmából kitüntetésben részesítettek. Tegnap, csütörtökön Budapesten, a MÁV Vezérigazgatóságon rendezett ünnepségen Kiváló Munkáért kitüntetést kapott Lencse Ernőné áruirányító (igazgatóság), vezérigazgatói dicséretben részesült Botka Sándorné osztálykezelő (igazgatóság) és Botos Jánosné biztosítóberendezési műszerész (Szeged-Rókus BFF). Szegeden, az igazgatóság központjában Lovász Lázár vasútigazgató igazgatói dicséretben részesítette Szegedről Bullás Sándorné adminisztrátort, Dudás Józsefné jegyvizsgálót, Borbély Jánosné személypénztárost, Hangya Mihályné ügyintézőt, Kucsera Józsefné főszakácsot, Bürgés Ferencné bérszámfejtőt, Papp Lászlóné t távközlő műszerészt, Sárkány Zoltánná ügyintézőt és dr. Susláné dr. Hetényi Mária jogtanácsost. Az MSZMP Belváros 1V/B alapszervezet és a Hazafias Népfront Belváros IV B körzeti bizottság uzsonnával összekötött nőnapi ünnepi megemlékezést rendezett tegnap, csütörtökön. Szabó Mihály, a körzet tanácstagja köszöntötte a lányokat, asszonyokat. Az ünnepségen Kiváló Társadalmi Munkás kitüntetésben részesült Kaári Sándorné, Érdemes Társadalmi Munkás kitüntetést kapott Szilágyi Sándorné és Papp Béláné. Az ünnepségen a körzeti bizottság kisegyüttese adott műsort, Hajdú Sándor citeraművész vezetésével. A petőfitelepi I. körzeti bizottság 9-én, vasárnap délután 3 órakor rendez nőnapi ünnepséget a Csap utcai pártházban. A Vöröskereszt 19-es alapszervezetének nőnapi ünnepségét ma, pénteken délután fél 5-kor tartják a gedói általános iskolában. A Szegedi Ruhagyárban tegnap megtartott nőnapi ünnepségen Kiváló Munkáért kitüntetésben részesült Molnár Sándorné. A Kiváló Dolgozó kitüntetést pedig Veszelovszki Jánosné, Kéri Balázsné, Naschitz Károlyné. Tamás Vilmosné és Durkó Gáborné vette át. Ma, pénteken delben 12 órakor, a Dugonics temetőben — a nőnap alkalmából — koszorúzást rendez a népfront megyei és városi bizottsága, valamint az szmt. A szovjet katonák sírjánál — hiszen közöttük lányok, asszonyok is voltak — Fabula Andrásné, az szmt nőbizottságának elnöke mond emlékező beszédet. Nem értem a világot Ülök egy társadalmi vezetőség ülésen és nem értem a világot. Mármint azt a magyarhoni világot, amely hosszú évek óta például attól (is) hangos, hogy a gazdasági helyzet, jócskán megnehezülvén, mind kevesebb lehetőséget s eszközt biztosít a közművelődés céljaira. Jó, jó, tudom én, a haraszt valóban csak akkor zörög, ha ama bizonyos (ezúttal szegényes) szél fújja, csakhogy ... Csakhogy előttem egy vaskos papirtömeg. A Juhász Gyula Művelődési Központ 1986. évi munkaterve és költségvetése, közöttük részletesen az intézmény különböző kiscsoportjainak, szakköreinek, klubjainak tervezetei is. A papír még csak papír, mondhatnánk gyanakvóan (és sok korábbi tapasztalat alapján okkal) — itt viszont a társadalmi vezetőség tagjai élőszóban is elmondják véleményüket, a művelődési központ jelen levő munkatársaival együtt, s lassan, de biztosan meggyőznek valamiről. Aminek következtében nem értem most a világot. Először is megtudom: a munkaterv rugalmasan kezelendő, az igényeknek megfelelően máris megváltozott — akad, ami még nem is olvasható benne, például egy országos kórustalálkozó júniusban és az idegennyelv-tanfolyamok megindítása. A költségvetés több mint felét pedig az intézménynek kell kigazdálkodnia. Mehet-e (s ha igen, mennyire?) mindez tekintélycsökkenés, igényszint-leszállítás nélkül? Az elhangzó kérdés csak látszólag szónoki. Később újra előkerül a nyelvtanfolyamok ügye. Vajon valóban egy művelődési központ jogosult-e ilyen tevékenységet is fölvállalni? És már hallhatom: amíg Magyarországon olyan szintű a nyelvoktatás, amilyen (értsd: a béka hátsó része fölött alig néhány centiméterre álló) —•„ miért is ne? Ha erre van igény — márpedig van —, akkor pláne. Arról nem is beszélve, hangzik el, hogy az ilyesféle akció, ha valóban okosan, tisztességgel végrehajtott, mennyire renoméemelő is lehet. Avagy jófajta árukapcsolás a közművelődésben, villan át rajtam, látszólag tán cinikusan. De csöndben maradok. Tart a társadalmi vezetőség ülése. Ki erről beszél, ki arról. Csak sopánkodást nem hallok. Terveket, már megvalósult akciókat, új és még újabb, nemrégiben megindult kisközösségek eredményeit — általában: munkát — annál inkább. A népidíszítőművész-kör kilencéves históriáját és a művelődési központnak Szeged közművelődésében váltig betöltött, kulcsfontosságú szerepét. Azt, hogy a Munka es műveltség ,,háza'' meg ma is. Es így tovább. Ugy szokták mondani, akinek sok a pénze, keveset foglalkozik az anyagiakkal, bezzeg, akinek bizony nincs, az folyton rágondol. Hogy a közművelődési intézmények pénzügyei mostanság különösen „ziláltak": vitán felüli tény. Itt mégis pénzről esett a legkevesebb szó. Munkáról, elképzelésekről, közös cselekvésről, korábbi eredmények kötelező-követendő voltáról viszont igen. így hát csak ülök csendben, és változatlanul nem értem a világot. D. L. Tudományos hetek Baranyában A pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen megkezdődött a Baranya megyei tudományos hetek március végéig tartó programja. A műszaki és természettudományi egyesületek szövetsége valamint a magyar közgazdasági társaság Baranya megyei szervezeteinek hagyományos tavaszi tudományos seregszemléjét „fejlődésünk távlatai — gazdaság, kutatás, oktatás" című előadásával Berend T. hián akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke nyitotta meg. Előadásában szólt arról, hogy a VII. ötéves terv szerény mértékű mégis fordulatot jelentő fejlődést hoz a kutatások feltételeiben. A Baranya megyei tudományos hetek keretében elhangzó előadások, vitafórumok, szakmai napok, konferenciák a megye VII. ötéves tervi feladatainak megoldásához kapcsolódnak. Mindenki beteg, aki táppénzes? Bóka Ferenc főorvos és Szijj Ilona táppénzellenőrző szakfőorvos beszámolójából igen figyelemreméltó adatokat tudtunk meg önmagunkról. Olyanokat, amelyek talán nemcsak a társadalombiztosítás szakembereit gondolkodtathatják el. örvendetes, hogy amíg a tavalyi, országos táppénzes adatok emelkedő tendenciát mutattak, addig megyénkben valamelyest csökkent ez az arányszám az előző évhez viszonyítva. Napi átlagban is valr mivel kevesebben részesültünk táppénzben. s lényegében nem változott a gyermekápolási táppénzes arányszám sem. Lassan emelkedik. viszont a táppénzes kisiparosok és magánkereskedők száma. Tavaly nőtt az üzemi baleset okozta táppénzes napok száma. Az elemző munka eredményeként kiderült, hogy a bajt legtöbbször kifáradás, lanyhuló figyelem, dekoncentrált állapot okozta. különösen érvényes ez a közlekedesi balesetekre. Keresőképtelenséghez főként a következő betegségek vezetA lakosság egészségi állapotának egyik megbízható mutatója az, hogy m'ként alakult a táppénzesek száma egy bizonyos időszakban. A napokban — mint általában eddig minden év elején — összegyűltek a társadalombiztosítás, az egészségügy szakembere", hogy elemezzék az előző esztendő tapasztalatait. A barátságról nem beszélni kell! Magyarok, finnek A dokumentált magyarfinn barátság ebben az évben csupa kerek évfordulót ünnepel. Most 15 éves a testvérvárosi kapcsolat, 35. születésnapját üli a turkui Finn—Magyar Baráti Kör, negyedszázados a kulturális együttműködés. Szerényebb életkorú, ám, annál lelkesebb a Szegedi Magyar— Finn Baráti Kör. A történelem során testvér- és rokonnépek születtek, éltek együtt hosszabbrövidebb ideig, s váltak később el, hogy késéi utódaik újból egymásra találjanak. A népek barátságáról sokat beszélünk mostanában. A barátságot viszont művelni, ápolni kell. Ezt teszik a Magyar—Finn Baráti Körben negyedik éve. Minimális tagdíj ellenében tagja lehet a körnek bárki, aki elfogadja döntéseiket, céljaikat, és szívesen részt vesz munkájukban. Havonta egyszer tartott rendezvényeiket úgy állítják össze, hogy minden érdeklődőnek — legyen szakember vagy „laikus" — elvezetes, hasznos kikapcsolódást nyújtson. A történelem. a művészetek éppúgy helyet és teret kapnak, mint a politika, vagy éppen a népélet. A kör vezetősége igyekszik a városban minden intézménnyel olyan kapcsolatot kialakítani, hogy „ne maradhasson parlagon" senki, aki Finnországról újat, érdekeset tud. Országos mozgalom ez. Pécsett, Veszprémben, Nyíregyházán, Kecskeméten és Budapesten is szervezett keretek között folyik. A társadalmi szervek segítségével három évenként rendeznek barátsági hetet, ilyertkor mintegy háromszáz magyar és ugyanennyi finn vesz részt „csereutazáson". Kétévente találkoznak egymással a hazai baráti körök, az idén a miskolciak vállalták a házigazda szerepét. A szegedi finnbarátok munkájához a Hazafias Népfront nyújt nagy segítséget, de jelentős mértékben együttműködnek a városi tanáccsal és az egyetemmel is. A körön belül szerveztek nyelvtanfolyamot — egy haladó és egy kezdő csoportjuk van, ez utóbbihoz még lehet csatlakozni! — a JATE finn lektora, Irmeli Kniivila vállalta az oktatást. A kapcsolatok bővítésének még mindig vannak kihasználatlan lehetőségei. Ebben az évben először szervezték meg a családcserét, bár. a családi vendéglátás már hagyománynak számít. A testvérkörök összefogásának szép példa.ia a veszprémi finnbarátok által alapított Seija Hurri-ösztöndíj országos támogatása, az összegyűlt 74 ezer forintban a szegedi küldemény is oenne van. Az idei programban többek között a finnországi irodalom, a lapp költészet, a finn zene és kereskedelem szerepel. Turkuban valami hasonló történik, csak Tolunk szól. (Értesüléseim szerint az ottani baráti körben megünneplik például április 4Mert.; a barátságról nem beszélni kell, A történelemben gyökerező rokonságot pedig végképp nem szabad megcsalni. Regős Éva tek tavaly: az influenza és más, vírus okozta légúti fertőzések, mozgásszervi és neurotikus betegségek, közúti és házi, ház körüli balesetek, valamint keringésszervi betegségek. Az influenzajárvány 1984. 39. hetében kezdődött, és 1985. 13. hetében ért véget. Igen magas volt a szövődményes esetek száma, ami meghosszabbította a munkából kiesett időszakokat is. A nyári szabadságok ugyan csökkentették a táppénzes napokat, de közben nem kíméltek bennünket az emésztőszervi és a salmonella okozta fertőzések. Szeptember 1-je után meg hirtelen megnőtt a gyermekápolási napok száma, főként a lakótelepeken. Mi minden hátráltatta a táppénzes tevékenység hatékonyságát? Noha a táppénzelő orvosok zöme helyes szemlélettel, a jogszabályokat betartva végezte munkáját, akadtak. akiknél visszaesett felelősségteljes tevékenységük színvonala. Valószínű, hogy a felülvizsgálás gyengeségére is viszszavezethető ez, hiszen ez eljárásokat legtöbbször nem egészségügyi, hanem külső intézmények kezdeményezték. Többször részt vett az ilyen esetek kivizsgálásában a társadalombiztosítási igazg át óság, amélvnék eredményeként' nemegyszer fegyelmi éíjárást kezdeményeztek a munkahelyen a szabályokat megszegők ellen. A tapasztalatok szerint a többnyire nőket foglalkoztató munkahelyeken magasabbak a táppénzes mutatók. Nem biztos, hogy mindig egészségügyi indokok miatt maradnak otthon az asszonyok. Sajnos, továbbra is érdektelenség jellemzi a vállalatok jó részét: nem adnak eléggé a táppénzes fegyelemre. Társadalmi méretű figyelmet érdemel az a megállapítás, hogy a betegségek halmozódásához nagymértékben hozzájárul a gmk-tevékenység is. A többletmunka ugyanis előbb-utóbb óhatatlanul fölborítja a szervezet addigi egyensúlyi állapotát, s mindemellett megjelennek a civilizációs megbetegedések is. így csapódnak le tehát az egészségügyben és a társadalombiztosítás területén is — táppénzemelő tényezőként — a gazdasági élet következményei. A korábbiakhoz képest végeredményben javult tavaly a szakértői munka minősége, a táppénzes fegyelem is — állapították meg a beszámoló szakemberek. Meghatározták a további fejlődést szavatoló teendőket is. Egyebek között a továbbiakban még egységesebbé igyekeznek tenni a szakértői tevékenység színvonalát az alapellátástól a főorvosi bizottságokig, hogy főként a mozgásszervi és idegrendszeri betegségek megítélésében azonos állásponton legyenek. Véleményük szerint a gyermekápolási táppénzes munka fokozottabb ellenőrzésére van szükség. Fölhívják a szakszervezet figyelmét arra, hogy érvényesítse a dolgozók érdeket; a hatékonyabb egészségvédelmet. Az alapszervezetek tagjai kérjék a munkahelyi körülmények javítását, szóljanak az indokolatlan túlmunkák, netán a gmk miatt. A munkahelyektől pedig a táppénzes fegyelem, a jogszabályok következetes betartását várják a társadalombiztosítás szakemberei. De ezt követeli a józan ész és a közösség érdeke is, hogy csak az maradhasson távol a munkától, aki valóban beteg. Ch. A. Újabb évtized kezdetén Tíz esztendővel ezelőtt a városi tanács kezdeményezésére több szegedi üzem S20cialista szerződést kötött az itt élö képzőművészekkel. A leggyümölcsözőbb együttműködést a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat gyárai alakították ki a helyi festőkkel, szobrászokkal. Tegnap, csütörtökön tíz év tevékenységét tették mérlegre Újszegeden, ahol a Kszv két gyáregységének — az újszegedi szövőgyárnak és a szegedi konfekciógyárnak — vezetői, a szocialisa brigádok képviselői találkoztak a két művésszel, Cs. Pataj Mihállyal és Nóvák Andrással. Gyorsan változó korunkban a labilis értékek viszonyai között már egy évtized folyamatossága és állandósága is értékké nemesedhet. Ezt igazolja a KSZV és a művészek kapcsolata. Frányó József igazgató értékelése szerint ennek a gyümölcsöző együttműködésnek legjelentősebb eredménye a vizuális kultúra terjesztése, az ízlésnevelés, a művészetpolitikai célkitűzések tudatosítása a munkások körében, a személyes kapcsolatok kialakítása, s nem utolsósorban az alkotók élmenyeinek gazdagítása. Cs. Pataj Mihálynak immár csaknem félszáz műve — festménye, pannója és grafikája — található az újszegedi gyárban, a konfekciórészlegben Nóvák András tizennyolc művében gyönyörködhetnek a munkások. Ma mar természetesen hangzik a dolgozók részéről a „mi művészünk" kifejezés, az alkotók pedig sokszor fogalmaznak úgy: „az én gyáram" Eredményes a KSZV és a szegedi képzőművészek kapcsolata A tárlatvezetések, kiállítások, munkás-művész találkozók, ismeretterjesztő előadások jól bevált formáit az idei programban új színekkel szeretnék gazdagítani. Részint segítséget kívánnak nyújtani a lakáskultúra terén az otthonteremtő embereknek, másrészt bemutatják majd a színházak vizuális művészetét. A kitaposott utak és az új törekvések szép harmóniájának foglalata a most megkötött szerződés, amelyet a tegnapi ünnepségen írtak alá. Az akcióhoz kapcsolódva az újszegedi szövőgyárban kiállítás nyílt Cs. Pataj Mihály és Nóvák András festményeiből. Az új évtizedbe való lépés talán alkalom lehetne arra, hogy a KSZV gyáraiban dolgozó művészek gyárat váltsanak, egy vállalaton belül, de új közösségben, új körülmények között folytassák az elkezdett és igen eredményes munkát. A két alkotó művei között