Délmagyarország, 1986. március (76. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-28 / 74. szám

A Csütörtök, 1986. március 27. Buksi Azt írja Szabó néni Szi­romszéken is túlról, hogy menjek, ha csodát akarok látni. Olyan kutyát mutat, amilyen talán a világon sin­csen. A hatvanas népszámlálás­kor kapott bele a nadrá­gomba egy undok eb, de úgy, hogy húst is harapott hozzá, pedig őt nem is akar. tam megszámlálni. Azóta viszont minden kutya jó barát. Kitanultam természe­tüket, ha a vármegyét szét­szednék is haragjukban, leg­többször simogatás a vége. Talán azért is, mert azóta inkább az emberek, marnak belém, legtöbbször hátulról, de nekik a nadrágom már nem elég. Ritkán is kötik, meg őket. A jó kutya meg­érzi az ilyesmit, dehogy akar osztozni rajtam. Először vi­csorog, aztán a farkát csó­válja, a végén odacsúszik hozzám. Szabó néni azonban nem tud a titkos kötelékek­ről. Legföljebb azt tudhatja, hogy nekünk kutyánk nin­csen, mint ahogy neki sin­csen. Megfordul a fejemben, kár nekem oda mennem. Maholnap több a kutya itt a városban, mint az ember, akármelyiket választhatnám. Csakhogy a falusi ember nem ajnározza ölében a magáét, odaadja a kosztját, napjában egyszer farba rúg­ja. hogy ne táncoljon előtte. Ha Buksin megakad a ku­tyátlan asszony szeme, ak­kor érdemes megnéznem nekem is. Azt is írja Szabó néni, olvasta ő valahol, hogy te­mették a juhászt. Le is raj­zolták a menetet, ott balla­gott a koporsó után Puli is. Kint is maradt, a végén gödröt kapart a halom ol­dalába, abba feküdt bele. Ott pusztult el. Föltelefonáltam kutya­ügyekben járatos ismerősei­met, mind azt mondja, nem lehet igaz. Okosnak okos, de azt nem tudhatja föl­fogni, hogy a gazdája ott fekszik lent, hanyatt. Szabó néni pedig nem szokott ha­zudni. Igaz, csak elemi egyetemet végzett, az se jut hirtelen eszébe, hol olvasta, de az biztos, hogy a kutya többet tud a világról, mint gondoljuk. Elmegyek hozzá. Fél szó­val is elég elindítanom, már árad is belőle a szó. Sora van annak, hogy kiszokott a temetőbe. Papp néni halt meg előbb, és naponta ki­ment meglátogatni Papp bácsi. Amikor ő is elment, könnyen odatalált a ku­tyája. Odafeküdt a boltajtó­ba is, és fél napokig várta, majdcsak kijön a gazdája. Vasárnaponként a templom küszöbén is öt várta. Nem rúgott bele senki, nem is kergette el, mert látta, en­nek a kutyának igen nagy a szomorúsága. Valósággal szenved. A patikába is sok­szor elkísérte, ott is váro­gatta jó sokáig. Kereste ott­hon is, kaparta az ajtót, hátha mégis kinyílik egy­szer. Februárban volt a te­metés, és még ősszel is ke­reste. A szomszédok kosz­tolták, el is fogadta az ételt, de elcsábítani nem hagyta magát. Ja. amikor a mentők jöttek, és ketten is támogatták Papp bácsit, az orvosra rámordult, és bele is kapott a nadrágba. Rus­nya dög! — így kergette el a mentős. Nem tudhatta, érzi a kutya, elviszik, de élve már nem hozzák haza Csupa hálából harapott. A lány és a vő kivi.te a tanyára, de térült-fordult és már itthon is volt. Hosszú kilométereken vitték, ő meg toronyiránt jött haza. Egyik írónk mondta egyszer, el­verni se lehet a háztól a jó kutyát, és az írói hűségre értette. Sé elverni, se el­csalni Bottal se, és kitün­tetéssel se. Sík hó a határ, megyünk Buksit keresni. Minden ta­nyából előgurul egy-egy fe­kete kutya, és veszett ha­raggal fut utánunk. Na, eze­ket is jól elkergettem, gon­dolhatja hangtalan nyelvén mindegyik, amikor vissza­fordul. Időbe telik, amíg rá­találunk a hűség mintájára. Láncon ugrál, és ügy ugat, mintha kocsistól akarna le­nyelni bennünket, kereszt­ben. Pedig egy falat kenyér végigémé a hasát. Olyan tiszta, mintha na­ponta mosakodna. Fényes, fekete a háta, habfehér a „mellénye", és a farka he­gyén is van egy fehér bojt. Akkora csak. mint a borot­válkozópamacs. ösz óta kint van már, de még mindig nem merik sza­badon engedni. Odamegy hozzá a vő, szin­te mászik föl a lábára. Ágaskodik, át is öleli a csiz­ma szárát. Azt is hagyja, hogy lefényképezzék. Remeg a boldogságtól. Örökség a Tatától, dehogy adnák másnak. Motorház födelét tették oda. hogy alá­bújhasson, ha esik az eső. Addig-addig nézzük, már beszélünk is hozzá. Rövid lábú, hosszúfarkú, nincs az a szépségverseny, amelyikre beengednék. Hej, emberek, ha legalább felét ereznétek annak, amit ez a kutya érez­het! Nézi a család is, és •egészen elérzékenyüli A Tata meg a Mama juthat eszükbe. Most tudjuk meg. nem is Buksi a neve. hanem Bobi. A hivatalos kutyászok kö­zönséges korcsnak monda­nák.^ inbf>(nd & fai -ütsnlébi Horváth Dezső Baranyai zongoraestje Zenei naptár Nem irigylem azokatj akiknek hazai pályán keli bizonyítaniuk, mert hazai pályán mindig bizonyítanj kell. Messziről jött ember azt mond amit akar, de azoktól, akiket ismerünk, hajlamosak vagyunk kétel­kedni a legszebb szavakban is. Nagyjából hasonló teher­tételt éreztem Baranyai László zongorajátékán, szer­da esti filharmóniai koncert­jén a Tisza Szállóban, ame­lyet ezúttal jócskán kibérelt a bérleti közönség (a ruha­tárak sem igen győzték a rohamot, úgy látszik, csak a statisztikai teltházakra van-, nak berendezkedve, a való­ságosakra kevésbé). A rokonszenves, még min­dig fiatalnak számító mű­vész, aki derekasan állja a versenyt pianista generációk; robbanásszerűen fölgyorsult áttörésével, itt tanult vala-r mikor a konzervatóriumban. Ha jól emlékszem, Varjú Ir­ma fedezte föl, s tette gyors­vonatra a zeneakadémiára, hogy aztán beváltsa a hozzá fűzött reményeket, s a hiva-| tásos koncertezök annyi bi-, zonytalansággal meg nem; kevés szerencsével ingová­nyos talaján is talpon ma­radhasson, ki tudja küzdeni magának kétségtelen tehet­sége, képessége realizálható lehetőségeit. Többször hal­lottam játszani azóta (is), s nii.uig megfogott benne va­l.imi nehezen hasonlítható tisztaság. A muzsika feltét-^ len hatalmának már-már. naiv tisztelete, egy olyan természetes közvetlenség, amivel egészen nagy volu­menű kompozíciók mélyréte­geit is magától értetődői egyszerűséggel, póztalanul, sallangmentesen képes értel­mezni, tolmácsolni. Mert­hogy a legbonyolultabb képletek között is vezet' egyenes út a lényeghez, s. neki rendre ehhez van, köze, erre igénye. Mostani szegedi koncertje nem hagyott makulátlan él­ményt, bár eme elhivatottsá­ga, művészi talentuma felől változatlanul nincs kétsé gem. Az igazság az, hogy jónéhány finom megoldásá-i nak — a motívumok kultu­rált fölvezetésének, poétikus lezárásának — dacára Beet­hoven c-moll szonátája, a patetikus, hellyel-közzel haj­szoltnak tűnt, és Chopin 12 etűdjéből sem mind zuhogott azzal a csilingelően briliáns stíllel, ahogyan ilyen szinten, az elvárható, inkább a leny dület semmint a technika éltette. Még Muszorgszkij ciklusának, az Egy kiállítás képeinek víziós színgazdag­sága győzött meg leginkább — mindenek előtt nagyvo­nalú formálókészségével. Valószínűleg arról lehet szó, túlságosan népszerű progra­mot választott. Mármint ah-> hoz népszerűt, hogy a tol­mácsolás mitesszereitől könnyű szívvel eltekinthes­sen a rendkívülire, különle­gesre fölcsigázott, evégből aztán könyörtelenebb hallga-| tó. Sebaj, Majd legközelebb. Ugyanúgy iskola A folyosó falát elborítják a festmények, rajzok. Tény-, leg szebbnél szebbek, ügyes kezek művei. Ahogy benyi­tok a terembe, izgatott zsi­bongás fogad. — Ünnepségre készülünk — mentegetőzik mosolyogva Godár Mária, a harmadiko­sok osztályfőnöke. — Idén mi állítottuk össze a műsort. Tizenöt kisdobos néz ra­gyogó szemekkel. A szomszédban környezet­ismeret-órát tart Pető Lász­Ióné. A gyerekek egy doboz fölé hajolnak: apró fürdő­szobát rendeznek be, próbál­ják térben elképzelni. — Bizony, nem mindenki­nek van otthon fürdőszobá­ja, sokan itt ismerik meg, összehasonlítjuk a tanyai, falusi életmódot a városi­val, ki hogyan él. Képeket gyűjtenek, aztán együtt ké­szítünk tablókat, például az évszakokról. Amíg megnyugszanak — A szülök sokszor sírva hozzák ide a gyerekeket. Aztán, amikor végigvezetjük őket, s látják, hogy itt is ugyanolyan munka folyik; megszugszanak — mondja Major Józsefné, a kisegítő iskola igazgatója. — Hang­súlyozom, diákjaink nem feltétlenül fogyatékosok. In­kább azok kerülnek ide,, akik nem tudnak megbir­kózni az általános iskola tetemes tananyagával Vagy akik olyan erősen ingersze­gény környezetben, rende­zetlen családi körülmények között élnek, hogy nem kapják meg otthonról a mi­nimál's alapokat sem. Tan­tervünk nagyon hasonló más, általános iskolákéhoz. Any­nyiban különbözik, hogy nem tanítunk idegen nyel­veket, viszont lényegesen magasabb a gyakorlati órák száma. Nem a továbbtanu­lásra. hanem a közvetlen munkába állásra készítjük fel tanulóinkat. Ezenkívül a fizikát, biológiát, kémiát együtt, a természeti ismere-i tek keretében oktatjuk. Szép, modern munkatankönyvek, változatos szemléltető eszkö­zök segítenek. Az iskola húsz osztályába 310 tanuló jár, 38 pedagógus felügyel rájuk. A felső tago­zatosokat szaktanárok, a ki­csiket főleg gyógypedagógu­sok irányítják. Az intéz­mény két épületben r műkö­dik. Két éve bővítették, a városi tanács segítségével, ám ismét helyhiány fenye­get: a demográfiai hullám­völgy ellenére iít nem csök-: ken a gyerekek száma. (El­gondolkodtató, hogy nagy részük koraszülött, vagy szü­leik nem megfelelő életmód­ja miatt veszélyeztetett, hát­rányos helyzetű.) Hogy mi­nél előbb jó kezekbe kerül­jenek a rászoruló apróságok, s&eptembertől óvodai cso­portot indítanak a Szenti György téren. Kíméletes tempó Fici szöszke lány röppen az ebédlő asztalai között. — Hédi, hány éves vagy? — Nem tudom, hat vagy hét... — Hány testvéred van? — Tizenhárom. — Hogy vannak a kisba­bák? Ikrek születtek leg­utóbb — fordul felém az igazgatónő. — Jól vannak .. . Sokat sírnak. — És ki kel fel hozzájuk éjszaka? — Hát én, ki kelne más. Anyukám, az alszik . . . Hatodikos bátyja hajnali háromkor ébred. Megeteti a jószágot, ellátja az apróné­pet. Testvéreivel mindért reggel két kilométert gyalo­golnak, mire az iskoláig el­jutnak. délután vissza. Télen előfordult, hogy el se tudtak indulni, ellepte őket a hó Azok a gyerekek, akik. születési rendellenesség kö­vetkeztében értelmi fogya­tékosok, a foglalkoztatóba járnak. Egy-két évig csak a betűelemekkel ismerkednek, hatodik osztály végére ta­nulják meg az ábécét, a szá­mokat. Itt a fő feladat, hogy az életre készítsék fel őket, a szó szoros értelmében. Hogy a lehetőségeikhez ké­pest önállóan el tudják lát­ni magukat, képesek legye­nek tájékozódni. Szerepjáté­kokat játszanak, gyakorol­ják. mit, hogyan kell csinál­ni, cipőt húzni, öltözködni, boltba menni. Lassú, kímé­letes a tempó, a gyógype­dagógusoktól nagy-nagy tü­relmet, a gyerekek iránt, feltétlen szeretetett s tiszte­letet kíván, öten-hatan ül­dögélnek a barátságos szo­bácskában, babzsákkal ját­szanak. Az egyik kislányt még sohasem szólalt hneg.. Arcizmának rándulása, ér­deklődő pillantása is kitartó munka eredménye. Sajót komputerrel A szabadidő hasznos eltöl­téséről hét szakkör gondos­kodik. A rajz, népitánc, barkácskör, az irodalmi színpad, az énekkar mellett mostanában a számítás­technika a legnépszerűbb. — Eleinte kölcsön számí­tógéppel videojátékokat ját­szottunk — meséli MÁté Péter szak körvezető. — Any­nyira tetszett a srácoknak, hogy a tantestület ügy dön­tött, saját komputert vásá­rolunk. Az alapvető ismere­teket csoportközi foglalkozá­son sajátítottuk el, majd kí­sérletképpen készítettünk néhány programot: magyar-, matematika-, rajz- és ének­órára. A kartársak örültek, a gyerekek jobban odafí* gyeitek. Ebben az évben ÍV városi és a megyei tanácstól újabb komolyabb számító­gépeket és kiegészítőket kaptunk. Szakkört indítot­tunk hát, melyen tizen veszi nek részt. A három legügye­sebb már önállóan ír prog­ramokat, a többiek újságok-! ból, tévéből keresnek anya­got. Tóthné Szegszárdi Emese matematikát és fizikát tanít a felsősöknek. — Szeptemberben jöttem ide, s az igazat megvallva nem volt határozott elkép­zelésem, mennyi időre. Az­tán kiderült, ugyanúgy új matematikát, halmazelmé­letet meg valószínűségszámí­tást oktatunk. Diákjaim lel­kesek, hálásak, megszerettem őket. A legapróbb dolgoknak is nagyon tudnak örülni. Jó kis tantestület kovácsolódott össze, azt hiszem, vérbeli pedagógusokból. Most már biztos vagyok benne, mara­dok. Varjú Erika Hol találnak állást ? A pályakezdő orvosok Emsdetteni lányok kórusa Másodszor jár Szegeden az NSZK-beli Emsdetten lány­kórusa. Még szombaton ér­keztek, kedden adtak kon-, certet Szegeden, s makói majd szentesi föllépés után vasárnap utaznak vissza: Műsorukban Bárdos, Karai, Kodály mellett Purcell, Williams, Britten alkotásai, német és finn népdalfeldol­gozások szerepelnek. A sze­gedi koncerten közremükö-, dött Mihálka György veze­tésével, a Tömörkény zene­művészeti szakközépiskola, leány- és Jeunesses kórusa, Maczelka Noémi zongorakí­séretével. A német együttes turnéjáról Mihálka Györgyök kérdeztük. — Emsdetten Észak* Westfalia egyik kultúrköz­pontja, ahová a világ min­den tájáról erkeznek ifjúsági együttesek. A szegedi főis­kolások már két ízben hang-J versenyeztek ott, egy alka­lommal tokiói lánykórussal énekelték Kodály Békedalét, magyarul. Tavaly a Démász énekkarával bonyolítottak le csereutat, idén a Tömörkény zeneművészeti szakközépis­kolás lányokat várják a tan­év befejezése után. A szege­di szakközépiskola nagyter­mében tartott koncertjükön meggyőződhetett a hallgató­ság arról, a hannoveri kó­rusversenyen szerzett előke­lő helyezésük nem véletlen. Intonációs biztonság, a har­móniák felhangjainak isme­rete, megvalósításának töí rekvése valamint karna­gyuk jó tempói, ritmusai ki­vívták a közöség elismeré-; sét. Dirk von der Ehe kar­mester a rheinei zeneiskola igazgatója, aki jól ismeFi a' magyar zene nemzetközi je-< lentőségét, s az utóbbi évek­ben komoly erőfeszítéseket tesz a Kodály-módszer, vala­mint a magyar kórusvezetési, technika elsajátítására. Eb­ben a törekvésében magam is segítsegére lehettem. Nikolényi István Elkészült a tavaly végzett általános orvosok és fogor­vosok elhelyezkedésének mérlege. Mint dr. Lukáts Jenő, az Egészségügyi Mi­nisztérium főosztályvezetője az MTI munkatársának el­mondta, 1400 állást hirdet­tek meg, 878 végzős általá­nos orvosnak. Közülük 807 — a pályázatra jogosultak 92 százaléka — helyezkedett el. Az elképzeléseinek meg­felelő munkahelyet nem ta­lált fiatalok nagy többsége Budapesten, illetve Szegeden végzett orvos. A kínált állások száma az elmúlt évekhez viszonyítva meglehetősen magas volt 1985-ben, s megfelelő arány­ban hirdettek meg belgyó­gyászi, sebészi, szülész-nő­gyógyászt helyeket is. Csak­nem 300 fővárosi és 1100 vidéki munkahelyre pályáz­hattak a szakemberek. Ér­dekes, hogy éppen Budapes­ten 44 állás maradt betöl­tetlen, a kevéssé népszerű orvosi szakmákban. A fogorvosok — 108-an — 137 helyre pályázhattak a múlt évben. A hallgatók 82 százaléka helyezkedett el. Az ebben a szakmában meg­hirdetett fővárosi állások száma immár évek óta ke­vés, tavaly is mindössze nyole volt. A hallgatóknak tehát számolniuk kell azzal, hogy csak vidéken tudnak munkahelyet választani. A közeli napokban dönte­nek a munkáltatók az idén meghirdetett pályázatokról. A hallgatók ót helyet jelöl­hettek meg a jelentkezési lapokon, s az egyetemek ajánlásokkal is segíthették a legjobb eredményt elért diákokat. A főosztályvezető szerint viszont előfordul, hogy a reálisnál több hall­gató kap ajánlást az oktatá­si intézményektől Az 1986-ban meghirdetett állások száma a tavalyinál lényegesen kevesebb: 846 végzős diák 1065 hely közül választhat. Száznál több ál­lást kínálnak Budapesten, Borsod és Hajdú megyében, 50-60 hely üres Bács, Ko­márom és Nógrád megyé­ben, Fejér, Somogy, Sza­bolcs és Veszprém megye 40-50 pályázót vár, másutt húsz körül van a meghirde­tett állások száma. Néhány szakmában igen kevés a munkaalkalom: például a szülészet-nőgyógyászatban, a gyermekgyógyászatban és a bőrgyógyászatban. Ezen belül is rendkívül csekély az igény Budapesten. De a meghirdetett 133 belgyógyá­szati hely közül is mindösz­sze 13 van fővárosi intéz­ményekben, A végzős hall­gatók választhatnak: vagy a helyhez kötődve, az adott lehetőségeket mérlegelik, vagy a szakma vonzásában vidéken keresnek megfelelő állást A pályakezdőket idén a korábbiakhoz mérten több lakás várja, elsősorban a körzeti orvosi állásokhoz kapcsolódva, (MTI) Hogyan tovább? Ez a címe a megyei ta­nács pedagógiai intézete ki­adványsorozatának, amely­nek negyedik száma a na­pokban jelent meg. A füzet a matematika—fizika szakos általános iskolai tanárok ta­pasztalatcseréjének anyagát tartalmazza: Botos István arról a számítástechnikai kísérletről számol be, ame­lyet az 1984/85-ös tanévben a tarjáni IV. Számú Altalá­nos Iskolában kezdtek meg, a Tudományszervezési és Informatikai Intézet, vala­mint az Országos Pedagó­giai Intézet védnöksége alatt, számítástechnikai ismerete­ket és alkalmazásukat ok­tatva a felső tagozatban. Kiss Katalin egy matema­tika szakkör, a makói Szé­chenyi általános iskola cso­portjának tematikáját és tapasztalatait ismerteti, Bo­nifer Domonkosáé pedig bemutatja az új általános iskolai fizikai feladatgyűj­teményt, s ugyanő ismerte­ti az idei tanév fizikafel­adat-megoldó versenyében a fordulók feladatainak meg­oldását is Ugyanennek a versenynek az eredményeit is közli Botos István, a pe­dagógiai intézet tartalmas, pedagógusok által haszonnal forgatható legújabb kiadvá­nyában.

Next

/
Thumbnails
Contents