Délmagyarország, 1986. március (76. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-24 / 70. szám

2 Hétfő, 1986. március 24. Most nem a női divatban újra előtérbe kerülő rövid szoknyákról és ruhákról lesz szó, de a dolgoknak mégiscsak köze van a méretekhez és a divatokhoz. A Paletta Galériában — mely rövid fennállása óta meglepett már néhány eredeti vállalkozással — miniatűr képekből rendeztek tárlatot. A kisméretű festményeknek igencsak van létjogosultsága: parányi mivoltukban is képesek hangulatokat teremteni, emlékeket idézni, színfoltjaikkal kellemes enteriőrt teremteni. S az sem mellékes, hogy manapság a festmények méreteivel — ha nem is egyenes arányban — összefügg az áruk. A huszonkilenc, jórészt dél-alföldi művész miniképei többségükben színvonalas alkotások, s egyetlen egy sem üti meg az 5 ezer forintos felső határt. Van azonban érdekes tanulsága ennek a tárlatnak. Jelesül, hogy egy tenyérnyi (két tenyérnyi) felület aligha alkalmas nagyobb, már létrejött művek egyszerű leKét mini kicsinyítésére, mint ahogy a fordítottja sem kecsegtet igazi sikerrel. A másik észrevétel, hogy a festmények jó része — a laikus számára összetéveszthetően — egyforma. Alföldi tájak, rozzant tanyák, keréknyomban megcsillanó pocsolyák, hagyományos színvilággal megfestett, jól ismert kompozícióban. Üdítőleg hatottak Lázár Pál festményei (Piros kép, Kék kép, Zöld kép). Sinkó János hangulatos szürke faktúrája, Nóvák András gyöngyházas aktjai, Fontos Zoltán finom szürreális látomásai, Zombori László nagyvonalú foltjai. * Üjabb kicsi könyvet jelentetett meg a hazai tudományos illusztráció- nemzetközi hírű, Munkácsy-díjas mestere, Richter Ilona. A Minerva gyerekeknek készülő Barangoló sorozatában a Virágok után most a Termések egy maroknyi gyűjtepaényét tette közzé. Ö irta és rajzolta a leggyakrabban megtalálható termések kalauzát. Szabó Lőrinc versidézetét választotta mottóul: „Nézd, útra készül a kerti szulák! j Észre se vettük, s íme, nyáron át / apró batyukba kötözte magát // zörgő batyukat tart öreg kezében, / azok libegnek most az őszi szélben, / ahová felfutott a kerítésen.". Tudományos alapossággal, átszellemült precizitással rajzolja. festi a termések sokaságát, s ír hozzájuk kristálytiszta eligazító mondatokat, íme két példa: „A juharfa magjai vagyunk. Könnyű pilleszárnyon utazunk. Testvéremmel összefogózkodva vidám keréngöket táncolunk.'' . Anyám a vadrózsa. Én csipkerózsa vagyok. Erdő\mezö doktorkisasszonya, ha beteg vagy keress fel bizalommal! Finom teámmal meggyógyítalak." Üdítő ez a fajta ismeretterjesztés — várjuk a folytatását. T. L. A hideg víztükrök partjain barna fejű fűzfák bujkálnak. Szorosan simulnak az avas nádhoz, a felettük elhúzó darvak csak a meztelen ágak fésületlen Boglyáját látják. Lenn a zuzmós fűztörzsek és a kéklő vizek között a tavasz rendezkedik. Elsimítja a gátoldalakat és rétek zöldjét, szerteszórja selymét a millió, sárgán virító fehér-tavi pipitérrel. * „Gyurka fiam, mög köll a barkat ts szödni" mondta kedves tanítómesterem, Beretzk Péter, aki mindenre figyelt így husvet előtt, tavaszi napokon. Ilyenkor székhátiasan beszélt, mert biztosan a konkurenciára gondolt — hiszen a szentelni való barkát a harangbúgásnyira bujkáló kettőshatári és feketei tanyák Kalapács, Vetró, Lippai, Tótok és Paragik kis fiókái is tudták, hol kell keresni. Mert a Fehér-tó hatalmas, de az igazi, sárga porzós, barkás fűz csak magányosan borzongott a nád alján. „Ha megkésel, virágvasárnapra már csak a selejtje marad." Megkéstem Péter bácsi... mert már eltűnt a selymes bokor, eltűnt a kis sziget is — halastó hullámzik a kettőshatári kurgánok felé. * Hadd meséljek a kedves madarakról. Hol van már az 50-es évek Vadvízországa? Most, hogy délről megjött a tavaszi köszöntő, a nád felett muzsikál a szél, javában tart a nagy tavaszi madárvonulás! Ugyanúgy, Az ellenőr és módszerei Első fokon, a Szeged Városi Bíróságon beigazolódott a Csongrád Megyei Rendőrfőkapitányság „gyanúja": az alsófokú oktatási intézmények gazdasági-műszaki ellenőrét ugyanis halmazati büntetésül 1 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, 108 ezer 500 forint visszafizetésére ítélték, 2 évre eltiltották a közügyektől. Kabai Jánost (48 éves, Szeged, Moszkvai krt. 20/B.) vesztegetéssel gyanúsították, nevezetesen, hogy a szegedi óvodák, általános iskolák beruházásait, felújításait végző kivitelezők nemcsak a rájuk bízott munkát végezték el, hanem kénytelen-kelletlen Kabait is „pénzelték." Ám mielőtt e konkrét ügyet örökítenénk, szabadjon általánosságban szólni néhány szót a műszaki ellenőrségről. Valóságos hatalom, némi túlzással egy egész „kis királyság", természetesen jó értelemben. Beleszól a tervező munkájába, megválogat(hat)ja a kivitelezőt, figyelemmel kisérheti, hogyan hajtják végre a megbízást — zet. A tegnapi holdfényben még éjfélkor is sorban sietve halászgattak éhüket oltva. Ilyen a tavasz. Sietős, gyors, pattanásig feszül rügy és madár. Sietve szárnyalnak a fészket rejtő nádasok, rétek, erdők felé. Kevés a táplálék, már nagy a sürgés-forgás. Tiszta égből ragyog a déli napsügár, és őszi;márvány színekben törik meg a nászruhába öltözött, pompás színezetű récegácsérok tündöklő tollain. Késő délután még élénkebbé válik a táj, nem találja helyét a sok madár. Éjszakázóhelyet keresnek, biztonságot a madárfogadóban. Vadludak neszezik a bukó nap nyomában a lilás párákba simuló tavat. Álljunk meg egy szóra. Amolyan nádiszóra. Van itt a Fehér-tavon más is, nemcsak madár, hanem hal is bőven . . . Nem jelent-e a sok madár és a sok hal kapcsolata problémát a nevezetes tájon? Van gond bőven, látják ezt természetvédelmi és gazdasági szakemberek egyaránt. De azt is tudják, hogy közös öszszefogással, aktív természetvédelemmel épp az ember képes úgy szabályozni a madarak és a halak békés együttélését, a madárvédelem és haltenyésztés ökológiáját, hogy a szegedi Fehér-tavon tovább éljen a város és az ország egyik természeti nevezetessége, a régi Vadvizország, a mai Fehér-tó. Cs. Gy. nem spórolnak-e, vagy éppen nem herdálják-e a felhasználandó anyagokat, szakértelemmel vagy csak ímmelámmal, találomra dolgozik-e a mester, mennyi idő alatt készül el — végül pedig kell a véleménye a fizetéshez, a számlák elbírálásához. E munkakör betöltéséhez egyébként nem föltétlenül szükséges egyetemi diploma, elegendő technikusi végzettség, s pár év szakmai gyakorlat — Kabainak is ez van. Tolakszik még egy kérdés, hogy tisztán lássunk — legalábbis a valóság, az igazság egy szeletében: ki vállal manapság munkát például az említett intézménytől? Vállalat ritkán, gyakrabban kisiparosok (egy felújítás, mondjuk fűtéskorszerűsítés, vagy szennyviztározó létesítése vállalati méretekben nem jó üzlet, nem éri meg). Megbízó ÓK 'UiKínpros) vállalkozó az anyagköltségen nemigen vitaiKozik manapság sem, annál inkább a munkaidőn, a rezsiórabéren. Ezeket a vitákat megelőzendő készült egy normagyűjtemény kisüzemi termelőknek. Persze ez sem lehet teljes, ami hiányzik, azt kalkulálni szokták. Kabai János 1982-ben költözött Szegedre. Az alsófokú oktatási intézmények gazdasági, műszaki ellenőrként nyugodtan alkalmazhatták, 3 évtizedes szakmai gyakorlata — előzőleg a Békés megyei Kiszövnél hasonló beosztásban dolgozott — szinte többet ér minden diplománál. A szegedi óvodák, általános iskolák beruházásainak, felújításainak kivitelezését ellenr-;-tf> közreműködött az átadásokkor, átvételkor feladata volt a számlák ellenőrzése. Tekintettel arra, hogy ezek a munkák kisebb értéket képviseltek, a kivitelezők kisiparosok voltak. Akik — a már ismertetett módon — számláikon a munkaidő árát könyvelték el, többször vitára ingerlőn. Kabai is haszonnal forgathatta a Kisüzemi termelők normagyűjteményét, de gyakorta szükségmegoldásokra kényszerült: megfelelő kivitelező hiányában gyakorlatlan iparost foglalkoztatott, akinek ráadásul hiányzott egy-egy szerszám, eszköz, s máris megnőtt a munkára fordítható idő. Az iparosok között akad részleges rokkant (aki épp betegsége miatt váltott engedélyt), nyilván hosszabb idő alatt végez ugyanazzal a feladattal, mint az egészséges társa. Ha volt előzetes árajánlat, akkor természetesen Kabai sem vitatkozott ügyfeleivel, ha nem, az átlagtól eltérő idökülönbözet az iparos vesztesége lett. Talán fölösleges is meg• jegyezni, a vitás esetekben döntő szerep jutott az ellenőrnek, ő határozta meg, a föltüntetett munkaidő elfogadható vagy sem. Az viszont fontos tudnivaló — gyűjtemény ide, gyűjtemény oda, a kisiparos tevékenység szabadáras. Ezt a lehetőséget használta ki Kabai is —' pénzszerzésre. Különböző módszerekkel késztette fizetésre az iparosokat. Például visszaadta a számlákat, mert „hibát" talált. A precíz költségvetéseket pedig a fiókban felejtette. „altatta". Ám az idő pénz, az iparosok, míg nem fizették ki őket, nem tudtak új megbízást vállalni, mert például nem volt miből anyagot vásárolni. Kezdetben Kabai szívességből készítette el a „jó számlákat", később már pénzért, 300-1000 forintokért korrigálta az egyes „hibákat". Máskor a számlákon írt összegek kifizetését nem engedélyezte, az időráfordítás költségét tekintelyes tétéllel csökkentette. Egyszer a 2 millió 156 ezer 134 forintos számlát (!) 1 millió 345 ezer 456 forintra változtatta (!), majd az iparossal való beszélgetés során vállalkozott arra, hogy újra írja, s így az abban szereplő összeget kifizessék. Szakértő bevonásával az iparos számláját 1 millió 905 ezer 611 forintban ,(!) jóváhagyták. A mesternek járó pénzből 40 ezret kapott Kabai. Az egyik — központifűtés-szereléssel foglalkozó — géemkától több részletben 15 ezer forintot kért és kapott az ellenőr — cserébe munkamegbizásokat igért. Végül pedig az általa ellenőrzött kisiparosoktól kölcsön címén kért különböző összegeket, összesen 108 ezer 500 forintot kapott bizonyítottan Kabai. A vádlott a hosszadalmas tárgyaláson csak részben érezte magát bűnösnek. Hivatkozott arra, hogy a kisiparosok önként adták a pénzt, a kölcsönöket pedig vissza akarta fizetni. Eddig is ezért nem törlesztett, mert a takarékban levő pénze (majd 100 ezer) tartós betéten van, s a kamatjogosultságot nem akarta elveszíteni, Egyébként a bíróság megállapította, Kabai az átlagosnál jobb anyagi körülmények között él. Akinek 800 ezret érő családi háza, szántója van bérbeadva, kiskertje, másfél éve vásárolt autója, feleségével együtt mintegy 20 ezer forint havi jövedelme van, az nincs kölcsönökre szorulva. A Szegedi Bíróság ítélete nem jogerős. Az ügyész 3 nap gondolkodási időt tartott fenn, a vádlott és védője részbeni felmentésért, enyhébb minősítésért, a szabadságvesztés felfüggesztéséért fellebbezett. Mag Edit Tévések a Dómban Ébred a Fehér-tó Tavaszi klippé le mint évezredekkel ezelőtt, ugyanúgy, mint Vadvízország korában. A megváltozott táj, a halastavak ellenére is itt vannak, jönnek, megpihennek a Fehér-tavon, s indulnak tovább északi hazájukba. A „madárszálló" venáégei ma is csodálatos lakói a szegedi tájnak. Páratlan természeti hologramja lüktet. Érkező kanalasgémek vakító fehér tollazatúkat hinti aranysugarakkal az ébredő nap. Rétisas köröz, árnyékára megelevenednek a rejtett nádutak és zsombékok. Polimadarak és nagygodák éjszakázó, ezres tömegei kapnak szárnyra. Szétszóródnak kis csapatokban a szöés biológiai értékeink, amelyekre vigyáznunk kell! * Élő szabadtéri múzeum, élő madárképeskönyv. A Tisza felett az erdők aranyszegélye jelzi, hajnalodni kezd. Hápogás, fütyülés, sípolás, berregés — vegyes récetömeg érkezett. Az éjjeli utasok a nappalt a biztonságos víztükrök közepén töltik, pihenik az út fáradalmait. Ziláltan szétszóródva tízezernyi seregély gedi puszták vadvizes rétjei felé. Már nem is látjuk őket, de bánatos fuvolázásuk, pulizásuk, füttyük a nagy messzeségből is viszszacseng. Szemünk nem győz betelni az érkező utasok tarka seregével. Gulipánok népes csapata furulyázik, majd a piros lábú cankók mellé szállnak. Kanalasgémek nyújtott nyakkal figyelnek, de sietve újra szürögetni kezdik a még hideg, táplálékot alig adó viVaszy Viktor posztumusz miséjének televíziós felvételeit a közelmúltban rögzítették a Dómban a szegedi stúdió munkatársai Schmidt Andrea képei a színes tévéfilm forgatását és szüneteinek pillanatait örökítette meg, Horváth Ádám rendezőt, Gregor József operaénekest, Oberfrank Géza karmestert.