Délmagyarország, 1986. március (76. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-22 / 69. szám

I Szombat, 1986. március 22. Forradalmár elődeink tiszteletére Nagygyűlés és koszorúzási ünnepség Szegeden A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 67. évfordulója alkalmából ünnepi nagygyűlést rendeztek tegnap, péntek délután Szegeden, a postaigazgatóság kultúrtermében. Az ünnepségen — amelyen részt vett Fraknóy Gábor, a városi pártbizottság titkára is — Sztanó János, az MSZMP Szeged Városi Bizottságának tagja mondott beszédet. „A Magyar Tanácsköztársaságról több mint hat évtized után mindinkább igazolódik, hogy az egyetemes történelem és munkásmozgalom, valamint a magyar történelem és munkásmozgalom egyik legfontosabb eseménye volt a nagy októbert követő világméretű forradalmi földrengésben" — szólt a 67 évvel ezelőtti események jelentőségéről a nagygyűlés szónoka. A későbbiekben rámutatott arra, hogy a világ első szocialista állama, Szovjet-Oroszország és a Magyar Tanácsköztársaság között létrejött szövetség a szocialista világrendszer kialakulásának mintegy előképeként egy születő új világ első jelentkezése volt. Az ünnepi beszéd során felidézte a szónok a Tanácsköztársaság legfontosabb eseményeit is. Szólt a Vörös Hadsereg honvédő harcairól, a 133 nap alatt bevezetett rendelkezések jelentőségéről, a szociális intézkedések hosszú soráról, amelyekkel a magyar tanácsállam az évszázadokig elnyomott tömegek számára kívánt űj életet teremteni. „Magyarország 1919-ben a nemzetközi haladás élvonalában küzdött. Munkássága a szocialista forradalmat azért vihette vértelenül győzelemre, mert meggyőzően bizonyította, hogy mint a legszervezettebb, legcéltudatosabb erő, képes a nemzet haladó törekvéseinek élére állva harcba szállni a történelem által kitűzött feladatok megoldásáért" — hangzott el az ünnepi beszédben, amely a következő gondolatokkal zárult: „Az elmúlt 67 esztendő alatt a világ nagyot lépett előre. Ma már országok egész sorában épül a szocializmus. Velük együtt valljuk, hogy az élet követelte állandó változás, változtatás és megújulás jelenti a szocialista eszmékhez való változatlan, szilárd hűséget." A beszédet követően ünnepi műsor következett, majd a március 21-i megemlékezés a Tisza-parton folytatódott. A Tanácsköztársaság emlékművénél koszorúzási ünnepségre került sor. Forradalmár elődeinkre emlékezve elhelyezték a megemlékezés virágait a megyei és a városi pártbizottság, a megyei és városi tanács, a társadalmi és tömegszervezetek, a fegyveres erők és testületek képviselői. Nemzedéki találkozó A Tanácsköztársaság évfordulóján nemzedéki találkozót rendezett Szegeden az úttörőmozgalmat patronáló klub és a II. számú lakóterületi pártszervezet a felsővárosi l-es pártházban. A találkozón részt vettek a munkásmozgalom veteránjai, az ifjúsági mozgalom egykori és mai részesei, valamint a legfiatalabbak, az úttörők is. Március 21. jelentőségéről Kovács Alajos emlékezett meg. Kitüntetések A művelődési miniszter március 21. alkalmából a JATE dolgozói közül Kiváló Munkáért kitüntetésben részesítette Kukovecz Györgyné adjunktust. Miniszteri Dicséretet kapott Csonka István programtervező, Font Zsuzsanna tanszéki könyvtáros, Katona Péter tanársegéd, Krisztin Tibor tudományos munkatárs és Szatmáry Károly tudományos segédmunkatárs. A kitüntetéseket Csákány Béla, a JATE rektora adta át. A Tanácsköztársaság évfordulóján kitüntetéseket adtak át a Szegedi Megyei Városi Tanács művelődési osztályán. A Művelődési Minisztérium Miniszteri Dicsé retben részesítette Amán Évát, a Madách iskola tanítónőjét, Kinyó Zsuzsannát, a Dugonics iskola tanárát, Vargáné Tóth Gizellát, a Széchenyi gimnázium tanárát, Majsáné Iván Gizellát, a Kossuth Zsuzsanna Egészségügyi Szakközépiskola tatárát és Nagymihály Józsefnét, zsombói óvónőt. Propagandisták a KISZ-iskolán A szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola rajztanszék hallgatóinak kiállításával kezdődött el a KISZvezetők és propagandisták találkozója az újszegedi politikai képzési központban március 21-én. Ünnepelni jöttek megyénk KISZ-vezetői, propagandistái, nem hagyományos módon. Lengyel László, a PM Pénzügykutató Intézet tudományos munkatársa Magyarország jelenlegi helyzetéről, a VII. ötéves tervről, a világgazdaságban uralkodó eseményeket elemezte. Sebe János, az MSZMP Csongrád Megyei Bizottsága osztályvezetője a mai magyar társadalomban élő emberek gondolkodását befolyásoló tényezőkről, a társadalomhoz való alkalmazkodásról szólt. A béke a fegyverkezés, a háború elkerülhetősége volt központi kérdése annak a szekcióülésnek, ahol a beszélgetésen részt vett Révész Andrásné, az Országos Béketanács ifjúsági békebizottságának tagja is. A nemzeti önismeret, önbecsülés, a nemzettudat nagyon is aktuális kérdéseiről beszélgetett a Gergely András történész vezette csoport. Rövid zenés irodalmi műsor, archív film idézte fel Kun Béla alakját és a Tanácsköztársaság dicső napjait, történelmi tanulságait. Délután a politikai képzési központ szinte valamenynyi termében ismét programok várták a résztvevőket. A módszertani bemutató, társasjátékok, a békekör másik műsora. Közben vásárolhattak könyvet és megtekinthették a főiskolai hallgatók alkotásait. Nagy érdeklődés kísérte Avar Jánosnak, a Magyar Nemzet külpolitikai rovata főmunkatársának fórumát. Fellépett a KISZ Központi Művészegyüttes „Los Gallos" dél-amerikai zenét és dalokat előadó együttese. Érdekes, izgalmas találkozónak lehettünk tanúi. Tanulság szervezőknek, résztvevőknek egyaránt. Gyakorlati modellt, mintát adni a Szegeden és a megyében dolgozó ifjúsági vezetőknek, propagandistáknak egy jelentős ünnep méltó megrendezéséhez. Cz. J. Vöröskatona volt, ma munkásőr Szilágyi János köszöntése Meghatódottan, de nagyon érzékletesen elevenítette fel a Tanácsköztársaság dicső napjait a nyolcvanöt esztendős Szilágyi János, aki a munkásőrségnek alapításától kezdve tagja, miután Koczkás Ferenc, a munkásőrség megyei parancsnoka átadta neki Borbély Sándornak, a munkásőrség országos parancsnokának levelét, s köszöntötték öt, mint a megyében élő egyetlen munkásőrt, aki vöröskatonaként küzdött a tanácshatalomért. Jelen volt a köszöntésen és a szegedi városi pártbizottság jókívánságait tolmácsolta Vajas Józsefné, a szegedi városi pártbizottság osztályvezetője. „ön azok közé tartozik, akiknek történelmi példáját mindig tisztelettel említi az utókor... — idézünk Borbély Sándor leveléből, mely így folytatódik: — Mi valamennyien büszkék vagyunk arra, hogy olyan nagyszerű emberekkel szolgálhatunk együtt, akik nemcsak élő tanúi, hanem cselekvő formálói voltak népünk újkori történelmének. Az öreg harcosok jelenléte testületünk felbecsülhetetlen értékei közé tartoznak, hiszen életútjukkal bizonyított hitük példa az eszme Iránti hűségre, az elkötelezettségre... Jelképesen vigyázzba állok tettei előtt..." Szilágyi János 17 évesen, önként lépett a vöröskatonák soraiba. A harcokat ma is képszerűen, az élmény forróságával képes felidézni. Küzdelmeiről, szenvedéseiről úgy beszél, hogy az emlékezés kicsengése egyértelmű: érdemes volt. liSiÉiiftüi^^B Szilágyi János átveszi Koczkás Ferenctől a köszöntő levelet. (Fotó- Enyedi Zoltán) Mérlegek mérlege Mezőgazdasági üzemeinkben a február volt a zárszámadások hónapja. Mindről nem tudósíthattunk, csak néhányról mutatóban. Az apróbb különbségeket félretéve, a termelési szerkezet egy-egy körzetben, homokon vagy kötött talajon meghatározója volt az eredményes gazdálkodásnak. Az aszály halmozódó hatása, a szőlőket ért fagykár, az állattenyésztés alacsony jövedelmezősége visszatérő gondként jelentkezett. Mindent összevetve mégis közepes évnek minősíthetjük az 1985öst. Hogy miért? Erre Rostás Lászlótól, a téeszszövetség közgazdasági osztályvezetőjétől kaptam választ. Kezdjük a legfontosabbal, a mérleg szerinti eredménynyel, hisz ettől függ egy gazdaság, sőt a megye mezőgazdaságának a megítélése. A Csongrád megyei termelőszövetkezetek nyeresége 819 millió forint volt, ha ebből levonjuk a veszteségesek 89 milliós hiányát, egyenlegként 730 milliót kapunk. Ez az érték csak 9 millióval több az 1984-esnél. Ha a veszteségekhez még hozzáadjuk az adókat és az alaphiányt, a jövedelemfelhasználás előtti pénzügyi hiány 120 millióra rúg. Ezeken a gondokon 13 szövetkezet osztozik. Többségük saját erőből és bankhitelekből rendezni tudja sorait, 5 téeszen azonban csak a veszteségrendezési eljárás segíthet. A gazdálkodásban nehéz összevetni egyik évet a másikkal, hisz az árak, a költségek, a szabályozók, az időjárás mindig másmilyen körülményeket teremtenek. A helytállást az alkalmazkodóképesség jelenti. Téeszeink 10.6 milliárd forintnyi értéket termeltek, s ez 4,4 százalékkal haladta meg az előző évit. Valamit megtermelni és értékesíteni nem ugyanaz, ezt a számok is bizonyítják. A 14,2 milliárd forintnyi árbevétel már 9 százalékos növekedést mutat. Ez azonban még mindig elmarad a korábbi évek dinamikus fejlődésétől. Az országos tendenciáktól eltérően nálunk • az alaptevékenységen kívüli tevékenység bevételei nőttek erőteljesebben, bár a megtorpanás jelei itt is tapasztalhatóak. A bevételekkel a költségeket kell szembeállítanunk, ha az eredményt vizsgáljuk. Ez a szerény jövedelem sem képződhetett volna a költséggazdálkodás javulása nélkül. Az ipari termékek áremelkedése ellenére az anyagköltség csak 99,7 százaléka az 1984. évinek. Az egyes ágazatok pozíciója eltérően alakult. A teherviselési képességet mutató fedezeti összeg a növénytermesztésben 3,7 százalékkal emelkedett, míg az állattenyésztésben 5,5 százalékos romlást tapasztalhatunk. Ehhez mérten kiemelkedő az alaptevékenységen kívüli tevékenység 19,2 százalékos fejlődése. A központi korlátozó elképzelésekkel megegyezően a beruházásokra kevesebb pénz jutott. Nem sikerült az építkezésekkel szemben a gépesítés arányát növelni. A géppark fokozatosan elöregedett, s azokat űj, nagy teljesítményű gépekkel pótolni a „csillagászati" árak miatt egyre nehezebb. Egyedül annak örülhetünk, hogy a térségi, illetve a komplex melioráció a tervek szerint folytatódhatott. A tagság személyes jövedelme lépést tartott az árváltozásokkal, 6,3 százalékkal több pénzt fizettek ki téeszeink. mint az előző évben. Eközben ezerhétszázzal csökkent az állományi létszám, igaz a csökkenés egy része a számítás megváltozott módszeréből adódik. A gazdálkodás hatékonyságát a 100 forint költséggel elért eredmény szerint szövetkezetenként is vizsgálhatjuk. A megye 63 téesze, 9 szakszövetkezete és a halászati szövetkezet közül csak a térségünkben tevékenykedőket nézve a magas, a közepes és az alacsony hatékonyságnak köre öt év átlagát tekintve a következő: A 100 forint költségre vetítve 12 forintnál magasabb eredményt elért magas hatékonyságú téeszeink: Forráskúti Haladás, Pusztaszeri Hétvezér, Szatymazi Finn— Magyar Barátság, SzegedAlgyői Rákóczi, Rúzsai Népszabadság és a Szegedi József Attila. Az 1985-ös eredmények alapján a két szegedi szövetkezet az átlagnál gyengébb évet zárt, míg a forráskútiak 29, a pusztaszeriek 26 forint körüli eredményt könyvelhettek el 100 forintnyi költségükre. A 6—12 forint eredményt produkáló, a középmezőnyt alkotó szövetkezetek: Csengelei Aranyhomok, Röszkei Kossuth, Sándorfalvi Magyar—Lengyel Barátság, Szeged-Szőregi Tisza—Maros szög, Balástyai Rákóczi, Szegedi Felszabadulás. Szegedi Móra Ferenc és a Tisza Halászati Szövetkezet. Erőteljesen javuló gazdálkodást 1985-ben csengelei és a balástyai téesznél tapasztalhattunk. A harmadik harmadba maradtak köre: Pusztamérgesi Rizling, Öttömösi Magyar László, Balástyai Alkotmány, Opuszlaszeri Árpád Vezér, Szegedi Üj Élet, Balástyai Móra Ferenc, Kisteleki Üj Élet. Kisteleki Magyar—Szovjet Barátság, Ásotthalmi Felszabadulás, Deszki Maros. Szatymazi Homokgyöngye és a Baksi Magyar—Bolgár Barátság Téesz. A szőlős gazdaságokat érzékenyen érintő fagykárok, és az aszály miatt olyan szövetkezetek is veszteséggel és alaphiánnyal zártak 1985-ben, ahol korábban némileg stabilizálódott a termelés. Így az ásotthalmi, a Balástyai Alkotmány és a pusztamérgesi téesz még saját erőből és hitelből rendezni tudja a veszteségeket. A Kisteleki Üj Élet Tsz-ben gyorsított veszteségrendezési eljárást tartanak, a Baksl Magyar— Bolgár Barátság Tsz-ben hagyományos, mindenre kiterjedő szanálási eljárást alkalmaznak. Az utóbbi egy-két év fejlődése alapján a Deszki Maros és a Szatymazi Homokgyöngye Téesz jó úton halad afelé, hogy magasabb hatékonyságú körbe kerüljön. A területükön működő szakszövetkezetek életképesek, alacsony hatékonyságú nincs közöttük. Így a kisebb differenciálódás miatt nem sokat mutatna, ha kategóriába sorolnánk őket. A múlt vizsgálata mellett, nem árt azt is megnéznünk, hogy milyenek az idei kilátások. Gazdaságaink a tavalyihoz hasonló pozícióból indulhatnak. Terveik tükrözik a szabályozók előnyös és hátrányos vonásait is. Így az állattenyésztés visszafogott fejlődésére számíthatunk, a hústermelés szerkezete a baromfi felé tolódik el. A növénytermesztésben növekvő hozamokra számítanak, s ehhez már biztató jel, hogy az őszi gabonák jól teleltek, s a téli-tavaszi csapadékból sem volt hiány. T. Sz. I. Elismerés a Dégáz KISZ-eseinek A KISZ megalakulásának évfordulója alkalmából ünnepséget rendeztek tegnap, pénteken a Dégáznál. Értékelték a vállalat fiataljainak mozgalmi munkáját is. A battonyai gyermekfalu fölött vállalt védnökségükkel, az ottani külső és belső, társadalmi fölajánlásként végzett szerelésekkel kiérdemelték a KISZ Központi Bizottságának elismerését: a dicsérő oklevelet Adám Jenő, a vállalat KISZ-bizottságának titkára vette át a tegnapi ünnepségen. Győzték cérnával Füldugó, hajháló, kismamacipő és munkaköpeny — s akik ezt viselték fiatal harmadéves szakmunkáslányok. A gyűrüsfonó hatalmas gépei között szinte elveszett az ország 18 szakmunkásképző intézetéből összesereglett 30 versenyző. Míg egy részük a szakma ügyességi fogásait mutatta be a stopperórás bírálónak, addig a többiek 3 órán keresztül a termelésben álllak helyt. Egyszerre öt gépet kellett kerülgetni, figyelni és kiszolgálni, miközben a kétezerötszáz cséve szakadatlanul pörgött-forgott. A kívülálló számára zsonglőrmutatványnak tűnt egy-egy gyors beavatkozás, hiába csak a kezüket figyeltem, mégsem tudtam követni a mozdulatokat. Annyi biztos, itt a gyorsaság nem egyenlő a kapkodással. Akinek ezek után az elméleti tudásában sem csalatkoztak a szigorú oktatók, bizakodhatott, hogy az első hat között végez, s Fonalgyártó szakmunkások versenye Szegeden kezébe kerül a versenyben szerzett szakmunkás-bizonyítvány. A szegedi 640. Számú Textilipari Szakmunkásképző Intézet 16 fonótanulóját Illés Erika és Míg Edit képviselte. Mindketten a Szegedi Textilművekben fognak dologzni, tanulmányi ösztöndíjuk is ideköti őket. Erika édesanyja Bácsalmáson a posztógyárban dolgozott, innen a textiles szakma becsülete. Igaz először énekzenei szakközépiskolába jelentkezett, de csak ez a másodiknak jelölt iskola sikerült. Már nem bánkódik ezen, hisz anyagilag tán még jobban is jár. A szakmunkásnak a három műszakban összejön a 6 ezer forint, s ez egy fiatal lánynak nem rossz kezdet. Editet a textilmüvekben dolgozó nővére invitálta ide, ha már fodrásznak nem mehetett a túljelentkezések miatt. Közben megszerette a szakmát, s ha dolgozik otthonról, Mórahalomról foa naponta bejárni. A kétnapos verseny tegnap. pénteken délután ért véget, az eredményhirdetés mindkét szegedi kislánynak örömet tartogatott. Első helyen Orosz Éva végzett, a miskolci szakmunkásképzőből, a kaposvári Horváth Judit lett a második, őket a két szegedi tanuló. Míg Edit és Illés Erika követte a harmadik és a negyedik helyen