Délmagyarország, 1986. március (76. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-17 / 64. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 76. évfolyam, 64. szám 1986. március 17., hctfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ara: 1.80 forint Játssz a játék mm mm # jr | oroméért! A

szomszéd kisfiú csodaautót kapott. Ünnepélyes felavatására a mi fiúnk is hivatalos volt. A csillogó-villogó minikocsi — amit játékautónak csak csúfolnék — mindent tud, amit egy tisztességes huszadik századbeli autómárkának tudnia kell. A gyerek csak ráül a puha, pihepárnás ülésre, aztán egy gombnyomás és indul az utazás. Az újdonság varázsa a két kis embert — szó mi szó — alaposan lenyűgözte, s bizony nehéz küzdelmet jelentett az ütlegektöl eltéríteni őket a kocsiért folytatott harc közben. De uram, láss csodát! Az emberkék néhány kör után önként — és mondhatom dalolva — magára hagyták a csudamasinát, és édesaranyosan kezdtek olyan játékba, amelyben a feszes vigyázzülésen kívül valami mást is lehet csinálni. E miniautó nálunk még szerencsére nem kapható — bár dollárértékét ismerve és azt forintra átszámolva, úgy hiszem, nem fenyeget sokakat — mégis, úgy félem, hamarosan „begyűrűzik" játékkereskedelmünkbe. Várható hazai megjelenése éppen úgy, mint azoknak a gombnyomásra siró, ugató, nyávogó, pisilő elemes állatoknak, amelyekkel egy amerikai játékgyáros kívánja elárasztani a világot. Mint ahogyan tartanunk kell attól is, hogy az egyszerű pólyásbabák helyét a mi boltjainkban is azok a Barbie babák foglalják majd el, melyek kifestett arcukkal, lakkozott körmükkel, aerobikfelszerelésükkel, baldachinos ágyukkal, pezsgőfürdős uszodáikkal varázsolnak majd álomvilágot magányos kisgyerekeinknek. Talántán még egy ideig nem kell félnünk eme luxusszerek behozatalától Gazdasági helyzetünk valószínűleg megóvja gyerekeinket a külhoni elektromos pótjátékoktól, fantasztikus fegyverektől, komputerizált minimeseviiágoktól és más méregdrága giccsektől Miért az ellenérzés a szuper-hiper játékautomatákkal szemben akkor, amikor köztudottan mindanynyian azon zsörtölődünk: kevés a játék, szegényes a választék Miért ne lehetne üdvözítendő a korszerű, a mindent tudó? Miért ne jusson á mi gyerekeinknek is ezekből a világhódító pótszerekből? Itt-ott vannak már ilyenek, meg lesznek is. Vegye, akinek telik rá, és hadd vegye, aki úgy hiszi, minél tobb faksznit tud a játék, annál értékesebb. A csillogó-villogó mindent tudó csak arra hivatott, hogy csupán az maradjon, ami, jóllehet a konkrét tartalom mellett mindig kellene legyen egy rejtett lehetősége, amit a gyerek maga fedezhet fel, s alakíthat aszerint, mikor milyen mozgásba lendül fantáziája. Tapasztalati tény, a drága játék rövid idő után eldobandó, no meg szellemi elszegényedéshez vezet. Készíthetünk, tervezhetünk komplikált szerkezeteket, melyek pillanatnyi csodát kelthetnek, de ha a gyerek kis kezének és/vagy szellemének beavatkozását fölöslegessé teszik, hamar unalmassá válnak. A mai játékipar csak és kizárólag a szórakoztatásra törekszik világszerte. Elkápráztat ugyan kivitelezéseivel, és ezenközben megbénítja azt, akinek készült, mert ő nem gyönyörködni, csodát látni akar, hanem csinálni, babrálni, felépíteni. Nem ura, hanem szolgája akar lenni saját játékának és alkotni szabadjára engedett fantáziával. Ö nemcsak passzív utasa szerelne lenni a mesés kisautónak, hanem ösztöne szerint szívesebben építené meg annak szerényebb, de számára mindenképpen érdekesebb földi mását. A gyerek egészséges ösztöne szelektál, és a maga természetes módján vonzódik mindahhoz, amiben az alkotás örömét megleli, amiben kiélheti fantáziáját, tükröztetheti érzelmeit, saját kis ismereteit. Nem kellenek neki kész áruk, legfeljebb addig, amíg szétszedi. Hányszor, de hányszor elmondjuk eredj és játssz a saját jatékaiddal, ne pedig az edényekkel, hamutartóval, söprűvel, sárkefével és még hosszan sorolhatnám. Igenám, de lehet, hogy a szerencsétlen sárkefe többet tud — legalábbis számára nyújtani — mint az elemlámpával működő teknősbéka, ami csak megy, megy. mendegél Persze, mit tehetünk, ha játékaink olyanok, amilyenek. Ez van, ezt kell megvenni Mi pedig megvesszük, részint saját lelkiismeretünk megnyugtatására — érzelmi adósságaink kiegyenlítéseképpen —, részint mert mást nem lehetünk. Azaz hogy éppen tehetnénk. Fricskát mutatva az uniformizált játékiparnak, le kéne ülnünk és összeszedve a gyerekkorunkban tanultakat, meg kéne tanítanunk őket játékot gyártani és játszani. Mert a gyereknek nem a játéktárgy a legfontosabb Az is Sokkal inkább a játék gyakorlata, az együltjátszás öröme. Bízvást hihetünk abban is, hogy a végeredmény nem kerül egyhamar darabjaira szedve a sarokba. Amit ö maga csinál, azt az övének érzi, jobban becsüli, mint a rombolásra érdemest. P

ersze e rohanó világban csak nosztalgia az a koi amikor az édesapák papírsárkányt kreál tak. fűzfasípot faragtak fiaikkal, a mamák meg rongybabát, rongyállatot ragasztgattak varrogat tak lányaikkal Jó lenne persze az is, ha a papírfigura-hajtogatás megszámlálhatatlanul sok lehetőségét illusztráló könyvecskét vennénk meg a japánoktól, az „egy napig csoda" bravúrok helyett Kalocsai Katalin Kokárdák, lobogók, koszorúk Tavaszünnep - március 15, Bár a hideg, szeles idő korántsem a tavaszt idézte, már kora reggel láthatta minden belvárosban sétáló — első nagy tavaszi ünnepére készült szombaton a várós. Az egyetem Dugonics téri központi épülete előtt éppúgy zenészek toborozták a március 15-i ifjúsági nagygyűlésre a város fiataljait, mint a MÁV-igazgatoság mellett és a Komocsin Zoltán téren. Az ünnep gondosan szerkesztett forgatókönyve szerint ugyanis az idén három helyszínről indultak a város fiataljai a Klauzál térre, ahol — mint már évtizedek óta mindig — középiskolások, egyetemisták, üzemekben és szövetkezetekben dolgozó fiatalok emlékeztek 1848 forradalmáraira. Mint már évek óta Ez a szombati program is tisztelte a hagyományokat, mégis hozott újdonságot is. A téren felállított színpadon fél 10-töl a Huzavona együttes dalai szórakoztatták az ünnepre érkező több ezer fiatalt, s miután a szegedi középiskolák énekkara a Himnusszal megnyitotta a nagygyűlést, Germánné Vastag Györgyi, a megyei KISZ-bizottság első titkára mondott ünnepi beszédet. „Csaknem másfél évszázada ünnepel a magyar nemzet március 15-én. Hol titokban, szavak nélkül, hol látványosan, felvonulva — kokárdákkal, zászlókkal. Ügy gondolom, semmiképpen sem a tirádás, hivalkodó ünneplés a méltó március eszméihez. Akkor vagyunk e forradalom szellemének folytatói a mai, reformokat sürgető korban, ha mi is megtaláljuk dolgunkat, helyünket a világban. Ha sikerül — nem elvtelenül belesimulva — hanem a változtatás belső kényszerével beilleszkedni mai valóságunkba" — mondta bevezetőjében a szónok. Később szólt arról, hogy bár az ünnepeket nem lehet rangsorolni, életkorhoz kötni, a fiatalok mégis különösen sajátjuknak érzik március lSét. Mert Petőfi is 28 éves volt 1848-ban, s mert a mai ifjúságban is éppúgy él a változtatni akarás, a becsvágy, a történelmi tettek iránti igény, mint a forradalmár elődökben. S azért is, mert az ifjúság nagy többsége vállalja magyarságát, az ehhez a földhöz, a mához, a mai Magyarországhoz kötődő hazal'iságát. „Bár más korban élünk, mint Petőfi, emberi létünknek vannak olyan értékei, amelyek minden történelmi időben állandóak; a szabadság, a szerelem, a függetlenség ma is fontos számunkra" — hangzott el a beszédben, amelynek befejező részében így figyelmeztetett a mai fiatalok kötelességeire Germánné Vastag Györgyi „Perelni a szabadság megvalósulásáért, meg nem alkudni a silánysággal mindig több. mint az épp adott helyzetet csendben elfogadni. vagy elvtelenül kihasználni. Mindenkiért beszélni mindig több, mint hallgatni önmagunkért. Nem hőzöngést jelent ez, hanem munkát, a tisztesség, az őszinteség, az igazságosság jegyében való cselekvést i Erre Ezrek ünnepeltek a Kossuth-szobornál Nagy László felvétele tanít az egykori március 1986-bán is." * A beszédet követően a Szegedi Nemzeti Színház két művésze — Bobor György és Szirmai Péter adott rövid műsort, majd Kossuth-nóták hangjai mellett került sor a koszorúzásra. A Kossuth-szobor talapzatánál Horváth Károlyné titkár a megyei, Oláh Miklós titkár a városi pártbizottság, Molnár Sándor titkár a Hazafias Népfront megyei, Kulcsárné Kiss Piroska titkár pedig a HNF városi bizottsága nevében helyezte el a megemlékezés virágait. A KISZ-es ifjúságot Germánné Vastag Györgyi és Tóth Tamás, a városi KISZ-bizottság első titkára képviselte. Koszorút helyeztek el a szobor talapzatánál a középiskolák, az egyetemek küldöttei, a fegyveres erők és testületek, valamint a dolgozó fiatalok képviselői is. Az ünnepi megemlékezés a Szózat hangjaival ugyan befejeződött, de a Klauzál tér mégsem lett csendes. Ezután kezdődött ugyanis a Kamarás együttes alkalomhoz igazodó műsora * Korábban már írtam arról — ez a márciusi ünnep illett a hagyományokhoz, de hozott újat is. A hagyományos megemlékezésről volt szó eddig. Az új pedig: szombat délelőtt néhány órára „Pilvax-kávéházzá" alakult át a Royal Szálló kávéháza, ahova a város ünneplő ifjúságát hívta meg a szegedi KISZ-bizottság. Nos, a meghívásnak sokan eleget tettek, s közülük sokan „hivatalból", hiszen ez évben először (a színház művészeinek és a „Régi zene" együttes műsorát követően) itt tartották a forradalmi ifjúsági napok városi kitüntetésátadási ünnepségéi. Írásunk most következő részében legyen szó tehát azokról, akik az elmúlt időszakban a legtöbbet tették az ifjúságért, a legtartalmasabb munkát végezték az ifjúsági mozgalomban. A KISZ KB az ifjúsági mozgalomban végzett eredményes tevékenységéért KISZ Érdemérem kitüntetést adományozta Pásztiné Mészáros Évának és Lukács Jánosnak. Kiváló Ifjúsági Vezető Erem kitüntetést kapott: Dobra Ferenc, Frankné Vöneki Edit, Nagy Lászlóné. Szabó Ágnes, ^ranykoszorús KISZ-jel vényt vehetett. át: Ambrus Sándorné, Barkóczi Zoltán, Báló Zsuzsanna, Bessenyei István, Bozsó Erika, Budai Márta. Gyurki Jánosné, Halápi Nándor. Judikné Nagygyörgy Eva, Karácsonyi László, Kónyáné Kecskeméti Judit, Kovács Sándor, Marim Mihály, Molnár Zoltán. Mraznyica Judit, Nagy Károly, Nagygyörgy Katalin, Ruditsch Tibor, Temesvári Gyula, Varga Tiborné. A KISZ KB Dicsérő Oklevél kitüntetését kapta: Árpádjaiéi Edina, Bori Mihályné, Braun József, Bubori János, Csiszár József né, Csóti Ildikó, Domonkosáé Vágó Zsuzsanna, Györjy Sándor, He bökné Tandori Mária, Hörömpö Edit, Keserű Anikó, Király Béla, Kiss Ágnes. Kormány László. Kormányos Gyöngyi, Koródi lstvánné. Kovács József, Malatinszky Judit, Mikucz Mihályné, Mészáros János, Mé száros Tiborné, Pignitzki István, Iiácz Irén, Saja István, Szekeres Józsefné, Tombácz Julianna, Varga András Tibor, Vozáry György, Zsemberi Gábor. M« A forradalmi ifjúsági napok alkalmából kitüntetéseket adtak át a SZOTE-n is. Miniszteri Dicséretben részesült: Bércesné Kiss Ibolya gyógyszertári asszisztens, Csanda Erzsébet tanársegéd, Egetö Gabriella gyermekápoló, Tódor Julianna ápolónővér. A kitüntetéseket március 15-én, az egyetem központi ünnepségén Selmeczi Béla tanszékvezető egyetemi tanár, a gyógyszerésztudományi kar dékánja adta át. Bátyi Zoltán magyar történelem egyik kiemelkedő eseményére, az 1848—4!)-es polgári forradalom és szabadságharc kezdetét jelentő március 15re emlékeztek szombaton országszerte. Budapesten az ünnep reggelén tobb száz fiatal gyűlt össze a nemzetiszínű és vörös zászlókkal feldíszített Március 15. téren, hogy Petőfi Sándor szobránál kegyelettel emlékezzék a forradalmár költőre. A Himnusz hangjait követően Ribánszki Róbert, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára köszöntötte a megjelenteket, majd Nagy Imre, a KISZ Központi Bizottságának titkára mondott ünnepi beszédet. A megemlékező szavak után az ünnepség résztvevői a tisztelet és hála koszorúit helyezték el a múzeum falán