Délmagyarország, 1986. március (76. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-15 / 63. szám

Szombat, 1986. március 15. * 3 Újfajta elemes bútorok Hosszú ideje keresett ter- akik korábban már megvá- ban kezdik meg az első 200 mék a belföldi fogyasztók sárolták a régebbi típusok garnitúra gyártását. valamelyikét és újabb elem- A Kanizsa Bútorgyár há­méi akarják kiegészíteni a rorn típusú elemes bútorára garnitúrákat. Az év végéig Q gyar 10 márkaboltjában, ugyanis az újak mellett, a Bútorkereskedelmi Válla­lat üzleteiben, valamint a Domus Áruházakban meg­rendelést vesznek fel. A gyár az ezt követő egy hó­napon belül tudja szállítani körében az elemes bútor, amelyből az ipar még min­dig nem tudja teljes mér­tékben kielégíteni az igénye­ket. A bútorkészítők a piac utánrendelés alapján, le­igényeihez igazodva — ki- gyártják a régi típusok da­nálat fokozására — a régiek rabjait is. mellett új, a korábbiaknál A mátészalkai korszerűbb elemes termék­Bútorgyárban Szatmár ugyancsak új családok gyártására töreked- elemes bútorcsalád gyártását a kívánt bútorokat. Az egyik nek. A Budapesti Vállalat az idén forint értékben kezdték meg. Harminchat típus, az évek óta gyártott féle elemből az idén 20 ez- svédfal iránt csökkent a 300 millió ret készítenek, ami 5 ezer kereslet, ezért gyártását rö­három új hagyományos szekrénysor- videsen megszüntetik. He­Bútoripari daló elemek gazdag válasz­téka lehetővé teszi, hogy a vásárlók az egyéni igényeik­nek, lakásuk méretének és típusú elemes bútorcsaládot nak felel meg. A kisebb-na­készít. A gyár korábbi vari- gyobb szekrényrészek, pol­álható, bővíthető szekrény- cok, ágynemútartók, áthi­sorai iránt csökkent a ke­reslet, ezért gyártásukat le­állították, és új típusokkal jelentkeznek a piacon. A méretrendszeren nem vál- anyagi lehetőségeiknek leg­toztattak, bővítették viszont inkább megfelelő darabokat az elemek számát, növelve a vásárolják meg. A folyama­variálhatóságot. Az új tipu- tos alapanyagellátás biztosí­sú elemeket, polcokat és tására a bútorgyár megálla­szekrényeket a vállalat meg- podást kötött a vásárosnamé­lévó gépein készítik, de új nyi forgácslapgyárral. Az technológiával, s korszerű- üzemben máris elkészítették sítették a munkahelyek ki- e termékek továbbfejleszteti alakítását is. Gondoskodtak változatát. A fehér betétekkel arról, hogy a termékváltás díszített ívelt sarkú, mutatós ne legyen gond azoknak, és divatos bútorból április­Iyette azonban két új ele­mes bútort ajánlanak majd a kereskedelemnek. Ikarusok Angliába Az I'karus mátyásföldi gyárában megkezdték az el­ső, angliai exportra készülő Ikarus távolsági autóbuszok gyártását. A megrendelés alapján Volvo-alvázakra szerelik az autóbuszgyár új, 300-as típusának karosszé­ria-elemeit, s a járművek végső szerelési, festési és fényezési munkáira a hely­színen, Angliában kerül sor. A közelmúltban aláírt szer­ződés alapján egyelőre 21 távolsági járatokra alkalmas buszt szállít az Ikarus a szi­getországba. Budapesti Tavaszi Fesztivál Utazás '86 kiállítás Pénteken a kőbányai vá­sárvárosban Juhár Zoltán belkereskedelmi miniszter ünnepélyesen megnyitotta a VI. Budapesti Tavaszi Fesz­tivált, és egyben a fesztivál legjelentősebb rendezvényét, az Utazás '86 kiállítást. Megnyitóbeszédében hang­súlyozta: a Budapesti Tava­szi Fesztivál és az^Utazás ki­állítás belföldön és határa­inkon túl egyaránt elisme­rést vívott ki magának; ezt a tavaszi programsorozatot mindenütt az idegenforga­lom és a kultúra egyik ran­gos eseménysorozatának te­kintik. A mostani Utazás ki­állítás egyben lehetőséget te­remt az elmúlt öt év idegen­forgalmi eredményeinek be­mutatására. Az Utazás '86 kiállításon, a fesztivál idegenforgalmi rendezvényén húsz ország — köztük első ízben Kanada — 139 turiszlikai, utazási cé­ge mutatja be idegenforgal­mi kínálatát. A magyar uta­zási irodák több mint há­romezer hazai és külföldi tú­rát kínálnak, köztük több százat 10—50 százalékos kedvezménnyel. Elsősorban a fiatalok, a nagycsaládok és a nyugdíjasok utazásához nyújtanak árkedvezményt. Az Utazás kiállítás márci­us 19-ig naponta 10-től 18 óráig tekinthető meg, kivéve a hétfői napot, amikor csak délután 2 órakor nyitják meg a kapukat a nagyközön­ség előtt, a délelőtti, déli órákat szakmai tapasztalat­cserére, üzletkötésekre hasz­nálják fel a kiállító cégek. A MÁV 50 százalékos ked­vezményt nyújt a tavaszi fesztivál — s így az Utazás kiállítás — látogatóinak, a BKV sűrítetten indítja az Örs vezér térről a 100-as já­ratot a BNV kapuihoz. Ái Universal útjai Százszor is leemeltük már sikeres gazdálkodás egyik fürdőszobánk polcáról, száz- alapfeltétele. Tudják ezt Sze­szor vissza is tettük oda, geden is, hiszen az elmúlt öt mégsem biztos, hogy azon- évben 6 olyan termék esett nal vágnánk rá a készítője ki a fogyasztók rostáján, nevét. Hamar hálátlannak is amelyik korszerűtlenné vált, kiálthatnánk ki magunkat s nem biztosított kellő nye­érte, de nem lenne igazunk, reséget az előállítójának mert egy dolog mégsem ke- Sem. Harminckét újabbat rüli el senki figyelmét — a gyártanak ma már helyette. Méta. S mielqtt tovább ját- Az elmúlt években> ügy szanank a talalos kerdesek- tűnik sikerült helyesen vál kel, ideírjuk, nem messziről kerül ez a kozmetikum a polcainkra, hiszen, „hazai­ak ' készítik az Universal Vegyipari Szövetkezetben. toztatniuk a termelési struk­túrán úgy is, hogy kevesebb anyagot használnak ma már egy-egy termékhez, mint az­előtt. így a nyereségüket is uZ jelentősen növelni tudták „ ».. ^^ ígértük, hogy kerüljük , .,. . a számokat, most mégis ide kezet elmúlt nehany észten- 'kivánkoziki hogy 12,7 száza­hetne glédába állítani, ha be akarnánk mutatni a szövet­dejót, de most inkább kerül juk el ezeket... Ott kezdjük lékos javulást sikerült elér­niük ezen a téren tavaly.) talan, hogy a hetvenes evek Természetesen ez az itt dol­e.ejeig sok apro telepen dol- gozók zsebén js megiátszik. cop kollektíva, az elmúlt Bérfizetésben is az országos masfel evtizedben nőtte ki é,vonaiba verekedték magu­magat középszintű, de or­szagosan is számon tartott szövetkezetté. A termékeiket legalábbis mindenütt isme­rik: az „család" A jövőben — terveik sze­rint — jelentősen csökken­teni szeretnék a növényvé­ítt gyártott Méta de szerek termelését, a ház-­a Bellady hajfes- tartás-vegyipari, a kozmeti­tck. a dauerviz az ország tűi- kai .. , .. ,,„ és a testápolási cikkeket so csucskeben elo hölgyek vifizont valtozatlan mennyi­szepsegtarabol sem - hiány- ségben és minőségben készí­tik továbbra is. Éppen ezen mint a területen jelentkeztek a zik. Ez az iparág is — mindegyik, amelyiknek a di- ref'öbb""új' termékkel"az el­vat gyors valtozasa diktálja nlúlt néhány évben. Három Vf.T ulgenesak szem évvel ezelőtt vágtak bele a előtt kell, hogy tartsa, mi fertőtlenítőszer-gyártásba, kelendő a piacon. Közgazdá- Jó üzletnek bizonyult, mert szabbul mondva, a termék- termékeiket az ország leg­szerkezet folyamatos átala­kítása, piachoz igazítása a ország több egészségügyi intézmé­nyében megismerték, meg­kedvelték azóta. Hogy töb­bet gyárthassanak belőle egy új, három hektáros telephe­lyet vásároltak, hogy jobb feltételek mellett dolgozKás­sanak. A következő öt esztendőre szóló terveik sem szerényeb­bek az eddigieknél. A ter­melési értékük 11—17 száza­lékos növelése mellett a ru­belelszámolású piac további bővítését és a tőkés piacok­ra való „betörést" tűzik most maguk elé a szövetke­zet tagjai. Az Universal út­jait a merész tervek és a jó­zan kockázat vállalás mellett a sikeres üzleti elképzelések szegélyezték eddig — az itt dolgozók bíznak benne, ez­után sem lesz másként., * Az Universal Vegyipari Szövetkezet kollektívája teg­nap, pénteken délután tar­totta mérlegzáró közgyűlé­sét, ahol a vezetőség beszá­molója mellett sor került az 1ÜR6-OS terv ismertetésere, és á VII. ötéves terv elképzelé­scinek megvitatására is. R. G. Negyven egyenlő harminccal? H ozzáértő statisztikusok kiszámították, hogy ná­lunk már megvalósult az iparilag legfejlettebb országok egyik álma: a harmincórás munka­hét. Nem tőrvényesen, csak ugy, zugban; nem állami akaratból, hanem privát ügyeskedéssel. A napi nyolc órából ugyanis kettőt általában elszórakozunk a neki­készülődéssel, a kávézással, az ebédidő meghosszab­bításával, a futballmeccs megvitatásával, magánügye­ink intézésével, névnapozással, totpval, bevásárlás­sal ..., szinte mindenütt, ahol nem zárt munkaszalag diktálja a tempót. S ebben nincs különbség: munkás, hivatalnok, kutató, asszisztens, adminisztrátor, osz­tályvezető — egyre megy. Találékonyságunk pedig végtelen. Ki kell ugrani a hivatalba, be kell adni az útlevélkérelmet, haza kell ugrani a beteg gyerekhez, most lehet olcsón ablakot venni, ünnep lesz úgyis, ün­nep volt, front jön, tatarozzák az óvodát, már elment a főnök is ... Egy nagyüzem portáján megfigyelték, hogy egyet­len délelőtt kilencven ember ment ki a gyárból a leg­különbözőbb, de a munkával erőltetve sem összehoz­ható indoklással, szabályos kilépővel vagy anélkül És bizony, a szabályos esetek legnagyobb részét is magánügyek motiválták. Hogy valami rendre szokjunk, s ne- kényszered­jünk diákos cselekre, immár minden hivatal, közin­tézmény csinált nekünk késő délutáni vagy akár szom­bati szolgálatot is. S mi történik a meghosszabbított hivatali vagy szolgáltató intézményekben? A szabad­időben biztosított ügyintézés irodái konganak. A hi­vatalnokok és a szolgáltatók sóhajtoznak: miért tart­ják ott őket, ha egyszer bebizonyosodott, hogy a pol­gárok inkább sort állnak munkaidejükből, semhogy a munkaidő utáni szabad órákból tíz percet áldozná­nak? Így aztán mintha velük is mesterségesen és in­tézményesen szaporíttatnánk az üresen eltelt mun­kaórákat. Már elég messze van időben a legutóbbi ünnep ahhoz, hogy véletlenül se tessen rosszízű gúnyolódás­nak: én a nőnapi munkáért minden száz forintból leg­alább ötvenet jogtalanul felvett pénznek minősítek. Négy-öt helyen kerestem telefonon különböző beosz­tású embereket, de beszélni egyikkel sem tudtam. A világ legtermészetesebb hangján közölték velem min­denütt: a keresett személyt nem tudják kapcsolni, mert tart a nőnap... De mi volt karácsony és szil­veszter előtt? S utón? Ilyenkor mindenki házon kivül van. És mi lesz húsvét elölt? Még nincs sonka, megy a vonat, jönnek az unokák, el kell ugrani borért a té­eszbe, kiengedik a nagymamát a kórházból... — mind előbbre való a munkánál? Nem panaszolnám én úgylehet ekkora lendület­tel mindezt, ha ugyanakkor nem hallanám szüntele­nül azt a „kemény" és „bátor" szöveget, azt a mindig másnak címzett fölháborodást, hogy: „Bizony, nem megyünk mi ötről a hatra, mert nincs hozzá kon­cepció..." — „Nem elég céltudatos és határozott a vezetés ..." — Tehetetlen a gazdaságpolitika ..." Effélé lazaságot semmiféle csodás elképzelés, terv, semmilyen zseniális vezetés nem tud pótolni. Belát­juk-e már egyszer, hogy a legtöbb gazdasági gondunk­ra szinte mindennél jobb gyógyszer lehetne a példás személyes munkahelyi igyekezet? Jöhet új technoló­gia, műszaki fejlesztés, bármi, ha az a belátás nem erősödik meg bennünk és nem válik cselekvőkészség­gé, hogy azt az időt, amit a termelés mai színvona­lán ténylegesen munkával kellene eltöltenünk, jó rész­ben trécseléssel, kószalással, üres kézzel múlatjuk. De közben a motor megy, a lámpa ég, a tégely meleg­szik, hogy mindenki lássa: itt azért a munka sza­kadatlan. .. Vagy mondjam-kérdezzem: hány má­sodállás telik ki a negyven órából? Tudjuk mindnyá­jan. De szólni... azt nagyon nehéz. Mert ahhoz elő­ször is olyan példa kellene! Hogy ne szólhassunk rá vissza: neked szabad?... És ahhoz olyan közhangu­lat kellene! Márpedig amíg a „megértés" annyira bok­rosán terem? Biztos vagyok benne, hogy ezen a gon­dolatmeneten is sokan elmosolyodnak. Mondjad csak, mondjad!... Az pedig egyenesen meggyőződésem, hogy önmagában semmiféle ilyen agitáció nem túl ha­tásos. Intézményes garanciákra van inkább szükség, akár rendelkezésekre, ellenőrzésekre, számonkérések­re. Nemzeti programot, közboldogulást nem lehet ilyen tangókkal vámolni. Ha egyszer a negyvenből valóban szeretnénk har­minchatot, s valamikor harmincat is csinálni, akkor ma negyvennel, éspedig szigorú, kemény negyvennel tartozunk gazdaságunk és a magunk anyagi stabili­tásának. Azt a szót, hogy szocializmus, szocialista gaz­daság pedig még ki sem ejtettem. Lehet, azért, mert van gazdaság, amelyben ilyesmiről nem győzködik az embert; arra ott, munkáról szólva, sem idő, sem energia. T udjuk és számon tartjuk, hány milliárddal kelle­ne hízni a nemzeti jövedelemnek, hogy meg­segíthesse a társadalom a kisnyugdíjasok né­pes seregét; mennyire lenne szükség, hogy jobban fölszerszámozzuk a fiatalságot; listáink vannak való­ságos szociális, egészségügyi, oktatási, művelődési igé­nyekről; s mindenki lefitymálja a bérét... De vajon tudjuk-e, kalkuláljuk-e. őrölgetjük-e az értelem kis malmain, hogy mekkorát lendíthetnénk égető ügyein­ken, ha tényleg negyvenként tisztelnénk a negyvenet? Az itt elvesztett milliárdokat soha és sehol vissza nem szerezhetjük. Sz. Simon István Kirakatversenydijak Pénteken a Duna Inter­continental Szállodában ki­osztották a budapesti tava­szi fesztivál alkalmából ren­dezett kirakatverseny díjait. Budapest Belvárosában az elmúlt napokban magyar, szovjet, csehszlovák és oszt­rák szakemberek összesen 52 versenykirakatot komponál­tak meg, hogy összemérjék tudásukat. Munkájukat Heini Wegmann-nak, a Ki­rakatrendezők Nemzetközi Szövetsége elnökének veze­tésével szakmai zsűri bírál­ta el. Első díjat kaptak: Tarján József székesfehérvári de­koratőr a Haris köz 3. szám alatti Azúr bolt kirakatáért, Koroknai Endréné debreceni kirakatrendező a Kossuth Lajos utca 10. szám alatti Azúr üzlet kirakatáért, va­lamint Vaskor Miklós és Do­bák Tibor szolnoki verseny­zők a Ruházati Bolt Rákóczi út 16. szám alatti üzletének kirakatáért Egészségügyi tanácskozás Egészségügyi aktívaérte­kezletet tartottak pénteken — Horváth István altábor­nagy, honvédelmi miniszter­helyettes elnökletével — a Honvédelmi Minisztérium­ban. Áttekintették a néphad­sereg egészségügyi helyzetét, egészségügyi ellátásának to­vábbi feladatait

Next

/
Thumbnails
Contents