Délmagyarország, 1986. március (76. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-14 / 62. szám

Pénlek, 1986. március 14. 3 Hogyan fejlődjön megyénk? A szakszervezetek javaslatai a középés hosszú távú fejlesztési tervhez Az elmúlt hetekben — jórészt a gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkozó pártnapoknak köszönhetően — gyakran szóba került az ország és megyénk gazdasága, a fejlesztések főbb irányai. A szakszervezetek megyei tanácsa tegnap megtartott ülésén konkrétabban is foglalkozott megyénk jövőjével, hiszen a testület tagjai a VII. ötéves terv koncepcióját, valamint az ezredfordulóig tartó hosszú távú terveket vitatták meg. A tanácskozáson Petrik István, a megyei tanács elnökének általános helyettese szólt a tervek főbb irányairól. E gondolatok közül idézzünk most néhányat. Megyénk iparát természeti adottságainkhoz igazodva kívánjuk fejleszteni, így tovább nő a vegyipar súlya, jelentős fejlesztések várhatók az élelmiszer-feldoigoz.as területén, napirenden van a geotermikus energia hasznosítása. A jövőben mind nagyobb mértékben kívánunk támaszkodni a bioés a számítástechnika eredményeire. Ennek érdekében dolgoznak majd megyénk jelentősebb kutatóbázisai., az egyetemek és főiskolák szakemberei. Szeretnénk megőrizni mezőgazdaságunk ma is jelentősnek mondható eredményeit, a továbblépés érdekében pedig fejlesztjük az ehhez kapcsolódó ipari ágazatokat, a mezőgazdasági gépgyártást, a vegyipart, a csomagolástechnikát. A tervkoncepció foglalkoZÍK a szállítás és a hírközlés modernizálásával is, míg a ,-zinte mindannyiunkat érintő lakásépítésekről elhangzott: az eddigieknél is többet fordítunk a meglevő lakásállomány korszerűsítésére, s a kilencvenes években már jelentősebben javítható a lakások minősége is. A tegnapi tanácskozás során többször is szóba került <lz oktatás és az egészségügy fejlesztésének várható igénye. E területen nagyobb összegeket áldozunk az intézmények felújítására, és ujabb létesítmények építésére is. A szakszervezetek megyei tanácsa mindkét tervkoncepciót jónak tartotta, és i érirehajtását támogatja. A megvalósítás során javasolja. hegy egves területekkel kiemelten foglalkozzanak, tgy például a demográfiai hullámmal együttjáró feladatokkal, az oktatás és it munkaerő-szükséglet összhangba hozásával, a nyugdíjasok, időskorúak helyzetével. Továbbra is alapkövetelmény a lakáskérdés mind széleskörúbb megoldása. A VII. ötéves tervvel kapcsolatban a középiskolai és az ezekhez kapcsolódó kollégiumi férőhelyek nagymértékű növelését javasolta az szmt, a kereskedelem területén a vásárlási feltételek javításért I, az áruválaszték bővítéséről volt szó, míg a környezetvédelmi feladatok közül az ivóvíz tisztítását, a szennyvízelvezetést, a csatornahálózat bővítését, a szervezett hulladékgyűjtést emelte ki az szmt javaslatában. Külön is érdemes szólni a lakóhely fejlesztésének néhánv elvi kérdéséről. E területen akkor válható javulás, ha növeljük az ott lakók éidekeltségét, mind a fejlesztésekben, mind a döntések kialakításában, s tovább szélesítjük a tervezés demukiatizmusát. B. Z. Gazdálkodás és egészségügy Kevés új létesítmény Néhány esztendeje mintha nem emlegettük volna anynyit a „rút" anyagiakat, ha egészségről, betegségről, gyógyításról esett szó: elöbbrevalónak túnt a szakértelem, az elhivatottság, a humanitás. Mára — közös pénztárcánk apadozván — bizony az egészségügy is elmondhatja, addig nyújtózkodhat. ameddig a takaró ér.. . Az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete megyei bizottsága tegnapi ülésének első napirendi pontja nem véletlenül keltett hát nagy éideklődést a megjelent szakemberek körében: Radnai Lászióné, a megyei tanács vb egészségügyi osztályának főelőadója a tavalyi fejlesztési terv teljesítéséről és az idei évre előirányzott, már megkezdett beruházásokról tartott tájékoztatót. A beszámolóban megállapította: az egészségügy kiemelt jellege — a népgazdaság helyzete miatt — sajnos nem érvényesülhetett az eredeti elképzelések szerint. A korlátozott anyagi lehetőségeken kívül kivitelezői, anyagés munkaerőgondok is „csúsztatták" egyes beruházások megvalósulásának határidejét. Ennek ellenére Szentesen elkészült a kétezer adagos főzőkonyha, Szegeden, a Makkosháza városrészben üzemel a két munkahelyes gyermekorvosi rendelő, és a 80 személyes bölcsőde. Tovább folytatódolt a szegedi kórház fejlesztése, átadták az oktatást szolgáló új épületet. Sajnos, a Rókusra tervezett két öregek napközi otthonából csak az egyik jutott el a műszaki átadásig: mindkettőt csak az idén vehetik birtokukba az idős emberek. A nagymágocsi megyei szociális otthon vízellátásának gondjai végre megoldódtak. Apátfalva korszerű egészségügyi központtal gazdagodott. Az eredmények mellett a megyei egészségügy fájó pontjai: három éve épül két fölvonó a megyei szakosított szociális otthonban (volt vakok intézete), a negyedik ötéves terv időszakától újehb és újabb tervciklusokba tolódik át a szegedi egészségügyi gyermekotthoni pavi•or. építése. S mi várható ebben az évben? Kiemelt szempont az alapfokú ellátás biztonsága, a fekvőbeteg-ellátás körűimenyeinek javítása. Üj létesítmények építésének megkezdésére az idén nincs lehetőség. Feladat: a korábban megkezdett munkákat kell befejezniük az építőknek az idén és jövőre. Hódmezővásárhelyen a diagnosztikai épület és a 21)0 személyes szociális otthon, Szegeden az egészségügyi gyermekotthon, valamint a SZOTE klinikai tömbje vár átadásra. Kisteleken rendelőintézet épül, Zsombón és Székkutason egészségügyi központ, tavalyról áthúzódó beruházásként. A legtöbb kórház állapota megkívánja a további rekonstrukciót. Szükség lenne arra is, hogy a szegedi intézmény alkalmassá váljék a megyei kórház feladatainak ellátására, erre azonban várnunk kell. Az idén öszszességében több mint 92 és fél millió forintjába kerülnek a megyei tanácsnak, az építkezések és a rekonstrukciók. A megyei egészségügynek ugyancsak sajgó pontja a gep- és múszerellátás. Az igények többszörösen túlhaladják a pénzügyi lehetőségeket. Fejlesztésre pedig szükség lenne, mert ez ügyben megyénk a 14. helyen áll az országban. A megyei tanács gép-műszer beszerzésére 25 millió forintot biztosított az idén, s ebből már 10 milliót el is költöttek. Nem dúskál hát forintokban — devizában még kevésbé — az egészségügy. Hogy mire számíthatunk, mi, betegekés leendő paciensek? Olyan fejlesztésre, „amily viszonylag kevés új létesítmény mellett a meglevő állomány korszerűsítésére, az ellátóképesség javítására törekszik". Ch. A. Gyermek kulturális alap Csütörtökön ülést tartott a Magyar Úttörők Szövetségének Gyermek Kulturális Bizottsága. A testület a gyermekek kulturális tevékenységének fejlesztésére gyermek kulturális alapot hozott létre, amelynek eszközeit az új kezdeményezések felkarolására, illetve a hátrányos helyzetű gyerekek művelődésének támogatására használják fel. A bizottság ülésén középtávú feladattervet dolgoztak ki, amely a többi között a gyerekek kulturális ellátásával kapcsolatos problémák felmérését, s konkrét intézkedések kezdeményezését irányozza elő. (MTI) Vállalalvezelök fóruma A vállalatvezetők fóruma Kallós Ödön elnökletével csütörtökön tartotta a Hazafias Népfront VIII. kongreszszusa utáni újjálakuló ülését a HNF székházában. Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára tájékoztatta a testület tagjait a mozgalom kongresszus utáni feladatairól. Többek között szólt arról, hogy a népfront az eddigieknél is hatékonyabban kíván hozzájárulni a gazdaságpolitikai feladatok előkészítéséhez és végrehajtásához. Ennek érdekében a mozgalom. folyamatosan vizsgálja gazdaságpolitikánk megvalósításának társadalmi, gazdasági problémáit. A népfront-munkabizottságok a többi között áttekintik a műszaki kutatás és fejlesztés helyzetét, a nagy- és kisvállalkozások, valamint a kistermelés kölcsönhatásait és feltételrendszerét, az adórendszer reformját, az anyagi és erkölcsi érdekeltség kérdéseit, s más fontos gazdaságpolitikai kérdéseket is — mondotta a főtitkár A fórum megvitatta és elfogadta idei munkaprogramját. (MTI) Számitógépek a mezőgazdaságban Manapság a mezőgazdaságban már nem elég csak szántani, vetni, aratni, s állatokat gondozni. Egyre -kevesebb ember mind tubb géppel, vegyszerrel termeli meg az eddigieket meghaladó mennyiségű terményt, húst és egyéb élelmiszert. A munka szervezettségén, a gyors és megfontolt döntéseken sok múlik. A vezetők egy része már segítségül hívhatja a számitógépet, megkönnyítve nemcsak saját de a munkatársai dolgát is. Csakhogy nem mindegy, hogy milyen legyen az a számitógép, amire százezreket, milliókat áldoznak. Szerencsére van segítég. Az a kereskedelmünkben szokatlan jelenség játszódik itt le: a termelöket több helyről is felkeresik ajánlataikkal a legkülönfélébb számitógép-1erjesztő vállalatok, kisszervezetek munkatársai. Az 1969-ben alapított Mezőgazdasági Ügyvitelszervezést és Számítástechnikai Közös Vállalat sem ismeretlen a nagyüzemek körében. Évente 1500 számítógépet adnak el, és 15-fele típusra készítenek programokat. Szegeden két éve nyitottak területi irodát Tegnap, csütörtökön a Felszabadulás Tsz kertészeté-ben levö nagyteremben az ö szervezésükben tekinthettek meg az érdeklődök a legújabb IBM PC MXT számítógépeket. Forradalmi áttörést jelent ez a gép a korábban kínáltakkal szemben. Mig eddig egy-egy kis- vagy középszámítógép csak részterületek munkáját könnyítette, ad-' dig az amerikai alkatrészekből a Műszertechnikai kisszövetkezetben összeszerelt új és ígéretes „csodaszer" a teljes vállalati, gazdasági információs rendszert átfogja. A tavalyi BNV-n mutatták be, s év végéig kétszázat gyártottak belőle. Az idén 600 darabra keresnek vevőt, jelenleg három hónapon belül szállítanak. Minden masina lelke a program. Mivel a termelés minden fázisát, az anyagbeszerzéstől az. értékesítésig, gazdasági elemzésig egv gép végzi el, így rendkívül bonyolult programrendszert kell kifejleszteni hozzá. Most három elkészült részterületet, a bérgazdálkodást, az ügyvitelszervezést és a készletgazdálkodást tudták bemutatni az érdeklődőknek. A programok és gépek modulrendszerűek, fokozatosan bővíthetőek, az üzemi igényektől függően. Környékünkről a Pusztamérges i Rizling Tsz és a Patyola't Vállalat a legkomolyabb érdeklődő. Az. ő igényeikre kialakított rendszert más hasonló szövetkezetek és vállalatok is megnézhetik, s ha így döntenek, nem zsákbamacskát vesznek. Félmilliós befektetéssel kialakítható az alaprendszer, amely később bővíthető. Ha egy környékről 5-6 érdeklődő összetársul, olcsóbb lehet a képzés és a szervizhálózat biztonságosabbá válhat. A nagyüzemi feladatok mellett a háztáji ügyeit is számitógépre lehet' vinni. A/, úgynevezett háztáji rendszer például figyelemmel kíséri az egy-egy lermelőnek kiadott eszközöket, tápot, naposcsibét, s értékesítéskor elkészíti az elszámolást. Hogy egv gazdaság milyen számítógépre és programrendszerre voksol, az a saját döntésétől függ. A lehetőségek teljes körű megismerése, ez, és a hasonló rendezvények mindenképp a tisztánlátást segítik. s ezért örömmel kell fogadnunk minden ilyen kezdeményezést. T. Sz. I. Versenyben a világgal I

smerjük 1848. március 15. napjának hiteles krónikáját. Tudjuk, hogy esett az eső, hogy éppen vasárnap volt, ezért sok vidéki jött föl Pestre. Természetesen Petőfi napja volt ez, mert a költő és barátai értették legmélyebben a történelmi lehetőséget, s ennek megfelelően tudtak cselekedni. Feszültségekkel terhes voit az idö: jöttek a hitek a forradalmi Európából, Párizsból is, de innen, közvetlen közelről, a császári székvárosból, Bécsből is. Az országgyűlés Pozsonyban vitatkozott: anakronizmus volt már a tanácskozás székhelye, amit csak a város Bécshez való földrajzi közelsége indokolt, de korszerűtlen maga a testület, s több gondolkodó politikus tudta is, hogy a rendi Magyarország temetésén vesz részt. Akármi történt 1848. március idusa után — forradalmi fellángolás, időleges hadműveleti sikerek, belső viszály, Világos, Haynau- és Bach-korszak —, bármit hozott a sors, a folyamat visszafordíthatatlanná lett. A jobbágyság megszűnt és semmilyen reakció vissza nem hozhatja a XIX. századba a középkort. „Egy nemzet történelmének nagy eseményeit az utókor csulogo fénymázzal vonja be, az emlékezetes, nagy jeleneteket mintegy üveg alá teszi, akárcsak mi szeretteink fényképeit; elkerülhetetlen ez, néha szükséges is: nemcsak a tiszteletet fejezi ki, de vedi is a képet. Közelebbről szeretném látni a finomabb vonásokat, fel kell hát emelnem ezt a kegy elet-rétegei; csillog, de vakít is." Ez már századunk ítélete, Illyés Gyula fogalmazott így. Tudjuk, hogy mi történt március idusán ama 1848. esztendőben, mégis szükségesnek véljük, hogy újra meg újra szemügyre vegyük ennek a napnak a csodáját. Újra meg újra legendák fonódnak e nap eseményei és a szereplök köré, s voltaképpen minden nemzenek belső igénye, hogy a maga prózaiságában lássa, hogy mi történt valójában. Aztán új legenda terem — a kor színvonalán. Nem tudom, hogy mikor ünnepelhették először március tizenötödikét. Talán már 1849-ben? Esetleg csak a kiegyezés után? És mikor kezdődött ennek a napnak a politikai értelmezése? És mikor kezdték kisajátítani — Adyval szólva — „a puffogó frázisok, hazafias nagyotrrmndások Tarjagos Illései"? Bizonyos azonban, hogy ez a nap mindenkor hatott a nemzetközi közgondolkodásra. Akár azzal, hogy el akarták felejteni, es színes nyomattá merevítették, akár azzal, hogy latszatra talán a kegyeletet is megsértve, nem annyira a históriát idézték, hanem annak a napnak csodáját akarták megfejteni. Megfejteni, megérteni, hogy Szellemében cselekedhessenek. Ez a mostani, a százharmincnyolcadik március tizenötödike. És még most is akad elegendő ok a meditációra. Most újra. Hogy ne az ismeri történelmet ismételgessük, hanem értsük ennek a nemzeti ünnepnek a titkát. Március tizenötödike ugyanis a magyar történelem legszorongatóbb kérdését tette fel. Mikor igazodunk igazán a világhoz, mégpedig nem az utánzás gyengeségével, hanem az ország.reális érdekei szerint? A haladás és a nemzeti érdek harmóniája miként valósítható meg? Nem igaz az a közhely, hogy a progresszió és a nemzeti gondolat szükségszerűen, netán automatikusan találkozik. Március tizenötödikén a pesti nép, meg Petőfiék mozgásra kényszeritették a megszokások és kényelem nyűgébe belenyugodott vidéki országot. Megértették az idő múlását. Nemcsak azt, hogy a társadalom állapota végzetesen elmaradott. Nem nagyon akadt már akkoriban a Habsburgoknak még oly elszánt védelmezője (beleértve magát a bécsi kormányzatot), amely ezeket az állapotokat idealizálta volna. Március tizenötödikén azt értették meg, hogy most érkezeit el a cselekvés pillanata'.' Hogy, meglehet, a reformok lassabban is megvalósíthatók, hogy előbb vagy utóbb bizonyosan a progresszió erői bizonyulnak hatásosabbnak, de egyáltalán nem mindegy, hogy mikor tesz ezért az ország, a társadalom. Petőfiék voltak az elsők, akik felismerték, hogy Európa fejlődése annyira felgyorsult, hogy a versenyt rákényszeríti a népekre, az országokra. Természetesen a hajdani szóhasználat más volt: nem versenyről esett szó, hanem például a nemzeti büszkeség követelményeiről. De a lemaradás veszélye egyértelműen fogalmazódolt meg. A politikai rendszer fejlettségét tekintve ugyanúgy, mint az 1848-at megelőző évtizedekben a gazdasági élet korszerűsítését célzó törekvésekben. Az a forradalmi lobogós, amelyet irodalmias gondolkozásmódunk szeret nagyon is romantikus színekben látni és láttatni, sajnos, a politikai realizmusnak olyan, históriánkban, sajnos, ritka példája, amelyet nem szabad elfelejtenünk. A márciusi követelések egyértelműen a polgári fejlődés szigorú szabályainak figyelembevételével fogalmazódtak meg. És téved, aki azt hiszi, hogv a pillanat által a közvéleménybe „bedobott" ötletek voltuk. Az 1848-at megelőző másfél évtized a kollektív tanulás ideje volt ebben az. országban. Akkor kezdi megismerni az értelmiség Magyarországot, és akkor méri először a világhoz. Magátoi értetődik, hogy a verseny tovább nem halas/Iható. A telt pillanatát ismertek fel. A „ráérünk arra még" szemlélet végét jelentette március tizenötödike. Egyetlen nap eseményei világossá tették, hogy az ország előtt a halaszthatatlan tennivalók sokasága halmozódott fel A reformkor tudásanyaga, a kor Európájának forradalmi légköre, a létében fenyegetett nemzeti tudat fogott össze, hogv döntsön a haladás dolgában. Hogy lehetetlenné tegyék a további halogatást, ne engedjenek a rossz kompromisszumok kísértésének, hogy az egyéni és a csoportérdekek helyébe az egész társadalom érdekét helyezzék, s ezzel utat nyissanak a fejlődésnek. T

örténelmünk egyik legjelesebb napja március tizenötödike. Mert realizmusra szorította a kortársakat. Mert igaz módon felidézett emléke ma is erre a vulóságközpontusugra. az ország es a világ harmóniájának szükségességére nevel. E. Fehcr Pál