Délmagyarország, 1986. február (76. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-13 / 37. szám

6 Csütörtök, 1986. február 13. Küldötteink a SZOT kongresszuson (2.) A magyar szakszervezetek pénteken kezdődő, XXV. kongresszusán 24 küldött képviseli megyénket. Közülük kettőt tegnapi számunkban már bemutattunk, ma a ruhaipari és a vasutas-szakszervezet Csongrád megyei képviselőivel beszélgetünk. írásunk végén pedig közöljük megyénk küldötteinek névsorát, akik ma délután utaznak a kongresszusra. A könnyűipar mostohagyereke? jobban fizető piacokra, ami ugyebár kihat a keresetekre is. Pedig e területen lenne mit javítani, hiszen a nálunk dolgozók bére mintegy 20 százalékkal alacsonyabb a könnyűipar átlagánál. Ezt az állapotot dolgozóink egyre kevésbé fogadják el, hiszen munkájuk szabályozott, a szalagrendszer teljes embert kíván, s bizony nem sok lehetőség marad a teljesítmény fokozására. — Ilyen alapgondok mellett bizonyára akad bőven munka a szakszervezetben? — Igyekszünk élni lehetőségeinkkel, ösztönözni a gazdasági vezetést arra, hogy a törvény adta kereteken belül a maximumot fizesse, de egy gyár nem élhet önálló életet egy szakmán belül. Akkor sem, ha olyan jó évet zár, mint mi tettük 1985ben. Ügy érzem, külön is szólnom kell nyugdíjasaink helyzetéről. Az alacsonyabb bérekből adódóan, gyárunkból kerülnek ki az úgynevezett kisnyugdíjasok is, akiknek gondjaival szintén szakszervezetünk foglalkozik. Folyósítunk segélyeket, körülbelül 80, volt munkásunknak sikerült emeltetni nyugdíját is, de bizony a havi 2 ezer 200 —2 ezer 400 forint ma már nem elég a megélhetéshez. Ügy érzem, iparágunk dolgozóinak jogos elvárása, hogy ezeken a területeken siettesse az előrelépést a szakszervezetek kongresszuRégebben gyakran elhangzott: a ruhaiparban dolgozók még a könnyűiparon .belül is mostohagyereknek számítanak. Bérük, munkakörülményeik igencsak elmaradnak a kívánatostól. Kongresszus előtt tehát adott a kérdés — mennyire igaz ez a megállapítás 1986-ban? Akitől pedig a választ kértük: Juhász Petemé, a Szegedi Ruhagyár szakszervezeti bizottságának titkára. — Az elmúlt időszakban javult ugyan a helyzet, de szép számmal sorolhatnám gondjainkat. A gazdálkodás területén például nincs meg az összhang az alapanyaggyártók és a feldolgozók között, így nehéz betörnünk a 260 milliót 40 óráért Huszonöt éve már a szakszervezet aktív munkása, ebből 19 évet szb-titkárként dolgozott, hat éve pedig a Vasutas Szakszervezet területi intézőbizottságán foglalkozik a MÁV-osok napi gondjaival. Csongrád, BácsKiskun és iBékés megye vasutasai közül sokan már bizonyára kitalálták — L ugosi József a beszélgetőpartnerünk, aki 13 ezer aktív és 8 ezer «nyugdíjas MÁV-os képviselőjeként utazik a kongresszusra. Kérdés 'helyett elég volt Moldova György nevét említenem. A szinte már legendássá vált, „Akit a mozdony füstje megcsapott" kötet ma is fogalom még a sínpárok környékén. — Ha arra gondol, mi változott azóta, mondhatok jókat is szép számmal. Csupán a mi igazgatóságunk területén tízmilliókat érő szociális létesítmények készültek el, s ''jó néhány intézkedést tettünk annak érdekében, hogy vasutasaink ne érezhessék magukat hátrányos helyzetűeknek. — Ami már elkészült, lehet bármilyen szép, mégis csak a múlthoz tartozik. A MÁV-osok pedig szeretnek előretekinteni... — Ezt a jövőt készíti elő a szakszervezet is. Most épp a következő öt évre szóló kollektív szerződésen dolgozunk, s emellett készítjük 1986 munkaversenyeinek terveit is. Ami pedig dolgozóinkat legközvetlenebbül érinti — hamarosan eldől, ki, hogyan részesül az 5-6 százalékos bérfejlesztésből. — Ha már a pénzre terelődött a szó, hadd legyen konkrét a befejező kérdés: figyelembe véve a népgazdaság lehetőségeit, mennyit kérne a kongresszustól a vasutasoknak? — Pontos összeget mondhatok: 260 millió forintot. Ügy tudom ugyanis, hogy országos méretekben ennyire lenne szükség ahhoz, hogy mi is áttérhessünk a 40 órás munkahétre, ami dolgozóink régóta jogos kívánsága. Csongrád megyét képviselik Edelényi Erzsébet, Nagyné Márkus Krisztina (EDSZ), Csikós Mihály (ÉDOSZ), Sebők István, Lantos János (ÉFÉDOSZ). Ágoston József, Cselőtei István, Forgó Gábor, Hajbei Gyöngyi (KPVDSZ), Günthel Ágnes (Közalkalmazottak Szakszervezete), Barcza Zoltán (Közlekedési Dolgozók Szakszervezete), Németh Gizella, Juhász Sz. István, Kovács Lajos (Medosz), Ágoston György, Sipos Sándorné (Pedagógus Szakszervezet), Juhász Péterné (Ruházati Ipari Dolgozók Szakszervezete), Aszalai Sándorné (Textilipari Dolgozók Szakszervezete), Czinkóczi Edit, Nádas Jánosné, Börcsök Mária (Vasipari Dolgozók Szakszervezete), Bodó Márta (Vegyipari Dolgozók Szakszervezete), Lugosi József (Vasutas Szakszervezet) Bátyi Zoltán Magyar mezben, a müncheni vásáron // Kint voltunk a piacon // A címbeli piac szót legalább kétféleképpen lehet érteni. Olyan tér megnevezésére is használható, ahol termékek cserélnek gazdát, meg arra is, ahol az igények, a kereslet tendenciái ismerhetők föl, kézzelfogható árucsere nélkül. A Münchenben minden év elején — az idén február 1. és 9. közt — megrendezett utazási vásár a szó mindkét értelmében piac: a vízi és autós-motoros turizmus teljes kellékskáláját — a kerékpároktól a yachtokig, a sátraktól a lakóautókig — sorakoztatják föl, s egyúttal — országonkénti csoportosításban — részt vesznek a vásáron a szállodavállalatok, utazási irodák, idegenforgalmi szervezetek js. A magyar standnak — melyet az idén muskátlis parasztházformára öltöztettek fel — szegedi igazgatóhelyettese volt: Kasza Zsuzsanna, az idegenforgalmi hivatal vezetőhelyettese. — Tavaly nemzeti informátorként, az idén már magasabb rangban közvetlen tapasztalatokat szerezhetett, milyen az érdeklődés az NSZK-ban Magyarország iránt? — Népszerűségünkre jellemző, hogy a vásár első napja magyar nap volt. Már a sajtótájékoztatón is, de még inkább a következő munkanapokon kitűnt, hogy a szocialista országok közül Jugoszlávia után mi állunk az egyéni érdeklődések listájának második helyén. Talán azért is, mert a müncheni a nekünk való vásár. Annak a rétegnek, amelyik saját vízi járművével, lakókocsijával indul nyaralni, kempingezni külföldre (tehát nem a gazdag NSZKbeli polgárnak!), mi elérhető távolságban kínálunk szoláltatásokat és programokat. Azoknak, akiknek már vannak ismereteik a Balatonról, Budapestről, és most szeretnének más tájakat is látni... — Hogy készültek fel a magyar stáb tagjai? — A szállodavállalatok és a nagy utazási irodák képviselői a saját szakterületüket ismerik, ezért mindig vannak olyanok a csoportban, akik az egész országra „rálátnak". Tudják, hol lehet lovagolni, horgászni, kerékpártúrát tenni — egyébként az ilyen aktív pihenéformák iránt egyre nagyobb az érdeklődés —, s persze nem riadnak vissza a különleges kérdésektől sem. Hogy lehet-e Magyarországon ólommentes benzint kapni, szabad-e bárhol, az útszélen leállítani a lakókocsit, milyen gyümölcs a magyar standot díszítő cseresznyepaprika, és ki az a — talán fazekas — művészaszszony, akiről a müncheni úr hallott. És barkochbáztunk egyet, mire kezébe nyomhattam a Dunakanyarprospektust, megmutatva benne Kovács Margit múzeumát. — Apropó, prospektus. Ügy tudom, az idén először a hazai idegenforgalmi hivatalok szövetsége a 19 megye kínálatát egybefoglaló kiadványt készíttetett... — . .. s ennek német nyelvű változatát vittük Münchenbe. A holland kiadvány Utrechtben vizsgázott, márciusban pedig a brüsszeli vásáron lép színre a közös programajánlat, amelyben minden megye kapott egy oldalt. A mienket úgy állítottuk össze, hogy abban még az ínyencek is találjanak nekik valót. S München bennünket igazolt, ott ugyanis pillanatok alatt elkapkodták a száz magyar ételreceptet tartalmazó füzetet. Pedig a német nem prospektusgyűjtő nép! — Hogyan jellemezné őket, persze csak mint volt, vagy leendő vendégeinket? — Kritikusak. Drágának tartják a vízumdíjakat és észreveszik, hogy a mi szolgáltatási áraink is följebb szaladtak. Haragszanak a balatoni pincérekre, és szóvá teszik, hogy a nyár kéthárom hónapjában akar a vendéglátó meggazdagodni. Ebből idehaza mielőbb le kellene vonnunk a következtetést, hogy akár egyetlen rosszul összeadott számlával vendéget veszthetünk, és csorba eshet az ország tekintélyén. Az ember, ha kint van a piacon, ilyen tekintetben is tisztábban lát. magyar mezben közvetlenül a bőrén érzi, hogv miként ítélnek meg bennünket. — És azt hiszem, ez már nem csupán az idegenforgalomban dolgozókat érinti. Pálfy Katalin Megállapodás Együttműködési megállapodást írt alá szerdán, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen Markója Imre igazságügy-miniszter és Fülöp József, az ELTE rektora. Az új megállapodás a minisztérium és az egyetem immár egy évtizedes gyümölcsöző együttműködését fejleszti tovább, s kapcsolatok kibővítésével elősegíti az egyetem oktató-, kutatómunkáját, illetve az igazságügyi tárca elvi, elméleti tevékenységét a törvényelőkészítés tudományos megalapozását, az igazságszolgáltatás korszerűsítését. Ennek megfelelően a jövőben a jogi kar oktatói rendszeresebben, szervezetten vesznek részt a minisztérium jogszabály-előkészítő tevékenységében. illetve az igazságszolgáltatás és az igazságügyi irányítás hatékonyabb működését támogató kutatómunkában. Ugyanakkor a minisztérium munkatársai nagyobb részt vállalnak az egyetemi oktató munkában, valamint a tantervek, tananyagok kialakításában. (MTI) Új sorozatok, tanulmánykötetek A Gondolat Kiadó tervei Több mint 120 kiadvány megjelentetését tervezi az idén a Gondolat Könyvkiadó. Az újdonságok között két induló vállalkozás első darabjai is napvilágot látnak, s hat kötettel gyarapodik a Világjárók-sorozat — tájékoztattak a könyvműhelyben. A kiadó ezúttal is arra törekedett, hogy a legkülönbözőbb érdeklődésű könyvbarátok is megleljék a választékban a kedvükre való köteteket. A természettudományi témájú könyvek sorában adják közre Sain Márton Nincs királyi út! című matematikatörténeti munkáját, amelyben a szerző a matematika fő ágainak fejlődését a XVII. század matematikai és természettudományos forradalmától napjainkig követi nyomon. Nyikolaj Gennagyijevics Bászov Nobeldíjas szovjet fizikus cikkei közül a kvantumelektronika alapfogalmaival* a lézerek tudományos alkalmazásával, a lézerek és az energia öszszefüggésével foglalkozó írásait jelentetik meg a Válogatott tanulmányok című kötetben. Richárd Leakey antropológus és Roger Levőin természettudományos író az emberré válás történetét mutatja be a Fajunk eredete című gazdagon illusztrált könyvben. Több mint fél évszázad elteltével ismét olvasható lesz magyarul Sigmund Freud alapműve, a Bevezetés a pszichoanalízisbe. A természetkedvelőknek szólnak az egyik új sorozat, a Fürkész-könyvek darabjai is. Az angol Collins Kiadónál megjelent mini zsebkönyvek közül magyarul elsőként Dávid More és Alastair Filter Fák és Bruce Pearson, valamint John A. Burton Emlősállatok című munkája lesz olvasható. Közös Dolgaink című másik új sorozatuk a történelmi tényekhez hűen mutatja be a közép- és kelet-európai térségben élő népek, nemzetek és nemzetiségek sok érzékenységet, vélt vagy valós sebeket bolygató közös dolgait. A könyvfüzér indítókötetei: Petru Groza, a felIdő van Színes magyar grúeszk filmvígjáték. Irta: Esterházy Pcter és Gsthár Péter. Fényképe_te: Dávid Zoltán. Zene: Selmeczy György. Rendezte: Gothár Péter. Főbb szereplők: Zala Márk, L:zír Kati, Bodrogi Gyula, Cserháti Zsuzsa. Mesefilm, kalandfilm, operafilm, szexfilm, bűnügyi film, rajzfilm és csomó más után ez lenne a filmfilm? Nagyjából. Mert hiszen Esterházy Péter meglehetősen filmszerű író; regényei, egyéb írásai csak úgy hemzsegnek a merész asszociációktól. Könyvalakban nehezebben adja meg magát, moziban valamivel könnyebb a befogadás. Nota bene, ezzel együtt sem cukros operett. A fantázia csapongásait enyhe irónia, groteszk etil erezi át. Ugyanannak az élethelyzetnek, jelenségeknek az exponálás pillanatában rögvest felhangjai támadnak, fogható tehát direktben, közvetlenül, de érzékelhető a fonákjáról is. Egyszóval: amit bemutat, egyszerre maga a valóság meg a valóság kópiája, tükör és görbetükör. Sokszor az a jó, ami rossz — hangzik el valahol. Nyaralni utazik a család. Autóval mennek, a gyerekek a hátsó ülésen rosszalkodnak. Az apa hátraszól: „ha csendben maradtok, mindjárt nyaralunk". A pillanatnyi cselekvés és az időben elnyúló történés ilyetén való párosítása a humor forrása. Fanyar humor ez, amilyen fanyar humorba mártott az egész életünk. Kívülről belátni, bentről kilátni. Az üdülő kívülről kastély, belülről koszfészek. Gondnoka azonnal töltetné az űrlapot, értékeljen a kedves család, hogyan érezte magát — két hét múlva, a távozáskor. Minek ugyanis várni addig, jobb túltenni rajta, hiszen formalitás. A fárasztó nap után este az ágyban összcfekszenek a házastársak. A férfinek nem akaródzik, a nő csendesen' beletörődik, leereszt: „hosszú volt a nap". Mire a férfi: „az év". Hát, körülbelül ilyen. Az egyetlen említésre méltó esemény; az asszonynak orcáján hajnalban kinő egy szőrszál. Hiába vágják, égetik, borogatják, újra és újra kiserken, akár a mesebeli orrból tekeredő kolbász. Mit kezdjünk az effajta rakoncátlankodó szőrszálakkal? Dávid Zoltán erős hangulati töltésű snittjei felszabadultan lépkednek át tér és idő korlátain. Az ábrándok ábrándok maradnak, férj és feleség fogja egymás kezét (és más testrészeit), a gyerekek felnőnek, a sirályok pedig mégiscsak különböznek az embertől, jóllehet ugyanúgy eszik a kenyeret. Idő van ... Mellesleg, de nem utolsósorban: Zala Márk posztumusz főszerepe ígéretes tehetség elmúlása fölötti rekviemmé avatja Gothár Péter alkotását, N. I. (szabadulás utáni első demokratikus román kormány miniszterelnökének A börtön homályában című emlékirata; Jászi Oszkár A nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés című, 1912-ben megjelent klasszikus munkája, valamint Fried István Irodalmi párhuzamok és szembesítések című könyve. Nem e sorozat része, ám témája hasonló A fennmaradás esélyei című könyvnek. Ebben Szász János író, költő, műfordítónak, A Hét című bukaresti lap munkatársának esszéit adják közre. A Világjárók-sorozatban Lawrence Durrell Szicíliai körhinta cimmel ^olaszországi utazásának élményeit írta meg. A világhírű angol gyalogló, John Hillaby újabb könyvében ezúttal a Rudolftóhoz kalauzolja el az olvasót. Rádai Ödön többéves távol-keleti, laoszi életéről és ottani tevékenységéről számol be a Háromfejű elefánt napernyővel című könyvben. A Matildával az induson című kötetben Jaromir Stetina annak a négytagú csehszlovák expedíciónak az útjáról számol be, amely 1975 őszén a világon elsőként, csónakon utazta végig az Indus folyó vad szakaszát. Sugár András Gép indul! cimű könyvében ismét számos, emlékezetes külföldi tévériport kulisszái mögé tekinthet be az olvasó. Régóta hiányzott a magyar könyvpiacról egy rövid terjedelmű, illusztrációkban gazdag munka hazánk történetéről. Ezt a hiányt kívánja pótolni a Hanák Péter szerkesztésében megjelenő Egy évezred című, a magyarság históriájáról szóló kötet. A művelődéstörténeti kiadványok között szerepel Köpeczi Béla munkája, amely az Európa nagy korszakai című sorozatban lát napvilágot A francia felvilágosodás címmel. Sok évtized múltán ismét olvasható tesz Buddha életének,-.munkásságának története. A szerző, a nemrég elhunyt Téchy Olivér fél évszázados kutatómunkáját összegezte könyvében. Buda felszabadításának 300. évfordulójára jelenik meg a Magyarország felszabadítása a török uralom alól című kötet, Varga J: János munkája. 1