Délmagyarország, 1986. február (76. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-11 / 35. szám

r~ S Kedd, 1986. február 11. 3 Nagykorúsodás — gonddal\ örömmel ? Egy kollektíva életében évtizednyi idő nftár történelem. Nem kezdhetjük hát máshol csak az elején, sőt annál is egy kurtányival élőbbről. Égészen pontosan 1959-től. A Magyar Kábel Művek ugyanis ekkor határozta el, hogy gyáregységet telepít Szegedre. Mondhatná valaki, Kistelek az nem Szeged, vegyük elő a térképet, iha ennyire félrehord az agyunk, de nem lenne igaza. A kettő úgy összefügg egymással, akár a fejsze a nyelével. Egyikről a másik nélkül nem lehetne beszélni. Szegeden gondolták ki még 1975-ben — amikor már világossá vált, hogy az extenzív fejlődés tartalékai végképp kimerültek —, hogy megveszik a Hódgép kisteleki gyáregységének épületét, ami némi átalakítással alkalmas lett arra, hogy kábeleket készítsenek benne. Ha „közgazdászabbul" akarnánk mondani a dolgot, úgy is fogalmazhatnánk, hogy a vidéki ipartelepítés második hulláma emelt gyárat a helybelieknek Kisteleken. A Szegedi Kábelgyár kisteleki gyáregységének igazi története 1976. január l-jén kezdődik. Az ekkor 54 milliós termelési értéket produkáló vállalat azonban 1984-ben már 600 millió felett termelt. Ügy tűnt, megértek a feltételek ahhoz, hogy önálló gyárrá váljék. A mennyiségi változáson kívül egyfajta minőségi ugrást is jeleztek ezek a számok. Bár a szegedi központtól való távolság nem volt túl nagy, de harminc kilométerről egyre bonyolultabb lett irányítani a közben 470 főre duzzadt üzem életét. A Magyar Kábel Művek is úgy döntött, itt az ideje, hogy a_ kistelekiek megálljanak a saját lábukon. Miután az önállósodás gondolata kezdettől fogva megvolt a helybeliekben, nem úgy érte őket a döntés, mint derült égből a villámcsapás. A tavalyi év elejére minden szervezeti feltétejt sikerült megteremteni a nagvkorúsodáshoz. Hogyan alakult az első önálló évük? Többek között erre kerestünk választ Kánitz Zoltán igazgatónál: — A változás sikerét nem biztuk a véletlenre. Az „elszakadást" fokozatosan, körültekintően próbáltuk megoldani, úgy, hogy a termelés ne szenvedjen csorbát emiatt. Az új beosztásoknak megfelelő kinevezéseket már 1984 decemberében kihirdettük. A szervezeti változtatások a Magyar Kábel Müvek segítségével történtek, de a sikeres és gyors átállásnál az is közrejátszott, hogy a szegedi anyavállalat szemében sem volt szálka a mi elgondolásunk. Az árnyaltabb, valódibb kép megfestéséhez az is hozzátartozik, hogy nem mindig ilyen rózsás napokat élt át a gyár. Az elmúlt év történetéhez mindenképp idekívánkozik az is, hogy miután a Magyar Kábel Művek rendre nem tudott felülkerekedni saját nehézkedési törvényén, az újabb mérleghiányok elkerülése miatt, az Ipari ¡Minisztérium tavaly áprilisában szanálási eljárást rendelt el. Az új vezetés jelentős decentralizálási folyamatot indított el. Az átmeneti nehézségek ellenére a kistelekiek végül is nyereségnek könyvelhetik el — az első hallásra nem kimondottan óhajtott — változásokat: — A vállalat új vezető testülete sok feladatot „leadott" a termelő egységeknek, ami a rugalmasabb, észszerűbb gazdálkodást segíti, de az eddigieknél jóval nagyobb feladatokat is ró ránk — fűzi tovább a gondolatot Kánitz Zoltán. — Ezután a belföldi megrendeléseket, az üzletkötéseket is magunknak kell megoldani Az egyLátogatás a kisteleki Kábelgyárban Láíár Mihály felvétele A sodrógépen több rézszálból áll össze a vezetek ségek önelszámoltatása is most valósulhat meg először. Kettős szorításban kellett saját, jól járható útjukat megtalálniuk tavaly. Egyrészt a szanálási követő „leadott feladatokat" kellett gyorsan befogadni, másrészt a frissen önállóvá vált egység gyermekbetegségein kellett úrrá lenni. Ügy tűnik, mindkét feladatnak sikerült eleget tenni, ezt bizonyítja növekvő termelési értékük is, amit az idén már 700 millió forintra tervez a 480 fős kollektíva. — Hogyan alakult a létszám az elmúlt években? Vannak-e munkaerőgond jaik"> — A vállalat számára tíz évvel ezelőtt éppen a szabad munkaerő volt a legcsábítóbb lehetőség, amikor úgy döntött, hogy Kistelekre gyáregységet telepít. így a helyben foglalkoztatottak aránya megnőtt, egyre kevesebb munkásnak kellett távolabbi vidékre eljárnia. Munkaerő ugyan helyben is bőségesen rendelkezésünkre áll, mi azonban mégsem bízzuk a véletlenre, hogy kik kerülnek ide. Szoros és jó kapcsolat alajcult ki a helyi párt- és állami vezetőkkel, de a vonzáskörzetünkbe tartozó öt községről sem feledkeztünk meg. Ügy tűnik, ma már rangot jelent nálunk dolgozni. Ez persze nem Volt ilyen egyszerű és zökkenőmentes. Nehéz volt az itteni embereket — akik addig a mezőgazdaság kötetlenebb, szabadabb munkarendjéhez szoktak — beilleszteni a három műszakos nagyüzemi termelés feszes munkatempójába. De ez a gond szerencsére már a múlté ... A híradástechnikai ágazat — a kábelek, vezetékek gyártása — az egyik legmunkaigényesebb tevékenységek közül való. Jelentős értékű állóeszközzel, drága anyagokból kell szinte hibátlan munkát végezni, a legkisebb tévedés is hatalmas károkat okozhat. Gyorsan, de alapos szaktudást biztosítva kellett kiképezni az itteni embereket a kábelgyártásra. Helyben eddig 54-en szereztek szakmunkásbizonyítvánvt. az idén pedig 15-en próbálkoznak meg vele. Nagyobb gond, hogy kevés a felsőfokú műszaki szakember. Ma még a legtöbbjüket Szegedről, a vállalat saját autóbuszával szállítják ki. Aki ekkora utat megtesz nap mint nap, annak meg kell, hogy érje a fáradságot. Az igazi megoldás azonban az, hogy a műszaki értelmiséget ennek a településnejt és ennek a gyárnak önma gának ikell hosszabb távon kinevelnie. A frissen összekovácsolódott kollektívának az idén sem marad sok ideje az unatkozásra. A termelési kapacitás szinte teljesen lekötött erre az esztendőre is. Az árnyékolt híradástechnikai kábelek készítése — a három műszakos munkarend mellett is — feszített tempót diktál. A vállalati gazdasági munkaközösségek segítségére is számot tartanak, ma már több mint száz ember él ezzel a jövedelem kiegészítésének a lehetőségével. Az 1976-ban végrehajtott rekonstrukciós beruházás egy tízezer négyzetméteres gyártócsarnok felépítésével megteremtette a működés alapvető feltételeit. De a termelés nagyarányú növelésére — újabb gépek beszerzésének híján — egyelőre nincs lehelőség. A törekvésük is inkább az. hogy a piac magasabb, differenciáltabb elvárásainak tudjanak eleget tenni, A tervük, hogy nemcsak méretre vágva, hanem csatlakozókkal is felszerelve szeretnék piacra vinni termékeiket. A jobb munkát újfajta bérezési rendszerrel is próbálják ösztönözni. A jobb minőség a boríték vastagságán is meglátszik. Bár ez a fajta differenciálás egyelőre csak néhány egységnél, próbaképpen került bevezetésre, de ha beválik, hamarosan az egész üzemben alkalmazni fogják. — A szigorúbb gazdálkodás, a nyersanyag-takarékosság terén is van még tennivalónk — emelte ki Kánitz Zoltán. — A minőségi előírások miatt a leggondosabb munka mellett is „termelünk" hulladékot. Sokáig nem voltunk érdekeltek abban, hogy ezen változtassunk. A szigetelt kábelhulladékot egyszerűen jóváírták. Januártól már ez is a saját zsebünkre megy. Most — többek között — a nagyfai célgazdasággal dolgoztatjuk fel, de azt tervezzük, hogy később saját magunk, helyben nyerünk belőle ismét használható nyersanyagot. Számtalan okos ötlettel állnak elő mostanában, hiszen az érdekeltség nemcsak megteremtette az eredményes gazdálkodás feltételeit, de olyan kényszerhelyzetet is hozott létre, ahol csak a gyorsan, olcsón és jól termelő egységek tudnak megélni. A most elkezdett munkát előbb-utóbb a piaci szempontok fogják hitelesíteni. vagy megcáfolni. De egyelőre úgy tűnik, helyes utat választottak Kisteleken. A nagykorúságot munkával igyekeznek bizonyítani. Rafai Gábor Tanácsi ferinfok Úgy hiszem, nem én vagyok az egyetlen, aki állhatatosan, de mégis csak hiábavalóan kerestem logikát a hivatalok néhány pénzügyi döntésében. A példák mindenkinél kéznél voltak: miközben a tanácsnak nem jut pénze az iskolai szakkörök felszerelésének gyarapítására, bőven adhat bútorokra, székekre az irodákba. Sőt, év végén még stik felesleges bútort is bevásárolhat, futja a keretből, amit ha nem merit ki, a következő évben elvész. Tanácsi emberek — maguk is látván e gyakorlat fonákját — hosszan tudták sorolni azokat a merev előírásokat, amelyek gyakran megakadályozzák, hogy a közösség forintjai odaguruljanak, ahol a legnagyobb a szükség rájuk, ahol a legtöbbet segíthetik. Mint az a kisegér a tenyérnyi játékban, amely a labirintus falai közül csak nagy üggyel-bajjal vezethető a célba ... Január elsejétől lényegesen megváltozott a helyzet: a tanácsi forintok felhasználásáról a testületek döntenek a helyi szükségletek legjobb ismerelében. Ügy mondják, leveszik az összegekről a pántlikákat, amelyek a pénz rendeltetését fellebbezhetetlenül megszabták eddig. Ezek a pántlikák — mint valami irányítószám — jelezték, hogy mennyi költhető közművesítésre és kultúrára, egészségügyre és szociális juttatásra. Az út tehát kijelöltetett, arról a forint le nem térhetett; ha kellett, hanem, odaköltötték. Ez évtől a merev korlátokat feloldották: a tanácsoknak juttatott állami költségvetés felhasználását csak nagy vonalakban szabályozzák, bőséges lehetőséget adva az összegek rugalmas kezelésére, szükség szerinti átcsoportosítására. Kérdezhetné bárki, mi állt útjában eme ésszerűség korábbi térhódításának? Az újítást többfajta igény szülte. Elsősorban az, hogy a tanácsok mostani, az előző ötéves tervéhez hasonló költségvetése csak a leghatásosabban gazdálkodva használható fel. Arról van szó, hogy 1986—90. között nem jut majd annyi közcélokra, tanácsi fejlesztésekre, amennyit talán elvárnánk a korábbi fejlődési ütem alapján, vagy amennyi a reális igények kielégítésére kellene. A merevség, a túlszabályozás pedig tovább rontaná az egyenleget, hiszen lehetetlenné lenné, a kezdeményezések, az élet Szülte alkalmak megragadását, a lakosság spontán, ésszerű javaslatainak megtagadását. Ma már a kevesebből csak úgy lehet több, ha a tanácsok a fejlesztéseknél „bekalkulálják" a lakossági hozzájárulást, a vállalati támogatóst, de a hitelek felVételét is. AZ új, hatékonyabb módszerek a tanácsi „tőke" skabadabb áramlását is feltételezik. Elképzelhető vállalati és tanácsi közös beruházás, szövetségre léphet a tanács kisiparosokkal, szövetkezetekkel, az a fontos, hogy a hiányt pótló létesítmények, lakások gyorsabban, lehat olcsóbban készüljenek el, oldódjanak a feszültségek az ellátásban. Új helyzet van abban a tekintetben is, hogy a költségvetési támogatás egy részét ezentúl pályázat formájában juttatják a helyi tanácsoknak. A „központi" forintot az kapja, aki a fontos lakossági szükségletek kielégítése érdekében több „helyi" forinttal egészíti ki azt. A tanácsokat arra szeretnék, ezzel ösztönözni. hogy növeljék saját bevételeiket. Vonzó célokkal nyerjék el a lakosság településfejlesztési hozzájáru-' iását, vagy kötvénytámogatását; javítsák az adózási munkát; szorítsák vissza a felesleges költekezést, a pazarlást. Tehát, hogy például ne vásároljanak év végén felesleges bútort csák azért, mert szilveszter Után a pénzt elveszik töltik. Lám, igy jutottunk viszszu a kiindulóponthoz. A tanácsi pénzügyi szabályozás reformja az ilyen, és ehhez hasonló anomáliák ellen üzent hadat. Ne feledjük, az előírások feloldása nem öntél. Az új szabályozás csak a megnövekedett felelősséggel párosulva hozhat eredményt, hiszen a nagyobb önállóság is szülhet rossz, ésszerűtlen pénzügyi döntéseket. Csak úgy tartható be az elv, hogy a tanácsi forint a lehető legtöbb hasznot hozna, a legszélesebb igények teljesítését szolgálja, ha a tanácsok a jó gazda módjára minden garast a fogukhoz vernek, az emberek meghallgatásával döntenek arról, mire és mennyit költsenek Van garancia arra, hogy így legyen. A tavaly megválasztott új tanácstagok mostanában alkotják meg a település ötéves fejlesztési terveit. Gondjaink, lehetőségeink tudatában terveznek, nyilván kerülve a mellőzhető célokat, s a lakosság rég várt elképzeléseit követve. A tanácstagok, u pénzügyi és egyéb ellenőrző bizottságok jól teszik tehát, ha olyan pénzügyi politikát alakítanak ki, amely a rendelkezésre jutó anyagi eszközökkel a legjobban sáfárkodik. Ha élnek, s okosan élnek a pénzügyi szabályozás könnyítéseivel. Komornik Ferenc A cukoripar szerződései Az. idén elöreláth;italig mintegy 00-1)5 ezer hektáron termelnek cukorrépát a gazdaságok. A gyárak már javában kötik a szerződésekel a nagyüzemekkel. Az új szezonban legalább 450-46(1 ezer tonna cukrot akarnak, előállítani. Az üzemekben a téli karbantartást, felújítási munkákon dolgoznak. A Cukoripari Szolgáltató Közös Vállalat adatai sze-i rint: az ország tizenegy cu-; korgyára együttesen mán eddig csaknem 90 ezer hektárra kötötte meg a termeltetési szerződést 500 mezőgazdasági nagyüzemmel, és további szerződéskötéseket készítenek elő. A tapasztalatok kedvezőek. A termelői kedvre most is jótékony hatással van, hogy tavai» tonnánként átlagosan száz forinttal emelték a répa átvételi árát, amivel — a termés jó minősége esetén — az idén is számolhatnak a gazdaságok. Exportfejlesztő hitelezés A Magyar Nemzeti Bank folytatja az export bővítését szolgáló fejlesztések hitelezését, rugalmasabb eljárással könnyítve az ilyen jellegű kölesönök igénybe vételének feltételeit. Az MNB-ben Pichler Ferencnek, az MTI munkatársának elmondották: ez a hitelezési konstrukció az elmúlt egy évtized során öszszességében eredményesnek bizonyult. A Magyar Nemzeti Bank tíz év alatt öszszesen 94 milliárd forintot folyósított olyan Vállalati fej lesztések finanszírozására, amelyek hozzájárulnak a népgazdaság külkereskedelmi mérlegének javításához, a dollárelszámolásé export növeléséhez, illetve az import gazdaságos helyettesítéséhez. Elsősorban 1976—80 között volt igen nagy az ilyen jellegű beruházási hitelek kereslete. A bank által ebben az időszakban folyósított 54 milliárd forint hitel segítségével öt esztendő során a hazai vállalatok mintegy százmilliárd értékű fejlesztést hajtottak végre. Az elmúlt években viszont visszafogottabbá vált az ilyen jellegű hitelezés. Ez részben az exportlehetőségek romlásával. így a vállalatok érdekeltségének csökkenésével, de a hitelezési feltételek szigorításával is magyarázható. Az elmúlt öt esztendő során az exportfejlesztő hitelkeretből a terJvezett 65 milliárd helyett csupán 40 milliárd forint értékű hitelt folyósított az MNB. Az export fejlesztését szolgáló hitelek hozzájárullak a népgazdasági egyensúly javításához, az ország exportteljesítményének fokozásához. Ma már az így létrehozott új létesítmények, korszerűsített üzemrészek adják az éves konvertibilis export 20-22 százalékát. Ezek a fejlesztések az első időszakban elsősorban a gépipar és az élelmiszer-gazdaság exportkapacitását növelték, míg a nyolcvanas években már hozzájárultak a háttéripar korszerűsítéséhez, egyes területeken a termelés anyag- és energiaigényének csökkentéséhez is. Az idén a Magyar Nemzeti Bank — korszerűbb eszközökkel — tovább folytatja az exportfejlesztés kiemelt hitelezését. A kölcsönök igénybevételét az állam újabb kedvezményekkel ösztönzi. Új lehetőség, hogy a hitel kapcsolódhat az exportnövelést célzó pályázati rendszerhez: így azok a vállalatok, amelyek ennek keretében veszik igénybe a hiteleket beruházásaikhoz, felhalmozási adókedvezményIM n részesülnek. Másfelől a költségvetés — nyereségadói visszatérítés formájában csökkenti kamatterheiket, emellett a beruházók állami vagy banki alapjuttatást is igénybe Vehetnek. A Magyar Nemzeti Bank hiteltagozatainak 1986-ban a kiemelt fejlesztési célokra közel 15 milliárd forint áll rendelkezésükre, aminek legnagyobb hányadát adja az exportfejlesztést szolgáló hitelkeret. A hiteltagozatok nemcsak a kivitel növelését támogatják, hanem az exportszint fenntartását is; a .termelésük több mint 30 százalékát konvertibilis elszámolású piacokon értékesítő vállalatok kivitelük megőrzését szolgáló fejlesztéseikre is igénybe vehetik ezeket a hiteleket. A bank a hitelek odaítélésénél előnyben részesiti, ha a külkereskedelmi vállalatok szerepet vállalnak a termelők fejlesztéseiben. Ettől az- együttműködés javulását, a közös érdekeltség erősödését, az értékesítés jobb megszervezését remélik. A bank két hiteltagozata tervezi, hogy a továbbiakban erőteljesebben kapcsolódik be a hazai gyártmányú, illetve a külföldről beszerzett gépek kölcsönzésének megszervezésébe. Az ilyen akciókat a későbbiekben hitellel is segíteni kívánják, illetve külföldi géobérlet esetén vállalják az ügvlet lebonyolítását, s amennyiben szükséges, megfelelő fizetési garanciát nyújtanak (MTI) , 1 i