Délmagyarország, 1986. február (76. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-10 / 34. szám

8 Hétfő, 1986. február 10. '—1 A közlekedésszervezés „mankói 99 (Folytatás az 1. oldalról.) Zákány utca burkolata, van-e vízelvezetés a Sóhordó utcában és mekkora a zöldfelület a Nagykörút baloldalán. Hogy erre miért van szükség? — Egy ekkora város közlekedésszervezésének, út_ adottságainak naprakész nyilvántartása, a szinte naponkénti változások már nem férnek be az emberi memóriába, de még egy rendben tartott irattárból is hosszú idő alatt lehetne kikeresni a szükséges részvagy összesítő adatokat. Az úthálózat „megfelelőségi vizsgálatát" egyébként nem mí találtuk ki — jogszabály kötelezi erre a városokat. Mi legföljebb azzal büszkélkedhetünk, hogy a tömegközlekedési megállókról, útvonalakról — hétvégeken — fotósorozatot is készítettünk, s ezzel pótoljuk emlékezetünk hézagjait. — Hadd tegyem hozzá: a város ismeretét persze sem a számítógép, sem a fényképek nem helyettesíthetik. Ezért nem érezzük elvesztegetett időnek, ha magunk is beállunk a forgalomszámlálók, vagy a speciális vizsgálatok elvégzői közé. Tavaly például arra a kérdésre kerestünk választ, hogyan is mozognak a személygépkocsik a Belvároson belül, s ezzel összefüggésben hogyan alakul a várakozóhelyek nappali telítettsége és éjszakai kihasználtsága. Az adatokból következtetni lehetett a két híd még mindig aránytalan teherviselésére, a városban autózók szokásaira, kedvenc útirányaira. Feltűnő volt, hogy egy átlagos munkanapon a reggel hét és nyolc óra között rendszám szerint felmért 1547 személygépkocsiból 886ban csupán egy személy, azaz a vezetője ült! S az átlag is csak 1,57 volt. Kritikus, lökésszerű a jármüvek mozgása a belvárosi hídon és a Komócsin Zoltán téren: a reggeli csúcsban Újszegedről 495 személygépkocsi, a felső Tisza-part felől 543 érkezett. Kell-e mondanunk, hogy a jelzőlámpák programjait az efféle adatok nélkül aligha tudnánk változtatni? Vagy mást mondok: a Lenin körúton belüli, összesen 1769 parkolóhely többsége már reggel zsúfolt, éjszaka viszont szinte üres. Azaz: az élet előbb-utóbb rákényszerít bennünket a rugalmas időbeli korlátozások bevezetésére. — S ez is bekerül a vbelőterjesztésbe? — A kötött terjedelmű, s inkább az általános tendenciákat fölsorakoztató, hátra is, előre is tekintő jelentésekből óhatatlanul kimaradnak egyes részletkérdések. De az a tapasztalatunk, hogy a testület tagjai' az ülésen úgyis rákérdeznek egyremásra, s így szóban adhat bővebb tájékoztatást az előterjesztést készítő osztály vezetője. Azt javaslom hát, várja meg február 20-át. Pálfy Katalin Nagyáruház, nagymamák, "agy lábak — Mindent kapott? — Mi az, hogy mindent? Többet is, meg kevesebbet is, mint amiért bejöttem. Eszem ágában nem volt magamnak pulóvert vásárolni, de szerettem volna a lányomnak cipőt. Igaz, amikor a hét közepén szétnéztem, már tudtam, hogy cipő nem lesz. Viszont, akkor vettem egy szőnyeget. Kaptam a fiamnak dzsekit, a lányomnak kabátot, a keresztfiamnak ingeket. — Mennyi pénzt hagyott itt? — Nem mondom meg, agyonüt a férjem ... A Szeged Nagyáruház több mint 20 millió forintos árukészletéből az első napon 5 milliót forgalmaztak. Újdonságnak számított, hogy 30 százalékkal olcsóbban lehetett szőnyeget vásárolni — a siker bizonyítéka, hogy már csak 15-20 darab van összesen. A konfekcióosztály is kénytelen volt folyamatosan pótolni a készletet — már amiből lehetett. Az 1200 darab női kabátból csak a szuperkisméret maradt, az 500 nadrágból az se. Pedig volt: steppelt, szövet, bársony, kinek milyen kellett. A divatosztályon a kötött pulóver a sláger. Kétezer darabbal indultak, főleg a kisebb méretekből maradt még. Az akcióba divatos modelleket vontak be főként, ezért talán a nagy siker, hiszen ezeket egyébként sok számjegyű „fogy. ár" jelzésű cetlik díszítik. — A kisunokáimnak kerestem volna csizmát meg nadrágot. — Nem sikerült? — Nem volt az ő méretükben ... — Mekkorák a kicsik? — A fiú 25 éves, a lány 20. Az a baj, hogy neki is 40-es lába van, a fiúé meg 46-os. Szörnyű, nem? De hát a vőm is akkora ember, nem csodálkozom én, csak... — Szokott nekik vásárolni máskor is? — Nem nagyon, mert fura egy ízlésük van, de most, megbeszéltük, jöjjenek ők is, csak én fizetek. Most a lemezeket nézik, kapjanak azért valamit... * A cipőosztályon az induláskor 1200 pár női csizma várta a „rohamot". 250 pár eddig még ellenállt. Azt viszont most is tudomásul kell vennünk, hogy 39-es lábméret fölött extrának vaFélidőbcn a vásár gyünk minősítve, s mint ilyenekkel, az ipar velünk nem foglalkozik. Átlagméreteket gyárt. Az osztályon elmondták, ez országos probléma, a kereskedelem befolyásolni nem tudja. Ugyanez a gondjuk az extrán kislábúaknak is, gyermekeknél most a 31—34 a kritikus. A hiány a 22-essel kezdődött évekkel ezelőtt, nemsokára átcsap a 35—38as méretbe. Pedig csak a demográfiai előrejelzéseket kéne figyelembe venni ... A megszokottnál nagyobb árualap most a kereskedők kockázatvállaló merészségének köszönhető: már decemberben, amikor az enyhe tél miatt senki nem vett téli holmit, feltöltötték a raktárt. Amit akkor veszítettek a réven, most viszszajött a vámon — mi pedig jól jártunk. * — Nem, kénem, az nincs leértékelve. Csak a tábla alatti áruk. — De anya, nekem ez kell! — Kisfiam, 1500 forintért nem veszek edzőcipőt! De anya, az Adidas 1800, és ez sokkal jobb! És a Gabinak is ilyen van! — Meggyőztél... • Megérkeztek a tavaszi modellek a cipőosztályra, és a konfekcióosztályra is. Szabadidőcipők 27-től 44-es méretig bőr, műbőr vagy textil felsőrésszel, Valamint tavaszi öltönyök, dzsekik. Ezek már teljes áron. Továbbra is lesz azonban csütörtöki bevásárlönap, s különféle akciók. Február 20tól március 1-jéig például békéscsabai kézi szövésű szönyegkülönlegességeket mutatnak be és árusítanak — kedvezmény nélkül ugyan, de így is nagy sikerre számítva. Májustól októberig havonta rendeznek divatbemutatót. Szombati körsétámon nem találkoztam elégedetlen vevővel. Nem hiszem, hogy csak azon a több mint egymillió forinton múlna, amit évente kirakatrendezésre, reklámra, hirdetésre költenek ... Regős Éva Méretek — jövőre ? Ha tél, akkor hideg, meg persze téti váisár. Harmincnegyven százalékkal Ss olcsóbb Ilyenkor a prémes ikácagány, a fagyáilJó buzogány, a iendkerekes hóember, meg a háromujjú sípul óver. 'De félretéve a komolyságot, vadéban sok 'tucatnyi (hasznos 'termék kerül a polcokra — mindenki örömére. Hittem én. iMárnmin.t a felhőtlen örömöt. Aztán jött egy gyakorló tanyiika az ő nagy panaszával, miszerint sosem (látott, csudaszép gyerekcsdzmákat kínál a ibodt fizethető áron, de vajon kinek? Hiszen egy szülő sem jós, hogy kiszámolja csemeítéje jövő évi llábméretét, az idei áttétre meg minek tovább költeni. Tehát szerinte ez a deértékclés fölösileges. Gondólom, sokakkal egyezik a véleményem, (amikor elítélem az ilyen panaszkodó szülőket. 'Azokat a felelőtlen áskálódókat, akik a kmitizálásitöl nemhogy a gyerék jövő évi dábáig, -de még az orrukig sem Uálnak. Mert vegyük példáuil a fennforgó csizma esetét. Vajon a kereskedelem tehet arról, hogy a mai gyerekek ilába — mellőzve im/inden tervszerűséget — csak úgy hűbelebulázs módjára inövöget? Iparunk felleljen talán azért, mert a kényeztető szülök túdtáplálást alkalmazva folyamatos növésre 'kényszerítik a gyerekéket, s mint tudvalevő, dilyen biológiai folyamat közepette a (Láb is arányosan duzzad? Ugye, hogy nem? Különben ús, miért annyiina nagy baj, 'ha jövőre szorít a csizma, metán tlötyög benne a tláb? Ha például a hordásra alkalmatlan (lábbelit felfogjuk alapszolgáltatásnak, a viselhető máris lluxusoikiké válik. E 'kategóriára jellemző árakon pedig most és mindörökké kapható gyerek csizma. A fentiekből gondolom káderül, mindössze nézőpont kérdése az egész. Körülbelül 'idáig jutottam osizmológiai kutatásaim közzétételében, amikor eszembe jutott, hogy mindez gyermekirhabundákra, pulóverekre <i£ kiterjeszthető általános és elvi megálilapitás. Pesszimistáknak ingyen, optimistáknak 3040 százalékos kedvezménynyel szóban fejteni ki. B. Z. „Szólott a nagy Pénztárnok, S ömlöttek elém %az ezrek" (Ady) Á hegymászó — Megmondaná, mennyi pénz van a zsebében? — Semennyi. — Milyen érzés ennyi bankó közt üres zsebbel járni? — Húsz éve bánok pénzzel. Ez a munkám, megszoktam már. Egyikünk sem hozhatja be ide a sajátját, véletlenül sem keveredhet össze azzal amivel dolgozunk. — Mekkora összeg megy át a kezén naponta? — Fizetésnapokon ötven-» hatvan millió, máskor „csak" három. — Aki ennyi pénzzel bánik, könnyen tévedhet... — De mégsem annyit, mint azt sokan gondolják. Ha itt csak egy pillanatra is lazít az ember, hamar megbánja a zsebe. Elég, ha tíz évben csak egyszer bicsaklik meg a figyelem, az is tízezrekbe kerülhet. — És a „mankópénz"? — Ekkora forgalom Ulárt hétszáz forintot adnak és értékkezelési pótléknak nevezik. — Használta-e már? — Régen. De akkor is csak egy-kétszáz forint fogyott belőle. — Mi állampolgárok is ennyire vigyázunk a pénzre? — Egyáltalán nem. Adnak munkát bőven a pénzfeldolgozó csoportnak is. ök válogatják ki az elkopott, szakadt, használhatatlan bankókat. Bőven akad belőlük. — Miért bánunk ilyen mostohán a pénzünkkel? — Legtöbbször a rossi pénztárcák is besegítenek, úgy tűnik, mintha a bőripar ésZre sem vette Volna, hogy a szélesebb ötszáz és ezer forintosok is forgalomba kerültek. Olyan pénztárcákat gyártanak, amiből kilóg a pénz, szakad gyűrődik. — Mi lesz a sorsuk a csonka, tönkrement papírpénzeknek? — Ha behozzák, becseréljük. De csak annyit tudunk érte fizetni, amennyi arányosan megmaradt belőle. Ha a felénél több hiányzik, már nem is fogadhatjuk el. Külföldön még ennél is szigorúbbak a szabályok, talán ezért is vigyáznak a pénzre jobban az emberek. — Mi történik a forgalomból kivont forintokkal' — Egy géppel hat lyukat vágunk bele, így érvénytfeienítjük. A rossz kötegeket pedig Budapesten megsemmisítik. — Akadt-e már dolga hamisított forinttal? — Nem. Szerencsére nem divat a pénzünket otthon csinálni. Inkább az a gond, hogy túl sokan kimossák a bankókat — persze tévedésből. — Milyennek látja a pénzünket? — Szépnek, esztétikusnak. De nemcsak én, hanem a külfödiek is ezt mondják. — Életében mennyivel volt már dolga eddig? — Kitelne belőle egy Gellért-hegy. — Mennyit kap belőle havonta? — Beosztva rendesen meg lehet élni belőle. (Lovas Jánosné, a Magyar Nemzeti Bank Csongrád Megyei Igazatóságának munkatársa) Á váltófutó Tanúsíthatom, hogy kemény valuta pedig nincs. Láttam, megforgattam a kezem közölt az eredetit ís, meg a hamisat is, de az egyik szakasztott olyan volt, mint a többi. — Találja ki, melyik az igazi? — A százdolláros' — Nem ajánlanám, hogy külföldön fizessen is vele, hamar bajba kerülne. Ez a húsz dolláros viszoht tényleg jó. Apró piros és fekete fémszálakat dolgoznak a papírba, hogy neheiebb legyen hamisítani. Látjá? — Nem látja. Na látja! Ezen bukik meg a legtöbb pénzcsináló is. Ezt az apró jelet senki sem képes házilag megcsinálni, ehhez megfelelő papír kell. — Mi árulkodik még a szakértőnek arról, hógy rossz pénzzel van dolga? — Leginkább a tapintása. Fogja meg mindkettőt, menynyivel érdesebb az igazi mint a hamis. A harmadik banánhéj, amin el lehet csúszni, az aláírás. Hibátlanul tisztát csak a bankjegynyomdák tudnak csinálni. — Hol lehet mindezt megtanulni? — Az alapjait a bankszolgálati tanfolyamon, a mesterfogásait itt a pénztárablak mögött. — Mióta tanulja? — Tizennégy éve. Ez a muftkaheiy az egyetlen bejegyzés á személyimben. Mikor először kitették elém a valutákat, csak néhányat ismertem föl közülük. — Megismerte? — Megszerettem. — Melyiket a legjobban? — A kanadai dollárt, mert nagyon szép színesre álmodta a tervezője. — Melyikből fogy a legtöbb Szegeden? — Természetesen dinárból, de a cseh korona, a román lei is dobogós helyen van. — Azt honnan tudja, hogy melyikét vehéti meg? — A valutatájékoztatóból. Ha szerepel benne, átváltjuk, ha nem, akkor tovább küldjük az eladót a nemzeti bankhoz, ők talán még tudnak segíteni. — Kit küldött el mostanában? — Egy férfit aki tízszögletű érméket akart átváltani. Valószínűleg valamelyik arab országból származott. — Hamis pénzzel volt-e már dolga? — Eddig még elfutottunk egymás mellett. — Tévedett már? — A tanulópénzt mindenki megfizeti, aki pénztárban ül. (Tóth Lászlóné, az IBUSZ szegedi kirendeltségének pénztárosa.) Á súlyemelő — Mennyi súlyt mozgat meg naponta? — Harminc-harmincöt mázsát. — Nem nőnek való ... — Szeretem. — Ügy hallom, nemcsak szereti, de „bajnoka" is a szakmájának. — Két éve az országos pénztárosversepyben hetedik lettem. — Miben tudnak verse» nyezni a pénztárosok? — Gyorsaságban, pontosságban. Ki tud a leggyorsabban azonos mennyiségű árut leblokkolni. Ha eltéveszti valaki az árakat, pontokkal fizet érte. — Annyi mindent árulnak egy ekkora áruházban, meg sem lehet jegyezni, hát még az árát... — Pedig a legtöbbjét ismernünk kell, ha nem akarjuk, hogy órákat álljanak sofba a vásárlók. — És az áremelések után? — Nekünk duplán rossz: egyszer a zsebünk bánja, egyszer meg a fejünknek árt. — Milyenek vagyunk, ha vásárolunk? — Ilyenek is, olyanok is. Velünk találkoznak az üzletben utoljára. Mindent itt jegyeznek meg. Miért nem kapható...? Miért ennyibe kerül? — Viták? — Ritkán. De a vásárlónak mindig igaza van. — Azt is mondják néhányan, szeretnek „tévedni", de mindig a maguk javára. — Nem • lenne értelme. Amennyivel több pénz marad estére a kasszába, azt mind le kell adnunk, A hiányt viszont nekünk kell pótolni. — Hogyan szoktunk vásárolni? — összevissza. Sokan csak néhány apróságért ugranak le, és amit meglátnak, megveszik. Leginkább az idősek terveznek. Mindig tudjuk, melyik napon hozta a nyugdíjat a postás. Lisztet, cukrot, zsírt egész hónapra visznek olyankor. — Mire költjük a legtöbbet? — Húsra, italra, cigarettára. kávéra. — Egy hét végén ¿tlag mennyit? — Három-ötszáz forintot. — Mennyit fogadnak el apróban? — Akármennyit. ötveh darabot kötelességből, a többit. ha berolnizzák, szíves» ségből. — Sokan „kártyáznak"? -» A hóh&p végért legtöbben kisöorik a pénztárcát. Harmadikán viszont az ezresekkel vagyunk bajban. — Milyen tulajdonságokat tart fontosnak ebben a munkában? — Pontosság, gyorsaság, figyelem, megbízhatóság. És tudni kell bánni a vevőkkel. — Ne vegye tolakodásnak — otthon ki a pénztáros? — Természetesen én. (Nagy Jánosné a Csillag téri ABC pénztárosa.) Aki a pénz(tárosok) után futott és mindezt lejegyezte: Rafai Gábor