Délmagyarország, 1986. február (76. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-07 / 32. szám

4 Péntek, 1986. február 7. Február 10. és 28. között Pártnapok a gazdaságpolitikáról Hagyomány már, hogy az év elején országszerte párt­napokat tartanak a munka­helyeken és a lakóterülete­ken, mindenkor a közössé­get leginkább foglalkoztató témákat tűzve napirendre. Ezúttal mintegy 20 ezer helyszínen, február 10. és 28. között rendezik meg a pártélet e nyilt fórumait, amelyeken párttagok és pár­tonkívüliek egyaránt részt vesznek. Várhatóan mintegy más­fél millió dolgozóval — párt­tagokkal és pártonkívüliek­kel — találkoznak az elő­adók. A téma avatott szak­emberei az ország gazdasá­gi helyzetéről, a VII. ötéves tervről, az idei népgazdasági tervről és a konkrét helyi gazdasági feladatokról szól­nak. A pártnapok lehetősé­get kínálnak a közvélemény érdeklődésére leginkább számot tartó témák megis­mertetésére, megvitatására, a vélemények kicserélésére. A pártszervezetek rendez­vényeit a megyei, budapesti kerületi pártbizottságok irá­nyításával készítik elő A nagyüzemekben, az ország valamennyi egyetemén, az akadémiai kutatóintézetek­ben, a megyei tanácsoknál központi előadók tartanak tájékoztatót. A termelő üze­mekben, a munkahelyi párt­ós gazdasági vezetők szól­nak az országos és a helyi feladatokról. Ez utóbbi párt­napokat úgy szervezik, hogy a résztvevők létszáma mó­dot adjon a párbeszédre, az eszmecserére. Az elmúlt hetekben a bu­dapesti, a megyei és a me­gyei jogú városi pártbizott­ságok előkészítő tanácsko­zást tartottak a pártnapi előadók, propagandisták számára. A résztvevők meg­ismerkedtek a téma főbb tartalmi kérdéseivel, és szó esett a pártnapok lebonyo­lításának módszereiről is. Az előadók előzetesen tájéko­zódnak a gazdálkodó egysé­gek, intézmények munkájá­nak eredményeiről, a továb­bi feladatokról. E felkészü­lés az egyik biztosítéka an­nak, hogy az idei pártnapo­kon felmerülő kérdések nem maradnak megválaszolatla­nul A pártnapok tapaszta­latait egyébként — a három évtizedes gyakorlatnak meg­felelően — összegzik majd, s a további munkaban hasz­nosítják a pártszervezetek, illetve a felsőbb pártszer­vek. Célszerűen összeállított segédanyagok is megjelen­tek, amelyek segítik az elő­adók munkáját. A Politikai Vitakör 1986/1. számú füze­te, a „Tények, adatok" so­rozat újabb kiadványa, a „Gazdasági helyzetünk, fel­adataink" című előadói váz­lat. Ugyancsak meghatározó jelentőségű az a napokban elkészült füzet, amely Ha­vasi Ferencnek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjá­nak, a Központi Bizottság titkárának január 15-én, az MSZMP KB Politikai Aka­démiáján elhangzott előadá­sát tartalmazza: A VI. öt­éves terv teljesítésének ta­pasztalatai és a gazdasági építőmunka feladatai a VII. ötéves terv időszakában címmel. (A Csongrád megyében tartandó pártnapok prog­ramját lapunk holnapi szá­mában közöljük.) A jóvátehetetlen egyszerűsítéstől a „pepecselő" lakóházlelújításig Derűsebb, változatosabb városkép Kezdetben volt az emelet­ráépítések időszaka — az 1950-es évek végén, a 60­asok elején. Ó, boldog idők, amikor viszonylag csekély •költséggel — hiszen a telek, a közműrendszer már adott volt — növelni lehetett az IKV kezelésében lévő, job­bára belvárosi lakások szá­mát! S mindjárt két legyet ütve egy csapásra, hiszen ha már úgy is odatelepültek az építőbrigádok, ha már úgv is vakolni, festeni kellett a ráépített emeletet, hát újra­aládúcolt lakások maradtak, s csak az utóbbi években fu­totta arra pénzből, technikai felkészültségből, hogy a „fel­színi tatarozás" a lakások korszerűsítésével párosuljon A tényt nem vitatják a szak­emberek, de hozzáteszik „ha akkor, 1975-ben lemon­dunk az akcióról, jóvátehe­Ráadásul a házgyári épüle­tek egyes szerkezeti elemeit — a tetőszigetelést, a panel­hézagok tömítését, a burko­latokat és a liftek egy részét — még a harminc esztendő letelte előtt fel kell újítani! A most indult tervidő­szakra kidolgozott program ,„,, „ ... . , , készítői a födémcserés és az tetlen pusztulás vart volna ... .... .... ... íó nóhánv óniiioir» anélküli, az időszerű es a jo néhány épületre. Azza!, hogy legalább felöltöztettük azokat a házakat, megterem­tettük (igényességben, felké­szültségben, technikai felté­szinezték az egész épületet, telekben) a továbblépés le­Az akciónak egy szépséghi­bája volt — ma ezt már vi­lágosan látni a felújított homlokzatokat egyszerűsítet­ték. A jellegzetes díszeket leverték, kerülték a „pepe­cselést". Ennek az akciónak a lendülete néhány év eltel­tével alábbhagyott, akkor­tájt fogytak el a magasítha­tó lakóépületek. „Még sze­rencse" — mondta egy be­szélgetésben a városépíté­szet egyik szegedi felelőse —, „hiszen így a vesztesége­ket némiképp ellensúlyoz­hattuk a következő felújítási program idején " Akkor már ugyanis — hetőségét. Időt nyertünk ar­ra, hogy új, korszerű tech­nológiák szülessenek a fö­démcserés, vagy anélküli, de akkor is teljes körű lakóház­felújításokra, hogy emberi, gépi felkészültséggel győz­zük a jelenlegi iramot" Te­gyük hozzá, ma már nem csupán a tempó tartása, ha­nem a minőség is cél. A hetedik ötéves tervre kidolgozott lakóhá<\ felújítási programban már érzékelhe­tőek az eddigiekben vázolt tapasztalatok A koncepció kidolgozóinak segítségükre volt, hogy 1983—84-ben be­fejeződött a lakóépületek műszaki jellemzőinek számí­tógépes adatfeldolgozása, s részfelújításokat úgy tervez­ték, hogy a Nagykörút és a Tisza által határolt, a Csong­rádi és a Tolbuhin sugárút közötti terület, valamint a Petőfi Sándor sugárút és 3 Mátyás tér környéke tanácsi kezelésű épületei foglalják el ismét méltó helyüket a városképben, s kínáljanak kényelmesebb lakóteret. Nem kerülve a „pepecselést", nem fosztva meg az épüle­teket jellegzetességeiktől sem — igy is köszörülgetvén a 25-30 évvel korábbi város­képi csorbákat Pálfy Katalin Érdekegyeztetés ­magasabb színvonalon Beszélgetés Sólyom Ferenccel, a SZOT titkárával Már véget értek az ága­zati szakszervezetek tanács­kozásai. Az elhangzott be­számolókban, vitákban köz­ponti helyet foglalt el nép­gazdaságunk helyzete, hangsúlyozva, hogy az el­rr^'t években nehezebb kö­rülmények, rosszabb felté­telek között kellett dolgoz­nunk. Részben ez okozta, hogy vállalt feladatainknak nem is tudtunk mindig ele­get tenni. Így, nem csoda, ha a választások és az ágazati kongresszusok sokat foglal­koztak a gazdálkodással, a termeléssel, a bérekkel, az életszínvonallal. Vajon mi a véleménye erről a szakszer­vezeti vezetőnek? — A rni tapasztalataink és véleményünk szerint a szakszervezeti választásokon és a kongresszusokon is a többi témához viszonyítva helyes — az élet által meg­határozott — arányban, s kiemelt módon foglalkoztak a szakszervezeti tagok, a küldöttek a termelés, gazdál­kodás kérdéseivel. Ennek okát aligha szükséges elis­mételnem, mindenki előtt ismert: kül- és belgazdasági problémák miatt népgazda­ságunk minden szintjén a vártnál több és nehezebb feladatot kellett és kell a jövőben is megoldanunk. Ügy ítéljük meg azonban, hogy e fontos tanácskozások mégsem váltak termelési ta­nácskozássá, mert sajátos, szakszervezeti megközelítés­sel tárták fel és tették szó­vá a hiányosságokat, hang­súlyozták a jövő feladatai­nak kijelölésében és megol­dásában saját felelősségüket, tenni akarásukat. Követel­ményként állították maguk elé a szakszervezetek azt is, az eddigieknél is jobban mozgósítsák tagságukat, ak­tívabban vegyenek részt a gazdasági feladatok megva­lósításában, a maguk esz­közeivel segítsék a szerve­zettebb, a fegyelmezettebb munkavégzés feltételeinek megteremtését, ezáltal a gazdálkodás és a termelés eredményesebbé tételét, mint egyetlen forrását az elosztható alapoknak, a dol­gozók nagyobb keresetének. — Az elmúlt években az érdekvédelmi, érdekképvi­seleti munka eqyre nehezeb­bé vált, mivel az érdekvi­jobb gazdasági körülmények ez lényegesen pontosabb el­között és technikai adottsá- különítést tesz lehetővé az gokkal —• mód volt arra, egyes iakóházcsoportok kö­hogy a városképet meghatá- Zött Időközben felülvizsgál­ták a korábban gazdaságta­rozo házsorokat, épület­együtteseket eredeti formá­jukban állítsak helyre — egyelőre csak kívülről. Az 1975-ben indult, s először csak három évre szólói hom­lokzatfelújitási akcióban kö­rülbelül 300 ezer négyzet­méternyi felület fiatalítását tervezték. Akadtak az érin­tett szakemberek között jócskán kételkedők, akik le­hetetlennek tartották a ko­rábbi „norma", az évenkénti 20-25 ezer négyzetméter négy-ötszörösét. És mégis si­került. Olykor innen-onnan kölcsönkért állványokkal, gépekkel, festékekkel, de föl­ragyogott, az „egyensárgá­ból" derűsebb és változato­sabb arculatot kapott a vá­ros. Sokan föltették azóta a kérdést, vajon nem önma­lannak ítélt felújításokat, azok megítélése és számítási módja ugyanis megváltozott: a „még érdemes" kategóriá­ba (óbb épületet soroltak át. Az 1986—90 közt megva­lósítandó programba be kel­lett venni olyan, a korábbi lervciklusokban (1955 és 1970 között) felújított háza­kat is, melyek az akkori el­vek miatt nem bírják ki a 30 éves ciklusidöt (A szak­irodalom időszerű felújítás­nak nevezi azt a beavatko­zást, amely három évtized­del követi az előzőt, vagy a ház elkészültét. A nyolcva­nas évek végéig is már 720 ilyen lakás sorol a program­ba, 1990-től pedig ugrássze­gunk becsapása volt-e, hogy rűen nőni fog számuk, hi­u megújult külső falfelüle- szén 1960 számít a tömeges tek mögött nem egy esetben lakásépítkezés kezdetének) Szövetminősítők iszonyok egyre bonyolultab­bak lettek. Hogyan tud a ¿SZOT mindennek eleget tenni? — A szakszervezeteknek mindig is alapvető feladatai közé tartozott, hogy a tag­ság sokszor igen különböző érdekeit egyeztesse, a jogos dolgozói igényeket a fontos­sági sorrendnek megfelelő­en rangsorolja. Éppen ez munkánk lényege, hogy az egész tagság érdekeinek szeri} előtt tartása mellett a kisebb-nagyobb dolgozói csoportok, rétegek valós igé­nyeinek kielégítésén is munkálkodnia kell a szak­szervezeteknek. Az elmúlt években, a gaz­daságirányítási változások­kal is összefüggésben, az érdekek sokfélesége tovább nőtt. Gondoljunk csak a kis­vállalkozásokra, a gazdasági munkaközösségekre, a le­ányvállalatokra! Az érdekel­lentétek feloldását — úgy gondoljuk — a hagyományos szakszervezeti érdekvédelmi eszközök és módszerek mel­lett a gazdasági érdekegyez­tetés továbbfejlesztésével is segíteni lehet és kell. Ez alatt azt értem, hogy mind népgazdasági szinten, mind ágazati és vállalati szinten a gazdasági vezetés és a szak­szervezetek között az érdek­konfliktusok feloldásának új (módszereit kell alkalmaz­nunk. Hogy csak egyet em­lítsek: indokoltnak tartjuk, hogy a közeljövőben az ága­zati-iparági és ezen belül a rétegérdekek ágazati szinten, esetleg ágazati kollektív szerződésekben is megfogal­onazódjanak. Ez garanciát jelenthetne a szakmai érde­kek erősebbé érvényesülésé­re. A jövőben nagyobb gon­dot kell fordítanunk az egyes társadalmi csoportok, rétegek — többek között az értelmiség, a pályakezdő fiatalok, a nyugdíjasok — valós igényeinek figyelem­bevételére, különösen az életszínvonal-politikai cé­lok és eszközök véleménye­zésében, s a megvalósítás so­rán. Ezt a célt a rétegpoliti­kai bizottságok működteté­sével, általában a rétegpoli­tika lehetőségeinek jobb ki­aknázásával kívánjuk elérni. — Az ágazati kongresszu­sok alapján, véleménye sze­rint melyek azok a kérdé­sek, amelyek legélesebben fogalmazódnak majd meg a szakszervezetek XXV. kong­resszusán? — Várhatóan a korábbinál nagyobb követelményeket támaszt majd a tagság ve­lünk szemben. Azt várják, Somogyi Károlyné felvétele Naponta körülbelül százezer méter szövetet gyártanak a Szegedi Textilművekben, s ezt a mennyiséget haladéktala­nul el is kell szállítani. A meo árutisztító üzemrészében nagy gondossággal tisztítják, minősítik, csomagolják és végül szállításra is előkészítik a frissen gyártott terméket. Fel­vételünk ebben az üzemrészben készült hogy az eddigieknél hatáso­sabban mozgögitsuk a tago­kat a feladatok megoldásá­ra. A szakszervezetnek meg kell újítania munkamódsze­rét: legyen határozottabb, markánsabb érdekvédelmi, képviseleti munkája, s eh­hez biztosítson nagyobb nyil­vánosságot. Határozottabban, türel­metlenebbül, esetenként ke­vesebb megértéssel teszik majd szóvá többek között, hogy állítsuk vissza a fő­munkaidő rangját, az ez alatt végzett becsületes munka legyen elegendő a tisztes megélhetéshez; jobb munkaszervezéssel, tartalé­kaink kihasználásával nö­veljük a termelés színvona­lát, versenyképességünket; őrizzük meg szociálpolitikai vívmányaink reálértékét, a differenciálás alapja pedig a rászorultság legyen. Min­den bizonnyal többen is szó­vá teszik majd az időskorú­ak, a pályakezdők, a család­alapító fiatalok helyzete ja­vításának szükségességét, s azt, hogy legyen könnyebben elérhető az első lakás. Ott, ahol még nem bevezetett a negyvenórás munkahét, jo­gosan kívánják ennek meg­valósítását. — Ismerve gazdasági, po­litikai, társadalmi helyze­tünket, lehetünk-e a jövőt illetően optimisták, s ha igen, ön szerint ez az opti­mizmus miből táplálkozhat? — A szakszervezeti moz­galomban lezajlott, a tagság­gal folytatott nyíli és őszin­te párbeszéd, a dolgozók Vé­leményei, az érezhető jobbí­tó szándék és tenni akarás, a javaslatok optimizmussal töltenek el bennünket. Tag­ságunk reálisan látja az or­szág, a társadalom, a gazda­ság és saját munkahelye helyzetét, a gondokat és a hiányosságokat is. Büszke elért vívmányainkra, azokat tovább akarja gyarapítani. De azt is tudja, hogy egyéni élete, sorsa és boldogulása bár mindannyiunk, de ugyanakkor saját kezében is van, s csak munkája ered­ményeként javulhat tovább. Arról is megbizonyosodhat­tunk, hogy tagságunk ismeri, érti és támogatja pártunk politikáját, a VII. ötéves tervben megfogalmazott cé­lokat, s kész azok végrehaj­tásáért dolgozni. Mindezek és a szakszervezeti mozga­lom munkája iránt kifeje­zett bizalom táplálja opti­mizmusunkat, de egyben a tagság jövőbe vetett bizako­dását is kifejezi. Miklós Éva Titkári értekezlet Tegnap, csütörtökön a me­gyében működő városi, vá­rosi jogú és megyei irányí­tású nagyközségi pártbizott­ságok első titkárai Szabó Sándor, a megyei pártbi­zottság első titkára vezeté­sével Makón, a városi párt­bizottság székházában érte­kezletet tartottak, amelyen a lakóterületi és az üzemi pártszervezetek együttmű­ködésének tapasztalatait vi­tatták meg. Délután a FÉG makói gyárát keresték fel, ahol üzemlátogatáson vettek részt. Balogh István, a gyár igazgatója és Csonka János, az üzemi pártbizottság tit­kára tájékoztatta őket a gyár munkájáról, az üzemi pártmunka tapasztalatairól Trópusi virágpompa Ezekben a napokban is trópusi virágokban gyönyör­ködhetnek a József Attila Tudományegyetem botanikus kertjének vendégei. Most bontogatják szirmaikat a Cattleya nevű hibrid orchi­deák. Nagyméretű, halvány­lila virágaik kitárt szárnyú pillangóhoz hasonlítanak, ezért leokeorchidea a nép­szerű nevük. Feltűnően szé­pek és kellemes illatot árasztanak. Ugyancsak virítanak a vénuszpapucsok, amelyek Jáván, Borneón és más tró­pusi szigeteken honosak. A virágok kecses formájú ap­ró papucsokhoz hasonlíta­nak. A pompás orchideák több változatban: piros, lila és sárgásfehér színben virí­tanak é ' i i

Next

/
Thumbnails
Contents