Délmagyarország, 1986. február (76. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-28 / 50. szám

6 Péntek, 1986. február 28 Sokféle területen A SZAB pályázati felhívása A Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Bizottsága hagyományaihoz híven ismét pályázatot irt ki. Ezúttal az alábbi témákban várják a tudományos munkákat: Az alkalmazotti réteg helyzetének alakulása a Dél-Alföldön; A takarószerkezet jelenlétének és kialakulásának igazolása az Aljöld medencealjzatában; A számitógép alkalmazása DélMagyarország egészségügyi szolgálatában; Energiatakarékos gyártmányok és gyártási eljárások; A magyar neveléstörténetet gazdagító, helyi pedagógiatörténeti kutatások (intézmények, iskolák története, neves pedagógus személyiségek munkásságának feldolgozása, helyi pedagógiai mozgalmak históriája ...). A SZAB pályázatán bárki részt vehet egyéni vagy kollektív munkával, eddig még nem publikált, máshová be nem nyújtott tanulmánynyal. A dolgozatoknak az irodalomban közöltekhez és az eddigi gyakorlathoz képest lényegesen új tudományos eredményeket kell tartalmaznia. A pályamunkákat két kötött (esetleg fűzött) példányban kell benyújtani 1987. szeptember elsejéig a Szegedi Akadémiai Bizottsághoz (Somogyi utca 7 ). A bírálóbizottság javaslata alapján a SZAB az elfogadott pályamunkákat 3-tól 6 ezer forintig terjedő díjazásban részesiti. Eredményhirdetésre 1987 decemberében kerül sor. A fönti tételek mellett további témákban is pályázatot hirdetett a SZAB, melyekről felvilágosítást az illetékes szakbizottságok adnak. Ezeknek a pályamunkáknak a benyújtási határideje 1986. szeptember 30. Tanácsülés Szatymaz községi tanács tegnap, csütörtökön rendkívüli ülést tartott. A testület megvitatta és elfogadta az 1986. évi pénzügyi tervet, majd előterjesztések és interpellációk hangzottak el. A tanácsülésen rendeletet alkottak, amely a településfejlesztési hozzájárulásról szól. A személyi tulajdonban és a tartós használatban levő ingatlanok után — a lakosság előzetes egyetértésével — évente 600 forintot kell fizetni, amely öszszeget 1990-ig ezer forintra emelnek. Éves átlagban a hozzájárulás így 800 forintot tesz ki családonként. A felajánlott összeget tornaterem-építésre fordítják. Családi hét vége Ismét családi hét végét rendeznek a Juhász Gyula Művelődési Központban: ma, pénteken délelőtt 10, valamint délután fél 3 és fél 5 órai kezdettel Kernény Henrik bábszínháza Vitéz László kalandjait mutatja be a kicsinyeknek, este 6 órától pedig a Szegedi Nemzeti Színház művészei — Fodor Zsóka, Káló Sándor és Holtai Kálmán — Tóth Arpád-emlékműsort adnak elő, Kun Zsuzsa rendezésében. Holnap, szombaton délelőtt 10 órától a gyerekek Nóvák Andrásné vezetésével farsangi maszkokat készíthetnek, s ugyanebben az időpontban Katasztrófák a természetben cimmel Csizmazia György tart előadást Délután 3-tól: „Itt a farsang, áll a bál!" Ha pedig így van, ez jelen esetben mókás-játékos jelmezbálat jelent — a gyerekeknek, a kissé nagyobbacskáknak délután hattól videodiszkó. Március 2-án, vasárnap délelőtt 10 órakor kezdődik a video-mesefilmvetités, majd délután fél 4 és fél 6 órától az Életben maradni című, John Travolta főszereplésével készült amerikai film zárja a Családi hétvége programsorozatát — ez utóbbi a Kossuth Lajos sugárút 53. sz. alatti Dugonics moziban. Üdvözlet a karneválról Magánbajok, közügyek Azúr-ország. álomország. Ellenállhatatlan. varázserejét, gazdagságát, szín- és fénypompáját már akkor megérzékeltette, amikor a buszunk kibújt a harmincadik alagútból (összesen 41et számoltunk meg az úton), mi lenéztünk balra, a tenger felé, és megláttuk Monaco parti fényeit... Addigra kiválóan megtanultuk, hogy fest az „utazó alakzat" Kristó Imre és Várhelyi József járgányában. Mely küllemre hétköznapi, hazai Ikarus volt, belbecseinek, s kormányosainak köszönhetően azonban derekasan bírta az alpesi kapaszkodókat-kanyargókat, igaz sztrádán. Rafinált görbületekbe csavartuk végtagjainkat, törzsünket, hogy tartós együttélésünk a szatyrok, bőröndök, takarók, kabátok tömegével viszonylag békés lehessen, s megtanultunk szfinx-tartásban szunyókálni. Ezernégyszázötvenhét kilométer itthontól — Nizzáig. Letenye, Ljubljana, Trieszt, Velence, Milánó, Genova ... Huszonnyolc óra úton-buszon. El tudják képzelni, rni minden juthat az ember eszébe ennyi tétlen óra alatt? Magam például, megállapítván, hogy kínzó álmosságom és a behavazott jugoszláviai utak zökkenői földoldhatatlan ellentmondásban vannak, a 60-as években dívó francia sláger második strófáját igyekeztem emlékezetembe idézni, mindhiába, pedig ama nevezetes osztálybulin, nem dicsekvésből mondom, óriási sikert arattam az előadásával. Nem sokkal e zenés alkalom után igen jól fogadta az érettségi vizsgabizottság Rostand Cyranojáról „rögtönzött", francia nyelven bemutatott értekezésemet. Azóta 20 esztendő telt el, s most, hogy a Szeged Táncegyüttessel a ..táncoslétszám terhére", s elmondhatatlan szerencsémre (köszönet érte mindazoknak, akiket illet) a francia riviérán járhattam — meg sem tudtam mukkanni franciául! A buszon különb, s különb gondolatok jártak a fejemben bajainkról, a ma gaméiról, s a magyar oktatásügyéiről. őszintén - drukkolok — mondjuk — Farkas Orsinak, a szegedi néptáncegyüttes egyik tagjának, aki civilben ságvárista lévén, úgy társalgott a kedves Patríciával, csoportunk francia gardedámjávál (ki mellesleg Cambridge-ben, Los Angelesben, Rómában és Nizzában tanult angol és olasz nyelvet), hogy csak úgy ágaskodott bennem a (narancs? vagy citrom?) sárga irigység ... E purparlé már a nizzai Cimiez egyik narancsfákkai szegélyezett utcáján, mimózákkal, pálmákkal ékes kertek és luxusvillák között zajlott. Bizony, narancsérés idején, a híres-neves, három hetes fesztivál utolsó napjain lehettünk Azúr-ország fővárosában, ahol ezúttal mindenféle karneváli eseményt-nevezetességet maga mögé utasított „Tél tábornok". Az érő narancsok alatt roskadozó fák hóleplet kaptak Nizzában ez volt a szenzáció a helybélieknek. Ottlétünk alatt kétszer esett Hó, másnapra nyoma alig volt, a ragyogó napsütésben majdnem 20 fokig szökött a higanyszál, de hát a télen is kellemes klímájáról nevezetes tengerparton ez így is a legnagyobb szokatlanságok közé számított. A másnapi, 16 lepedönyi oldalas, kitűnően szerkesztett Nice-Matin cím- és hátoldalán az én DM-fotókhoz szokott szememnek elképesztően jó minőségű szines fényképek a „fehér aggodalom"-ról regéltek, szalagcím csodálkozott: „Friss hó alatt a riviérai tengerpart''. A keleti partvidéken terjesztett, Nizzában szerkesztett napilapból (hétfőn 20 oldalas sportmelléklete van!) egy másfajta aggodalomról is értesültem, hogy tudniillik „Kire marad bébé?..." Tudják, Baby Doc, alias Jean-Claud Duvalier. Haiti diktátorának villája előtt tüntetőket fotografált aznap a Télévision Française riportere. Néztem a szállodai szobában (a négycsillagos Hotel Parkban laktunk) elhelyezett szines tévén, me lyen, az ot francia program és Monte-Carla műsorai között válogathattunk (az idén elindul a könnyűzenei profilú hatodik műsor is!). A mi Híradónkhoz hasonlatos, esti, egy órás hírmagazinban a márciusi nemzetgyűlési választásokról esett a legtöbb szó. A tévében láttuk Jacques Médecin urat is, Nizza polgármesterét, akihez úgyszintén a választási előkészületek miatt nem lehetett szerencsénk „élőben" — a tiszteletünkre, pontosabban Nizza 48 testvérvárosa közül az egyiknek, Szeged „követeinek" tiszteletére a polgármester nevében celebrált fogadáson. Viszont ajándékba kaptunk egy bizonyára kitűnő szakácskönyvet, melynek írója nem más, mint Médecin úr, aki sejtéseim szerint nem csak konyhaművészete miatt népszerű gyönyörű városában. (A polgármesteri székben az edesapja volt az elődje, kiről sugárutat neveztek el Nizzában . .) Am alighanem attól függetlenül, mi történik a hamarost lezajló választásokon, „a riviéra fővárosának" és „a napfény városának" képviselői között ezentúl sűrűbbek lesznek a találkozók. „Csoportfőnökünk" Juhász Pál, a szegedi tanács művelődésügyi osztályának helyettes vezetője erről tárgyalt Jean Oítirával, a fesztivál igazgatójával, aki egyszersmind a város nemzetközi kapcsolatainak „felelőse" is. A Szeged Táncegyüttes mostani nizzai vendégeskedését hamarosan módunk lesz viszonozni : a Liszt-évforduló rendezvényeire nizzai énekkar érkezik hozzánk. Emellett iskolák és művészeti intézmények kapcsolatfelvételét tervezik, s egyáltalán, protokoláris gesztusok helyett tényleges oda-vissza látogatásokat, eleven barátkozást, egymás megismerésének mind több alkalmát. Mit mondjak: nem kerül rossz helyre, aki e testvérvárosi kapcsolatok révén legközelebb elmegv Nizzába... Sulyok Erzsébet (Folytatjuk) A tapsért van az egész Kőszegi Ákos a színházról, az életről, magáról Első évadját tölti Szegeden Kőszegi Akos, ám már tavaly, végzősként is főszerepet játszott Schiller Ármány és szerelem című drámájában. Pethes György, a darab rendezője tanít a főiskolán. Öt kérte meg Sándor János főrendező, nézzen ki egy hallgatót. — Nagy lehetőség potytyant az ölembe... És persze, óriási feladat. — A főiskolán, gondolom, edzettél már . .. — Csak az utolsó évben tartottunk vizsgaelöadást. Gábor Pál rendezte a Kakukkfészket, én McMurphy voltam. Örült siker, negyedórás taps, de sajnos elmúlt, ahogy távozott az évfolyam. — Miért lettél színész? — Azt is mondhatnám; mert máshoz nem értek. Kocsit tudok még vezetni. Egyébként mindig imádtam szerepelni, amikor engem figyelnek, nem mást. így, utólag, rájöttem, a tapsért van az egész. Hogy örömet, élményt tudok szerezni másoknak, hogy adhatok valamit. A katarzist nyújtom át a nézőknek. Ám ehhez az kell, hogy előtte nálam legyen ... Arra törekszem, ne csak jó színész legyek, hanem a legjobb. Minden előadást maximális erőbedobással csinálok végig, úgy, ahogyan a legelsőt. Inkább százkét százalékos teljesítményt tűzök ki magam elé, mint kilencvenkilencet. — Mennyire befolyásolnak a színpadon magánéleted eseményei? — Egy az egyben nem szabad felvinni. Vagy ha igen, akkor az előadás javára kell, hogy váljon. Szomorú példa, hogy épp a IV. Henriket játszottuk^ amikor haláleset történt a családomban. A halál dörömbölt, az agyamban, s közben a saját tragédiámat alakítottam, zokogva. Igen, a színészembernek fel kell használnia, amit tapasztalt. Amit nem élt meg, nem lehet hiteles, akkor csak játszik. Sőt, megkockáztatom : ebben látom a színészet lényegét. A tehetség tíz százalék. Aztán ötven százalék saját magad, 40 pedig a mások megfigyelése! Most például lesem, ahogy írsz, sót, azt is, ahogy én gesztikulálok. — S ha nincs közvetlen élmény? — Akkor valami hasonló érzést kell visszakeresni, mindent elfelejteni, s arra koncentrálni. Például, mi'kor harmadéves főiskolásként középkorú, felszarvazott férfit alakítottam egy Lorcadarabban, arra emlékeztem, mikor megcsalt a kedvesem. Persze nem ettől oldódnak meg a szerepek, csak könynyebbek lesznek. De fordítva is áll: sokszor kihasználom az életet, hogy a színészetet gyakoroljam, igazolja-e a valóság, ahogy a figurát elképzeltem. — Szeptember óta szinte le sem jöttél a színpadról. — Hál' istennek. Márciusban huszonnégy előadásom lesz. Az Ármányon kívül a Régi nyárban, a Galoppban. a /V. Henrikben, a Hairben játszottam. Most pedig p'AfetIZ-darab, a Vágy a szilfák alatt bemutatójára készülök. — Szereped? — Eben, a keménykötésű parasztgazda legkisebb fia Az apja ellen lázad, miközben szakasztott apja. Nehezen kezdtem neki. Bodolay Géza, a rendező, rengeteget segített. Mostanában végzett ő is, de a főiskolán nem sök derült ki róla. Nem hittem volna, hogy ilyen fiatal emberben ennyi rutin és tapasztalat rejtőzik. Olyan jókat, igazakat mondott! Fantasztikusan jó érzékkel vezetett bennünket. A szerep egyébként azért is okozott gondot, mert nem akarom ismételni magam. Nyilván van egy habitusom, de ebből faragni szeretnék. Mindig újat kell produkálni. — De hiszen még csak egy éved volt rá . .. — Ennyire is érvényes. Ahogy az embert szeretik, ugyanúgy vannak irigyei. Ahhoz, hogy elhallgattassuk őket, mindig mást, és mindig jót kell felmutatni... * ... és még másfél órát beszélgettünk arról. hogy imádja a Hairt és Vásári Mónikát; hogy nincs is jó hangja, csak az igyekezet teszi, meg a lelkesedés; hogy jól érzi magát Szegeden, és kitűnő rendezőkkel dolgozhatott együtt; hogy egyszerre egy egész nézőtér is tévedhet; hogy a színészet is munka; hogy szereti, ha művész úrnak szólítják, s lehet, hogy nagyképűnek tartják, de másképpen nem megy . ,, * O'Neill Vágy a szilfák alatt című darabját ma, pénteken este 7-kor mutatják be a Kisszínházban. Kőszegi Ákos partnerei Simon György, Dobos Kati, Szirmai Péter és Kovács Zsolt. Varjú Erika Vendégjátékok A szegedi Kisszinház mai O'Neüí-premierjével egy időben tartják Klagenfurtban Görgey Gábornak, a Szegedi színház irodalmi vezetőjének újabb külföldi bemutatóját: Komámasszony, hol a stiikker? A közeljövőben többfelé vendégeskedik a szegedi prózatársulat is. Március 11 —12én Budapesten, a Játékszínben mutatják be a klubszínpad két egyfelvonásosát, a Mária Magdolnát és a Himnuszt, április 27-én pedig a gödöllői agráregyetemen Witkiewicz Az örült és az apáca című drámáját játszszák, melynek szegedi klubszinpadi premierje, Sándor János rendezésében, március 16-án lesz Szegeden. A Hair produkció szép elismerése: április 4-én léphetnek föl vele Budapesten, a Petőfi-csarnokban. Ferenc-est a Tiszában Ha jól emlékszem, tavaly nyáron Csongrádon, zeneiskolások szakmai táborát diskuráltam át Szecsödi Ferenccel, a kitűnő hegedűssel arról, minő komisz dolog is a pedagógia. Szövegel a tanár, hogy így, meg úgy kellene, okos arcot vág a gyerek, de tekintete akkor ragyog föl, ha maga veszi kézbe a hangszert, ha megmutatja. Rögvest van presztízse, mert a zenére sem kevésbé érvényes: mindenfajta elmélet talpköve a gyakorlat. A puding próbája ... Pedagógiát sem tudok hatásosabbat, mint amire a zeneművészeti főiskola szegedi tagozatának két fiatal művésze, Szecsödi és a zongorista Kerek Ferenc — néhány társával egyetemben — vállalkozik már jó néhány éve. Filharmóniai koncerteken mutatják meg. Olyan terepen, a zenei élet legelső vonalában, ahol válogatott játékosoké a pálya. Más kérdés persze, ha ők már eljuthattak ide —különösebb magyarázatra nem szorulóan jeles ambíció azoké, akik ezt szorgalmazzák, hisz máról holnapra ilyesfajta lehetőség sem egykönnyen adatik, ki kell küzdeni, érdemelni. (A véletlen különös játéka, ha éppen Szecsődiék szerda esti koncertjének délelőttjén parázslott kisebbfajta vita: milyen mértékben kapjanak szót helyi előadóművészek ilyen reprezentatív pódiumon, mint a filharmóniáé, melynek tiszte a legjobbat kínálni, országos, sőt, nemzetközi válogatást. Szerény véleményem szerint is méltóak már effajta mecanatúrára néhányan.) Szó sincs arról persze, hogy a két Ferenc legfrissebb koncertjét — a filharmónia kamarabérleti ' sorozatában, a Tisza Szállóban — mindössze e fenti pedagógiai célzatosság indokolná. Akkor sem, ha műsoruk némiképp a bemutatkozó alkalmak szokványos (kissé iskolás) receptje szerint alakult: barokk szonáta, klaszszikus szonáta, romantikus ihletésű, illetve századunk zenéjéből tallózó, virtuóz képességek csillogtatására is biztató, rövidebb lélegzetű kompozíciók. Arra azért mindenképpen alkalmasnak tűnt ez a program, hogy újfent meggyőzze a publikumot: egészséges stílusérzékű, vérbeli muzsikusok játszanak együtt, akik ismerik egymás gondolatait. Kerek Ferenc ideális kamarapartner. Nemcsak tartalmas hangjaival, míves billentéskultúrá jávai, hanem mert pillanatra sem hivalkodik — hangszerének intenzívebb lehetőségeivel — a hegedű fölé: élni hagyja Szecsödi érzékeny vibrátóit, briliáns technikáját. S hogy ilyen modorban zongorázik, amikor kísérő jellegű feladatai támadnak (Szymanowski: Notturno és tarantella, Debussy: La plus que lente, Hacsaturján—Heifetz Kardtánc), tulajdonképpen természetes és szükségszerű, de például akkor js rokonszenves ez a mérsékletesség, mikor erős a csábítás „szólózni". Beethoven híres Kreutzer-szonátájában kivált tetszettek a második, variációs tétel megkapó hangzásarányai. Szecsödi és Kerek játékában a hangok képzésének selymes ér/ék isége, kiműveltsége, ápoltsága a közös — és felette szimpatikus. Hogy úgyszólván nincs odavetett hangjuk, erőszakos megoldásuk. Szecsődiről jó ideje tudni, hangszervirtuóz, ám mintha most mindenáron azon fáradozott volna, ne csak ezt tudják róla, ő több annál: muzsikus. Ezért választhatta így műsorát, melyből viszont a nagyobb formátumú technika káprázata hiányzott kicsit, éppen amivel pár esztendeje valósággal berobbant a város koncertéletébe. Neki sem kell már bizonyítania, bátran próbálkozhat „rétegesebb" ajánlattal. Több olyasmivel, mint a Heifetz átiratában felfedezett Hacsaturján-Kardtánc, Nikolényi Islvá" i