Délmagyarország, 1986. február (76. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-26 / 48. szám

Szombat, 1986. február 22. 7 Kell-e nekünk újító ? A Radnótiemlékbizottság kiadványai A Győrött működő Radnóti-emlékbizottság és irodalmi társaság még az idén kiadja a Radnóti-bibliográfiát, Nagy Mariann munkáját. A költő életművét feldolgozó publikációk jegyzéke fontos forrásmunkául szolgálhat a kutatóknak. A társaság évszázados hagyomány felelevenítésére vállalkozik a Kisalföldi Kalendárium megjelentetésével. A hasznos tudnivalókat, szórakoztató írásokat és szépirodalmi alkotásokat tartalmazó, akkoriban országos hírű győri kalendáriumok örökébe lép a kiadvány. A szépirodalmon kívül helyet kapnak a megye művészeti életét elemző tanulmányok is. A kalendáriumból nem hiányzik majd a naptár sem, és a jeles napokhoz kapcsolódó kisalföldi népi hagyományok leírása sem. A társaság már a verskedvelők kezébe adta Az örvénylő szívű vándor című verseskötetet, a GyőrSopron megyei Lébény községben született Kormos István költőről megemlékező versek gyűjteményét. A kötet csaknem 170 verset közöl. Tanulnak, Tanulnak, játszanak, zenélnek, pihennek, ugyanúgy, mint a többi gyerek. Nevetnek és sírnak, megvan mindenük, mint a többi gyereknek — csak edes szüleik nincsenek. Családot sem ismernek. sok testvérrel együtt a Rigó utcai nevelőotthonban laknak ők, 58-an, fiúk, 6-tól 18 B. T.-vel a bíróságon találkoztam először, ő volt a felperes. Egy újításáért, ötletéért — jogi minősítésén még vitatkoznak — járó pénzért szállt ismét harcba. Hát nem vesztek még ki a romantikus hősök elgépiesedett, elkényelmesedett világunkból? Létezik még ember. aki vállalja a tortúrát azért, amiért úgy érzi, megdolgozott? Hát nem egyértelmű. ha valaki nemcsak a kezével, hanem az agyával is alkot, akkor neki is lehet tartani a markát? Számomra érthetetlen volt, miért kell ide bíróság, szakértők, s vállalati jogász. Mire e cikket írom. már a fellebbviteli tárgyalásra készül, úgy érzi, lekicsinyítették az érdemeit, s méltánytalan a számára megítélt összeg. Az újabb fordulóra csiszolja érveit, ahelyett, hogy ismét az „emberiségért'', vagy ha úgy tetszik, egy kisebb kollektíva boldogulásáért ismét kitaláljon valamit. Amikor négyszemközt beszélgetünk, nyughatatlan emuer benyomását kelti. Sohasem elégedett — ő tudja, lehet hogy megvan rá az oka. Mindenesetre nem szeretnék a munkahelyi főnöke helyében lenni, ezzel az emberrel mindig foglalkozni kell. Ha valamit szerinte túl bonyolultan akarnak megoldani, mindjárt előáll egy váratlan ötlettel. De ki szeret kockáztatni, ha nem muszáj, majd ha a körmünkre eg a probléma, foglalkozunk vele. Mennyivel kényelmesebb így az élet. Tulajdonképpen nem kellene elhinnem mindent, amit mond, hisz lehet elfogult, ki nem tartja szívesen magát többre az átlagnál. Csakhogy, másokkal is beszélgettem már hasonló ügyekről, s ezek alapján sem lehetek nyugodt, valami nincs itt rendjen. Hallottam olyan esetről, hogy egy nagyvállalat saját dolgozóitól perelte el milliókat érő szolgálati szabadalmukat, hogy neki erre nincs szüksége. Most, hogy a feltalálók nem hátráltak, s mégis bejegyeztették újdonságukat, ők is ugyanúgy fizetnek érte, mint más, idegen vállalat. Az élet bizonyított, s munkájukat már el sem tudnák képzelni az új gép és szisztéma nélkül. Másutt, lelkes fiatalok anynyi pályázaton nyertek újszerű megoldásukkal, amennyin elindultak. Az ötlet már évekkel ezelőtt kipattant az agyukból, de az illetékesek a nagyberuházást még most is csak a régi módon tudják elképzelni. Lehet, hogy egy-két év múlva rákerül minden szükséges pecsét a gondosan elkészített leírásra, de addigra eltelik vagy öt esztendő, s oda a milliárdos megtakarítás lehetősége. Kiszámítani is lehetetlen, mennyibe kerülnek végzetes késedelmeink. B. T. már nem dolgozik annál a vállalatnál, ahol már használják az ö — úgymond — továbbfejlesztett módszerét. Mindannyian gazdagabbak lettünk. A tortúrát, az újító béréért már vehetnénk magánügynek is, hisz mivel lennénk mi boldogabbak, ha B. T. a most felajánlott 27 ezer forintnál többet tud kiverekedni. Talán annyival, hogy egy ember ismét hinrti tudna abban, hogy anyagilag is érdemes megerőltetni az agyunkat. A reklámszatyorból előszedett, spirál alakban felcsavart laposvas ránézésre egyszerű szerkezet, ki gondolná, mennyi technikai és technológiai problémát rejt magában. Az elsőt 1982-ben készítette el, s tavaly szólt oda az új munkahelyére az egyik ismerős, hogy: mester lopják az újítását. — Kimentem, megnéztem, valamit változtattak rajta, a részletekben számtalan a variáció, de az elv ugyanaz maradt. Az a lényeg, s nem az, hogy például hány pontqn hegesztették. Az egyezkedésnél makacs voltam, 60 százalékot kértem az újítási díjból. ők csak ötvenig •mentek el. Most a bíróság elsöfokon 20 százalékot ítélt, hát hogy nyugodhatnék én abba, hogy nekem csak az ötletet tulajdonítják. Az újításom, nekem évekkel ezelőtt teljesen készen volt. Tehetek én arról, hogy akkor még a régi módon is tudott eleget gyártani. Azóta nőtt meg anynyira a megrendelés, hogy ki kellett találni valamit. Tavaly több mint másfélmilliót takarítottak meg az új módszerrel. — Nem az volt a baj, hogy másokat nem vont be a munkába? — A szemembe nem mondták. A főnököm elkezdte vakarni a fejét: mit is kéne rajta tökéletesíteni, hogy tényleg használható legyen? — S ha mégis bevenné ilyenkor a főnököket, nem érné meg, hogy legalább mozdul az ügye? — Erről én már fiatal koromban leszoktam. Ha ebbe az utcába belemegy az ember, vége-hossza nincs a társaknak. Egy nagyberuházáson, az új elektroacélmű építésén dolgoztam akkor. Pincébe kelleti egy generátoregységet elhelyezni, de a tervezők kihagytak a számításból, hogy ott egy oszlop is van. Nem tudtuk az előre elkészített alapra rátenni a berendezést. Két megoldás volt kézenfekvő, vagy az oszlopot kell lebontani, vagy új alapot csinálni. Sokára lett volna az kész, s legalább egymillióba került volna a változtatás. Az oszlop ráadásul az épület jó részét tartotta. Volt a generátoron egy beugró rész, kiszámoltam, ha a tervhez képest elfordítjuk, centiméterekkel ugyan, de elfér. Igaz, látszólag rosszabb helyre került a motor, de az a plusz negyven méter kábel megérte, annyiból megúsztuk. Mentem az ötlettel a beruházóhoz, máris kettőnké volt az újítás, így mentünk az építészhez. Csakhogy, már hárman is kevesen voltunk, kisült, hogy annak is adni kellett volna valamit, aki elbírálta. Ez nem jutott eszünkbe, nem kaptunk egy fillért se, egyből kiderült, hogy munkaköri kötelesség volt ezt kitalálni. — Az újítónak melyik fontosabb: a pénz, vagy, hogy megvalósuljon az ötlete? — Tipikus magyar szembeállítás. A tévében az egyik évfolyamtársam azt felelte a riporternek, hogy az igazi műszakit arról lehet megismerni, hogy ha semmi haszna nincs, az újításokat akkor is beadja. Vagyis, úgy szép a műszaki, ha mafla és jószándékú. Én úgy vagyok vele, előbb adják ide az újítási pénzt, aztán, ha szükségét érzem, majd fölajánlom a fóti gyermekvárosnak. Egy olyan társadalomban, ahol mindent pénzért adnak, egyedül az alkotó gondolatot kívánják ingyen? Nehéz embereknek tartják a hozzám hasonlókat, nem tudunk megváltozni. Én még ha pokolra kerülök, akkor is ez lesz az első szavam: adjatok egy darab vasat, hadd tudjak bütykölni! Tóth Szeles István A „szegedi iskola" Alapítvány és kiadványsorozat Magyar-osztrák egyezmény iyen elképesztően hosszú nyomdai átfutási idővel kell dolgozni a hazai tudományos folyóiratok nagy részének, s milyen kis fóruma van az irodalomelmélettel foglalkozó tanulmányoknak — e gondok pedig a kiadványsorozat révén nagymértékben megoldódni látszanak. Am a Studia Poetica igazi fontossága legalább két oldalról még megközelíthető: segítségévet a szegedi kutatók szinte „naprakészen" lehetnek jelen a nemzetközi tudományos eletben, s egyúttal a külfoli1í szerzők közlésével a kooperáció, a kölcsönös együttműködés is óriási lehetőségeket kap. Másrészt: a kiadványsorozat oktatási segédanyagnak sem megvetendő, sőt... Ami pedig a jövőt illeti, az alapítvány és a Studia Poetica-kötetek apropóján túl, a tízes számú kiadványban a „szegedi iskola" tisztelegni fog korán eltávozott társa előtt: Kanyó Zoltán emlékének szentelik majd ezt a Studia Poeticát. D L. Somogyi Károlyné futvétetel éves korig, öt nevelő szeretete, gondoskodása pótolja, amennyire lehet, a szülők hiányát. Az otthonban meghitt sarkok, kézimunkák, televízió, magnó, zongora, sok játék között nevelkednek a családokból kiszakadt fiúk — képriportunk róluk készült Hazaérkezett Ausztriából a Magyar Szállodaszövetség delegációja. Az osztrák szállodaszövetség vezetőivel tárgyaltak. s megállapodtak, hogy harmadik piacokon közösen ajánlják programjaikat. A jövőben a tengerentúli országokban ..Duna menti országok" néven hirdetik majd azokat a körutukat, amelyek Magyarországot és Ausztriát egyaránt érintik Jó néhány éve szinte csendes észrevétlenségben — szakmai körökben azonban annál nagyobb, sőt, mindinkább fokozódó érdeklődéstől kísérve — létezik Szegeden egy irodalomelméleti munkaközösség, amelynek hazai és nemzetközi rangját mindennélékesebben bizonyítja a tény: immáron „szegedi iskolának" nevezik. Noha eredeti, a legkorszerűbb irodalomelméleti koncepciókat sajátos felfogásban továbbfejlesztő munkálkodásuk részleteit e hasábokon bajos nagyobb terjedelemben ismertetni, ízelítőnek annyit: egyik középponti kategóriájuk az irodalmi művek úgynevezett „lehetséges világainak" vizsgálata — remélhetőleg csupán e kifejezés sejtetni enged egyfajta, igen originális közelítésmódot. .. A szegedi iskola néven ismertté vált kutatóteam egyik legtehetségesebb tagja a közelmúltban fiatalon elhunyt Kanyó Zoltán volt. A JATE bölcsészettudományi kara docensének, a szemiotika nemzetközi hírű tudósának emlékére özvegye alapítványt ajánlott föl, amelyet az illetékes minisztérium és a szegedi egyetem vezetése köszönettel elfogadott. A százezer forintos alapítvány kamatából minden évben — egy háromtagú bizottság véleménye alapján — a tervek szerint egy vagy két arra érdemes, 35 évnél nem idősebb, irodalomelmélettel foglalkozó kutató részesül, évente kilencezer forint összegben. A jutalomként adandó, az alapkutatások élénkítését szolgáló alapítványt az ország valamennyi tudományos intézetében dolgozó szakember megkaphatja — első alkalommal az idén, a tudományegyetem tanévnyitó ünnepségén adják át. Immáron hat esztendeje van egy olyan kiadvány, amely több-kevesebb rendszerességgel arra törekedik, hogy beszámoljon a szegedi iskola kutatási eredményeiről — is. Mert a Studia Poetica, amelynek 1980 és 82 között négy száma jelent meg (egyik szerkesztője éppen Kanyó Zoltán volt, kinek betegsége miatt az 1985ig tervezett újabb négy szám kiadása érthetően lelassult) — profiljában túlmutat a szegedi kutatócsoport működésén: noha a bölcsészkar kiadványa, nemcsak az egész országból „verbuvált" neves szerzők, de Déldául kanadai, amerikai, francia. játszanak, zenélnek lengyel, továbbá NSZK- és NDK-beli szakemberek tanulmányait is rendszeresen közlik, nem beszélve a fiatal, tehetséges tanítványok közreműködéséről... A Studia Poetica (összesen 500 példányban) nemcsak magyarul, hanem idegen nyelveken is megjelenik, a Tudományszervezési és Informatikai Intézet támogatásával. (Az Akadémiai Kiadó boltjaiban — Szegeden a Kárász utcai idegennyelvű könyvesboltban — vásárolható meg, külföldön a Kultúra Könyvterjesztő Vállalat boltjaiban forgalmazzák.) S hogy mi minden is található benne? Az ötödik kötet (angolul jelent meg) a Funkcionalitás cimet kapta, bevezetőjét még Kanyó Zoltán írhatta. A fikció poétikai fogalmával kapcsolatos elméleti tisztázatlanságok elemzése a kiindulópont, a többi szerző a „lehetséges víIágok"-eImélet szemantikájával éppúgy vitatkozik. mint a funkcionalitás és a narratológia öszszefüggéseivel, különböző elméleti irányzatok taglalásával. A hatodik kötet „Az elbeszélés értékelésének stratégiái" összefoglaló címet viseli, s a dolgozatok a francia és az amerikai regényt, a romantikus és a fantasztikus novellát vagy a modern expresszionista elbeszélést egyaránt vizsgálják, A hetes számú Studia Poetica is magyar nyelvű. egyszerű formák szemiotikájának kérdéseivel foglalkozik. míg az eddig publikált utolsó a nyolcas a szövenelemek és szövegformák pragmatikai elemzéseit tartalmazzák. Az utóbbi időben megjelent negy kötet jelentősége igen nagy. Es nemcsak azért, mert köztudott, mi-