Délmagyarország, 1986. február (76. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-26 / 48. szám

Szerda, 1986. február 26. záltan, vagyis a korrekt nemzetközi érintkezés és együttműködés keretében éljenek. De ahhoz, hogy ezt az együttműködést tág térségekre terjesszük ki, szükség van a nemzetközi gazdasági biztonság átfogó rendszerére. Tudomásul kell venni: a fegyverkezési hajszát, akárcsak a nukleáris háborút, nem lehet megnyerni. E hajsza kiterjesztése a világűrre, felgyorsítja a nukleáris fegyverzet felhalmozásának egyébként is kritikusan gyors ütemét. A helyzet olyan jelleget ölthet, amikor már nem függ a politikusok akaratától, hanem a technika, a katonai logika fogságába kerül. Vagyis nemcsak az atomháború, hanem annak előkészítése, a katonai fölényre való törekvés sem hozhat politikai hasznot senkinek. Mihail Gorbacsov emlékeztetett a legutóbbi idők szovjet békekezdeményezéseire, arra, hogy a Szovjetunió igyekezett új lendületet adni a különböző tárgyalássorozatoknak. Rámutatott, hogy az idén január 15-én közzétett szovjet nyilatkozat célja ,a világ biztonságának védelme a nukleáris-kozmikus érában. A Szovjetunió kitartóan törekedni fog ennek a programnak a megvalósítására, amit a következő években külpolitikája központi elemének tekint. E kezdeményezések betűjével és szellemével szigorú összhangban áll a Szovjetunió katonai doktrínája is, amely egyértelműen védelmi jellegű. A Szovjetunió meggyőződéses ellenzője a nukleáris háborúnak. Ennek kapcsán ismételten rámutatott a „csillagháborúval" kapcsolatos szovjet álláspontra. A dolgok állása azzal fenyeget — mondotta —, hogy ez a folyamat visszafordíthatatlanná válik. Nagy szükség van arra, hogy amíg nem késő, valós megoldást találjunk, amely garantálná, hogy a fegyverkezési hajsza nem terjed át a világűrre. Az ennek útjában álló akadály leküzdését nagymértékben elősegítené, ha lényegesen csökkenteni lehetne a nukleáris fegyvertárat. A Szovjetunió kész lépést tenni ebbe az irányba. Amerikai válasz a leszerelési kezdeményezésekre Gorbacsov bejelentette: tegnapelőtt Reagan elnöktől választ kaptunk január 15-i nyilatkozatunkra, s az amerikai fél a genfi tárgyalisokon is hozzálátott elképzeléseinek részletesebb kifejtéséhez. Természetesen figyelmesen tanulmányozunk mindent, amit az amerikaiak előterjesztenek e kérdésekről. De mivel a választ a szó szoros értelmében a kongresszus megnyitásának előestéjén kaptuk, feltételezzük, hogy az amerikai kormányzat valószínűleg már erről a fórumról értesülni kíván, miként ítéljük meg az amerikai álláspontot. Azt már azonnal megmondhatom: az elnök levele nem ad alapot arra, hogy bármilyen változtatást is eszközöljünk a nemzetközi helyzet értékelésében, amelyet még az üzenet kézhezvétele előtt a kongresszusi beszámolóban megfogalmaztunk. Gorbacsov rámutatott: az amerikai válaszban megfogalmazódnak bizonyos reményt keltő megítélések, de a pozitív kijelentések elvesznek a különböző fajta „kikötések" és „feltételek" között, amelyek gyakorlatilag megakadályozzák a leszerelés alapvető kérdéseinek megoldását. Egyszóval: amerikai vezetés részéről a az éppencsak kézhez kapott nukleáris fenyegetés felszádokumentumban nehéz fel- molása alapvető problémáifedezni őszinteséget az nak gyakorlati megoldására. Á kommunista mozgalom egységéért Gorbacsov ezek után rámutatott, hogy a Szovjetunió nagy jelentőséget tulajdonít a szomszédaihoz fűződő kapcsolatainak, egyikkel szemben sincs területi követelése, egyiket sem fenyegeti. Az előadó külön kiemelte Európa jelentőségét az SZKP külpolitikai tevékenységében. Rámutatott a helsinki folyamat továbbvitelének, a nukleáris és hagyományos fegyverzet radikális csökkentésének fontosságára. Aláhúzta az ázsiai és a csendes-óceáni térség fontosságát is, majd kiemelte: a Szovjetunió arra törekszik, hogy közös erővel keressék a kiutat a bolygónk különböző forrongó pontján meglevő konfliktushelyzetek megoldására. Mihail Gorbacsov a következőkben azt hangoztatta, hogy a béke és a társadalmi haladás sorsa minden korábbinál szorosabban összefügg a szocializmus világrendszere gazdasági és politikai fejlődésének dinamizmusával. Meg vagyunk győződve arról — mondotta —, hogy a szocializmus képes megoldani legbonyolultabb feladatait is. Ehhez rendkívül fontos, hogy aktívabb legyen az együttműködés, amely nem egyszerűen teljesítőképességeink összeadása, hanem megsokszorozása. A kormányon levő kommunista pártok közös fellépése továbbra is a politikai együttműködés magva. Gorbacsov méltatta a Varsói Szerződés hatálya meghoszszabbításának, a KGST-országok tudományos-műszaki haladása komplex programja elfogadásának, a szocialista országok népei közötti kapcsolatok szélesítésének jelentőségét. Az SZKP az összes kommunista párttal, a szocialista világrendszer valamennyi államával becsületes, nyílt kapcsolatokat kíván teremteni, és a velük való elvtársi véleménycseréért száll sikra. Ennek kapcsán elégedettséggel beszélt a Szovjetunió és Kína kapcsolatainak bizonyos mérvű javulásáról. A kommunista mozgalomról szólva azt a véleményét hangoztatta, hogy a mozgalom egységét az osztályszolidaritás, a közös célokért vívott harc, az összes testvéri párt egyenjogú együttműködésével lehet és kell megteremteni. Hangoztatta az SZKP változatlan szolidaritását a nemzeti függetlenségért, a társadalmi haladásért küzdő erőkkel. Mihail Gorbacsov beszédében kifejtette egy mindent átfogó nemzetközi biztonsági rendszer alapjait, amelyeket katonai, politikai, gazdasági és humanitárius téren egyaránt meg kell teremteni. Pártmunka — új mádon Az SZKP KB főtitkára beszédének további részében rámutatott az új szövegezésű pártprogram létrehozásának körülményeire, jelentőségére, majd felhívta a figyelmet, hogy a pártszervezeteknek új módon kell dolgozniuk, növelve szerepüket és jelentőségüket a szocialista építőmunkában. Ennek kapcsán rámutatott a pártszervezetek munkájában kiemelkedő pozitív tapasztalatokra, s élesen bírálta a pártmunka gyengeségeit, formális vonásait, a kádermunka fogyatékosságait. Nagy hangsúlyt helyezett az ideológiai munkára, rámutatva arra a követelményre, hogy erősödjön az ideológia kapcsolata az élettel, és gazdagodjék az emberek szellemi világa. Felhívta a figyelmet a burzsoá ideológia elleni harc fontosságára. Sorra vette az ideológiai munka eszközeinek feladatait, megfogalmazva a velük szemben támasztott növekvő követelményeket. Mihail Gorbacsov előadói beszédét befejezve rámutatott, hogy a társadalmi-gazdasági haladás meggyorsításának irányvonala reális, mert marxista—leninista alapokra épül, és megfelel az egész szovjet nép érdekeinek, történelmi törekveseinek. Mihail Gorbacsov előadói beszédét követően Gennagyij Szizov, az SZKP Központi Revíziós Bizottságának elnöke terjesztette elő a bizottság jelentését. Méltatta azt a nagyszabású munkát, amely a beszámolást időszakban a szocialista demokrácia további erősítése és fejlesztése érdekében folyt. A bizottság elnöke végezetül emlékeztetett arra, hogy a központi revíziós bizottság jelenleg érvényes szabályzatát több mint hat évtizeddel ezelőtt hagyták jóvá, ezért a pártkongresszus küldöttei elé terjesztették egy új szabályzat tervezetét. • Kedden Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjai és póttagjai, a Központi Bizottság titkárai, a szövetségi köztársaságok kommunista pártjai közpbnti bizottságainak első titkárai, valamint a pártkongresszus elnökségének más tagjai felkeresték a Lenin Mauzóleumot, és ott koszorút helyeztek el. szilárd békében, szabadon dolgozhasson. Ez a mai körülmények között mindenekelőtt azt jelenti, hogy meg kell állítani a nukleáris háborúra való előkészületeket. Az SZKP a jelenlegi helyzetet sokoldalúan vizsgálva kidolgozta programját a tömegpusztító fegyvereknek az évszázad végéig történő teljes felszámolására. Ez méreteit és jelentőségét tekintve történelmi program. — Mint önök tudják — mondta Gorbacsov —, javaslatainkat nemcsak a hagyományos diplomáciai csatornákon továbbítottuk, hanem közvetlenül a világ közvéleményéhez, a népekhez fordultunk. Eljött az ideje annak, hogy teljességében megértsük napjaink kegyetlen valóságát a nukleáris fegyver olyan pusztító erőt hordoz, amely képes eltörölni az emberiséget a Föld színéről. Felhívásunk ismételten megerősíti, hogy pártunk nemzetközi tevékenységének középpontjában továbbra is a nukleáris veszély, a fegyverkezési hajsza ellen, az egyetemes béke megőrzéséért es megszilárdításáért vívott harc áll. Ennek a politikának nincs alternatívája. Ez méginkább igaz azokban az időszakokban, amikor kiéleződik a nemzetközi helyzet. A háború utáni évtizedekben valószínűleg soha nem volt olyan robbanásveszélyes a világhelyzet, sőt, olyan bonyolult és kedvezőtlen, mint a nyolcvanas évek első felében. Az Egyesült Államokban hatalomra jutott jobboldali csoportok, a legfontosabb NATO-beli kiszolgálóik éles fordulatot tettek az enyhüléstől a katonai erőn alapuló politikáig Tevékenységük alapját olyan doktrínák képezik, amelyek elutasítják a jószomszédságot és az együttműködést, mint a világfejlődés elveit, mint a nemzetközi kapcsolatok politikai filozófiáját. A washingtoni kormányzatnál továbbra is süket fülekre találnak a fegyverkezési hajsza megállítására, a nemzetközi helyzet egészségesebbé tételére vonatkozó felhívások I^ehet, hogy nem érdemes felhánytorgatni a múltat? Főképpen most, amikor a szovjet—amerikai kapcsolatokban mintha a javulás jelei mutatkoznának, és egyes NATO-tagországok vezetőinek tetteiben és hangulatában ismét lassan felbukkannak a realista tendenciák? Mi úgy véljük, érdemes. A nemzetközi légkör erős lehűlése a nyolcvanas évek első felében ismét emlékeztetett arra, hogy semmi sem adódik magától: a békéért állhatatosan és céltudatosan harcolni kell. Még a legkisebb esélyt is fel kell kutatni, meg kell találni és ki kell használni, hogy ameddig még lehetséges, megszüntessük a háborús veszély erősödésének tendenciáját. Ezt megértve az SZKP Központi Bizottsága áprilisi ülésén ismételten elemezte a nukleáris veszély jellegét és mértékét, s olyan politikai lépéseket határozott meg, amelyek a helyzet javulását eredményezhetik. A következő elvi meggondolásokból indultunk ki 1. Ma olyan fegyverek vannak, hogy csupán katonai-műszaki eszközökkel, vagy bármiféle kiterjedt védelmi rendszerrel egyetlen állam sem reménykedhet abban, hogy megvédheti magát. A biztonság garantálása mindinkább politikai feladat, amit politikai eszközökkel lehet megoldani. Mindenekelőtt jóakaratra van szükség ahhoz, hogy végig lehessen menni a leszerelés útján. A biztonság nem épülhet a végtelenségig a megtorlástól való rettegésre, a „féken tartás és elrettentés" doktrínáira, nem is beszélve egy olyan helyzet abszolút és erkölcstelen mivoltáról, amikor az egész világ a nukleáris fegyverek túszává válik. Ezek a doktrínák bátorítják a fegyverkezési hajszát, amely előbb vagy utóbb képes kicsúszni az ellenőrzés alól 2. Ha a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatairól beszélünk, a biztonság csak kölcsönös, s ha a nemzetközi kapcsolatok egészét tekintjük, akkor csak általános lehet. Nagyon fontos, hogy figyelembe vegyük az időtényező kritikus jelentőségét. Az új tömegpusztító fegyverrendszerek megjelenése szüntelenül, rövidíti a Államok, s annak katonaiipari gépezete, amely egyelőre nem kívánja a fordulatszámát csökkenteni. Ezt természetesen számításba kell venni. Ám mi jól értjük azt is, hogy a katonai-ipari komplexum érdekei és céljai korántsem egyeznek az amerikai nép érdekeivel és céljaival, e hatalmas ország valódi nemzeti érdekeivel. A világ természetesen sokkal szélesebb az Egyesült Államoknál és külföldi befolyási övezetéréi. A világpolitikában nem lehet csupán egy — bármilyen fontos — országgal fenntartott kapcsolatokra szorítkozni. De magától értetődik, hogy mi igen nagy jelentőséget tulajdonítunk a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti viszony helyzetének és jellegének. Objektív szükségszerűség, hogy békében éljünk egymással, és az egyenjogúság, a kölcsönös előnyök alapján együttműködjünk — de csak ezen az alapon. 4. A világ viharosan változik, és senkinek sincs ereje ahhoz, hogy megőrizze az örök status quo-t. A világ sok tucat államból áll, s mindegyiküknek megvannak a maguk teljesen törvényes érdekei. Kivétel nélkül mindannyiuk előtt alapvető jelentőségű feladat áll: látva a társadalmi, a politikai és az ideológiai ellentéteket, el kell sajátítaniuk azt a tudományt és művészetet, hogy a íiemzetközi küzdőtéren mérsékelt és belátó magatartást tanúsítsanak, civilirendelkezésünkre álló időt, szűkíti annak lehetőségeit, hogy válsághelyzetben politikai döntéseket hozhassunk a háború és a béke kérdéseiben. 3. A militarizmus húzóereje továbbra is az ¡Egyesült A testverpártok küldöttségeinek vezetői, közöttük Kádár János, az MSZMP főtitkára cs Lázár György, a Minisztertanács elnöke, a kongresszus elnökségében. (Képeink a televízió képernyőjéről készültek) I