Délmagyarország, 1986. február (76. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-24 / 46. szám

2 Hétfő, 1986. február 24. Milyen a gond, ha értelmiségi Vélemények egy ifjúsági találkozón „— Szombaton tartották meg Szegeden az értelmiségi Vagy inkább mondjuk úgy: fiatalok harmadik találkozóját, amelyen Csongrád megyei az értelmiség egy részének résztvevők előtt Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Orszá- han8ulata, hiszen ez a re.. . „ , . . . , ,. ., teg sem egyseges. Akik pelgos Tanacsanak fotitkara Demokracia es nepfrontpolitika d;iul üzemekben, netán jó címmel tartott előadást, Domonkos László, a KISZ KB gazdasági eredményeket is titkára, az ifjúsági szövetség megújulási törekvéseiről beszélt, Hubai László, a KISZ KB Értelmiségi Fiatalok Tanácsa titkárságának vezetője pedig a KISZ feladatait elemezte az értelmiségi fiatalok körében. A délelőtti előadásokat követően délután három szekcióban vitatkozhattak a résztvevők a demokrácia néhány alapkérdéséről, így a választási rendszer továbbfejlesztéséről, a munkahelyi, intézményi demokráciáról, s természetesen a KISZ belső életéről." Egy ilyen kerekre fogai- repeltek a nem hivatalos mázott hírben megtalálható programban: anyagi megbecsülés, lakáshoz jutás, elhelyezkedési problémák, vezetővé válás. Mint az első találkozón, s mint a másodikon ... * ugyan a lényeg, csak épp semmit sem mond el az ifjúsági nap hangulatáról. Minél többet olvasom a már leírt sorokat, annál inkább érzem — bármennyire is „Demokrácia" témakörben várták a rendezők a fiatalok véleményét (tehát úgynevezett tematikus vitára invitáltak a harmadik találkozón) ez a szombat épp olyan gondolatok jegyében telt, mint az első vagy a második. Mielőtt arról döntenénk közösen, mennyire baj ez, illetve miért jó, emlékezzünk felmutató vállalatoknál dolgoznak, már kevesebb gondot sorolnak. Mind anyagi, mind erkölcsi megbecsülésük jobb, lehetőségeiket is nagyobbnak érzik, mint mondjuk a pedagógusok, a hivatalokban alkalmazott fiatalok vagy a tudomány területén dolgozók." (Pásztiné Mészáros Éva. a városi KISZ-bizottság titkára.) Tehát az üzemekben ... A második válaszból talán kiderül, mi számít napjainkban jobbnak: „Egy pályán induló értelmiséginek cégünk 4 ezer 500 forintos kezdőfizetést tud adni, s ez az összeg az idén tovább emel A folyosókon kihallgatott kedik. A nálunk honos gya félmondatok, a viták során felsorakoztatott érvek egyértelműen parancsolták, ha nem is teljes, de legalább némileg átfogó választ kérni arra: milyen érzés ma, 1986ban Szegeden értelmiségi fiatalnak lenni? Az első válasz többéves tapasztalatokat öszaz értelmiségi fiatalok nap- szegzett: ját létrehozó ötletre. 1983ban a KISZ városi küldöttértekezletén vetődött fel: rendezzen az ifjúsági szövetség olyan találkozót, ahol a város értelmiségi fiataljai ismerkedhetnek, kicserélhetik tapasztalataikat, elpanaszolhatják gondjaikat. Az ötletből ifjúsági nap lett — először valóban csak az ismerkedés jegyében, majd a másodikon már gazdasági témakörben hirdettek vitát. A szombati találkozót a „Demokrácia" cím különbözteti meg a már lezajlott, és esetleg következő találkozóktól. Formailag. Amikor az előbb a hasonlóságra utaltam, a tartalomról beszéltem. Mert lehetett bármilyen problémafelvető a KISZ megújulását felvázoló előadás, és sikeres Pozsgay Imre beszéde, amelyben a demokrácia néhány hétköznapi, de annál vitatottabb pontját világította meg (tegyük hozzá: nagy tapsot kiváltva) a népfront főtitkára — az ifjúsági nap meghirdetett témájától függetlenül önálló életet élt. A tisztelt olvasó szerintem már ki is találta — igen, az ifjúság általános gondjai sze„Városunkban az értelmiségi fiatalok aránya magasabb az országos átlagnál, közülük sokan a közművelődésben, a tudományos kutatásban (tehát nem épp a legjobban fizetett szakmákban) dolgoznak, és igen sok a nő. Ez az alap, ebből fakadnak a legjellemzőbb gondok. Szinte minden fórumon felmerül az értelmiségi pályák megbecsültségének (vagy inkább nem megbecsültségének!) problémája, a gyenge kczdőfizetésqk, a lakáshoz jutás buktatói. Speciális gondként tartjuk számon a vezetővé válás szűk lehetőségeit, miszerint a fiatal értelmiségi az esetek többségében csak alsóbb vezetői szinteket érhet el, osztályvezető, netán igazgatói kinevezés kivételes példának számít. Ha mindehhez hozzátesszük még néhány, kisebb rétegeket érintő panaszt, mint például a külföldi tanulmányutakat elnyerők arnelyekkeJ ~iehet atlageletkorat, a szakmai ' csoportosulások gyenge ér- vitatkozni, mi dekvédelmi munkáját, már ezeken kívül kornoki rendszer alapján az új fiatal körbejárja a vállalatot, megismerkedik munkánk legfontosabb területeivel, tapasztalatairól összegzést készít, amit természetesen a vállalat vezetése fel is használ a gyakorlatban. Emellett a fiatal értelmiségi munkáját főnöke két éven át negyedévenként értékeli, s ez alapján nő a fizetés is. Megfelelő teljesítmény esetén kötelező bérfejlesztést adni." (Solti Antal, a Tisza Volán KISZ-bizottságának titkára.) Végül egy manapság ritkábban hangoztatott, de igencsak elgondolkodtató vélemény: „Szerintem a vég nélkül ismételgetett panaszokból sokszor a középszerűség csendül ki. Azok várják az úgynevezett központ mindent megoldó, erkölcsi és anyagi helyzet rendezését', akik munkájuk során semmivel sem tudnak többet felmutatni az átlagnál, esetleg anynyit sem. Aki viszont tehetsége, munkabírása alapján ennél többre képes, nem panaszkodással, hanem munkával tölti az időt." (Juhász Gábor, a megyei tanács ifjúsági titkára.) Vélemények. Olyanok, is, kell is ahogy az elhangzott, nyilvánvaló — fiatal értelmi- szekciókban felvetett panaségünk hangulata nem a legjobb manapság. Szent-Györgyi Ulbert emlékezete (Folytatás az 1. oldalról.) melynek Kisér pusztáján Szent-Györgyi gyerekkorának nyarait töltötte, máris jelentkezett: egy régi parókia helytörténeti múzeumában két szobát kívánnak berendezni a Nobel-dijas tudósra vonatkozó dokumentumokból, tárgyakból. Szeged sok polgára arcpirulva venné tudomásul, ha városunk elvesztené ez ügyben prioritását. A kötet szerzői néhány hónappal ezelőtt felhívással fordultak a város lakóihoz, melynek nyomán jó néhány eredeti anyaggal bővült a Szent-Györgyi-gyűjtemény. Most ismét kérjük azokat, akiknek birtokában SzentGyörgyi Albertre vonatkozó emlék (levél, fénykép, újságcikk, plakett, valamilyen személyes tárgy stb.) van, juttassák el a Szegedi Orvostudományi Egyetem könyvtárába (6701 Szeged, Lenin krt. 91., telefon: 21-055). Olyan tárgyakat is szívesen fogadnak, amelyek a 30-as, 40-es évek egyetemi életével kapcsolatosak (diákegyesületek sapkái, egykori tankönyvek, jegyzetek, oklevelek stb ). A Szent-Györgyi Albert Szegeden című nemrég elkészült könyv fejezeteit lapunk a közeljövőben folyta tásokban közli. A kötet a szegedi éveket és a városhoz kapcsolódó szálakat öszszegzi. Az elért tudományos teljesítmény és megszerzett siker azonban csak háttér. Elsősorban nem a tudományról van szó, hanem az emberről. Az írások, beszédek, dokumentumok, megemlékezések a nagy tudós emberségét mutatják be abban a teljességében, amely ma még ismeretlen a széles olvasóközönség előtt. A kultúra szerelmesét, az irodalom, a zene, a színház, a képzőművészet értő támogatóját, sportok művelőjét. Az egyetemi tanárt, aki diákjainak jövőjéért kortársainál többet vállalt. A világot, a történelmet, a társadalmat jól ismerő, politizáló embert ismerhetjük meg, aki a legnehezebb időszakban, a fasizálódás felé való sodrásban és a háború viharával szembeszegülve küzdött minden humánus értékért, a pusztítás ellen, a társadalmi elmaradottsággal szemben. A könyv — mint Straub F. Brúnó, az egykori tanítvány, sok-sok dokumentum megőrzője és az előszó szerzője írja — „egy alkotó élet fénykorának bemutatása". T L szókkal is. A résztvevők meg is tették, összegzés helyett pedig most következzék néhány mondat újabb vitákra ösztönzésül az egyik szekción elhangzottakból: „Gazdasági vezetőt még soha nem váltottak le azért, mert ifjúságpolitikai baklövéseket követett el .. . KISZszervezeteink nagy része azért nem tudott élni a kiharcolt jogosítványokkal, mert munkája alapján semmilyen tekintélye sem volt... Ideje lenne azt is tudomásul venni, hogy csak a megtermelt javak oszthatók szét az értelmiségi fiatalok között is ... Ne az értelmiség helyzetét változtassák meg, hanem az átlagosnál roszszabbul élő fiatalokét. Hiszen ki merné ma egy kategóriába sorolni mint fiatal jogászt a kisvárosi menő ügyvédet és a jogi kar tanársegédjét, ha anyagi gondokról van szó?" Bátyi Zoltán Szeged művészeti élete a tervfordulón Biztos pontok, vitakérdések — Egy ötéves tervciklus zárása mindig összegzésre késztet, ezt meg is tette a Szegedi Városi Tanács, hiszen a közelmúltban a testület előtt is megmérette a város művészeti életének helyzetét. Először úgy gondoltam, hogy vegyük számba az elmúlt ciklus eredményeit, s aztán próbáljuk a tervkoncepció tendenciáit fölvázolni, de végül úgy döntöttem, egyszerűbb a helyzet, ha az egyes művészeti .ágak látleletét készítjük el. Legyen az első téma a város kulturális életének egyik legtöbbet vitatott terül?te, a színház. — Legyen akkor elsőként a Szegedi Nemzeti Színház épülete! Az elmúlt tervidőszak óriási vállalkozása és nagy erőpróbája volt a százéves színházépület rekonstrukciója. Sokféle ok miatt húzódtak el a munkálatok. Az épületen az utolsó simításokat végzik, a rpűszaki átvétel és az utómunkálatok folynak. Bizonyos szereléseket — mindenekelőtt a szinpadgépezet elektronikus berendezéseit — csak az utolsó pillanatban, pormentes viszonyok között végezhetik el. Az igazi színházi munka őszszel, az új évadban kezdődhet. A feltételek túlszárnyalják az eredeti reményeinket, elmondhatjuk, hogy az ország egyik legkorszerűbb színháza lesz. a szegedi, mely megőrizte építészeti és kultúrtörténeti értékeit, technikai berendezése pedig felveszi a versenyt a legmodernebb kívánalmakkal. A város gondja ezzel még nem szállt el — a színházat működtetni kell, a dorozsmai műhelyegyüttest úgy kell bővíteni, hogy gondok nélkül kiszolgálja a megnövekedett igényeket. De ez csak ' az épület, az objektív feltételrendszer. Az. elmúlt évek nagy próbatétele volt az is, hogy az átmeneti időszakban ne szakadjon szét a társulat. Az operaegyüttes hősiesen tartotta magát, mostoha körülményeik között is születtek kiváló produkciók. Az utóbbi három évben a színház művészeti vezetése kidolgozta a prózai tagozat koncepcióját, melynek hatása érezhető, az együttes kezd kilábalni a mélypontról. A közönségkapcsolat javult, a nézők visszaszoktak a színházba, s ez további reményekre jogosít. A színház kollektívája készül arra, hogy méltó legyen az új helyzetre — és ezt el is várjuk a társulattól! — Ügy tudom, hogy Zenés Színház ismét mozi lesz, s hogy a Belvárosnak ez a pontja ékességünkké válik. — A moziüzemi vállalat — egyeztetett elképzeléseink szerint — úgy alakítja át ismét filmszínházzá az épületet, hogy színpada megmarad, s időnként otthont ad különféle színházi produkcióknak is. Valóban reprezentatív mozi lesz, gazdagodva klubhelyiségekkel, videokölcsünzéssel, stb. A szinház és a mozi közötti tér díszburkolatot kap s szeretnénk, ha kellemes pihenő- és sétálóhelye lenne a Belvárosnak. Ez. része annak a hosszú távú elképzelésnek, hogy a Tisza partját az árvízi emlékműtől az új hídig kulturális, közművelődési, művészeti centrummá alakítsuk. — Ezen a ponton egy olyan művészeti ággal találjuk szembe magunkat, ami az utóbbi időben inkább Milyen gyakran vagyunk türelmetlenek cs igazságtalanok. Különösen így van ez, ha művészeti kérdésekről van szó, hiszen egy színházi produkció, egy kiállítási anyag vagy egy koncert megítélése meglehetősen szubjektív. És hányszor mutogatunk más városokra, példálózva sikercikkel, a messzebbre elérő visszhangokkal. S ha bizonyos időközönként leltárt készítünk eredményeinkről és gondjainkról, rá kell jönnünk, sokszor szigorúbbak vagyunk a kelleténél, természetesnek vesszük az igencsak tiszteletre méltó erőfeszítéseket. Szeged kulturális cs művészeti hagyományai mindig is mércét jelentettek, a sikerek is csak ebben a koordinátarendszerben érvényesek. Két ötéves terv fordulóján összegeztük az eredményeket és firtattuk a jövőt Müller Józsefncvcl, a városi tanács elnökhelyettesével. A Kóta közgyűlése A hét végén tartotta közgyűlését a Kórusok Országos Tanácsa. Az elmúlt négy esztendő tapasztalatait Tóthpál József, a Kóta főtitkára vette számba. Megállapította, hogy ;az utóbbi években kedvezőtlenebbé váltak a kórusmozgalmi társadalmi feltételek. A beszámolót követően élénk vita bontakozott ki. A közgyűlés meghatározta az elkövetkezendő évek célkitűzéseit. A tanácskozás zárásaként újjáválasztották a Kóta vezetőségét, melynek elnöke ismét Makiári József lett csak ipar volt, s csak nyomaiban művészet. De vajon lemondhat-e egy ilyen kevés műemlékkel, de műemlék jellegű értékes és karakteres városképpel rendelkező t>lepülés az építömüvészetröl? — Semmiképpen nem. Törekvéseink arra irányulnak, hogy az építőművészet mindinkább teret kapjon a városkép alakításában. Iszonyú erőfeszítéseket teszünk, hogy a beruházások ne csupán gazdasági mutatók, de esztétikai szempontok szerint valósuljanak meg. Csak szemléletbeli változás hozhat látható eredményeket még akkor is, ha a költségek felfelé tendálnak. Az itt élő építészek jelentős része jó partner1 ebben a nem könnyű munkában, de a mostani viszonyok gyakorta megalkuvásra késztetik őket. — Ha csupán a számadatokat nézzük, igencsak szembetűnő a város képzőművészeti életének fejlődése, öt év alatt 38-ról 48-ra emelkedett az Alap tagjainak száma. Megítélése szerint ez a mennyiségi növekrdés együttjárt a minőségi fejlődéssel? — A nagy létszámú művészkolóriia önmagában még nem záloga a szép elgondolások, hasznos és jó ötletek megvalósulásának, a művészi érték emelkedésének. Intézményhálózatunk elavult, kiállításpolitikánk egyenetlen, sokféle torzulás tapasztalható a művészi érték és a művész. érdekeltsége között. Sok a teendőnk, hogy ezt a közel fél szűz művészt valamiféle közösséggé szervezzük, akik jelentős és konkrét célokért, a város értékeit erősítő feladatokért képesek összefogni, örülünk annak, hogy Szeged kapta meg a festészeti biennálék rendezési jogát, és vállaljuk összes gondjával, nehézségeivel együtt. Ezek a gondok nemcsak a mi problémáink, ezek a meglehetősen bizonytalan szakma ellentmondásai is. Mi szeretnénk jó házigazdák lenni és megteremteni ennek a kétévenkénti seregszemlének a lehető legoptimálisabb felteteleit. — Struktúráját és sikereit tekintve minden bizonnyal a zeneművészet a legreprezentansabb műfaj. Nagyságrendjét és tartalmi értékét tekintve is országos mércével mérhető. — Az alsó fokú zeneoktatástól a főiskolai képzésig, az amatőr énekkari mozgalomtól az operajátszásig, a szimfonikus muzsikától a modern zeneművek létrehozását inspiráló megbízásokig, a dzsessz tői a folklórig igen színes és széles a skála. Olyan speciálisan szegedi vállalkozások sikerét könyvelhetjük cl, mint a ntal magyar zené koncertsorozat, a szegedi kamarazenekari napok vagy a szegedi daloltinap. Csak egy példát hadd említsek. Az elmúlt öt évben Szeged A(áros felkérésére húsz zenemű született, s olyan kiválóságok tettek eleget kérésünknek, mint Farkas Ferenc, Petrovics Emil, Szokolay Sándor, Ránki György, Sugár Rezső, Durkó Zsolt, Decsényi János és sorolhatnám. Nem mondhatunk le a jelenlegi feltételek javításáról. A zeneiskolák állapota néha már katasztrofális, az oktatás színvonalának rovására megy. Folytatni szeretnénk a Szegedi Szimfonikus Zenekar stabilitását s minden eddig sikeres tevékenységünket. — Kulturális-művészeti életünkben kulcsfontosságú a szabadtéri játékok. Ügy tűnik, átmeneti időszakot élünk: szó van a nézőtér megújításáról, ami bizonyára együtt jár majd tartalmi megújulással is. — A Szegedi Szabadtéri Játékok a város egyik vonzereje. Nemes hagyományai, hatalmas közönségérdeklődése létének biztosítéka. Ugyanakkor a folyamatos tartalmi megújulás jövőjének záloga. Az elmúlt években elindult folyamat — sikerekkel és kudarcokkal — ezt az útkeresést reprezentálja. Gondoljunk csak az István, a király zajos sikerére, a János, a vitéz vegyes fogadtatására vagy az idei kísérletre, a Jézus Krisztus Szupersztárra. A következő esztendőkben dinamikusabban kell vállalni az új, gyakran szokatlan értékek bemutatását. A tárgyi feltételek kihatnak a művészi munkára. Bár a VII. ötéves tervet még nem fogadta el a tanácstestülct, de tervkoncepciónk tartalmazza, hogy a ciklus végére új, viszonylag gyorsan összeés szétszerelhető nézőtér kerül a Dóm térre. De nemcsak a tér változik, hanem az egész fesztivál. A városban több helyszínen, sok műfajban, színes kísérő produkciókkal komponáljuk át az ünnepi heteket. Ezekhez az elképzelésekhez kell alakítanunk a személyi feltételeket is. — Sokan — gyakran más műfajok rovására is —hangsúlyozzák Szeged irodalmi örökségét. Vajon miként virágzik ezen a hagyományon a mai irodalom? — Az örökség lenyűgöző, s bár az itt élő írók, költök és kritikusok csoportja a régebbi időkhöz képest szűkebb, de hatásában jelentős. Kijelenthetjük, hogy vidékén a legerőteljesebb. Az itt megjelenő folyóiratok, a különféle műhelyekben születő kiadványok, országos mércével mérve is megállják a helyüket. A szegedi könyvtári műhely Szegedi Műhellyé nőtte ki magát és szeretnénk, ha ez a kiadvány nyitott, rendszeresen megjelenő helytörténeti és városfejlesztési fórummá válna. Régi vágyunk az önálló kiadói jog megszerzése — ez ma is napirenden levő téma. A megyei levéltár és Somogvi Könyvtár palotájának átadása az elmúlt ötéves terv legnagyobb kulturális eredménye. Jó néhány művészeti ágról nem esett szó, s amelyekről beszéltünk, azokról is érintőlegesen. De talán ez a vázlatos áttekintés is bizonyíthatja, hogy szűkösebb anyagi körülmények között is lehetnek biztos pontjai, biztató eredményei fejlődésünk folyamatának. Tandi Lajos