Délmagyarország, 1986. február (76. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-03 / 28. szám

Hétfő, 1986. február 3. 7 Kihez kell a több türelem ? Szombat a gyermekügyeleten Nem akarok sápadt arcokat. Keveset tehetek ezért. Rersze, az orvosok sem akarnak sápadt arcokat, ők viszont tesznek is ezért. Hogyan? Szaktudásuk, türelmük, mélységes szeretetük teljes latbavetéscvcl. Szombaton tapasztaltam, a Lenin körúti gyermekügyelcten. Megbántam, hogy javasoltam ezt a riportot. A narancssárga panorámás babakocsi, a fájdalomtól-fclclcmtől zokogó picinyek látványa sebeket szaggatott. A régen volt pár hónapos nagyobb gyermekem bágyadt tekintete, rémlett föl, mikor az injekciók, a fülszúró tűk közé tartottam. Fanyar fricskája az életnek: a legjobbat akartam, még a fájdalom árán is, ám piciny lelkében csak a szenvedés maradt, s talán az ösztönös gondolat: apu, te is bántasz? Az vigasztal csupán, hogy felnőtt korában belátja majd, a „gonosz" szülő és az idegen bácsi érte tett mindent. Ott, az ügyeleten, nehéz eldöntónii, a resziketö gyereke* vagy az egy pocl-tra bámuló szülök föliri/elk-e jobban. A váróteremben teljes a bizonytalanság. Bénit a rendelőben viszont maxiiimólliis a nyugatom. A doktor nén.i közvetlen közelsége több az AmdaxjinmiáH. Érzi a szülő, az óvó kezeket, vigyázó, kedves szavaikat, melyek az „egyetlenüiket", a .lázzavadta gyermeküket vigyázzák. Úgy vélem, a gyermekrendelőben az anyáihoz, apához kelj a több türelem. Érthetően felfokozott vérnyomással és ázzál a „tudattad" h-ozták lányukat, fi likát, ők a legbetegebbek. Az ügyeletes Bánká döktonnő és Szabó ddktor anyai-iapai kérdései, közvetlen társalgásai rögvest csökkentik az izgaOmat, elhessegetik a gyermekek íéÜeimót. S igy máris gyógyítanak — pszichológiailag biztosain. Az azt követő teirápiávtail pedig végérvényesen. * Az ügyélet hétköznapokon délután l-jétől másnap reggel fél 8-ig torit. Vasárnapokon (pihenőnapokon) és a több napos ünnepéken viszont folyamatos. Éjjel is fogadják a beCeg esi mólókat. A rendé, ö ablakában tátolu: Fertőző béteg váró. Ez a Takaréktár utca felől hívja fel a figyelmet, éspedig arra, hogy akiinek kiütéses panaszai alkadina/k, otít várakozzanak. A Lenin köt. felől most ez Olvasható: „Hálmozott hurutcs megbetegedés miatt a rendélő festése elmarad. A rendelési idő változatlan." Megnyugtatásul, nincs járvány! Az orvosok nyugtattak így. ök tudják dol'gukait, igyéeeznek megelőzni a bajt. Vinasfentözéis most a „divatos", ami álltaiában a felsőléguta'k megbetegedésévé jár; Jáz, hányinger, Jevei'tség az előjel. Figyelemfelhivásul: mindén bizonnyal cseppfertőzéssel terjed, emiatt -kerüljük a tömeget (buszon, viJtom-oson nehéz), mégis vigyázzunk másakra. Főleg a gyerekeiere: zsebkendő nélkül ne „közflekedjünk"! Akad különös gond is. Bizarr leírni, de a struccpoli'tikánialk értelme nincs: szaporodik a rüheisség! Jé olvasták: fürd!őszobáls, lákótélepi (vagy nem) otthonokban is éőfordul. Tudjunk róla, tisztálkodjunk! Szombaton két éset völ-t az ügyeléten: Tarjámból jöttek!!! * Akad hiánycikk is. Ez a D-vitamin. Nem éritik a doktorok, miiért nem napoztatják a gyerekéket, hiszen <a napifény városa .vagyunk. Az ingyen-gyógyszert a nyár kínálja, és ad(na) eleget -télli tartaléknak .is. Másik — általános — megállapítás: a mai gyerekek kevésbé edzettek. Könnyen legyőzik a „baei-k". Keveset mozognak, nem -tréningeznek. (Magánvélemény: a videó- és a számítógépes tv-játék fejleszti ta kombinációs készséget, de nem erősíti a testet.) * A panasz: magas láz, álmosséig. Alapos vizsgáxut. Első kúra: penicillin, injekcióban. Akii ikapta, 15 évesnágyfiú. Hasonló panuisz, h;isomHó diagnózis. Szigorú fekvés, só* folyadék, könnyű, vitamindús étel. Ugyanis a -lázas szorveziet nehezen emészt. Ezt egy tápéi kisfiúnak javasolták. Az algyői -kislány, Anikó, csupán köhög és sir. Hasménés, hányinger zavarja, tarka piros. A gyógyszerek -mellé mózesi te ál javasol a doktornő. Sorolhatnám a közel azonos panaszokat, de minek. Egyszerűbben is óvható a gyermek. Éspedig sporttal, szabad levegővel, csipkebogyó .teával, mézzél — a természet adta lehetőségekké!. Ha a szülök íigyélinénék erre, nem kel-lett volna rögzíteni — két orvosnak — reggél fél 8-tól délig 103 beteget a gyermekügyeleten. Ars S. Sándor Pénztárost még nem vitt a mentő Már hajnalban készülődnek a mérkőző felek. A vár védői számlálják a készleteket — 18-20 mázsa kenyér, 600 kiló hús, majd 3 ezer liter tej talán elég lesz, bólogat a főnök. Biciklire, motorra, autóba ül, trolibuszon gyömöszölődik az ostromló sereg. És 6 órától már döngetik is a várkaput. A kaput, ami most nyitott ugyan, a harcot is békés keretek közé szorítja az illem, mégsem akármilyen küzdelmet láthat a huszadik század napi történelmi előadásán a szemlélődő. A helyszín Szeged, Északi városrész. A vár neve pedig Expressz ABC. Egy pécsi vagy miskolci túlzásnak veheti talán az ostromlott vár — élelmiszer ABC hasonlatot, de egy Északi városrészi, makkosházi vagy rókusi panellakó tudja, mire gondolok. Igaz ugyan, hogy a védők-eladók és az ostromlók-vásárlók ellentéte hiányzik a forgatókönyvből (ugyebár közös érdek, meg egymásért vagyunk), de a csatakép tökéletes. Januárban is, ami Répási Zoltán üzletvezető szerint kereskedő alapállásból a leggyengébb hónapnak számit. És 1986 januárjában is, pedig már üzemel az új, rókus: bevásárlóközpont. „Nem is bírnánk, ha az Expressz név nem jelentene teljes önkiszolgálást" — magyarázza a megye legforgalmasabb élelmiszerboltjának vezetője. És igy bírják? Hiszen ebben a bizonyos januárban is meghaladja a 600 ezer forintot a szombati forgalom. Pénztárost mindenesetre még nem vitt el a mentő, pedig reggel 6-tól a 15 órás zárásig nincs menekülés a gép mellől, s rövid szorzás után kiderülne az is, súlyemelők edzésterhelését meghaladó mennyiséget kell kosárból kosárba emelgetni az asszonyoknak. Közben számolnak, mérnek, gondolkodnak ... S persze tűrnek is. Mert a vásárló, ugyebár, panaszkodik. Kevés a kosár („kétszáznál többet nem merünk kitenni, hiszen igy is zsúfolásig telített a bolt"), hosszú a sor, az idő meg csak telik. Persze a panaszkodók is érzik, nem az itt dolgozó mintegy 60 kereskedőben a hiba. A megértés bizonyítéka lehet a kétszer .elnyert Fogyasztók Kiváló Boltja.cim is. Akkor hát, a százéves háborúnál, is hoszszabb ostromra lehet itt számítani? „Még az idén ABC-t kap Makkosház is" — hallom a nyugtatgató szavakat. Hát annyira azért nem nyugodtam meg. Mert, három nagy lakótelepnek akkor is mindössze három elfogadható boltja lesz, s ezt aligha nevezhetjük a bőség zavarának. S mert az ajtón kilépve csöbör helyett máris láthatom a vödröt — az Északi városrészi kis piacot, ami kell, amit támogatunk, amit talán meg is szerettünk már, de működéséhez manapság szinte semmi felvétel nem adott. Százak vívják a könyökharcot néhány aszfaltnégyzetméteren, a szemét púdig ... „Csak délig várjon uram, megnyugszik itt minden" — békítget egy hang. Már délben? Jó, jó... De melyik, évben? B. Z. ,J$vasz" az erdőn... Reggel nyolc óra. Varró Béla, a Szabolcs megyei Tornyospálcáról Szegedre került erdész fia, mintha talált volna engem! Az érettségi •előtt álló legénynek hajnal kettő után fejeződött be a Szalagavató bálja, én meg a Kiss Ferenc Erdészeti Szakközépiskola kollégiumában arra akarom rábeszélni, hogy „szakreferensi" minőségben tartson velem. Az erdőben aztán az erős délkeleti szél pillanatok alatt kiverte az álmosságot a szeméből. Barangolás közben Béla mesél. Elmondja, hogy nem volt még ötödik osztályos, amikor elhatározta, hogy erdéáz lesz, történjék bármi is. Emlékezett a Nyírségben levő ricsikai erdőre, ahol egy elhagyott iskola udvarán táboroztak, reggel a nagycsalán szárított leveléből főzték a teát, s nincs jobb a mentateánál . . . Áradozott az éjszakai erdő hangjairól, ami augusztusban szarvasbőgéssel kezdődik, s a fácánkakas pirkadat előtti ri•koltozása szegi be. O Az ásotthalmi szakmunkásképző intézet környéke csendes, a tanulók hazautaztak a hét végén. A szomszédos erdészházban élő Csóti József, az ásotthalmi erdészet vezetőhelyettese segít bemutatni a vidéket. — A hatezer hektáros erdő hét község (Ásotthalom, Mórahalom, Zákányszék, Rúzsa, öttömös. Pusztamérges, Ullés) határán van. Ebben a szezonban huszonnégyezér köbméter fa kitermelését terveztük. Az enyhe télnek köszönhetően, lehat, hogy túl is szaladunk ezen. Elmondja, hogy kétszázharminc embernek a fenyőfiatalosok tisztítása, u fakitermelés. a tuskókieme'és a telepítéshez történő talajelőkészítés ad munkát... Búcsúzáskor • személyes emlékek is előkerülnek. Az első munkanapja 1952. augusztus elsején volt itt. (Isten sem mondaná meg. már ötvennyolc éves!) Jó visszagondolni az ötvenes évek elejére. Pedig akkor nehéz idők jártak. Nem ismerték még a motoros stihlfűrészt, csak a fejszék csattogása, a kézifűrész reszelése hallatszott. Igaz, munkaerő volt bőven ... Búcsúzunk: — Tudja, más világ volt akkor. Ráértünk sétálni az erdőben. Nagyobb volt a fának a becsülete is ... Most a gépesítéssel sokkal jobban haladunk, de veszni kényszerültünk azt a kapcsolatot az erdővel, ami bizony nagyon hiányzik. O Egy idős kucsmás, bekecses férfi igaait útba: — Ha a Makra Jóskát keresi, akkor menjen a harmincnyolcas kilométerkőig (fenét a kőig, a tábláig! Hisz' nem kő, hanem festett fémlemez mutatja már az utat), s ott rögvest balra fordul! Már látja az erdészházat. A bácsi kérdezés nélkül informál: — Negyvennégyben született. Az édösapjának kocsmája volt Szegeden, a körtöltésen túl... Itt ¿1 köztünk, több mint húsz éve... Makra József kerületvezető erdésznek bemutatkozom, s sorolom is, hogy mi mindent hallottam felőle a 33-as kilométerkő (tábla) tájékán ... — Biztos a Fodor Dezső bácsi volt! — mosolyog hozzá. Makra József valójában több mint húsz éve, kilencszázhatvannégy óta gazdája a tájnak. Am a sorozatos összevonások után már 1040 hektár erdő birtokosa. Büszke arra. hogy amennyi erdőt. kiirtanak, ugyanannyit telepítenek is. A környéken „egvensúlv" van. S nincs parlagon terület, ahová különben fát lehetne ültetni... — Idős. vágásra érett fából egy-két évre való van még! — mondja. — Aztán jó ideig csak az erdő nevelésével, ápolásával foglalkozunk. Szép munka lesz! — Hasznot hoz a cégnek Vándor, aki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet! Én vagyok tűzhelyed melege hideg téli éjszakákon, én vagyok tornácod barátságos fedele, melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől, és gyümölcsöm oltja szomjadat. Én vagyok a gerenda, mely házadat tartja, én vagyok asztalod lapja, én vagyok az ágy, amelyben fekszel, a deszka, amelyből a csónakodat épited. Én vagyok házad a jtaja, bölcsőd fája... koporsód fedele. Vándor, ki elmégy mellettem, hallgasd a kérésem. NE BÁNTS! (Az erdő fohásza) minden egyes kivágott nyár. Az erdész pedig fájó szívvel ereszti a stihlfűrészt az élő fának ... — Természetes, nem? Némelyik fa vagy fafajta pedig kedvencévé válik az embernek ..» — Például? — Például a tölgy! Sajnos az elmúlt húsz-harminc esztendőben ezen a vidéken leszállt a talajvízszint. Szomjaznak a tölgyek. Tetejében itt van a lassan negyedik éve tartó aszály. A vízhiány nemcsak a fáknak tesz roszszat. hanem ritkítja az apróvadállományt is ... Nem sok dolga van ezen a környéken a puskának.- Alkalmasint egy-egy kóbor kutyát, macskát, szarkát, szajkót vagy rókát kell átsegítenünk a boldog vadászmezőkre . .. Az ásotthalmi erdő háromnegyede erdei és feketefenyő. A többi lombos, s kevéske akác ... Sajnos, a tápanyagban vékony talaj miatt gondjai támadnak a telepitőknek. Akác után még megél a nyár, nyár után úgy-ahogy a fenyő ... — És a fenyő után? Kényszeredett mosoly: — Fenyő! De a végtelenségig ez sem mehet. Most próbálunk újra húzódni a lombos fák felé. Gondolták volna, hogy egy-egy fának, facsoportnak külön „anyakönyvi kivonata" van? Pedig igaz! Előkerül az üzemtervi kivonat. Ennek tanulsága szerint él a Dugonics erdőben hetvenesztendős nyircsokor. S nyilvántartanak a Dugonics erdő Varjasi részén (az autóspihenő mögött) nyolcvanadik esztendőbe lépő szilfát, tölgyet, platánt, és ritkaságnak számító feketediót... Érdekel, hogyan úszták meg ezek a fák az erdőirtáskor? — Emlékművek, élő emlékmüvei a fának! Tisztelet a fának! Fogalmazzon úgy, ahogyan akar. Ezek az öreg tölgyek állva halnak meg ... <0 Szathmáry László tanyája az ásotthalmi erdő alján van. Erdőfelügyelő a tisztes^ séges foglalkozása, igaz, a szomszédos Bács-Kiskun erdeiért felel. Mesélem, mit tudtam meg Makra Józseftől: aggódnak az erdőért. Félő, hogy monokultúrás fenyves lesz a tájon . . . Azt mondja Szathmáry László, hogy nincs megfelelő becsülete a lombos fáknak. * — A fenyőnek magasabb az egységára, pedig nem ér annyit, a lombosokat kellene magasabb egységáron adni, míg nem késő!... Ha nem lett volna vízrendezés a környéken, nem lenne gond. Szathmáry Lászlóval is játszunk kis „erdötelepítésesdit". — Sarjakác után nem lehet, csak fenyőt. — És fenyő után? — Talán még egy fenyőt ki fog bírni a talaj... O Jóval elmúlt egy óra, mikorra visszaérünk Szegedi';. Varró Béla, az ifjú szakemberjelölt végighallgatta a panaszokat, ő is rátesz egy lapáttal: — Szeretnék továbbtanulni a soproni egyetemen. Sajnos, nem vagyok egy Einstein ... A matek miatt szinte biztos, nem jutok tovább. Nyomják a matekot, a földrajzot, meg a környezetismeretet, nem okítanak ... Pedig mennyire ennek venné hasznát az erdész. Szabó Pál Miklós Nagy László felvétele Expressz ABC az Északiban Á Hági születésnapján Pénteken este ünnepelte kilencvenéves születésnapját a Hági étterem. A "kitüpö hangulatú 'j'ubileurht vacsorán ajándékműsort adtak azok a művészek, akik a nyári szabadtéri idején törzshelyüknek tekintették a Hágit. fgy Bessenyei Ferenc, Németh Marika, Marik Péter és Turpinszky Béla. A „szülinapi" menükártyán szereplő ételkülönlegességek a legnagyobb ínyencek ízlését is megnyerték. Így a pezsgős Capri-cocktail, a házi csigatésztával dúsított gyöngytyúkleves, a Boszorkányszigetre keresztelt halfi lés előétel, a petrezselymes burgonyával tálalt borjúsült és az őszibarackkal megrakott „szatymazi lepény". A vacsora utáni „lazítás" szünetében beszélgettünk Tóth István nyugdíjas üzletvezetővel. — (Huszonegy éven keresztül. 19(i2-től 1983-ig voltam a Hági üzletvezetője. Már akkor jó hírneve volt az étteremnek, s néhány év után kiderült, hogy a megnövekedett igényeknek már nem tud megfelelni. Ezért alakítottuk ki reprezentatív éttermi részünket. Büszke vagyok arra is, hogy engem Szegeden csak így ismernek: Hágis Tóth Pista! Belelapoz a vendégkönyvbe: — Hires emberek történelmi személyiségek is meg> fordultak a Hágiban. Itt van például Major Tamás bejegyzése: „Szabadtéri-játék és Hági Étterem elválaszthatatlanok. Mind a kettőt szeretjük". 1959. július 28án például Ferencsik János ezt írta: „Nagyon köszönöm, hogy mindent megtettek azért — remek eredménynyel! —. hogy kedves vendégeik és az aláíró pompásan érezzék magukat." — Hogyan telnek nyugdíjas napjai? — Nehezen. Nagyon hiányzik a miliő. Ezen csak úgy tudja túltenni magát az ember, hogy tapasztalja, jó kezekbe került a Hági. A jelenlegi vezetőnek, Rapcsányi Ferinek rátermettsége a biztosíték, Szeged patinás hirú étterme megtartja a korábbi évek színvonalát. — Milyen specialitásokra büszke? — Elsősorban n- halászlére, de említhéthém a böllérpecsenyét. a dorozsmai bicskást, a Vidróczky pecsenyét vagy a temesvári sertésbordát. — Ügy tudom, az ön ötlete alapján készítette el Kiss Antal mesterszakács a „Szabadkai palacsintát". — Jugoszláviában láttam, hogy az Euro-ktém sötétebb és világosabb színhatása esztétikailag is kellemes. Éppen ezért olyan palacsintát készítettünk, melynek az egyik fele sötét csokoládé-bevonatú. míg a másik a világosabb karamell. Ez ma is közkedvelt édesség a Hágiban. — Hogyan összegezi a Hági 90 éves születésnapját? — Pazar est volt. igazi ünnepi. A lényeg, hogy a vendégek kitűnően érezték magukat. Azt hiszem, nem a Hágit, hanem törzsvendégeit ünnepeltük. Rapcsányi Ferenc két éve üzletvezető: — Az ötvenes években megpróbálták a Hágit átkeresztelni Tisza étteremre. Ez azonban nem járt sikerrel. mert a szegediek nem voltak hajlandók elfogadni, továbbra is Háginak hívták. Erre a születésnapi vacsorára törzsvendégeinket hívtuk meg, műsorral kedveskedtünk. Nem akartunk kiemelkedőt produkálni, csak a megszokott átlagszinvonalat. Ezért is állítottuk össze menükártyánkat azokból az ételekből, amelyeket szívesen fogyasztanak éttermünkben. — Terveik? — Szeretnénk, ha a Hági népszerűsége tovább riőne, és jobban bekapcsolódnánk a nemzetközi idegenforgalomba. Jelenleg 114 utazási irodával tartjuk a kapcsolatot. A fiatal üzletvezető búcsúzóul csak ennyit mondott: „Nagy felelősség Tóth István után a Hági üzletvezetőjének lenni. Egy biztos. Az a célom, hogy méltó utódja legyek Tóth kartársnak!" A kitűnő hangulat a késő éjszakai órákig tartott. Bagamérv László