Délmagyarország, 1986. február (76. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-18 / 41. szám

8 Kedd, 1986. február 18. Pedagógiai tanácskozás Tantárgypedagógiai tanácskozás kezdődött hétfőn, az Országos Pedagógiai Intézetben. Az ötnapos konferencián mintegy 200 szakember, az OPI Általános "Tananyag- és Tantervfejlesztési Igazgatóságának munkatársai, valamint a társszervek — a Tankönyvkiadó, a Művelődési Minisztérium, az Iskolatelevizió és -rádió — képviselői vitatják meg a tantárgypedagógia legaktuálisabb kérdéseit, a tananyagfejlesztési munkálatok eredményeit és további tennivalóit. A konferencián — amelyet Szabolcsi Miklós, az OPI főigazgatója nyitott meg — csaknem félszáz előadás hangzik el, majd gyakorló pedagógusok, neveléselméleti szakemberek, pszichológusok eszmecserét tartanak az iskolai műveltségtartalom és a tantervelmélet kapcsolatáról, a tananyag fejlesztésének a különböző tantárgyakat érintő problémáiról, a számítógépes oktatás helyzetéről, a tankönyvek használhatóságáról, valamint a gyermekés ifjúságvédelem és a közoktatás kapcsolatáról. A tanácskozás célja, hogy az elméleti és a gyakorlati szakemberek egymás munkáját; jobban megismerve, egységes szemléletet alakítsanak ki, és koordinálják a különböző területeken folyó tantárgypedagógiai tevékenységet. Amerikai könyv Lukács Györgyről A Harvard University Press kiadásában a közelmúltban jelent meg az Egyesült Államokban Mary Gluck, a Brown egyetem docense tollából egy könyv „Lukács György és nemzedéke — 1900—1918" címmel A mű, amelynek anyagát Gluck részben mindenekelőtt a „Vasárnapi kör" korszakával, Lukács heidel bergi működésével és a Ti nácsköztársaság kikiáltását megelőző budapesti működésével foglalkozik. Megfelelő háttér Hosszabb ideje figyelemmel követvén a Parabolat, kuncogva nyugtázza az ember, milyen ügyesen csempészi be Árkus József a sikamlós témákat. Lassan-lassan kivívta, hogy úgy tekintsük, műsora a csípős politikai tréfák és nem utolsósorban a szebbne! szebb pucér nők kedvelőinek szól. Bizton mondhatom, az erósebb nem képviselőinek tetemes része ilyesféle élményt remélve telepszik a lévé elé, Parabolatájt. Am az igazi ravaszság csak most következik. A műsorvezető így szól magában: bekapták a csalit... és attól fogva egy fia fedetlen keblet sem prezentál. Szellemesen bár. ám szigorúan illendő témákkal foglalkozott immáron két adásban is. Próbáljon bárki reklamálni, elvégre nem széxműsor vagyunk, nemde? ./p-nezőtábor így is biztosítva: lehetetlen, hogy soha többet ... S minden Parabolát árgus szemekkel lesnek végig, állítom, még fokozottabb figyelemmel. — Mondja, mi okoz önnek örömet? — toppantak váratlanul a gyanútlan járókelők elé a tévé ifjúsági szerkesztőségének munkatársai. Valamiféle látleletet próbáltak venni — örömfrontról. Mármint, hogy mitől boldog a magyar, vagy legalábbis — mitől lenne. Ahhoz, hogv bármiféle egyseges kép kibontakozzék — túlságosan különfélék vagyunk. Mert, hogy is lehetne tanulságot levonni abból, hogy a diáklány a karácsonyfának örül, az elegáns pesti nő pedig annak, hogy szabadon élhet. Dobos Attila boldog, hogy hazatérhetett, a mozgássérült kisfiú pedig, hogy az ügyességi versenyen nem dönti fel a kugljbábut. Oda kilyukadni, ami ugyan feltetelezhető, hogy a fiatalság üres, fantáziátlan, kiégett. ' olcsó — közhely ízű lenne. Erre csábít bár a téren ücsörgő fiatal lány vállvonogató vélemenye, miszerint nincs minek örülni, á, nincs. Legfeljebb, ha most sikerülne klasszul bevásárolni . . . Ám rögtön itt a kontraszt, a szurtos kis bányászfiú, aki olyan átszellemülten említette a paradicsomos káposztát, mint prémes bundás kortársnője Korzikát. Talán inkább arra indulhatnak gondolataink a film láttán: tanulhatnánk egymástól. Apróságokat — kedves tárgyat, simogató kezet, elismerő szót — értékelni. Vagy másképp: míg saját búbánatunkkal, elveszettnek hitt önmagunkkal bajlódunk, eszünkbe sem jut, mit nem adna a másik, bárha a mi problémánk lenne számára a legnagyobb. Peterdi Pal számára például az a ritka öröm, amikor unokájával focizhat. Ez derült ki a vasárnapi Családi délutánból, amelyben bepillanthattunk három família éleiébe, régi népszokásokat ismerhettünk meg, tanácsokat kaptunk életmódról, divatról. A változatos tartalom, közérdeklődésre számot tartó témafüzér ellenére a műsor — ,„lanT, gyos" maradt. Nehéz behozni ^ugyanis a hátrányt, amellyel az élö produkció indul, a gondosan vágott, ellenőrzött, rögzített műsorokkal szemben. Óhatatlanul akadnak üresjáratok, amelyek háttérprogrammá redukálják. Ez sem kevés azonban. Sokszor halljuk, milyen fontos is a megfelelő háttér. Var.ju Erika Nem kötelező, de tanácsos # Április l-jétől: tetanusz elleni oltás Olvasóink már értesültek arról, hogy az idén tetanusz elleni védőoltásban részesülnek a 60—70 év közötti idős emberek. A hír — talán a nem eléggé részletes és meggyőző tájékoztatás miatt — nem talált egyöntetű helyeslésre e korosztály tagjai között. Hogy a szakértelmet nélkülöző mendemondáknak elejét vegyük, kötelességünknek érezzük, hogy beszámoljunk olvasóinknak a tegnap Szegeden megtartott megyei főorvosi értekezleten elhangzottakról. Kiss Ilona, a megyei köjál járványügyi osztályának vezetője tényekkel támasztotta alá a tetanusz elleni védőoltás szükségességét. Hazánkban az elmúlt 35 év alatt 5 ezer 871 megbetegedés fordult elő, közülük 2 ezer 910 volt halálos. Az utóbbi években azonban jelentős csökkenés tapasztalható, ami a védőoltások kiterjesztésének köszönhető: az 1940. december 31. után születettek, a 45 évesnél fiatalabbak szinte valamenynyien megkapták ezt az oltást. tgv érthető, hogv mára a tetanusz az időskorúak betegségévé és egyben kedvezőtlenebb kimenetelűvé vált. Az. utóbbi tíz évben a 60 éven fölüli betegek 80 százaléka bele is halt a többnyire apró, jelentéktelennek tűnő sérülés révén szerzett fertőzésbe. (Tavaly megyénkben három ember halálát okozta a védettség hiánya.) A betegség sikeres megelőzése kizárólag a védőoltástól várható. Ügy hírlik, sokan attól tartanak, hogy a vakcinától megbetegszenek. A szakember hangsúlyozta: akár a gyerekek di-per-te oltása, ez is veszélytelen. Semmiféle mellékhatással, szövődménnyel nem jár, senki nem lehet allergiás rá. A tüszúrás helyén legfeljebb enyhe duzzanat képződhet (Ez a vakcina nem azonos azzal a szérummal, amelyet sérüléskor kap a korábban védőoltásban nem részesült beteg.) Csongrád megyében folyamatosan készül föl az egészségügyi szolgálat arra, hogy a csaknem 40 ezer 500 érintett idős ember megkapja a védőoltást. Az oltás első részét április l-jétől május 15-ig adják be a körzeti orvosok, a másodikat — egyénenként legalább négy hét várakozási idő után — május 1-jétöl június 15-ig A harmadik rész jövő év elején esedékes. A budapesti személyi nyilvántartó adatai alapján állítják össze az egészségügyi osztályok a beoltandók névsorát. Ennek alaoián ki-ki értesítést kap. melyik nap jelenjen meg körzeti orvosánál. Ha netán valaki ebbe a korosztályba tartozik, de mégsem érkezett címére „idézés", természetesen az is fölkeresheti a rendelőt és megkapja az oltást. Aki választott orvosát kéri erre, megteheti, de közölje ezt körzeti orvosával, mert a nyilvántartás az ő kötelessége. A védettséget igazoló oltási lapot a személyazonosságiban kell elhelyezni mert sérülés esetén ez nélkülözhetetlen információt nyújt a beteget ellátó orvosnak. Az idén, április 1. és június 15. között tehát tetanusz elleni védőoltásban részesülhetnek az 1916. janu ár 1. és 1925. december 31. között született, egészséges, láztalan- nők és férfiak. Az 50 és 60 év közötti korosztály 1987-ben, az 50 , évesnél fiatalabbak, a 70 éven fölüliek pedig 1988-ban kapják meg a védőoltást. A megjelenés természetesen nem kötelező, elmulasztásáért semmiféle „megtorlás" nem jár De az elmondottak alapján talán nyilvánvaló. hogy ez az intézkedés kizárólag az idős emberek érdekét. egészségük védelmét szolgálja. Félre hát az. oktalan félelmet, a kényelmességet: önmaga ellen vét. aki nem él a lehetőséggel. Ch. A. Magad uram, ha...? Áz állampolgárt kérdezik Bizony kérdezik ám. Legalábbis újabban. Például a településfejlesztési hozzájárulás. avagy — legújabb szörnyszülött szavunkkal elve — a teho kapcsán. Erről szólt a szerdán délután a Kossuth adón elhangzott Teho és a többiek című rádiójegyzet, Ordas Iván irása. Persze ez az opusz is — mint minden jó mű ebben a műfajban — voltaképpen csak ürügy volt, általánosabb természetű társadalmi anomáliákat fölvázolandó. S hogy az újkeletű tény, miszerint nálunk mostanában az állampolgárt igenis kérdezik, a lehetséges meditációk milyen végtelennek tűnő sorát is indokolja — alighanem igencsak elgondolkodtató. A jegyzetíró utazik a buszon, és hallja, miként szidja a háta mögött ülö két hölgy a tanácsot. Amely teho-ügyben kérdezett ugyan, de ők, isten látja lelküket, ettől valahogy nincsenek meghatódva. Mi több, még azt is mondják, nincs szükségük sportpályára, óvodára, iskolára vagy bölcsődére. Ez az álláspont természetesen erősen vitatható, ám a jegyzet irói oklejtes hálistennek nem el a nem valami rokonszenves „állampolgári érellenség" vezetői felsőbbrendűséget sugalló, végső soron parancsuralmi módszereket undorítóan igazolni igyekvő attitűdjével. Hanem inkább tovább gömbölyít,ja a teho-fonalal. Elmondja például. hogy a franciaországi, egyébként kommunista, városi vezetéssel rendelkező Besanconban az illetékesek egyszerűen meg sem tudnak mozdulni permanens kérdezősködés nélkül. Félreértések elkerülése végett: nem egymást vagy a felsőbb hatalmakat — az állampolgárokat — kérdezgetik állandóan. Az állampolgárok meg. mit tesz isten, nemcsak örülnek ennek, de még természetesnek is veszik. Aki azt hiszi, e jelenség a nyugati világ fondorlatos áldemokráciájának holmi sötét polgári trükkje, ajánlom, ne rádiójegyzetet hallgasson, hanem inkább járjon kicsit többet autóbuszon vagy villamoson. Garantálom, hogy komoly meglepetések érik. Ki kellene végre találni itt, nálunk a véleménykérés elevenebb formáit — jegyzi meg (egyik) sommázatként Ordas Iván. Hogy mennyire igaza van, annak bizonyítására engedtessek meg most — a jegyzet igen meggyőző, logikus, tiszta eszmeiségü és kitűnően felépített okozali rendszere helyett — egy réges-régi fővárosi példa: bizonyára sökan emlékeznek meg. valaha villamos járt a Rákóczi úton. Vita (lakossági) kezdődött arról, maradjon-e ott villamos vagy sem. Jól emlékszem, feltűnően sokan írták-mondták, hogy maradjon. Ezek után a vitát lezárták, és a villamost megszüntették. Pássz. Tudom én, nemhogy egyetlen árva, alig tízperces rádiójegyzet, de az egész magyar tömegkommunikáció sem képes arra, hogy az erre hivatottak helyett a jól megkérdezett állampolgárok feltehetően igen sokat javuló közérzetét, megteremtse. Ordas Iván legvégül a jó öreg G. B. Shaw-hu/. fordul segítségért, kitől a híres mondás származik: „sohasem szabad figyelmen kívül hagyni azok véleményét, akik hallgatnak". Persze az világos, hogy végső megoldás gyanánt ő sem a néhai nagy aforizmagyártótól vár intézkedést. Mert hogy ilyesmi mennyire kellene, arra egy magyar író, Rákosy Gergely egyik címe is bizonyíték: Általában hallgatunk. Am szerencsére nem mindig. Itt kéne kezdeni. Domonkos László F.-ék az utolsó fillérjüket, s a távoli rokonoktól fölvehető kölcsönöket is összeseportok, mire a lakáscsere Végére jutottak. Aztán olt álltuk a nagyobbik szoba közepén, s meglátták, amit addig nem Hogy a plafon fehérje foltos, a sarkoknál füstlerakódás szürkíti a falakat, az ajtókról pattogzik a festés és ahol a padlószőn.vegen kakaófolt éktelenkedik. pont oda nem akarták a szekrényt tenni A konyhában a linóleum, a fürdőszobában a csempek is megértek a fiatalításra, de hát a ..nincs miből" nauv úr! Az. hogy még a beköltözés előtt megbízzanak hozzáértő mestereket a lakás felújításéval, szóba sem jöhetett, hát maradtak a spóroíósabb megoldásnál. Oszd meg és uralkodj rajta — azaz aprózd el a munkát és végezd el magad — így szólt a lecke és F.-ék heteken, hónapokon át va< kartak, csiszoltak, pemzljztek, sikáltak, ismerőseik nem kis meglepetésére. A baráti társaságban nem úgv ismerték őket. mint akiknek anyagi gondjaik volnának, de úgv sem, mint akik a maguk kez.emunká.jál is befogjak. csak hogv pár száz forintot megmentsenek ..Do hál itt o-r tízezer forintról volt szó" — mentegetőzött F.-né. ha barátai értetlenkedve hallgatták: neki most haza kell mennie, mert két ajtó festésével ma még adós magának. ' Nagyon belefáradtak. Dersze. hogv bele. De festéket, ecseteket, csempét és új linót is számítva negyedanunyiból megúsztak az egészet. mintha hidegburkolót, mázolót. tapétázómeste-t kellett volna kerülgetniük, végére úgv belejöttek, hogv a következő nyáron a szüleik konyhafestéséhez sem hívtak kisiparost és F félig tréfásan, de félig' komolyan azzal kezdett el példálózni. hogv néev hétvégén a fizetése dupláját is megkereshetné. Sz.. aki a házilagos lakásfelújításnak a leghevesebb ellenzője az ismeretségi körben, azzal érvel mindig, hogv mire a szükséges szerszámokat. eszközüket megvenné, fölhajtaná az éppen nem mindig kapható anyagokat, már nem is biztos, hogy olcsóbban jön ki. „Tudod te, mibe kerül egy meszelő? Egy széles ecset? Mennyi fehér diszperzitet szív be egy száraz és korábban színes falfelület. Hogv milyen nehéz laikusként a kívánt árnyalatot kikeverni? Es hol a budai földed, fogy e| az utolsó négyzetméternél, hol a ragasztóba köt bele menthetetlenül a kél napi keresetedért vell ecset ... Egyszer próbáltam — soha löbbet. Azóta olvan túlmunkát vállalok, amihez értek és megfizetem belőle az iparost " P.-éknek sürgős volt a beköltözés — a régi lakásukba költözött az új előző gazdája —, s a bútoraikat garázsban, nagymamánál kellelt tárolniuk — hát fölkérték a többek szerint is szépen dolgozó mestert, vállalná el a lakás festését, mázolását Hogy az árajánlat 24 ezerről regélt, az kicsit szíven ütötte őket. de az ügy nem türt halasztást, így. legombolták kettejük kéthavi jövedelmét. A konyhai festék a negyedik héten kezdett löloat i togzuni, az előszobai csak két hónap múlva P.-né ket napig gyűjtölte a lelkierőt és két éjszaka zsebkendőjebe a könnyeit, aztán csak fölhívta telefonon a mestert (A személyes találkozáshoz legalább egy hét felkészülési időre lett volna szüksége.) Az illetőt nem véletlenii) ajánlgatták az ismerősök, igen megértőnek, s a szépséghibák javítására készségesnek mutatkozott. Már másnap helyszíni szemlét tartott, szakszerű magyarázatát adta'a festékhullásnak. s ígérte, ha harmadnapig kiürítik a konyhát, leszedik az előszobafnlat és szekrényeket, ö jön, s magalizelte tapétával ingyen. bérmentve kárpótolja P.-éket. Arról nem esett szó, hogy P.-né újabb két éjszakás le. kj- és elrámolási hadműveletéért, s a tapétázás utáni be-, rá- es felhelyezési munkálatokért minémü fájdalomdíjat tartana a mester ildomosnak. De igazság szerint P.-nének eg.v efféle lehetőség eszébe sem jutott, örült, hogy fellélegezhet végre. Arra gondolni sem mer, hogy viselkedik majd a fehér tapéta a gázfűtésű, gőzzel gyakran telített konyhában. T.-ék még nem döntöttek, melyik megoldás melleit voksoljanak. Nekik ugyanis még nincs lakásuk, s a szerződés szerint az albérleti szobát a házinéninek kell festenie. Pálfy- Katalin Statisztikai felmérés A Központi Statisztikai Hivatal márciusban széles körű felmérést kezd a lakosság időfelhasználásáról, életmódjáról. A kérdező biztosok mintegy nyolcezer családot keresnek fel, mindenütt négy alkalommal részletesen feljegyzik, hogy az egyes családtagok az előző napot mivel töltötték. Ennek alapján a statisztikusok olyan időmérleget állítanak össze, amely részletesen tartalmazza a magyar társadalom tagjainak időfelhasználását, azt, hogy mennyi időt töltőnek munkával, illetve mire fordítják szabadidejüket. A felmérés kitér a családi munkaszervezésre, a család gazdálkodási szokásaira, s a fogyasztás struktúrájára A felmérés során választ kérnek arra is, milyenek az étkezési szokások, ho-, gyan alakulnak a rokoni és a társas kapcsolatok, milyen gyakran utaznak a megkérdezettek. milyenek üdülési szokásaik. Az anyagfelvétel során információkat gyűjtenek a lakásviszonyokról, a lakókörnyezetről, valamint a vagyoni helyzetről is. Mivel a legutóbbi statisztikai felmérést az időfelhasználásra, életmódra vonatkozóan a KSH a hetvenes évek második felében végezte, a jelenlegi adatok jó összehasonlítási alapot nyújtanak arra, hogyan befolyásolták az emberek életét a legutóbbi évtized társadalmi-gazdasági változásai