Délmagyarország, 1986. február (76. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-17 / 40. szám

2 Hétfő, 1986. február 17. Befejeződött a magyar szakszervezetek XXV. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról.) közvetítsék: miképp alakulnak a gazdálkodás általános körülményei. Például az árfolyam, a kamatláb és az adókulcsok érzékeltessék azt, hogy mennyiért tudjuk megvásárolni az olajat és a kávét, illetőleg eladni a húst, a hengereltárut vagy a szerszámgépeket; milyen föltételekkel juthatunk hozzá a gazdaság működéséhez szükséges hitelekhez a nemzetközi pénzpiacokon; mennyi támogatást kell a nehéz helyzetbe jutott ágazatoknak és vállalatoknak adni, s nem utolsósorban, hogy mennyit kell fordítanunk a közösségi fogyasztásra. Mindazonáltal — a kapott észrevételekre figyelve — a VII. ötéves terv alapján a szabályozókat kiszámíthatóbbá tesszük, javítjuk azokat, hogy jobban szolgálják a kibontakozást. A szabályozók szerepe, mértékrendszere önmagában is fontos — tért ki rá a miniszterelnök-helyettes —, ám ne feledjük: az intenzív fejlődés követelményei nagyok és a jövedelem a termelésből keletkezik. A mozgásteret tehát elsősorban maguk a vállalatok tágíthatják. Jobb együttműködést A vállalati középtávú tervek készítése kedvező lehetőséget kínál arra is, hogy néhány — ha szabad igy mondani: a gazdálkodas kultúráját és etikáját érintő — kérdésre új választ keressünk. A mai vita szellemében valóban érdemes közösen elgondolkodnunk azon, hogy a gazdálkodó szervezetek miért nem használják ki az együttműködés adta lehetőségeket. miközben pedig termelésük, kivitelük, fejlesztésük nagyon is, és egyre jobban egymásra épül? Miért oly ritkaság az tervgazdálkodásunk viszonyai között, hogy a különböző vállalatok és szövetkezetek vezetése és dolgozókollektívái — s bennük a szocialista brigádok — 'jó együttműködésben oldjanak meg közös érdekű feladatokat? Ez feltehetően azért van igy, mert nem ismerik eléggé egymás munkáját, gondjait és lehetőségeit, mert sokkal igényesebbek vevőként, mint eladóként, s mert nem ismerik fel, vagy ha felismerik — olykor a szabályozás korlátai folytán — nem tudják jól érvényesíteni valódi közös érdekeiket. A jövőnek itt a vitában is sürgetett feladata, hogy a gazdálkodó szervezetek közötti eredményes együttműködés, a megbizható társ- és érdekkapcsolatok rendszerré váljanak. Például olyan módon, hogy javítják az egymás számára gyártott termékek minőségét, keresik a fejlesztés közös lehetőségeit, együttesen vesznek részt az exportképes termelés bővítését szolgáló pályázatokon, mindkét fél számára előnyös ár- és szállítási feltételekre törekednek. Mi azon leszünk, hogy a szabályozó rendszer a hosszabb távú gazdálkodási felfogást, az együttes anyagi és szellemi gyarapodást és a tartós kapcsolatokat erősítse. Jó lenne, ha az ilyen irányú együttműködés az érdekképviseleti szervek által felkarolt mozgalommá válna. — Vegezetül hadd szóljak a SZOT és a kormány közötti együttműködés elmélyítésére irányuló elgondolásainkról. A kormányzati munka továbbfejlesztése keretében kapcsolatainkat több új elemmel kivánjuk gazdagítani, különösen a következőkben. — Az a szándékunk, hogy jövőbeli tanácskozásainkon még több gazdaságpolitikai kulcskérdést és hosszú távú fejlesztési elgondolást tűz. zünk napirendre, például a termelés fejlesztésének stratégiai irányairól, a távlati bérpolitikáról, a szociális ir.tezmények és ellátások távlati fejlesztéséről, avagy az oktatás, a képzés és a foglalkoztatás átfogó feladatairól. A legközelebbi megbeszéléseinken megtárgyaljuk majd. hogy a szakszervezeti kongresszus határozatában foglalt javaslatok milyen módon valósíthatók meg, s azok miként illeszthetők be az éves, a középtávú és a hosszú távú terveinkbe. Közös akarattal A várakozásnak és az itt elhangzott javaslatoknak eleget téve, mi is tájékoztatást kívánunk adni a SZOT és a kormány képviselőinek megbeszéléseiről, a döntésekről. Arról is, hogy milyen alternatív megoldásokról esett szó. milyen alapon sikerült, avagy miben és miért nem sikerült megállapodnunk egymással. Ez segíteni fogja a célok és a feladatok jobb megértését, a döntések indítékainak és feltételeinek megismerését. Ezek a kormány szándékai, s meggyőződesünk, hogy a határozathozatal után elmondhatjuk: ezek közösek! A Magyar Népköztársaság Kormánya nevében, elkötelezett mozgalmi munkájukban kívánok új, hasznos erőfeszítéseket, sok sikert! Érezzék, hogy mindebben szaktársaiknak és egész társadalmunknak a biztatása és megbecsülése támogatja önöket — mondotta végezetül a Minisztertanács elnökhelyettese. A szakszervezetek tisztségviselői Élénk vita A szombati és vasárnapi vitában 45-en kaptak szót. Hasznos javaslatokkal segítették a kongresszus munkáját. A fölszólalók között kapott szót megyénk képviseletében Juhász Petemé, a Szegedi Ruhagyár szb-titkára szerint nemcsak a ruházati iparban, hanem a népgazdaság más területein sincs kellőképpen megbecsülve a nök munkája. A nőket foglalkoztató vállalatok igyekeznek mind többet vállalni azokból a gondokból, amelyek a többgyerekesekre, a csonka családokra, az alacsony nyugdíjból élőkre hárulnak. Egyre költségesebb azonban a gyermekintézmények, az üdülők, az üzemétkeztetés fenntartása, s ezek finanszírozására szűkösek a vállalati szociális alapok. Mint mondotta: szükséges megváltoztatni az alapok képzésének jelenlegi módszerét, hogy a vállalatok a rászorultság arányában biztosithassanak ilyen forrásokat. Kovács Lajos, a MEDOSZ Csongrád Megyei Bizottságának titkára kedvezőnek értékelte, hogy megyéjében az új vállalatirányítási formák és a szakszervezeti szervek jól megférnek egymás mellett, bár a viszonyukat szabályozó jogszabályok hiányosak, s a munkában bizonyos átfedések is tapasztalhatók. A jó munkakapcsolatok azért lehetségesek — mondotta —, mert sehol sem a jogszabályok betű szerinti értelmezésén vitatkoznak, hanem a közösség érdekeit szem előtt tartva, az együttes célok megvalósításán dolgoznak. Gáspár Sándor összefoglalója Ezután Gáspár Sándor összefoglalta a vitában elhangzottakat. A SZOT elnöke a tanácskozás munkáját értékelve rámutatott, hogy a kongreszszus elvégezte azt, amire hivatott volt. — A küldöttek magas fokú felelősségtudatról tettek tanúságot, hozzászólásaikban kitértek a tagság gondjaira és ismertették a dolgozók törekvéseit is — mondotta. Több épitő bírálat is elhangzott, és sokan tettek javaslatokat a nehézségek leküzdésére A hozzászólásokból is kitűnt, hogy csak közös erőfeszítéssel tudunk gondjainkon túljutni; minden erőnket, össze kell fogni ahhoz, hogy az ország gazdasági erejét növelve kielégíthessük a dolgozók itt is sokféleképpen megfogalmazott jogos igényeit. A felszólalók jóváhagyták és kiegészítették a kongresszusi dokumentumokban megjelölt fő feladatokat, amelyek végrehajtása segíti népünk gyorsabb előrehaladását, a dolgozók életés munkakörülményeinek további javítását. Kiemelte: a kongresszus egyértelműen és világosan megfogalmazta a magyar szakszervezetek szerepét társadalmunkban, s arra is választ adott, hogy a szervezett dolgozók milyen célokat támogatnak. A magyar szakszervezetek hivatásuknak és rendeltetésüknek megfelelően támogatják a társadalmilag hasznos kezdeményezéseket, mindazokat a törekvéseket, amelyek szocialista céljaink elérését vagy közelítését szolgálják, s lehetővé teszik, hogy életünk szebb, boldogabb és teljesebb legyen. Támogatják szocialista elveink érvényesítését a gyakorlatban, tevékenyen részt vesznek mindazoknak a feladatoknak a megoldásában, amelyeknek célja hazánk gazdasági erejének növelése, mert csak az együttes erőfeszítések eredményeként bővülhetnek lehetőségeink a reális igények kielégítésére Mint mondotta, a felszólalók sok összefüggésben tették szóvá az életszínvonal javításával kapcsolatos tennivalókat, s helyes, hogy a szakszervezetek akkor is támogatják a dolgozóknak az életkörülményeik javítására vonatkozó igényeit, ha azok maradéktalan kielégítésére a közeljövőben nem lesz lehetőség. A jövőbeni igényeket ugyanis már most számba kell vennünk, s arra kell törekednünk, hogy amint erre országunk anyagi lehetőségei módot adnak, azok közül mind többet valóra váltsunk A kongresszus zárt ülésen megválasztotta a Szakszervezetek Országos Tanácsát és a Számvizsgáló bizottságot Mindkét újonnan választott testület megtartotta alakuló ülését. A Szakszervezetek Országos Tanácsa megválasztotta elnökségét, titkárságát, vezető tisztségviselőit. és kinevezte, illetve megerősítette a SZOT osztály-- és intézményvezetőket. A Számvizsgáló Bizottság megválasztotta elnökét és titkárát. A kongresszus plenáris ülésén Martos Istvánná, a Szavazatszedő Bizottság elnöke ismertette a választások eredményét. A SZOT ELNÖKSÉGE ELNÖK. Gáspár Sándor ALELNÖKÖK Földvári Aladár, Gál László, Ligeti László, Palotai Károly, dr. Prieszol Olga FŐTITKÁR Baranyai Tibor TITKÁROK Kósáné dr. Kovács Magda, dr. Nagy Sándor, Sólyom Ferenc. Szlovatsik Károly, Virizlay Gyula TAGJAI Balogh Károlyné, az Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezetének fótitkára; Básti János, a Szakszervezetek BorsodAbaúj-Zemplén Megyei Tanácsának vezető titkára; Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának nyugalmazott elnöke, a KB tagja, Czerván Mártonná dr., a Ruházatipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára. Csikós Pál, a Bőripari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, Dajka Ferenc, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára; dr. Dobi Ferenc, a Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezetének főtitkára; Fodor László, a Népszava főszerkesztője; dr. Fiizi István, az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének főtitkára; Gricserné Heszky Enikő, a Postások Szakszervezetének főtitkára; Gyöngyösi István, az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára; Herczeg Károly, a Vas-, Fém- és Villamosenergiaipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára; Koszorús Ferenc, a Vasutasok Szakszervezetének főtitkára; Kovács Károly, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának vezető titkára; Kovács László, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára; Lux János, a Nyomda-, a Papiriparipar, a Sajtó és a Könyvkiadás Szakszervezetének fótitkára; dr. Martos Istvánná, a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára; Moldován Gyula, a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezetének főtitkára; dr. Sali Ferenc, a Helyiipari és Városgazdálkodási Dolgozók Szakszervezetének főtitkára; Simó Tibor, a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének főtitkára; dr. Szabó Endre, a Közalkalmazottak Szakszervezetének főtitkára; Vas János, a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára; dr. Voksán József, a Pedagógusok Szakszervezetének főtitkára. A SZAKSZERVEZETEK ORSZÁGOS TANÁCSA TITKÁRSÁGA: Gáspár Sándor, a SZOT elnöke; Baranyai Tibor, a SZOT főtitkára. SZOT-TITKAROK: Kósáné dr. Kovács Magda, dr. Nagy Sándor, Sólyom Ferenc, Szlovatsik Károly, Virizlay Gyula,, Nyitrai István, a SZOT Szervezési és Káderosztály vezetője; Fodor László, a Népszava főszerkesztője. A Szakszervezetek Országos Tanácsa mellett működő munkabizottságok vezetőit a SZOT következő ülésén választják meg. A SZAKSZERVEZETEK ORSZÁGOS TANÁCSA OSZTALYÉS INTÉZMÉNYVEZETŐI: A Szervezési és Káderosztály vezetője: Nyitrai István A • Közgazdasági és Eletszinvonal-politikai Osztály vezetője: dr. Halmos Csaba. A Munkavédelmi, Társadalombiztosítási és Egészségügyi Osztály vezetője: FőcZe -Lajos. A Kulturális, Agitációs és Propagandaosztály vezetője: Roland Ferenc. A Testnevelési és Sportosztály vezetője: dr. Eperjesi László. A Folyóiratok Szerkesztősége vezetője: dr. Siklós János. A Nemzetközi Kapcsolatok Osztályának vezetője: Baranyai Gézáné. A Pénzügyi és Gazdasági Osztály vezetője: Pintér György. Az Elnökségi és Jogi Osztály vezetője: dr. Zsiga László. Az Üdülési és Szanatóriumi Főigazgatóság főigazgatója: Kovács István. A SZOT Központi Iskola igazgatója: Kohári József. A Szakszervezetek Elméleti Kutató Intézetének igazgatója: Búza Márton. A Népszava főszerkesztője: Fodor László. A SZÁMVIZSGÁLÓ BIZOTTSÁG: Elnöke: Biszku Béla. Titkára: Pandurovics József. • Gáspár Sándor bejelentette, hogy a Népköztársaság Elnöki- Tanácsa Gál Lászlónak, több évtizedes, eredményes munkásságáért, nyugállományba vonulása alkalmából a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét adományozta. Méltatta a SZOT volt titkárának értékes munkásságát, majd átadta a kitüntetést Gál Lászlónak. Baranyai Tibor elnöki zárszavában hangsúlyozta a szakszervezeti mozgalom nagy felelősségét a közösen vállalt feladatok végrehajtásában; a népgazdaság további fejlesztésében, a dolgozók életszínvonalának javításában, mindannak a célnak az elérésében, amit a magyar szakszervezetek XXV. kongresszusa kijelölt, megerősített. A kongresszus az Internacionálé hangjaival ért véget. Gáspár Sándor szólt a szervezett dolgozók előtt álló gazdasági feladatokról, a VII. ötéves terv céljairól is. Mint mondotta, a magyar szakszervezeti mozgalom óriási erőt jelent e célok megvalósításában. A szakszervezetek a maguk eszközeivel közreműködhetnek abban, hogy minden munkahelyen a korábbiaknál jobban használják ki meglevő lehetőségeiket. A fegyelmezett munkát mindenhol meg kell követelniük, de arra is figyelmet kell fordítaniuk, hogy a jól szervezett munka feltételei is biztosítottak legyenek. A VII. ötéves terv meghatározza egész nemzetünk további sorsát — mondotta —. s a terv megvalósítása mindenekelőtt a szervezett dolgozók millióinak munkáján, helytállásán múlik. Ezt követően a kongreszszus a határozati javaslatról szavazott, s azt 21 ellenszavazattal és ugyancsak 21 tartózkodással elfogadta. A Szakszervezetek Országos Tanácsa, továbbá a Számvizsgáló Bizottság jelentését, az ezekhez kapcsolódó beszámolókat, a vitában elhangzottakra adott választ, valamint az alapszabály módosítására vonatkozó előterjesztést a kongresszus egyhangúlag elfogadta Kongresszusi jegyzet Séta a székházban Szombat délelőtt 10 óra. A kongresszusi programban ez áll: „8,30—10,30: a vita folytatása". Ami viszont nem nyomtatható egy tájékoztatóra — a földszinten könyveket kínál a Népszava Kiadó alkalmi butikja, kongresszusi bélyegzést hirdet a bélyeggyűjtők standja, televíziósok, rádiósok készülnek a szünetben esedékes, ki tudja hanyadik interjúra. A második emelet pedig kettéosztva — függönyök mögött tucatnyi nyelven követik a tolmácsok a hozzászólásokat, a büfék előtt meghívottak, újságírók, alkalmi riportalanyok a pénteki eseményeket elemzik. Bár a monitorokon zajló program a meghívottak termében is illő csöndet parancsolt, Sebők Jánossal és Horváth Károllyal, a Csongrád megyei SZMT titkáraival sikerült összefoglalni a témák újdonságait. „A felszólalásokból kitűnik, ma már valamennyi ágazati szakszervezetünkben felismerték, a dolgozók nemcsak a munkaidő nyolc órájában várnak segítséget, támogatást a szakszervezettől, vagyis alaposan felértékelődött a lakóhelyi munka. Ez persze a különböző társadalmi szervek nagyobb összefogását is igényli, s így mindjárt eljutunk egy újabb fogalomhoz, az érdekek egyeztetéséhez. Ez éppúgy felbukkant több hozzászólásban, mint a nehezedő életviszonyokból fakadó gondjaink. Csak egy példa: többen is hivatkoztak értékrendjeink zavaraira. a főmunkaidő és a gmk közti anyagi ellentétekre, a nagyobb tudás, szakértelem megbecsülésének hiányára." — összegzett néhány gondolatot Sebők János. Horváth Károlyt már a folyosón az ifjúsági tanácsokról, tagozatokról kérdeztem. Állásfoglalás már született, a leendő jogkörök. hatáskörök azonban még nem tisztázottak. A központi vezetőségek ajánlásai alapján majd a kongresszust követően indulhat meg a konkrétabb szervezés" — kapom a választ. A kérdés szombaton kérdés is maradt, hiszen a szünetben pillanatok alatt megteltek az előcsarnokok, s miközben fogyott az üdítő, a kávé, szegedi arcokat kutattam a három emeletnyi tömegben. A bányászküldöttek egyenruhás sorfala mögött aztán néhány mondatnyi véleményt engedett az idő. „Máris érezhető, hogy az alapszervezetekben elhangzott vélemények itt. a szakszervezet legmagasabb fórumán is tükröződnek, a helyi, ágazati problémák eljutottak a kongresszusra. Így, a valós gondokat ismerve reálisabban tervezhetünk majd, — összegezte tapasztalatait Ágoston József, az szmt vezető titkára. „Érdekképviselet, érdekegyeztetés, érdekvédelem" — hallom a szünet utáni hozzászólóktól is. S ekkor egy, számomra még újnak hangzó fogalom Pécsi Ildikótól, aki a művészek szakszervezetének képviseletében kapott szót — értékcentrikus érdekvédelem. Egy példával így magyarázza: ..Legfőbb érték az ember" — olvashatta egykor a Nemzeti Színház falára kitett táblán. Aztán egy kollégájától hallhatta a módosított igazságot: „Legfőbb érték némely ember!" Taps a teremben, taps a sajtó-szobában is. Ezek szerint a színészek képviselője nemcsak érthetően, de sokak nevében fogalmazott. Hétfőtől a szakszervezeti munka hétköznapjain, a panaszok, követelések meghallgatásakor, a jutalmak kiosztásakor nem árt ezen is elgondolkodni. Bátyi Zoltán