Délmagyarország, 1986. február (76. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-14 / 38. szám

5 Péntek, 1986. február 14. Hair-háttér Sokáig az operatársulat kiváltságának számított a többes szereposztás,, utóbb azonban él vele a próza is. Kivált a musicalekben, ahol az énekesi teljesítmény se lebecsülendő, ellenkezőleg:, részint biztonságosabbá tehető egy produkció, ha lereked valaki, ött a másik; részint meg lehetőség, nemes verseny a társulaton belül, kinek-kinek művészi képességei igazolására. A Hairben egyébiránt sok az énekelni való, jóval tóbb a szokásosnál, ráadásul az előadás sikere hosszabb szériát enged sejtetni, ezérü aztán megnyugtató . tudat; ha a fontosabb szerepekben új arcokat látni. Szerdán este Bergert Turpinszky Béla, Claude-ot Bognár Zsolt, Sheilát Vásári Mónika, Crissyt Tilless Éva énekeltejátszta. Az előadás — mint arról a premiert követően beszámoltunk — háborúellenes demonstráció, az egyetemes békevágy kifejezője, s mint ilyenen, szorgalmasan gyűjtik az aláírásokat, kint az előcsarnokban, immár az Országos Beketanács egyetértő, buzdító támogatásával. A produkció eszmei sugallatát fogalmazza meg Claude,, kétszer is elhangzik: „Miért születtem? Hogy öljek vagyi engem öljének? Miért élünk? Hogy életet adjunk, vagy elvegyük mások életét?" Az élet értelmét sarkosan firtató alternatívák közül azonban az első nem egészen pontos — mármint a második logikája szerint nem. A második ugyanis a születés, az életteremtés misztériumát állítja szembe az élet erőszakos megszüntetésével, evégből az elsői kérdesre nem igazán alternatív a „választék", minthogy az „ölni vagy engem ölni" gyakorlatilag ugyanazt a gyilkolást jelenti. Helyesebbnek tűnne tehát: „Miért születtem? Hogy gyilkol jak vagy gyilkosságot akadá' lyozzak meg?" (természetesen bármely szihonimával). Vagy pedig a két kérdést imigyen összevonni: „Miért születtem? Hogy öljek vagy, életet adjak? Miért élünk? Hogy engem öljenek vagy elvegyem mások életét?" A premisszák egyszerű cseréjéről van szó, így kívánja a logika tudománya mellett — az előadás eszmeisége. Ami pedig az új szereplöket illeti érdekes összevetésre kínáltak lehetőséget (persze az azonos rendezői koncepción belül). Turpinszky Bergerje morCabb, szőrösebb. fésületlenebb külseje dacára is kevésbé rusztikus figura, mint Kőszegi Akos volt; simulékonyabb, játékosabb annál. Bognár Zsolt Glaude-ja viszont valamivel keményebb, kopogósabb Jakab Tamásénál. így ez a két férfifőszerep a kontrasztok helyeit az összetartozás szálait erősítette a darabban. Mindketten jól énekelnek, s ugyanez vonatkozik Vásári Mónika Sheilájára, meg Tilless Éva Crissyjére is, ámbátor az ő szerepjátékuk haloványabb, vérszegényebb premiertársaikénál. öszszességében: a másik HairT rel sem kell pironkodnia a színháznak. Van benne spiritusz, ugyanúgy erénye a csapatmunka, miként ez fő jellemzője az egész szegedi Hair-vállalkozásnak. N. I. Vegyes vállalat Vegyes vállalatot alapított a Pest Megyei Műanyagipari Vállalat, a Chemolimpex és az NSZK-beli BASF cég. A megállapodás szerint különleges műanyag — poliuretán — hazai gyártására rendezkednek be. A százmillió forint beruházást igénylő vállalkozáshoz a Pemü épített Solymáron egy új üzemet, a BASF pedig a technológiát és a berendezéseket adja. Mindkét fél jól jár: a magyar vállalat korszerű kémiai gyártási technológiához jut, a BASF pedig piaci, lehetőségeinek kiterjesztését reméli az együttműködéstől. A poliuretán egy speciális, szinte univerzális műanyag, többi között alkalmas hószigetelésre, cipőtalpnak, Ikarus buszokhoz lökhárítónak, üléspárnának stb. Hazai gyártásának híján eddig évente 25 millió márka értékűt importáltunk belőle. Az alapanyagot ugyan a solymári üzem is importálja majd, de a valutakiadás jelentős részét késztermékimporttal ellentételezni tudja. A piacot a BASF biztosítja: a BMW, a Volkswagen és a Volvo autógyár vásárol majd a közvetítésével solymári műanyagot személygépkocsi belső biztonsági elemek, kormánybevonat, üléspárnázat készítéséhez. Az új gyárban már megkezdődött a technológiai szerelés. Előreláthatólag áprilisban indul a termelés. Az első hazai megrendelő éppen a Pemü, ahol ruganyos járást biztosító, habkönnyű cipőtalpak készülnek poliuretánból. Szintén vevő a Hajdúsági Iparművek. Itt a Lehel hűtőszekrény szigeteléséhez használják föl a vegyes vállalatnál gyártott sokoldalú műanyagot. Pályázati felhívás — tiszthelyettesi iskolára A Magyar Néphadsereg várja, olyan fiatal férfiak jelentkezését, akik néphad-i seregünk tiszthelyettesei kívánnak lenni. A pályázók felvételüket kérhetik: Az ország különböző helyőrségeiben működő tiszthelyettes iskolákra, ahol gépesített lövész, harckocsizó, csapatfelderítő, repülő-műszaki (sárkányhajtómü-, fedélzeti műszer-, rádió-, fegyvertechnikai), rakéta, tüzér, légvédelmi rakéta, légvédelmi tüzér, lokátortechnikai, híradó, rádióelektronikai, rádiófelderítő, műszaki, vegyvédelmi, fegyverzeti, harc- és gépjárműtechnikai, hadtáp (ruházati, üzemanyagos; szállító, egészségügyi), elhelyezési, ügyviteli szakokon folyik a parancsnoki valamint a technikai, vagy gazdálkodási beosztású tiszthelyettesek képzése. A képzés rendje: a középiskolai végzettségűek és a szakmunkások részére a tanulmányi idő- egy, kettő, (kivételes esetben három) év, a tanév kezdete: szeptember 1. Egyéves időtartamú a középiskolai végzettségűek és a katonai szakkal megegyező szakmunkás végzettségűek képzése. Kétéves időtartamú a katonai szaktól eltérő szakmunkás végzettségűek képzése, akik — egyidejűleg — a katonai szakképzettséggel megegyező szakmunkásképesítést, vagy az ahhoz szükségen szakmai gyakorlatot is megszerezhetik A tiszthelyettes-iskolák hallgatói teljes és ingyenes (elhelyezés, étkezés, ruházat, tanszer, egészségügyi, kulturális és sport) ellátásban részesülnek, illetményt és — eredményüktől függően tanulmányi pótlékot kapnák. Az egy-, illetve kétéves tanulmányaikat eredménye-/ sen befejezők hivátásol tiszthelyettesi rendfokozatban kezdik meg szolgálatukat a Magyar Néphadsereg csapatainál. A kétéves tiszthelyettesi iskolát eredményesen végzők a második évben jelentkezhetnek további egyéves képzésre. A harmadik évfolyamon tiszthelyettesi ellátmánnyal és illetménnyel folytatják tanulmányaikat, majd ered» menyes érettségi vizsga után magasabb rendfokozattal kerülnek első tiszthelyettesi beosztásukba. A hivatásos tiszthelyettesek egyéb kedvezmények mellett szolgálati lakásra, kedvezményes utazásra és üdülésre, kiemelt egészségügyi ellátásra, betegség esetén teljes fizetésre jogosultak. A jelentkezés feltételei: magyar állampolgárság, feddhetetlen előélet és erkölcsi-politikai megbízhatóság, hivatásos katonai szolgálatra való egészségi alkalmasság és alkati rátermettség, általános —• vagy ennél magasabb — iskolai végzettség, 17—23 év közötti életkor. A jelentkezés rendje: a pályázók részletes felvilágosítást és jelentkezési lapot a megyei hadkiegészítési és területvédelmi parancsnokság személyügyi (iskoláztatási) osztályán, a tanulók iskolájuk igazgatójától, a sorkatonák parancsnokaiktól szerezhetik be és kitöltése után ugyanott adjak le. Pályázati határidő: a jelentkezési okmányok beérkezése az illetékes megyei hadkiegészítési és területvédelmi parancsnokságra március 15. Groteszk, igaz, elegáns A kongresszusi központ gyönyörű. A fenti, tovább már alig egyszerűsíthető kijelentés mögött, remélem, csak az nem vehet észre egyfajta mögöttes, ennél jóval bonyolultabb tartalmi lényeget, akinek nincs fogalma az elegancia kifinomult, ha úgy tetszik, artisztikusabb formáiról. Mert a kongresszusi központ pazarul nagyvonalú, Ízléses dekorativitása — olyan, akár egy gyönyörű, angolszász típusú nő — például igen koncentráltan felmutatja azt is, hogy egy olyan súlyú-nagyságrendű eseményt, mint a magyar nemzeti filmfesztivált, az immáron tizennyolcadik alkalommal megtartott Magyar Játékfilmszemlét tulajdonképpen csakis ilyen környezetben illik és lehet megrendezni. (A korábbi évek budapesti helyszíne, a Vörös Csillag mozi, már csak az óriási tömeg miatt sem mérhető az ideihez. Noha tömeg most is volt jócskán. Csakhogy így — micsoda különbség!) Különbségek és méltónak vagy méltatlannak tartható jelenségek persze a kínálatban is akadtak. Sőt: kizárólag ilyesmiket lelhetett föl a bár roppant előkelő, de néhány alkalmazottjának színvonalát illetően a régi jó magyar vendéglátó-ipari nívót is szívósan fenntartó Hotel Novotelben öt napon át tartózkodó megfigyelő. Az idei játékfilmszemlén, Kőhalmi Ferenc filmfőigazgató majdnem egy héttel korábban elhangzott „beharangozója" szerint, a mai magyar filmművészet „második csapatának" műveivel állt a döbbenetes érdeklődéssel figyelő, a szó szoros értelmében hazai filmművészetünk mostani tájképébe seregnyi erővel bevonult nagyvilág előtt, A „nagy öregek", Jancsó Miklós. Kovács András, Fábri Zoltán, Makk Károly, Szabó István és a többiek — csak a kongresszusi központ csillogó-villogó folyosóin, a büfében és a Pátria-terem nézőterén tűntek föl olykor, és nem műveikkel, a vásznon. (A szombati nyitó díszelőadás megindító aktusa volt, amikor az életművek díjazásakor valamennyien egy sorban álltak a színpadon, a hófehér vászon előtt — ilyesmit sem igen lehetett eddig látni.) Az első kérdés imígyen az lehetne, hogy eme „második, garnitúra" (voltaképpen ez is csak hiányosan sorakozott föl) valójában miként is felelhetett meg a méltó folytatást kövelelő nagy elődök munkáinak, filmművészetünk európai rangjának, mennyiben közelített hozzájuk és mennyire, hogyan, milyen iránybq. távolodott el tőlük stb. Ám ez a kérdés nem kérdés, pontosabban nem jól feltett kérdés. Mert amit a szemle tendenciákban fölmutatott, a dolgok szerves összefüggése folytán Gondolatok a játékfilmszemléről „Az erdőszélen lopva róka jár / s csapás végén havas bozótba fordul..." — a februári szám nyitóverse (Aprily Lajos: Hóban) már a tovatűnő tél szépségét idézi. Ugyanez a hangulat arad Bornemisza Endre verseiből (A Szabadság-hegy oldalában; Tél végi utazás). Bálint Tibor karcolatának (A tavasz üzenete) hóembere is hiába álmodozik a hóvitézek öröklétéről — az első langyos fuvallat összeroskasztja, még piros répaorra is messze gurul A tudományos-fantasztikus irodalom történetéről olvashatunk Kuczka Péter tanulmányának VI. részében, amely a XX. század első felében keletkezett fantasztikus művekkel foglalkozik. A napjainkban nagy nép szerűségnek örvendő műfaj két'reprezentásának — Isaac Asimovnak és Kir Bulicsovnak — egy-egy írásával is találkozhatunk a folyóiratban, a» ebben a számban jelent meg a Kincskereső sci-fi-pályázatának eredményhirdetése és a legsikerültebb pályamunkák néhány szelete is. A Vadásznapló sorozat egy elmaradt hattyúvadászat történetével jelentkezik — a szlovákiai Gimes György: Megzabolázott szenvedély című írásával Kovács Lajos folytatásos regényében (Ráadásnap a szupersztárok cirkuszában) az osztály „agya". Eminens ismét — nem először — nehéz helyzetbe kerül. Ráadásul otthon sem talál senkit, mert a családja cirkuszba ment Kántor Zsuzsa „pingvinjei" ugyancsak nehéz helyzetbe került osztálytársukat próbálják megYigasztalni. A sikernek valahogy mégsem tudnak igazán örülni ... A Testvérmúzsák rovatban R. Garaudy elemzését olvashatjuk Picasso Guerntcájáról. A Könyvek közöttben Nagy Imre indiánokról szóló könyvét ismerteti Domonkos László. Az Örökség rovatban a pannonhalmi Bencés Könyvtárat mutatja be Keresztúry Dezső írása. Nagy Gáspár, Tóth László vidám verseit ajánljuk még a költészetet kedvelők figyelmébe. A februári számot Pólós Fndre. Kukla Ernő, Berta Róbert, Furlan Ferenc, Magyar Mihály és Papp György illusztrálta az előtörténettől el nem választható ugyan, ám csakis önálló, egyediségükben autonóm megnyilvánulások gyanánt értelmezhető. így hát meg kell feledkeznünk a „második csapat" kifejezésről éppúgy, mint a tényről, hogy ily kevés pénz régóta állt a magyar filmgyártás rendelkezésére (több szemlefilm fekete-fehérben készült!) — és hogy az 1985ben született magyar filmek száma nagyjából a fele a korábbi évek termésének. Egy esztendővel ezelőtt ezeken a hasábokon leírtam már, hogy egy nagy visszatérés tanúi lehettünk Sára Sándornak tavaly még csak Ízelítőként bemutatott (két részt vetítettek) Bábolna című heroikus vállalkozása kapcsán. Hogy most — szenzáció — dokumentumalkotás kapta a szemle fődíját, „a történelmi fejlődés és a mai magyar valóság jelentős és hiteles ábrázolásáért", egyszerre legalább két dolgot közöl hatalmas felkiáltójelként. Legelőször a többszörösen aláhúzott „hiteles", vagyis igaz művészi ábrázolásmód diadalát „valami más" fölött, ezzel • párhuzamosan pedig a nehéz anyagi körülmények között létező magyar filmművészet szívósságát, találékonyságát, tisztességét és rendkívüli igényességét. Ami az igényességet illeti, erre szerencsére találhattunk más példákat is, mondjuk a rendezői díjat nyert Gothár Péter-film, az Idö van esetében. (Tegnapi számunkban közöltünk róla kritikát.) Am Gothár filmje más szempontból is jelenségértékű, azt hiszem, gyakorlatilag az idei filmszemle középponti szindrómája. „Elegáns" alkotás. ráadásul a groteszknek és az iróniának olyan konzekvensen alkalmazott, megkapó erejű megjelenítésével, hogy akár vonzó darabnak is minősíthetnénk. Azonban a mai 35 évesek, kik közé magam is t^tozom, eme nemzedéki számvetéskísérlettel kapcsolatban olyasmit is érezhetnek, ami már — a szellemes, ötletesnél ötletesebb megoldásokon, bravúros villanásokon túl — az igazán hiteles históriai ábrázolás gyötrő, ezúttal generációs problematikát aláfestő funkciójának hiányával fejezhető ki. A nyitó díszelőadáson vetített Falfúró, Szomjas György filmje, ötvözni akarná a mai vállalkozói világ és a fenti groteszk közelítésmód elemeit, gvakorlatilag fél vagy inkább negyed sikerrel. A Képvadászok (rendező: Szurdi András és Szurdi Miklós) viszont az emlékezetes, 1983-as képlopás ürügyén már nyíltan a blődli felé viszi el az eredetileg szintúgy szociális indíttatású közelítésmódot, mottónak éreztem az elhangzott mondatot: „csak azt nem tudom, mikor viccel". Ha már humor, legyen őseredeti: erre alapozza filmjét Maár Gyula (Első kétszáz évem), amely -az ismert, a két világháború között élt és alkotott, tipikusan pesti író-humorista. Királyhegyi Pál emlékezései alapján Íródott, s kétharmad részben legalább annyira elegáns, amennyire szellemes és élvezetes darab, amint viszont a nyilasidök barbárságának ábrázolásakor kiesik korábbi stiláris közegéből, megmerevedik, az ellentmondás feloldhatatlan. A vásznon a szegedi híd, a múzeum, a Stefánia — az író Horváth Péter, ki Szegeden, a Tömörkényben végzett, Dobray Györggyel készített filmjének (Szerelem első vérig) fő forgatási helyszínéül városunkat választotta. Máris sejthető a téma: az ifjúság emlékei, szerelem és apró konfliktusok a hazug világgal. Hogy a mű önmagában mégis hatástalan (még annak is, ki a filmbéli Fíyers-együttesben művel beatzene-imitációt Hápéval, azaz Horváth Péterrel együtt) — annak oka többek között az erőtlen jellemábrázolásban, a „túlszűkített" cselekményben és a periférikussá töpörödött mondandóban keresendő. Kézdi-Kovács Zsolt A rejtőzködő című filmje egyszerre akarna „mélyfilozófiai" és könnyed lenni, itt a groteszk csak „rangrejtve" létezik, az eredmény mégis enyhén szólva közhelyes. A "fesztivál másik jelentős dokumentumfilmje, ifj. Schiffer Pál Kovbojok című kétrészes opusza (különdíjat kapott) rendkívül fontos és jó alkotás ugyan, ám itt a kevesebb valóban több, majdnem „Sára Sándor-i" lehetett volna, még akkor is, ha a Bábolna vetítési ideje köztudottan tíz óra. Csakhogy, ami ott eposzi terjedelmet követelő monumentalitás, itt „csak" rendkívüli tárgadalmi fontosságú helyzetképet kiválóan regisztráló, kvázi feszesebb dramaturgiát kívánó tematika. Egy filmről még feltétlenül kell szólni, ha díjat csupán operatőre kapott is: Tímár Péter Egészséges erotika című művéről. Elsőfilmes rendezőtől kifejezetten meleg kézszorítást érdemlő, nagyszerű alkotás. Itt a groteszk hiteles, igaz magyar valóságtöltetet kap, a történet, egy ládagyárban lezajló fura „szexológiai" eset, önmagában kiváló, a műfaj pedig ama bizonyos. annyit hiányolt igazi filmvígjáték — üde, kedves, és ráadásul távolról sem súlytalan. öt nap, 11 versenyfilm. Mérleget vonni nehéz. Úgy vehető észre, eluralkodóbanterjedőben a játékfilmek között a groteszk, játékosironikus látásmód, ami legalább annvira nem baj. mint a látott filmekben különben sokat kifogásolt ágyjelenetdömping — ha kellő ..mögöttes funkcióval" rendelkezik mindez. Hogy e funkció mi? Minden, ami igaz. Ugyanez áll az eleganciára, a már közhelyszerűen világszínvo-. nalú operatőri teljesítményekre, a felsorolhatatlanul remek színészi alakításokra, a briliáns ötletekre, és a komolyan, néha komoran nekirugaszkodó gondolatiérzelmi indíttatásokra. Ilyenkor lehet igazán megérteni a Keats által oly zseniális tömörséggel megfogalmazott esztétikai alapelv nagyságát, hogy a szép az igaz. s az igaz a szép. Különben a kongresszusi központ gyönyörű. És nagyon elegáns. Akárcsak minden, ami igaz. Domonkos László Julius Fucík-díj Juljus Fucikról, a mártírhalált halt cseh kommunista újságíróról, a fasizmus elleni harc hőséről elnevezett nemzetközi újságírói díjat adtak át csütörtökön a Magyar Sajtó Házában három magyar külpolitikai újságírónak. A Nemzetközi Újságíró Szervezet több évtizedes, kiemelkedő újságírói munkásságuk elismeréseként Kulcsár Istvánnak, a Magyar Rádió főmunkatársának, Matolc^y Károlynak, a Magyar Nemzet helyettes főszerkesztőjének és Réti Ervinnek, az Esti Hírlap rovatvezetőjének adomanyozta a díjat. A nemzetközi szervezet kitüntetését és oklevelét Jiri Kubka fótitkár adta át