Délmagyarország, 1986. január (76. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-14 / 11. szám

Kedd, 1986. január 14. 3 Szövetkezetek a libikókán (1.) A hagyomány ereje Somogyi Károlyné felvétele Tulajdonképpen kézi munkával készül a hagyományos rongyszőnyeg A hazai gazdaságban a közel két évtizede zajló reformfolyamatnak új lendületet adó politikai döntésnek, az MSZMP KB 1977. október 20-i határozatának fontos mondatai foglalkoznak a termékszerkezet-váltással. A dokumentum felhívja a gazdálkodó szervezetek figyelmét, hogy a termék- és a termelési szerkezet korszerűsítését folyamatosan végezzék. Az azóta eltelt nyolc év alatt a központi akarat többszöri hangsúlyozott megismétlése ellenére iparunk produktumában nem nőtt' számottevően az új termékek aránya. Pedig a várt megújulásnak egyik elengedhetetlen feltétele lenne a termékszerkezetnek a jelenleginél gyorsabb megváltoztatása, a külpiachoz és a hazai igényekhez való rugalmasabb alkalmazkodás. Ez a változás lehetne az évente jelentkező súlyos cserearányromlás megakadályozásának is az egyik legfontosabb eszköze. A kényszerítő körülmények ellenére népgazdaságunk egészében még túlságosan erős a ragaszkodás a megszokott, csekélyke nyereséget hozó cikkekhez. Ma többször hallani a vezetők sóhajtását a kemény feltételek miatt, mint az újdonságokat, esetlegesen kockázatos vállalkozást bejelentő szavakat. (Igaz, el kell ismerni azt is, hogy valami új bevezetéséhez elengedhetetlen az indulótőke, ezt pedig a jelenlegi magas befizetési kötelezettségek és a szigorú hitelleltételek igencsak behatárolják.) Találóan fogalmazott az idei győri propagandatanácskozás egyik felszólalója: „Ülünk az egyre hűvösödő langyos vízben." A szövetkezeti ipar termékszerkezete a nagyiparénál egyszerűbb, könnyebben áttekinthető. Világosabbak, átláthatóbbak az emberek közötti viszonyok. Ezek a gazdálkodó egységek szervezeti felépítésük miatt is gyorsabban tudnak válaszolni a gazdasági kihívásokra. Ezért ebben a szektorban, néhány szegedi szövetkezet példáján keresztül szeretnénk következő sorozatunkban bemutatni a váltás nehézségeit, ellentmondásait és kezdeti sikereit. A hét évvel ezelőtti saját berendezésű egyetemista-albérletek jellegzetes „bútordarabja" volt a rongyszőnyeg. Kedveltük natúr színei és viszonylagos olcsósága miatt. Akkor azt hittük, hogy a rongyszőnyeg egy kicsit szimbóluma is életmódunknak, pedig ennek a terméknek immár több évtizedes tradíciói vannak Szeged szövetkezeti iparában. Szóval, nem mi fedeztük fel, s nemcsak nekünk szőtték a szövőszékeken. Készítik ma is, például a Szegedi Háziipari Szövetkezetnél. Küldik a nyugati piacokra is. Nem más vele sem a gond, mint a legtöbb Hegyeshalmon át távozó árnyal: a gyártók elegedetlenek a jövedelmezőségével és egyre erősebb versenytársai a Távol-Keletről érkező holmik. Árakban a spanyoloknak és portugáloknak nem tudnak aláígérni. Mégsem akarnak visszavonulni! Van két nagy tartalékuk: a minőség és esztétikai érték. ' A szegedi rongyszőnyegeket iparművész tervezi. A hazai boltokat böngésző vásárló számára alig hihető, de akár ezerféle mintát is kialakíthatnak a szövőszékeken. Ráadásul ez a váltás még a termelési költségeket sem növeli, hiszeri nincs szükség új munkamódszerekre, de még alkatrészeket sem kell cserélni. A jövő évre kínált mintákkal elégedettek a svéd és az NSZK-beli megrendelők. A Szegedi Háziipari Szövetkezet pedig kész 2—6 darabos „szériákat" is kiszállítani. Szeretnének az igényesebb, vastagabb pénztárcájú vevők elvárásainak megfelelni népművészeti hagyományokat is őrző termékükkel. ötvenöt—hatvanezer négyzetméteres megrendeléssel számolnak. Itthon lehet, hogy az egyezer négyzetméteres mennyiség sem fogy el. A hazai piac telítettsége miatt építi le néhány cikkcsoportját a Szegedi "Ruházati Szövetkezet. A téliesített sportos balonkabátok a kereslethiány és a sok hasonló típusú termék jelenléte miatt szinte eladhatatlanok. A valódi szőrmetermékek kereslete is nagyon visszaesett belföldön, és a tőkés piacokon is. Az utóbbi cikkek elsősorban magas áraik miatt nem kelendők, ezek csökkentése pedig a magas és egyre emelkedő nyersbőrárak miatt elképzelhetetlen. Jövőre a hörcsögbőrből. készülő gyártmányaikból az idei mennyiségnek a fele kerül le a szalagokról. De a sportruházatból többet készítenek majd, mint ebben az évben. Nemcsak a jól hangzó márkájú szabadidőruhák lettek keresettek a boltokban. A kényelmes, tetszetős tréningruhák megfelelő áron „külföldiül" hangzó név nélkül is eladhatók. Néhány mondat erejéig térjünk vissza a Háziipari Szövetkezethez. Már évek óta több területen megérett náluk a helyzet a termékváltásra. S ehhez még saját fejlesztési alapjuk is volt. De tavaly például kötéllel kötötték be a szemüket.. A messzi Heves megyében bérbe Vettek egy kötélgyártó üzemet, amely egy év alatt a 8 és fél milliós nyereség döntő részét hozta a ház(iipar)hoz. Csakhogy, az idei év első hónapjaiban a bérleményről kénytelenek voltak lemondani. Akkorra már a szegediek számlájára elvégezték a bevásárlást. A mostani üzemeltetők 2,3 milliós tartozásukat csak június végén fizették ki. A Háziipari Szövetkezet időlegesen fizetésképtelenné vált. Ez a kényszer aztán nagy lendületet adott a termékszerkezetváltásnak és a nagyobb jövedelmezőség érdekében a technikai fejlődésnek. Az Április 4. Cipőipari Szövetkezetnél még ezekben a hetekben egyszerre kerül le a szalagról a múlt és a jövő cipője. A kemény fel sőbőrú, merev talpú, nehéz férficipök még éppúgy meg töltik a futószalagot, mint a sportos, puha bőrű, könnyű, ú; szabású, rugalmas talpú lábbeliki — Melyik termékükön nagyobb a -nyereség? — Természetesen az újdonságokon — válaszol Farkas Imre elnök. — A kö vetkező év január elsejétől a korszerűtlent még akkor sem ajánlhatjuk, ha azt esetleg a vevő még elfogad ná. Arra készülünk fel, hogy előbb kínáljuk a korszerűbbet, mintsem azt a vevők kérnék. Bőle István (Következik: Kisebb-nagyobb újdonságok.) Megyei pártkiildöttség utazott Újvidékre A Vajdasági Kommunisták Szövetsége Tartományi Bizottságának meghívására, a testvérmegyei kapcsolatok keretében megyei pártküldöttség utazott tegnap, hétfőn a jugoszláviai Vajdaságba, Újvidékre. Az MSZMP Csongrád Megyei Bizottságának küldöttségét Bartha László, a megyei pártbizottság titkára vezeti. A delegáció tagjai: Juhász Géza, a megyei pártvégrehajtóbizottság tagja, a Szegedi Ruhagyár vezérigazgatója és Antalné Agócs Mária, az MSZMP Csanádpalotai Nagyközségi Bizottságának titkára. A pártkúldöttség szerdán érkezik vissza Jugoszláviából. / Érdemes újítani Csaknem négyezer újítást nyújtottak be tavaly az Ózdi Kohászati Üzemek dolgozói, s ezekből több mint 2400 került bevezetésre. Az újítások segítségével elért anyagmegtakarilás, kapacitáskihasználás és termelésbővítés révén 166 millió forinttal nőtt a vállalat 1985. évi eredménye. Az újítások közül jelentős az a folyamatos acélöntő műben kidolgozott eljárás, amely a közlekedőústök falazásához használt importanyagot saját készítésű anyaggal helyettesíti. Ez öt és fél millió forint megtakarítást hozott az üzem számára. Ennél is nagyobb, 24 millió forintos eredménnyel járt a rúd-drót hengermű újító kollektívájának újítása, amely lehetővé tette, hogy a hengersoron párhuzamosan végezzék a rúd- és dróthengerlést. A gyár vezetése 1985-ben több mint tizenhárommillió forint újítási díjat fizetett ki az üzem dolgozóinak. Korszerűbb baromfitenyésztés Idén a baromfitenyésztők a tavalyinál mintegy 25 ezer tonnával több broilercsirkét adnak. Helyzetüket javítja, hogy a felvásárlási ár emelkedett, és a tukarmányellátás is kedvezőbb lett, mivel javult az eleségek összetétele. Gondot okoz viszont, hogy az épületek berendezésének egy része elavult, ezért a rekonstrukció számos gazdaságban időszerűvé vált. A baromfitenyésztők egyesülésénél az MTI pnunkatársának elmondották: a nagyüzemi broilertelepek épületeinek csak a fele van megfelelő állapotban. A létesítmények több mint egyharmada azonban viszonylag könnyen korszerűsíthető, s ezt a munkát nem szabad halogatni. Az istállók csaknem egyötödét egyáltalán nem érdemes felújítani, de ez az egész termelést hátrányosan érinti, hiszen a teljesen elavult létesítmények alapterülete több mint 220 ezer négyzetmétert tesz ki. Az elmúlt években veszteség érte az ágazatot amiatt is, hogy a kedvezőtlenül alakuló jövedelmezőség következtében több nagyüzem — és a kistermelők egy része is — teljesen vagy részben fölszámolta a hízócsirketartást, és épületeiket raktározási és egyéb célokra adták ki. Ezeknek az épületeknek egy része az állattartás minden követelményét kielégítette, ám sajnos nem remélhető, hogy közülük akárcsak kevés is visszakapja eredeti rendeltetését. Ami azonban bizonyos: a rekonstrukcióhoz a nagyüzemek az idén már 30 százalékos állami támogatást kapnak, bár férőhely gyarapítását központi erőből továbbra sem finanszírozzák. Árrendezés változásokkal Az Országos Anyag- és Árhivatal ezúttal is januárban jelentette be mire számíthatunk. A szokás szerint megint gondterhelten olvastuk a közlemény sorait, de — jó néhány év után először — egy megkönnyebbült söhaj kíséretében tettük magunk elé az újságot. Az ok: más ez a híradás, mint amik az elmúlt években ilyen idő tájt megjelentek. Több észrevehető, sőt szembetűnő változást tükröz a korábbi időszak árintézkedéseihez képest. Az első, igencsak eltérő vonás; az idei központi árintézkedések mindössze 0,4 százalékkal növelik a fogyasztói árszínvonalat. Ez igencsak örvendetes fejlemény az elmúlt évekhez viszonyítva. Nem kevesebbet jelent, minthogy még az idei évre áthúzódó központilag elhatározott árszínvonal-növekedést is beszámítva csaknem egészen egy százalékkal nőnek az árak. A hátralevő 4 százalék — ami persze nem elhanyagolható — már a szabadáras kategóriába tartozik. A másik szembeötlő változás: a legtöbb -ármozgás nem érintette az alapvető fogyasztási cikkeket, vagyis a kenyér, a hús, a tej stb. ára nem változott. Kétségtelen persze, hogy az áztató-, mosó- és mosogatószerek növekvő árai is érzékenyen érintenek bennünket, de még mindig kevésbé viseh.t meg a pénztárcánkat, mintha a mindennapi élelmiszerek ára növekedett volna. A harmadik nagy változásról még a párt Központi Bizottsága decemberi ülését követő írásos közleményből, majd pedig az, azután megjelent kormányzati dokumentumokból értesültünk: az idén a tervek szerint 5 százalékkal nő a fogyasztói árszínvonal... Az 5 százalél; persze nem kevés, több, magasabb, mint jó néhány tőlünk fejlettebb, gazdagabb ország elmúlt évi tényszáma volt, viszont észrevehetően kevesebb annál, mint amiket az elmúlt esztendőkben átéltünk. Csak emlékeztetőül: volt olyan év is, amikor — az árhivatal számításai szerint — 8,3 százalékkal emelkedtek az árak. Ez az átlag igen nagy „szórást" takart, s esetenként úgy éreztük, mintha megbokrosodtak volna az árak. Ehhez képest haladás. méghozzá nem cseitélv haladás, hogy 1986-ban — a kormány elhatározott szándékához, a mind erőteljesebben kibontakozó antiinflációs politikához híven — nem akarjuk meghaladni azt a bizonyos 5 százalékot. Ismeretes egyébként, hogv az 5 százalék sem testesíti meg az ideális elképzeléseinket, hiszen Havasi Ferenc, a üárt Központi Bizottságának titkára egy helyen arról irt, hogy a hetedik ötéves tervidőszak második felében 4 százalékra akarjuk leszorítani az áremelkedés évi mértékét. Ez nem kevés, ha ezt elérjük, akkor elmondhatjuk, hogy a párt és a kormány szilárd és következetes antiinflációs politikája sikeres, s a kényszerű évi áremelkedések mértékében megközelítettük, elértük a világszínvonalat. A párt és a kormány egész gazdaságpolitikájának az az egyik legfőbb célja, hogy mindezt elérjük. S ebben nem is az ismétlocfő és mind szigorúbb árellenőrzések játsszák a főszerepet, meg az például, hogy a szabad árak sem egészen szabadok, hiszen ha egy vállalatnak áremelési szándéka van, először az árhivatalhoz kell fordulnia jóváhagyás végett... Ezek valóban mind nagyon fontos mozzanatok. De a legfontosabb mégiscsak az, hogy eredményesebben, jobban dolgozzunk, mint idáig tettük, mert a már többször említett nálunk gazdagabb és fejlettebb országok is „csak" azért tudtak nagyobb eredményt elérni az árügyekben, mert több versenyképes, olcsóbb és jobb minőségű áruval tudnak megjelenni a világpiacon, mint amire, mi most képesek vagyunk. Ezért, ha ezekben az országokban a gazdasági növekedés évi üteme meghaladja a miénket, akkor az megalapozott, reális növekmény, valóságos aranyfedezetet teremtve arra, hogy kordában tartsák az árakat is. Tudjuk, hogy ezzel nem mondunk újat, de nem lehet elég nyomatékosan aláhúzni ezt a nagy igazságot. S hogy mennyire valós helyzetet tükröznek e mondatok, bizonyítékként hadd utaljunk az Ipari Szemle folyóirat legújabb számának egyik tanulmányára. amely „A fogyasztási cikkek minősége" címmel jelent meg. Ebben nem kevesebbet tárnak fel, meggvőző adatok, tények sokaságával a szerzők, mint azt, hogy a mi ipari vállalataink — tisztelet a kivételnek — jobb minőségűnek tartiák a gyártmányaikat, mint ahogy azokat a valóságban megítélik. Jó meg kiváló áruk sokaságáról beszélnek ott. ahol a világpiac csak közepes meg gyenge mércével minősít. Ismeretes, hogv a minőség a versenyképesség egyik legfontosabb kritériuma, s szor ros összefüggésben van az exportkilátásokkal, az pedig a gazdasági növekedés ütemével, általában a gazdaság helyzetével. Van tehát min töprengenünk az árügyek kapcsán — s még több a tennivalónk. Magyar László Együttműködési terv öt évre Megújult tervek alapján folytatódik 1986-ban az együttműködés az MHSZ Csongrád Megyei1 Szervezete és szovjet testvérszervezete, a DOSZAAF odesszai vezetősége között a honvédelmi nevelésben, sportban. Az idei programról nyilatkozott dr. Palotai Jenő alezredes, az MHSZ Csongrád megyei titkára. Mint mondotta: mindenekelőtt három fontos területen kívánják hasznosítani kölcsönösen a tapasztalatokat. A honvédelmi képzésben, az egyetemi és főiskolai honvédelmi nevelésben, valamint a repülésben. — Az általános honvédelmi előképzés, nevelés alapvető területe a fiatalság — mondotta az alezredes. — A közelmúltban tanulmányozSzeged--Odessza MHSZ•DOSZAAF tuk a DOSZAAF tevékenységét Odesszában, és tapasztaltuk, hogy igen alapos, sokoldalú munka folyik. Az iskolás fiatalság a modellezéstől az alaplőelméletig, szinte hétköznapi, játékos, és mégis komoly elfoglaltságra kap lehetőséget. A másik, amit tapasztaltunk, a pedagógusok magas fokú elkötelezettsége a honvédelmi nevelésben. Munkájukat nyugalmazott katonák segítik, igen széles körben. Ez a nevelőmunku alapvetően a békés életet szolgálja, hiszen a szövetség technikai szakágai sokféleképpen elősegítik a fiatalok érdeklődésének, ügyességének fejlesztését. De természetesen a honvédelem erősítése is elemi cél. — A másik terület az egyetemi és a főiskolai nevelés. Ennek alapja, hogy a végzett fiatalok vezetők, szakemberek lesznek, és további munkájukban a honvédelem kérdéseivel is foglalkoznak. Nálunk is, Odeszszában is ezt vesszük alapul a honvédelmi nevelésben. — A repülösport a harmadik terület, amellyel ismer« kedtünk Odesszában, és amelyre vonatkozóan számos programpont szerepel közös tervünkben — mondotta befejezésül az MHSZ megyei titkára. 4