Délmagyarország, 1986. január (76. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-11 / 9. szám

Szombat, 1986. január 11. 9 Városavató ünnepségek Pénteken ünnepi tanácsülést rendezlek Szigetszenlmiklóson abból az alkalomból, hogy az Elnöki. Tanács várossá nyilvánította a települést. A Csepel Autógyár művelődési otthonában megtartott avató ünnepséget Pongrácz Gábor tanácselnök nyitotta meg, majd Cservenka Ferencné, az Országgyűlés alelnöke mondott beszédet, további sikereket kívánt mindazoknak, akik munkájukkal segítették megteremteni a gyarapodás feltételeit, majd átadta a várossá nyilvánítást tanúsító okmányt. A tanácsülés, amelyen részt vettek a megye párt- és tanácsi vezetői, városaink küldöttei, ünnepi műsorral fejeződött be. Pénteken Püspökladányban is ünnepi tanácsülést rendezlek az ősi település várossá nyilvánítása alkalmából. A sportcsarnokban megtartott ünnepséget Matolcsi Lajos tanácselnök nyitotta meg, majd Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára köszöntötte az új város lakóit, és átadta a várossá nyilvánító oklevelet Matolcsi Lajos tanácselnöknek. Az ünnepségen részt vett Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, ott voltak a megye párt- és tanácsi vezetői, a megye • városainak és környékbeli helységeinek képviselői. (MTI) Földgázimportszerződés Pénteken Budapesten megkötötték az 1986. évi szovjet földgázszállításokra vonatkozó szerződést. A megállapodást Tóth József, a Mineralimpex Külkereskedelmi Vállalat vezérigazgatója és Jurij Domracsev, a Szojuzgazexport Szovjet Külkereskedelmi Egyesülés vezérigazgató-helyettese írta alá. A szerződés alapján a korábbi éveknél több, összesen mintegy 4,5 milliárd köbméter földgáz érkezik Magyarországra a Szovjetunióból a Testvériség gázvezetékrendszeren keresztül. 1975 óta a szovjet partner már .70 milliárd köbméter földgázt szállított hazánkba. Magyarország energiafelhasználásának szerkezetében jelentős arányt képvisel a földgáz. A szovjet szállítások közel 40 százalékát fedezik a belföldi gázfelhasználásnak. (MTI) Irányítás, egység, akarat Párttagok munkája a Szegedi Vízművek és Fürdőknél A tanácsi szolgáltató és kommunális vállalatok sorában a Szegedi Vízművek és Fürdők azok sorába tartozik, amelyekben a XIII. kongresszus előtt lényeges változás 'következett be a pártalapszervezetekben. A korábbi nagy létszámú, 87 fős alapszervezetet itt is kétfelé választották, nagyjából azonos létszámú, önálló szervezeteket hozva létre, pártvezetőség irányításával. A szétválasztás úgy ment végbe, hogy az "eléggé szétszórt munkahelyek párttagjai közelebb kerüljenek egymáshoz. Történt mindez azért, hogy a kisebb létszámú kollektívákban erőteljesebben javulhasson az aktivitás, a) pártmegbizatúsok arányosabban osztódjanak meg, és könnyebb legyen azok jelvégzésének ellenőrzése is. Erre a lépésre jó előre felkészültek. A káderképzés és -nevelés eredményeként rendelkeztek azokkal az erőkkel, amelyekből létrejöhetett az alapszervezetek vezetősége és az irányító pártvezetőség. Az összevont és a beszámoló taggyűlések után kérdeztük meg Kardos Jánost, a pártvezetőség titkárától: az új felállásban, szervezeti egységben hogyan dolgozott a párttagság 1985ben, tekintettel az új pártirányítási formára. Elmondta, hogy az új megoldáshoz ki kellett munkálniuk a megfelelő módszert és stilust. Kezdetben ugyanis voltak átfedések az alapszervezetek és a pártvezetőség munkájában. Ilyen volt például a szakszervezet és a KISZ pártirányítása. Végül is kiforrt, hogy ez a pártvezetőség feladata, viszont az alaoszervezetek is meggyőződhetnek arról, hogy a páttagságból ki hogyan dolgozik a szakszervezetben, a KISZ-ben, akiknek ott van megbízatásuk. A XIII. kongresszusig teljesen egyenesbe jöttek, s ebben az időszakban pezsgő politikai élet bontakozott ki, s ez a folyamat megmaradt a kongreszszus után, és napjainkban is ez a jellemző. A vízművek és fürdőknél a közvélemény — párttagok és pártonkívüliek egyaránt — kedvezően fogadta, hogy a kongresszus minden fontosabb kérdést visszaigazolt az irányelvek vitájában felvetett gondok, észrevételek, javaslatok körül, és egyértelműen, világosan foglalt áfíást politikánk legfontosabb kérdéseiben. Ezzel jó alapot teremtett az eredményesebb, az egységes cselekvésre, határozatai végrehajtására A két alapszervezetben tavaly és napjainkban folyamatosan a kongresszus határozataiból adódó feladatok végrehajtására összpontosítják az erőket. Jóllehet, az összevont taggyűlésen 12-en kértek szót, mondtak véleményt, tettek javaslatot, a beszámoló taggyűléseken ugyancsak eleven volt a vita. Ez a tény azt igazolja, hogy a pártmunka eredményessége az alapszervezeteken múlik. Az is a cél, hogy önállóan, kezdeményezően lépjenek gazdasági és politikai kérdésekben, különös tekintettel a vállalat várospolitikai jelentőségű feladataira. Az önállóságra, a kezdeményezésre további ösztönzést kaptak, csak élniük kell vele. Az alapszervezetekben folyó munka erősítése — kezdve az oktatástól a pártépítésig, a pártcsoportok tevékenységétől a taggyűléseken való részvételig — hozzájárul ahhoz, hogy a párttagság sikerrel lássa el alapvető feladatát, érdemben töltse be szerepét a napi gazdasági és politikai életben. Persze akadtak hangok, amelyek megkérdőjelezték a vízművek és fürdők tevékenységét, mondván: szolgáltató lévén, mivel járul Ijiozzá a népgazdasági terv gazdaságpolitikai céljainak eléréséhez? A kérdésben benne van a felelet. Azzal, hogy az alapvető szolgáltatások nagymértékben hozzájárulnak a gazdasági építőmunka feltételeinek biztosításához. A vízművek és fürdők pártvezetősége titkárának tájékoztatását párttagságuk múlt évi jó munkájáról megerősíti a tanácsi szolgáltató és kommunális vállalatok párt-végrehajtóbizottságának véleményezése is. Az 1984. évi beszámoló taggyűlés határozatait mind az irányító púrtvezetőség, mind az alapszervezetek végrehajtották. Fő célnak tekintették a gazdaságpolitikai feladatok végrehajtását a várospolitika érdekei szerint, valamint a munka megszervezését az új pártirányílási formához igazodva. Meghatározták és a program szerint végrehajtották az ágazati pártbizottság 1985. évi munkaprogramjából a rájuk háruló feladatokat. Ez a program magas színvonalú és a pártmunka minden területét átfogja. Lddi Ferenc Meddig még? Az üzemgazdasági osztály valamennyi munkatársa ott tolongott az igazgatóhelyettes előszobájában. Hirtelen ötlettel határozták el, hogy most, ebéd után megvárják a főnököt. Még a szokásos kávéról is lemondtak, csakhogy még azelőtt beszélhessenek felettesükkel, mielőtt az elkezdi délutáni tárgyalásait. Hamarosan a párnás ajtón belülre került az egész társaság. Egyetlen kérdése volt mind a 14 kollégának: — Mennyivel lesz több az idén a fizetésük, mint tavaly volt? Nem százalékszámokat, tól-iggel körülhatárolt lehetőségekről akartak hallani Azt várták, hogy végre valaki azt mondja, hogy Anna március elsejétől X százassal többet talál a borítékban, János havonta Y forinttal növekvő fizetést vehet fel. Tizennégy személyre szóló választ akartak hallani. Persze, hogy van a szakszervezetnek és a KISZnek is véleményezési joga, de a gyakorlatban — kis eltérésekkel — úgy is a gazdasági csúcsvezetés elképzelései valósulnak meg. Az igazgatóhelyettes elmondta munkatársainak, hogy megérti türelmetlenségüket, de a múlt év végi sok tételes vállalati eladások és vásárlások miatt még az éves mérleg sem készült el. Nincs pontos adatuk a teljes nyereségről sem. Ez pedig elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy az idei béremelési lehetőségekről valós képe legyen a gazdasági vezetésnek. Türelmet kért kollégáitól. Türelem: hovatovább kulcsszóvá válik gazdasági életünkben. Egyre nehezebben várja a dolgozók többsége megfeszített munkájának az eredményét. Féltjük nem könnyen megszerzett forintjaink értékét a gyakran emelkedő áraktól. Egyre több helyről hallatszik a kérdés: meddig tart még nálunk a keresetek reálértékének csökkenése? Mikor érünk a „szűk esztendőknek" a végére? Amikor a magyar gazdaság konszolidációs folyamata elkezdődött, 1979-ben vezető közgazdászaink két nehéz évre számítottak. A hatodik ötéves terv befejezéséig pedig egy könnyített szakaszt képzeltek el, amelyben már nem fenyegeti az országot a fizetésképtelenség, a hitelek kényszerű átütemezésének veszélye A gyakorlat azonban áthúzta ezeket az elképzeléseket. A váltást követő éveknél is nehezebb lett az 1982 és 1984 közötti szakasz. A nemzetközi feszültségek éleződése nem segített a gazdaságnak. Fizetőképességünket csak kampányszerűen felfuttatott exporttal sikerült megőrizni. A cserearányromlás soha nem látott mértékben rontotta külgazdasági mérlegünket. A gazdaság erősödését nem segítette a rosszul sikerült 1985-ös év sem. Tehát a konszolidáció lezárása késik és az utolsó szakasz feladatai összetorlódtak erre az évre. tfoggal merül fel a kérdés: mikor mondhatjuk, hogy gazdaságunk egy új szakaszhoz érkezett, teljesen túl van a veszélyhelyzeten? Ehhez el kell érni a nemzetközi pénzügyekben a sebezhetetlenséget. Azt a stabil helyzetet, amikor például a mezőgazdaság rossz termése sem támaszt törlesztési nehézségeket. Vagy, ha a dollár árfolyama meglepetésszerűen változik bankembereink nem kényszerednek „tűzoltó-intézkedésekre". Az utóbbi 18 hónapban jelentős mértékben növekedett az ország nemesfém* és valutatartaléka. Ez nagy lépés a pénzügyi stabilitáshoz vezető úton. Szükség van új szakaszba jutáshoz a kiegyensúlyozottabb belső fejlődésre is. Beruházásaink évek óta a régi eszközeink avulását sem pótolják. Sok területen tovább nőtt a hazai műszaki színgonal elmaradása. Nemcsak a világ élvonalától kerültünk távolabb, hanem még a „követő" országoktól is. Az új középtávú tervünkben megfogalmazott elképzelések szerint megtermelt javaink eloszlásában hamarosan mód nyílik a váltására. Először a belföldi felhasználás csökkenése állitható meg. Erre remélhetőleg már az idén sor kerülhet. Jövőre pedig anynyival többet köllhetünk fogyasztásaink bővítésére, javaink gyarapítására, amennyivel sikerül nemzeti jövedelmünket növelni. Ez évente 2-3 százalékos emelkedést jelenthet. A felhasználható saját eszközök ilyen bővülésére a magyar gazdaságban tíz esztendeje nem volt példa. Tehát az évtized végére, ha lassan is, de érzékelhető mértékben ismét nőhet országunkban az életszínvonal Ha az üzemgazdasági osztályon dolgozók elfogadták volna főnöküktől — konkrét összegek hiányában — a várható százalékokat is, megtudhatták volna, hogy várhatóan 5-6 százalékkal nő az éves keresetük. Ez pontosan megegyezik az áremelkedések várható mértékével. Tehát a pénzükért pontosan annyit tudnak vásárolni az idén, mint egy évvel korábban. Hogyha ezek a szavak elhangzanak, akkor is Kellett volna kérni a gyorsan fogyó türelemből? Egészen bizonyos, hogy igen. Azonban ez a szó gazdaságunk mindennapjaiban nem szerepelhet oly hosszú ideig állandóan, mint mondjuk a hatékonyság. Jövőre ilyentájt jó lenne arról írni, hogy: a terv elképzeléseit a népgazdaság egyéves eredményei segítenek megvalósítani. Elkezdődhet a beruházások növekedése, — ha kis mértékben is, de — nőhetnek a reálbérek ... De most még megálljt kell parancsolni a tollnak. Türelem. Csak akkor folytathatjuk a mondatot, ha az elképzelt eredmények már realitássá váltak. Bőlc István Napirenden: a szövetkezeti demokrácia Pénteken ülést tartott az Országos Szövetkezeti Tanács, amely Rév Lajos előterjesztése alapján a szövetkezeti demokrácia fejlesztésének feladatait vitatja meg. A felszólalók kiemelték, hogy a szövetkezetek vállalati önállóságát a szövetkezeti demokrácia érvényesítésével szoros összhangban szükséges továbbfejleszteni. Rámutattak, hogv a szövetkezetek önkormányzati rendszere alkalmas a szövetkezeti demokrácia gyakorlására, tökéletesítésére, a tagok érdekeinek érvényesítésére és védelmére. Fontos feladat a szövetkezeten belüli kisebb közösségek szerepének további erősítése. A szövetkezetekben meghonosodott választási rendszer jó feltételeket teremt a demokrácia érvényesüléséhez, azon belül ahhoz is, hogy a szövetkezeti tagok bármely tisztségre megválaszthatok. Ezért különösen fontos a tisztségviselők választásának körültekintő előkészítése. Ülést tartott az OSZT A vitában megállapították, hogy az állam és a szövetkezetek kapcsolatát rendező magas szintű jogszabályok megfelelő teret biztosítanak a szövetkezetek önálló működéséhez. Az önállóság érvényesülését azonban továbbra is hátrányosan befolyásolja a jogi túlszabályozás, valamint az országos és a helyi szervek részéről kiadott körlevelekben, belső állásfoglalásokban és útmutatásokban megnyilvánuló gyakori indokolatlan beavatkozás. Gondot okoz az is, hogy a közgazdasági szabályozórendszer elemei év közben is változnak, nem ösztönöznek kellő kockázatvállalásra, nem mindig vannak figyelemmel a szövetkezeti sajátosságokra. Fontos feladatként jelölték meg a szövetkezeti önszabályozás továbbfej lesztését. A testület felkérte a három szövetkezeti ágazat országos tanácsait arra, hogy az ez évben esedékes kongresszusaikra való felkészülés során kiemelten törődjenek — az egyes szövetkezeti formák, típusok sajátos céljait szem előtt tartva — a szövetkezeti demokratizmus fejlesztésének feladataival. Az OSZT indítványozta, ho«v az Igazságügyi Minisztérium a szövetkezeti kongresszusok előkészületeivel összehangoltan foglalkozzék a szövetkezetekre vonatkozó jogi szabályozás korszerűsítésével. A továbbiakban Pál József titkár előterjesztése alapján meghatározták a tanács ez évi munkatervét és költségvetését. Végül A testület tudomásul vette, hogy az OSZT soros elnöki tisztét — az alapszabály előírásainak megfelelően — 1986-ban Szlamenicky István, a Szövosz elnöke tölti .be. (MTI) Megyénkben éltek a lehetőséggel • • Öntözési rw A fábiánsebestyéni forróvíz-kitörésnek a mezőgazdasági szakemberek sem örülnek, hisz öntözni nem télen és nem sós, meleg vízzel szokás. Az éltető, csapadékpótló édesvízből is van, szerencsére, ezen a környéken. A helyi Kinizsi Tsz-ben tavasztól őszig hatalmas táblákat öntöznek, s hogy eredményeikre felfigyelnek, bizonyíték az év végén yi MÉM-ben átvett, az öntözési verseny helyezettjének járó díj is. S szerencsére nincsenek egyedül. Takács Péter, megyénk öntözési főfelügyelője szép eredményeket továbbíthatott a zsűrinek. Igaz, a csapadékosabb május és június miatt kevesebbet kellett öntözni tavaly, mint 1984-ben, de júliusban és augusztusban már volt látszata a „mesterséges" esőnek. Nem *olcsó mulatság ez, de a magas költségeket a nagyobb hozamokkal ellensúlyozni lehetett. A Csongrád megyei siker már szinte hagyományos, a MÉM, az Országos Vízügyi Hivatal és u Szolnoki Mezővíz Vállalat öntözési pályázatán. Tavaly az öntözési kapacitást 86 százalékban használták ki üzemeink, míg a sorban utánunk következő megyékben ez az érték 50-60 százaléknyi. A benevezett kilenc szövetkezetből ötöt díjaztak. A 400 hektár vízjogi engedéllyel rendelkezők kategóriájában a deszki Maros Tsz nverte a 40 ezer forintos első dijat, s a harmadik helyezett a Szentesi Felszabadulás Tsz lett. Az ezer hektárosok körében a Csongrád-bokrosi Kossuth Tsz-é lett az első helyért járó 60 ezer forint, s a második helyezett Fábiánsebestyéni Kinizsi Tsz is örülhetett a kiérdemelt 40 ezer forintnak. A harmadik kategóriában, az. ezer hektár fölötti* öntözési lehetőséggel rendelkezők között a Szegvári I'uskin Tsz lett az. ötödik. A Me/.ővíz különdíját a kapacitáskihasználásáért és az. öntözési fordulók kiemelkedő szervezettségéért kapták. Nem könnyű az öntözés pluszeredményéi pontosan lemérni, hisz a szövetkezetekben más-más növényeket öntöztek. A többlet gabonaegyenértékben fejeződik ki, ez a mértékegység. A deszkiek átszámított hozamtöbblete hektáronként 4 ezer 660 kilogramm gabona. Ezt úgy érték el, hogy kapacitásukat 111 százalékra teljesítették, a plusz a 70 hektár másodvetés vizpótlásából adódik. A fövetésü növények 63 milliméter csapadéknak megfelelő vízpótlást kaptak. A Bauer- és más öntözési program sikerének és a gazdaságok öntözési készségének szép bizonyítéka a siker. S hogy még ezzel sem lehetünk elégedettek, bizonyítja, hogy szakembereink már az öntözésfejlesztés távlati elképzelésein dolgoznak. >