Délmagyarország, 1986. január (76. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-10 / 8. szám

lJ/ lo VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DEIMAGYARORSZAG 76. évfolyam, 8. szám, 1986. január 10., péntek A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ara: 1.80 forint Művészeti élet a városban A Szeged Megyei Város Tanácsa idei első ülését tar­totta tegnap, csütörtökön a tanácsháza dísztermében. A résztvevőket Papp Gyula tanácselnök köszöntötte. Az el­nökségben többet között helyet foglalt Papdi József, a Csongrád Megyei Tanács elnöke, Horváth Károlyné, a me­gyei pártbizottság titkára és Székely Sándor, a szegedi pártbizottság első titkára. Az ülésteremben ott voltak a város országgyűlési képviselői, a napirendi pontokhoz meghívott intézmények vezetői. Papp Gyula először megemlékezett a tanácsok megalakulásának 35. évfordu­lójáról, és több évtizedes munkája elismeréseként emlék­lapot adott át régi tanácstagoknak, tanácsi dolgozóknak. Ebben a kitüntetésben részesült Csikós Ferenc, Link Mi­hály, Savanya Miklós, Török József, Markos Károly, Szi­lágyi György, Tóth Gyula. Ezt követően Csanádi Géza, a városi tanács művelődésügyi osztályvezetője terjesztette elő a ^zegedi művészeti élet helyzetéről szóló beszámolót. Kántor Géza, a városi rendőrkapitányság vezetője a köz­rend és közbiztonság helyzetét ismertette. A tanács meg­határozta idei munkatervét, majd az előterjesztések között elfogadta szervezeti és működési szabályzatát, az átru­házott hatáskörök gyakorlására készült jelentést. Végül in­terpellációkra került sor. Volenszki lmréné az alsóvárosi temető melletti árkok rendbe hozása, Halász Miklós pedig Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas tudós szegedi emlékháza kialakítása érdekében interpellált, Gulyás Andrásné meg­köszönte a tanácsi vezetésnek azt a segítségnyújtást, ame­lyet a rókusi ABC építése érdekében tett. Zene, színház, szabadtéri A művelődésügyi osztály jelentése, amelyet Csanádi Géza ismertetett, részletes és átfogó képet adott a vá­ros művészeti életéről. Sze­ged az ország kulturális éle­tében jelentős szerepet ját­szik, egyike azon települé­seknek, amelyek a főváros mellett napjaink művésze­tét meghatározhatják. A ta­nácstagok ágazatok szerint megismerhették Szeged kul­turális helyzetét. A zenei élet a legerőteljesebb és legszínvonalasabb, az elmúlt időszakban országosan is fi­gyelmet érdemlő eredmé­nyeket ért el. Ezáltal teljesí­tette Szeged legjobban kul­turális kisugárzó szerepét. A különböző rendezvénysoror zatok kapcsán eddig 15 ran­gos kamarazenekari művel gazdagodott a magyar zene­irodalom. A zenei intézmé­nyek fejlődése azonban nem tudott lépést tartani az igé­nyekkel. Az épületek elavul­tak, a hangszerellátottság nem megfelelő, a zenekari, énekkari próbatermek kor­szerűtlenek. Égető a hang­versenyterem hiánya, amit még jobban kiélez a színház rekonstrukciójának elhúzó­dása. Ezeken a gondokon csak kis mértékben lehetett segíteni az elmúlt időszak­ban. A lakáskérdés megoldá­sával támogatták a zené­szek letelepedését, a város és Csongrád megye pedig alko­tói dijakat biztosított a te­hetségeknek. A zeneművészethez szoro­san kapcsolódik a város színházi élete. A Szegedi Nemzeti Színház két tago­zatával komplex feladatokat lát el. Sajátos helyzetéből adódik, hogy az intézmény­nyel szemben támasztott kö­vetelmények olyanok, mint amire a fővárosban egy-egy színház szakosodott. Magas .szinten kell megfelelnie a komoly zenei feladatoknak, és biztosítania kell a klasz­szikus irodalmi értékek szín­revitelét. Ugyanakkor a kö­zönség igényli az operette­ket és a musicaleket is. A nagyszínház épületének kényszerű bezárása után kritikus helyzetbe került a szegedi színjátszás. Az ope­ra- és operettbemutatókat csak megalkuvásokkal lehe­tett megoldani. A társulat egészében pesszimista han­gulat alakult ki, e tények határozták meg azt az alap­helyzetet, amely az 1982-es mélyponthoz vezetett. 1983­ban kialakult az új irányítá­si struktúra, a két tagozat művészi önállósággal és ve­zetői fokozottabb felelősség­gel tevékenykedhetnek az egységes adminisztratív gaz­dasági és műszaki háttér mellett. Egyik legfontosabb új feladatának tekinti a színház a nemzeti dráma ha­gyományainak ápolását, fel­kutatását, az élő magyar drámairodalom támogatását. A Szegedi Nemzeti Szín­ház az elmúlt három év alatt jelentős eredményeket ért el, az intézményi és szakmai mélypontról kimozdult, az országos átlag szintjén van. Fejlődött, stabilabb' lett mindkét tagozat munkája, javult a közönségkapcsolat, látogatóinak száma nőtt. A Szege'di Szabadtéri Játékok 6200 személyt befogadó né­zőterével az ország legna­gyobb nyári színháza. Műve­lődéspolitikai feladatait az elmúlt időszakban teljesítet­te, tartalmi és statisztikai eredményei egyaránt jelen­tősek. Ennek ellenére a ko­rábban jól bevált műsor­struktúra az- utóbbi években megmerevedni látszott, hul lámzó lett az előadások szín­vonala, elmaradtak a kima­gasló szakmai sikerek. Kü­lönböző tapasztalatok feive­tik a Játékok tervezési, elő­készítési munkája, szerveze­ti formája korszerűsítésének szükségességét. jellemzi. A szegedi irodalom nem képvisel önálló, egysé­ges irányzatot. A lakóhely által összekapcsolt írók, köl­tők művészeti felfogása más és más, korunk valóságát a marxista—leninista világ­nézet alapján ábrázoljak. Szegednek országos mércé­vel mérhető rangos írói s költői vannak. Az elmúlt öt esztendőben 15 szerzőnek 33 önálló kötete jelent meg. Az irodalmi ismeretter­jesztés jelentékeny, és orszá­gos viszonylatban is kiemel­kedő. Évente mintegy 200 előadás hangzik el, több mint 7 ezer hallgatóság előtt. A vidékiség sajátos problé­májaként jelentkezik egyes alkotók és tehetséges pálya­kezdők elvándorlása. A képzőművészek életében egyre nagyobb szerepet ját­szik különböző vállalatok tá­mogatása. Az üzemek és a művészek között létrejött és jól funkcionál a szocialista szerződések rendszere. A ta­nács .művészlakások építé­sével és műteremlakások biztosításával támogatja a szegedi festőket, szobrászo­kat. Mindezek ellenére to­vábbi lépésekre lenne szük­ség, mert a képzőművészek 28 százalékának lakásgond­jaik vannak. Szeged újkori építészete egészen a legutóbbi évekig alapvetően nem különbözött más magyar városokétól. A városban az új építészeti irányzatoknak biztató jelei láthatók. így a Dóm téren a SZOTE elméleti épülete, a könyvtár, levéltár, a Mátyás tér, a Szent György tér kör­nyékén, a Jankovich utcá­ban épülő társas-, illetve családi házak, az új hídfőnél pedig a paneles lakóházak. Különösen figyelemreméltó­ak azok a házak, ahol az épí­tészek több társművész be­vonásával oldották meg a feladatokat. A tervezők munkakörülményei megfele­lőek, négy szegedi építész kapott Ybl-dijat. A kiemel­kedő alkotások létrejöttének napjainkban is egyik leg­nagyobb akadálya az "általá­nos környezetkultúra igen alacsony színvonala és a be­ruházási rendszer, amelv a használó s a tervező közé néha több ellenérdekű, bü­rokratikus szervezetet iktat be. A központi intézkedések és az általános társadalmi érdeklődés mindkét hatást azonban az utóbbi időben csökkenti. A taDasztalatok szerint a belvi építészek iob­ban tisztelik a környezetet és a közvéleményt, mert a kész alkotással együtt kell élniük. Vélemények, javaslatok Irodalom, tánc és építészet Szegeden a táncmozgalom széles körű és sokoldalú. Két hagyományőrző együttes működik a Bartók Béla Mű­velődési Központ hálózatá­ban. A Szeged táncegyüttes különböző csoportjai évente több fesztiválon öregbítik Európa-szerte városunk hír­nevét. A Volán táncklub másfajta műfajt képvisel, az országos bajnokságokon évek óta elért helyezések alapján a legeredményesebb hazai társastáncklubként tarthatjuk számon. A város gazdag hagyományú irodal­mi életét a sokszínűség, vá'­tozatosság mellett a megnö­vekedett társadalmi szevep Szeged művészeti életének napirendi vitájában először Frányó József kért szót. A munkásművelődés és a sze­gedi művészeti élet gyü­mölcsöző kapcsolatáról be­szélt. Példát saját munka­helyéről hozott, mivel a Sze­gedi Kenderfonó és Szövő­ipari Vállalat több szegedi festőművésszel már régeb­ben alakított ki munkakap­csolatot, akik ott vannak a vállalat jelentősebb esemé­nyein, ismerik a munkások örömeit és gondjait. Ugyan­akkor a KSZV dolgozói kö­zül jó néhányan jártak már a festőművészek műtermé­ben, bepillantást nyerhettek alkotói munkájukba. Ezért, ha kiállítás nyílik a gyár­ban, akkor azokat élénk ér­deklődés kíséri. Dobóczky Károlyné, az szmt titkára a tanács érde­méül „könyvelte el", hogy a nehezebb gazdálkodási kö­rülmények közepette is tá­mogatja a művészeket, az al­kotókat. Rámutatott arra, hogy a vidéken élőknek ke­vesebb alkalmuk van a sze­replésre, a bemutatkozásra és megjelenésre, mint a fő­városban élő, de fővárosi művészeknek. Ez anyagi helyzetükben is kifejeződik. Kedvező jeleket vélt felfe­dezni abban, hogy az alkotók egy része kötődik a város­hoz. MiVel a Nemzetközi Szakszervezeti Néptáncfesz­tivál rangja és színvonala a tanácsi támogatás nélkül nem jöhetett volna létre, ezért köszönetét fejezte ki. Javasolta, hogy a televízió körzeti stúdiója, sőt a Stúdió '86 több alkalommal adjon nyilvánosságot a szegedi művészeti életnek. Javasolta 25. évfordulójára díjat kel­lene alapítani, és a színészek részére pedig közönségdijat létrehozni, ezzel is növelni erkölcsi elismertségüket. Tö­rök László azt hangsúlyozta, hogy igen figyelemreméltó a város művészeti életének átfogó áttekintése, minősíté­se, a gondok és az eredmé­nyek egybegyűjtése. Érde­mes lenne ennek nagyobb nyilvánosságot adni. Halász Miklós a szegedi színházszerető polgárok, el­sősorban az értelmiségiek véleményét tolmácsolta. A jelentésben foglaltakkal egyetértve, azt kiegészítve a hetvenes évekre visszanyú­lóan elemezte a színvonal­csökkenés okait. Véleménye szerint az elhúzódó színházi válságnak az lett az eredmé­nye, hogy a város egykor vi­rágzó színházi kultúrája szürkévé, átlagossá vált. Szeged Thália-temploma nem elégedhet meg azzal, hogy a közepes nagyságú magyar városok színházi színvonalával együtt emle­gessék. Kifogásolta, hogy ke­vés az operabemutató, a ne­ves operaénekesek közül többen talonba kerültek. Vé­gül a hamarosan birtokba veendő felújított nagyszín­házra terelve a szót, a mű­vészeti élet minőségi válto­zásainak garanciáit kereste. Diós József, a Tömörkény István Gimnázium és Művé­szeti Szakközépiskola igaz­'gatója az intézményükben folyó művészeti képzés tár­gyi és személyi feltételeiről beszélt. A gondok közt em­iitette, hogy hangszerállo­mányuk felújításra szorul, mivel a javításra Szegeden továbbá, hogy a nyári tárlat (Folytatás a 2 oldalon.) Több ponyva exportra Hagyományos évindító munkásgyülésre került sor tegnap, csütörtökön a KSZV újszegedi szövőgyárában. A vezetők elmondták, htfgy a tavalyi eredmények sem rosszak: de az idén a vál­lalatnak 210 millió forintos nyereséget kell elérnie, az újszegedi szövőgyárnak 155­öt, a tőkés exportnak meg kell közelítenie a 290 mil­lió forintot, növelni kell az államközi szerződések alap­ján a szovjet export volu­menét 1,5 millió négyzetmé­ter ponyvával. Ez a másfél millió az eddigi 4,5 millió négyzetméter ponyvához vi­szonyítva óriási mennyiség — teljesítése pedig elsősor­ban az újszegedi szövőgyár­ra hárul. Nem is lehetne ezt a többlettermelést új gé­pek, berendezések nélkül megvalósítani. Az újszege­di gyárban az első félév folyamán 24 ragadókaros szövőgépet telepítenek le. Enyedi Zoltán felvétele Új lengyel, francia licenc alapján készült szövőgépeket telepítenek a KSZV-bcn a megnövekedőit feladatok tel­jesítése érdekében. Mivel eredeti francia berendezések már dolgoznak Újszegeden, az emberek rendclteznek elegendő gyártási tapasztalattal Indul az INTEREXPRESSZ Tájékoztató a MÁV idei terveiről Csütörtökön, a MÁV Ve­zérigazgatóságán Bajusz Re_ zsö vezérigazgató tájékoztat­ta az újságírókat a vasút elmúlt évi eredményeiről, valamint az idei főbb cél­kitűzésekről. Elmondta, hogy a MÁV tavaly 117 millió tonna árut és 232 millió utast szállított. Eredményekről is beszámolt a vezérigazgató: egyebek között arról, hogy befejező­dött a fővárost Péccsel ösz_ szekötő vasútvonal villamo­sítása. Mint mondotta, továbbra is meghatározó szerepe lesz a vasútnak a távolsági sze­mély- és áruszállításban, s előreláthatólag növekszik a hosszabb távú — s ezen be­lül is a nemzetközi — uta­zások aránya. A MÁV egyre erőteljesebben, szándékozik bekapcsolódni az idegenfor­galomba; a nemrég létre­hozott MAVTOURS Utazási Iroda jó néhány színvonalas, és viszonylag olcsó társas­utazást, üdülést szervez az ország legszebb tájaira és külföldre is. A változó utazási igények­hez jobban igazodó menet­rendet alakítanak ki: meg­szűnik majd néhány alig használt belföldi vonat, ugyanakkor a nemzetközi forgalomban, illetve a nyári hétvégeken a korábbinál több szerelvény közlekedik majd. Ezzel kapcsolatban a vezérigazgató megjegyezte, hogy nem a vonatok számá­nak növelése a cél — hi­szen, amint az egy felmérés­ből is kitűnik, tömegével közlekednek 10-15 százalékos kihasználtsággal a személy­vonatok — hanem a szol­gáltatások színvonalának az emelése. Javulnak .a nemzet­közi összeköttetések is, s az idén három nemzetközi vo­natpár — a Hungária, a Metropol és a Varsavia Ex­pressz — úgynevezett IN­TEREXPRESSZ vonatként közlekedik majd a Budapest —Prága—Berlin és a Buda­pest—Varsó útvonalon. Ezek­nek a vonatoknak rövidebb lesz a menetideje, s jelen­tősen felgyorsul a határokon az ellenőrzés. Néhány mel­lékvonalon. így Kál-Kápolna, Putnok, Űjszász és Szerencs térségében új motorvonato­kat állítanak forgalomba. Ebben az évben mintegy 17 milliárd forintot fordít a vasút eszközeinek fejleszté­sére és karbantartására. Az idén kezdődik meg a Buda­pest—Nagykanizsa közötti vasútvonal villamosítása, folytatódik a ferencvárosi réndezőpályaudvar rekonst­rukciója. A tervek r.zerint 192 kilométer hosszúságú pá­lyát korszerűsítenek, 57 ki­lométeren automatikus tér­közbiztosítást létesítenek, há­rom állomáson új biztosító berendezést szerelnek fel. A beszerzési keretek egyebek között 15 villamos tolató mozdony, 10 motorvonat és 500 teherkocsi vásárlására nyújtanak lehetőséget (MTI) » « i

Next

/
Thumbnails
Contents