Délmagyarország, 1986. január (76. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-08 / 6. szám

Szerda, 1980. január 8. 3 Megyei kór-körkép (11.) így élünk mi falun és városon Életmódunk következmé­nyeit tükrözték a számok ko. aszülés, infarktus, daga­natok, különböző lelki ba­jok, alkoholizmus és öngyil­kosság — mindben „előkelő" helyezést ért el megyénk Tudjuk, e kórnak vannak általános eredői, de vajon léteznek-e olyan megyei sa­játosságok, amelyek eny­nyire hátrányos helyzetbe hozták az itt élő népességet Ennek kutatása a szocioló­gusok feladata. Átfogó, egész megyére kiterjedő életmód­vizsgálat rendkívül össze­tett, bonyolult, nagy erőket mozgósító munka lenne. Az itt élő lakosság egy-egy „szeletének" tüzetesebb vizs­gálatával azonban számos általánosítható következte­tést vonhatunk le, amelyek nélkül hozza se láthatunk az eredménnyel kecsegtető meg­előzés munkájához. Mit mond a szociológus, Simon Attila, a falukutaló? Rossz szokásaiért ne kár­hoztassuk az embert. Az emberek úgy élnek, ahogy tudnak. A paraszt egyszerű­en nem képes előírásszerűen táplálkozni, nem azért mert felelőtlen, hanem azért, mert az élet ezt diklalja. Aki a földeken dolgozik, nem tud leülni teritett asztalhoz, hogy meleg; főtt ételt egyék: dél­időben behúzódik egy fa árnyékába, és kenyeret meg szalonnát ebédel. Régen is ezt lette, sőt, akkor még te­jet se ivott annyit, mint manapság, mégis több ma köztük a beteg ember, mint hajdanán És sérülékenyebb a lélek is. Az—egyik vizsgált faluban — amely ma alkoholizmus­ban, öngyilkosságban az élen járók közé tartozik — a háború előtt nem volt csak egy-két részeges ember. Csakhogy: miként emlékszik vissza arra az időre az egyik olt élő öreg? „Szombaton, cséplés után hazajöttünk a kocsival, kitakarítottunk, a fiatalabbak megmoslak a lábunkat, aztán jött a va­csora, közben jól kibeszél­getlük magunkat. Örömtel­jes valami volt az. Nagyon szegények voltunk, kétszer ettünk egy nap, de tulaj­donképpen nem voltam én szegény: jó családom, jó gyerekeim, jó barátaim vol­tak." Mára az emberi kapcsola­tok a családon belül is meg­lazultak, a mai élet nem kedvez az összetartozásnak. A falu másik idős lakója el­mesélte, miként tanította munkára az apja. „Ha ki­jössz velem a határba, me­sélek neked — mondta min­dig. Szerettem a mesét, hát mentem. Ezután is mindig azt válaszoltam a hívó szó­ra: megyek édesapám, ha mesél. Dolgoztam is boldo­gan. De mikor apám lát­ta, hogy fáradok, azt mond­ta, menj a fa alá, addig én viszem a te sorodat is." Az oktatás, a nevelés má­ra elgépiesedett, az egyszerű szülő nem is ért szót a ta­nárral. De a gyerek se érzi, hogy ö maga igazán fontos lenne. Pedig, mielőtt törté­nésszé, orvossá, kőművessé képeznek valakit, előtte em­berré kellene faragni. Régen volt egy általános szabályozó, a 10 parancso­lat, amely tömören meg­fogalmazta, mit helyes len­ni, mit nem, s ez kötelező érvényű volt, hisz „Isten így akarja". Megszűnt a vallás egyeduralma — radikálisan, egyik napról a másikra föl­számolták —, de a fejekben eltöl zűrzavar támadt. Az addigi etikai normákat el­vetették, de helyettük mü­kudöképes kódexet nem kí­náltak. Megsínyli ezt a pe­dagógia, az együttélés tisz­tasága is, s megakadt a falu önszabályozó élete. Eltűnt a közös éneklés, az esti mese­hallgatás, amely alkalmas lett volna erkölcsi intelmek terjesztésére, elmélyítésére. A gyerekek tele vannak félelemmel, bizonytalanság­gal. Márpedig a gyerek sor­sa akkor tragikus, ha a föl­nőtteké távlattalan Mi okozott lőrést a falusi emberek életében, életüknek melyik szakaszat tartják a legrosszabbnak? A megkér­dezettek között egyetlen egy volt, aki nem az ötvenes éveket említi, a „padlásle­söprések" időszakát. Nem tudták földolgozni maguk­ban a jelenségeket. eddig Istent okolták, ha jég ver­te a termést, de ezután? Ha a léeszesités szükségességét ésszel meg is értette a pa­raszt, a szive, a lelke seb­zett maradt miatta. „Bete­gek vagyunk mindketten, a feleségem is, én is, jó is, hogy elvették a földet, mit is kezdenénk vele, munka­erőt úgyse kapnánk. De volt öt holdam, micsoda föld volt az! Fáj a szívem, ha csak rágondolok." Amikor jött a második téeszesilés, a 60-as évek­ben hirtelen megugrott az öngyilkosságok száma: ad­digra elfogytak a pszichés és morális tartalékok. Csak sú­lyosbította a helyzetet a 70­es évek rendelete: tanyát építeni, föiújílani nem sza­bad. Ezután abban a köz­ségben is egy év alatt 6 ember vetett végei az életé­nek, ahol évtizedeken át el­vétve akadt egy-egy ilyen elkeseredett ember. A falusi életmódvizsgála­tok azt bizonyítják: az ön­gyilkosság nem annak a je­le, hogy a lélekben, hanem, a társadalomban történt va­lami, aminek hatására bom­lik a lélek a pálinkát nem vetik meg. Rendszeres ivó 76,7 száza­lékuk, közülük sajnos csak­nem a 70 százalék azt val­lotta, hogy naponta több­ször is nyúl az üveg után. A kalóriadús táplálkozás, az alkoholfogyasztás mellett a harmadik kockázati té­nyező, a dohányzás: a meg­kérdezetlek 63,6 százaléka cigarettázik. A napi adag általában fél doboz. Munkahelyét a dolgozók nak több mint a fele vészé lyesnek. minősítette, mert nap mint nap kapcsolatba kerül egészségre káros anya gokkal: porral, vegyszerrel, de szenvednek a zajártalom tói, az időjárás viszontagsá gai miatt, fizikailag és lel kileg is megviseli őket a ne­héz munka. Negyven szá­zalékuk nyilatkozott úgy, hogy több pihenésre, kikap­csolódásra lenne szúksé ge. S mindez miként befolyó solta egészségi állapotukat? A vizsgált esztendőben a munkások fele volt táppén­zen, egyharmaduk két hétig, s igen sokan (26,7 száza­lék) három hetet is meg­haladó ideig. Minden má­sodik ember úgy érzi, hogy egészségi állapotában van olyan változás, mely jelenle­gi munkájával összefüggés­be hozható. A városi ember alkalmaz­kodó képessége is megsínyli a rohamos változásokat. Az egyre nagyobb iramot kö­vetelő élet hozta napvilágra a „számító kötelességleljcsf­tö"-l, akit az előrehaladás kényszere visz rá, hogy ha­zahordja közéleti tevékeny­ségét is. Kevés szó esik er­ről, pedig mindez szintén mérgezi a családi életet: aligha van ott meghitt han­gulat, ahol az orvos beteg­anyagúval, az osztályvezető jelentésírással foglalkozik, hogy megfeleljen a — csa­ládon kívüli — elvárások­nak. Olajipari dolgozók körében vizsgálták az életmód és az egészségi állapot összefüggé­seit a SZOTE társadalom­orvostani intézetének ku­tatói. Zalányi Sámuel pro­fesszor és Pető Éva szo­ciológus értékelésében meg­állapította: a nehéz fizikai munkát végző olajosok úl^ táluk vizsgált csoportja megfelelő lakáskörülmények között él, csaknem 50 szá­zalékuk kertes házban, de valamennyiük élettere 2-3 szobából áll. Hetven száza­lékuk elégedett is lakásvi­szonyával. Táplálkozási szokásaik nemigen felelnek meg az egészséges életmód kívánal­mainak. Sokan naponta csak kétszer vagy egyszer esz­nek, legtöbbjük sietve, kap­kodva, a többség szereti a túl fűszeres ételeket. Tejet, tejterméket, gyümölcsöt azonban meglepően nagy százalékuk fogyaszt. A meg­kérdezetlek több mint fe­le addig eszik, amíg jól nem lakik, nem ügyelnek a ka­lóriákra. A kutatók vizsgál­ták az élvezeti szerek fo­gyasztását is: saját bevallá­sa szerint valamennyi mun­kás iszik álkoholt, csaknem 50 százalékuk nem válogat, mert sem a bort, a sört, sem A ma eltanult életmódot gyerekeink átviszik a fel nőttkorba, s örökül adják utódaiknak. Hogy élnek a mai gyere­kek? A rókusi általános is­kola pedagógusai szerint a szülők annyira elfoglaltak, hogy kezük nyoma alig érez hető gyerekeiken. Időhiány miatt nem futja dicsérő szóra, csak szidásra, s a családi háborúskodások rá ülnek a másnap iskolába ér kező gyerek arcára: szo­morúan, kisirt szemmel, fá radlan ül be a padba. Büszkék a tanárok arra, hogy szegény gyerek nincs az iskolában, telik a szü­lőknek ruhára, játékokra, könyvekre is, de elképesztő, hogy magukra hagyatottsá gukban, tanács és ellenőr zés híján mi mindenre szór jók el zsebpénzüket a gye rekek. A szűk tantermek, a túl­terhelés miatt a mai diáktól elvárja az iskola, hogy egész nap — lehetőleg fegyelme zetten — üljön, figyeljen és tanuljon. Sem otthon, sem az iskolában nem tombol­hatja ki magát — sajnos a szülők hét végén is mással vannak elfoglalva, nem hol mi közös programmal, ki rándulással —, így aztán a feszültség, a mozgásigény szándékos rongálásokban agresszivitásban tör magá­nak utat. A gyerekek dolgozatot ír­tak arról, hogyan él a csa­lád. Egy nyolcadikos kis lány fogalmazása hűen tük­rözi a mai gyerekek ott­honi életét: „Nálunk az a helyzet, hogy majdnem min­den házimunkát anya csi­nál. Nagymama már nem bír segíteni a korára való tekintettel, nekem meg ott van a tanulás. Édesapám pedig délelőtt főállásban, délután, este mellékállásban dolgozik, ö, mikor 9-kor ha­zajön, már annyira fáradt hogy nem tud segíteni. Ez nagyon rossz, mert anyura hárul minden: mosás, főzés, vasalás. Én úgy szeretném, ha a család többet lenne együtt." Lám, a legérdekellebbnek is ez a véleménye. Az efféle életbölcselethez nem kell orvosnak, pszichiáternek, pe­dagógusnak, újságírónál: len­ni, egyszerűen józanul gon­dolkodó embernek. Chikán Ágnes (Következik Epilógus) Csütörtökön Városi tanácsülés Szeged Megyei Város Tanácsa holnap, csütörtökön fél kilenckor tartja idei első ülését. A tanács végrehajtó bi­zottsága javasolja a testületnek, hogy a következő témákat tűzze napirendre: megemlékezés a tanácsok megalakulásá­nak 35. évfordulójáról; a művészeti élet helyzete Szege­den: a rendőrkapitányság beszámolója a közrendről és köz­biztonságról; a tanács 1986. évi munkaterve. A tanácsülés nyilvános. Somogyi Kírolynct fölvétele Korszerű gépeken gyakorolnak, dolgoznak a vas-, építőipari szakma tanulói a 600. Számú Móra Kerene Ipari Szakmun­kásképző Intézetben. Az alapképzést követően igen hasznos munkát végeznek. Tavalv például 32 ezer 500 darab kézi­szerszám — kalapács, fűrész, csőfogó stb. — került ki a kezeik közül — s ebből mindössze 21 darab volt a selejt... Üdülő lesz a Hullám Ujabb szakaszához érke­zett a keszthelyi Hullám Szálló épületének felújítása. Mivel a csaknem 100 esz-, tendős, alapos renoválásra szoruló hotel rendbehozásá­ra a korábbi tulajdonosnak, a Danubius Szálloda- és Gyógyüdülő Vállalatnak nem volt pénze, a Kőbányai Sörgyárnak adta át a pati­nás házat. Az új gazda és társvállalkozói saját dolgo­zóinak 34 szobás — mint­egy 100 személy fogadására méretezett — üdülőt, raio­mint vendéglátó komplexu­mot. éttermet, sörözőt, bo­rozót és drinkbárt alakíta­nak ki benne. A romtala­nitassál 1982-ben megkez­dett munkálatok tavaly ele­gendő tőke híján egy ideig szüneteltek. Ekkor jelentke­zett az épületről korábban lemondott Danubius is, és az újabb társuló anyagi se­gítségével folytatódhatott az épület helyreállítása. A hajdani Hullám külső felújítása előre láthatólag május 1-jére befejeződik. Ha az idén elegendő pénz jut a még hátralevő belső átalakításokra és a beren­dezésre. akkor szilveszterre; ha csak jövőre, akkr^ 1987 első felében nyitják meg a szállóból lett üdülőt és vendéglátóhelyet. (MTI) Magyar vállalatok Ausztriában? Közös kereskedőházak Hagyományosan jók a ma. gyar—osztrák gazdasági kap­csolatok. Valaha szekerek, hajók szállították az árut Buda és Bécs között, a vá­góállatokat pedig élénk os­torcsattogtatás közben lábon hajtották a kereskedők a császá rvá ros mészá rosai nak. Magyarország élelmiszert adott el Ausztriának, míg nyugati szomszédunk főleg iparcikkeket szállított ne­künk. Burgenland iparosítása A kereskedelem romanti­kus korszaka már régen le­zárult, a mai helyzet bonyo­lultabb, több leleményt és új formákat kivan mindkét fél­től. A két ország gazdasági szakemberei, vegyes vállala­tainak képviselői éppen ezért az elmúlt esztendő vegén kétnapos tanácskozást tartottak Bécsben. Ezen ma­gyar részről a többi között részt vett Csikós-Nagy Béla akadémikus. Kovács Gyula, a bécsi magyar kereskedelmi kirendeltség vezetője, és Ob­iul h György, az Intercoope­ration Kereskedelemfejlesz­tési Rt. nevű magyar válla­lat vezérigazgatója. Nyugati szomszédaink kü­lönös jelentőséget tulajdoní­tottak a tanácskozásnak. Mutatja ezt az is, hogy a megnyitót Kari Vak, az egyik legnagyobb osztrák bank vezérigazgatója tar­totta, aki népszerű közéleti személyiség Ausztriában. A megbeszélésen a gazdasági szakemberek az együttműkö­dés új formáiról vitatkoztak. Közülük talán egyelőre ket­tőt érdemes kiemelni. Burgenlandban, ahol je­lenleg nem olyan mértékű az iparosítás, mint Ausztria többi részén, korszerű ipar­vállalatokat létesítenek. A bécsi szakemberek azt aján­lották, hogy ezek létrehozá­sában vegyenek részt a ma­gvarok is. A terv megvalósí­tására újabb magyar—oszt­rák vegyes vállalatok alakul­nának. Az osztrák ajánlat értékelése nyilvánvalóan hosszú és alapos elemző­munkát kíván. Mindeneseire ez új fejlemény. Eddig ugyanis csak osztrák tőke jutott be hozzánk. így épült több budapesti szálloda. Az osztrákok kedvezményekel és más előnyöket Ígértek a magyaroknak, ha részt vesz­nek Burgenland iparának fejlesztésében. Kari Vak, a bécsi Zentral­sparkasse und Kommercial bank elnöke azt ajánlotta, hogv Bécsben és Budapesten hozzák létre a gazdasági együttműködés, a közös ke­reskedelem új formáit. Az osztrák szakemberek részle­tes tervet dolgoztak ki, eb­ben először is történeti visszatekintéssel igyekeznek igazolni elképzeléseik he­lyességét. A bécsi tanulmány szerint a világgazdaság struk­túraváltozása. a transznacio­nális vállalatok térnyerése, a csúcstechnológiák gyors elévülése, és az általános piaci folyamatokra való azonnali reagálás kényszere megköveteli a nemzetgazda­ságoktól a legfontosabb pia­cokon való állandó jelen­létet. Nem japán recept A gazdaság történetének számos példája igazolja, hogy a gazdasági struktúraválto­zások idején csak azok a nemzetek és országcsoportok fejlődtek töretlenül tovább, amelyek képesek voltak a koruknak megfelelő világ­gazdaság egészét behálózó kereskedőláncot létrehozni és működtetni. Ezek közé tartozott például Lombardia, Velence középkori manufak­túraforradalma; Hollandia, Anglia ipari forradalma, USA 1929—30 közötti tech­nikai, szervezési forradalma, Délkelet-Ázsia 1968-cal kez­dődő informatikai forradal­ma. A korábbi kereskedőháza­kat az ipart és kereskedő tőke magas koncentrációja jellemezte. Korunkban az információ koncentrációja a mérvadó. Ezáltal a kisebb nemzetgazdaságok számára is megnyílik a lehetőség ke­reskedőházak létrehozására. A nagy teljesítményű szá­mijógépek. a teletext, az adatbankok léte biztosítja az anyaországtól távoli ke­reskedőházak hatékony mű­ködését, a nemzeti és nem­zetközi piac változásaira történő azonnali reagálást. Az elmúlt évtizedekben a japánok alakitolták ki a sa­játos arculatú üzletházaikat. Osztrák szakemberek szerint a magyar—osztrák kereske­dőházak további lépést je­lentenek a japán modellhez képest. Az újdonság az, hogy ezek nemcsak egyetlen nem­zetgazdaság vállalatait tö­mörítik. hanem lehetőséget teremtenek több orszrin vál­lalatainak megszervezésére. Az osztrák Zentralsparkas­se és Kommercial bank ter­ve első lépcsőként biztosíta­ni óhajtja a kereskedőházak alapításának tárgyi feltéte­leit. Ezért felkutatja a tra­dicionális városközpontokban található épületeket. Később a bécsi bank vállalkozik a gyakorlati megvalósításra, a tervek kivitelezésére, be­szerzi a kereskedőház mű­ködtetéséhez szükséges integ­rált digitális irodai kommu­nikációs rendszert, és meg­keresd a kereskedőházakba beköltöző vállalatokat és cé­geket. A második lépcsőben a létrejövő' konzorcium kü­lönféle szolgáltatásokat biz­tosít a kereskedőházban te­vékenykedők számára. A tárgyalásokat folytatják Az elképzelések szerint az első kereskedőházak Bécsben alakulnának meg, még 1986­ban, az osztrák főváros kö­zéppontjában. Az osztrákok azt ajánlják a magyar szak­embereknek. hogy a második közös kereskedőházat Buda­pesten létesítsék. A mai világgazdasági hely­zet mindenkitől, aki keres­kedni óhajt, állandóan friss ötletet, leleményt és új for­mát követel. Ezért biztatóak a magyar—osztrák gazdasági tárgyalások. S még biztatóbb az a tény, hogy a megbeszé­lések folytatódnak. Molnár Károly

Next

/
Thumbnails
Contents