Délmagyarország, 1986. január (76. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-07 / 5. szám

4 * Kedd, 1986. január 7. Amolyan ismeretterjesztő jellegű, és színház a világ mottójú portréműsorok töltötték ki a szilveszter utáni csonka hetet a tévében, na és persze a szombati Pótszilveszter. Mely utóbbiról annyit: talán mert eleve tudhatták készítői, hogy ,,pót", vagyis nem az igazi, vagyis nem előzi meg olyan eszméletlenül fölfokozott várakozás — jobbnak tűnt, mint a Szilveszter-napi. Legalábbis a kabarérészletek tekintetében. Ami a revüt illeti, abból az igazit a Monsieur Folies Bergére cimű vasárnap esti műsor produkálta. Igazit? Belátom, merészség ilyesmit állítanom, de hát legföljebb a hazai Moulin Rouge-produkciókkal hasonlíthatom össze Monsieur Gyarmathv párizsi revüjél. akkor pedig kétségtelenül . ő a győző! Ungvári Tamás jóvoltából — aki a forgatócsoporttal Michel Gyarmathy születésnapja alkalmából volt venT dég a Folies-ban — megtudtuk, hogy annyi finom kelme, kepp, boa, toll és tüll falán egész Magyarországon sincs, amennyit egy produkció fölemészt amott. . . Enynyit az ismeretterjesztésről. Mert a többit részben már ismertük, a Monsieur budapesti tartózkodásai idejen elmesélte a tévében, miként éhezett első párizsi heteiben, és hogy krétával rajzolta az aszfaltra díszletterveit, hadd ájuljon el a Foliés akkori igazgatója, amikor meglátja. Azt is elmesélte, hogy egyetlen szót sem tudott franciául. (Bár most egy kissé csodálkoztunk ezen, minthogy kiderült, itthon tanulta a nyelvet az iskolában, igaz, megbuktatták...) Másrészt arról is lehettek sejtelmeink, hogy a hirneves párizsi revü sztárjainak bizony gyakorta a semmi a munkaruhájuk. A magyar tévéseknek talán emiatt sem lehetett munkavilágításuk, így az ott fényképezett műsorrészleteket a fátyolos szemérmesség jellemezte — mondjuk a szilveszteri Szuperbola egyes jeleneteihez viszonyítva. Ungvári Tamás szellemes és hajdani tévéjegyzetei jutnak eszembe. Mintha az a műfaj jobban ment volna neki. Bár, legyünk igazságosak: ezúttal is akadt egy eredeti ötlete, igaz, ennek az égvilágon semmi kqze nem volt Gyarmathy úrhoz, és az ő színházához. A következő: Zentay László kamerája pásztázni kezdte a párizsi utcát (a masinát működtetni kell ugyebár, rögtön, ahogy leszállunk a Gare de L'Est-en, hisz nem mindennap jut el az ember Párizsba, még akkor sem. ha tévés), a képben Ungváriék autója mellett, nekünk háttal, egy bőrruhás motoros ... Na és, akkor mi van? — mondanánk, ám nem igy Ungvári. Neki gyanús ez a motoros, mit kóvályog az autó körül, gondolja szorongva. és amúgy lelkes, hangú kommentárjába (már itthon) hirtelen pár mondatos esszét fogalmaz arról: mi, magyarok már csak ilyenek vagyunk, szorongunk, mihelyst kitesszük itthonról a lábunkat, vajon mit akarhat tőlünk az a sok idegen? Hát igen. Alighanem ez Ungvári igazi műfaja. Profik csinálták viszont Julio Le Parc portréfilmjét. Eleven hatással tárult föl benne a művész színes, játékos, ironikus alkotói világa, és rokonszenves emberi arca. Aki ilyen „anti autót" tud tervezni és kivitelezni — rossz ember nem lehet. Ez a csilingelő, villogó, a célratörő funkcionalitástól tökéletesen mentes, kedélyesen döcögő mobil a párizsi utca rendes rohanásában — emberies fintor az önpusztító civilizációnak. Irigyelhetjük érte Julio Le Parc urat! Akár az „igaz út követői" közül a négydanos karatemestert, Furkó Kálmánt, öt mutatta be a szombati, Sensei (tanítót jelent, úgy emlékszem) című film. Hogy miért irigyeljük? A magam részéről: az akaraterő bajnokait vagyok hajlamos tisztelni általában minden igazán nagy sportolóban. A valódi játékost, aki nem szűnik meg próbák elé állítani önmagát, és nem nyughat, amíg testi-lelki összpontosítással folyton le nem győzi, meg nem haladja — önmagát. Legföljebb azt sajnálom néha, hogy e hatalmas testiszellemi teljesítőképesség birtokosai nemigen változtatnak pályát. . . Képzeljük el, mi lenne, ha különféle mesterségekben kamatoztatnák emberfeletti erőiket! De hát a tehetség, úgy látszik, ritkán univerzális. Ha a karatemesteré abban áll, hogy harcképtelenné tudja tenni ellenfeleit — bizony mondom, ez sem kevés ... Sulyok Erzsébet Rendkívüli tehetség Elsős elővizsgás A téli szünet után kipihenten ült be kedvenc órájára Bordás Feri. Huszadmagával biológia-fizika tagozatos — a Radnóti gimnázium egyik speciális, úgynevezett előrehozott vizsgájú osztályában, az első Aban. Tulajdonképp az átlagosnál mindannyian jobb képességűek, tehetségesebbek, választott szakjukat magasabb óraszámban tanulják. Feriről már a tanév kezdete után nem sokkal kiderült, kivételes tehetség a' matematika tudományában. Szóval január 6-án az első órája matek volt, majd orosz következett. — Most irodalomórán vannak a többiek — magyarázta Feri az igazgatói irodában. 11 óra előtt pár perccel találkoztunk — Van kedved most beszélgetni. vagy jobb lenne a vizsga után? — Mindegy. Lehet most is. — Izgulsz? — Hát nem nagyon. Hazudnék. ha azt mondanám, nincs bennem eav CSÖPD drukk sem. Egy kicsit meglepődtem, mert azt hittem, holnap vizsgázom. Ma akartam még egy kicsit készülni. — Mikor szeretted meg a matematikát? — Tulajdonképp mindig jól ment. Most, nyolcadik után kezdtem intenzivebben foglalkozni a felsőbb évfolyamok anyagával is. Megvan már egy seregnyi egyetemi tankönyv és jegyzet is otthon. — Jó tanuló vagy? — Kitűnő. — Szóval eminens. — A jegyek alapján. Pedig nem szeretek tanulni. — Már csak egy perc van 11-ig. Hagylak koncentrálni. Feri tegnap, hétfőn vizsgázott szóban az első és a második gimnáziumi oszlálv matematika tananyagából. Az előre hozott vizsga írásbeli részét már decemberben megoldotta. Szaktanára szerint kifogástalanul, hibátlan mind a hat feladatmegoldása. S biztosan nem alaptalanul hisz abban sem, hogy Feri az első osztály első félévének végére már tudja a négy esztendő tananyagát. Rendkívüli tehetségnek tartja tanítványát. Aki röpke háromnegyed óra alatt meggyőzte a bizottságot: „a kisujjában a két év tudnivalója". Magabiztos ismeretekkel rendelkezik. nem hozható zavarba. Természetesen ötöst kapott feleleteire. Szinte példátlan az érdeklődése, mesélték Feriről. S rendkívüli tehetiséghez illőn, már volt egy találmánya is: lézeres memóriaegységet ötlött ki, be is mutatták a Magyar Optikai Müveknek. Jónak tartották az ötletét, de nem foglalkoztak különösebben vele, mert „nem gyártanak ilyen anyagot"... M. E. Visszafiatalodó szobraink örül az ember, ha megint hófehérben látja Szeged cigányszobrát. A nagy dalköltőét, a régi Hungária egyetlen mai őrizőjét, Dankó Pistáét. Talán föladta már a város régi igyekezetét, hogy a le-letördelt csigát újjal pótolja a hegedűn. A szobor és a város kapcsolatában talán ez jelenti a hiteles formát. Még mindig lennének ellenségei? Vagy „haladó" hagyományunk csupán, hogy ahol törhető valami, ott törünk? Netán azt hiszi valaki, így emlékeztet legjobban a nótára, amely szerint* „Eltörött a hegedűm..."? Inkább arra fordította tekintetét a Város — ezt már szándékosan írom nagybetűvel —, hogy a rárakódott portól, szennytől, kőszoborra nehezen illő avítt patinától megtisztítsa. Igaz, jobbra is, balra is építkeznek mellette, mögötte pedig még mindig nem építkeznek, csak várják — kényszerből persze —, hogy álltában tovább romoljon nagy hírű vigadónk és szállodánk. Talán itt kezdődött mégis szép városunk —csak a Belvárosra érthetem immár — szép szobrainak viszszafiatalítása. Aki veszi magának a fáradságot, és elballag a Dóm tér ritkán látogatott olda'ára, szintén habfehérbe öltöztetve látja Petőfinket is. \zért látogatjuk ritkán ezt íz oldalt, mert utunkat állja a nézőtéri monstrum, és nem csupán szép terünk veszett el, hanem a szoborcsarnok egyik fele is. Ha most akarna valaki új szobrot tenni erre az oldalra, az esetleg leszármazottak föltehetően sértésnek vennék. Mai ésszel nem is érthető, miért ide dugták el lánglelkű költőnket. Lehetett olyan időszak, amikor a két oldal rangban nem különbözhetett egymástól, csak erre már kevesen emlékszünk. Fölnőtt egy nemzedék, amely elképzelni se tudja a teret a maga mivoltában. Illik Petőfihez ez a hófehér ruha? A valóságban talán soha nem viselt hasonlót. Mégis illik, nagyon is illik hozzá. Ha Dankóhoz jó, teljesen kifordítva a ' valóságot, hogyne illene a forradalom költőjéhez? Szűzitiszta lej fehérben fekszik picivel arrébb Körösi Csorna Sándor is, az őseinket kutató világjáró tudós. A lámakolostorban biztosan nem lehetett ennyire fehér, mégis. Amikor utoljára jártam ott, más szobrok öltöztető-vetkőztető előkészületeit is láttam, és ismétlem, örültem neki. Tiszta és fehér Virágh Benedek, pedig annyira agyonfirkálták korábban, szinte feketének tűnt, fehér Eötvös József, Kemény Zsigmond. Apáthy István. Ybl Miklós emléke, újjászületett jó néhány másiknak a föliratos tartója,és megint fehérbe öltözött a Széchenyi téren Széchenyi István is. Annál jobban meglepett az a telefon, amelyik hírül adta, hogy a Széchenyi téren valaki leverette a Deák-szobor oldalának terjedelmes és jól olvasható szövegét. Olvashatóságáról magam is meggyőződtem nemrég, pedig csak a középső sétány sarkáról néztem. Természetesen nem hittem a telefonnak, elballagtam megint hozzá, kesztyűs kezemmel letúrtam az oldalára fagyott havat, és valóban simának találtam. Kapcsoltam mindjárt, hogy ide is eljutott már a „sortatarozás", de megint egészen furcsa dolgokat hallottam. Az egyik szívvel-lélekkel városbarát ismerősöm teóriát is talált ki mellé. Nem tudta elhinni, bhgy egy szobor írása, átvészelve a legvészesebb időket is, most juthat utolsó állomására. Fantasztikus föltételezését le sem merem irni, annyira nem egy nyomon jár az igazsággal. De honnan tudhatná a valót, ha senki nem mondja meg neki? Kötelességem most már utánajárnom, mert ki tudja, milyen hír kap lábra holnap vagy holnapután. A Városgondnokságon találtam meg azt az embert, aki tudott fölvilágosítást adni. Ahogy a pénz engedi, úgy mennek sorba a szobrok helyreállításával is. Nyugodjak meg, semmi fondorlat nem játszott közre Deák talpazatának levakarásában. Majd. ha már nem fagy ki a véső a kőfaragó kezéből, azonnal kiírják megint a régi, a teljes szöveget. Szolgáljon megnyugtatásul minden aggódó embernek! Horváth Dezső rádiófigyelő Told el magadlmozgalom Avagy a bátorság próbája, úgv is mondhatnám. És ha még most hozzáteszem, hogv mindez egy pénteken délután a Kossuth-adón elhangzyott riportról jut eszembe, amely a nem éppen színes önállóan címet viselte — joggal hihetnék, hogy zavarodottabban gondolkodom. mint egy-két, magát a világ leghaladóbb elméjének tekintő politikus vagy néhány önjelölt alkotó, aki azt hiszi magáról, hogv igen módern. holott csak a tiszta fejnek van híjával. Tisztázzuk hát: Incze Zsuzsa most indult riportsorozatának nyitó darabja ama tényre alapozva készült, miszerint — idézve a radióújságból — a „a Művelődési Minisztérium akcióterve szerint 19H5 végéig kell kidolgozni az intézményi önállóság. a tantestületi demokrácia fejlesztésének feladatait." Ez a huszonöt perc megpróbálta szemügyre Búcsú Kardos Gvörgytől Mely részvéttel kísérték utolsó útjára hétfőn a Farkasréti temetőben Kardos Györgyöt, a Magvető Könyvkiadó 67 éves korában elhunyt igazgatóját. A ravatalnál a Művelődési Minisz térium, a Magyar Szocialista Munkáspárt V. Kerületi Bizottsága, valamint a Magvar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége nevében Drecin József művelődési államtitkár vett végső búcsút az elhunyttól. Méltatta munkásságát, felidézve a munkásmozgalom régi harcosának legfontosabb életrajzi állomásait. Mint mondotta. Kardos György a magyar irodalom ösztönző, termékeny alakítója volt A barátok nevében Moldova György író búcsúzott Kardos Györgytől. Barátai, tisztelői, pályatársai kisérték végső nyughelyéhez a magyar irodalom közéleti egyéniségét. A sírnál Hegedős Mária. a köny vk iad ó f őszerk esztő j e idézte fel az elhunyt alakjai. Pályázat művészeti ösztöndíjra A Csongrád Megyei Tanács pályázatot hirdet a megyében élő hivatásos művészek, alkotói kollektívák, illetve időszakosan itt dolgozó művészek számára alkotói ösztöndíj elnyerésére. Pályázni lehet: egyszeri alkotói ösztöndíjra, melynek összege 5 ezer forint, munkacsoportoknak — a tagok számától függetlenül— 20 ezer forint; fiatalok alkotói ösztöndíjára (korhatár 35 év) havi 2 ezer forintos bontásban 3-6 hónapig terjedő időszakra. Ezeknek a pályázatoknak beküldési határideje 19H6. február 15-e Az időszakosan itt működő művészek pályázhatnak vendégösztöndíjra, melynek összege napi 100 forint. Ezt az év bármelyik időszakában meg lehet pályázni. Az alkotói ösztöndíjat olyan hivatásos művész kaphatja, aki a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának, illetve valamely művészeti szövetségnek tagja vagy felsőfokú művészdiplomával rendelkezik. Megkaphatják művészeti kutatómunkát végzők is. A pályázatban meg kell jelölni az ösztöndíj — fentiekben felsorolt — formáját, és részletes munkaprogramot kell mellékelni, amely tartalmazza a művész eddigi tevékenységének eredményeit, továbbá alkotói céljait, feladatait A pályázatokat a Csongrád Megvei Tanács V. B. művelődési osztályára kell Írásban beküldeni. venni az általános iskolai igazgatók megbízatásával kapcsolatos mai gondokat. Hogy hogvan jutunk el innen a fenti mozgalomig? Azonnal. „Növelni kell a tantestület szerepét", úgy is mint egves számú ukáz. Rendben van. Gsukhogv a szép kívánalom, magyarán hogv vétójoga is lehessen a közösségnek az igazgatók kinevezésével kapcsolatban, már az első illusztratív, salgótarjáni példa hallatán kurtafurcsa csavarintásokat produkált. Az illető tanács művelődésügyi osztályán (és csak ők!) egyéves próbaidőt adtak az illető vezetőnek, korábbi negatívumai miatt. Azt most ne is feszegessük, hogv a minisztérium meghívott képviselője szerint hivatalosan ilyen terminus nem is létezik, az már viszont igazán meggondolkodtató. hogv az új központi rendelkezés arra nem tér ki. hogv a megbízó — a iö-l vőben is a főhatóság lesz, nem pedig az oly kívánatosnak mondott újfajta önkormányzati szerv. Kozma Tamás nevelésszociológus arról (is) beszélt, hogy sok minden bizony egyáltalán nem végiggondolt az űi oktatási törvényben, s igencsak nem lehet egyetérteni ama elterjedt (gyanítom: főhatósági!) nézettel. miszerint a demokráciát azért nem lehet igazán fejleszteni. mert zavar van a fejekben — a zavar sokkal inkább azért van a fejekben, mert éppen ilyen a demokrácia. amilyen. Vagyis- tipikusan. ha úgv teszik, magyar módra felemás, féloldalas. kijátszható, formalizálható. biztosítékok nélküli gyakran. E gyakorlat révén — hallhattuk — sok ió tantestület tehető ugyan jobbá, ám ugyanennyi gyengébb — — még gvengébbé. Mert ..belép" az érdek, a konformizmus. belép a ... sok minden belép. Hála a rádióriportok jóistenének. hamarosan kiviláglott: szerencsére. legalábbis félig-meddig, szinte csak ürügv volt ez az oktatáspolitikai tematika ebben a szűk félórában. Mert a ieJenség az igazán fontos. Ha úgv tetszik, a bátor.sá" — közvetlen, gyakorlatban alkalmazott és indirekt, mert. valóban forradalmian változtatni akaró — nagv próbája. Igaz. hallhattunk e^v pozitív(abb) budapesti példát is. s a nevelésszociológus azt is elmondta (igen helyesen), hogv ha nincs is még elegendő jogi biztosíték a demokratikus gyakorlatra. hálistennek kialakulóban van mijr e téren is egy olyan közszellem, ami — tegyük hozzá: a konkrét esetben és jelképesen is — már nagyon kevésnek érzi a kinevező főhatóságot önmagában. S van itt még valami. Ezzel kiindulópontunkhoz is érkezvén. Ha az én levesemet én eszem, akkor azt i.s elmondhatom. hogv el van sózva — pláne, ha nem is én sóztam el. Hofi Géza valamikori mondata felvázolhatja előttünk a Told el magad mozgalom' egyik legfigyelemreméltóbb lényegét. Mert tegyük fel. hogv kellő jogi garanciákkal élve nyilvánít: véleményt mondjuk egy tantestület, amelynek minden tagja választó és egyben választható — és idővel kiderül: rossz lóra tettek. Azon túl. hogv idővel újra nekik lesz lehetőségük a szükségszerű önkorrekció•ra. még a balfogás, az elszúrás ténye is milv megJ nvugtató lehet: hiszen én toltam, mi toltuk el — és nem ..elszúratták velünk", ami nem is igaz. hiszen ők tolták el. de a sózott levest mi kanalaztuk két pofára ... Szóval csak már ténvteg írhatnám: itt a Told el magad !-mozgaIom. Nem is lesz olvan nevetséges. ahogvan első olvasásra tűnik, tessék elhinni. Domonkos László