Délmagyarország, 1986. január (76. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-06 / 4. szám

5 Hétfő, 1986. január 6. Ismét az iskolapadokban Vége a téli szünetnek — Közel a bizonyítvány Az utolsó pillanatban Tél­apó engedett az unszolás­nak, s kegyesen megrázta hószakállát, sok ezer gyerek türelmetlen kérésére. Az egyhetes szoba- (és tévé-) fogság után tódultak is a srácok a töltésoldalba, egyen­ként örvendeztek minden hópehelynek. Végre! — só­hajtottak a szülök is, akik­nek főhetett a feiük, ho­gyan kössék le gyermekük felszabadult energiáit, ter­mészetes téli program hí­ján. Legtöbbjük szerencsére meg tudta oldani, hogy a szünidőben személyesen vi­gyázza magzata testi és lel­ki épségét: a napköziseknek mindössze 10 százaléka vet­te igénybe az iskolai fel­ügyeletet. Nekik is kelleme­sen tellek a téli napok, szí­nes kínálatból válogathat­tak. A művelődési házak — élükön a Bartók Béla mű­velődési központ — idén először „házhoz vitték" mű­soraikat. A népművelők fel­mérték, hol, mit szeretné­nek látni-hallani, s ennek megfelelően rendeztek kü­lönféle foglalkozásokat az általános iskolákban. Vezet a videó: a tévé gyermek- és mesefilmjeit, valamint olyan bábelőadásokat vetí­tettek, amelyeket a Bartók művelődési központban vet­tek fel. Az Ifjúsági Házban a leg­nagyobb sikert Halász Judit és a Bojtorján együttes aratta. A Karácsonyi aján­dékkosár keretében sok ap­róság tanult meg bábokat, szőrlabdát, asztali díszeket barkácsolni. A Balázs Béla Üttörőház minden napra gondoskodott elfoglaltság­ról : az alkotóház összejöve­telein ehető és nem ehető karácsonyfadíszeket készí­tettek. a játszóházban 40 év negyven játékával ismer­kedtek a kicsik. Üttörődisz­kót, mesedélelőttöt is ren­deztek. Láttam, hogy... .. homályos jégszemek­kel dideregnek az autók. .És láttam azt is, hogy me­leg vizes tálakkal rohan­gálnak kocsijukhoz haj­nalonta az emberek. Jeget oldanak, illetve csinálnak. Mire a szélvédő egyik fe­lén enged a hőnek a jég­páncél, a másikon is en­ged a hőnek a lecsurgó víz. Üjra megfagy. Idege­sítő „játék" ez, munkába menet. Ellenszer viszont szám­talan akad, ami kényel­mesen biztonságossá teszi a jégoldást, a páraűzést az utastérből. De hol a kémi­kusok „főztje"? Kocsiban nincs, boltokban csakúgy hiányzik. Marad hát a nem praktikus vizes öb­lögetés? Nem! Így tömören tá­jékoztattak a „kegyszerek" gyárában, a Medikémiá­nál. Odaúsztattam a Tra­bantot a Cserepes sorra, a gépápoló szerek műhelyé­be. (Csak zárójelben: ma­gam lennék a külföldi partner, megrendelői ked­vem szegné az undorító környék, amiről persze nem a szövetkezet tehet!) Beléptem hát a hetedhét­országban ismert Mediké­mia irodaházába. A vit­rinek telis-tele a kiváló minősítést kiérdemelt meg­különböztető jegyekkel, termékekkel. Kapható len­ne itt a jégoldó, a be nem fagyó ablakmosó, a páramentesítő meg a hi­deginditó? Sajnos, nem. Oka: nincs. Alapanyag nincs. Importbeszerzésről lévén szó ... Hiába jelezték a veze­tők jó előre, hogy gond lesz a télen-kell termé­kekkel, a külföldi part­nerek mégsem segítenek. Küldtek ugyan az óév vé­gére anyagot, fel is dol­gozták, de későn kerülhet­tek ezek a termékek az üzletekbe. Íme a magyarázat. Tu­dom, ettől persze még be­fagy az ablak. De legalább — ismerjük a hiány okát. Mától * azonban ritkulnak a programok — jobb is ta­lán, hogy oda (az idei) hó —, nem érnek már rá a gyerekek; iskolapadban te­lik napjuknak legalább fe­le. Még egy hónapot kap­tak: tegyenek meg mindent azért, hogy a lehető leg­jobb jegy kerüljön a félévi bizonyítványba. Január vé­gén osztályozókonferenciá­kon döntenek a pedagógu­sok közel 20 ezer szegedi általános iskolás, 7 ezer kö­zépiskolás és 4 ezer 300 szakmunkástanuló érdemje­gyeiről. Az általános isko­lák első osztályosai tájékoz­tató füzetükben még csak írásbeli értesítést visznek haza. A bizonyítvány körüli iz­galmak után a nyolcadiko­soknak újabbak, a felvételi­vel kapcsolatosak következ­nek. December, január, feb­ruár a jelentkezések előké­szítésének időszaka. Az osz­tályfőnökök szülői értekez­leteken és osztályfőnöki órá­kon ismertetik a továbbta­nulási lehetőségeket. indo­kolt esetben egyénileg is megbeszélik a terveket. A jelentkezési lapokat márci­us 20-ig továbbítják a kö­zépfokú intézményekbe. Szo­rítja a jelentkezési határidő a testnevelési osztályokba, a katonai iskolákba, művésze­ti és speciális természettu­dományi szakokra pályázó­kat, nekik január, február folvamán be kell adni a fel­vételi nyomtatványt. A hat­évesek szülei ne felejtsék el március 1-jéig beíratni cse­metéjüket. A második félév a vetél­kedők időszaka. Mint min­den évben, idén is számta­lan kulturális és szaktárgyi versenyen mérhetik össze tudásukat a diákok. A Ka­zinczy szépbeszéd-versenyt március 25-én, a kisdobo­sok versmondóversenyét áp­rilis 17-én tartják. Április végén lenini műfordítóver senyen bizonyíthatják ké' pességeiket az orosz nyelv barátai. Különlegesen szí­nesek lesznek idén a gyer­meknapi rendezvénuek, me­lyek május 24—25-én, a Magyar Úttörő Szövetség megalakulása 40. évforduló­jának jegyében zajlanak. Varjú Erika Válások krónikája Magyarországon legtöb­ben Szegeden válnak. 1982­ben ezer házasságkötésre 517 válás jutott (az országos át­lag ekkor 378), egy évvel ké­sőbb ezer boldogító igen mellett 491 esetben végző­dött „sikeresen" a házassági bontóper — amikor az or­szágos átlag 386 válás volt. A mediterrán hangulatú Ti­sza-parti városban a kiugró­an magas statisztika gyakori társasági beszédtéma. A vé­letlen .műve vagy szocioló­giai jelenség? — töprenge­nek már régóta tudományos körökben is. Szeged a listavezető Ügyvéd ismerőseimet hiá­ba kérdezem, általánosságo­kat mondanak a válás okai­ról. ök adják a tippet, men­jek az egyetemre, ott már kutatják ezt a témát. A pol­gári jogi tanszék docense, dr. . Tóthné Fábián Eszter adatokat, számokat ismétel. De amikor interjút kérnék, udvariasan figyelmeztet, nincs sok értelme a beszél­getésnek. — Két évvel ezelőtt a hall­gatókkal együtt elkezdtünk kutatni, miért Szegeden vul­nak a legtöbben az ország­ban. Sajnos, semmi komoly tudományos eredmény nem jött össze a vizsgálatokból. Annyit megállapítottunk, az egyik ok az értelmiség nagy száma, hiszen Szeged kimon­dottan értelmiségi város. Ez a kutatás végül is úgy feje­ződött be, hogy felmértük a tartásdíjat fizető apák szo­ciális helyzetét. Időközben megválasztottak dékánhe­lyettesnek, és a sok hivatali elfoglaltság miatt a speciális szegedi körülmények feltér­képezését nem tudtam foly­tatni. De nem mondtam le arról, hogy egyszer befeje­zem. Annál is inkább, mert nemcsak a válásban, hanem az öngyilkosságban is orszá­gosan első városunk, s való­színű, hogy a két dolog ösz­szefügg. Egyébként a szege­di bíróság elnöke kitűnő csa­ládjogász, ő már évtizedek óta vizsgálja ezt a témát, és előbbre jutott, mint mi. Nők indítják Apolló — Ha jó zenét akarsz, gyere velem! — mondták a srácok bulira éhesen. — El­vis énekel a Palánkban! — Szia Ápoló! — Amig legurítok egy sört, a „BagAcs band" helyette­sít! — válaszolta a mikro­fonba. és mi termeszetesen belekezdtünk az „Esöcsepp koppan, elrobog egy villa­mos", cimű magánszámba. Tizenvalahány évvel eze­lőtt... „Apiból" azóta igazi ze­nész lett. A hangja jobb, mint valaha, Fender-zongo­rájával csodás hangulatot varázsol éjszakánként. És, mint hozzáteszi: azóta meg­nőtt az orrom is! A kezdetről így beszél: — Utáltam a zongorát Már 6 éves koromban a szabadon választottat szerettem, és nem a kötelezőt. Czövek Ernától a plafonra másztom. Aztán a Tanárképző Főisko­la zenei tagozatán összefu­tottam Lányi Lajos tanár­jelölttel. aki a szünetekben dzsesszt és tánczenét játszott. Ez volt rám a legnagyobb hatással. Az elméleti alapo­kat 8 éven keresztül Erdős János tanár úrtól szívtam magamba. Másfél éves gim­náziumi „tartózkodásom" alatt Joó Ete próbálta „be­lémverni" a dzsesszt. Ez a próbálkozása nem járt teljes sikerrel, mert én inkább Tizenhét éve az éjszakában kimondottan a tánczene felé sodródtam. — Első nyilvános fellépé­sed? — Lukács Petivel 1967­ben. amikor szó szerint „be­ugrottunk a Repülőbe". Egy év múlva már Kelemen Pisi tával a Jegesben játszot­tunk. A katonaság után Anna presszó. Palánk, Sző­ke Tisza, Lila Akác követ­kezett. És a felejthetetlen balatoni haknik, „Földvár felé, félúton . . .f 1975—77 közölt a Szeged bálban, 1978—82: Mezökovácsházán, 1983-ban a „Felsővárosi Mü­vekben". majd a hódmező­vásárhelyi Csillag presszó­ban. Most ismét a Szeged bár az „otthonom" „Visz­szatérő bűnös vagyok én ..." Hogy őszinte legyek, innen szeretnék nyugdíjba menni! A Tempó trióban olyan ze­nészekkel léphetek fel éjsza­kánként. mint Greksa Tibor dobos és Fcrkovics Jenő gi­táros-ónekes-bandaga/jda, de még sorolhatnám . . . — Az éjszakában dolgo­zol immár 17 éve. Birod? — Ez a lételemem. Azt hiszem, a „normális" élet­ritmust már nem tudnám felvenni. Ehhez persze olyan társ is kell, mint a felesé­gem. Mellette nagyon sokat köszönhetek Kiszin Miklós­nak, az OSZK megyei kiren­deltség-vezetőjének. Hogy eddig is el tudott viselni! B. L. Ki miben tudós ? Fordulópontjához érkezett a tavaly októberben meg­kezdődött „Ki miben tu­tudós?"-verseny. A buda­pesti és a vidéki válogatók után immár a televízió né­zői is tanúi lehetnek a ve­télkedősorozatnak: január­tól nyolc héten keresztül ki­sérhetik figyelemmel a já­ték elődöntőit, illetve dön­tőit. A Művelődési Minisztéri­um, a KISZ Központi Bi­zottsága és a Magyar Te­levízió által meghirdetett országos, többfordulós ver­senyen a tanulók ezúttal biológiából és történelem­ből mérhetik össze tudásu­kat. A területi versenyeken részt vett több ezer diák közül a január 11-én kezdő­dő adásokban már csak nyolc—nyolc, tantárgyanként legjobbnak bizonyult kö­zépiskolás áll a kamerák — és a zsűri — elé. Csakúgy, mint az eddigi vetélkedő­kon, a cél most is az, hogy a lexikális ismereteken, a tananyagon túl a versenyzők elsősorban a lényeget és az összefüggéseket felismerő képességüket bizonyíthassák. Az elődöntőket szomba­tonként — január 11-én,18­án és 25-én, valamint feb­ruár 8-án, 15-én és 22-én — a második műsorban lát­hatja a közönség, a döntő­ket pedig az első csatornán sugározzák. Gál Sándor, a szegedi bí­róság elnöke naprakész a válásokból. Azzal fogad, hogy a házasságok stabilitá­sa évről évre gyengül. Sta­tisztikai adatokkal támaszt­ja alá érveit, ugyanis az 1970-es évek óta a válások száma 30 százalékkal emel­kedett Csongrád megyében. Tehát nem hirtelen robba­násról, hanem megalapozott folyamatról beszélhetünk. — Nehéz erről nyilatkozni, rendkívül bonyolult, össze­tett kérdés. Világviszonylat­ban emelkedik a válások száma. A válás persze nem egyenlő az alkoholizmussal, társadalmilag nem szabad úgy minősítenünk, azonban Szegednek az országos arányt jóval meghaladó statisztikája meditációra kell hogy kész­tessen. Tapasztalataim sze­rint ez a helyzet elsősorban a nők foglalkoztatási aránya­vaL magyarázható, ami köz­tudottan sokkal magasabb, mint az országos átlag. Itt, a Tisza-partján a könyűipar központja, ezenkívül nagyon sok az értelmiségi nő is. A bontópert több mint 70 szá­zalékban a nők indítják el. A 60-as években még fele­fele arányban megosztozott ebben a vállalkozásban a két — Hogy a nők ilyen kez­deményezők lettek, azt je­lenti, függetlenségre töre­kednek? — Nagyon nehéz kideríte­ni, a férj és a feleség közül melyik tesz többet a csalá­di kötelék lazításáért. Nem derül ki ez a bíróságon. A házastársak döntő többsége közös megegyezéssel válik. Így sok valódi indítóokot mi nem tudunk meg A sajátos válási statisztikában azon­ban véleményem szerint az is közrejátszik, hogy a nők a munkahelyen ebben a kér­désben egymásra nagy ha­tással vannak. Szinté egy­mástól tanulják el, az ottho­ni problémákat bontóperrel lehet elintézni. Ez a maga­tartás minta, biztosan spe­ciális oka a jelenségnek. A többi általános, de azért hoz­zátenném, a nők egyenjogú­sításának sokféle társadalmi feltétele hiányzik még. Ami­kor azt mondjuk a lányok­nak, asszonyoknak, ugyan­annyit dolgozzanak a mun­kahelyen, mint a férfiak, ak­kor a férjek általában ott­hon nem segítenek a háztar­tásban. Pedig a szolgáltatá­sok nem könnyítik az ottho­ni munkát. A kettős teher miatt a nők tűrőképessége csökken. A házasság intéz­ményének prezstiz.se nem­csak a sok válás miatt válto­zott. A házasságkötések'szá­ma is csökken. De a mono­gámia nem szenvedett vere­séget, divat lett papír nélkül együttélni. Egyébként a kö­töttségeket egyre nehezeb­ben viselik el az emberek az élet legkülönbözőbb területe­in. Fegyelmezetlenebbek let­1ünk. Lakótelepi fóbiák Az Északi Lakásfenntartó Szövetkezet tagságának a száma megközelíti a 10 ez­ret. Csorna Lajos, a szövet­kezet elnöke hivatalból is sok ember gondját-baját is­meri. A szövetkezeti ember nem kíváncsi természetig mégis beavatják az intim tit­kokba. A lakótelepen kevés a nyilvános teJefon. A szö­vetkezeti iroda reggeltől ké­ső estig nyitva, szinte társa­dalmi fórum, és az elnök asztalán a telefont bármelyik lakó használhatja, ha rendőri vagy mentőt kell hívni. Az elnök így tanúja a drámai eseményeknek. — Megfigyeltem, a beköl­tözés utáni első év a legne­hezebb. Kemény munkával évekig gyűjtötték a pénzt a lakásra. A férfiak esztendő­kön keresztül késő estig dol­goznak, pluszmunkát vállal­nak. Keveset vannak otthon, és az asszonyok a cél érde­kében tűrnek. De az új la­kásban már kitör belőle a hosszú időn keresztül vissza­fojtott keserűség. Nem egy­szer előfordult már, hogy egymást beszélték rá a nők a válásra. Valamelyik nap úgy állított be az irodánkba az egyik fiatalasszony, bizto­sítsunk jogi képviseletet a válóperéhez. Szomszédjára hivatkozott, mennyivel jobb lett az élete, mióta kirúgta a férjét. A szóbanforgó höl­gyet ismertem, és igazat is adtam, hogy elvált, mert az ura ütötte-verte, állandóan részeg volt. De emezt pró­báltam lebeszélni a válásról, mert rendes a férje. A nőt nem tudtam meggyőzni, azt mondta, majd lesz valahogy, a lakást úgyis neki ítélik, és nála marad a- gyerek is. Itt a lakótelepen egyre több a ma­gányos, elvált asszony. Nem könyű egyedül élni, gyako­riak a tragédiák. Nem is olyan régen elkeseredésében egy fiatal anya lépett ki a nyolcadik, emeletről. Orvos László csak nők kö­zött dolgozott. Korábban a Szegedi • Textilmüvekben volt művezető, most pedig a Ruhagyár igazgatója, ahol az 1600 munkás közül a több­ség asszony vagy lány. Ter­mészetesen nála is a válások iránt érdeklődtem. — Diszkréten kezelik ezt a témát, szobámba már mon­datfoszlányok sem jutnak be. Amig művezető voltam, az asszonyok között állandóan téma volt a válás. Most ab­ból következtetek, hogy va­laki egyedül neveli gyerme­két, hagy hajt. Mi is szer­veztünk gmk-t, de nem bír­ták a túlmunkát, feloszlat­tuk a munkaközösséget. Itt ugyanis a szalag mellett nem lehet lazsálni, a hét és fél órát ki kell dolgozni. Va­lószínűleg ezért is bukott meg a gmk. Azonkívül na­gyon sok asszony otthon a második műszakban köny­nyebben tud dolgozni és job­ban maszekolni. Bedolgoz­nak a butikosoknak. Erre a pluszmunkára a legjobban az elváltak kaphatók, és így még a .gyermekeikre is tud­nak felügyelni. Persze kér­dezem, Ilyen terhelés mel­lett hogyan lehet foglalkoz­ni a gyermekkel. És a gyerekek ? A bíró, a pedagógus, az igazgató, az elvált szülő . . . egybehangzó véleménye, a válópereknek igazi károsult­jai a gyerekek. Farkasinszky Teréz, a gyermekideggondo­zó pszichiátere foglalkozásá­ból eredően is a legjobban ismeri a bontóperek követ­kezményeit. , — Rohamosan emelkedik a csonka családok száma, és ezzel arányban egyre több gyereket hoznak intéze­tünkbe pszichés panaszok­kal. Éjszaka bepisilnak, ki­alakul az ujjszopás, vissza­esnek a tanulásban. Nem könnyű eldönteni, a lelki traumák mikor keletkeztek, a szülők rossz házassága ide­jén, vagy miután elváltak. A gyerekeket általában megvi­seli az egyik szülő elveszté­se. Az új 'házastársat, a ne­velőszülőt pedig nem min­dig fogadják el. A gyerekek azt szeretnék, ha a szülők együttmaradnának, ők nem tudnak választani az anya vagy az apa közül. A bíró­ság előtti civakodások saj­nos súlyosbítják a helyzetet. A gyerek serdülő korában az anyja vagy apja ellen for­dul, amiért gyűlölködő szel­lemben nevelték. A házas­társak kiegyensúlyozott együttélésére nem lehet re­ceptet adni. Am a gyerekek érdekében sok válást meg kellene előzni. Oly módon is, hogy az emberek tegyék ma­gukat alkalmassá a problé­mák rugalmas megoldásá­ra ... Halász Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents