Délmagyarország, 1986. január (76. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-31 / 26. szám

Péntek, 1986. január 31. 111 Emléktábla-avatás A szegedi munkásmozga­lom kiemelkedő személyisé­gére, Szepesi Imrére emle­keztek tegnap délelőtt Sze­geden, a Bolyai utcában, egykori lakóházánál, ahol születésének 100. évforduló­ja tiszteletére emléktáblát avattak. A szociáldemokrata mozgalomban aktív részt vállalt orvos életútját Ma­chanszky József vázolta fel. Szólt a Devecserről elszár­mazott Szepesi Imre mozgal­mi munkásságának főbb ál­lomásairól, a Tanácsköztár­saság idején a szegedi mun­kástanácsban végzett tevé­kenységéről. az ellenforra­dalmi korszakban őt ért mellőzésekről, a szocialista érzelmű szegedi fiatalok kö­rében végzett kulturális szervező munkájáról, s ar­ról az eljárásról, amely vé­gén fogházzal büntették a haladó gondolkodású, az il­legális kommunista mozga­lomba is bekapcsolódó or­vost. A vallatásoknak, a büntetésnek is nagy szerepe volt abban, hogy viszonylag fiatalon, 1933-ban elhunyt. A tegnapi emléktábla-ava­tó ünnepségen Schmidt Jó­zsef. a városi pártbizottság titkára, Miiller Józsefné. a városi tanács elnökhelyette­se koszorúzott, az orvostár­Müller Józsefné és Schmidt József megkoszorúzza Sze­pesi Imre em Iéktábláját sadalom nevében Mari Al­bert, a fogklinika igazgatója és Polgár József, a szemkli­nika docense, a munkásmoz­galmi kortársak képviseleté­ben Péter János és Ma­chanszky József helyezték el a megemlékezés virágait. Ezt követően az izraelita teme­tőben Szepesi Imre sírjánál is koszorúzási ünnepségre került sor. II magyar farmakológia alapítója Száz éve született id. Issekutz Béla Századunk magyar kísér­letes orvostudományának nagy egyénisége, id. issekutz Béla száz éve született. Egész életét a gyógyszerku­tatásnak szentelte. Életének 90. évében így összegezte munkásságát: , ,,-... kutató voltam, akinek az a feladat jutott, hogy megszervezze a gyógyszerkutatást az or­szágban. Az én eredményem az. hogy a gyógyszerkutatás folyik; szinte minden tan­széken, gyárban, intézetben tanítványaim vagy az ö ta­nítványaik vannak. Eletem eredménye: hogy a magyar gyógyszeripar ott áll, ahol áll. Ami tőlem tellett meg­tettem, és azt hiszem, a leg­jobban tettem meg, ahogy csak tudtam." A kőhalmi, majd kolozs­vári bíró fia, Issekutz Béla 1886 január 3l-én született Kőhalmon. Orvosi pályára lépett, ahova már kisgyer­mek kora óta vágyott. Dip­lomát 1908-ban Kolozsvárott szerzett, de mar egy évvel korábban dolgozott az ottani gyógyszertani intézetben. Már akkor a gyógyszerkuta­tás cselekvő részesévé vált, amikor a korszakalkotó Sal­varsant a német Ehrlich fel­fedezte, de megérte a szul­fonamidok, a penicillin és löbb más antibiotikum felfe­dezését, miközben maga is kutatott, oktatott és tudo­mányágát szervezte. Alkoto évtizedeinek kezdetén élte meg a szívglikozidok mai farmakológiájának kialaku­lását, és számos kiváló ta­nulmánnyal gazdagította ezt a munkaterületet. A hormo­nok gyógyszertana is kez­dettől fogva érdekelte, és lé­nyeges megállapításokkal járult hozzá a tiroxin (a pajzsmirigy hormonja) ha­tásmódjának megértéséhez. A rák kemoterápiás kutatá­sába már a harmincas évek­ben bekapcsolódott. A gyógyszertani hatás és a fi­zikális tulajdonságok köl­csönösségének vizsgálati eredményeként új görcsol­dókat alkotott meg, mint a novatropint, a perparint, a novuritot A kolozsvári egyetem alig 28 éves magántanára volt, amikor kapcsolatba került a Chinoinnal, s ettől kezdve hangoztatta, hogy a tudo­mány fejlesztéséért is minél korábban kapcsolatba kell kerülni az iparral. A Káro­lyi-kormány nevezte ki a kolozsvári egyetem profesz­szorává. Amikor az egyetem Szegedre költözött át, Isse­kutz professzor itt folytatta, és 17 éven keresztül gazda­gította a város tudományos életét. Volt az egyetem rek­tora is, és ebben a minősé­gében kezdeményezte az ak­kor, az „ USA-bar» dolgozó,.,és még messze nem Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert haza­hívását. Utódjául Szegeden olyan kiváló szakembert ne­velt ki, mint a kétszeres Kossuth-díjas ifj. Jancsö Miklós (1903—1966) profesz­szor. Szegedi évei alatt ál­lapította meg az inzulinnak a máj cukortermelését gátló hatását, békákon bizonyüva. Később, rá 30 évre fia, ifj. Issekutz Béla professzor bi­zonyította be apja állítását a szegedi élettani intézet­ben. már emlősökön. A szegedi éveket a fővá­rosiak váltották fel, 1937-től, amikor előbb a budapesti egyetem gyógyszerismereti, majd gyógyszertani intézete tanszékvezető egyetemi ta­nárává nevezték ki. Innen vonult. nyugállományba, 1962-ben. Több mint fél évszázados munkássága alatt orvosok és gyógyszerkutatók nemzedé­keit nevelte fel. Mindenkit képes volt fogékonnyá ten­ni a tudományra. A kutatás szenvedélyes szeretetére ne­velt, alázatos szolgálatnak tartotta a kutatói munkát. Hangoztatta, hogy a kutató igazi jutalma a kutatás gyö­nyörűsége. Az alap- és gya­korlati kutatást harmonikus rendnek mondta mindig, és elválaszthatatlannak egy­mástól. Írott művei közül most csak azt az egyet emeljük ki, amelyet mindenki csak így ismer, „nz-<v Issekutz". Neve azért is. vált fogalom­má, mert ez a könyv a gyógyszerekről, hatásaikról s egyszersmind tanácsokról szól. Nem volt ez tankönyv, de sok kiadást megért, egy­ben nemzedékeknek volt se­gítő- és munkatársa. Munkássága elismerése­ként az MTA 1939-ben leve­lező, 1945-ben rendes tagjá­vá választotta. Kossuth-díj­jal 1952-ben, a Magyar Nép­köztársasági Érdemrenddel 1955-ben, a Munka Érdem­renddel 1956-ban, 1962-ben és 1966-ban, a Magyar Nép­köztársaság Zászlórendjével 1976-ban tüntették ki. több más elismerése mellett: Pátriárkái kort ért meg, ami • keveseknek adatik meg: életének 94. évében hunyt el, 1979. augusztus 10­én, Budapesten. Issekutz Béla professzor nagy személyisége volt a magyar tudománynak. Mun­kássága. tudományos ered­ményeinek útmutatása ma is benne él és hat a hazai gyógyszertudományban, amelynek alapítója, kioltha­tatlan szomjú kutatója volt. Bátyai Jenő Kultúra. -. Táblás ház a Kisszín­házban. A tábláról már az előcsarnokban tudhatjuk, hogy az előadásra minden jegy elkelt. A nézőtéren láthatjuk, a jegyeket nem­csak megvettek, de el is jött darabot látni a pub­likum. Sokan vagyunk. Színészöröm. (Meg némi közönségbosszúság: a szü­netbein ugyanis a sok ni­kotinéhes kultúraszomja­zó „egymást égetve" jut­hat csak az előcsarnokban levő kevés (!) hamutartó közelébe. Nem lehetne et­től megkímélni őket né­hánv úiabb csikkgyüjtő­vel?) Táblás ház; érdeklődő közönség; örömmel, felsza­badultan, jól játszó sziné szék — siker. Hogy azt ne mondjuk, kultúrélmény. Csak az. ami az előadás után következik, az vala­hogy „nem kultúr". Hogy a frissen (is) kulturált nagyérdemű egymás lábat s egyebet tiporva tülekedik a ruhatárnál. Egyáltalán nem kultúrember módjá­ra próbál mielőbb s lehe­tőleg mindenki a másik előtt a kabátjához férkőz­ni Valóságos pankráció­val. Aminek pedig Thália templomában (még annak előcsarnokában Se) nincs helye! Vajon ki, és mikor ren­dez erről előadást, táblás házzal az emberi kultúrá­ért? Sz. M. Településeink új arca Takács János megyei főépítész a „köszönő viszonyt" szorgalmazza — Milyennek ítéli e táj építészeti kultúráját, milyen az a bázis, amely adott $ keretei között kell és lehet újítani, fejleszteni, formálni? — Csongrád megye szinte minden jelentős települése nemcsak történelmi hagyo­mányokkal, de értékes épí­tészeti karakterrel is ren­delkezik. A hagyományok­ban gyökerező tipikus voná­sok megmutatkoznak épület­formálásban. anyagválasz­tásban. színhasználatban, te­rületalakításban. Gondoljunk csak arra, hogy Hódmező­vásárhelyen évtizedeken át szívesen használták a meleg­sárgás téglaburkolatokat. Makó polgárportáira jellem, zőek az eklektizáló homlok­zatok, a sajátos tömbalakí­tások, Szeged alsóvárosi ré­szére a napsugárdíszes orom­zatok és sorolhatnám. Évti­zedekre visszatekintve azt kell megállapítanunk, hogy nemigen vették figyelembe ezeket a szempontokat, s ebből következően alig fölmérhető karokat okoztak. Ez nem róható egyedül az építészek mulasztásául, ezt sugallta a társadalmi atmoszféra. Az utóbbi időben több hatás együttes eredményeként — gazdasági nehézségek, szem­léletváltás. körültekintőbb és komplexebb tervezömun­ka — felértékelődtek a múlt örökségei. Szemléltetésül hadd emlékeztessék egy tor­zult képre. Makó központ­jában a körültekintés és egységes koncepció nélküli építési hullámban egymás mellé került a csodálatos, klasszicista városháza, egy jellegtelen lapostetős, es egy indokolatlanul magastetős épület, önmagában a könyv­tár. a Skála áruház, a szol­gáltatóház, a pártbizottság vagy - a téesz .épülete és a paneles lakótömb is elfo­gadható. de igy együtt... Hiányzott a szervező elv, a városkép egészét figyelembe vevő szemlélet, az épületek még csak köszönő viszony­ban sincsenek egymással A legutóbbi években — úgy tűnik — szerencsésen lép­tünk előre, szinte minden településen számolnak a he­lyi adottságokkal és hagyo­mányokkal, s meggyőződé­sem, ez a folyamat vissza­fordíthatatlan. — Nem lehet könnyű dol­ga egy megyei főépítésznek. Egy-egy város arculatan egy jól kiválasztott tehetséges építész otthagyhatja kézje­gyét — gondoljunk csak pél­dául Kiss Lajos csongrádi tevékenységére vagy Nóvák István és Novákné Juhász Márta városkaraktert alaki­tó szentesi és vásárhelyi munkásságára —, de lehet-e szellemi-szemléleti ujjlenyo. mata egy egész megyét kép­viselő építésznek? — Reményeim szerint le­het. Kisebb részben egyedi értékekben, döntő mértékben pedig — mint egy csapat­munka irányítója — abban, hogy hatni képes szemlélet­re, minőségre, komplexitásra. Ez a tevékenysége a terület­fejlesztési és építészeti albi­zottság vezetőjeként bonta­kozhat ki. A bizottság egé­szen a közelmúltig zömmel területfejlesztési kérdések­kel foglalkozott Rá kellett azonban döbbenni, hogy a tervekben megfogalmazott célok és dokumentált felada­tok a településeknél, a min­dennapi aprómunkában vesz­tettek értékükből, a megva lósítás gyenge utánzata sem volt az elképzeléseknek Be láttuk, kevés csupán telepü­lésfejlesztési elvekkel fog­lalkoznunk, tovább igyek­szünk lépni részint a feltá­rás, részint a gyakorlati megvalósulás irányítása, el­lenőrzése felé A mostani Vajon mit tud majd le­olvasni mai korunkról az ötven, száz évvel későb­bi nemzedék? Mit mesél­nek majd településeink, városképeink. épülete­ink?! Értékként fogják-e minősíteni mindazt, amit napjainkban annak tar­tunk? Miképpen formá­lódik a mindennapok gyakorlatában egy me­gye, egy-egy város vagy kistelepülés képe? Ho­gyan befolyásolhatja mindezt a megyei főépí­tész szemlélete, munka­stílusa. irányítói módsze­re? Ezekről beszélgettem Takács János megyei fő­építésszel. gyakorlat szerint minden település számozott utak mentén levő központjának épületterveit elbíráljuk a te­lepülésszerkezetbe való Il­leszkedés. a természeti kör­nyezet és a hagyomány szempontjából. Ez jóval több munkát ad nekünk, de fel­tétlenül megéri a fáradsá­got. A szűrő 'hathatósnak ígérkezik, már eddig is több elképzelést utaltunk vissza továbbtervezésre, teljes át­dolgozásra. Ez azonban az épületeknek csak egyik, az állam vagy más közösségek által kezdeményezett részét illeti. A másik, egyáltalán nem elhanyagolható területe e munkának a magánlakás­épités. Erre is lehet rálátá­som. mint a Magántervezői Szakértő Bizottság tagjá­nak. Szeretném elérni — s szerintem praktikus is volna —, hogy minden tervet lát­hassák, elsősorban városképi összefüggések áttekintése végett. — Úgy tudom, nehezedett az irányítás helyzete, mióta a helyi tanácsok önállósodá­sával bizonyos pénzösszege­ket átcsoportosítottak. — Eddig a megyei taná­csok pénzügyi keretéből bi­zonyos összeg rendelkezésre állt a települések rendezési terveinek elkészítéséhez. Sürgősségi alapon támogatni tudtunk kezdeményezéseket, helyi szándékokat. A köz­pontilag biztosított megyei keret megszűnt, a települé­seknek saját erőből kell ki­gazdálkodniok e tervek el­készíttetését. Nagyobb váro­sok, községek esetében ez nem is akkora gond. mint a kistelepüléseknél, ahol a ke­vés mindig a legfontosabb problémák megoldására, a legsúlyosabb napi gondok megoldására kell. így aztán elképzelhető, hogy pénzügyi háttér nélkül milyen nehéz érvelni A vezetők szemlé­letével nem is lenne baj. a pénztárcák szűkösek. Viszont hangsúlyoznom kell: az ad hoc döntések nélkülözik a komplexitást, s fölmérhetet­len károkat okozhatnak. — A gazdasági recesszió időszakában igencsak mér­séklődött a beruházási lehe­tőségek köre. Sokan hangoz­tatják azt a véleményüket, hogy a takarékosság leg­alább megtanít bennünket a korábban lenézett értékeink megbecsülésére. A gazdasági helyzet valóban a minden áron való beruházások helyébe a re­konstrukciót és a rehabilitá­ciót, a meglévő adottságok­kal való körültekintőbb gaz­dálkodást állította. Jó példa erre a vásárhelyi Alföldi Galéria, mely az első elkép­zelések szerint új beruházás lett volna, de állíthatom, az ógimnázium átalakításával méltó körülmények terem­tődtek. Vagy ilyen a makói Honvéd városrész, melyet egy időben szanálásra ítél­tek. az újabb tervek felfe­dezték értékeit, s biztos va­gyok abban, hogy ez a terü­let Makó értékes részévé válhat. — Köztudott, hogy me­gyénk nem bővelkedik mű­emlékekben, országosan szóé­montartott építészeti érté­kekben. Viszont a meglévők annál becsesebbek. Hogyan látja jövőjüket? — Számukat illetően va­lóban nem túl sok a Csong­rád megyében föllelhető műemlék, értékükét tekint­ve viszont van jó néhány kiemelkedő emlék. Példás felújítást végzett az Orszá­gos Műemléki Felügyelőség a kiszombori románkori körtemplom esetében, de a környezetében levő kastély és a klasszicista uradalmi épületek megmentése még a jövő feladata. Hasznosításá­ra megtörténtek az első • lé­pések. Különben is, a nagy­részt rossz állapotban levő műemlékek esetében az a fő gond, hogy nehéz új gaz­dát és új funkciót találni. Ezért húzódik hosszú évek óta például a szentesi és vá­sárhelyi zsinagóga ügye. Sürgősen és feltétlenül meg­oldást kell találnunk a föl­deáki műemléktemplom komlex restaurálására. Az igazi előrelépést az jelente­né, ha a területrendezési tervek elkészítését megelőz­né egy építészeti értékvizs­gálat. mint amilyen Makón, Szegváron. Mártélyon mar készült. Nehéz a kastélyok sorsa, a megújuló küllemhez és funkcióhoz három dolog kellene: pénz, pénz és pénz ... Az Országos Műem­léki Felügyelőség Szegeden, az Oroszlán utcában felújít egy műemlék épületet, s a területi építésvezetőség lét­rejöttével minden bizonnyal szorosabb és hatékonyabb lesz kapcsolatunk. — A társadalom figyelmé­vel párhuzamosan erő­södik a lakosság ak. tivitása. Városvédő és -szé­pítő egyesületek alakultak, társadalmi munkafelajánlé­sok segítik a környezet gya­rapodását. A sokfelé ágazó tettrekészséget miként le­hetne a leghatékonyabb me­derbe terelni? — A már említett érték­vizsgálatokat minden tele­pülésen el kellene végezni. Ez alapul szolgálhatna minden célirányos munká­hoz. Ebből a tervezők mel­lett kivehetnék részüket az üzemi kollektívák, városszé­pítő egyesületek, helytörté­neti közösségek, de a MÉSZ és az MTESZ csoportjai, a tervezővállalatok szocialista brigádjai is. A települések új arcának kialakulásához nagymértékben járulnak hozzá az új magánerős épít­kezések. A jó példák nép­szerűsítésére harmadízben hirdettük meg Az év lakó­háza pályázatot. Tapasztal­tuk. hogy azokon a telepü­léseken, ahol díjazott házak épültek, jó értelembe vett divat lett igényesen építkez­ni. E téren is Makót állíta­nám példának. Remélhető, hogy ez az építtetői igényes­ség néhány magántervezőre is átragad. Azokra, akik gyakran kritika nélkül szol­gálják ki az igényeket, s ez­zel megkárosítják az építte­töket a hatalmas és ki­használhatatlan alapterület­tel, a drága anyagokkal, fö­lösleges megoldásokkal. A fegyelem erősítése az egész építtetői, tervezői, kivitele­zői folyamatban elengedhe­tetlen. Mert. nem mindegy, milyenné formálja ez a kor az ország képét. Feladatunk és felelősségünk, hogy ez az arc minél lényegesebb, igé­nyesebb és szebb legyen. Tandi Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents