Délmagyarország, 1986. január (76. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-29 / 24. szám

Szerda, 1986. január 29. 5 Fejlődő üdülőkörzetek Kedden Juhár Zoltán belkereskedelmi miniszter elnökletével ülést tartott az Országos Idegenforgalmi Tanács. A testület Rosta Sándornak, a Balatoni Intéző Bizottság főtitkárának előterjesztésében elsőként a balatoni üdülőkörzet 1986—90-es évekre szóló fejlesztési koncepciójáról tárgyalt. A tanács megállapította, hogy az üdülőkörzet jövőbeni fejlesztésénél továbbra is a legfontosabb cél a vízminőség romlásának megállítása, a környezeti értékek védelme. Ugyancsak fontos, hogy egyensúly alakuljon ki az igények és az infrastrukturális kapacitások között, s az is lényeges, hogy csökkenjen a zsúfoltság a tó körzetében. Nélkülözhetetlen az üdülési és az idegenforgalmi feltételek továbbfejlesztése, s szükségessé válik az üdülőterület rekonstrukciója. A tanács állást foglalt amellett is, hogy jelentősen javítani szükséges az alapfokú ellátást. A vita során többen arról szóltak, hogy az eddigi erőfeszítések ellenére sem sikerült elérni a Balaton tehermentesítését. Ezt követően a tanács a közép-tiszavidéki üdülőkörzet fejlesztési elképzeléseiről hallgatta meg Papp Ferenc intézőbizottsági elnök előterjesztését. Megállapították, hogy a balatoni forgalom csökkentése érdekében különösen kívánatos e körzet idegenforgalmi fejlesztése, márcsak azért is, mert az itt lévő kiskörei tározó az ország második legnagyobb vízfelülete. A tanács amellett foglalt állast, hogy az elkövetkező időben ki kell alakítani a kulturált vízparti üdülés feltételeit, folytatni kell az infrastrukturális beruházásokat, a vizisport-létesitmények és a horgászbázisok kiépítését. Kiállítások Hazai múzeumok anyagából, magyar képzőművészek alkotásaiból nyílnak tárlatok a napokban külföldi gyűjteményekben, magyar kulturális központokban. A Magyar Nemzeti Múzeum Sztyeppei népek című kiállítása január 29-től a müncheni ös- és Koratörténeti Múzeumban nyitja meg kapuit. A régészeti kamaratárlat — amelyet a múlt év végén Linzben láthatott a közönség — a hunok, avarok és magyarok történetét és emlékanyagát mutatja be 420-tól a magyar államalapításig. A térképekkel és fotókkal kiegészített válogatás a Kárpát-medencében, Magyarország területén élt népek leletanyagának legszebb és legjellegzetesebb darabjaiból áll össze. Kiállítási napló Magánlakás - közérdek Néhány évtizede még száműzött szó volt társadal. munkban a ,. magán". A személyes szféra, a magánélet közege, az egyéni érdek a közösséginek kikiáltott szocializmus dogmái között megbélyegzett, mondhatnám lepecsételt fogalom volt. S ma mástól sem visszhangzik a tömegkommunikáció és társasági beszélgetés, mint a magánérő, magánvállalkozás, magánügy, magánélet, magánkezdeményezés, magánvélemény, magánlakás. De — mert, bar átmeneti időszakot élünk — a szocializmus meghatározó lét-kozegünk, ezek a magánügyek megméretnek a közízlés, a közvélemény, a fcözélel, a közérzet merlegén. Az ellentmondások élességére igencsak jó példa a November 7. művelődési ház immár harmadízben megszervezett Magánlakás című tájékoztató, és vitaprogramja valamint kiállítása. Ezen a jó példákat fölsorakoztató, s a magánerős építkezésekre (is) berendezkedett tervező- és kivitelezővállalatok ajánlatait csatasorba állító tárlaton, a terve, ket, maketteket és fotókat tartalmazó paravánok előtt jutottak eszembe a fönti gondolatok. No és a nemrégiben látott tévériport kapcsán, amely arról számolt be, hogy a budai hegyek egyik népszerű kilátójából a közönség (a közösség?!) — megmássza a hegyet egy ritka élmény reményében! —nem gyönyörködhet a panorámában. mert egy magánvállalkozás magánerős epitkezése belerondított a közös látványba. Tán ezek a jelzések is érzékeltetik ' az ellentmondásoknak — legalábbis a felszínét. A Délterv, a Csomiterv, a Szegedi Magas, és Mélyépítőipari Vállalat, a Szegedi Tervező Szövetkezet, a Délép valamint a Tisza Volán Familit építőegyesülése meglehetősen rózsás képet fest a magánerőből épített lakóházainkról. (De jó is volna, ha ez a találkozó tisztes verseny kezdetét is jejentené.) Igáz. egy-egy kiállításnak a példaadás, a propaganda, a jó ötletek elterjesztése, a követendő normák népszerűsítésé a célja, nekünk, látogatóknak érdemes szembesíteni a kiállításra érdemes házakat a valósággal. Már csak azért is, mert míg a hatvanas évek közepétől a hetvenes évek végéig az ország képét meglehetősen drasztikusan változtatta meg a tömeges lakásépítési program lakótelep-dzsungele, addig napjainkban — és a közeljövőben — döntő szerepet kap a magánerős építkezés, a családi. iker-, társas-, sor. és láncháaak telepítése Ha tollvégre tűzzük a csiricsáré kerítéseket, a félrecsapott tetőket, - az alföldi síkon oly nagy teret nyert alpesi stílt, az anyagok és szinek egyenjellegét, tulajdonképpen azt igazoljuk, hogy az építészeti kultura iránti igény — ha torz formában is — él. Ez pedig magánszféra és közérdek kapcsolatának fokozott hiányára vagy más oldalról, az együttműködés fontosságára figyelmeztet. Az emberek nagy többsége immár — éppen szűkös gazdasági viszonyaink között — anyagi áldozatokra is hajlandó azért, hogy ne csak lakása, de háza es otthona is legyen, a környezet ne csupán kiszolgálja, de beszéljen is róla. Ha — egy szellemes hasonlattal élve — arra gondolunk, hogy a klozet.vers és a szerelmi líra ugyanabból az indulatból fakad, csak a kultúra tesz közöttük különbséget, mindjárt más a megközelítés. Mert — nézzünk körül — vizuálisan szennyezett környezetünkben már alig-alig buzognak tiszta források, melyből bárki, ösztöneire hallgatva, meríthetne. Van-e más fogódzója, mint ilyen-olyan kész receptek másolása: alpesi ház, xiladekoros kultúra, boltíves kivagyiság?! Vagy — az én házam, az én váram hamis érvelését zászlóra hímezve — olyan giccsekkel lepi meg a környezetet, mint amilyeneket Balla András fotóművész kapott lencsevégre, s mutatnak be elrettentésül a dokumentumkiállítás bevezetőjeként igen ötletesen. Családi házak elé varázsolt, kavicsokból kirakott tornyos várat; egyiptomi reliefekkel és szocreál szobrokkal gazdagon díszített homlokzatot 1976-ból; Mondriant idéző, különféle anyagokból összerakott házfalat gipszlantossal stb. A tragikus nem csupán az, hogy ezek a förmedvények mégiscsak a közízlést befolyásolják, hatnak arra a közegre, ahol megszülettek, hanem főképp az, hogy ez a megrendelőknek, létrehozóknak igenis tetszik, kifejezi szellemi kapacitásukat, Ízlésük büszkén vállalt emblémái. Az építészet világszerte azzal a gonddal küzd, hogy képtelenség egyetemes modelleket teremteni, millió egyéni ízlés és érdek labirintusában viszont egyre nehezebb biztos fogódzókat kínálni. A belső érzelmi szálakkal kipányvázott egyéni ének és a nem partikuláris érdekek alapján született építészeti (épitőművészeti) alkotások között igen nagy a szakadék. De gondoljuk csak el: a magánerős — a sokak számára magánízlések által kialakított — városrészek, foghíjbeepítesek, utca sorok egyszerre kell hogy kifejezzék a kort, fogalmazzák meg az építészet szellemi. anyagi és esztétikai minőségét, de tartalmazzák a használók elvárásait, szolgálják ki életmódjukból, szokásaikból, hagyományaikból, családi struktúrájukból származó kívánalmaikat. Ha információim hitelesek, ma hazánkban több mint hatezer a diplomás mérnökök száma, közülük körülbelül két és fél ezren tervezők. Ez hallatlanul kis csapat. s képtelenség elvárni tőlük, hogy hivatalos munkaidőn túli tervező tevékenységük — mert jó részük másodállásban készítik a magánmegbizásokat — ugyan befolyásolhatja alakuló környezetünket, de nem építhetnek ki folyamatos és állandó kapcsolatot a használókkal, megrendelőkkel. S még nem is szóltunk az oktatás, az építészeti kultúra fehér foltjairól, az ízlésnevelés. tudatformálás lépéshátrányairól, a bürokrácia bonyodalmairól és a hivatal packázásairól. Mindezen ellentmondások közepette csak üdvözölni lehet a November 7. művelődési ház és minden közreműködő erőfeszítéseit, (mert egy mai építkezés • nemcsak hosszadalmas, de idegőrlő munka is) és minden hasonló akciót. Olyat például, mint a harmadízben meghirdetett Az év lakóháza pályázat, amelynek megyei beadási határideje február 28 Ha igaz Lukács György kijelentése, miszerint .>... csak az építészet tudja egy korszak általános társadalmi létét direkt módon kinyilvánítani", akkor jogos minden építészettel ' kapcsolatos megjegyzés, de kötelességszerű minden egyes ember számára lehetőséget teremteni az ismeretbővítésre és ízléspallérozásra, a politika számára pedig annak a feladatának kiteljesítése, hogy közérdekként fogja fel az emberi szabadság tartalmas kiteljesülési lehetőségét. Aminek egyik aspektusa az az épített környezet, melyet háznak, otthonnak, hazának nevezünk. Tandi Lajos Ellenőrzés és a társadalmi kritika — Az utóbbi időben jelentősen változott a népi ellenőrzés hatásköre. Hogyan tükröződik mindez a munkaprogramban? — A neb vizsgálatainál figyelembe veszi az új gazdasági szervezetek, a géemkáR. kisvállalkozások, társulások működését. Ezekkel nemcsak azért kell foglalkoznunk, mert gazdasági életünk tartozékai, hanem tevékenységük összefügg az állami szervezetek munkájával is. De ne higgye senki, hogy az új vállalkozások ellenőrzése tevékenységük adminisztratív korlátozása lenne, ugyanis ilyen vészjósló hangokat is lehet hallani. Munkájuk segítése érdekébet kérésükre is kezdeményezhetünk vizsgálatokat. Természetesen fő feladatunk az állami szektor ellenőrzése. — Miképp kapcsolódnak a vizsgálati tervek a társadalmi elvárásokhoz? — A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság minden évben néhány fontos, kérdésben országos ellenőrzést kezdeményez. A megyei neb városonként javasolja, bontja le a részfeladatokat. Mi úgy választjuk ki a témákat, hogy azok egybeessenek a helyi gondok feltárásával és megoldásának segítésével. — Az országos feladatok közül melyik párhuzamos leginkább szegedi gondokkal? — A lakásépítés minőségének és a szavatossági kötelezettségek ellenőrzése úgy gondolom, szorosan hozzátartozik szűkebb pátriánk életéhez.. Rengeteg panasz, bejelentés érkezik a lakosságtól. sok a tetőbeázás, a túlfűtés vagy fűtési elégtelenség, a rossz liftek és a hőszigetelési hiányosságok miatt. Mind többen teszik szóvá, az egyre emelkedő lakásárak nem tükrözik az otthonok javuló minőségét. Nincs párhuzam a két dolog között, amit a szegediek így aposztrofálnak: „ennyi pénzért jobb lakást szeretnénk". Ezeknek az igényeknek a valóraváltásában akarunk segíteni a vásárlóknak. A máA Szeged Városi Népi Ellenőrzési Bizottság tegnap, kedden tartotta ülését. A testület meghatározta ez évi munkaprogramját, amelyet a szegedi tanács ülése elé terjeszt. Ezzel kapcsolatban kértünk interjút a neb szegedi elnökétől. Kalmár Józseftől, hiszen az ellenőrzés iránt a társadalmi elvárás egyre inkább növekszik. sik központi vizsgálati program a különböző társadalmi ellenőrző szervek észrevételein alapszik. — Beszélne erről is? — Tekintélyes nagyságú területeket a téeszek nem vonnak be a nagyüzemi művelésbe, mert nem gazdaságos. Bérbeadják vagy részes művelésre szerződnek a gazdaságok az állampolgárokkal. Azonban egyre több a visszaélés, olyan területekot is bérbe adnak, amelyeket naavüzemileg tudtak volna művelni. — Hogyan jelentkeznek a szegedi igények a vizsgálatok tervezésénél? — Sok javaslatot kaptunk az állami, társadalmi szervektől, így programunk több pontban találkozik a párt és tanács célkitűzéseivel. A nehézségek feltérképezésével mi is próbáljuk elősegíteni a feladatok megvalósítását. — A helyi gondok közül melyek megoldását szorgalmazza leginkább a neb? — Első helyen említeném a munkaerő-ellátottságot, a foglalkoztatás helyzetét. Szegeden a munkaerőhiány elsősorban az építőiparban és a textiliparban legégetőbb. de máshol is számottevő. Ezért például lengyel és kubai munkásokat alkalmaznak. A hiányzó munkáskezek okozta teljesítménykiesést csökkentették a gmk-k és a bedolgozó kisiparosok. Remélhetőleg a neb-vizsgálat is hozzájárul, hogy a hiány a hatékonyság növelésével csökkenjen. A másik fontos szegedi kérdés a lakásgazdálkodás. Kíváncsiak vagyunk az új jogszabályok miképp serkentették a lakásépítő kedvet, növekedett-e a visszaadott tanácsi bérlakások száma. Információink szerint jobb is lehetne a helyzet, a pontos felmérés érdekében utóvizsgálatot tervezünk. Ez a téma a szegedi tanács ülésén is szerepel majd. Ezenkívül felmérjük a bölcsődei ellátást, csökken a gyerekek száma, a tanács továbbra is fejleszt, ennek ellenére a színvonal nem emelkedik. Vajon mi lehet ennek az oka? Örökzöld kérdés a kereskedelem. Az idén azt nézzük, a termelő- és szállítóvállalatok eleget tesznek-e szerződési kötelezettségeiknek. Sok. boltos a hiányzó áruknál arra hivatkozik, nem jött a szállítmány. Feltérképezzük a magánkereskedők szerepét is a lakosság ellátásában. — Tervezhető-e a lakossági bejelentés munkaprogramjukban? — Részben igen, bár soha annyi bejelentés nem érkezett hozzánk, mint az utóbbi két évben. — Mivel magyarázza e szokatlan jelenséget? — Az árak emelkedését nem követi a jobb minőség, nem javul a kiszolgálás kulturáltsága, sok embernek nem emelkedik az életszínvonala, és irigykedve nézi, a másiknak miből telik. Az irigység sokszor rossz tanácsadó. — Az alulról kezdeményezett társadalmi ellenőrzésnek csökken vagy növekszik a bázisa? — A második gazdaság sok lehetséges társadalmi munkást elvon attól, hogy ellenőrzéseinkben részt vegyen. Mégsem panaszkodhatok. hiszen elegendő és kitűnően felkészült szakemberek segítik a neb munkáját. Mindenképp növekszik „ azoknak a száma, akik azt szeretnék, társadalmunk működése hatékonyabb legyen. Halász Miklós A nevem: Claude Bukowski Hogy milyen parányi is egy színházi öltöző, az tudja csak, akinek harmad-negyedmagával, s egy kazal jelmezzel együtt kell megférnie benne. Még a táskámat sincs hová tennem. Folyton útban vagyok, pedig igyeksz,em összehúzódni. Fél órával az előadás előtt már tökéletes Hairhangulat uralkodik a tájékon. Jakab Tamásra várok. — Tényleg csak öt perc! — kiáltja a púderfelhő mögül, amit a sminkes igyekvő pamacsa goinolyít köré. (Ki gondolná, hogy a nézőtérről abszolút „natúrnak" tűnő ábrázat is gondos ecsetelésen, festésen, pirositáson megy keresztül .. .) — Engem nem csinálsz meg? — kérdi (durcásan Somló Gábor, miközben rókaprémes farmermellényét csupasz felsőtestére kanyarítja. — Persze, már megszoktam . . . A harmadik „társbérlő", Varga Károly, ezüstpántot illeszt kakaószín homlokára, s már indul is beénekelni. — Azt mondják a csajok, nem jó a szerkóm — füstöOrszágos versenyek Több, országos érdeklődésre számot tartó kulturális eseménynek ad otthont a következő hónapokban GyőrSopron megye. Márciusban tartják meg a Richler János nevét viselő országos fafúvós versenyt Győrött, amelyen a zeneművészeti szakközépiskolák legtehetségesebb fúvósai mérik össze tudásukat. Áprilisban a győri Kisfaludy Színház lesz a színhelye a hivatásos előadóművészek kétnapos fesztiváljának. Ugyancsak Győrött rendezik meg április végén a Kazinczy Ferenc szép kiejtési verseny országos döntőjét lög Tamás, tiltakozást remélve. — Attól függ, milyen csajok! — vigyorog Gábor — Hát, a színháziak. Azt mondják, erőltetett — simítja aggódva a piros Rolling Stones-nyelvvel, strasz szókkal, hímzett virágokkal cifrázott fehér vászonjeanst — De legalább ki kéne mosni, tiem? A, a „kövire" úgyse száradna meg. — Hogy mire? — Ja, a következőre. Holnapra. — Szereted a Hairt? — Persze. — Honnan tudsz ilyen jól énekelni, táncolni? — Hát, semmi. Tanultuk a főiskolán. — A bemutató végén éppenséggel fáradtnak, vagy bosszúsnak tűntél... — Ne is mondd Előző nap. a nyilvános főpróbán, óriási vo'lt a hangulat. Az egyetemisták, főiskolások felálltak a nézőtéren, fogták egymás kezét, én meg éreztem: ez kell! Leugrottam a színpadról, meghúzódott a lábam. A premier előtt ugyan érzéstelenítették, de a végén már alig bírtam. Sokkal több táncom volt eredetileg, mint amit akkor produkáltam. — Mi okozta a legtöbb gondot a próbák során? — Csak az, hogy sokat kellett dolgozni. Hogy nem tudtam kimondottan erre készülni. Játszom a Viktóriában és a /V. Henrikben is. Közben Székesfehérváron Bujtor Istvánnal, Eperjes Károllyal a Száll a kakukkon dolgozunk. A tévében is kaptam feladatot, verseket mondtam. Szóval ingázgatok. Pedig a Hair nemhogy egy, de két egész embert kíván. Nagy meló volt a többihez képest, négyöt hét helvett három hónapig készült. — A darabbeli Claude rokoniélek veled? — Ez nem fontos. Hacsak azokat a szerepeket játszanám, amelyek hasonlítanak rám, összesen kettőt ha találnék. Színész vagyok, mindent el kell tudni játszani. Azért is jó vidéken, •¡lert itt sokfélével próbálkozhatom. Talán ez az útja, hogy egyszer mindent tudjak ... — Hazudik, ne higgy neki — kacsint be Vajda Juli, s gyöngyöstarkán tovalibben. — Látom, szeretnek a kollégák . . . — Remélem. — A közérzeted? — Jó ~áz étvágyam, szeretem a finom borokat, imádom a szép nőket. — A színházra gondoltam . . . — Akkor: imádom a szép színésznőket. No, komolyra fordítva, úgy néz ki, valóban kialakul itt egy új társulat. örülnék, ha a közönség visszapártolna a színházba. Ez nemcsak a felnőtteknek szól, egvetemisták. főiskolások is jöjjenek. Említettem a Hair-főpróbát, valahogy így kepzelem Varjú Erika i