Délmagyarország, 1986. január (76. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-28 / 23. szám

2 Kedd, 1986. január 28. m képernyő Csinálni kell Az Eotvós Kollégiumban volt „divat ', hogy a növen­dékeket önálló gondolkodás­ra készítették, egyszersmind megtanították az állandó ké­telkedésre, gondolataik fe­lülvizsgálatára és kontroll­jára. Anélkül, hogy összeha­sonlítanám szokásaimat a hajdani Eötvös-kollégisták egészséges szellemi önellen­őrzésének gyakorlatával • azért kedvelem az idézete­ket. mert nálam okosabb emberek pontos megfogal­mazásait segítségnek vélem a magam nézői élménytöre­dékeinek közérthetőbb rög­zítéséhez. Az Egységben az erő cí­mű, csütörtökön bemutatott Mihályfi Imre-film után is előkaptam Hankiss Elemér Diagnózisok című könyvét. Íme: „1945 milliókat emelt ki az évszázados jogfosztott­ság állapotából, s emelt be a politikai jogokkal rendelke­zők körébe... De jogaik mindennapos és aktív gya­korlatára nem kaptak elég lehetőséget, s nem kaptak elég ösztönzést az embe­rek ... Az ilyen vagy olyan ügyben érdekelt állampolgá­rok és a velük valamilyen oknál fogva közösséget vál­laló társaik mindennapos és felelősségteljes aktivitása sokszorosára növelhetné a tanácsok, szervezetek, szö­vetségek és hivatalok haté­konyságát. kiegészíthetné, korrigálhatná és gazdagít­hatná munkájukat. Es egy­ben: műhelyévé válhatnék a magas szintű politikai vi­selkedéskultúrának.'-' Amire, mármint e politi­kai szocializációra már teg­nap. s tegnapelőtt is égető szükségünk lett volna, s bi­zony szomorú, hogy még mindig a teljes hiányáról készülhetnek filmek. Mint ez, a háromtételes „esetta­nulmány", mely Nógrádi Gábor dokumentumait, te­hát a valóságban megtörtén­teket használta alapanyag­ként. A film többféle élet­tényt mutatott, a leginkább elevenül az embereknek a demokratikus gyakorlatban való iskolázatlanságát — lent és fönt. Uramisten, hogy mennyit beszéltünk s beszélünk mi erről, mégsem jutunk ötről a hatra. Hol a „népek" kö­zönyére, érdektelenségére, hol a „hivatalosok" félelmei­re, féltékenységére, merev­ségére hivatkozunk, amikor az „alulról jövő kezdemé­nyezések" kudarcait próbál­juk indokolni. S operálunk az „időtényezővel", mond­ván, milyen hosszú évtize­dek praxisa szükségeltetik a demokratikus iskolázottság megszerzéséhez ... Mindez igaz, egyenként és együtt. Hogy miért jó erről tévéfil­met csinálni és bemutatni? Ez a nagyobbrészt valóság­hű, igen kevés fikciót hasz­náló Mihályfi-film, megany­nyi elszomorító ténye és je­lensége ellenére is megerősí­tése némely jóravaló hitek­nek. „És most mi lesz?" — kérdezik benne a lakótelepi egyesület egyik szervezőjét: mi lenne? Csináljuk to­vább ... Vagyis, ha másért nem, arra kellenek az effaj­ta, milliókhoz eljutó filmek, hogy egyre tágabb körökben tudatosodjon. annak van igaza, aki mindennap felnőtt állampolgárként kíván élni, még akkor is, ha nem a ké­szen fölkínált fórumok ke­retei között. Hanem maga teremt magának formát-fó­rumot! Szerencsésebb orszá­gokból lehetne igazoló törté­nelmi példákat hozni. De most olvasom Sir Laurence Olivier könyvét, az Egy szí­nész vallomásait, s abban, hogy mit mondott a színi­növendékeknek „a nagy" Jacques Copeau: „Ha csi­nálni akarnak valamit, azt csak egyféleképpen lehet el­kezdeni: csinálni kell." Ész­szerű igazság, követni len­ne jó minden dolgainkban. Mi tagadás, azt vártam, hogy ilyesmire mutat rá a tévé­bemutatót követő vitamű­sor is, de nem ez történt. Inkább igyekeztek megma­gyarázni nekünk, hogy a népfront az nem olyan ám, mint a film mutatta ... Ké­rem szépen: az szégyellje magát, aki rosszra gondol, vagyis aki föltételezi, hogy egy bunkó funkcionárius sarkos filmi „rajzához" ne­künk még mindig "eligazító magyarázatok szükségeltet­nek. Mert ezt a filmet ugye­bár nem „rétegidőben", ha­nem 8-kor adták! * Felnőtteknek, a humánu­mot, meleg emberséget, szép, komoly szót értőknek és értékelőknek szólt a sze­gedi stúdió műsora: a „ha­zai" színészportré-sorozat­ban ezúttal Mentes József művészi-emberi arcát lát­hattuk, örömünkre igen gon­dosan-okosan szerkesztett (Bubryák István), hatásosan megkomponált keretben (Kun Zsuzsanna rendezte), régi és mostani „játszótár­saival", Töröcsik Marival, Mécs Károllyal, Mensáros Lászlóval, Kőszegi Ákossal, Földi Terivel. Alighanem adekvát eszközöket sikerült találni a szegedi színház ve­zető művészének, munkájá­nak, gondolkodásának, mentalitásának bemutatá­sához. Beszéltek helyette a darábrészletek, magyar és világirodalmi idézetek, tem­pós, megfontolt ritmusú, tű­nődést, szemlélődő elmélye­dést indukáló jelenetek. Nem fénykép, hanem han­gulatos, sajátos atmoszférá­jú művészfotó kerekedett, némi — bocsánatos — mű­vészkedést leszámítva: szép, mert igaz. Sulyok Erzsébet Kontra helyett öt perc Milyen kis örömök is elégségesek néha az ember­nek, elképesztő. Olykor egyetlen tömegkommuniká­ciós téma ok lehet az elé­gedettségre, tán még a lel­kendezésre is. Ráadásul ol­vasatlanul, látatlanul, hal­latlanul. Vagyis: már elő­zetesen. Anélkül, hogy tud­nánk, milyen is lesz olvas­va, látva, hallva. Maga a téma ígérete az öröm forrása, nem furcsa? Ha például azt látom a rá­dióűjságban, hogy 1986. ja­nuár 21-én, kedden este fél tíztől a Kossuthon a Pro és kontra cimű programban (alcím: Egyenlőség — egyen­lőtlenség?) a disputa köz­pontjában az áll, hogy a mai magyar társadalomban utóbb igencsak elszaporo­dottnak nevezhető ügyes­kedők sokszor csillagásza­tinak mondott jövedelmei és a hátrányos szociális helyzetűek (magyarul: a szegények) közötti távolság nő — majdhogynem eufóri­kus öröm kerít hatalmába. Igen, mert ez bizonyosan olyan tematika, miről ogy­szerüen nem lehel eleget és eléggé vitatkozni ma Ma­gyarországon. Hát még mi­kor fölfedezem, hogy az egyik vitapartner pénzügy­minisztériumi főosztályve­zető, vele szemben, a szel­lemi ring túlsó sarkában, pedig az a Bertha Bulcsú található, aki nemcsak a mai magyar novellairoda­lom mesterei, de a publi­cisztika jelesei között is a legelsők közé sorolható, s különösen kedvelt szerzőim közé tartozik. Akár egy nagy futball­meccs elölt, úgy éreztem magam. Ez igen, ez mar va­lami! A kellemes izgalom csak fokozódott, midőn a vitavezető-szerkesztő Stef­ka István legelőször is is­mertetett néhány alapvető adatot: hogy például egy feTmérés szerint ma nálunk a lakosság 17—18 százaléka minősíthető gazdagnak. 21— 22 százalék szegénynek. Bertha Bulcsú hozzátette, hogy statisztikailag igen magas azoknak a száma, akik ma nálunk szegénynek nevezhetők. (Nem tudom, de hogy többen vannak, mint az úgynevezett gazda­gok, az fix.) Még az sem kedvetlenített el, midőn a pénzügy-minisztériumi fő­osztályvezető rögvest kor­rigált, kijelentvén, ez ügy­ben egy 1982-ben készült statisztika a mérvadó, mely szerint a lakosság 5 százalé­kánál kétezer forint, vagy annál kevesebb az egy főre jutó jövedelem, 19 százalék­nál pedig 5200-nál több. S „a létminimumot vizsgál­ják". Ezután úgy csordogálni kezdett a dolog. Nem téve­dés: csordogálni. Kezdetben nem izgatott, hogy ' egyálta­lán nem vitatkoznak, Bertha Bulcsú mondja a magáét, a főosztályvezető nemkülön­ben, a bíró, akarom mon­dani, a vitavezetö, meg az esetlegesen keletkező hul­lámokat bölcs népfrontos­politikával elsímogatni pró­bálja. Majd csak lesznek kemény pro és kontra ar­gumentumok, meg szüksé­ges, igazi bírói hullámsímo­gatás is, várjunk türelem­mel. Ahogy múlt az idő, úgy csökkent bárminemű vita esélye, s úgy mondta mindenki tovább a magáét. Nugvjábúl amit tudtunk: Bertha Bulcsú azt, amit idöröl-időre kitűnően meg­ír az Élet és Irodalomban, a Jelenségekben, Kupa Mi­hály főosztályvezető meg azt, amit kissé tájékozot­tabb, társadalmi érdeklődé­sű ember többé-kevésbé is­merhet a honi vonatkozó közállapotokból. Nem kí­vántam volna én, hogy Bertha Bulcsú ország-világ füle hallatára hajbakapjon a pénzügy-minisztériumi il­letékessel és viszont, de va­lami ici-pici tűz tán még­sem ártott volna. Mindezek után, egészen pontosan huszonöt perc el­teltével jött a meglepetés. Ha úgy tetszik, pro, " vagy kontra helyett a szubkont­ra, vagy a rekontra. Nem történt pedig egyéb, mint hogy a rádióújság szerint közölt fél óra letelte előtt öt teljes perccel — úgy tűnt, „menetrend szerint" — vé­get ért a műsor. A hátra­lévő időben, a tízórás hírek­ig zenéltek, ha jól emlék­szem. Mindenesetre valami volt, és nem süket csönd. A süket és döbbent csönd bennem maradt még jóda­rabig: ennyire érdektelen ez a téma? „Túlvágás" tör­tént? Merthogy az érintet­lek, noha vitatkozóknak most csak túlzott jóindulat­tal lehetett volna őket ne­vezni, az ügyben feltehető­en rendelkeztek még némi mondandóval, az egészen bizonyos. Netán azért nem volt vita sem, ami miatt öt perccel rövidebb volt a mű­sor? Félre a sanda gonpszko­dással: öt perc ide, vagy oda, a Jelenségeket ezután is hűséggel olvasni fogom. Az, egyelőre, sztenderd kis öröm. A kis öröm meg ak­kor is öröm, ha öt percnél rövidebb. Domonkos László fl Balaton védelmében Zala megye 18 termelő­szövetkezetében kezdődik ebben az évben általános ta­lajvédelem és vízrendezés. A Zala folyó vízgyűjtő terüle­tére kiterjedő munka fő cél­ja annak megakadályozása, hogy a domboldalakról táp­anyagok mosódjanak az élő­vizekbe. Több évig tart, s nemcsak a Zala "folyó, ha­nem főként a Balaton vízvé­delmét szolgálja. A jelentő­ségét jól érzékelteti az, hogy a Balaton a Zalából kapja vízutánpótlásának a felét. A környezet- és vízvédel­mi melioráció során a mező­gazdasági területeken mű­velési ág változásokat +ajta­nak végre. A meredek domboldalakat füvesítik, vagy erdősítik, a völgyekben levő réteket, legelőket pe­dig szántóföldi művelésbe vonják. Az előzetes számítá­sok szerint nem változik lé­nyegesen a vidék termőterü­lete, a hozamok viszont mintegy 20—25 százalékkal növekszenek. A gépekkel nehezen járható dombolda­lak egy részén a szántás-ve­tés megszűnése után erdőt telepítenek, együttesen több mint nyolcezer hektárt. A munka a Zala folyó alsó sza­kaszán kezdődik, ezután fo­lyamatosan kiterjed a fo­lyó teljes, mintegv száz kilo­méter hosszúságú térségére. (MTT) Ez volt a nyolcadik Nyugdíjasok... ha talál­koznak, megbeszélik az idő­járást, az egészséget, szóba hozzák a messzire került családot, a régi kedves na­pokat. És várják, keresik az alkalmat a találkozásra, az együttlétre. Hamar mozdul­nak a hívó szóra, ha fél négyre invitálják őket, há­romkor már körbeülik az asztalt, maradjon idő a be­szélgetésre, nótázásra elég. Nyolcadik alkalommal hív­ták őket tegnap délután a szegedi textilgyár ebédlőjé­be a Bartók Béla Művelő­dési Központ népművelői. A Soproni tavaszi napok Március 12—23. között basházban, Kiss Roóz Ilona rendezik meg az idén a sop- keramikusművész tárlata a roni tavaszi napokat. A más- festőteremben. Somogyi Jó­fél hétig tartó kulturális zsef Kossuth-díjas szobrász­rendezvénysorozat március művész alkotásait a Kápta­14-én, a Cziffra-alapitványt lan-teremben, Jeney Tibor elnyert fiatal művészek kon- és Oborzil Edit iparművész certjével kezdődik. Másnap munkáit a Központi Bányá­Cziffra György zongoramű- szati Múzeum udvarán te­vész szólóestjére kerül sor kinthetik meg az érdeklődők, az evangélikus templomban. A Cziffra-alapítvanyt el­Az egyesült államokbeli Co- nyert képzőművészek kiállí­lette Varren és együttese tásának a Liszt Ferenc Mű­március 17-én, a Bakfark velődési Központ, a Magyar Consort Benkö Dániel veze- Újságírók Országos Szövet­tésével március 19-én, a bé- sége sajtófotolárlatának a pé­csi Scola Cantorum együttes dagógus-szukszervezet klub­pedig március 22-én vendég- könyvtára ad otthont, szerepel az Ikva-parti város- A Sopron Szállóban búr­ban. genlandi gasztronómiai na­A könnyűzene iránt ér- P°kat tartanak, a Pannónia deklődők Koncz Zsuzsa elő- Szálló ettermében pedig ma­adóestjét hallgathatják meg gyarós ételekkel varjak a ta­március 18-án a Petőfi Szín- vaszi napok vendegeit. A házban. Ugyanott mutatja Kékfrankos vendegloben be a pécsi Bóbita Bábszín- vadkülönlegességekkel, a ház Csukás István Ágacska Bé«i KaPu borozóban jel­Című mesejátékát, március 'egzetes soproni babos ete­22-én. lekkel fogadják a betérőket. » , . .... , A Hotel Lövér éttermében A tavaszi napok időtarta- pedjg távo,_keleti ételsPecia­ma alatt nyílik meg a Liszt másokat szolgálnak fel az Ferenc-emlékkiállítás a lá- ínyenceknek. (MTI) Felvétel főiskolára A Színház- és Filmművé­szeti Főiskola felvételt hir­det az 1986—87-es tanévre: színész szakra nappali tago­zaton, négyéves, operett- és musicalszínész-képzőre esti jelentkezési határidő: már­cius 10. Cím: Színház- és Filmművészeti Főiskola, ta­nulmányi osztály, 1088 Bu­dapest, Vas utca 2/C. Je­tagozaton, 3 éves tanulmá- lentkezési lap és a felvételi nyi idővel, előfelvételi hir­det továbbá az 1987—88-as tanévre színházrendező szak­ra, nappali tagozaton, 5 éves tanulmányi idővel. A felvételre érettségizett vagy az 1985—86-os tanév­ben érettségiző fiatalok je­lentkezhetnek. A felvételi korhatár színész szakon lá­nyoknál 22, fiúknál 24 év, az operett- és musicalszínész­képzőn lányoknál 24, fiúknál 26 év, a színházrendező sza­kon 26 év. A felvételt je­lentkezési lapon — Tü 820 számú nyomtatványon ->­kell kérni, amelyhez önélet­rajzot, továbbá a nappali tagozaton 150, az esti tago.­zaton 200 forint felvételi el­járási díj befizetését igazoló átutalási postautalvány fel­adóvevényét, valamint az iskolai végzettséget igazoló bizonyítványt, és 3 darab, saját címre megcímzett és bélyeggel ellátott postai bo­rítékot kell mellékelni A eljárási díj befizetéséhez szükséges átutalási posta­utalvány 3 forint ellenében a főiskola tanulmányi osz­tályán szerezhető be. A művészeti főiskolára je­lentkezők az érvényes ren­delkezések értelmében egy­idejűleg egy másik felsőok­tatási intézményben is je­lentkezhetnek. (MTI) tizenegy hálózat intézmény­ben működő nyugdíjasklub négyszázötven tagja tölthe­tett együtt néhány kellemes órát. A beszélgetés, ismer­kedés mellett programról is gondoskodtak a szervezők. A műsort a Szegedi Nemzeti Színház művészei adták: Vámossy Éva, Torok Vera, Réti Csaba, Szabady József. A háziasszonyi teendőket Fodor Zsóka vállalta magá­ra. Persze, a műsor után sem küldtek haza senkit, sőt ma­rasztalták. érezze jól ma­gát, beszélgessen. egyen­igyon A régi kedves nóták is előkerültek hamar... Polgár Gyula és együttese húzta a talpalávalót estig. S hogy mindenkinek a kedvé­re. az azt is bizonyítja, aho­gyan jó néhányan elköszön­tek: jövőre ugyanitt talál­kozzunk, kilencedszer is! Legyen nekik igazuk! Pályázat A korábbi esztendőkhöz hasonlóan, idén is anyagi támogatásban részesíti a diákprogramokat rendező megyei, városi (nagyközségi, kerületi) KISZ-bizottságokat a KISZ KB középiskolai és szakmunkástanuló tanácsa, valamint az Állami Ifjúsági Bizottság. Elsősorban a szű­kebb pénzügyi lehetőségek­kel rendelkező, közművelő­dési szempontból kevésbe el­látott települések KISZ-bi­zottságait, illetve a helyi le­hetőségek kiaknázására tö­rekvő, ötletes, újszerű kez­deményezésekkel fellépő KISZ-szervezeteket kívánják segíteni. A KISZ KB « középiskolai és szakmunkástanuló taná­csa a legfeljebb 40 ezer fo­rintig terjedő támogatás odaítélésekor megkülönböz­tetett figyelmet fordít az iskolai, városi öntevékeny diákcsoportok tevékenységé­nek, munkája eredményei­nek nyilvánosság előtti be­mutatására szolgáló városi, megyei szakjellegű táborok­ra, tapasztalatcserékre, ta­lálkozókra, fesztiválokra. A KISZ anyagiakkal ösztönzi ezeken kivü) az újszerű, ha­gyományteremtő, a diákok aktív részvételére számító egy- vagy többnapos rendez­vényeket, és segíti a példa­adó, hagyományápoló, a di­ákság számára nyitott, váro­si, szintű iskolai programo­kat. A támogatást a KlSZ-bi­zottságok — ft kért összeg megjelölésével — pályázat útján nyerhetik el. A pályá­zatoknak — amelyeket 1986. február 20-ig kell eljuttatni a KISZ megyei bizottságok­hoz — kidolgozott, konkrét programtervet és a költség­vetést kell tartalmazniuk. Regionális adás A szegedi tévéstűdió mai műit évi Szőke Tisza tánc­regionális adásában folyta- versenyről készült összefog­tódik a négy megye ötéves lalóval próbálnak kedvet tervét bemutató sorozat. Ez- csinálni az idei báli szez.on­úttal Bács-Kiskun tervel- hoz. képzeléseiről lesz szó. A Bé- A műsor a 2-es csatornán késcsabai Jókai Színház fél 7-kor kezdődik, de az ér­újabb bemutatójáról (ör- deklődők kérdéseit és észre­kény István: Forgatókönyv) ,„ . , .... . . . .... . veteleit mar 17 oratol var­lathatnak tudósítást a nezok, majd Mocsár Gábor írót Jak Szegeden a (62) 12-715­mutatják be Végül az el- ős telefonszámon

Next

/
Thumbnails
Contents