Délmagyarország, 1986. január (76. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-27 / 22. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DELMAGYARORSZAG 76. évfolyam, 22. szám 1986. január 27., hctfő A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ara: 1.80 forint Félfázis V idékre vitt vándorutam a minap. A hétezer la­kosú nagyközségben szombaton délután öt óra körül hunyorgatni kezdett a villany, aztán a 60 wattos égők stabilan beálltak gyertyafény sugárzá­sára. Félfázis — mondták a helybeliek. Értetlenked­tem (hisz hajdan fizikaórán csak egy- vagy több­fázisú villamosságról tanultam), mi az, hogy félfázis? Megmagyarázták: a félfázis az lákosságbosszantó. Mert azt jelenti, hogy az áramszolgáltatást biztosító transzformátorban meghibásodik valami, s fuócs az áramellátásnak. Hiába van a faluban hozzáértő vil­lanyszerelő, nem nyúlhat bele; a trafó az tabu. Azt csak az áramszolgáltató vállalat szakemberei javít­hatják. Majd ha odaérnek. Mondjuk (s tapasztaltam) másnap délben. Addig? Lehet fantáziálni! A rádió nem szól, a tévé nem mutat képet, a pislákoló vil­lanynál olvasni nem lehet. Az elektromos főzőböl nem jön ki a kávé, leolvad viszont a — disznóvágások ide­jén romlandó élelmiszerrel dugig teletömött — hű­tőszekrény. Vagyis hát félfázison áll a technikai ala­pozású civilizáció a nagyközségben. S néha félfázison áll a nagyvárosban is. Ha el­romlik például a sajtóházi szupermodern jápán te­lexgép, s javító tudora helyben nem lévén, órákig vitusláncot jár a másnapi lapért felelős szerkesztő idegrendszere meg a távirati iroda fővárosi műszaki ügyelete, szinte teljesen tehetetlenül. Mert a gépet csak a székesfővárosi központ szerelői tudják javí­tani. (?) S hu este van s Pest messze van, holnapra meg újság kell? Előszedjük az „elavult" technikát, a régi, de helyben is üzemelő és javítható telexgépet. Meg levonunk némi tanulságot a központi javítóbá­zisokról meg a modern magyar technikai színvonal­ról. Miként teszi ezt számos más cég is, melyeknél ultramodern számítógépek segítik a termelést. Vagy hátráltatják, mert ha meghibásodnak, sokfelé áll az üzem, amíg a központból érkezeit szerelök újra mun­kára nem serkentik az elektromos „agyakat". Mint áll jó néhány korszerű importberendezés, megmun­kálógép, futószalag, könyvelőgép, sőt lift széles e ha­zában, mert csak „központilag lehet őket javítani". Mint a központi tévéantennát. Amihez hiába csatla­koztatunk mindentudó készülékeket, vevők — főleg a lakótelepeken — csak a szellemképes, hullámzó, idegesítő adásra vagyunk. Félfázison A másik fél(fázis) ugyanis számos helyen hiány­zik. Elektromos berendezéseink többsége csak lát­szatra modern és mindentudó. Van egy nagy (s meg­határozó) hibájuk: önmagukat nem kéDesek megjaví­tani. Ahhoz ember kell. S — meggyőződésem — nem mindig ,.központi ember" Jó lenne a helybeli hozzá­értő is! Ha felkutatnánk és megbíznánk benne. Ha megbíznánk, hogy tudásának és a fogyasztók, üzemel­tetűk, a termelés érdekének legmegfelelőbb módon azonnal hárítsa el a hibát. Azért, hogy ne félfázison legyünk. .Hogy ne nyugodjunk bele abba, hogy a Inodern magyar műszaki civilizációs folyamatba sokaknak csak az üzemeltetés mozzanata, fázisa jut. Mert ez — műszaki nyelven csúfolódva — a több vezetékű rend­szernek csak egy-egy vezetékét jelenti. S nem elég erős, sőt (lásd fenti példák!) gyakran hasznavehetet­len a többi fázis — a karbantartás, az azonnali ja­vítási lehetőség megszervezése — nélkül. Mi több, káros! Ha felolvad egy faluban az összes hűtött élel­miszer, ha sok órás késéssel jelenik meg a napilap, ha áll sokáig a számitógép vezérelte rakodás vagy termelés, ha szem- és idegrongáló a tévéműsor vé­tele. És még sorolhatnám, hogy mi minden más okoz veszteséget, ami a félfázisú modern technikánkkal függ össze. Ami annak a következménye, hogy a drága, modern elektronikánkhoz sokfelé nincs bizto­sítva azonnali javítóbázis. Mert nem szántuk még rá magunkat egy igazi fázisjavításra, azaz a hálózat meddő áramának csök­kentésére. Nem kerestük s keressük az üzembizton­ságot folyamatosan garantáló helyi szakembereket a központi javítóbázisok helyett. Pedig — állítom — többnyire van helyben megfelelő szakember. Csak hát félfázison van. Mert nem „központi karbantartó", nem lehet még sürgős szükség esetén sem javító. Hiába tudná az elektromos szerkentyűket kiválóan megja­vítani, ha nincs a „hatáskörben", tudása meddő. Mi­ként a hálózatban hiba esetén keringő félfázis. Nem vesszük semmi hasznát. S kérdezem, vesszük-e igazán, maximális hatás­fokkal hasznát a modern magyar műszaki ci­vilizációnak addig, míg a felemlegetett — és sok más. — példák szinte naponta ismétlödnek? Bi­zonnyal nem. Épp ezért ideje lenne tán többfelé azzal is törődni, hogy a korszerű elektronikát folyamatos üzemmel állítsuk szolgálatunkba, ne kihagyásokkal, ne félfázissal! Mert ha csak úgy üzemeltetjük, időről időre rövid — sőt hosszabb — zárlatot okoz. És nem biztos, hogy az áramszünet gazdaságos... Szabó Magdolna Elismerés társadalmi munkáért A szegedi Móra Ferenc munkásöregység kitüntetése „Egységünk a XIII. párt­kongresszus szellemében, fo­kozott közéleti aktivitással, a párt politikája melletti el' kötelezettséggel teljesiti megbízatását a gazdasági életben, a politikai nevelő­munkában, a harckiképzés­ben és a gazdálkodás terü­letén" — hangzott el a be­számoló bevezetésében, amelyet Horváth Mihály megbízott parancsnok ter­jesztett az egységgyűlés elé. A továbbiakban részletesen elemezte a Szeged környéki településeken élő, dolgozó munkásörök tavalyi munká­ját. A közéleti aktivitás bizo­nyítékaként elhangzott: a szémélyi állomány mintegy harmada tevékenykedik jtárt-, szakszervezeti, illet­ve népfronttisztségekben, többen pedig tanácstagként vesznek részt szűkebb kör­nyezetük életének alakítá­sában. E társadalmi megbí­zatások ellátása mellett is marad idő a politikai elvá­rások teljesítésére — vala­mennyi munkásőr aktív részt vállalt az MSZMP kongresszusát megelőző ta­nácskozások ebi kész ¡lésé­ben és lebonyolításában. A politikai munka speciális te­rülete volt az a rajvetélke­dő, melyen szakmai és poli­tikai jellegű feladatok meg­oldásával készült az egység a kongresszusra, s hazánk felszabadulásának 40. évfor­dulójára. A megbízott parancsnok kitért a beszámoló során a gazdasági építőmunka sike­reire, az üzemekkel, szö­vetkezetekkel kialakított jó kapcsolatokra is, majd a ki­képzési feladatok sikereit így foglalta össze: „Nőtt az egységtörzs és alegysége­ink összekovácsoltsága, harcértéke... Munkásör­állományunk kiképzettsége megfelel a követelmények­nek, amit a szeptemberben megtartott harcgyakorlal eredményes végrehajtása is bizonyít." Az elmúlt években sokat fejlődölt az együttműködés a társ fegyveres testületek­Szombaton délelőtt a szegedi ifjúsági házban tartotta évnyitó egységgyűlését a Móra Ferenc munkásöregység. A tavalyi eredményeket összegező, 1986 főbb felada­tait felvázoló gyűlésen részt vett Tóth Pál munkásőr ezredes, az országos pa­rancsnoki tanács tagja, Békés megye munkásőrparancsnoka; Székely Sándor, a szegcdi városi pártbizottság első titkára; Ágoston József, az sznit vezető titkára; Molnár Sándor, a Hazafias Népfront me­gyei titkára; Koezkás Ferenc megyei munkásörparancsnok és Csonka István, a városi tanács elnökének általános helyet­tese is. Az egységgyiilésen a beszámoló után kitüntetések átadására és a munkás­őrjelöltek esküjére került sor. kel, sikeresen hajtották vég­re az egység tagjai a BM­szervekkel közösen tartott közbiztonsági akciót, s a karhatalmi gyakorlatot — hangzott el a továbbiakban, majd az ifjúság hazafias­honvédelmi nevelésének se­gítését, mint napi, fontos feladatot emelte ki a meg­bízott parancsnok. A beszámoló végén így összegezte Horváth Mihály 1986 fő feladatait: „Folytat­ni kell az MSZMP XIII. kongresszusa határozatai­nak végrehajtását . . . To­vább erősíteni az egység kö­zösségi szellemét, a testület­ben végzett munka erkölcsi elismerését . . . Kiemelt fel­adat az utánpótlás folyama­tos biztosítása, az ifjúság szocialista szellemű nevelé­se, a forradalmi hagyomá­nyok ápolása." A beszámolót követően a szocialista versenymozga­lom értékelésére került sor. Az elmúlt évi teljesítmé­nyek alapján Kiváló század címet nyert el az egység 2. százada (parancsnoka Varga Mihály), Kiváló szakasz lett az 1. század 1. és a 2. szá­zad 2. szakasza (parancsno­kok: Szécsi Antal és Ocskó Péter), Kiváló raj kitünte­tést vehettek ál az I. század 1. szakasz 3. és a 2. század 3. szakasz 1. rajának pa­rancsnokai, Makra Lajos és Bárkányi István. Kiváló parancsnok jel­vényt vehetett át: Szécsi Antal, Rárkányi István és Tiilkös József, Kiváló Mun­kásőr elismerésben része­sült: Kopasz György, Fara­gó János, Nagi) Sándor. Ti­hanyi István, Balogh Károly, Lajkó János, Gergclyfi Ta­más, Kabódi István, Kozma András. A kitüntetetteknek Oláh Miklós, a városi pártbizott­ság titkára is gratulált, aki hozzászólásában kiemelte: a munkásőrség napjainkban ls a hazafias-honvédelmi ne» velés egyik fontos bázisa. Mivel a feladatát' csakúgy, mint a kiképzési, szolgálati tennivalókat társadalmi munkában végzik munkás­őreink, megérdemlik a tár­sadalom megbecsülését. A Móra Ferenc egység belső életéről szólva elhangzott: a járás megszűnése után sem állt be törés az egység fej­lődésében, sikeresen hajtot­ták végre a fiatalítást is. * A szombati egységgyűlés egyik legünnepélyesebb pil­lanata volt, amikor Molnár (Folytatás a 2. oldalon.) a ki táncol, ha gyönyörűséget okoz is, kemény árat f\ fizet érte. Noha tudjuk, igazából fölmerni aligha vagyunk képesek, micsoda erőfeszítés, kín, gyötre­lem, kitartás kívántatik ahhoz, hogy majdan szemet-lel­ket gyönyörködtető, táncos produkció szülessék. F.zt a fog­lalatosságot aligha lehet elcg korán kezdeni: a Tömörkény művészeti szakközépiskola láncművész tagozatos diákjai­nak bizony igencsak részük van mindabban, ami a tánc­tanulás keményebb oldalait jelenti. S ha még vesszük, hogy mindebből vizsgázniuk is kell olykor . .. Fotóriporte­rünk, Schmidt Andrea, a másodéveseknek az Ifjúsági Házban lezajlott vizsgabemutatójára vetett néhány pil­lantást 4 «

Next

/
Thumbnails
Contents