Délmagyarország, 1986. január (76. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-21 / 17. szám

Kedd, 1986. január 21. Az építőipar vezetőinek tanácskozása Az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium és az Építő-, Fa- és Építőanyag­ipari Dolgozók Szakszerveze­tének vezetői hétfőn a mi­nisztériumban megbeszélést tartottak az ágazat múlt évi munkájának eredményeiről, gondjairól és a további fel­adatokról. A tárgyalásokat Somogyi László miniszter és Gyöngyösi István, a szak­szervezet főtitkára vezette. Megállapították, hogy az épí­tési keresletnek a vártnál nagyobb visszaesése és egyéb gondok miatt a kivitelező vállalatok múlt évi termelé­se elmaradt a tervezettől. Lakásépítési feladataikat a szerződésekben vállalt köte­lezettségeikhez közelállóim teljesítették. A megbeszélé­sen elismeréssel szóltak az építőanyag-ipari üzemek dolgozóinak sikeres erőfeszí­téseiről, amelyekkel tavaly megszüntették a hiányt az alapvető építőanyagokból, sőt egyes termékekből kíná­latuk már meghaladja a ke­resletet .is. A megbeszélésen áttekin­tették az ágazat hetedik öt­éves tervében megjelölt fel­adatokat. ezen belül a bu­dapesti lakásépítés program­ját, és az előirányzatok tel­jesítéséhez szükséges feltéte­lek megteremtésének hely­zetét. Megbeszélték a vesz­teséges és alaphiányns vál­lalatok gondjainak megoldá­sában indokolt lépéseket is. Megtárgyalták az ágazati szakszervezetek kongresszu­sán felvetett javaslatok meg­valósítása na k lehetőségeit. Egyebek között egybehang­zóan megállapították, hogy szükségesnek tartják a kö­és kavicsbányászat helyzeté­nek rendezését. A megbeszé­lésen munkaprogramot fo­gadtak el a minisztérium és a szakszervezet együttmű­ködésének legfontosabb idei feladatairól. (MTI) . Á szabálytalan századik A félig-meddig is szabá­lyos úgy kezdődik, hogy ösz­szegyülnek a rokonok, a le­származottak iastól-fiastól; eljön a vöröskeresztes, a népfrontos; ha ráér, akkor az orvos is átjön, fölállnak az úttörők a sorban, kicsike dalocskát is énekelnek ver­sikét is mondanak, aztán valaki beszédet kezd, ami­nek föltétlenül az a vége, Isten éltesse még jó sokáig. És a szabálytalan? Az meg úgy, hogy belép a jövő-me­nő újságíró, odalép az ágy­hoz, mert annak a szélén ül­dögél fölöltözve a szerencsés ember, kezet fog vele, és mondja a maga kis mondó­káját. Elmondja még egy­szer, hangosabban, aztán még hangosabban, és ami­kor már olyan erősen szól, hogy attól lehet tartani, a ház is összerogyik tőle, ak­kor kap csak feleletet: „Ne azt kívánjon nekem, nem akarok én már élni. Mit vé­tettem én az Isten ellen, hogy rtem vesz magához?" Hyen' állapotban azt se le­het megkérdezni, mi a hosz­szú élet titka, a közvetlen rokonság is szívesebben venné, ha nem háborgat­nánk. Lefényképezi még a fotósunk, és átmegyünk a lakás másik szobájába. Eny­nyire kiabálva nem lehet beszélgetni. Túri Pista bá­csit, mire százesztendős lett, elhasználta az idő. Külön szobája van csengelei ott­honában, és az éjjel is, ami­kor az ország nagyobbik le­le gyötrődött a hatalmas időjárási fronttól, fölkelt ágyából, fejébe nyomta a kalapját, és ingben-glóriá­ban megindult megnézni a kiserdőt. Visszakísérték, ak­kor meg a feleségét kezdte követelni. Miért nem enge­dik hozzá a feleségét? Miért kell neki mindig fönn len­nie a fiataloknál? Szegény, nem tud róla. hogy tavaly áprilisban eltemették már élete párját. Egyetlen feleség mellett él­te le száz évét. Békében ta­lán? Abban, de nem úgy, ahogy előszörre gondoljuk. Amikor csak tehették, min­dig pöröltek egymással. — Hozzál be három krumplit — kérte a feleség. Be is hozta, de a három leg­kisebbet. — Hozzál még egyet. Kiment, behozott még egyet. — Hagymát is hozzál. Megint kiment, azt is ho­zott. A mama mindig úgy kép­zelte, túléli az urát. Mond­ták neki a gyerekei: vi­gyázzon anyu, nehogy ma­gát kövesse a tata! Senki se hitte akkor, hogy jövendö­lés van a figyelmeztetésben. Felesége csak kilencvenhá­rom évig élt. Tizenkét gyerekük szüle­tett, kilenc maradt életben. István, Teréz, György, Jó­zsef, Rozál, Matild, Valérka, Pannika és János •— így jöttek sorban. A Valérka és a Pannika azért maradha­tott ebben az alakban, mert tizennyolc éves korukban ők is meghaltak, és Teréz is csak tizenhetet élt. Erősen dolgozott akkor még a tüdő­baj, maradtak hatan. Hit­vány osztás volt: fele-fele! Gyermékeinek kaionako­ráról meséit légtöbbet. Va­lahol Albániában voltak az első világháborúban.- Tejet vettek az egyik asszonytól, de nagyon piszkos volt. Gyerünk, nézzük meg, ho­gyan feji. Attól kezdve nem vettek többet. Meg, hogy a malária több embert meg­ölt, mint a golyó. Hazaen­gedték egyszer, hogy gyó­gyuljon meg itthon, meg is hosszabbították a szabadsá­gát egy évre, amikor visz­szament, vége is lelt a há­borúnak. — Fényösek voltak az ot­tani népek a kosztól. Egy tálból ettek, kézzel. Ameddig lenyalták az ujjaikat, ad­dig voltak tiszták. * Ha ezen egy földdel bánó parasztembernek akad meg a szeme, akkor el lehet kép­zelni. Kapitánynak lett la pucérja, így könnyebben ment a sora. Hol lehet már az a kapitány? Hajón is mentek, de találat érte a ha­jót, ki kellett szállni belőle. Az a nagy szerencséjük, kö­zel volták a parthoz. És mi­csoda vad népek voltak a montenegróiak! Mentek az úton. de a partizánok lesö­pörték őket. Zolinak, az unokájának azt mondja egyszer, segítsen kivenni az olvasót a gatya­szárból. Az olvasó a rózsa­füzér. Ott van az asztalon, nem a gatyaszárban, tatám! Elimádkozgat magában, av­val is az ideje telik. És várja a feleségét, mindig várja. Pedig csicskása volt már neki. Jani bácsi, Jucika néni és Józsi bácsi él még a lest­vérei közül. Bekukkantot­tunk Jani bácsihoz. Kilenc­venéves, de fürge, mint a gyík. Minden Túri ilyen ke­ményfájú? — A nagyon-nagyapám nyolcvannégy volt, amikor meghalt. Én már több va­gyok. Ezelőtt milliom esz­tendővel a mi ősünk juhász volt a Dunántúlon. Birkát lopott, kergették a zsandá­rok, átlépett a másik me­gyébe, ott már nem volt ha­talmuk Fajta. A nagyapám nagyapja már bíró lett, Szegváron. Százkilenc éves volt, amikor meghalt. — Az egyik betyár, a má­sik bíró? — Ügy látszik, akkor ez volt a szokás. Sokáig Var­nyasiaknak mondtak ben­nünket, mert onnan szárma­zunk. — Mikor látta a báty­ját? — Itt lakik a szomszéd­ban, tegnap is átmentem hozzá. Amekkorát bírtam, akkorát kiáltottam. Nem tu­dom, mi történhetett vele, de jobban hall most, mint azelőtt. — Mit mondott neki? — Csupa fontos dolgot! Azt, hogy iparkodjon meg­gyógyulni, mert jönnek a bíbicek, tojást kell szedni menni. — Megértette? — Hogyne értelte volna, hangosan mondtam. — A felelet? .,— Menjünk, mért jön a Gyula, és összeszedi. — Ezek szerint sok volt a bibié Külső-Csengelén? — Abban az. időben sok. — Ahol viszont sok a bí­bic. kevés a búza. — Nem is búza volt még akkor, hanem rozs. Egy hol­don hat mázsa is megter­mett. — Mi volt még sok? — A varjú, de rengeteg. És nekünk mindet tudnunk kellett, melyik fészekben van tojás. (Lehet, hogy ezért is ne­vezték őket varnyasiaknak?) — Innen nézve úgy tű­nik, igen régen szedhették a bíbictojást. — Régen a fenét. Mintha tegnap lett volna. Igen rö­vid az a száz év, hamar el­múlik. Hatan vannak még ki­lencven körüliek. Az átok­verte, sovány homok mint­ha jobban tartósítaná az életet, van tehát váromá­nyos utánpótlás. Egymás markába csapunk, hogy tíz év múlva megint találko­zunk. — Csak az a baj, hamar itt lesz az is. Alkudjunk in­kább följebb. Horváth Dezső Több tanterem, új középiskolák A következő évben áz alsó fokú oktatásban fokozatosan javuló tárgyi feltételekre, a középfokú iskolai hálózatban viszont növekedő gondokra kell számítani, Az általános iskolák erőteljes fejlesztéséi célzó társadalmi-gazdasági program folytatása mellett ezért a VII. ötéves terv so­rán kiemelt fejlesztési prog­ram megvalósítását kezdik meg a középfokú oktatás te­rületén is. A tanácsok hatáskörében várhatóan mintegy 37 milli­árd forint fordítható a terv­időszakban művelődési be­ruházásokra, s ennek mint­egy !)() százalékát az oktatás területén használják fel. A megelőzőhöz képest — az árak alakulását is figyelem­be véve — változás nem el­sősorban az összeg nagysá­gában. hanem a felhaszná­lás arányaiban lesz. Tekin­tettel a demográfiai hullám­ra, arra, hogv a nagy létszá­mú korosztály 1988-ra eléri a középiskolákat, ezúttal mintegy 16 milliárd forintot fordítanak középiskolai há­lózatfejlesztésre, csaknem négyszer akkora összegei, mint a megelőző tervidő­szakban. Ilyen megfontolások alap­ján lesz kisebb arányú or­szágosan az óvodai beruhá­zás is: itt viszonylag szeré­nyebb erőfeszítésekkel is el­érhető majd az óvodai ellá­tás teljessége, s a zsúfoltság megszüntetése. Az általános iskolai hálózat fejlesztésére felhasználható csaknem 15 milliárd forint nyomán or­szágosan mintegy négyezer tanterem létesítésére nyílik lehetőség, így a tervidőszak végéig jelentősen korszerű­södik az iskolahálózat, to­vább csökken a két műsza­kos oktatás aránya, s a tanu­lócsoportok létszáma. A kö­zépfokú hálózat fejlesztését szolgáló tanácsi tervek sze­rint országosát! mintegy 2200 osztályterem, hat és fél ezer diákotthoni férőhely és 3000 iskolai tanműhely létrehozá­sára nyilik lehetőség. Ezek zömmel új iskolákban, illet­ve bővítések útján és megle­vő épületek igénybevételével valósulnak meg. Az erőfeszí­tések ellenére számítani kell azonban arra, hogy a közép­iskolákban és a szakmunkás­tanuló intézetekben nő az egy osztályba járó tanulók Közoktatási beruházások a VII. ötéves tervben száma, és csökken a diákott­honban elhelyezhetők ará­nya is. Az. MTI munkatársai Bu­dapesten és több megyében tájékozódtak a- helyi elkép­zelésekről. A fővárosban például — ahol az országos­nál is erőteljesebb és szélső­ségesebb demográfiai moz­gással kell számolni — az oktatási hálózat fejlesztésé­re, az előző ötéves tervhez viszonyítva, mintegy halvan százalékkal többel szükséges fordítani. Itt a tervek sze­rint mintegy 2000 óvodai fé­rőhely. mintegy 310 általános iskolai tanterem építésére lesz lehetőség, elsősorban az új lakótelepeken, illetve a zsúfolt kerületekben. Ennek eredményeként a tervidő­szak végére lehetővé válik majd. hogy az óvodai és a tanulócsoportok létszáma csökkenjen, s hogy az okta­tás céljára ideiglenesen igénybe vett helyiségek t — szertárak, úttörőszobák, klu­bok — visszakapják eredeti funkciójukat. Bár Budapesten középis­kolai tanteremből kétszer annyi épül-bővül, mint álta­lános iskolaiból, az igények kielégítéséhez várhatóan szükség lesz általános isko­lai és kollégiumi épületek ideiglenes átcsoportosítására is, Hogv a megnüvekedett korosztály tanulóit hátrá­nyok nélkül, ugyanolyan fellételek között és arányban tudják elhelyezni, máris megkezdődött 11 középiskola építése, s közülük négy — a III.. a IV., a XIII. és a XVIII. kerületben — már a követ­kező tanévre el is készül. Pest megyében elsősorban Budapest vonzáskörzetében lesznek gondok: itt évek óta emelkedik a fiatal házasok, s így a gyerekek száma. Bár az előző tervidőszakban is jelentősen nőtt az. oktatási intézmények befogadókénes­sége — s csak az idén mint­egy 80 új általános iskolai tanterem épül — a VII. öt­éves terv során 336 általános iskolai és 174 középiskolai tanterem építését tervezik. Elsősorban az általános is­kolai hálózat bővítése a leg­fontosabb Szabolcs-Szat mar­ban is; a megyében ugyanis változatlanul gyarapodik a 7—14 éves korosztály, ugyan­akkor a meglevő intézmé­nyeknek csaknem negyven százaléka elavult, korszerűt­len. Ezért a megyei céltámo­gatással együtt a tanácsok 1.7 milliárd forintot kíván­nak fordítani új általános is­kolák építésére, illetve 20 te­lepülésen a hiányosságok pótlására. ígv például az in­tézmények közművesítésére. Sok helyütt jelentős értékű társadalmi munkát is fel­ajánlottak e célra. A VII. ötéves terv során — zömmel mar a következő két eszten­dőben — megépül 600—700 óvodai, 700—800 kollégiumi, 120 tanműhelyi férőhely, és több mint halvan középisko­lai tanterem. Gondokkal küzd az. általá­nos iskolai hálózat Fejér me­gyében is, ahol sok települé­sen még mindig nem tante­remnek készült építmények­ben folyik a tanítás, így el­sősorban a minőségi fejlesz­tésre megkezdett beruházá­sokat kell befejezni. Számol­ni kell több olyan kistelepü­lés iskolaigényével is, ahol a körzetesítésről visszatérnek a helyi oktatásra. A megyé­ben 650-nel bővítik az óvo­dai férőhelyek számát, 130 általános iskolai tanterem építését fejezik be, és 60 középiskolai tanterem léte­sül majd a tervidőszakban. Több helyütt már elsősor­ban a középfokú intézmény­rendszer fejlesztését állítot­ták előtérbe, például a Haj­dúságban, ahol a tervidő­szakban a középiskolai ta­nulók száma 10 százalékkal emelkedik, míg az óvodás­korúak és az általános isko­lai tanulók száma csökken. Ezért — az elkénzelések sze­rint — a középiskolai háló­zat 68 tanteremmel, a szak­munkástanulói ped'w 47 tan­teremmel ayarapodik, s je­lentősen bővül a diákotthoni férőhelyek száma is. Növényvédelem — számitógéppel Az eddiginél is pontosabb és hosszabb távra szóló elő­rejelzésre lesz képes az idén a növényvédelmi szolgálat. 1986-ban már 12 növény ká­rosítóinak fellépéséről adnak rendszeres, napra kész tájé­koztatást, és a távelőrejel­zésben 20 növényi kultúra 90-100 kártevőjére hivják fel a figyelmet szolgáltató hálózatukon keresztül. A MEM Növényvédelmi és Ag­rokémiai Központja előre­jelzéseinek összeállításában löntos szerep hárul a nagy­üzemekben működő növény­védelmi szakemberekre, a megyei előrejelző intézmé­nyekre, s az egyre korszerű­södő technikai berendezé­sekre. Vállalati tanács első ülése Tegnap, hétfőn tartotta alakuló ülését a Szegedi Öntöde 18 tagú vállalati ta­nácsa. A hozzászólások alap­ján a szervezeti és működési szabályzat tervezetének mó­dositásái határozták el. A dokumentum végleges meg­fogalmazásának három hó­napon belül kell elkészülni. Az új vállalati irányítótes­tület elnökének Szűcs Lajos gazdasági igazgatóhelyettest, elnökhelyetlesének pedig Takács György fémöntödei üzemvezetőt választotta meg. Az eddigi igazgatót, Baka Ernőt nem erősítették meg tisztségében. A kétharrpados többséghez kettő érvényes szavazat hiányzott. Az igaz­gatói munkakör betöltésére pályázatot írtak ki, a beér­kező jelentkezések elbírálá­sára 5 tagú bizottság alakult. Az előrejelzéseket vala­mennyi mezőgazdasági nagy­üzem és a velük kapcsolat­ban levő irányító szerv megkapja. Igény szerint részprognózist is kérhetnek a tájegység jellegének, nö­vényi állományának megfe­lelően. A központi előrejel­zést azonban nem pótolja a helyi termelési folyamatok­hoz kapcsolódó üzemi adat­felvétel. A MEM rendeletére létrehozott üzemi kártevő figyelő hálózat ma már alap­jában véve jól működik, és ez is elősegíti a kellő idő­ben való védekezést. Napjainkban egyetlen me­zőgazdasági nagyüzem sincs, amely ne alkalmazná az elő­rejelzés valamelyik tormá­ját, s számos termelési rend­szer él ezzel a lehetőséggel. A MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központja új szolgáltatásai közé tartozik a hamarosan bevezetésre ke­rülő új számítógépes prog­ram. amelyet a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem­mel közösen dolgoztak ki a Commodor 64-es gépekre. Egyelőre a búza és a kuko­rica, később a repce növény­károsítóinak előrejelzésére készítenek számítógépes módszert. A nagyüzemeknek a táblákon kell elvégezniük az előzetes adatfelvételt, majd a számítógépes prog­ram segítségével a koráb. binál hatékonyabban véde­kezhetnek. (MTI) Szélvihar lombolt a nyugati országrészben Hétfőre virradó éjszaka, s napközben is orkánszerú szél tombolt a nyugati ország­részen. A déli és a kora dél­utáni órákban több helyütt tovább erősödött a szél ere­je. Sopron térségében 110­120, Győr környékén pedig 90-100 kilométeres sebességű széllökéseket mértek. Éa.k dőltek az, utakra, tetők ron­gálódtak meg, televíziós an­tennákat szaggatott le a vi­har. A Fertő-tavon a gyors­vonat sebességű szél felszag­gatta a vékony jégréteget, s munkájuk felhagyására kényszerítette a nádaratókat. Az Állami Biztosító a ká­rok felmérését azonnal meg­kezdte; csupán Sopronban hétfőn délutánig több mint 20 épületkárról érkezett be­jelentés. A vihar az Észak-dunán­túli Áramszolgáltató Vállalat területén elsősorban Eszter­i gam és Tatabánya térségé­ben okozott gondokat. Szá­mos helyen elszakadtak megsérültek a 20 és 35 kilo­voltos vezetékek. A hibák jó részét a kora délutáni óráig elhárították. A kisfeszültsé­gű vezetékeken keletkezett hibák kijavítását később kez­dik meg. (MTI) I

Next

/
Thumbnails
Contents