Délmagyarország, 1986. január (76. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-20 / 16. szám

8 Hétfő, 1986. január 25. Hair Képzelt riport egy szegedi békefesztiválról Ket asztronauta vonult ki tüntetően a nézőtérről, ami­kor az amerikai zászlón szeretkeztek a fiatalok, de másfelé is botrány botrány hátán. Bostonban betiltják a produk­ciót, Mexikóból kiutasítják a társulatot, Las Vegasban le­tartóztatják. A fólháborodás hulláma már elönti Európát, mikor az óceán túlsó partján a Legfelsőbb Bíróság foglal­kozik az üggyel. íme, a Hair friss fogadtatása. Először egy off-off színház játssza 1967 tavaszán a Broadway-n. két színész-szerző, az olasz kivándorolt Ceromp Rágni és a magyar származású James Rado kanavászával, de amikor a nagy-Broadway-re is fölvonulnak a hosszúhajúak, már Galt MacDermot zenéje hozsannázik alá. Ezen a 68-as ..hi­vatalos" ősbemutatón Rágni és Rado játszották a főszere­peket, olyan beleéléssel, hogy később egy producer kiza­varta őket a színházból. Később aztán, hogy elcsendesedett a vietnami háború körül spontán fólháborodás, hogy Viet­nam jelképe lett a rettegés és rettenet ideológiájának. 1979­ben Milos Formán filmje fogalmazta újra a Hair-t. Csen­desebben, moralizálóbb stílben, a heveny lázadásból som­polygó menekülést desztillálva. Nálunk is vetítették, lát­tuk etikus exoduszát Erre jött aztán a hazai. Tavaly nyá­ron emésztő próbasorozat után a Rock Színház társulata vállalkozott rá. amerikai vendégművészekkel, Nagy Feró­val — Sándor Pál filmrendező tálalasában. Moist pedig itt a szegedi bemutató. Pécsi vendégko­reográfus, Tóth Sándor ba­lét tigazgató segedelmével, egy másik Sándor, a szege­di János direktíváival. Darab változatlanul nincs, a zene tartja el. A Hair­szüzso alig több egy alko­tói kollektívának kínált gyurmánál. Lehet saját öt­letre formálni: Sándor Já­nos a napjainkban úgyszól­ván kikerülhetetlen békes­segóhajtás köré komponál­ta. Mindenfajta vérontás el­leni egyetemes érvényű lá­zadássá. Nemcsak a fiata­lok, valamennyiünk lázadá­sává. Kihozta hát a nyi­tányt az előcsarnokba, táb­lákon manifesztálta: Hitünk­ről mindenkinek. Soha töb­bé háborút, nem akarunk újabb Vietnamokat! A do­kumentumot nemhogy alá lehet írni, alá kell írni. Ma­gasztos prológ: a .színház társadalmi üggyé tette, moz­galommá, politikummá emelte a játékot. (1986 a beke'éve. Az utolsó Hair­produkciókat követően, va­lamikor az esztendő végén, az összegyűlt aláírásokat el­küldik az Országos Béketa­rjácsnak. Addig is, a szom­bati premierre meghívott és eljött Barabás Miklós, a bé­ketanács főtitkára, levelével biztosította támogatásáról a szegediek kezdeményezését.) Odabenn, a színházterem­ben, puritán, de tagolt szín­pad. Teljes mélységeben ki­nyitva, feketebe mártva. Pár benzineshordoval, ame­rikai zászlókkal, tűzoltólét­rákkal, melyek adott eset­ben működésbe lepnek, a » hordó pulpitus, a létra bör­tönrács. Hátul hevenyészet­ten falra festve az előadás szellemi sugallata: Szerel­meskedj, ne háborúzz. Ugyanez angolul is. Make love not war. Mikrofonok erdejeben örökmécses kan­delaberlángja, a zenekari árok magasáig emelvénysze­rüség. hadihajó. repülőgép fölnagyított fekete doboza, vagy valami más. „Mert mi a szeretet? — tűnődik Ber­ger. — Transzcendentális meditáció a valóság tenge­rén." Mira János diszletáb­ráj.a a valóság tengere és a meditáció elvontsága. És az előadás maga? Lát­szólag szelíd kópia, már­már az eredetinek persziflá­zsa. Am sajátos módon — ezzel nyer csatát. Nem cse­réli ki a hippivilágot. Mol­nár Zsuzsa hazai kosztüm­be bújtatja a punkokat, ká­bítószeres tinédzsereket, mintha az ittenieknek, véle­ménye lenne róluk, de azo­nos húrokat is tudnak pen­getni velük. Sándor János megpróbálta klasszicizálni az anyagot, kifesülni a zsi­zsíros hajzatok csomóit, anélkül, hogy a heroin technokolra, a farkasüvöl­tést kutyavakkantásra fordí­taná, az amerikai popfesz­tivált aluljáró-romantikára. Képzelt riportot celebrál egy szegedi békefesztiválról. Per­sze, a fiatalok útkeresesé­nek, életerzesválságainak hazai modellje nemigen ha­sonlatos a nyugati modell­hez. Nemzedéki konfliktu­sokkal, történelmi-politikai panoptikummal dúsította hát föl az anyagot, hisz a nyárspolgári terpeszkedés­be. a terhes jólétbe illesz­kedni keptelen csövesek egyformák a világon. Meg ha a nyárspolgári terpesz­kedes, a terhes jólét szo­ciograjiája más és más. Sán­dor azt mutatja föl bennük, ami közös lehet: katonai be­hívóknál jobban örülnek a szexnek, azért növesztik a hajukat, hogy legalább eny­nyiben különbözzenek őse­iktől, akik úgy használják őket, mint holmi használt papír zsebkendőt. A kábító­szeres látomásokban részint moralizálnak, részint törté­nelmet, politikát játszanak. Öldöklésről, az emberi lét értelméről. születésről és erőszakos halálról, jogokról és egyenlőségről csevegnek. Miközben" túszdráma zajlik, a benzineshordókról állam­fők tartanak osztályfőnöki órát, előtűnik az első ame­rikai elnök, Lincoln Ábra­hám, és színre vezetnek megvakult katonát, budd­hista papok szertartásos on­égetése folyik, és Kari Marx vág utat a dzsungelben, fe­je fölött fenyegető pallos­ként A tökével. Kabaréban vagyunk? Berger megeszi a turisták névkártyáját, de ki is köpi. Vad, de erőszakmentes, kí­vülálló, de befelé kiabáló ez a tinédzservilág. A szülők nem értik gyerekeiket és vi­szont. Piti kis szipósokról van szó, a nagy kábítósze­res maga a világ. E partit mégis a muzsika dönti el. A Vízöntő és a Jöjj el, napfény himnikus zsoltárai között fölhangzott kitűnő számok valóságos arzenálja. A zenei felügye­lő, Nagy Imre, a Macskák fővárosi előadásain bevált play back-technikát hasz­nálta: színháziakból és a Molnár-dixie-böl verbuvált hangszeres csapattal meg a kórussal magnóra dolgozták MacDermot zenéjének imp­rovizációkkal megtűzdelt, dzsesszes változatát. Ez a rock szól a hangfalakról, er­re énekelnek rá, volumené­ben megkettőzve a hangzás — ami a mozgásokkal együtt eleve illúziót garantál. Tóth Sándor koreográfiája, ha nem is túl merész, de szí­nes, mozgalmas, attraktív a látvány. Vegre a balettkar is megmutat hatja (Horváth Károly, Ma tó Éva!), lehet jövője — de az egész társa­ságon átsüt valami roppant elszántság. Így kell, csak így szabad csinálni! A kollektív örömből ne­héz bárkit is kicsippenteni, ha igen, inkább a szerepe okán. A Claude-ot formáló Jakab Tamásról például bi­zonyos, tudja a szakmát. Jól énekel, mozog, színészi eszközei változatosak. Fi­gurájának sajátos bája van, nemes vad a dzsungelben, a csajok buknak rá, naná. Kőszegi Ákos Bergerje dur­vább szőttes, tarajos hév­vel, loboncos lobogással (a fináléban viszont alacso­nyan intonál) — köztük Ja­nisch Eva Sheilája finom, áttetsző alakítás. Galkó Bence és Bobor György sok­féle arcát mutatja, Varga Karoly hajlékonyan mozog. Vajda Júlia szépen' énekek Török Vera és Csizmadia László hozza színpadra a felnőttek, szülők kontraszt­világát, Somló Gábor és Bácskai György, Markovits Bori és Andódy Olga, Vadasi Tünde és Fehér Juli külön kis szín a lüktető, folyton hullámzó palettán. Hibátlan produkció? Csu­dát. De kitaláltak valamit, s képességeik legjava sze­rint megcsinálták. Fog ez menni, tessék csak bátran! Nikolényi István Festett és mintázott arcok Az V. országos portrébiennálé anyaga Vásárhelyen Évtizede már; hogy az oly sok művészeti izgalmat, kü­lönlegességet elindító Hat­van egy igen fontos és élet­képes kiállítás-sorozatot bo­csátott útjára. A Hatiiani Galéria Arcok és sorsok címmel hirdette meg két­évenkénti országos portré­seregszemléjét. Sokakban fölmerülhet a kérdés, hogy vajon van-e létjogosultsága napjainkban a portrémavé­szetnek. a fotográfia elterje­désének korában mi az, amivel többet mond egy arcról, egv emberről, egv soiWól a festő, a szobrász, az érmés/, mint a fotós? No, ez a kérdés egyáltalán nem újkeletű, a vészharangot már másfél évszázaddal ez­előtt is kongatták. Am, hogv mégis él ez a műfaj, hogv valami mást, valami többet, is képes nyújtani, mint a íé n v k é pe/.ögé P e 1 i degé n í t ö objektíve, azt az immár ötö­dik országos tárlat anyaga bizonyítja. Míg, az. első tárlatokon mintegy 60 alkotó vett részt, addig az ötödik szemlén ¡21 művész munkáival találkoz­hatnak az. érdeklődők. A Hatvanban rendezett tárlat anyaga most Hódmezővásár­helyre került, az érdeklődők tegnap óta a Tornyai János Múzeum termeiben találkoz­hatnak a festményekkel, szobrokkal, érmekkel. Jelen van a kortárs magyar kép­zőművészet szinte minden generációja a legidősebbek­től, mint például Pirk Já­nos, a középnemzedék tag­jain át (Lóránt János, Fejér Csaba. Vecsési Sándor, Orosz János) az egészen fia­talokig. mint Sebestyén San dor. Tóth Juha. Markolt György. Az is igen figye­lemre méltó, milyen sokszí­nű is a portréművészet le­hetősége. A történelem és a múlt jeles alakjainak arc­vonásait éppúgy megörökít­hetik (Búza Barna: Mikes Kelemen. Kő Pál: Károly Róbert, Cs. Kovács László: üerkovits, Kirehmayer Ká­roly: Károlyj Mihály stb), mint ahogy önmaguk va­llásait kereshetik (önarcké­pét mutatja be lobbek kö­zött Fodor József. Józsa La­jos, Kovács Tamas Vilmos, Maghy Zoltán, M ácsai Ist­ván, Svaby Lajos), de mo­dell lehet a legszűkebb kör­nyezet, s e műfaj lehetőséget teremt jellemek személyisé­gek és sorsok általánosabb megfogalmazására is (ezt te­szi Pirk János, Mözsi Szabó István, Bobály Attila, Neu­berger István, Tóth Ernő). A portrébiennálé díjazottjai: aranydiplomás Tóth Julian­na. ezüstdiplomás Lóránt János és Pirk János, bronz­diplomás Fazekas Magdolna, Fejér Csaba, Kurucz D. Ist­ván. Vecsési Sándor, Patay László. Kirehmayer Károly. A Galéria kitüntető érmét és díját Kiss Nagy András c-s Gulácsy-Horváth Zsolt kapta. A Szegedi alkotók közül szerepel a tárlaton Fritz Mihály, Pintér József és Tóth Valéria. A hatvaniak kiállításának viszonzásaként szombaton a Hatvani Galériában kiállítás nyílt a 32. vásárhelyi öszi tárlat válogatott anyaijából. T. L. Részletek - Somlyó Györgyről Költővendég az irodalmi kávéházban Fölolvasó ülés Szegeden Péter László tiszteletére A Somogyi-könyvtár és a Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat ma, hétfőn délelőtt fél 11-kor fölolva­sóulést rendez a 60 éves Peter László tiszteletére a könyvtárban. Irodalomtör­ténészek. néprajzkutatók, helytörténészek, közírók, írótársak nyújtottuk be tanulmányokat, szám sze­rint huszonhatan, a Péter László által müveit tudo­mányágak témaköreiből: Apró Ferenc, Bárth János, Csaplár Ferenc, Csongor Győző. Dankó Imre. Feny­vesi István, Fűzi László. Giday Kálmán. Grezsa Ferenc. Habermann Gusz­táv, Hoffmann Gizella, llia Mihály, Juhász Antal, Krupa András, Lengyel András, Lisztes László, Palásti László. Polner Zol­tán. Reguli Ernő, Ruszoly József, Sz. Simon István. Szabó Ferenc. Szigeti La­jos Sándor, Tasi József, Tóth Ferenc, Zöldi László és Zsoldos Sándor. A születésnapra a So­mogyi-könyvtár megjelen­tette a Péter László mun­kásságát reprezentáló bib­liográfiát. Apró Ferenc gyűjtését. A bibliográfia időrendi felépítésű. A té­teleket négy csoportba * Részletek egy megirhacat- Somlyó György költői est­lan versesregény bői címmel jét. Elöljáróban néhány rendezi meg a Royal Irodai- részlet: mi Kávéház hétfőn este Költő, műfordító, esszéista — szokott a neve után áll­ni, de folytatható a sor: re­gényíró szerkesztő is. Költő­ként, szerkesztőként nem­zetközileg elismert (Párizs­ban rövidesen megjelenik harmadik verseskötete); egyik legkiválóbb hazai mű­fordítónk, esszéistánk. Szá­mos hazai és külföldi irodal­mi díj és állami kitüntetés tulajdonosa. Nemzetközi köl­tői találkozók és fesztiválok rendszeres résztvevője. A pá­rizsi MUllarmé Akadémia tagja. 1984-ben megkapta a francia Művészetek és Iro­dalom Rendjének tiszti fo­kozatát. gyűjtötte: a szerző írásai, a róla szóló cikkek, szer­kesztései és lektorálásai. Egyetlen adut: a tőle való írások indítója az 1945. április 4-én. az Utunkban megjelent cikk, a Néhány szó a demokráciáról; az utolsó, a 2.331. sorszámú a Tettamanti Béla emléktáb­lája előtt elhangzott be­széd a Makói Kis Tükör­ben. Apró Ferencnek min­den bizonnyal igaza van. amikor azt írja előszavá­ban, hogy: „ez a könyv nemcsak személyi bibliog­ráfia. hanem helyismereti bibliográfia is". a Délmagyarország Szerkesztősége /A legaktívabb és legkitartóbb külső munkatársát köszönti a 60 éves Péter László személyében. Nevével negy­ven esztendeje folyamatosan és gyakran találkozik lapunkban is az olvasó, hely­történeti sorozatok élén épp úgy, mint tízsoros kis glosszák alatt. Mai városis­meretét a szegedi polgár jó részt az ő munkássága révén szerezte, hiszen az is­meretek igen gazdag halmait éppen ö közvetitette évtizedeken át, s jó részt a Délmagyarországban. Tudós munkássá­gának ez csupán töredéke természetesen, hiszen kisebb könyvtárra való életművé­ben Juhász Gyula- és József Attila-ku­tatásai kívánkoznak az első helyre. De neki köszönhetjük a szegedi irodalmi emlékhelyek fölkutatását, a szegedi utca­nevek egész históriájának földolgozását, s több más Szeged-könyv megjelenését. Péter László tudós sokoldalúságára jellemző, hogy a nyelvészet, a néprajz, az irodalomtörténet, a helytörténet, a munkásmozgalom egyaránt kedves kuta­tási területe, s ezekben egyenként is nagy szolgálatot tett városának. Munkás­ságában rendkívül precíz, pontossága szinte legendás. Szigorú kritikus és szen­vedélyes vitázó. * Kívánjuk a 60 éves Péter Lászlónak, hogy Szeged iránti Szeretetével, tudós el­hivatottságával, városáért perlekedő ter­mészetével még sokáig szolgálhassa a tu­domány és a tudós ismeretterjesztés föl­vállalt szép ügyét. Életútja igen fordulatos: 1920-ban született, a Nyu­gat-korszak legendás, átko­zott költőjének, Somlyó Zol­tánnak a fiaként. Első kö­tete rögtön érettségije utón jelent meg 1939-ben, A kor ellen címen. (Azóta mint­egy ötven kötet kiivette, kö­zülük 20 a verseskönyv, va­lamint számos esszé- és mű­fordítás-gyűjtemény, két regény, (az egyik három ki­adásban) ; és még nem szól­tunk válogatásairól, szer­kesztéseiről. A legfontosabb vállalkozása az ÁRION Nemzetközi Költői Alma­nach, melynek 15. kötete a kluturális fórum alkalmából jelent meg.) Rendkívül érett költőként indul, a mesterség teljes bit tokában: Szabó Lőrincet és Babits Mihályt tekintette mesterének. Ifjúkorának II. világhábo­rú alatti viszontagságait megírta a Rámpa című re­gényében, mely először A túlélő címet viselte. Költészetének mai, a hat­vanas évek elejétől alakuló vonala szinte egységesen a „lehetetlenségek költészete" ars poeticájának jegyében született: két alapfogalma a részletek és a megírhatatlan­ság (két értelemben: I va­lódi negatív jelentésben, amikor nem születik meg a mű; 2. amikor más mű szü­letik meg, mint amit írni akartunk). Ennek az ars poeticának az egyik első jelentkezése volt a hires Piero delta Francesca (1962) kompozí­ciója, melyben a nyitó szo­nett utón megírja ... és atni a szonettből kimaradt. Ezt a vonulatot folytatta egy sajátos — nagy sikerű és hatású — műfajt is te­remtve a Mesék (1967; 1971) két kötete, és teljesí­tette ki Epp ez (1976) és a Részletek egy megírhatatlun versézregenyhol (1983) cinm legutóbb megjelent verses­kötetében. De esszéiben is jelen van ez az ars poeti­ca. Részletesebben majd az esten, bár ott is csak rész­letek hangozhatnak el; az ismerkedést talán majd egy régóta esedékes Somlyo-mo­nográlíaban folytathatjuk . .. Zsoldos Sándor t t

Next

/
Thumbnails
Contents