Délmagyarország, 1986. január (76. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-17 / 14. szám

5 Péntek, 1986. január 17. Tanácsülés Kisteleken Kistelek városi jogú nagyközség tanácsa tegnap, csütörtökön a munkásklubban tartotta ülését. Megemlékeztek a tanácsok megalakulásának 35. évfordulójáról, majd megvitatták és jóváhagyták a városi jogú nagyközségi tanács és intézményei idei költségvetését. Ezután a testület javaslatot tett a tanács 1986. évi munkatervének elfogadására, amelyet a végrehajtó bizottság tudomásul vett. Az előterjesztéseket követően elfogadták a szervezeti és működési szabályzatot is, majd interpellációk hangzottak el. A tanácsülésen Kistelekért Emlékérmet kapott Csonka István főorvos, aki nyugdíjba vonult. A tanácsülésen rendeletet hoztak, amely a lakossági településfejlesztési hozzájárulásról szól. A személyi tulajdonban és a tartós használatban levő ingatlanok után — a lakosság előzetes egyetértésével — évente 600 forintot kell fizetni. A hozzájárulás összegét szakosított orvosi rendelő építésére, illetve a kivitelezésre rendelkezésre álló tanácsi pénzeszközök kiegészítésére kell felhasználni. Megbeszélés Az ágazati szakszervezethez tartozó alapszervezetek titkárainak részvételével megbeszélést tartottak tegnap Szegeden, a KPVDSZ Csongrád Megyei Bizottságán. A megjelentek előtt Cselötei István megyei titkár tartott élménybeszámolót a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezete múlt hét végén tartott XXXIV. kongresszusáról. Ezt követően a jelenlevők a kongresszus határozatai alapján meghatározták a soron következő legfontosabb feladatokat, immár a speciális munkahelyi körülményekre konkretizáltam n kritika fogadtatása Ülök a padsorban, hallgatom az előadót. Egyszer csak azt mondja: „... pedig a kritikát megszívlelni kell, nem elutasítani és megtorolni ..." Igen. Tisztán hallom és értem a szöveget, s nincs mit hozzágondolnom. Egyetértek, semmi több. Talán százszor vagy ezerszer hallottam már ugyanezt. Ugyanilyen monotóniával, indulattalanul, mintha az előadók is unnák. Kissé csodálkozva, sőt, némi ijedelemmel állapítom meg, hogy érzelmeim mozdulatlanok, eszük ágában sincs hullámzani, pláne háborogni. Mi történt velem? Élek még egyáltalán? Vagy kihűltem, mint a krumplis pogácsa, és nem vettem észre? Körülnézek — közöny az arcokon. Semmi mozgás, mocorgás, sugdolózás. Ezek szerint az elhangzott szavak hatástalanul szálltak szét a teremben. Hm. Nem ilyenek voltunk eleinte. Tüntettünk a kétszer kettő egyszerűsegü igazságok mellett, hisz végre érvényesülni láttuk azokat. Most csönd fogadja Z. elvtárs kijelentéseit, pedig a mi nevünkben beszél, a mi szánk íze szerint sorolja a papírra irt mondatokat, amelvekben cáfolhatatlan a tartalom, kikezdhetetlen keménységű az igazság, hibátlan az eszmeiség. Hát akkor? Mi változtunk meg hátrányunkra? Vagy időnk szelei hoztak valami álmosító szert? Jó lesz, ha először magamban veszem szemügyre a kórokozót! Magától értetődik, hogy kezdetben erősen hittem a kritika és cinkritika nemesitő. emberformáló, fejlődésserkentő erejében. Később félrerándult a szám, ha fölvetődött, és könnyen lehetséges, hogy némi szkepticizmus is fölfedezhető volt rajta. Sok víz folyt le a Tiszán, mire eljutottam a nevelésig, majd újabb másfél évtized vezetett a jelenlegi állapotba. De szedjük szálára a történteket! Hőskorszakunk mélypontján, 1952-ben kezdődött a folyamat Vásárhelyen — egyik kollégám indította el. Alidig szélhumoskodott, míg botrány lett belőle, mi pedig lelkesen megbíráltuk a redukcióban. Órákon át mostuk a fejét, amint szokásos volt akkoriban. G is illő modorban reagált: igazunk van, mélységesen bántja, amit csinált, mea maxima culpa, hálásán köszöni a bírálatot és azt, hogy oly remek kollektívában dolgozhat, amilyen a miénk, kéri, ha máskor is veszélyeztetné a Viharsarok jóhírét, még keményebben mutassunk rá a hibájára, ő abból rengeteget tanul . . . Meghatódtunk. A nők szipogtak, a szerkesztő fátyolos szemmel, buzgón tisztogatta bepárásodott szemüvegét, s a többiek is jócskán nyeldesték föltóduló érzelmeiket. „Megtisztult" kollégánk pedig fölvidámodva, fütyörészve távozott. Elment folytatni ott, ahol abbahagyta, vagyis újabb, soha viszsza nem fizetett kölcsönöket szedett föl körzeti orvostól és gyárigazgatótól, téeszelnöktöl és bolti eladótól, plébánostól és párttitkártól. Mire észbe kaptunk, már lehetetlen volt megmenteni. Én azért haragudtam rá, mert sárba taposta azt, amiben hittem, ami kánon volt ifjonti lelkemnek. A gunyorosan szájrándító periódust az a skandalum indította el, amely egy másik — szintén vásárhelyi — munkatársammal kapcsolatos. Tiszta jószándékkal és kommunista meggyőződéssel rosszallotta egyik riportjában, hogy a kisüzem párttitkárának a nyakán jókora feszület lóg. Nem tudta az ártatlan, hogy a bírált személy annak a nagy pofájú kisistennek a nővére, aki nem ismerte a demokrácia fogalmát. E' tudatlanság okán úgy megvadult az újságcikktől, hogy szép mozgalmi múlttal bíró küzdőtársam már reggel nyolckor az utcán találta magát. Kirúgták egyszerűen. Csak szívós természetének, a legfölsőbb szervekhez küldött reklamációinak köszönhette, hogy háromhavi tétlenség után visszavették a munkahelyére. Az eset engem korántsem viselt meg, mert az érveket értékelve, úgy fogtam föl: aki háborúba megy, az számoljon azzal, hogy megsebesülhet. Márpedig az, amit mi csinálunk — ha kevés is a látszatja —, lényegében nem más, mint háború a bennünk es másokban meglevő „kapitalista csökevények ellen". És a nevetés stádiuma? Akkor ütött be nálam, amikor inkább ríni lett volna kedvem. Elég élethű portrét sikerült közreadnom egy nem éppen makulátlan notabilitásról, aki (én sem tájékozódtam eléggé) ennek meg annak az előkelőségnek volt a bizalmasa. Azt szinte természetesnek vettem, hogy menesztő cédulát nyomnak a markomba. hanem ami utána jött, azt sehogy se tudtam magamnak megmagyarázni. Tudniillik éjjelente íölcsörgettek sötét anonimok, s fülembe suttogták, vagy recsegték: „Ellenforradalmár, börtönbe veled:" Ekkor történt — talán a kimerültség, esetleg a kilátástalanság, de az is lehet, hogy immunitásom okozta —, hogy elkezdtem nevetni, majd hahotázni 25 négyzetméteres udvari fészkemben, megzavarva enyéim édes álmát. Annyira valószerűtlennek tűnt az egész cirkusz, hogy érzelmeim, nyilván, a maguk ellentétébe csaptak át. Raadáskent, röviden arról, ami helyrebillentette nálam az egyensúlyt, s úgy fogadom el a dolgokat, amilyenek. Nincsenek illúzióim. Ha nehezen is, de rájöttem: tálalhatjuk a kritikát gyönyörű cicerói fogalmazásban, szóvá tehetjük barokkosan fölcicomázva, mint Pázmány Péter, előadhatjuk aranyszájú Szent János modorában, soha senki nem fogadja azt gyanakvás nélkül. És ennek párjaként: lehet a hazugság akár tízemeletes, ha hízeleg valakinek, az se baj, ha otromba a csomagolása. Pesszimizmus ez? Nem. Realitás. Tavaly összehoztam egy nyúlfarknyi tárcát arról, hogy kiskertem környékén két éve bevetetlen a tartós használatba adott föld, s némi humor végett megpendítettem, hogy ez a parlag a téesz növényvédelmi felelőséé. S mivel nem a személyre, hanem az esztelenségre akartam rávetni a fókuszt, név és táj megnevezése nélkül olyan újságnak adtam, amely nem jár a mi vidékünkre. Eltelt vagy három hét, és mit ad a nagy úristen, meg a véletlen (ez utóbbit a marxizmus is elismeri): szép selymes pázsitomon — amelyet igen nehezen tudtam a homokon megállítani — ólajtónyi ronda foltok éktelenkedtek. E félkörívet adó sárga részen meghalt a fű. Némely okosak, akils nagy szakértői az emberi természetnek, váltig bizonygatják, hogy mérget szórtak be a drótkerítésen keresztül. Én meg csak dalolok, mert — ugye.— így szép az élet, és próbálgatom ismét egyöntetűvé tenni elcsúfított gyepszőnyegem. F. Nagy István Q fejlődő országok és a békemozgalom Elmaradottság és fegyverkezési verseny a harmadik világban címmel rendezett tudományos ülésszakot az Országos Béketanács és a József Attila Tudományegyetem tegnap, csütörtökön Szegeden, az egyetem aulájában. Az eseményen részt vett Koncz János, a megyei pártbizottság titkára és Molnár Sándor, a Hazafias Népfront Csongrád megyei titkára. A békeév első magyarországi rendezvényén Kende István egyetemi tanár, az Országos Béketánács elnökségének tagja köszöntötte a megjelenteket. Anderle Adám docens, a JATE tanszékvezetője megnyitójában elmondta, hogy napjaink súlyos világméretű gondjainak többsége a harmadik világgal kapcsolatos. A fejlődő országokat sújtja az éhezés és a túlnépesedés, az eladósodás, kulturális elmaradottság. A világ békemozgalmai — a Béke Világtanács — felismerték, a béke és a fejlődés kérdései szorosan öszszetartoznak. A nemzetközi Tudományos ülésszak Szegeden békemozgalom szolidaritást vállal ezekkel az elmaradott térségekkel az előttük álló gigantikus feladatokban. Az Országos Béketanács keretében alakult meg csaknem tíz éve a .fejlődési bizottság, amely a hazánkban élő, dolgozó. harmadik világgal foglalkozó kutatókat fogja össze. Ez a bizottság szervezte a tanácskozást, megrendezését a JATE-ra bízta. Az egyetem a harmadik világ kutatásának egyik országos centfuma, ahol Latin-Amerika problémái mellett az arab világ és Afrika kerdéseivel is foglalkoznak. Bodnár László docens, a JATE oktatási rektorhelyettese referátumában azt vizsgálta, hogyan alakult a harmadik világ szerepe a nemzetközi jog fejlődésében. Kukovecz György. a JATE tudományos munkatársa Latin-Amerika fejlődési dilem. mái és a katolicizmus kapcsolatát tárgyalta. Az iszlám és a társadalmi haladás összefüggéseit elemezte J. Nagy László docens, a JATE tanszékvezetője. Zádor Márta, az MSZMP Politikai Főiskolájának oktatója Éhség, élelmiszerfüggés és transznacionális vállalatok LatinAmerikában címmel tartott előadást. Az Amerikai Egyesült Államok második világháború utáni latin-amerikai katonapolitikájáról szólt Fischer Ferenc, a JATE tudományos munkatársa. Gyenge Sándor. az MSZMP Politikai Főiskolájának oktatója pedig véleményeket és nézetekel ismertetett LatinAmerika külföldi adósságáról. Kiemelt témáról, a latinamerikai militarizálódás történetéről beszélt Király János, a Magyar Külügyi Intézet tudományos munkatársa. Zárszót Balogh András, az Országos Béketanács fejlődési bizottságának elnöke mondott. V. E. Alapkutatás — alkalmazás — értékesítés Biotechnológiai program Napjainkban a biotechnológia iránt világszerte igen nagy az érdeklődés. AZ élőlények örökítő anyagába való közvetlen beavatkozás módszereinek tökéletesítése csúcstechnológiái hívott életre, amely az elektronikához hasonlóan más iparágak (gyógyszeripar, élelmiszeripar, mezőgazdaság) termelési technológiába beépülve hosszú távon — egyes előrejelzések szerint az ezredfordulóra — hozhat a gazdaságban fs «számottevő eredményeket. Hazánk természeti adottságai, valamint az eddigi alapkutatások eredményei kedvezőek a biotechnológia elterjesztésére, alkalmazására, éppen ezért a most induló VII. ötéves tervidőszakban előkészítik a 90es években kezdődő biotéchnológiai központi fejlesztési programot, támogatják e terület alapkutatásait.és a fejlesztő kutatások infrastrukturális feltételeinek megteremtését. A biotechnológia önmagában nem teljesen újdonság. Az élő szervezetek ipari termelési folyamatokba állítását jelenti, amikor is a hozamokat úgynevezett génmanipulációval fokozhatják. Ma még szinte beláthatatlan eredményei — következményei lehetnek annak, hogy az élő szervezetek tulajdonságait tudatosan és előre megtervezve megváltoztatJúlia nem Holnap, szombaton temetik dr. Kovács Júliát, sokak kedves „Júlia nénijét". Fél századon át gyógyította, gondozta a legfiatalabbakat, akik felnőtté érve gyermekeikkel is felkeresték őt. Ezekben a látogatásokban, a kapcsolatokban benné volt a gyermeki hála is, az egykoron meggyógyított gyermekek hálája. Határozottsága, szigorúsága mögött hatalmas szeretet és hit élt benne a gyermekek iránt, embertársai iránt. Magatartásával nevelt. Nemcsak betegeit, hanem kollégáit is. Orvostársai néhány nemzedékének példát mutatott hivatástudatból, s abból az orvosi magatartásból, miszerint a beteg gyerek sohasem eset, hanem szenvedő, kicsiny ember, aki az orvostól várja, hogy szabaduljon gyötrelmétől. Tevékenysége során türelemmel viselte a nehézségeket, s megmutatta hogyan kell és lehet a kényelmet és az érdeket feláldozni a közös jóért, a gyerekek egészségéért és védelméért. A gyógyítás mellett a tudományos munka is jelentős helyet töltölt be életében. Hatalmas és országos jelentőségű tüdőgyógyászati felmérő munkát végzett évtizedre terjedő időben Zákányszéken, melyért országos elismerésben részesült. Bár minden percében a gyógyításért élt, érdeklődése az irodalom, a művészetek, a világ dolgai iránt közismert volt. Egyéni humorral megfogalmazott véleményére. ítélkezéseire támaszkodni lehetett. Vonzó egyéniségének köszönhetően nem gátolta baráti kapcsolatait generációs nehézség, ezért is tudott szellemileg fiatal maradni. Ilyennek őrizzük meg emiekét barátai és tisztelői. N. E. hatjuk. Egyelőre azonban még csak az alapkutatásoknál és az alkalmazás kezdeti lépéseinél tartunk, a biotermékek széles körű megjelenésére még várni kell. Eddig az Egyesült Államokban és Japánban érték el a legtöbb eredményt a kutatásban és az alkalmazásban, de minden, iparilag fejlett államban, köztük a KGST-országokban is erőfeszítéseket tesznek a biotechnológia elterjesztésére. Minden ezzel foglalkozó ország, így hazánk is a nemzetközi együttműködés szélesítésére törekszik. Magyarországon több helyen foglalkoznak ilyen jellegű alapkutatással, a legkoncentráltabban a szegedi biológiai központban, ahol már nemzetközileg is elismert eredmények születtek a génsebészetben, a növényi szövettenyésztésben vagy a mesterséges sejtfúzió terén. A tapasztalatok és az előrejelzések szerint a kutatások első átfogó eredményei rövid távon a mezőgazdaságban jelentkeznek majd. Ennek elősegítésére a következő két évben biotechnológiai oktató- és kutatóbázis létesül Gödöllőn, Kábán magyar—japán közös vállalat, ahol takarmányadalékanyagként lizint gyártanak majd. Az iparon belül várhatóan a gyógyszeripar számolhat be először jelentős eredményekről: új antibiotikumok, alkoholok és szerves savak megjelenéséről. A gyógyszeripar fermentációs ágazatának fejlesztése a hazai biotechnológiai fejlesztési program legígéretesebb lehetősége, hiszen a felhasználandó alapanyagok rendkívül olcsók, s a hulladék felhasználása is gazdaságosan és hatékonyan megoldható. A gyógyszeripar eddigi ilyen jellegű eredményei közé sorolható a Biogal nyolcféle antibiotikuma, amelyek a gyár teljes termelésének egynegyedét adják, a Chinoin négyféle és a Kőbányai Gyógyszerárugyár nyolcféle antibiotikuma. A biotechnológia ipari alkalmazása és elterjesztése érdekében az ipar és a Magyar Tudományos Akadémia közös kutató-fejlesztő laboratóriumot kiván szervezni. Huszonnégy gép- és vegyipari vállalat nemreg megalapította az Innokord Közös Vállalatot, amely ezentúl teljes innovációs láncban átfogja a biológiai eredetű anyagoknak a kutatásban és a termelésben való hasznosítását. Az értékesítésre pedig létrejött a Biotechnikai Külkereskedelmi Innovációs Társaság, amely később majd kereskedőházként tevékenykedhet. A biotechnológia hazai meghonosítására és elterjesztésére kutatási célprogramokat dolgoztak ki, s a következő években megteszik az előkészületeket az alkalmazáshoz szükséges, korszerű irányítástechnikával ellátott berendezések előállítására. E munkák gyorsítása érdekében nem-, rég megalakult a Biotechnológiai Tudományos Tanács, amely szakvéleményeket ad, és részt vesz a fejlesztési irányok és programok kidolgozásában. (MTI) Amatőr népi iparművészeknek Immár hagyomány, hogy háromévenként megrendezik a szakszervezeti amatör népi iparművészek országos kiállítását és találkozóját. Az iden mar ötödik alkalommal sorra kerülő Csongrád megyei kiállításra nevezett pályamunkákat áprilisban (12. és 28. között) mutatják be kiállításon a Juhász Gyula Művelődési Központban. A pályázaton ezúttal is részt vehet minden szakszervezeti tag (aktív dolgozó, nyugdíjas, szakmunkástanuló), aki amatőrkent műveli az úgynevezett tárgyi népművészetet (hímzés, szövés, fazekasság, fafaragás, kosárfonás stb.). Egy pályázó öt alkotással, alkotóközösség maximum 15 munkával nevezhet. Az amatőr népi iparművészek pályázatára jelentkezési lapok a Juhász Gyula Művelődési Központban szerezhetők (6720 Szeged, Vörösmarty utca 5.), a pályázók kitöltve, legkésőbb február 28-ig küldjék vissza. A pályamunkákat szintén ugyanide kell eljuttatni, a határidő: március 30.