Délmagyarország, 1986. január (76. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-17 / 14. szám

3 Péntek, 1986. január 17. Szövetkezetek a libikókán (4.) Emberek és kockázatok A Szevafémnek. — mint annyi más szövetkezetnek. — •nincs olyan műszaki gárdá­ja, amelynek kizárólag az a feladata, hogy újdonságokon törje a fejét. De a kapun be­llii már megvalósult az ötle­tek szabad áramlása. Ennek egy kicsit szimbólumai a ¡nyitott .irodaajtók. Egy-egy elképzelés valahonnan elin­dul, aztán a kollégák módo­sítják, tökéletesítik. Minden betévedő érdeklődőnek többször elmondják: itt a csapat munkától megy előre a szekér. A fegyelem szabadságot szülhet. Az előbbi látszóla­gos ellentmondás feloldása a következő: a Szevafémnél már a kötött munkaidő el­törlésének lehetőségén gon­dolkodnak. Van aki reggel hattól, mások csak nyolctól kezdenék a munkát. Egye­sek nyáron a legszívesebben az éjszlakát töltenék a mű­helyben. Ügy tűnik, lenne megoldás. A szabadon vá­lasztott .munkaidőben elvég­zett feladatokat értékük sze­rint fizetnék. Hogy ez a „la­zaság" csökkentené az em­beresben a szövetkezethez való tartozás érzetét? Való­színűleg erről szó sem len­ne. Ha egy kényszerkötött­ség megszűnik, az inkább je­lentősen fokozhatja a telje­sítményeket. És valamit a végéemkáról. Ez a kisszervezeti forrná nem ¡minden szegedi ipari szövet­kezetnél él. Több kisebb gazdálkodó szervezetnél nem merték vállalni a megalaku­lásával járó feszültségeket. A Szebisznél ma összesen •harmincan dolgozhatnak a ház.i kisvállalkozásban. A csapat középkáderekből és vezető szakmunkásokból szerveződött. Természetesen, hogy a jó bútorasztalosokat •nem csábítja a szövetkezet­nél kifizetett 56 ezer 260 fo­rintos éves átlagbér. Ehhez az idén is csak két százalék plusz jöhet. Az ügyes kezű mestereknek régebben a hét végi és munka utáni féllegá­lis jövedelemszerzés volt az egyetlen lehetősége, hogy pó­tolja jövedelmét. S termé­szetesen keresték a szakmá­jukat jobban megfizető cége­ket. A végéemká csökkentet­te a szövetkezet munkaerő gondjait, ezenkívül többlet­jövedelemmel lis hozzájárul a ¡kedvezőbb éves mérleghez. A kis nyereséges, egyedi da­rabok eddig zavarták a soro­zatgyártást. Ezt bízták rá a Ik'is csapatra. Mivel szák mai felkészültsége az átlagosnál lényegesen magasabb a kis­vállalkozás .tagjai nlak, így nem szükséges olyan mérté­kű műszaki előkészítés, mint a sorozatgyártásnál. A plusz időben készített darabok műszaki rajzait sem dolgoz­zák ki a szokásos részletes­séggel. Többet bíznak a bű­torasztalosok rutinjára, kézügyességére. Egy hete kénytelen voltam végighallgatni egy főmérnök kiselőadását arról, hogy mek­kora kockázattal járna, ha az év végi bérmegtakarítás­ból csak a műszakiaknak és a közvetlen termelésirányí­tóknak juttatnának egy havi fizetést közelítő összeget. In­kább osztanak mindenkinek néhányszáz forintot és ak­kor nincs ok a hónapokig tartó szóbeszédre. Emberem elismerte, hogy a művezetők és mérnökök náluk lényege­sen kevesebbet keresnek, mint az átlagnál alig vala­mivel többet teljesítő beta­nított munkások. Szerencsé­re egyre tobb az ellenpélda. Ma már közvéleményünk el is­meri azt, hogy a magasabb szakképzettségért magasabb fizetség jár. A fehénköpenye­sok általában nem munkát­lan iroda töltelékek. Az évtizedfordulón az Áp­rilis 4. Cipőipari Szövetke­zetnél is jobban kerestek a szakmunkások a középveze­tőknél. Egy ötéves terv sem kellett ennék az aránynak a megfordításához. Mert min­den termelésirányító na­gyobb értéket érzékelhet fi­zetési borítékja kibontása­Sornosyl K.lmlynö felvitele A szövetkezetben magasabb a szakképzett munkások aránya, mint az állami szektorban. Nincs ez másképp a Szebisznél sem kor, mint a legjobb szak­munkás. De mekkora kü­lönbség lehet ugyanabban a munkakörben a jól és a ke­vésbé ügyesen dolgozó fize­tése között? Fiarkas Imre,, a szövetke­zet elnöke: — A differenciá­lás mindig húzóerőt jelent. A teljesítménykülönbségek 2 ezer forintos eltérést is indo­kolnak megegyező feladatok teljesítéséért. Nálunk döntő szerepe van az elbírálásban a művezetőknek. Most de­cemberben is összesen 700 ezer forintot osztottunk széj­jel. A gazdasági vezetésünk és a társadalmi szerveink csak a művezetők előterjesz­tésének felülvizsgálatát vé­gezték. Fontos, hogy a - dol­gozók megkapják az eltérő fizetség indoklását is. Kockázata van a szak­munkásképzésnek is. A bi­zonyítvánnyal a kézben so­kan próbálkoznak az önálló­sodással. Különösen igaz ez a ruházati szakmában. Mégis nagyon sokat költ a fiatalok tanítására a Szegedi Ruhá­zati és a Szűcs- és Szabó­ipari Szövetkezet is. Ugyan­is azt vallják: az utcáról be­tévedve nem lehet minőségi •munkát végezni. Még egy érdekes ösztönzé­si példa a Szűcs- és Szabó­ipari Szövetkezettől. Évente rendeznek házi bemutatót, atnélyen a'tagok saját terve­zésű ¡modelljei vonulnak fel. Pártatlan zsűri ítél. De nincs könnyű dolga a jobbnál jobb megoldások bírálóinak. Az. első díj: jelentős pénzjuta­lom. Horváth János, a Kiszöv elnöke: — A megye szövet­kezeteiben a szrak képzelt dob gozók arányta magas. Kevés a segéd- és a betanított­munkás. A felsőfokú vég­zettséggel rendelkezők — né­hány szövetkezettől eltekint­ve — hiányoznak a vezetés­ből. Elegendő a diplomás a Szevafémnél, az Universál­nál és a Mediikémiánál. A többi szövetkezetnél általá­ban a termelésirányításból hiányoznak a műszakiak. Bőle István (Következ/ik: Merre tovább?) Területpolitikai bizottság Megalakult tegnap, csütör­tökön Szegeden, a Szakszer­vezetek Csongrád Megyei Tanácsának székházában az szmt területpolitikai bizott­sága. A területpolitikai bi­zottság létrejöttével a szer­vezett munkások mozgalma úgymond kilépett a gyárka­pun és a lakótelepeken, a településeken is elősegíti a társadalmi feladatok végre­hajtását. Bérezi Gyula, a Csongrád Megyei Tanács vb tervosz­tály vezetője, a területpoliti­kai bizottság plnöke arról szólt az alakuló tanácskozá­son. hogy az eddiginél több lehetőség áll rendelkezésre a társadalmi munka szervezé­séhez, a lakótelepi erőforrá­sok jobb hasznosításához, a településfejlesztési hozzája ­rulás felhasználásának köz­érdekű megszabásához. Új vonás a tanácsok munkájá­ban is, hogy egy adott vá­rosban. községben, települé­sen helyileg határozzák meg a társadalmi munka színte­rét, a szervezett munkások pedig nagyobb részt vállal­nak a társadalmi feladatok­ból. Kultúrpolitikai aktíva Az elmúlt év őszén Buda­pesten rendezett európai kulturális fórum munkájá­ról és a nagy nemzetközi visszhangot kiváltó esemény tapasztalatairól és következ­tetéseiről rendezett aktíva­ülést a Csongrád Mepyei Ta­nács tegnap, csütörtökön délután. A megyében élő al­kotóművészek, egyetemi és főiskolai oktatók, a közmű­velődés területein dolgozó szakemberek, a párt-, álla­mi és tömegszcrvezelek ve­zetői vettek részt a tanács­kozáson, melynek előadója Bátkai Ferenc művelődési miniszterhelyettes volt. Szabó G. László megyei tanácselnök-helyettes kö­szöntő szavait követően a művelődésügyi tárca vezető tisztségviselője, a magyar delegáció egyik irányítója megállapította, ho.gv a bu­dapesti kulturális fórum szervesen illeszkedett a hel­sinki folyamatba, a mi kul­turális életűnknek is jelen­tős eseménye, a jövőt is meg­határozó fóruma, ugyanak­kor nemzetközi kapcsolata­ink szempontjából is igen fontos találkozó volt. Ele­mezte azokat a problémákat, amelyek a kulturális, szak­mai és politikai karakterű tanácskozás fö vitapontjai voltak. Ez.ck között említette az emberi jogok problemati­káját, az állam és a kultúra viszonyát, az európai kultu­rális örökség és identitás ápolását, valamint a kis nemzetek és a nemzetiségek kultúrájának helyét és sze­repét a nemzetközi érintke­zésben. Kátkai Ferenc meg­állapította, hogy a viták el­lenére a fórum munkája konstruktiv légkörben zaj­lott, a különböző országokból érkezett mintegy félezer mű­vész álláspontjai közeledtek egymáshoz. Javaslatok sora fogalmazódott meg. amely­nek végrehajtása most kez­dődött. Az aktívaülés kon­zultációval fejeződött be. Itálkai Ferenc szegedi lá­togatása alkalmával találko­zott Koncz Jánossal, a me­gyei pártbizottság titkárával és. Papdi Józseffel, a megyei tanács' elnökével. fl külkereskedelem feladatairól Csütörtökön a Magyar Kereskedelmi Kamarában a külkereskedelmi és a külke­reskedelmi jogú termek'• vállalatok vezetői taná:s­Icoztak az ágazat legfonto­sabb teendőiről. A megbe­szélésen jelen volt Kapolyi László ipari és Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezés* ügyf miniszter és több máj tárca képviselője. Veress Péter külkereske­delmi miniszter elmondta, hogy a VI. ötéves terv legí iontosabb célkitűzését — az ország fizetőképességének javítását — sikerült elérni. Ugyanakkor ebben az idő­szakban a gazdaság export­képessége a konvertibilis el­számolású piacokon romlott Nem sikerült a termelési szerkezetet a nemzetközi igényekhez igazítani. Ebben döntő szerepe volt annak, hogy a műszaki fejlesztés a szükségesnél gyengébben haladt. Éppen ezért a VII. ötéves terv időszakában a műszaki fejlesztés meg­gyorsítása elsődleges fontos­ságú. A miniszter rámutatott arra, hogy a következő öt évben rendelkezésre álló fejlesztési források felhasz­nálásánál erőteljesen szelek­tálni kell. Emellett nagy szükség van a meglévő ter­Fejlesztés — kooperáció — tőke Melléktermékből, hulladékból - haszon A melléktermékek és hul­ladékok hasznosításának központi gazdaságfejlesztő programja tovább folytató­dik a hetedik ötéves terv­időszakban. E program cél­ja a gazdaság erőforrásai­nak bővítése, a hasznosítás­ban rejlő tartalékok feltárá­sa, ezzel a népgazdaság egyensúlyi helyzetének ja­vítása és a külpiaci verseny­képesség fokozása. A program megvalósításá­ban a hatodik ötéves terv­időszakban számottevő ered­mények születtek. Minde­nekelőtt javult a hulladé­kok begyűjtésének és hasz­nosításának szinvönala és szervezettsége. Főleg a la­kosságtól való hulladék ösz­szegyűjtése bővült, amit a MÉH-vállalatok korszerű szervezeti formák alkalma­zásával, a hulladékátvételi árak növelésével; a külön­böző társadalmi szerveze­tek pedig akciókkal segí­tettek. Ily módon 1985-ben 400 ezer tonna hulladékot tudtak a telephelyekre szál­lítani, vagvis az egy lakos­tól összeryűjtött hulladék Evente 18—19 milliárd forint öt év alatt 17-ről évi 38 ki­logrammra növekedett. Ta­valy a hasznosított másod­nyersanyagok, tehát a mel­léktermékek és hulladékok összértéke mintegy 12 milli­árd forintot tett ki, ami majdnem kétszerese az öt évvel ezelőttinek. A vállalatok egy része mind több hulladékot, első­sorban textíliát és műanya­got dolgoz fel saját hulla­dékhasznosító üzemeiben. Ugyanakkor sok helyütt ke­vesebb hulladék képződött. 1981—85 között a vállala­toknál 153 hulladékfeldolgo­zó beruházást kezdtek el, nagy többségüket a tervnek megfelelően már átadták a múlt év végéig. Ezekre a fejlesztésekre összesen mint­egy 8,5 milliárd forintot for­dítottak. Mindössze néhány tervezett beruházás nem va­lósult meg. A következő öt évre a hulladékok és melléktermé­kek hasznosítására kidolgo­zott program célul tűzi ki, hogy 1990-re évi 18-19 mil­liárd forintnyi másodnyers­anyag hasznosuljon. Ennek érdekében a hulladékfelvá­sárló vállalatoknál, köztük a MÉH-nél, a Metalloglo­busnál, a Temaforgnál öt év alatt 10-12 százalékkal szük­séges növelni a lakosságtól begyűjtött hulladékok meny­nyiségét. Ehhez bővíteni kí­vánják az átvevöhelyeket és -telepeket, valamint korsze­rűsíteni a kiszolgáló műsza­ki-technikai bázist, a szállí­tó-, rakodógépparkot, a tá­rolókat stb. A gazdálkodó­egységeknél elsősorban dif­ferenciált árakkal, a szemé­lyi érdekeltség növelésével ösztönzik majd a hulladé­kok gyűjtését. Előtérbe he­lyezik a vállalatok közvet­len, egymás közötti forgal­mát is. Az irányító szervek szorgalmazzák a meglevő hulladék-előkészítő és -hasz­nosító kapacitások jobb ki­használását, valamint az ese­tenként exportra kerülő, és újabb, eddig egyáltalán nem hasznosított hulladékok ha­zai feldolgozását is. (MTI) melő kapacitások továbbfej­lesztésére, a termékskála ál­landó korszerűsítésére. A miniszter tájékoztatta ;< vállalatvezetőket a KGST­országokkal folytatott, öt­éves tervegyeztetések ered­ményeiről, illetve a hosszú lejáratú államközi megálla­podásokról. Elmondta, hogy a KGST áruforgalomban erőteljesen nö a. feldolgozó­ipari termékek korszerűsé­gével szemben támasztott igény. Éppen ezért a Szov­jetunióval folytatott együtt­működés keretében kölcsö­nösen meghatározták a kö­vetkező öt évben korszerű­sítendő termékek körét. A tervegyeztető tárgyalások­eredményei, valamint a hosszú lejáratú megállapo­dások megfelelően alátá­masztják a VII ötéves terv célkitűzéseit. A miniszter felhívta a vállalatvezetők figyelmét arra is, hogy a rubel elszámolású export teljesítése érdekében fontos feladat a szállítások üte­mességének javítása, a szer­ződéskötési tevékenység gyorsítása. Keresni kell a forgalom kiegyenlített növe­lésének lehetőségeit. A konvertibilis külkeres­kedelemben azzal számol­nak, hogy a következő öt évben a külgazdasági kör­nyezet nem rosszabbodik ugyan, de továbbra is szi­gorú követelményeket tá­maszt. Alkalmazkodó képes­ségünkön múlik, hogy a népgazdaság helyzete ja­vul-e, vagy további hátrá­nyokkal, veszteségekkel kell-e számolnunk. A fejlett tőkés országokkal kialakult kapcsolatainkban növekszik a fejlettebb, tartós együtt­működési formák, különö­sen a termelési kooperációk és a működő tőke bevonásá­nak jelentősége. A fejlődő országokkal kialakított kap­csolatokat meghatározza, hogy a partnerek fokozot­tabban törekszenek a forga­lom kiegyenlítettségére. Az eddigieknél nagyobb mér­tékben kell kihasználni azo­kat a lehetőségeket, ame-. lyeket a Világbank és a Nemzetközi Fejlesztési Szervezet által finanszíro­zott beruházások nyújthat­nak. A .tapasztalatok azon­ban azt mutatják, hogy a versenytárgyalásokon a ma­gyar vállalatok, visszahú­zódnak, részvételük nem eléggé vállalkozó szellemű. A minifiter elmondta, hogy 1986-ban az 1985. évi exDortteljesitménv megis­métlése nem elégséges. Fi­gyelembe véve a rendelke­zésre álló árualapokat, kü­lönösen nagy feladat hárul az iparra, és ezen belül is elsősorban a feldolgozóipar­ra. A munka színvonalát nemcsak a termelésben, ha­nem a liülkereskedelemben is emelni kell. Javítani kell a termelők és a külkereske­delmi rnllalatok közötti együttműködést és a belföldi vállalatok kooperációs kap­csolatait. Törekedni kell a szállítások évközi, egyenletes ütemezésére. 1980 folyamán egyszerűsí­tik a külkereskedelmi jog odaítélésének eljárását. Bi­zonyos feltételek mellett a vállalatok az engedélyeket az idén már külön eljárás nél­kül megkapják. Az állam­igazgatás több lehetőséget biztosit a kereskedelmi töke létrehozásához, és egyes új szervezeti formák — többek között kereskedőház — köz­ponti támogatást kapnak. A miniszter az exportképes termelés fejlesztését szolgá­ló pályázati rendszerről el­mondta: a cél az, hogy a VII. ötéves terv időszaká­ban elősegítsék a struktúra­változást, s ennek alapján a nem rubelelszámolású piaco­kon az export bővülését. A tanácskozáson felszólalt Váncsa Jenő, aki elmondot­ta, hogy az élelmiszergazda­ság termékeinek egyharma­dát exportálják. Az ágazat a következő ötesztendöben el­sősorban a szocialista orszá­gokba növeli kivitelét — öt év alatt mintegy 18 száza­lékkal. A dollárelszámolású piacokon valószínűleg csak kis mértékben tudják bőví­teni eladásaikat. Nagyon fontos, hogy a termelök és a külkereskedők az eddiginél hatékonyabban működjenek együtt. Ez lényeges az ex­portálható termékek feltárá­sában és a külpiaci igények közvetítésében egyaránt. Az agrárágazatban is mind több termelő vállalkozik arra, hogy önállóan értékesítse termékeit külpiacokon. Kapolyi László felszólalá­sában az ipari ágazat leg­fontosabb feladatának az export további bővítését je­lölte meg. Mint mondotta, a feldolgozóipar a jelenleginél nagyobb exportra képes. A minisztérium támogatja azt, hogy minél több termelő ön­állóan is kijusson a külpia­cokra. Űjabban olyan szer­vezetek létrehozását fontol­gatják. amelyek a teljes in­novációs tevékenységgel fog­lalkoznak, a kutatásfejlesz­téstől kezdve, egészen az ér­tékesítésig. Ehhez a külke­reskedelem hatékony segít­ségére is számítanak (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents