Délmagyarország, 1986. január (76. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-16 / 13. szám

2 Csütörtök, 1986. január 16. Hazaérkezett a megyei pártküldöttség Szerdán, az esti órákban hazaérkezett Jugoszláviából, Újvidékről a megyei párt­bizottság küldöttsége, ame­lyet Bartha László. az MSZMP Csongrád Megyei Bizottságának titkára veze­tett. A delegáció tag ¡a volt Juhász Géza, a megyei párt­végrehajtóbizottság tagja, a Szegedi Ruhagyár vezér­igazgatója és Antalné Agócs Mária, az MSZMP Csanád­palotai Nagyközségi Bizott­ságának titkára. A megyei pártdelegáció három napot töltött a szom­szédos országban, a Vajda­sági Kommunisták Szövet­sége Tartományi Bizottságá­nak meghívására a Vajda­ságban, és látogatásaik, meg­beszéléseik során a társa­dalmi és gazdasági építő­munka kérdéseit tanulmá­nyozva, hasznos tapasztala­tokat szerzett. Búcsú Márkus Lászlótól Márkus Lászlót, a Kos­suth-díjas kiváló művészt, a Madách Színház tagját csa­ládtagjai, pályatársai, bará­tai, ismerősei és tisztelői ez­rei kísérték utolsó útjára szerdán a Farkasréti teme­tőben. Márkus László hitvallását felidézve búcsúzott Lengyel György, a Madách Színház rendezője — a társulat és a színház dolgozóinak nevé­ben / attól a művésztől, aki­nek neve, egyénisége egyet jelentett a színházzal. Azok közé a kiemelkedő szinész­egyénisegek közé tartozott — mondotta —. akik meg­határozták és kepviselték a Madách Színház stílusát, sokszínűségét. Azok a nagy jellemábrázoló művészek voltak eszményképei, akik, mint Pécsi Sándor és Kiss Manyi, a színjátszás ősi ko­médiás kedvével es kivéte­les tehetségével teremtették meg szerepüket és gazdag világukat. Márkus László az ő méltó utóduk volt. Hallatlan sokszínűség jelle­mezte pályáját, Debrecentől, az első kirobbanó sikert ho­zó évektől a Madách Szín­házban leélt csaknem há­rom évtized főszerepein, ka­rakterábrázolásain, jellem­portréin át az utolsó Mol­nár-remekléséig, a Játéig a kastélyban Turaijáig, amely pályájának játékos-lírai ösz­szegzése, es sajnos, búcsúja volt. A zseniális játékosra em­lekezett Vámos László, a Magyar Színházművészeti Szövetség főtitkára, aki a Művelődési Minisztérium, a kollégák, a barátok nevében búcsúzott a színháztörténet kiemelkedő egyéniségétől. Tanácskoznak a revizorok A Pénzügyminisztérium Ellenőrzési Főigazgatósága az idén is januárban tartja országos szervezete revizo­rainak szakmai továbbkép­zését. Ezeket a felkészítő értekezleteket néhány éve ágazati jelleggel és regioná­lisan bonyolítják le. Szege­den ez évben a Csongrád, Békés, Fejér és Szolnok me­gyei igazgatóság belföldi lársaságok pénzügyi-ható­sági ellenőrzését végző revi­zorai számára rendezik meg a továbbképzést, január 17­én és 18-án. A tanácskozáson értéke­lik majd a kisvállalkozások­nál múlt évben lefolytatott vizsgálatok hatékonyságát, továbbá az ellenőrzések so­rán szerzett tapasztalatokat és információkat, illetve ezek hasznosítását Tájékoztatják a revizoro­kat az idén január 1-jetől hatályba lépő szabályozó­változásokról, azok hátteré­ről és indokairól. Meghatá­rozzák számukra , az 1986. évi feladatokat és ezek ered­ményes végrehajtásához módszerbeli' útmutatást is kapnak. új film Családi titkok Színes. szovjet film. ír­ta: Valentyin Mihajlov. Fényképezte:- Kosztyiszlav Pirumov. Zene: Firuz Ba­hor. Rendezte: Valerij Ahadov. Főbb szereplők: Ato Muhamedzsanov, Ka­mol Szaidmuradov, Dzsa­milja Szadikova. Bahtyier Fidojev. Családi titkok természete­sen vannak. Általában igen­igen intim, csakis egy szűk közösség belső életére tarto­zó ügyekre gondolunk ilyen esetben, melyeknek szigorú­an magánéleti jellegét csak­is a közvetlenül általánosít­ható szociális tartalmak oldhatják föl. A művészi áb­rázolás igénye felől közelít­ve a családi titkok addig tit­kok, amíg valóban csakis és kizárólag családiak. Ha vi­szont nem, akkor értelem­szerűen szabad a vásár, az­az a legkülönfélébb modell­vagy akármilyen helyzetet felmulatni akaró feldolgozá­suk sorozata. A kérdés mind­össze annyi: ilyesmiről van-e szó igazából? Valerij Ahadov rendező és Valentyin Mihajlov forgató­könyvíró szándékai szerint feltétlenül. A Csaladi titkok nyilvánvalóan ama törekvés jegyében készült, hogy a vi­lágirodalomban oly erős ha­gyományokkal rendelkező családregények jótékony mintáját követve az egyik, Európától igencsak távoli .szovjetköztársaságban élő Ibrahimov família belső dol­gait vizsgálja. S így a mai tádzsik társadalom szocioló­giai természetű atrétegzödé­seit. modernizálódását szem­léltető módszerekkel tárja föl. A baj mindössze az. hogy a szándék — szándék marad csupán. A körítés, az ábrázolt kis­világ akár még egzotikus is lehetne. Óriási hegyek kö­zött. félig-meddig az ősi tra­díciók szorításában élnek hőseink, a szívósan létező feudális modellt korszerűbb körülmények között is ma­kacsul érvényesíteni akaró családfő, bizonyos Szultán­hodzsa vezetése alatt. (Ritka stílusos neve van. meg kell adni.) Ami a közvetett és sokszor közvetlen terror alatt a családtagokkal törté­nik, voltakeppen viszont nem több a merőben szokvá­nyos és sokféle hasonló tör­ténetből jól ismert konflik­tusoknál: a fiatalabb és erő­sebb férfitagokat kihasznál­ni, „megvásárolni'' akaró at­titűd, egymáséi lenni akaró fiatalok boldogságának ki­tartó «akadályoztatása és hasonlók. A múltat, megtud­hatjuk, hasonló esetek ural­ták, a jelen pedig annyi új­donságot hoz, hogy idővel a lázadás rnég a kisunokára, Dalerre is kiterjed (igen te­hetséges gyermekszinész ala­kítja). A változó kor változó életkörülményeivel szükség­szerűen csak ilyesmit kény­szeríthet ki az érintettekből. Fogalmazhatnánk „tudomá­nyosabban" is: a jelentős társadalmi mozgások átala­kítják. megváltoztatják, kor­szerűsitik a társadalom alap­sejtjét is. Fenti végső üzenet elvben elegendő is lehetne egy lé­lektani-társadalmi indíttatá­sú filmdrámához ám jelen esetben mindez túl könnyen kiszámíthatóan, fura módon hol nehézkesen és müvész­kedően. hol túl könnyeden, brosúraszerűen jelenik meg. Így éppen a mindenkori csa­ládi titkok közérdekűvé te­hető tanulságai foszlanak semmivé. Nem a tények, ha­nem ábrázolásuk módszerta­na miatt: sajnos, az igazság is lehet unalmas és válhat érdektelenné, ha nem kellő drámaisággal, eredetiséggel és invencióval mutatkozik meg előttünk. Igv a tipizálni szándékolt családi titkok — jól ismert tételek illusztrá­cióiként — megmaradnak családi titkoknak és semmi másnak. Azok viszont nem kívánhatnak meg különö» sebb figyelmet, lévén, hogy így minden — a családban marad. Domonkos László Bemutató, versenytárgyalás, csereüzlet Kereskedőházi vállalkozások A háztartási villamos ké­szülékek, villamos szerelési termékek és egyedi export­cikkek kivitelének bővíté­se mellett az idén a vállal­kozásjellegű üzletek kerül­nek előtérbe a kereskedő­házként tevékenykedő Trans­elektro munkájában. Tavaly a vállalat 1984-hez képest 20 százalékkal növelte szo­cialista exportját, és 1.3 szá­zalékkal konvertibilis ki­vitelét. A vállalat legfrissebb pia­ci felmérései szerint, külö­nösen a fejlődő országok kö­rében, n\i az igény az ener­getikai berendezések iránt. Ezért az energetikai gép­gyártásban érdekelt öt-hat ipari partnerével — első­sorban a Ganz Danubiusz­szal — közösen eröművi komplett gépszállitásra és szerelésre tett mintegy egy­milliárd dollár értékű aján­latokat. A konkrét- üzletek versenytárgyalásokon dől­nek el. Néhány korábban létrejött szerződésük 1986­ban realizálódik, például az indiai Neyveliben épülő hő­erőmű magyar kazánjainak szerelése és az első egy­ség üzembe helyezése. A tö­rökországi Kangalba szállí­tott kétszer 150 megawattos kazánok nyomáspróbájára is sor kerül. Folytatódnak az idén a kínai, az egyiptomi, más közel- és távol-keleti, illetve afrikai eröművi be­rendezésszállítások is. A Transelektro hagyomá­nyos exportcikkei közül kü­lönösen a Hajdúsági Ipar­müvek boylerei kelendőek Franciaországban, de igen keresettek egész Nyugat­Európában a pápai Elekt­hermax beépíthető sütői, va­lamint a különféle kis ké­szülékek, a vasalók és a ká­véfőzők is. Ezeket a termé­keket a vállalat még eb­ben a hónapban kiállítja a párizsi, majd februárban a kölni nemzetközi szakvásá­ron, ahol a korábbi évek gyakorlatának megfelelően aláírják a legtöbb idei ex­portszerződést is. A mintegy 300 millió fo­rintos kereskedelmi töké­jükből finanszírozni kíván­ják olyan termékek gyártá­sát, amelyeknek értékesíté­sére piaci lehetőség kínál­kozik. Esetenként előnyös csereüzleteket is köthetnek ily módon partnereikkel. Nemrég például egyiptomi partnerrel szerződtek: mint­egy ötmillió dollárért ex­portálnak villamos motoro­kat és különféle lámpákat, s ugyanennyiért vesznek hű­tőberendezéseket, bőr- és textilárut, valamint cipőket. Az újabban adódó lehe­tőségek jobb kihasználására a vállalat kibővíti piaci szer­vezetét. Jelenleg 20 ország­ban működik képviseletük, illetve vegyes vállalatuk, legutóbb Kínában és Pakisz­tánban nyitottak irodát, rö­videsen Franciaországban is lesz képviseletük; (MTI) Tudományos ütés az egyetemen Elmaradottság és fegyver­kezési verseny a harmadik világban címmel rendez tu­dományos ülésszakot az Or­szágos Békélahács és a Jó­zsef Attila Tudományegye­tem ma, "csütörtökön délelőtt 10 órától a Dugonics téri épület aulájában. Az ülésen hat előadás hangzik el a szegedi tudományegyetem, il­letve az MSZMP politikai főiskolájának szakemberei­től. Földrengéskárok helyreállítása A tervezett ütemben fo­lyik a ^helyreállítási munka Veszprém megyében a tava­lyi földrengés által sújtott területeken. Eddig 194 álla­mi és 2044 személyi tulaj­donú lakás helyreállítását fejezték he. A még hátra­levő épületek közül a köz­intézményeket legkésőbb augusztus 15-íg, a lakásokat pedig az év végéig adják át. Csupán a berhidai cse­csemőotthon újjáépítése hú­zódik át a jövő évre. A következő hónapokban még csaknem 300 lakást kell újjáépíteni, ebből mintegy kétszázat Berhidán, a többit Balatonfüzfőn és Balaton­kenesén. Továbbra is várják komplex munkabrigádok je­lentkezését, amelyeknek el­látást biztosítanak. A helyre­állításra KISZ-építőtábort is szerveznek. A legfrisebb adatok sze­rint közadakozásból több mint 43 millió forint érke­zett a letéti számlára, eb­ből az összegből csaknem 1!) millió forintot fizettek ki közvetlenül a károsultaknak, rászorulóknak. Polifon Rockról, popról, dzsesszről — több szólamban Új is, meg nem is, folyó­irat is, meg nem is, rock­ról, popról, dzsesszről, főik­ről szól — a Polifon. Több, egyenrangú szólamban zon­gorázza végig a könnyűze­nei (még mindig bajban va­gyunk az elnevezéssel: a könnyűzene inkább a Stú­dió 11 -féle stílust fedi, de mondjuk, a dzsessz nem si­mul bele igazán) skálát, Al di Meolától a Zsíros kenyé­rig. 85/4 — szerepelt a na­pokban megjelent Lap első oldalán. Ne lepjen meg sen­A felismerés kétségbe­ejtett. De ez van. Megnéztem ugyanis a Live Aid — úgy is, mint Élősegély Afrikáért — koncertet. Persze, szaka­szosan, azt már rég nem várom magamtól, hogy egybe kibírjak öt és fél órát. Ráadásul cum trucc néztem meg, mert olvas­tam az És glosszáját a vérszegény magyar rock­zenéről, a véleményemet pedig magam szeretem formálni. Formáltam. Ami ott tör­téni. valóban vérszegény, ellenben nem rock és nem zene. Amúgv jó. Az új­hullámos titánokat egyál­talán nem értem, a, hátam mögött csápoló nemzedé­ket végképp. Én már csak megmaradok nug.vjaink­nál, ha okvetlenül köny­nyűzenét akarok hallgat­ni (és ha ki bírom vár­ni) .. . Valahogy nem ér­tem azt az alacsonyan rö­pülő extázist, ami elfogja a tiniket a sótlan, poénta­Ian, egyhangú bumbum közepette, és az égvilágon semmiről nem szóló, bu­gyuta, polgárpukkasztó­• • Öregszem... nak szánt, de annak se az igazi szöveg hatása alatt (Akkor jóindulatúan leszá­mítottam a kőbányaikat.) Persze, ez magánügyük. Értékrendjüket minden­esetre hibátlanul felborí­totta. Toleráns és elnéző vagyok velük (legalábbis hittem eddig), de a vér­cukor kicsapta a hajamat, mikor egyik remek bálvá­nyuk azt nyilatkozta: „A divatot diktálni kell. nem követni. És én diktálom." Meglátásom szerint (és itt iöttem rá, hogv öregszem) diktálni csak annak volna szabad, aki nem beszédhi­bás. Mert tizenévesen még „Kárpáthyék lánya" is sok mindent elhitt... i A könnyen emészthető kikaDcsolódás. a már szub­kultúrának is csak vaka­rózva nevezhető áloldódás persze jótékonyan elfedi a mindennapokat. De vaion megoldás-e a félmegoldás? Mit akar az, aki nem akar semmit? Meddig lehet úgy élni. hogv a zavaros tekin­tetek csak a felszint pász­tázzák. és az akadozó nyelvek csak nemet képe­sek mondani? És mi jöhet még; hol az a végső hjitár, ahol egyszer csak végre a józan ész parancsol meg­álljt? Milos Formán mintegy másfél évtizede készítette az Elszakadás című filmet. A jelenség már akkor sem volt új. A hibát — ki, mi­kor, hol és mit rontott el — azóta is keressük. Hogy a pedagógusok, a szülők, a társadalom vagy maguk a fiatalok? Mindenesetre jönnek mögöttünk. Én meg öreg­szem. És félek. Félek attól, hogy Pilinsz­ky János gyönyörű hason­lata a hullámokról értel­mét veszti. Pilinszky sze­rint mindnyájan hullámok vagyunk, a mögöttünk jö­vő is ugyanoda tart, mi érünk előbb célba, segíte­ni nem tudunk, dolgunk mindössze szurkolni a há­tunk mögött gördülőknek. öregszem, és mögöttem — tisztelet a kivételnek -7­leainkább öncélú tajtékot látok . .. R. É. kit: 85-ös, mert tavaly ké­szült, csak hát az a fránya nyomdai átfutás .. . Ami a 4-et illeti, a tájé­kozott olvasó már bólogat. Igen, valami rémlik: rap­szodikusan követték egy­mást a lapszámok, közben el-elfeledkeztünk róla. Vagy lehet, el is temettük már, mint szerencsétlen sorsú elődeit, a Pick-upöt, a Poptikát. Talán az apadó pró­bálkozások teszik: ha köny­nyüzenei folyóirat indulásá­nak hírét keltik, szkeptiku­san nézünk elébe — úgyis befullad. Most, valahol erre­felé, a negyedik-ötödik szám körül saccolni a vízválasz­tót; ha idáig eljut, esélyes a túlélésre. A Polifon különösen. Már csak azért is, mert míg a korábbi „könnyűzenei szak­lapok" lendülete jobbára megtört az indulás — „min­dent bele (zsúfolni)" — után, Polifonék rákapcsol­nak, bővített számmal. (Sőt, az — egyelőre nem állandó — szerkesztőség becsszóra ígéri: folyóirat lesz a lap­ból, akárki meglássa!) Mit is vár az ember egy újságtól, amely, a fiatalok zenéjével foglalkozik? Elő­ször is, hogy lépje túl a ké­pes hetilaDok popsarkaiba söpört hírmorzsák gyakorla­tát. melyeket találomra, a legtetszetősebb, ám lehet, legkevésbé jelentős nevek, sztorik közül válogatnak a mindenáron színesíteni szándékozó szerkesztői ke­zek. Továbbá, hogy ne in­nen-onnan ollózott, újság­hasábot dagasztó (fal)szö­veg legyen. Meg hogy ne csak azért létezzen, mert ilyen is kell, a srácok igény­lik. hanem igazából hírt ad­jon, jelenségeket világítson meg. véleményeket közöljön mindarról, ami a témához tartozik. Körülbelül ezeket a szempontokat tarthatta szem előtt a Polifon-stáb is. Igyekeztek gazdag anyagot összeszedni, mindenről szól­ni, s nemcsak felszínesen. A bőség főként az újdonat­új csapatok, akciók, irány­zatok felsorolására jellem­ző. Ez abból a szempontból jó, hogy naprakészen követ­hetjük minden megmozdu­lásukat. Ám, mivel ezek fő­ként a fővárosban zajla­nak, errefelé, vidéken leg­inkább csak elképzelni tud­juk, mondjuk, a Tejbezrí, Balkan Tourist, vagy a 2. műsor programját. A köz­reműködő „nagyok" (min­denesetre nagyobbacskák) sora: Madonna, Első Emelet, Nagy Feró, Garbarek, Som Lajos, Nena, Depeche Mode, Satöbbi. A válogatásból ki­tűnik, a lap gazdái jó ér­zékkel válaszoltak a hom­lokráncoltató mit kérdésre. És a hogyan? Ami a leg­szimpatikusabb: szemellen­ző nélkül. Frissen, fiatalos indulattal azt írják, amit gondolnak (vagy legalábbis, úgy látszik), méghozzá olyan oldott hangon, amely a legjobb értelemben ha­sonlít a tinikére. Amire ta­lán még vigyázni kéne: épp ott érezni görcsösnek, ahol a leglazábba „megy át". Vagy épp ez lenne „az ame­rikai zsurnalizmus új nvel­vezete" (melyről a lapban is szó esik)? Végül a forma. Nem hi­szem, hogy bárki is szót emelne a napilap külalak miatt. Miként előfordult, például a Mozgó Képek esetében, amikor is a Eilm­szemhez szokott olvasók morcolódtak a lepedüolúu­lak láttán. Ha mégis akad­na elégedetlenkedő, békitse a ténv: a valamivel tekinté­lyesebb New Musical Exp­ress még rosszabbul mutat. Varjú Erika » l H

Next

/
Thumbnails
Contents