Délmagyarország, 1986. január (76. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-16 / 13. szám

2 Csütörtök, 1986. január 16. Hazaérkezett a megyei pártküldöttség Szerdán, az esti órákban hazaérkezett Jugoszláviából, Újvidékről a megyei pártbizottság küldöttsége, amelyet Bartha László. az MSZMP Csongrád Megyei Bizottságának titkára vezetett. A delegáció tag ¡a volt Juhász Géza, a megyei pártvégrehajtóbizottság tagja, a Szegedi Ruhagyár vezérigazgatója és Antalné Agócs Mária, az MSZMP Csanádpalotai Nagyközségi Bizottságának titkára. A megyei pártdelegáció három napot töltött a szomszédos országban, a Vajdasági Kommunisták Szövetsége Tartományi Bizottságának meghívására a Vajdaságban, és látogatásaik, megbeszéléseik során a társadalmi és gazdasági építőmunka kérdéseit tanulmányozva, hasznos tapasztalatokat szerzett. Búcsú Márkus Lászlótól Márkus Lászlót, a Kossuth-díjas kiváló művészt, a Madách Színház tagját családtagjai, pályatársai, barátai, ismerősei és tisztelői ezrei kísérték utolsó útjára szerdán a Farkasréti temetőben. Márkus László hitvallását felidézve búcsúzott Lengyel György, a Madách Színház rendezője — a társulat és a színház dolgozóinak nevében / attól a művésztől, akinek neve, egyénisége egyet jelentett a színházzal. Azok közé a kiemelkedő szinészegyénisegek közé tartozott — mondotta —. akik meghatározták és kepviselték a Madách Színház stílusát, sokszínűségét. Azok a nagy jellemábrázoló művészek voltak eszményképei, akik, mint Pécsi Sándor és Kiss Manyi, a színjátszás ősi komédiás kedvével es kivételes tehetségével teremtették meg szerepüket és gazdag világukat. Márkus László az ő méltó utóduk volt. Hallatlan sokszínűség jellemezte pályáját, Debrecentől, az első kirobbanó sikert hozó évektől a Madách Színházban leélt csaknem három évtized főszerepein, karakterábrázolásain, jellemportréin át az utolsó Molnár-remekléséig, a Játéig a kastélyban Turaijáig, amely pályájának játékos-lírai öszszegzése, es sajnos, búcsúja volt. A zseniális játékosra emlekezett Vámos László, a Magyar Színházművészeti Szövetség főtitkára, aki a Művelődési Minisztérium, a kollégák, a barátok nevében búcsúzott a színháztörténet kiemelkedő egyéniségétől. Tanácskoznak a revizorok A Pénzügyminisztérium Ellenőrzési Főigazgatósága az idén is januárban tartja országos szervezete revizorainak szakmai továbbképzését. Ezeket a felkészítő értekezleteket néhány éve ágazati jelleggel és regionálisan bonyolítják le. Szegeden ez évben a Csongrád, Békés, Fejér és Szolnok megyei igazgatóság belföldi lársaságok pénzügyi-hatósági ellenőrzését végző revizorai számára rendezik meg a továbbképzést, január 17én és 18-án. A tanácskozáson értékelik majd a kisvállalkozásoknál múlt évben lefolytatott vizsgálatok hatékonyságát, továbbá az ellenőrzések során szerzett tapasztalatokat és információkat, illetve ezek hasznosítását Tájékoztatják a revizorokat az idén január 1-jetől hatályba lépő szabályozóváltozásokról, azok hátteréről és indokairól. Meghatározzák számukra , az 1986. évi feladatokat és ezek eredményes végrehajtásához módszerbeli' útmutatást is kapnak. új film Családi titkok Színes. szovjet film. írta: Valentyin Mihajlov. Fényképezte:- Kosztyiszlav Pirumov. Zene: Firuz Bahor. Rendezte: Valerij Ahadov. Főbb szereplők: Ato Muhamedzsanov, Kamol Szaidmuradov, Dzsamilja Szadikova. Bahtyier Fidojev. Családi titkok természetesen vannak. Általában igenigen intim, csakis egy szűk közösség belső életére tartozó ügyekre gondolunk ilyen esetben, melyeknek szigorúan magánéleti jellegét csakis a közvetlenül általánosítható szociális tartalmak oldhatják föl. A művészi ábrázolás igénye felől közelítve a családi titkok addig titkok, amíg valóban csakis és kizárólag családiak. Ha viszont nem, akkor értelemszerűen szabad a vásár, azaz a legkülönfélébb modellvagy akármilyen helyzetet felmulatni akaró feldolgozásuk sorozata. A kérdés mindössze annyi: ilyesmiről van-e szó igazából? Valerij Ahadov rendező és Valentyin Mihajlov forgatókönyvíró szándékai szerint feltétlenül. A Csaladi titkok nyilvánvalóan ama törekvés jegyében készült, hogy a világirodalomban oly erős hagyományokkal rendelkező családregények jótékony mintáját követve az egyik, Európától igencsak távoli .szovjetköztársaságban élő Ibrahimov família belső dolgait vizsgálja. S így a mai tádzsik társadalom szociológiai természetű atrétegzödéseit. modernizálódását szemléltető módszerekkel tárja föl. A baj mindössze az. hogy a szándék — szándék marad csupán. A körítés, az ábrázolt kisvilág akár még egzotikus is lehetne. Óriási hegyek között. félig-meddig az ősi tradíciók szorításában élnek hőseink, a szívósan létező feudális modellt korszerűbb körülmények között is makacsul érvényesíteni akaró családfő, bizonyos Szultánhodzsa vezetése alatt. (Ritka stílusos neve van. meg kell adni.) Ami a közvetett és sokszor közvetlen terror alatt a családtagokkal történik, voltakeppen viszont nem több a merőben szokványos és sokféle hasonló történetből jól ismert konfliktusoknál: a fiatalabb és erősebb férfitagokat kihasználni, „megvásárolni'' akaró attitűd, egymáséi lenni akaró fiatalok boldogságának kitartó «akadályoztatása és hasonlók. A múltat, megtudhatjuk, hasonló esetek uralták, a jelen pedig annyi újdonságot hoz, hogy idővel a lázadás rnég a kisunokára, Dalerre is kiterjed (igen tehetséges gyermekszinész alakítja). A változó kor változó életkörülményeivel szükségszerűen csak ilyesmit kényszeríthet ki az érintettekből. Fogalmazhatnánk „tudományosabban" is: a jelentős társadalmi mozgások átalakítják. megváltoztatják, korszerűsitik a társadalom alapsejtjét is. Fenti végső üzenet elvben elegendő is lehetne egy lélektani-társadalmi indíttatású filmdrámához ám jelen esetben mindez túl könnyen kiszámíthatóan, fura módon hol nehézkesen és müvészkedően. hol túl könnyeden, brosúraszerűen jelenik meg. Így éppen a mindenkori családi titkok közérdekűvé tehető tanulságai foszlanak semmivé. Nem a tények, hanem ábrázolásuk módszertana miatt: sajnos, az igazság is lehet unalmas és válhat érdektelenné, ha nem kellő drámaisággal, eredetiséggel és invencióval mutatkozik meg előttünk. Igv a tipizálni szándékolt családi titkok — jól ismert tételek illusztrációiként — megmaradnak családi titkoknak és semmi másnak. Azok viszont nem kívánhatnak meg különö» sebb figyelmet, lévén, hogy így minden — a családban marad. Domonkos László Bemutató, versenytárgyalás, csereüzlet Kereskedőházi vállalkozások A háztartási villamos készülékek, villamos szerelési termékek és egyedi exportcikkek kivitelének bővítése mellett az idén a vállalkozásjellegű üzletek kerülnek előtérbe a kereskedőházként tevékenykedő Transelektro munkájában. Tavaly a vállalat 1984-hez képest 20 százalékkal növelte szocialista exportját, és 1.3 százalékkal konvertibilis kivitelét. A vállalat legfrissebb piaci felmérései szerint, különösen a fejlődő országok körében, n\i az igény az energetikai berendezések iránt. Ezért az energetikai gépgyártásban érdekelt öt-hat ipari partnerével — elsősorban a Ganz Danubiuszszal — közösen eröművi komplett gépszállitásra és szerelésre tett mintegy egymilliárd dollár értékű ajánlatokat. A konkrét- üzletek versenytárgyalásokon dőlnek el. Néhány korábban létrejött szerződésük 1986ban realizálódik, például az indiai Neyveliben épülő hőerőmű magyar kazánjainak szerelése és az első egység üzembe helyezése. A törökországi Kangalba szállított kétszer 150 megawattos kazánok nyomáspróbájára is sor kerül. Folytatódnak az idén a kínai, az egyiptomi, más közel- és távol-keleti, illetve afrikai eröművi berendezésszállítások is. A Transelektro hagyományos exportcikkei közül különösen a Hajdúsági Iparmüvek boylerei kelendőek Franciaországban, de igen keresettek egész NyugatEurópában a pápai Elekthermax beépíthető sütői, valamint a különféle kis készülékek, a vasalók és a kávéfőzők is. Ezeket a termékeket a vállalat még ebben a hónapban kiállítja a párizsi, majd februárban a kölni nemzetközi szakvásáron, ahol a korábbi évek gyakorlatának megfelelően aláírják a legtöbb idei exportszerződést is. A mintegy 300 millió forintos kereskedelmi tökéjükből finanszírozni kívánják olyan termékek gyártását, amelyeknek értékesítésére piaci lehetőség kínálkozik. Esetenként előnyös csereüzleteket is köthetnek ily módon partnereikkel. Nemrég például egyiptomi partnerrel szerződtek: mintegy ötmillió dollárért exportálnak villamos motorokat és különféle lámpákat, s ugyanennyiért vesznek hűtőberendezéseket, bőr- és textilárut, valamint cipőket. Az újabban adódó lehetőségek jobb kihasználására a vállalat kibővíti piaci szervezetét. Jelenleg 20 országban működik képviseletük, illetve vegyes vállalatuk, legutóbb Kínában és Pakisztánban nyitottak irodát, rövidesen Franciaországban is lesz képviseletük; (MTI) Tudományos ütés az egyetemen Elmaradottság és fegyverkezési verseny a harmadik világban címmel rendez tudományos ülésszakot az Országos Békélahács és a József Attila Tudományegyetem ma, "csütörtökön délelőtt 10 órától a Dugonics téri épület aulájában. Az ülésen hat előadás hangzik el a szegedi tudományegyetem, illetve az MSZMP politikai főiskolájának szakembereitől. Földrengéskárok helyreállítása A tervezett ütemben folyik a ^helyreállítási munka Veszprém megyében a tavalyi földrengés által sújtott területeken. Eddig 194 állami és 2044 személyi tulajdonú lakás helyreállítását fejezték he. A még hátralevő épületek közül a közintézményeket legkésőbb augusztus 15-íg, a lakásokat pedig az év végéig adják át. Csupán a berhidai csecsemőotthon újjáépítése húzódik át a jövő évre. A következő hónapokban még csaknem 300 lakást kell újjáépíteni, ebből mintegy kétszázat Berhidán, a többit Balatonfüzfőn és Balatonkenesén. Továbbra is várják komplex munkabrigádok jelentkezését, amelyeknek ellátást biztosítanak. A helyreállításra KISZ-építőtábort is szerveznek. A legfrisebb adatok szerint közadakozásból több mint 43 millió forint érkezett a letéti számlára, ebből az összegből csaknem 1!) millió forintot fizettek ki közvetlenül a károsultaknak, rászorulóknak. Polifon Rockról, popról, dzsesszről — több szólamban Új is, meg nem is, folyóirat is, meg nem is, rockról, popról, dzsesszről, főikről szól — a Polifon. Több, egyenrangú szólamban zongorázza végig a könnyűzenei (még mindig bajban vagyunk az elnevezéssel: a könnyűzene inkább a Stúdió 11 -féle stílust fedi, de mondjuk, a dzsessz nem simul bele igazán) skálát, Al di Meolától a Zsíros kenyérig. 85/4 — szerepelt a napokban megjelent Lap első oldalán. Ne lepjen meg senA felismerés kétségbeejtett. De ez van. Megnéztem ugyanis a Live Aid — úgy is, mint Élősegély Afrikáért — koncertet. Persze, szakaszosan, azt már rég nem várom magamtól, hogy egybe kibírjak öt és fél órát. Ráadásul cum trucc néztem meg, mert olvastam az És glosszáját a vérszegény magyar rockzenéről, a véleményemet pedig magam szeretem formálni. Formáltam. Ami ott történi. valóban vérszegény, ellenben nem rock és nem zene. Amúgv jó. Az újhullámos titánokat egyáltalán nem értem, a, hátam mögött csápoló nemzedéket végképp. Én már csak megmaradok nug.vjainknál, ha okvetlenül könynyűzenét akarok hallgatni (és ha ki bírom várni) .. . Valahogy nem értem azt az alacsonyan röpülő extázist, ami elfogja a tiniket a sótlan, poéntaIan, egyhangú bumbum közepette, és az égvilágon semmiről nem szóló, bugyuta, polgárpukkasztó• • Öregszem... nak szánt, de annak se az igazi szöveg hatása alatt (Akkor jóindulatúan leszámítottam a kőbányaikat.) Persze, ez magánügyük. Értékrendjüket mindenesetre hibátlanul felborította. Toleráns és elnéző vagyok velük (legalábbis hittem eddig), de a vércukor kicsapta a hajamat, mikor egyik remek bálványuk azt nyilatkozta: „A divatot diktálni kell. nem követni. És én diktálom." Meglátásom szerint (és itt iöttem rá, hogv öregszem) diktálni csak annak volna szabad, aki nem beszédhibás. Mert tizenévesen még „Kárpáthyék lánya" is sok mindent elhitt... i A könnyen emészthető kikaDcsolódás. a már szubkultúrának is csak vakarózva nevezhető áloldódás persze jótékonyan elfedi a mindennapokat. De vaion megoldás-e a félmegoldás? Mit akar az, aki nem akar semmit? Meddig lehet úgy élni. hogv a zavaros tekintetek csak a felszint pásztázzák. és az akadozó nyelvek csak nemet képesek mondani? És mi jöhet még; hol az a végső hjitár, ahol egyszer csak végre a józan ész parancsol megálljt? Milos Formán mintegy másfél évtizede készítette az Elszakadás című filmet. A jelenség már akkor sem volt új. A hibát — ki, mikor, hol és mit rontott el — azóta is keressük. Hogy a pedagógusok, a szülők, a társadalom vagy maguk a fiatalok? Mindenesetre jönnek mögöttünk. Én meg öregszem. És félek. Félek attól, hogy Pilinszky János gyönyörű hasonlata a hullámokról értelmét veszti. Pilinszky szerint mindnyájan hullámok vagyunk, a mögöttünk jövő is ugyanoda tart, mi érünk előbb célba, segíteni nem tudunk, dolgunk mindössze szurkolni a hátunk mögött gördülőknek. öregszem, és mögöttem — tisztelet a kivételnek -7leainkább öncélú tajtékot látok . .. R. É. kit: 85-ös, mert tavaly készült, csak hát az a fránya nyomdai átfutás .. . Ami a 4-et illeti, a tájékozott olvasó már bólogat. Igen, valami rémlik: rapszodikusan követték egymást a lapszámok, közben el-elfeledkeztünk róla. Vagy lehet, el is temettük már, mint szerencsétlen sorsú elődeit, a Pick-upöt, a Poptikát. Talán az apadó próbálkozások teszik: ha könynyüzenei folyóirat indulásának hírét keltik, szkeptikusan nézünk elébe — úgyis befullad. Most, valahol errefelé, a negyedik-ötödik szám körül saccolni a vízválasztót; ha idáig eljut, esélyes a túlélésre. A Polifon különösen. Már csak azért is, mert míg a korábbi „könnyűzenei szaklapok" lendülete jobbára megtört az indulás — „mindent bele (zsúfolni)" — után, Polifonék rákapcsolnak, bővített számmal. (Sőt, az — egyelőre nem állandó — szerkesztőség becsszóra ígéri: folyóirat lesz a lapból, akárki meglássa!) Mit is vár az ember egy újságtól, amely, a fiatalok zenéjével foglalkozik? Először is, hogy lépje túl a képes hetilaDok popsarkaiba söpört hírmorzsák gyakorlatát. melyeket találomra, a legtetszetősebb, ám lehet, legkevésbé jelentős nevek, sztorik közül válogatnak a mindenáron színesíteni szándékozó szerkesztői kezek. Továbbá, hogy ne innen-onnan ollózott, újsághasábot dagasztó (fal)szöveg legyen. Meg hogy ne csak azért létezzen, mert ilyen is kell, a srácok igénylik. hanem igazából hírt adjon, jelenségeket világítson meg. véleményeket közöljön mindarról, ami a témához tartozik. Körülbelül ezeket a szempontokat tarthatta szem előtt a Polifon-stáb is. Igyekeztek gazdag anyagot összeszedni, mindenről szólni, s nemcsak felszínesen. A bőség főként az újdonatúj csapatok, akciók, irányzatok felsorolására jellemző. Ez abból a szempontból jó, hogy naprakészen követhetjük minden megmozdulásukat. Ám, mivel ezek főként a fővárosban zajlanak, errefelé, vidéken leginkább csak elképzelni tudjuk, mondjuk, a Tejbezrí, Balkan Tourist, vagy a 2. műsor programját. A közreműködő „nagyok" (mindenesetre nagyobbacskák) sora: Madonna, Első Emelet, Nagy Feró, Garbarek, Som Lajos, Nena, Depeche Mode, Satöbbi. A válogatásból kitűnik, a lap gazdái jó érzékkel válaszoltak a homlokráncoltató mit kérdésre. És a hogyan? Ami a legszimpatikusabb: szemellenző nélkül. Frissen, fiatalos indulattal azt írják, amit gondolnak (vagy legalábbis, úgy látszik), méghozzá olyan oldott hangon, amely a legjobb értelemben hasonlít a tinikére. Amire talán még vigyázni kéne: épp ott érezni görcsösnek, ahol a leglazábba „megy át". Vagy épp ez lenne „az amerikai zsurnalizmus új nvelvezete" (melyről a lapban is szó esik)? Végül a forma. Nem hiszem, hogy bárki is szót emelne a napilap külalak miatt. Miként előfordult, például a Mozgó Képek esetében, amikor is a Eilmszemhez szokott olvasók morcolódtak a lepedüolúulak láttán. Ha mégis akadna elégedetlenkedő, békitse a ténv: a valamivel tekintélyesebb New Musical Express még rosszabbul mutat. Varjú Erika » l H