Délmagyarország, 1985. december (75. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-12 / 291. szám

10 Csütörtök, 1985. december 12. Kapcsolataink rendezettek Kádár János a két ország kapcsolataira vonatkozó kérdésre válaszolva hangoztatta: „A magyar— osztrák kapcsolatok sajátosságának azt tartom, hogy realisztikusak, és a — kölcsönös érdekeknek megfelelően — széles körben bontakoztak ki. Két szomszédos országról van szó, s joggal állithatom, hogy kapcsolataink a különböző társadalmi rendszerű országok között példásnak nevezhetők. Eszszerűek, a kölcsönös érdekeket szolgálják, és pozitívan befolyásolják az emberiség számára fontos nemzetközi folyamatokat is. Minderre gondolva örömmel vettem jKirchschliiger úr meghívását, s annak készséggel tettem eleget, mert úgy gondoltam, hogy találkozónk további hozzájárulást jelent kapcsolataink kibontakozásához. Megbeszélésünkön egybehangzóan úgy értékeltük. hogy ez a folyamat becsületes. jó szolgálata a két ország és a két nép ügyének. Személyes okom is volt arra, hogy szívesen tegyek eleget a meghívásnak, hiszen Kirchschlager elnök urat régen ismerem, és tudom, hogy magas tisztségeiben több mint másfél évtizeden át, mint külügyminiszter, majd szövetségi elnökként is sokat segített a kapcsolatok építésében." Kádár János kitért arra, hogy természetesen mindkét országban sokat tesznek a napi munkában is a két ország kapcsolatainak fejlesztéséért, ezen munkálkodnak n két ország kormányai is. Ebben az összefüggésben méltatta Bruno Kreisky korábbi és Fred Sinowatz jelenlegi osztrák kancellár szerepét, tevékenységét. „Együttműködésünk — mondotta ezután — nem konjunkturális jellegű, nem a széljárástól függ, hiszen azt évtizedeken át alapoztuk — ezért szilárd és van jövője." A nemzetközi helyzettel kapcsolatos kérdésre válaszolva az MSZMP főtitkára rámutatott: megbeszélésükön véleményt cseréltek a nemzetközi biztonság, az enyhültebb, békésebb világ megteremtéséről, amire — mint mondotta — megvan a lehetőség, de automatikusan nem valósul meg. A kis országok nemzetközi politikai szerepéről Kádár János kijelentette: véleménye szerint nem különíthető el ez a szerep az országok nagysága szerint. Napjainkban a nemzetközi helyzet meglehetősen veszélyes szakaszba jutott, ezért feltétlenül meg kell gyorsítani az érdemi tárgyalásokat, hogy kielégítő megoldások szülessenek, olyanok, amelyek az emberiség békés életét biztosithatják. A nagy, a közepes és a kis országoknak egyaránt megvan a maguk felelőssége, és valamennyiüknek élniük kell a rendelkezésre álló lehetőségekkel az enyhülés érdekében — hangoztatta. Mi, magyarok így értjük a kis országok, köztük a magunk szerepét és felelősségét. Kádár János hozzátette: a gyümölcsöző és rendezett magyar—osztrák kapcsolatokkal nemcsak a két nép, a két ország érdekeit szolgáljuk. Túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy az európai légkört, a különböző társadalmi rendszerű országok közötti kapcsolatok javulását is segítjük — hangsúlyozta az MSZMP főtitkára. A genfi találkozóval kapcsolatban Kádár János emlékeztetett rá: bár ott sok fontos megoldásra váró vitás kérdésben nem született megállapodás, maga a találkozó segített a párbeszéd erősitéseben, a Szovjetunió Sajtótájékoztató és az Egyesült Államok között csakúgy, mint más országok vonatkozásában. Rudolf Kirchschlager szövetségi elnök kijelentette: a magyar—osztrák kapcsolatok sajátossága abban áll, hogy mindkét ország fel tudja használni a történelem tanulságait viszonyuk alakításához. „Mindkét fél abból indult ki, hogy bár különböző társadalmi rendszerekben élünk, de éppen itt, Európa közepén nagy felelősséget viselünk földrészünk stabilitásáért. Ezt a politikát nyilvánvalóan nemcsak a kormányok, hanem a népek is magukénak vallják, mindkét oldalon." Az MTI tudósítójának kérdésére válaszolva az osztrák államfő elmondotta: Kádár Jánossal folytatott, igen beható tárgyalásaikon visszatekintettek a múltba, és foglalkoztak a jelen kérdéseivel, mindenekelőtt azzal, hogyan látja a két fél az európai és a világhelyzetet. „Tárgyalásainkat — hangoztatta — mindenekelőtt nagyfokú realizmus jellemezte. Kell elgondolásokkal rendelkeznünk a jő-, vőre, de szilárd talajon kell állnunk a jelenben is — amint ezt mindkét fél teszi" — mondotta az osztrák államfő. Kádár János hazaérkezett Ausztriából Kádár János,' á Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, az Elnöki Tanács tagja, Rudolf Kirchschlagernek, az Osztrák Köztársaság szövétségi elnökének meghívására Ausztriában tett látogatását befejezve, szerdán este visszaérkezett Budapestre. Kíséretében volt Kovács László, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője, Esztergályos Ferenc külügyminiszter-helyettes és Nagy János, hazánk bécsi nagykövete. Kádár János fogadására a Keleti pályaudvaron megjelent Losonczi Pál. az Elnöki Tanács elnöke, Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese, a Politikai Bizottság tagjai. Kótai Géza, a KB külügyi osztályának vezetője, Várkunyi Péter külügyminiszter. Kamara János belügyminiszter, a Központi Bizottság tagjai és Urbán Lajos közlekedési miniszter. Jelen volt dr. Peter Wilfling követ-tanácsos, az Osztrák Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. (MTI) Közéleti napló ÜDVÖZLŐ TÁVIRAT Losonczi Pál, az Elnöki niel arap Moi elnöknek ; a Tanács elnöke táviratban fe- Kenyai Köztársaság nemzeti jezte ki jókívánságait Da- ünnepe alkalmából. NÉMETH KAROLY A II. KERÜLETBEN Németh Károly, az MSZMP pártbizottság székházában főtitkárhelyettese szerdán a Dérfalvi István első titkár főváros II. kerületébe lá- és Zavagyi Lajos tanácsel,,. • . .. ,, nők fogadta, s tájékoztatta a togatott. Kisereteben volt vendég*t a 'no eJzer ,akosú Jassó Mihály, a budapesti budai kerület politikai, tárpártbizottság titkára. A sadalmi életéről. A SZOT ÜLÉSE Szerdán ülést tartott a Magyar Szakszervezetek Szakszervezetek Országos XXV. kongresszusának előTanácsa. A testület Bara- készületeit, majd megvitatta nyai Tibor főtitkár előter- és jóváhagyta a kongreszjesztésében áttekintette a szus dokumentumait. Magyar-jugoszláv közös közlemény Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Milka Planincnak, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Szövetségi Végrehajtó Tanácsa elnökének meghívására 1985. december 10— 11-én hivatalos, baráti látogatást tett Jugoszláviában. Lázár Györgyöt fogadta Radovan Vlajkovics, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Elnökségének elnöke, Vidoje Zsarkovics, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága Elnökségének elnöke. A magyar kormányfő találkozott Dusán Cskrebicscsel, a Szerb Szocialista Köztársaság Elnöksége elnökével. A találkozók szívélyes, baráti légkörben zajlottak le. Lázár György virágot helyezett el Joszip Broz Tito sírján. Lázár György és Milka Planinc áttekintette a kétoldalú kapcsolatok helyzetét, és megbeszélést folytatott a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság széles körű, jószomszédi együttműködése bővítésének lehetőségeiről. Részletesen tájékoztatták egymást országaik társadalmi és gazdasági fejlődéséről, véleménycserét folytattak a nemzetközi helyzet legfontosabb kérdéseiről. Megelégedéssel állapították meg, hogy a két ország kölcsönösen hasznos együttműködése és baráti kapcsolatai sikeresen fejlődnek, folyamatosan gazdagodnak az élet minden területén. Lázár György és Milka Planinc megerősítette, hogy a magyar—jugoszláv baráti kapcsolatok a felségjogok és a területi egység, a függetlenség, az egyenjogúság liszteletben tartásán és a belügyekbe való be nem avatkozás; a kölcsönös megbecsülés és a kölcsönös előnyök elvein nyugszanak, a belső építés saját útjainak ós a két ország eltérő nemzetközi helyzetének tiszteletben tartásával. E Kádár János és Joszip Broz Tito találkozóin elfogadott, és az élet által igazolt elvek képezik az alapját a sokoldalú és kölcsönösen előnyös, a Magyar Népköztársaság ós a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság népeinek érdekeit jól szolgáló együttműködés fejlesztésének. Hangsúlyozták, hogy a Magyar Népköztársaság kapcsolatai a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság köztársaságaival és autonóm tartományaival, továbbá a natár menti területek és városok, a helyi társadalmi és politikai szervezetek egyre bővülő együttműködése, és a közvetlen lakossági kapcsolatok a két ország jószomszédi viszonyának fontos tényezői. A kormányelnökök alánúzták, hogy a Magyar Népköztársaságban élő horvát, szerb és szlovén nemzetiségek, illetve a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban élő magyar nemzetiség fontos szerepet tölt be a Jószomszédi kapcsolatok fejlesztésében a két ország népei barátságának erősítésében. A két fél különös figyelmet szentel a nemzetiségek e szerepének és kölcsönösen erősiti azt. A kormányfők megkülönböztetett figyelmet fordítottak a gazdasági kapcsolatok fejlesztésére, és megelégedéssel állapították meg, hogy a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság között kedvezően fejlődik a gazdasági, valamint a műszakitudományos együttműködés. Hangsúlyozták, hogy a szakosítás, a kooperáció és a hosszú távú ipari együttműködés elősegíti az árucsereforgalom bővülését, és kedvező tényező a gazdasági kapcsolatok további fejlesztésében. Kiemelték, hogy a nehezebbé vált külgazdasági körülmények között fokozottabban ki kell használni a szomszédságból adódó lehetőségeket. Mindkét fél részéről további erőfeszítések szükségesek a harmadik piaci közös fellépés lehetőségeinek feltárására. A két kormányfő kedvezően értékelte a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság közötti 1986— 1990. időszakra szóló áru- és szolgáltatásforgalmi egyezményt, valamint az 1986. évi áru- és szolgáltatáscserére vonatkozó jegyzőkönyvet, amelyek jelentősen hozzájárulnak a két ország közötti áruforgalom növeléséhez. A két fél kifejezte készségét, hogy ösztönzik a határ menti területek gazdasági együttműködését, a kishatárforgalmat, az együttműködést a kultúra, a közművelődés, a tájékoztatás, a sport terén, valamint a határ menti városok és községek együttműködését annak tudatában, hogy ezek hozzájárulnak a két ország közeledéséhez egymáshoz, általános kapcsolatainak fejlődéséhez. A két fél támogatta az együttműködés fejlesztését a kultúra, az oktatás, a tudomány és a tájékoztatás területén. A felek rámutattak, hogy a kulturális, az oktatási és a tudományos együttműködési munkaterv végrehajtása hozzájárul a két ország népei és nemzetiségei kulturális értékeinek és vívmányainak minél teljesebb megismeréséhez. Lázár György és Milka Planinc véleménycserét folytatott a nemzetközi helyzetről. Kiemelt figyelmet fordítottak a béke és biztonság erősítésére a világban, a fegyverkezési hajsza megfékezésére, a leszerelésre, a nemzetközi feszültség enyhítésére, valamint a nyitott kérdések békés eszközökkel, tárgyalások útján történő megoldására. Kedvezően értékelték Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan genfi találkozóját. A csúcstalálkozó — minden ország érdekében és tevékeny hozzájárulásával — megteremtheti a feltételeket a világhelyzet kedvező alakulásához, a béke és biztonság erősödéséhez, a fegyverkezési verseny megfékezéséhez és a leszereléshez. Véleménycserét folytattak az ENSZ szerepe erősítésének jelentőségéről és a világszervezet hozzájárulásáról az időszerű nemzetközi problémák, a béke, a biztonság, a gazdasági fejlődés és az egyenjogú nemzetközi együttműködés kérdéseinek megoldásához. A két kormányfő kifejezte meggyőződését, hogy a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban tett látogatása, a nyílt munkalégkörben, a kölcsönös tisztelet szellemében folytatott megbeszélések hozzájárulnak a magyar—jugoszláv kapcsolatok és a sokoldalú jószomszédi együttműködés további fejlődéséhez, Lázár György, a Minisztertanács elnöke hivatalos baráti látogatásra hívta meg a Magyar Népköztársaságba Milka Planincot, a Szövetségi Végrehajtó Tanács elnökét, aki a meghívást köszönettel elfogadta. A látogatás időpontját később egyeztetik. Siklós János Á csillagokban » élni (Kisregény) 14. Az álom és az ébredés kuszaságában egy riasztóan fényes pontocska emelkedett a levegőbe, foszforeszkáló jelekkel haladt, és Székáts követte, egészen a paksi erdő keleti széléig, ahol már egészen otthonosan mozgott. Ismerős volt a terep, gpndolatban ezerszer is megfordult ott, a valóságban csak egyszer, egy őszi hadgyakorlaton. A végefelé tartottak, a törzstisztek körében Wittig tábornok magyarázta a támadóegységek lezáró manőverezését, vékony pálcájával mutogatott a terepasztalon, és olyan szakmai badarságokat beszélt, amiért egy őrmestert lefokoznak. A törzs tagjai a süketnémák pózába merevedtek, Székáts észrevette, hogy a kemény tekintetek mögött iszonyatos küzdelem folyik a kirobbanni készülő röhögés elfojtásáért, valamennyien őt nézték, a törzsfőnököt. Megszédült vagy a szégyen vette el a józan eszét, ezt azóta sem tudta megállapítani, de arrogáns hangon rákiabált a parancsnokra: „Szamárságokat mond! Ha ezeket elfogadnánk, a támadóegységeket a Dunába hajszolnánk!'' A sátorban megállt a levegő. Székáts tenyerére izzadtság tapadt, szája kiszáradt. Wittig nevetségessé vált, a megdöbbenés másodpercei után csak annyit mondott: „Távozzon." Eltűnt az útjelző fény, a tél végére járt az idő, s a tárgyaló (vagy megalázó) -terem olajszagú padlóján vigvázzba álló Székáts megkapta az obsitot. Egy hajlott hátú, kopasz, szíjarcú százados olvasta föl a miniszteri végzést. Az inkvizitorképű tiszt olyan hangsúllyal és szuggesztivitással beszélt, hogy Székáts kezdte elhinni saját, súlyos^bűneit. Politikailag képzetlen, a régi hadsereg tipikus szakbarbárának prototípusa, összeférhetetlen, feletteseit lejáratja, intrikál a hadsereg vezetése ellen, közönséges karrierista stb. Székáts hallgatta a vádakat, s közben Janka ágyára gondolt, meggondolatlanságának színhelyére. Kérdés, észrevétel nincs! Megenyhült azután az inkvizítor hangja, és így fejezte be: „örülhet, hogy elkerülte a börtönt, ez a ml humanizmusunk!" Az első pillanatokban a dac és a büszkeség kavargott benne, a tiszttarsak (akik természetesen jelen voltak) kifejezéstelen tekintettel bámultak a levegőbe. Sarkonfordult, s egyenes tartással, katonás léptekkel ment az ajtóhoz. Csak néhány nappal később eszmélt rá igazán, hogy ifjúkori ambícióit idő előtt fölfalta az élet; a pálya gellert kapott, most és mindörökké. Mindörökké, mindörökké, mindörökké, visszhangzott a kongó helyiség. „Ez részeg, mint a disznó, magában motyog", hallotta a távoli hangokat. „Vigyük be." Egészen közelről kiabáltak: „Ébresztő, hééé!" A gyötrő álmokat lassan oldotta az eszmélés, fölnézett, és nem tudta, hol van, körülötte rendörök álltak, kemény szóval az iratait kérték. „Igazolja magát!'' Belül, a mellében még dübörgött a díszszemle, Janka álnok szavakat .súgott neki az ágyban, és nem sütötte meg többé a bejglit, börtön helyett vasúti rakodótér, ez a humánum, vezérkar, fölcsillant még egyszer a remény, azután kialudt, csak Márta maradt, gyűlöletével és irtózatos kétségbeesésével, és az üres, ócska mundér a fényes váll-lapokkal. — Igazolja magát! — az ordítás ereje fejbevágta. — Mit akarnak? — kérdezte vagy csak gondolta. — Ez eszméletlen! — szólt csöndesebben valaki. — Csak rosszul vagyok — ez már igazi életjel volt. A piszkos, rideg helyiségben körülnézett, egyedül ült a padon, a fenyőn a villanyégőket eloltották, a váróterem lézengői eltűntek. — A személyi igazolványát kérem! — Nincsenek itt az irataim. — Kicsoda maga? Hogy hívják? — Székáts ezredes. — Kicsoda? — Székáts ezredes. — Mit keres itt félig civilben, félig egyenruhában? — Rosszul vagyok, kérem. Kiugrik a szívem. A rendőrök egymásra néztek, azután ketten kimentek a váróteremből, egy mellette maradt. A karácsonyi énekek ősi varázsa az együvé tartozás pillanatának fölhabzó érzelmi ereje megindította Márta könnyeit. A két nagyobb unoka állt mellette, hajukat simogatta, ösztönös kézmozdulataiban olyan sok fájdalom és veszendőbe borult idő munkált, s az elfojtott érzelemnek olyan ereje tört föl, hogy a mindenből tréfát csiholó Ácó is megrendült e csinálatlan látványtól, s az „Ö, gyönyörű szép, titokzatos éj" fölcsendült, Márta óvatosan, lábujjhegyen kiment a hallból, magára csukta csöndesen a konyhaajtót, Szégyellte talán az elszabadult fölindulást vágy önsajnálat uralkodott el benne, bár lehet, hogy a keményen viselt magány külső burka sérült meg, s kitetszett alóla a társtalanság sebezte lélek, amely zaklatottságával, takart szorongásával, megrebbenő félelmével titkolnivaló! Az ünnepet köszöntő liturgikus hangulatú dallamok befejeződtek, Acó visszaállította a díszkivilágítást, a gyerekek némaságba merevedett szülőutánzása föloldódott. — Légy szíves bejönni — nyitott be István a konyhába, a komoly, sőt komor szavak Mártát visszazökkentették természetes szerepkörébe. Elmaszatolódott szemhéjfestékét rendbe hozta, a megszokott viselkedés pózát, eleganciáját felöltötte, és az izgalommal várakozó unokáknak az ajándékokat átadta. (Folytatjuk.) *