Délmagyarország, 1985. december (75. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-10 / 289. szám

Kedd, 1985. december 10. a tévében Másodszor jelentkezett az elmúlt hétvégén a tévé Hétvége c. monstre műsora. Azaz bocsánat, nem műsor volt ez. hanem ..folyam". Mint Horvát János, fö-fő mederben tartója, többször is elmondta pénteken, szombaton és vasárnap. Hogv szerénységből. vagy éppen szerénytelenül. nem tudom eldönteni. Bevallom, ez a dilemma föl sem merült volna bennem. „laikus nézőtárstól" hallottam. Magam eredetileg azt gondoltam, a műsorvezető egyszerűen csak tiszta vizet szeretne a pohárba. _ ezért magvarázza egyre, mi fán terem a „folyam". Hogv tudniillik: laza összeköttetésről van szó a ' megszokhtt tévés programok között, plusz néminemű friss információkról széles e hazából. Nyíregyházától Sárvárig, aktuális örömökről és gondokról, meg lehetőleg jól kitalált beszédtémákról. melyeket itt a ragvogó alkalom — körüljárni. A laikus dilemmája — utólag — mégis elgondolkodtat. Jelez valamit e sok tekintetben örvendetes, dicséretes. nagyszabású vállalkozás —• gyermekbetegségéről. Melyről röviden és egyszerűsítve azt mondhatnám: a vállalkozás szokatlansága mintha erőteljesebben hatna a tévésekre, mint ránk. nézőkre. A tünetek? Meg kell hagvni. most kevesebb volt. mint a nváron. a Hétvége első jelentkezésekor. Akkor, a kánikulában. a kelleténél valamivel többet hallottunk arról, hogv: meleg van. A helyszíneken és a stúdióban egvaránt Meg hogv: ez bizony nagyon fárasztó. Mármint a több napos szolgálat a kamerák előtt és mögött, a foívámátos készenlét, a döntés- és reakciókészség „ébrentartása". Most ugvan nem lehetett azt mondogatni. hogy hideg van (se azt. hogv meleg). a köd is csak hébe-hóba kerülhetett szóba. hogv ÚRV mondiam. arányosan, hiszen csak az ország eeves részeit „lenlezte". Történtek volt mindazonáltal bizonyos utalások különféle műhelytitkokra. a munkatársak pihentségi-fáradtsáai mutatóira, mindazon látványos menvilvaníliásokon túl. melveket a néző amúgy is észlelt (szótévesztések. bőbeszédűség. fölösleges kérdések és a többi). Mint minden ilyenfajta monstre müsor(folyam)ban. A dolog érthető. Megérthető. Jóérzésű „hivatásos nézőként" sosemis rónám föl. Hiszen, mint ..rokonmüfa.i" ( a 80 éves Kellér Dezső műszava) művelője naavon jól tudom, miféle eszméletlen erőráforditást igénvei az effajta munka. S micsoda drukkal jár! Hogv kell ez a népnek. vagv nem. eszi vagv nem es'zi. méltányolja vaion a technikai és újságírói bravúrokat, avagy csak tesped a székében és kritizálja a végeredményt. észre sem véve a „mögöttes" erőfeszítést. Egy szó mint száz: szívem szerint igen jó véleményt mondanék a Hétvégéről. nemcsak mert végre valami úi. valami más: hanem mert többnvire tartalmas. érdekes, a hang-. és egvéb zavarok ellenére technikailag is megoldott vállalkozásnak láttam. Különös értékének tartom, hogy az AIDS-röl szóló holland filmhez stúdióbeszélgetést csatolt, hogy — az aktualitás jegyében — megszívlelendőket mondott ünneplési szokásainkról. S bárha tudom. egy ilyen „folyamot" berekeszteni talán a legnehezebb. a „helyszínek" búcsúzkodásait nem kéne mindig mindenáron ünnepiesre és frappánsra kerekíteni— meg kell hagyni" bármennyire sajnáltam az éjszakában verset mondó nyíregyházi kisgyereket, meg a nyugovóra tért Győrben egyedül talpon levő ütőhangszereseket, a produkcióik tetszettek. Ám a för.t emlegetett laikus dünnyögés igazságát is el kell ismernem. Talán lehetne még természetesebo modorban, a „mögöttesek" mutogatás nélkül is „folyamot" szerkeszteni. Ami alighanem abban a pillanatban — műsorrá válna. Példát mondok, e hetit: a Szomszédolás című. magyar— osztrák barátságos „mérkőzés" visszavágóján, csütörtökön. Gyulai István olyan imponáló természetességgel „oldotta" valódi műsorrá az amúgy meghatározhatatlan műfajú barátkozós elegyet, hogy — le a kalappal! Egyetlen egyszer sem mondta. milyen nehéz dolog műsorvezetőként kevergetni a nyelveket, egvik mondatot magyarul, másikat németül, zsonglőr módjára pattogtatni. apró interjúkat, szellemes. rövid kommentárokat rögtönözni, észben tartani, ki kicsoda és mi mikor következik — és a többi. Csinálta. mint aki ígv született. Nemcsak nézhetővé. hatásossá varázsolt egv „limonádé" programot, élvezhetővé tett egy olyanfajta műsort. amelvnek a rokonai általában a tömény unalomba fulladnak. a rádióban Szombaton és vasárnap egy-egy verhetetlen műsora van a rádiónak. Bárha ilyenkor délelőtt a gyerekfilmek. délután, és este a játékfilmek okán a tévénket tartjuk nyitva, a 168 órát szombaton délután, a Gondolat-jel cimü kulturális magazint vasárnap délelőtt — meghallgatjuk. Miért? Miben áll vonzásuk? Föltétlenül a frisseségiik. az időszerűségük a legfőbb erény, de nem elhanyagolható a frappáns tálalás sem. A gondos szerkesztés, az .anyagok" rjmeltetése. az ellenpontozás, az összekötés művészete mindenképpen érdeklődést ébreszt, figyelmet élénkít. Huzamosabb hallgatói gyakorlat után merem mondani: ha a két rádiós nrogramot hétről hétre figyelemmel kísérjük, informállnak tekinthetjük magunkat, kül- és belpolitikában, kultúrában. művészeti és tudományos életben. Nem mondom. hogy nagyon jól informáltnak, mert azért kinekkinek a szűkebb érdeklődése szerint mindenféle kiegészítésekre lehet szüksége. De a hétköznapi életünkhöz elengedhetetlen tájékozottságot megszerezhetjük. ha szombaton és vasárnap egyegy órát tültönk a rádió mellett. IIt a legfrisebb példám. Sajr.os. nem került a kezembe a héten az az újság, amelyben megkérdezték a Kossuth Kiadó illetékesét, miért szüntetik meg az trószemmel cimü. eddie, a Szép versekkel együtt, évente a könyvünnepre megjelentetett riportkötetet? Nem az a fő baj. hogv — ha nem hallgattam volna a Gondoj lat-jel legutóbbi adását — hiába, fölöslegesen kerestem volna egvik kedvenc, várva várt könyvemet a iövö tavasszal. Hanem az. hogv • szegényebb lennék egy sajnálatosan elharapózó jelenség pontosabb ismeretével. tehát a magam szűkös lehetőségei (s kinek-kinek a magáé) között sem tudnék ellene mondani-tenni. Mint kiderült ugyanis. a kiadó arra hivatkozott, hogv a kötetek rossz, vagv felemás kritikai fogadtatása, a. kiadói sikerélmény hiánya miatt nem gondozz;! többé a válogatott riportok gyűjteményét Vagyis: a kiadó meg van sértve, ezért bedobja a törülközöl. Mit mondjak. nagyon nem vagyok meglepve, egyedül sem vagvok hasonló tapasztalatokkal; mikoris valamely ügy jobbítására irányuló iószándékú kritikától a háttérben álló illetékes személyes sértettséget kap. s ahelyett, hogy további működésében fölhasználná a használható érveket — egyáltalán nem csinál semmit. Se jól se rosszul. Csak fölveszi a fizetését, tán többet mint korábban, hiszen illik kiengesztelni. Túl sok munkahelyen kifizetődő — megsértődni, törülközőbedobásxal (odébbállással) fenyegetőzni. A szabály: a rossz munkát a világért se igye kezzünk kijavítani. mert akkor sose fogadiák el a még rosszabbat. Nemdebár? Sulyok Erzsébet Vita tudomány és gyakorlat kapcsolatáról Interdiszciplináris gondolkodást A sok kitúnö es felelős gondolKodast tükröző véleményt olvasva lelket melengető érzés keríti az embert natalmaba, akárcsak a halhatatlan Mozart Sarastrójának imája hallatán. Azután az élet sodrásába kerülvén, a zaj elnyomja az áhítatot. E parhuzam felemlítése távolról sem erőszakolt, mivel a tudomány kapcsán a helyzet hasonló. A tudomány, mint a társadalmi tudat sajátos formája, egvre nehezebben vonatkoztatható el a tudománynak is forrásul szolgáló gyakorlattól. Ilyenformán kölcsönösen minősítik egymást. Az már más kérdés, hogy ez a kölcsönhatás gyakran a köznapi élet a gyakorlat számára elítélő. Pedig nyilvánvaló: a kölcsönösség fennáll, és amilyen a tudomány, olyan a gyakorlat, és persze, fordítva. Induljunk ki abból, hogy az egyes tudományágak képviselői szinte kivétel nélkül hangsúlyozták az anyagi korlatokat, mint ,a tudományos teljesítményeket behatároló tényezőket. Kétségtelen: jelenleei gazdasági fejlettségünk és általában a nemzetközi és hazai rrpjiö kellemetlen hatású a tudományos kutatásokra. Anélkül. hogy a közeli kibontakozásnak valós esélye lenne, látni kell. ez nem újdonság, de mindenképpen utalás a tudomány és a gyakorlat sajátos hazai kapcsolatára: Ez százados probléma, hiszen Comenius Ámos János 1650. november 24-én mondott sárospataki beköszöntő beszédében is arról szólt, hogv a hazai természeti adottságok mellett javaink megsokszorozhatok, ha „Kedves magyar nemzetem, magadat Isten segítségével általában szépen kiművelheted ..." Ezután szinte bántó, hogv mindebből alig vált valami valóra, hiszen Széchenvi István Hitel cimü munkájának öliidik fejezetében kifejti. miszerint a tudomány fontos, de szinte mindig is az emberek ajkai közt marad, s csak ritkán használtatik valóságosan." Miután pedig Széchenyi mai népszerűségével legfeljebb sa'át legszebb évei vetekednek. nehéz, elgondolni: mi oka van annak, hogv hazunkban a közgazdasági művelődés még mindig alacsony? Miért idegenek a széles tömegek számára az. -értékteremtés folyamatai? Miért van az. hogv a mai országiaké is inkább az államIrodalmi nagydíjas: Mocsár Gábor A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának 1985. évi nagydijait, valamint a nívódíjakat hétfőn adtak át a Pesti Vigadóban. Vészits Ferencnek, a Művészeti Alap igazgatójának üdvözlő szavai után Mocsár Gábor író. Somogyi József szobrászművész és Demény János zeneesztéta vette át az idei nagydijakat. A plakettet — Kiss Sándor szobrászművész munkáját — minden évben három olyan alkotónak ítélik oda, akik művészi munkájukkal, illetve tudományos tevékenységükkel elismerési váltottak ki a közönség, a kritika és a művésztársadalom körében, s tevékenységükkel hozzájárultak a művészeti alap művészetpolitika! céljainak eléréséhez. A képzőművészeti szakosztály 1980 óta adja ki jelentős kiállítások elismeréseként a képzőművészeti és kiállítási nívódíjat. Az idén Aron Nagy Lajos festőművész, Banga Ferenc grafikus és Kő Pál szobrászrnűvész, Sarkantyú Judit keramikus, Sarkantyú Mihály fotóművész és Sarkantyú Simon festőművész, valamint Sigmond Géza üvegtervezö művész tárlatát jutalmazták Ebben az évben adják át másodszor a művészetszervezői nívódíjakat. Munkásságáért Dusza Arpádné művészettörténészt. a miskolci galéria igazgatóját, továbbá a Zsennyei Ipari Formatervező Műhely munkatársait: Cserni József iparművészt. Lelkes Péter formatervező iparművészt és Lissák György formatervező iparművészt, valamint Welsch Jánosné, a Magyar Képzőés Iparművészek Szövetsége művészeti munkatársát jutalmazták. A művészeti alap nagydíjainak átadási ünnepségén nyújtották át a zenei szakosztály Pétef ti István-emlékplakettjét. Az idén Pándi Marianne zenekritikus kapta e díjat. * Az utóbbi hónapokban a református zsoltár szavaival intonált regényes önéletírása, az Eleitől fogva borította reflektorfénybe Mocsár Gábor írásművészetét. S ki tudja, hányadszor immár. Ac egykori Szabad Nép tehetséges riportereként indult. előzően a háború, utóbb az irodalmi élet. a lapszerkesztés kálváriáit is megélt tanyai fiú a szó valóságos értelmében hatalmas utat járt be. míg a Debrecen melletti Halápról eljutott a mai magyar irodalom élvonalába. Történelmi regényei, eszszéi, szociográfiai, szatírái nemcsak a betű, hanem a hang, a mozgókép révén rá • dióból, filmről, televízióból ismertek, népszerűek. S mind azonos léptékkel szervülnek az életműbe. Kevés hozzá foghatóan sok műfajú tollforgatója van literatúráliknak. Es még kevesebb, aki mindenkor szenvedélyes vitatkozó, a jobbért, az értelmesebbért perelő. Lett légyen szó pusztuló tanyákról, fölszámolásra kárhoztatott madzagvasutakról. a téeszszervezés balfogásairól vagy éppen a 48-as szabadságharc Gyémántperéröl, netán Széchenyi öngyilkosságának történelmi-emberi hitelességéről. Jó másfél évtizede Szegeden él. S talán kevesen tudják, a város állított merr neki emléktáblát, ha mindössze egy presszó erejéig. A régi híd lábánál az Egö arany nem más. mint a szociográfiának tőle fölfedezett algyői olaj metaforája. tói és más szervezetektől várja boldogulását és hem saját gyümölcsöző munkájátói? Ez. a praktikumon túl felveti a máig nem elég hatékony inierdiszeiplinariiast. Általában nálunk a tudományos műhelyek színvonalával ma sincs baj. de a nagy, hasonlóan elmélyült gyakorlati alkalmazás már hiányzik. Es ebben nemcsak az játszik közre, hogy egy időben fontos diszciplínákat imperialista áltudománynak minősítettek, hanem az is, miszerint létezik egy ki nem mondott, de jól érzékelhető sorrend, melyben a közgazdaságtudomány, mely a fejlett országokban már a múlt század közepétől fontos szerepet kapott, mint a tudomány és a gyakorlat egyeztetésének eszköze, nálunk ma még iórészt csuk utólagos indokokat készít és igazol. Persze, ez is feladata, de nemcsak ez! Talán feltűnő. hogy míg minden technikai vívmány, tudományos eredmény azonnal elismerésre számíthat, a közgazdaságtudomány, bár megállapításai természeti törvényekkel nem. csak társadalmiakkal igazolható, többnyire alkupozícióban van. Felvetik: á jelentős eredményt elért magyar tudósok, pl. a Nobel-díjasok, egv kivételével, mind külföldön érvényesültek. Ez a felszabadulásig történelmi érvekkel jól magyarázható. Az azonban megfoghatatlan, hogy amikor a tudományos gondolkodásnak nem szükségszerűén voltak korlátai, nem tudtunk disztingválni és sikeres célokra koncentrálni. Ennek a gyakorlati vetületei jól láthatok azokban a léniákban, melyeket Bátyai Jenő (Hét tévedésünk. Délmagyarország, 1985. december 5-i száma) oly érzékletesen soi'ol. és az a hazai körkép is. hogy gazdaságunkban szinte senki sem tutija széles e körben: melyik a jö vállalat, és melyik áll a tönk szélén? De még ennél is nagyobb gond az. hogy nagyjából ez a helyzet a tudományban is. Ügy tűnik, a tudomány elég messze van a gyakorlati műhelyektől, a vállalatoktól. Eltekintve az utóbbi idők kedvező jelenségeitől, a vállalati gazdálkodásnak nincsenek meg a tudományos „lábai", mint pl. az NDK-ban, ahol a kombinátok keretében tudományosműszaki központok gondoskodnak a tudománv és a gyakorlat optimalizálásán Ennek a kérdésnek a sajátos vetülete, hogy a technikai kamarák sajátosan önállóak és szín vonal-meghatározóak. Ezzel szemben a mi gyakorlatunk. egy sajátos szervezeti formáció révén, mely a tudományos fórumot egy jól kezelhető vállalati allokációban (különféle egyvállalatas szakosztályok) működteti, inkább a vezetői döntések társadalmi igazolását szolgálják. Ig" azután észrevehetően hatásosabbak az integrált egyesületek munkái, pl. az agrártudományban, mint az iparéi, ahol délelőtti parancsnokok, délután többnyire előadók. Arról már nem is beszélve, hogy az „egy házban" működő tudományos .9-gye.sületek, főleg pedig a szociológia. vezetés- és szervezéstudomány stb. oldalirányú tevékenysége minimális. Ennek következtében a gyakorlati interdiszciplinaritás minimális. Ezt ugyan alkalmanként helyettesítik a közös rendezvények. Ezek azonban többnyire protokolláris jellegűek és alig van érdemi vita. Ha már a vitáról szó esett, két jelenséget említenék. Ma még nem annyira a tudás, a gyakorlati eredmény, hanem a tudományos fokozat számít. Néha az az em' ber érzése, hogv egyesek még Franklin Benjámint is visszaküldenek az iskolapadba. csupán azért, mert zseniális természettudományos felfedezéseit, filozófiai stb. eredményeit, a diplomáciában elért sikereiről nem is szólva, egyetemi végzettség nélkül érte el.. Ennek ellenére. nálunk még az angolokénál is nagyobb divat hangoztatni: a puding próbája az. hogy megeszik. A másik jelenség az egyesületi és szervezeti életben az autonómia hiánya. Ha nálunk egy téma felmerül, az egész, országon át futótűzként terjed. Az senkinek eszébe nem jut. hogv a helyi problémákra építkezve, valami sajátosan újul es hasznosat kezdeményezzen. Ebben a vonatkozásban meg varat magára az az idegenforgalomban már felfedett szemlélet, hogv minden tájegységnek a maga adottságait kell fejleszteni. Ebből a szempontból Szegednek van jócskán behozni valója. Vényül szelelnék egy látszólag ide nem tartozó témát felemlíteni. A tudomány és a kultúra kölcsönhatásáról van szó. Látszólag ezek elég messze esnek egymástól. Körülményes magyarázatok helyett csak arra a ma mar közismert lényre hivatkoznék, miszerint a város büszkesége, a tudományok nesztora. Szent-Györgyi Albert, mily fontosnak tartotta a sportot és a színjátszást. Nálunk ez újabban nem szokás. Kár. mert ha mint igaz, a tudomány a társadalom sajátos tudatformája. akkor ebben az embernek szerepe van. Döntő szerepe! Talán ez a vita is közelebb hozza a tudományt a népekhez, és ez remélhetőleg nemcsak a tudományos tekintélyt. hanem a nemzet előremenetelét is segíti majd. Marosi János Űj női kar alakult Szegeden A nagy hagyományú szegedi kórusélel gazdagodásáról adhatunk hírt: tegnap, hétfőn megalakult a Pedagógus Nöi Kar. Az új kórus vezetője Mihálka György karnagy. Nemes Éva segédkarnagyként tevékenykedik majd, az állandó zongorakísérő Maczelka Noémi. Az új énekkar tagjai 45en vannak, óvónők, általános és középiskolai tanárnők (a pálya elnőiesedésével bizony e téren is számolni kell: a Szegeden dolgozó több mint ezer óvónő, tanitó- es tanárnő egyszerűen „nem fér" a már működő kórusokban). A Pedagógus Nöi Kar a városi tanács művelődésügyi osztályának támogatásával működik, elnöke a mindenkori osztályvezető lesz. A tegnapi ünnepélyes alakuló összejövetelen Csanádi Géza, a városi tanács ni lődésügyi osztályának tője köszöntötte a kórustagokat és vezetőket, s kifejezte reményét, hogv az új női kar a város pedagógustársadalmát és kóruséletét reprezentálja és gazdagítja # 4