Délmagyarország, 1985. december (75. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-07 / 287. szám

MAGAZIN Szombat, 1985. december 7. Ha nem, akkor miért igen? A dolgoknak logikája van. Most elmondom három tételben, hogy ha nem, akkor miért igen, azaz, hogy miként fordul valami saját ellentétébe, anélkül, hogy áltól megrendülne az igazság. DD I ETEK: MÁRPEDIG I N SOH A AZ I LKTBEN NEM \ ESZEK KISKERTET... Naná, hogy nem veszek! És ennek borzasztóan egyszerű okai vannak. Teszem azt: nincs is rá pénzem. Ma már harmincötezerért mérik a puszta földet, amiben köldökig ér a gaz; legalább tízezer, hogy bekerítsem; majd ennyi a kút meg az áram; ha csak egy szerszámost meg egy budit teszek rá, ha csak megtrágyáztatom és fölszántalom — már a duplájánál tartok. És hol vannak még akkor a csemeték, az oltványok? De ha még valami házat is, akár egy vityilló!... Már csak csillagász tudja kikalkulálni... És akkor aztán ásni, gyomlálni, kapálni, locsolni, szedni! Már gyermekkoromban utáltam a kapát. Bitang kemény a nyele. Krumpliszedéskor végig kellett mászni a sorokat; esténként százhúsz vödör vizet kellett fölhúzni és a paprikára meg a káposztára hordani! Ősszel vermelni, káposztát gyalulni, gazt égetni — és újból kezdeni az ásást! Éppen elég az embernek a kenyérkereső munka. Ami kis idő marad, kell a pihenésre, a családra, utazásra. Engem nem lehet beetetni olyan maszlaggal, hogy jó az a kis zöldség, gyümölcs. Ha jól kiszámolom, mennyiért eszi a kcrttulajdonos az őszibarackját meg a sóskáját és mennyiért issza a dohos, tört vinkóját, hát annyiért végig turkálom a piacot és mindennek a legszebbjét megveszem. Nekem ne dirigáljon a krumplibogár meg a lisztharmat! Vasárnap még nyújtóznék egy jót, de Erzsébetig el kell vetni a gyökeret... Volna egy olcsó utazás a tengerre, csakhogy érik az őszibarack... Rakott palacsintára vásik a fogam, és a spenótot kell megenni, mert leöregszik... Különben is: tiszta pótcselekvés az egész. Ha nekem még marad energiám a napi munka után, hát van tisztes szakmám, foglalkozásom, befektethetem abba. Nem szeretem, ha a gépészmérnök azzal dicsekszik, mennyi uborkája termett, vagy ha a gyárigazgató, az esztergályos, a mesterszakács abban keresi az örömét: miként védi meg a seregélyektől a mazsolaszőlőt! ELKENTÉTEK: MÉGIS CSAK VENNI KÉNE EGY KISKERTET!... Venni kéne, mert egyszercsak nyugdíjba megy az ember... és a nyugdíjasnak nagyon sok ideje van... A nyugdíjas korán ébred. 1 latkor már fenn van és megfőzi a kávéi, lecsoszog a boltba, meghozza kiflicskéjél, tejecskéjét, clmajszolgatja, kiolvassa az újságot, végigporszivózza a lakást, kitalálja szerény kis ebédjét — és még mindig csak fél nyolc... Lemegy a korzóra, elmeséli a betegségeit, szidja a politikát — és még mindig csak fél kilenc... Magasságos ég, mikor lesz este? Jó, lesz idő olvasásra, unokasétáltatásra, melegvizes dagonyára, de mit csinál a hét végén? Csak más lenne, ha egy kis kert... Jó levegő, egy kis mozgás, álomba ringató fáradság! Hiszen olyan bután élünk. Zsíros ételek, dohány, mozgásszegénység... Érelmeszesedés, keringési zavarok, krónikus légcsőhurut, reumatikus panaszok... S nem is elég ezt nyugdíjasait kezdeni! A dolgoknak elébe kell menni! Különösen, ha nincs az embernek önfegyelme. Ha nem tornászik, nem fut, nent úszik, mert olyan közegben nőtt fel, ahol kinevették és megvetették az ilyesmit. Kát vágni, ásni, cipelni, az igen, de hogy fekvőtámasz? A hivatásba se szabad belehülyülni. Szükség van valami változatosságra, valami ellentétesre, s ha már a jellem esendő, kényszerítő megoldást kell keresni. Ennek értelme van: igenis ásni, egyelni, gyomlálni, permetezni, metszeni, szedni, gereblyézni! Levegő, napfény, a természet közelsége. Meglesni, milyen a harmat a'hajnali bintbón; minként fordul a virág a nap után; mennyit nő egy nap a friss, zsenge hajtás; hol túr a vakond és mit beszél este a szél... A pénz meg... — nincsen ugyan, de másra is elmegy. Nem kell belegebedni, csak fokozatosan. Először a szántás, majd a kerítés, aztán a kút... Szépen, sorjában. A természet nem siet. A csemeték éjszaka is nőnek. A termés nem sürgős, bár majd ha eljön a nyugdíj, jó lesz, ha megterem az évi krumpli, zöldség. Mit ki kell érte adni a piacon! De ha egy kis hűs borocska is lesz a pincében, no, az már teszi. Egy sort megkapálok, egy fröccsre lemegyek... Még a fröccs is másként esik, mintha a melegvizes medence szélén hajtom föl. Ezeket a csinált borokat! UJ TKTEL: CSAK EPITKEZNI NE!... No nem, azt végképpen nent. A mai világban? Éppen arról van szó, hogy az ember elkerülje az infarktust. Csak kriptát szabad építeni, hogy nu're kész lesz, legyen hová megtérni. Épilési engedély, kölcsön, kamat, anyag, mester, minőség, segédmunkás, gép... És sör! Hogy mi sör kell ma egy építkezéshez! Nem mondom — s láttáin is már ilyet! — ha sörösüvegekből lehetne falat húzni! Fuvarosokkal veszekedni, nahát, ehhez stilustanulmányokra lenne szükség. Vagy a beigérkezett l'usibrigádot összeszedni három falu hat kocsmájából! Máskor adják a betonkeverőt, máskor hozzák a sódert, máskor lesz cement... Azt mondják: hatra legyen kész a malter, hogy mindjárt hozzáfogjanak... — s délre megtudom: temetésre kellett menni, a szél szétcibálta a fóliát, az asszonyt bevitték a szülészetre, valakit elővett a lumbágója. Szóval nem építünk! Legföljebb egy faházat. Azt készen adják, részletre is meg lehet venni, három nap alatt összeszerelik, s már lakható is. Éppenséggel elég takaros. Variálható. Nem kell tatarozni, műanyag vakolattal csinálják; nem kell futkosni, helybe hozzák. Itt lesz a konyha ijt a tartózkodó itt a pincelejáró Huszonnégy vagy harminckét négyzetméter... ahogy a pénz összejön... Mit mondjak? Ha a Délép vezérigazgató-helyettese, jó barátom faházat vett — én merjek belevágni? Kutyaólat nem építettem életemben. Legközelebbi és legföljebbvaló hozzátartozóm az építésügyi minőségellenőrzés portáján járatos, ő duruzsolja: építeni — azt már nem! Vállalat, szövetkezet ilyesmit nem csinál, de ha csinálna is, a költség meg a határidő malomkövei közé kerülni kész őrület... Fusiban pedig? Mindenen túl olyan napszámbéreket kérnek és oly megbízhatatlanok... ígérnek, ámítanak... összecsapják... Ki vonhatja őket felelősségre? „Házilagosan" nteg... Ahhoz környezet kell. Irodistákkal, kollégákkal házat építeni? Ez azért szakma! Belátom. Akkor hát ez az E—24-es vagy ez az E—32es bácsalmási faház... ELLENTÉTEI-: PERSZE, AZÉRT EGY ÉPÍTETT KERTI LAK MÉGIS CSAK MÁS... De mennyire, hogy más. Először is, ugye a méretek, az arányok, a célszerűség. Teszem azt: minek akkora konyha? A pincelejárónak legalább két traktus kell. Ez így pazarlás lenne, másutt meg kellene a hely. Vagy: az alappal úgy is le kell menni a fagyhatárig... Akkor már csak egy métert még, és ott a pince. De a faház alá épített pince már elbírja a falakat is... És azért a tégla..., no, hát az csak tégla... Tetőt a faházra is külön kell venni... Akkor már az is megvan... Kőből csak egy életre szól, no! Az a szerelés sent olyan egyszerű. Belekerül egy tízesbe. Annyiért a falat is föl lehet húzatni... Bontott tégla is jó, selejtes is, hiszen nem vár épül.. Hogy a kőművesek? Azt a tenger sok házat kik építik? Kőművesek, segédmunkások. A mai világban még mérnökök is elmennek hét végén falazni, betonozni! Meg lehet velük egyezni. Nem órabér, nem napszám! Itt van ez és ez, hoci-nesze. Akkor majd haladnak... Tavasszal friss a hajnal, ősszel hideg az éjszaka. Az a faház... azon átfúj a szél. Hogy lehet oda egy olajkályhával bedurrantani? És egy kis kőháznak stilusi lehet adni! Hangulatot! Emezt tíz évre tervezik... Drágább egy éjszakára átszámítva, mint az Átrium Hyatt... Gyűjtögetni, vásárolgatni kell az anyagot, megbízható emberekkel kell tárgyalni, amit lehet, maga végezzen cl az ember. És nem sietni! A betonnak is idő kell, hogy megkössön. De az megköt. Csak tudjuk, mennyi só kell bele. Akkor hát építkezünk? E -n EEI.EDY GYIJI.A RAJ/.A TÉTEL: DE SZOLOT, AZT NEM! Azt aztán végkép nem. Hogyisne: most is egész táblákat huzigálnak ki, úgy elfagytak a tőkék. Évek munkája ment veszendőbe egy hét alatt. Meg különben is: a szőlő nagyon igényes. Mennyi munka, núg az első fürtöt meghozza. Évekig semmi haszon, csak a telepítés, a metszés, a permetezés, a kordonépítés... Szüret meg vagy lesz, vagy nem. De ha lesz is: milyen? Ha nap nincs — nincs cukorfok. Jó édes a szőlő? A madarak szüretelnek. Ha esős a nyár meg az ősz, elrohad a termés... Mire a szőlő beáll, eltelik öt esztendő. Kinek van ahhoz türelme? Néhány tő csemegeszőlő esetleg... Hogy legyen folyamatosan gyümölcs... Csaba gyöngye, az már nyárderékon érik... Cardinal, az a gyönyörű nagyszemű... néhány tárolható fajta... De borral bíbelődni? Prés, hordók, külön pince. Zöldséget meg bort egy pincében nem lehet tartani. Krumpliszagú, gyökérszagú, káposztaszagú lesz a hordó és löldi/ű a bor... Borhoz komoly szakértelem kell, városi ember ne okvetetlenkedjen vele. Hogy ellenálló fajták? Mesebeszéd. A krumpli, az nő magától meg a káposzta. De a szőlőt lesni kell, mint az asszonyt. Lisztharmat, peronoszpóra, szőlöorbánc, szürkerothadás, golyvásodás, levélsorvadás, filoxéra, szőlőrnoly, levéJatka... és még hány veszedelem kerülgeti! De ne gondoljunk mindig csak a bajra. Tegyük föl: jó termés lesz és gazdag szüret. A borra tán még több baj leselkedik: barnatörés, feketetörés, fehértörés, pimpósodás, ecetesség, bakszag, penészíz, dohosság, nyúlósodás, egériz, fémiz, seprőiz, szaghibák... Még valami! Azt mondják, akinek rossz bora van, annak a kertjét messze elkerülik, nehogy lehívja őket pincézni a gazda. De akinek jó a bora, azt meg mindenki látogatja. Még éjfélkor is fölzörgetik az ágyából. De ha bort akarok, ha pincehideg fröccsöt akarok, két más, teljesen kézenfekvő megoldás is kínálkozik, az egyik: megveszem a kipróbáltan jó bort és eltartom a pincémben. A másik: szőlőt veszek, hogy legyen egy kis pincei munkám, kipréselem, szűröm, derítem és elkóstolgatom. Azt hiszem, teljesen evidens, hogy nem lesz szőlő. ELLENTÉTEI.: IGENIS HOGY SZŐLŐT ÉS BORT! Azért tessék csak végig gondolni: Noé óta ijesztgetik az emberiséget a szőlővel. Sok vele a dolog — no és, mivel kevés? A lát talán nem kell metszeni, permetezni? A paradicsom csak úgy kiböki magát a földből és terem? Az uborkát is bántja a köd meg a betegség, a pritaminpaprika magháza is bepenészesedik, a krumplit nteg a gyökeret is megrágja a féreg. A tejtermelés lehel veszteséges — a bortermelés nem? Férfiembernek e/t nem leltet bemagyarázni. Szőlő nélkül, bor nélkül olyan a kert, mint szél nélkiil a hideg. Valami ésszerű, munkamegosztásra van szükség. A/ asszonynép meg az aprónép csak veteményezzen! Vessen magol, rakjon palántát, karózzon babot és ültessen szamócát, én majd metszek, permetezek, kaccsalok, szüretelek, szűrök és fejtek, és kóstolgatok. Honnan fogom én tudni, hogy kicsit egérí/ű a borom? Szőlő kell cs bor kell, punktum! lessék őszintén megmondani: bor nélkül bele lehel vágni jó sziwcl és jo hittel egy ilyen nagy kalandba? SZ SIMON ISIN AN Történelmünk újságok tükrében V ° <T»rn&?.ítat ias;v Az. NSZK-beli Aacheni Nemzetközi Újságmúzeum, e világviszonylatban is egyedülálló kulturális értéket képviselő intézmény 125 ezer féle újságot gyújt a világ minden Iájáról. Jelentős a német nyelvű újságok kollekciója; köztük a Németországon kivül megjelenő német nyelvű lapok — az USÁ-ból, Kanadából, LatinAmerikából, Dél-Afrikából. Rendkívül értékes a világ zsidóságának sajtója. De megtalálható a gyűjteményben egyiptomi, grönlandi, japán, új-zélandi, shanghaji, újság is, vagy az evangélikus misszió lesoto nyelvű kiadványa. Kuriózum a vicces a divatlapok gyűjteménye. Nem könyvtári rend szerint kezelik az anyagot — hiszen az aacheni múzeumban nent minden újság minden példányát gyűjtik, tárolják. Előnyben részesülnek korai és archív, a jelentős történelmi-társadalmi-kulturális eseményeket hírül adó példányok, a próba-nyomatok, az első, az utolsó és jubileumi kiadványok. A múzeum tulajdonában liáromezerelsőkiadású újság található. Valamivel kevesebb az utolsó kiadványok száma. Mint a gyűjtemény többi darabjait, a magyar újságokat is cimük szerint, a kiadás helye és évszáma szerint rendszerezték, őrzik a Magyarországon megjelent idegennyelvű és német újságokat. A legkorábbi magyar nyelvű lap 1790-ből a „Mindenes Gyűjtemény amely „kelt Komáromban, Böjt Első Havának 27. napján (azaz feburár 27-én). Oskur von Forckenbeck tudatosan gyűjtötte a különböző sajtótermékeket. 1860-tól, amikor benősült a wassenbergi polgármester gazdag családjába, már csak e gyüjtőszenvedélyénck élt. Tanulmányozta és kereste az unikumokat, a frissiben indult, a betiltott, cenzúrázott lapokat. Egész kollekciót mondhatott magáénak az 1848—49-es évekből, az európai demokratizálódás korának kiadványaiból, a korai szocialisztikákból. Megszerezte Heinrich Sachs augsburgi postatisztviselő 23 ezer példányos régi újságokat tartalmazó gyűjteményét, amely 43 nyelven. illetve nyelvjárásban 12168 különböző városból, helységből tattalniuz.oii információkat. A legkorábbi a Strassburger Rékaion (Strassburgi kapcsolatok) 1609-es példánvu volt Amikor 1885-ben már 80 ezresre nőtt Forckenbeck gyűjteménye, elhatározta, hogy bemutatja az érdeklődő közönségnek. Az aacheni Suermondt Múzeum adott helyet a kiállításnak. Ez 1986 február 28-án történt — s ezt a dátumot tartják az Újságmúzeum születésének. Különleges konzerválási, restaurálási eljárásokkal őrzik régmúlt idők és napjaink újságjait. Kiállítva három teremnyi anyag — vitrinekben, speciális szekrényekben — csak Ízelítő a rendkívül gazdag és sokoldalú gyűjteményből. Díszes rajzolatú fejlécekkel, címerekkel, sűrűn teleirt lapok a világ minden tájáról: Európa, La Presse, The Penny Magazin, Aachcnishe Zeitung, The Alhenian Mercury, Amsterdamische Courant, Wiennerischer Diarnum... A Kari Marx által szerkesztett A'euen Rheinisclien Zeitung legutolsó, 1849 május 19-i kiadású példánya — a főszerkesztő dekrétumával. A L'Aurore 1898-as példánya, Zola: J'Acusse kezdetű hires levelével, a Hamburger Eremblati Ferenc Ferdinánd trónörökös halálát közlő sorokkal. Múltunk, közelmúltunk és a jelenünk egész történelme — újságcikkekben, sajtóközleményekben. Aztán a különlegességek. Betiltott, a cenzúra által megnyirbált lapok. Különnyomatok, rendkívüli kiadások, soha meg nem jelent lapok próbanyomatai, nyomdai tervei. Arab, japán, kínai-betűs hírlapok. Divatlapok, újságok, sport, technika, nőknek, gyerekeknek szerkesztett lapok, s egy macska-újság. Forckenbeck nemcsak gyűjtötte az újságokat, hanem felhívta a nagyközönség figyelmét a sajtóra, amely minden közösség történetének alakítója és egyúttal tükrözője is. Az Lljságmúzeum címmel — 1889töl haláláig, 1898-ig folyóiratot jelentetett nteg, amelyben rendszeres tájékoztatást adott a bel- és külföldi sajtó helyzetéről, egyes jelentős lapok történetéről, új divatos témák megjelenéséről, képes- és sportújságok tartalmáról, a nyomdatechnika újdonságairól. Szakfolyóirata mind a mai napig megjelenik, s informál a sajtóvilág híreiről. KÁDÁR MÁRI A t