Délmagyarország, 1985. december (75. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-07 / 287. szám

91 Szombat, 1985. december 7. "TJ Takarékszövetkezet Pusztaszeren A Kistelek és Vidéke Takarékszövetkezet Pusztaszeren épített új üzletházat, amelyet tegnap, pénteken délután adtak át. Eddig bérelt épületben szolgáltatott a pénzintézet, hétfőtől viszont a saját erőből, a község lakóinak társadalmi munkájával készült „bankban" fogadják az ügyfeleket. A betétgyűjtésen és a kölcsönfolyósításon kívül 24^féle pénzügyi tevékenységgel szolgálják Pusztaszer és a közeli Munkástelep lakóit. A takarékszövetkezet éves forgalma 87 millió forint, s hogy a lehető legjobban és leggyorsabban dolgozhassanak, munkájukat CB-telefon segíti Tisza-kutató ankét Szegeden A Magyar Tudományos Akadémia szegedi bizottságának székházában tegnap, pénteken 16. alkalommal tartották meg hagyományos ankétjukat a Tisza-kutatók. Ezúttal három nagy témakörben húsz előadás hangzott el, a szakemberek beszámoltak a tiszaalpári medencében, a Kiskörei tározó térségében, valamint a Tiszavölgy egyéb területein végzett vizsgálatokról, kutatásokról. Hat előadásban a Tisza jugoszláv szakaszán folytatott kutatásokat ismertették a jugoszláv kutatók. A múlt évben rendezett ankétot azzal a javaslattal zárták, hogy a Tisza-kutatók az egyes vizsgálati területeken elért eredményeiket igyekezzen összekapcsolni, egymáshoz illesztve feltárni a biotikus kölcsönkapcsolatokat. Kétségtelen — állapította meg elnöki megnyitójában Csizmazia György, a Tisza-kutató munkacsoport titkára tegnap —, hogy az eltelt egy évben már tapasztalható volt ez a törekvés, de a nagy összefüggések felvázolására még mindig nem nyílt megfelelő lehetőség. Az eredmények természetesen így is új, érdekes megállapításokkal gazdagítják a Tisza-kutatás munkáját. A tanácskozáson az előadásokat követően a soron következő tervidőszak komplex kutatási programját beszélték meg. A lemaradók esélyei Egyes termékek kereslete csökkent, miközben a kisvállalkozások egyre nagyobb konkurenciát jelentettek. A versenysemlegesség csak óhaj, az adózásban indokolatlan különbségek adódnak. Az átlagosan gazdáikadók még valahogy megbirkóznak nehézségeikkel, de a kedvezőtlen adottságú gazdaságok támogatás nélkül egyáltalán nem boldogulnának. A támogatás szónak rossz mellékzöngéi is kialakultak. Sokan úgy gondolják, hogy csak azt kell támogatni, aki rosszul dolgozik. A mezőgazdaságban ez nem így van. Az adottságok, a földminőség nagyon eltérőek. Akkor jó a szabályozás, ha igazságos startot biztosit. Jelenleg az árak az átlagos 21-22 aranykorona értékű földeken gazdálkodók adottságaihoz idomulnak. Az ennél rosszabb körülmények között termelők nagyobb termelési költségeit indokolt ellensúlyozni. A gazdaságosságra hivatkozva azonban ezeket a területeket sem hagyhatjuk megműveletlenül. A termésre a zavartalan belföldi élelmiszerellátás a megfelelő választék és az exportértékesítés miatt szükség van. Ugyanakkor az úgynevezett agrárolló hatását is így lehet mérsékelni, hisz az életszínvonal-politikai okok miatt a mezőgazdasági árak emelkedése korlátozottabb, mint az ipariaké. Épp ezek az ágazaton kívüli áremelések emelik folyamatosan a termelési költségeket. A veszteséges gazdaságok nem mindig a kedvezőtlen termőhelyi adottságúak. Itt már több irható a gazdálkodási színvonal számlájára. Elég egy rossz termékszerkezet-váltás, egy gyengébb képességű vezetői gárda s egy korábban jól működő gazdaság egyik évről a másikra leromlik. A veszteségeket a zárszámadások után mindenképpen rendezni kell. S nem mindegy, hogy a beavatkozás tüneti kezelés, vagy a problémák valódi gyökereit is feltárja. A tüneti kezelés, a „lyukak beAz utóbbi évek kedvezőtlen időjárása alaposan kikezdte a gyengébb téeszek gazdálkodását. Több, eddig alig nyereséges gazdaság vált veszteségessé. Időközben a közgazdasági körülmények is Szigorodtak, s egyre nehezebbé vált a fölzárkózás is. Többen, akik az ipari és szolgáltató ágazatból vártak eredményt, keservesen csalódtak. tömése" sokszor még nagyobb veszteségbe kergeti a szövetkezetet. A népgazdaságnak az ilyen, évekig bukdácsolók állandó kisegítése a legdrágább. Az egyedi felülvizsgálatok zömében eredményesek, s ennek Csongrád megyei tapasztalatai figyelmet érdemelnek. Eddig tíz szövetkezetünkben éltek ezzel a lehetőséggel, s megállapítható, hogy a költségvetés teherbíró képességének csökkenése miatt egyre inkább a szövetkezetek saját intézkedései a jellemzőek. A támogatás egy része az elmaradt fejlesztéseket. másik része a veszteségek mértékét ellensúlyozta. Ezek a gazdaságok a megyei átlagnál valamelyest rosszabb minőségű földeken gazdálkodnak, de természetesen akadnak kivételek is. A beruházási kedvezmények ellenére sem sikerült az állóeszközállományt az átlagosnál gyorsabban fejleszteni, vagyis az üzemek közötti differenciálódás tovább fokozódott. Ezeket a hatásokat részben ellensúlyozta,, hogy eszkö. zeiket jobban kihasználták. Négy szövetkezetben, a Hódmezővásárhelyi Lenin Téeszben, a Rúzsai Napsugár jogutódjában, a Népszabadság Téeszben, a Deszki Maros Téeszben és a Tápéi Tiszatáj jogutódjában a Hódmezővásárhelyi Rákóczi Termeiszövetkezetben dinamikus fejlődést hozott a beavatkozás. Tavalyi eredményszínvonaluk meghaladta a megyei átlagot. Termelésszerkezetüket jobban az adottságaikhoz alakították, alap és kiegészítő tevékenységük súlya közel azonos. A kisebb jövedelmet adó állattenyésztés aránya kisebb az átlagosnál, a háztáji integráció viszont magasabb színvonalú. Az Ásotthalmi Felszabadulás, a Marosleléf Rákóczi és a Hódmezővásárhelyi Dózsa Termelőszövetkezetekben lassú, de bíztató fejlődés következett be. A visszatérő elemi csapások azonban termelésszerkezetük miatt érzékenyen érintik eredményeiket. Kibontakozásuk további ütemét korlátozza a kevés, ráadásul alacsony műszaki színvonalú állóeszköz. A Baksi Magyar—Bolgár Barátság, a Makói Üttörő és a Kiszombori Üj Élet Téeszben a rendezést követő átmeneti élénkülés után, visszaesés következett, sőt az előrejelzések szerint 1985-öt is veszteséggel zárják. Közepes minőségű földterületen gazdálkodnak, területükön meliorációt végeztek, illetve fejeznek be. A fejlesztések a saját erőhiánya miatt növelték az adósságokat A termelési érték jelentősen növekedett, a magas költségek miatt azonban az eredmény elmaradt. Ezeknek a szövetkezeteknek a sorsa nem rendeződött, igy várhatóan — újabb beavatkozások szükségesek. összességében, levonva a negatív tapasztalatokat, az egyedi rendezés rendszere alkalmas a stabilitás megteremtésére. A szerkezetmódositás, a vezetés színvonalának megerősítése legtöbbször eredményt hoz. A hetedik ötéves terv idején azonban célszerű a feltételrendszert finomítani. a gyakorlathoz igazítani. A segítségül adott összegek magas kamatai olykor kikerülhetetlen csapdát jelentenek a magukat összeszedni igyekvőknek. Esélyek vannak, a küzdelmet viszont maguknak a szövetkezeteknek jcell megvívni. De nem mindegy, hogy füttykoncert vagy biztatás mellett! T. Sz. I. Köszöntő — nemcsak önmagunknak D

ecember 7-e, a magyar sajtó napja, valamennyiünknek családi ünnepünk, akik a tömegtájékoztatás munkájában bármilyen poszton és bármilyen szinten részt veszünk. Az első legális kommunista lap, a Vörös Üjság megjelenésének évfordulóját választottuk ünnepünkül, azt is kifejezve ezzel, hogy a szocialista Magyarország tömegtájékoztatása a Vörös Üjság — és általában a haladó magyar sajtó — örökösének vallja magát. Ez az örökség elkötelezettségek egész sorát rója ránk. Mindenekelőtt hazánk és népünk boldogulásának, pártunk politikájának szolgálatát, az általános emberi és a sajátosan magyar értékek őrzését, illetve gyarapítását, s nem utolsósorban a szakmánk iránti alázatot és felelősséget. Az utóbbi negyedszázadban — pártunk iránymutatása alapján — kikristályosodtak azok a tájékoztatáspolitikai elvek, amelyek meg kell hogy határozzák tevékenységünket. Közülük legalapvetőbb annak a politikának az elfogadtatása, népszerűsítése és támogatása, amelyet a szocializmus magyarországi megvalósítása motivál a legérzékletesebben. Ezzel szorosan összefügg — és nem kevésbé jelentékeny —, hogy a társadalom politikai és erkölcsi értékrendszere összekapcsolódási folyamatát segítendő, értékőrző, értékteremtő feladataink is vannak. Azt pedig a legtermészetesebb követelménynek fogjuk fel, hogy mind párt- és állami-kormányzati vezetésünk, mind pedig a hazai közvélemény elvárja a hiteles, gyors és pontos tájékoztatást, honfitársaink határozott eligazítását a hazai és nemzetközi események nem ritkán igen bonyolult szövevényében. Jólesik leírni ebből az ünnepi alkalomból is: a magyar tömegkommunikáció egésze általában megfelelt és megfelel az elvárásoknak. Ennek bizonyítékát látjuk abban, hogy a sajtó, a rádió és a televízió változatlanul élvezi hazánk polgárainak bizalmát. A különböző jelentős párt- és kormányzati fórumokon gyakorta ejtenek elismerő szavakat a sajtómunkáról, s a kapott új feladatokban is az elismerés fejeződik ki. Az írott és elektronikus sajtó kelendőségéből, abból, hogy a felnőtt lakosság 90 százaléka onnan meríti információinak java részét, az újságolvasók, a rádióhallgatók és a televíziónézők megbecsülését olvashatjuk ki. A magyar tömegkommunikációra vonatkozó adatok, persze, saját felelősségünkre is intenek. Az, hogy a hazánkban nyilvántartott több mint hárommillió családnak van rádiója, és csaknem mindegyikének televíziója, és a több mint ezerhétszázféle sajtótermék összpéldányszáma megjelenésenként meghaladja a 10 milliót, figyelmeztet: korra, nemre és foglalkozásra való tekintet nélkül, a magyar társadalom egésze figyel szavunkra, sőt határainkon túl is visszhangja van közléseinknek. A magas elvi és szakmai szintet is megkövetelő, hiteles, pontos, gyors és egyben nyílt tájékoztatásunk a kezdeményezés lelehetőséget is biztosítja számunkra, olykor politikai céljainkat segítő, nyilvános viták formájában, amelyek — alkotmányos kereteinken belül — nézeteket is ütköztetni engednek lényeges társadalmi és politikai kérdésekben. Ezek a viták — és általában sajtónk tevékenysége — nemcsak a valóság pontosabb, hitelesebb tükrözését segítik elő, hanem hozzájárulnak politikai döntéseink előkészítéséhez, illetve azok társadalmi visszhangjának visszacsatolásához is. E családi ünnepen az illendőség is megkívánja, hogy bár az elismerés és a köszönet a tömegkommunikációban dolgozó sok ezer ember mindegyikének szól — szerkesztőségi és kiadói segédszemélyzetnek, technikusoknak, nyomdászoknak, terjesztőknek, műszaki szakembereknek, vagyis mindenkinek —, külön is megemlékezzünk a derékhadról, újságirótársainkról, akik tollal, mikrofonnal vagy kamerával végzik egyáltalán nem könnyű, felelős munkájukat. A Kossuth Lajosok és az Ady Endrék, a Móricz Zsigmondok és a Kosztolányi Dezsők, a Rózsa Ferencek és a Mihályfi Ernők mai követői ők. Nagy elődök nemes és nehéz örökségének továbbvivői. A nemzet és a haladás, a harcosság és az igazmondás, az eszmei elkötelezettség és nyelvünk tisztaságának védelme, egyaránt ehhez az örökséghez tartozik. Nem könnyű hát méltó utódnak lenni! És a feladatok sem apadnak — inkább gyarapodnak —, amint telnek az évek. Talán minden korábbinál bonyolultabb körülmények között nekik; újságíróknak — dolgozzon bár az írott sajtóban, az MTI-ben, a rádióban vagy a televízióban — kell hiteles, igaz képet rajzolniuk a világ és dolgaink állásáról, s ugyanakkor mozgósítaniuk is a társadalmat nagy feladataink végrehajtására. Kosztolányi írta egyszer: „Meggyónni — önmagamnak is — nehéz, "hogy a nyomdafesték részegséget okoz, nekem, aki régóta írok. De a vallomás megtisztít. Becsületesnek érzem magam, hogy ily sziókimondó vagyok, és nem játszom az olcsó játékot, mint akik penészes diplomáciával azt állítják, hogy az írásnál fontosabb egy szivar, és rögvest epesárba esnek, és hasgörcsöt kapnak, mihelyt valaki véletlenül továbblapozza írásaikat... Mert kényelmes felelőtlenül élni... nem állani teljes lélekkel a felelősséget azért, amit mivelünk." H

a kívánhatok önmagunknak és minden tisztelt olvasónak valamit ezen a családi ünnepen, úgy hadd kívánjam azt, hogy a felelőtlen lét kényelme kerüljön tőlünk minél távolabb, és azért, amit olvasóink érdekében mivelünk, álljuk teljes lélekkel a felelősséget. Bányász Rezső államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke Sajtónapi ünnepségek Budapesten... A Vörös Üjság megjelenésének 67. évfordulójára emlékezve ünnepi ülést tartott pénteken a Magyar Újságírók Országos Szövetségének választmánya a MUOSZ székházában Pálfy József elnök köszöntötte az ülés résztvevőit, majd Fodor László, a szövetség alelnöke, a Népszava főszerkesztője mondott ünnepi beszédet. Ezután átnyújtották a MUOSZ 1985. évi Aranyfóliát tizennégy újságírónak: Gajdár Pálnak, Gedeon Pálnak, Hantos Évának, Kelen Bélának, Kovács Imrének. Kö ves Rózsának, Lévai Bélának, Molnár Aurélnak, Rajna Bélának, Ráthonyi Jánosnak, Reményi-Gyenes Istvánnak, Teszkó Sándornak. Tolnai Erzsébetnek és Víg Istvánnak. Ezután az újságíró-szövetség székházának Rózsa Ferenc-termében megkoszorúzták az első magyar legális kommunista lav. a Vörös Üjság márvány emléktábláját. A forradalmár elődök emléke előtt tisztelegve az MSZMP KB agitációs és Dropagandaosztálya nevében koszorút helyezett el Lakatos Ernő osztályvezető és Karvalics László osztályvezető-helyettes, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala képviseletében Bányász Rezső államtitkár, a TH elnöke és Gelléri Miklós főosztályvezető; a Népiszabadság szerkesztősége nevében Borbély Gábor főszerkesztő és Rényi Péter főszerkesztőhelyettes; a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozóinak Szakszervezete, valamint a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége részéről Hárai Tibor és Simon László, a két szervezet titkára. A MUOSZ koszorúját Pálfy József és Megyeri Károly főtitkár helyezte el, s koszorúztak az úiságíróiskola hallgatói is. .. és Szegeden A Csongrád megyei sajtó munkatársai tegnap, pénteken délután a szegedi Sajtóházban emlékeztek meg a Vörös Üjság megjelenésének 67. évfordulójáról. Bedő Nándor, a Csongrád Megyei Hírlap főszerkesztő-helyettese méltatta az esemény jelentőségét, s vázolta a mai kommunista újságírók előtt álló feladatokat. Mező LászIóné, a Csongrád Megyei Lapkiadó Vállalat igazgatóhelyettese a terjesztésben elért kiemelkedő munkája elismeréseként Népszabadságemlékplakettet nyújtott át Berta Ferencnek, a Defag pártvezetősége titkárának, Pálinkó Lászlónénak, a mindszenti postahivatal hírlapfelelösének és Bernáth Mihálynénak, a forráskúti posta hirlapfelelősének. Az ünnepségen első alkalommal nyújtották átaLiebmann-alapítvány 1985. évi pályázatára érkezett foion készítőinek a díjakat. Első díjat nyert Sipos István, a megosztott második díjat Pataki Zoltán és Nagy László kapta. A Csongrád Megyei -Tanács művelődési osztályának különdíját Simon László, a városi tanács művelődési osztályának különdíját Nagy László, a megyei testnevelési és sporthivatal különdíját Gyenes Kálmán kapta. A pályázati anyagból kiállítás nyílt a Sajtóház Müvészklubjában, mely január végéig tekinthető meg. Az ünnepi eseményen részt vettek a megyei és a városi pártbizottság vezető munkatársai, a nyomda és a posta tisztségviselői