Délmagyarország, 1985. december (75. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-05 / 285. szám

8 Csütörtök, 1985. december. 5. flz anyanyelv ápolása Nemzetiségiek Deszken „Nyelvében ét a nemzet" — ez a .szállóigévé lett igaz gondolat az alapja a nepek. nem zet ek fenn ma rad ásá nak. Nem jelent mást. mint az anyanyelv feltett őrzését. nemzedék ről-nemzedékré történő átörökítését. A 11 veiv az a kapocs, amelv megtart az adott nemzetiség számá­ra és amelv kötődni segít. A közel 3 ezer lelket számláló Deszken mindössze 170 szerbhorvát nemze­tiségű él. A számadatok alapján kisebbségnek ne­vezhető. Akaratuk és erőfe­szítésük az anyanyelv őr­zésére. számarányukhoz vi­szonyítva minden elisme­rést megérdemel. Ez kapott hangsúlyt tegnap, szerdán a népfront Csongrád megvei nemzetiségpolitikai bizottsá­gának tanácskozásán is. ahol a községben folvó nemzetisegi nyelvoktatásról esett szó. Uzsonnaidőben érkezem a deszki nemzetiségi nvodaba, ahol a kicsik udvariasan köszöntenek. Néhányuk szerbül, néhányuk magya­rul. A falatozás után kezdő­dik a foglalkozás, ottiártam­k'e- ennen a szerb környe­zetismeret „ora". Az óvó né­ni útmutatásai, irán.vitó sza­vai is szerbül hangzanak el. de amikor Játja a kis szemekből, hogv mondandó­ját nemigen értik. akkor, végszükségben magvarra vált. Az önfeledt játék köz­ben azonban csak ismerős szavakat hallok, mert a leg­kisebbek egymás között min­dig magyarul társalognak. Egy nemzetiséginek mon­dott óvodában meglepő azt hallani az. óvónő. Unginé Török Erzsébet szájából, hogy a csoportban egyetlen olyan emberkéje van. aki­nek mindkét szülője szerb származású. Hárman vegyes házasságból születtek. a többi 10 kisgyermek magyar szülök utóda. Igy a többség nem hozza otthonról ..az anyatejjel beszívott" nyelvi ismereteket. Természetes te­hát a szókincsbeli különb­ség-. amit a három eszten­dő alatt nem könnyű ki­egyenlíteni. Jóllehet., a kis­pvermekkorban kezdett ide­gen nyelv ' tanítás a leg­könnyebb. ez. idő. tájt meg csupa játékos módszerekkel történik az okítás és vi­szonylag egyszerű a be vé­sés. Ez az óvodában szer' zett ismeret biztos alap a további nyelvépítéshez. A szomszédos iskolába lépve ígv képzelné az em­ber az ideális osztálytermet. Nem a felszereltségre vagy modernsége nyűgöz le. ha­nem otthonossága, nem tan­terem jellege. Nevezném in­kább tanulószobának. ahol néhány kisasztal sorakozik és a sarokban ott áll a há­zi készítésű paraván, amelv mögött, illetve fölött zajlik a közelgő Télapó-ünnepség bábjáték próbája. A szerbhorvát nyelvű is­kola alsó tagozatos tanára Gyorgyev Milivoj élvezi az osztatlan tanulócsoport min­den clőnvé' és ugyanakkor elszenvedi hátrányait. Mert hát egészen más itt az élet. mint a többi iskolában. A 22 perjés órák alatt, a nyolc különböző korú nebuló leg­alább négyféle elfoglaltsá­got űz. Hiszen, mig az első < is z tá Ív os nak matematika órát tart a tanár úr. addig a második-harmadik-ne­gyedikesek feladatokat ol­danak meg. vagy hangtala­nul olvasnak, netán fogai­mázast írnak. Aztán váltás következik, s az. aki eddig csendben végezte munkáját, most nyelvtanból felel és a többiek kapnak más elfog­laltságot. Annak érdeké­ben. hogy kevésbé zavarják egymást a tanulásban., két­prógramos. házi készítésű nyelvi „labort" alakítottak ki. mindössze két magneto­fonból. erősítőből és fülhall­gatókból. Így most már le­hetőseg van a tanórán arra is. hogv az éppen ..csendre ítéltek" a szalagról hallgas­sanak toltbumóndásl. avagy szép szerb beszédet. Eme technikai állományt kiegé­szítendő és az oktatást segí­tendő. van még egv belg­rádi és egv budapesti isko­latelevíziós programjuk is. A kis csapat — mert hát osztálynak aligha nevezhető — mindössze nyolc tagot számlál, ebból csak egv gyerek tiszta szerb, kettő anyai ágon. a többiek ma­gvarok. Ez utóbbiak szülei azonban szívesen engedtek a rábeszélésnek és íratták gyereküket a szerb iskolába, hiszen biztosra vehetik, csemetéjük megtanulja a nemzetiség nyelvét olyan szinten, ahogyan talán más idegen nyelvet nemigen ta­nulhatna meg. A felső tagozatos oktatás­ról Rádity Vclimir tud töb­bet mondani, hiszen évtize­dek óta okítja a 10—14 éve­seket a szerbhorvát nyelv­re. A felsőbb osztályokban már fakultatív tárgv lett, s ugyancsak vegyesen — ma­gvarok és szerbek — .vá­lasztják a heti négy órában és szakköri foglalkozás ke­retében tanulható idegen nyelvet Tősgyökeres ma­gvarok és szerbek a nyol­cadik osztály végére a zök­kenőmentes t á rsa lgá s h o z szükséges,, szókincset, nyelv­tani ismereteket szófordu­latokat és más nyelvi buk­fenceket iol ismerik Így óvják s ad iák át nem­csak saját nemzetiségük tagjainak, hanem a velük cgvLÜttélö magyaroknak is anyanyelvüket az iskola fa­lain belül. És azon túl és kívül is van erre lehetősé gük. A deszki szerb-klub fontos színhelye nemcsak az anyanyelv„ hanem a népszo­kások őrzésének, vigyázásá­nak is. A népzene, a nép­tánc ugvan a geszt ások nyelve. de a nemeztiség féltve őrzött évszázados, sa­ját gesztusáé. Az együttes amelynek 40 százaléka ma­uvar. énpen úgv vigyáz a hagyományokra és ápol in azt. mint a tanárok és diá­kok az iskolában. Kalocsai Katalin Gyermekrablás a Palánk utcában Színes, szélesvásznú ma­gyar film. Hecseki és a gyerekrablók eimü elbe­szélése nyomán irta Nóg­rádi Gábor. Zene: Sel­mcczy György. Operator: Baranyai I.ászló. Kendez­te: IWihályfi Sándor. Főbb szereplök: Bánsági Ildikó, Koltai Róbert, Tábori Nó­ra. Szirtes Ádám. Rajhona Ádám, Székhelyi József. Mostanság, hogy a tömeg­kommunikáció áldásos tény­kedése folytán a nagyvilág­ból naponta érkeznek moz­góképes információk arról, minő ijesztő méreteket ölt a terrorizmus, igencsak kötél­idegekre vall mai magyar filmen elhülyéskedni az em­berrablásról ^Nógrádi Gá­bor elbeszélése nyomán mégis ezt teszi Mihályfi Sándor. Szerencsére azon­ban csak látszólag. Gyorsan tisztázza, hogy a gyerekrab­lást nem szabad komolyan venni, pontosabban a moti­vációk azok, melyeket ko­molyan kell venni, érde­mes azon morfondírozni. Márpedig, ezek a körűimé nyek nagyjából egy válás története körül szálazód­nak, akörül is a gyerekek szemüvegén át, s igy mind­járt más Alkalom ez az enyhén groteszk, szatirikus felhang­zatú sztori arra. hogy fi­noman figyelmeztessen: igenis szabad a felnőttek dolgaiba beavatni a gyere­keket. hisz nem utolsósor­ban az ö bőrüket viszik vá­sárra. A gyerekekét, akik jó­val többet tudnak, jóval többet látnak meg a l'öl­nőtti társadalom minden­napjaiból, semmint azt a fölnőtti társadalom gondol­ná. Naivan, egyszerűsítve, a tényeket önkényesen csopor­tosítva bár, mindazonáltal rendre a lényeges ügyek­re tapintva. Ettől billen Mi­hályfi Sándor filmje a szo­kásos gyermekfilmek fölé, azt szoktuk volt mondani, amoda készült, de emide szól. S e kettősséget bátran vállalja, méghozzá úgy. hogy maga is leegyszerűsíti u fi­gurákat. Olyan karaktereket formáz, melyek feketén-fe­héren mutatkoznak: az új férjjelöll pipogya, az anyós­jelölt rosszmájú, az elvált apuka aggódó, jószerivel nem is tudunk meg többet róluk. Az egyszerű tulajdon­ságjelzös buzgalom persze ezúttal sem hagyja ki a nagy ziccert: hasonlóképp karakterizálja a .nyomozó­szerveket, a hatóságot. Így aztán filmre lép a krimi megannyi változatban vil­lódzó nyomozófiguráinak, Derricknek, Starskynak vagy hazai kiadásban az ügye­fogyott Oszinak és a derék Csupatinak az a keveréktí­pusa. mely emberségével leginkább Petmcellire üt —• talán, mert Koltai Róbert játssza. Hecseki névre hall­gat. s az egyik srác álmél­kodva kérdi: az is egy név? Az is. Szegényke mindig a rövidebbet húzza, mégis öt kínálják meg azzal a lehető­séggel, hogy kettévághatja a gordiuszi csomót. Hiába, az egyszerű nyomozók sorsa már csak ilyen. N. I. Vita tudomány és gyakorlat kapcsolatáról Hét tévedésünk A felcímben szereplő mon­datot korszerűsítve, azt mon­danám: kutatás, fejlesztés, termelés, piac, illetve ezek kapcsolata. Ígv talun jobban kifejezhetjük a társadalmi haladásnak a műszaki-tudo­mányos haladástól várt in­novatív megnyilvánulásait, amelynek bevezetése javítja a gazdaság hatékonyságát, azaz növeli az, összes erőfor­rás (munkaerő, anyagráfor­ditás. állóalanok és beruhá­zások) együttes hatásfokát. A mai gyakorlat szerint ez korántsincs így. E Igazán az a vélemény, hogy a gyökeresen új technológia kifejlesztése na­gyobb reménuekre jogosít fel, mint a meglevők tovább­fejlesztése. Persze ez a felfo­gás is lehet téves, mert ez áltól függ. hogy az innova­tív kapacitások milyen gyor­san képesek reagálni... A kutatás és fejlesztés lán­colatában az, ezeken alapu­ló technológia lehet elég jó. vagy a lehető legjobb. Itt követhetjük cl az első téve­dést. mert rendszerint az elég jó technológiát választ­juk. A kereskedelemben, az ü/.leti életben a műszaki kor­látok többnyire egyenlőek a költségkorlátokkal. Minden termék, amely a piacon meg­hálálható. a költségek. a munkateljesítmények és a termék élettartama közötti kompromisszumok egész so­rának eredménye. A második tévedést akkor követjük el. amikor az elég jó technológiát ugyan bizo­nyos ismérvek alapján kivá­lasztjuk, de nem a társada­lom. a fogyasztás szigorú sza­bályai alapján, hanem a ter­melés igényei szerint. Ezt azért sem szabad figyelmen kívül hagynunk, mert amit a kutatás és a fejlesztés ma­gával hoz. az ritkán olyan jó, hogy mindjárt termelés­be 1 fogható lenne. Annak a technológiának, amit még elég jónak fogadunk el, be kell tartania azt a költség­keretet amit a tömegek pia­cán el lehet fogadni. Az elég jé) technológiákkal is olyan minőségű termékel kell tud­nunk előállítani. amelyek­nél ugvan elérhetők megta­karítások, de nem a minőség kárára. Harmadik tévedésünk, le­het, amikor minden innová­cióban sikert látunk. Ez a ferde képzet bizonyos mér­tékben oda vezethető vissza, hogv a sikereket szeretjük mindig nyilvánosságra hoz­ni. a balsikereket pedig sze­líden elhallgatjuk. A kudar­cokat nem szeretjük vizsgál­ni. A valéiságban a hibaszá­zalék az innovációnál igen magas is lehet. Ez a tény a műszaki-tudományos haladás összetettségét és elemeinek egymástol való függőségét tükrözi. Több esetben elő­fordulhat. hogy az új tech­nológia nem nyúitiu az ad­digi állapothoz viszonyítva a kellő javulást, vagv olyan problémákkal és hiányossá­gokkal iár, amelyek az első vizsgálatban nem szembetü­nőek. Negyedik tévedésünket ak­kor követhetjük el, amikor az új technológia következ­ményeit még nem ismerve, azt feltehetően pozitívnak Narancs, banán Szerdán Kelebiánál átlép­te az országhatárt az első idei nagy narancsszállít­mány: 54 vagonban lltlt) tonna görög déligyümölcs érkezett. Az év végi ünne­pek előtt a Monimpex Kül­kereskedelmi Vállalat tájé­koztatása szerint összesen mintegy 10 ezer tonna na­rancs, s körülbelül 5 ezer tonna banán érkezik az országba. Banánból a tava­lyihoz hasonló mennyiség kerül a boltokba. Ezt a köz­kedvelt gyümölcsöt — amelyből ezúttal sem lesz annyi, amennyit a vevők vásárolni szeretnének — a partnerek félig érett álla­potban szállítják, s a gyü­mölcs a rákospalotai, vala­mint az ország más pontján levő 111 érlelőhelyére kerül. A déligyümölcsök fogyasz­tói ára a belföldi forgal­mazó. a +JÉLKER Vállalat tájékoztatása szerint a ta­valyihoz képest nem válto­zott: a banán kilója 4.1. a narancsé 3!), a mandariné 40 forint fogadjuk el. Ilyen hibába is eshetünk, mert egv új felfe­dezés esetleges hátrányainak kiküszöbölése nagy fáradsá­got igényel. Általában igaz. hogy egy gyökeresen új technológia alapvetően kívánatosabb, mint a hagyományos techno­lógiák alkalmazása és bőví­tése. És itt követhetjük el ötödik tévedésünket, mert általában az a véleményünk, hogy az evolúciós lépések mindig kevésbé kockázato­sak. Revolúciós lépések ritkábban lehetségesek, mert a töke rendszerint nem füg­getlen, annak a szigorú pénz­ügyi rendnek megfelelően eredményt kell hoznia. Az evolúciós lépések ugvan rö­vid lejáratú megvalósítások, de költségeik inkább meg­érik alkalmazásukat a ter­melés számára. Álljon itt példának az autómotorok to­vábbfej lesztésének kérdése, amelyben robbanásszerű vál­tozást a mai napig nem ta­pasztalunk. pedig majd je­lentősen beleszólhat a szén­hidrogén - l e 1 h aszn á 1 ás ba is. Vagv egv évtizeddel előbb lelkesen jósolták, hogv a háztartási készülékek elekt­romechanikus kapcsolóját forradalmi módon helyette­sitik. Azonban ez az átállás a mai napig nfem tortént meg. Hatodik tévedésünket ak­kor követhetjük el. ha az új technológiához nem ido­mítjuk a hozzáillő infra­struktúrát. Jó Példa erre a mélyhűtés története. Hirdse­ye 1912-ben fedezte tel ezt az új eljárást, de a külön­böző élelmiszerek tulajdon­ságaira vonatkozó élelme­zés- cs táplálkozástudomá­nyi ismereteket is be kellett szerezni, új természetű mód­szereket kellett alkalmazni a termékfeldolgozásra. Üi szállítást és kiskereskedelmi technika kellett,., hqgv .a. hú-, tölánc a fogyasztóig meg ne szakadjon. Ehhez^kellett a szállítók és a kiskereskedők készsége is. összességében 30 évet igényelt a folyamat. Azt sem könnyű feladat eldönteni, ha egy technoló­giát keresztül akarunk vin­ni. hogv milyen fokú preci­zitásra törekedjünk, milyen szigorú normák szerint dol­gozzunk. És ekkor, amikor ezek a gondolatok foglalkoz­tatják a termelőt, követhet­jük el hetedik hibánkat. Ha egv új technológiát a fej­lesztő átszerkeszt, akkor el­kerülhetetlenül az a követ­kezmény adódik, hogv az maga. növekvő mértékben vál t( >ztatási >k ra hozzá férhe­tetlen lesz. Így a technoló­gia immobillá válik, rugal­masan nem lesz képes kö­vetni az esetleges változtatá­si igényeket. Igy a megadott folyamatokhoz a technológia hozzászabott, és más tech­nológiákhoz, komplex, vala­mint kölcsönös függőség ala­kul ki. Tévedéseink (esetleges melléfogásaink) feloldására jó az a módszer, ha tudo­mányos termelörendszereket hozunk létre, a kutatás ter­melési szektorának bővítésé­re. Ha a gazdasagi ösztönzők biztosan érdekeltté teszik a termelést a legfejlettebb és hatékonyabb módszerek, el­járások bevezetésere. az új technológiák alkalmazására. Persze, valahogy meg kelle­ne oldani a műszaki rekonst­rukciók önfinanszírozását, a hitel (deviza is) bővítését, és nagyon fontos, hogy a ter­melő a fogyasztó (a piac) igényéinek vesse maiét alá. Egyszerűen le kell dönteni az ágazati, a szervezeti, a tervezési, a pénzügyi, a lé­lektani és egyéb akadályo­kat a kutatás, a fejlesztés és a termelés között, mert a régi úton halódva, semmivel sem jutunk előbbre. A ku­tatás és a feilesztés során kialakuló minden ajánlott tech nológiának tartalmaznia kell a műszaki-gazdasági in­doklást. Az eredmények be­vezetéséhez szükségesek meg­atagozó piaci műszaki-gaz­dasági feltételek is. Bátyai Jcnű Hogyan cseng az aranycsengő ? Aranyosan, vághatnánk rá a választ gondolkodás nélkül. Ha a krumplihá­mozó krumplit hámoz, a betonkeverő keveri a be­tont, akkor az aranycsengő aranyosan cseng. Legalább­is, ha minden megy rend­ben a maga útján. És ha nem ...? Ismerősöm mesélte a minap, jó éve már, hogy ülőgarnitúrát keres. Régen meg is találta azt, ami neki is tetszik, ülni is le­het rajta, s még a pénz­tárcája is elviseli. Minden együtt volna, de végül mégsem sikerül nyélbe üt­ni az üzletet. Szép, szí­nes katalógust kapott az egyik szegedi bútorüzlet­ben, előre megcímzett megrendelővel, neki csak be kellett ikszelnie, me­lyik elemből mennyit kér. Ki is töltötte, le is „iga­zoltatta" a Domus Áru­házban, hogy oda küldhe­tik a garnitúrát, majd pos­tára adta és várt. Várt jó fél évet. Mikor már meg­izmosodott benne a gyanú, hogy biztos kivágták már azt a fát is, amiből az ö ülőalkalmatosságát készí­tik, felhívta a gyárat te­lefonon. Azt a választ kap­ta, hogy magánszemélyek­től nem fogadnak el meg­rendelést, forduljon a he­lyi Domushoz. De akkor miért a színes ismertető, a megrendelő — amin éppen a gyár biztatja a vevőt, forduljon hozzá —, arra már csak a telefon halk kattanása volt a felelet. Ha a gyárral nem sike­rült nyelbe ütnj az üzletet, majd sikerül a Domussal, gondolta. De hamar rá­jött, jobb ha gyorsan fel­ébred, mielőtt efféle ál­mokba ringatná magát. Először is: közölték vele az áruházban, hogy egy elemes ülőalkalmatosság nem attól elemes, hogy ö úgy válogasson a darabjai kózótt, mint galamb a tisz­ta búzában, összeállítják azt jő előre hozzáértő szakemberek, úgy viheti csak, mert úgy az igazi. Ha neki az összeállításból nem kell minden darab, akkor a megrendelésnek is lőttek. Elemenként hoz­zájutni csak a gyártól le­het, mondták és adtak is neki mindjárt a szép, szí­nes, felpántlikázott meg­rendelőből. Szakasztott olyan volt, mint a lel év­vel ezelőtti, amire a gyár a füle botját sem moz­dította meg. Elöntötte a fejét az indulat, ki is for­dult az áruházból azon­nyomban. Annyi ideje azért még maradi, hogy a ha­talmas üvegportálra te­kintsen.y ahol öles betűk hirdetik, hogy „ismét eseng az aranycsengő", vagyis, ha itt vásárol, akár tenge­ren túli utazást is nyer­het, vagy videomagnót, hifitornyot. Azt mondja, utazni az utazási irodák­kal szokott, a képmagnóról is szívesen lemondana, csak bútort szeretne, vég­re. Igaz! nem nyerni, egy­szerűen csak vásárolni — a pénzéért. S ő maga sem tudja már, hogyan, is cseng az aranycsengő? Neki leg­alábbis: hamisan. lt. G.

Next

/
Thumbnails
Contents