Délmagyarország, 1985. december (75. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-31 / 306. szám

Kedd, 1985. december 31. 3 Nyolc évtized után régi szépségében pompázik a pécsi főposta épülete. A külső felújítást — amelynek összege 30 millió forint — a posta magasépítési üzeme végezte el. Szinte teljes egészében kicserélték a mázas pirogránit cserepeket. Láthatóvá vált Magyarország régi címere is, eredeti szépségében Megyei kór-körkép (S.) Üdítő, tüskével ff ff Fiatalok hangos csoportja telepedik le az egyik ven. déglői asztalhoz, fejük fölött a „18 éven aluliaknak szeszes italt nem szolgálunk ki" föliratú tábla. A pincér jő, az egyik ifjú rendel, s kacsint: „öt üdítő, tüskével". A főúr meghajol, távozik, s cinkos mosollyal tér vissza a tele poharakkal. Miért is ne, hiszen a tömény alkoholon 150, mig az üdítőn csak 60 százalékos a haszna. Gondol is arra, kinek mit árt ezzel a „turpissággal"? A példa Biró Klára iskolaorvos tárházából való. S hogy az eset nem egyedi, adatok is bizonyítják. A megye középiskolás diákjainak mintegy 30 százaléka fogyaszt alkoholt, nyíltan vagy titokban. Különösen a szakmunkástanulók néznek igen gyakran a pohár fenekére: a szakmai gyakorlaton ezt is eltanulják az ott dolgozó munkásoktól. A megszokáshoz segíti a fiatalt a társas kapcsolatok romlása, különösen, ha a családban nem találja helyét. Személyiségének egészséges fejlődését gátolja a gyűlölködő hangnem, a hideg, elutasító magatartás. Tekintettel arra, hogy megyénk a válások tekintetében is hátrányos helyet foglal el a ranglistán, föltehetően sok családban nem éppen felhőtlen légkörben élnek a gyerekek. A szülők alkoholizmusa meg beláthatatlan következmények lehetőségét hordozza magában. Az elkeseredett, menekülő fiatalok az utóbbi 10 évben újabb önpusztító szerekhez is nyúltak: a narkotikumokhoz. Ez idő alatt 410 narkomán serdülőt kezeltek a szegedi ifjúsági ideggondozó intézetben. Közülük eddig 6-tól kellett végső búcsút venniük szüleiknek. A családoknak az egészségügynek és a társadalomnak egyre komolyabb gondot okoz ez a veszedelmes jelenség. Tiszta lelkiismerettel aligha lehet hallgatni róla, s strucc módjára homokba dugni a fejünket. A kezelés, a megelőzés érdekében tájékozódni igyekezett a gondozóintézet területünk fertőzöttséeéről, ezért tavaly kérdőíves fölmérést végeztek a szegedi ifjúsági orvosokkal és a SZOTE Igazságügyi Orvostani Intézetével közösen a 15—18 évesek körében. Az eredményről Farkasinszky Teréz főorvos tájékoztatott. A város 14 középfokú oktatási intézményében 1428 tanulót kérdeztek meg. Eszerint a diákok 57,7 százaléka fogyaszt alkoholt, 10 százalékuk napi, heti rendszerességgel. Megdöbbentő a másik adat is: 56,1 százalékuk ismer valamilyen kábítószert vagy kábító hatású egyéb anyagokat. Ügynevezett kemény drogot tudott megnevezni 43 százalékuk, kábulatkeltésre alkalmas gyógyszert 5,5 százalékuk, vegyi anyagokat 22 százalékuk. (Egyszóval ezirányű tájékozottságuk nagyobb, mint szüleiké és a pedagógusoké együttvéve.) A tanulók 1,6 százaléka már kipróbált valamilyen kábítószert vagy pótszert, s saját bevallásuk szerint 0,87 százalékuk rendszersen vissza is él velük. Ezt az esztelen, élet ellen ható jelenséget bűn elhallgatni, s bűn tétlenül nézni. A bűvös szó megint csak a család: a szeretetben, harmóniában élő, közösségnek aligha lehet ilyen vadhajtása. De hogy ne is legyen, s sikerüljön megelőznie a bajt: össze kell fognia megsegítésére az egészségügynek, a belügynek, az igazságügynek, a művelődésügynek, s netán egy életre hívandó új tárcának, a népjólétinek. Égető szükség lenne űj humánszolgáltatások kialakítására: pszichológiái tanácsadókat, családvédelmi segítőhálózatot, klubokat kellene szervezni — a Vöröskereszt, a népfront, a KISZ — és uram bocsa' —, az egyházak közreműködésével. Az idejében adott tanács megelőzheti a betegséget, s hatásosabb lehet, mint a súlyos betegnek adagolt gyógyszer és mindenféle egyéb költséges kezelés. Nem kevesebbről, mint életről, halálról, gyerekeinkről van szó. Gyerekeinkről, akik az alkohol, a narkó hívó szavának engedve irányt tévesztettek, s jól működő fék híján könnyen a semmibe zuhannak. Ismeretes, hogy az öngyilkosságok gyakoriságában is — Bács-Kiskun megyével karöltve — az élen járunk. Szomorú tényként állapítja meg az ifjúsági ideggondozóban végzett vizsgálat alapján Farkasinszky főorvosnő, hogy az elmúlt 4 esztendőben jelentősen nőtt a 20 éves kor alatti veszélyeztetett fiatalok száma. Ezzel van összefüggésben, hogy közülük kerül ki a legtöbb öngyilkosságot megkísérlő fiatal is. Hogyan élnek ezek a gyerekek, milyen hatások érik őket, mig erre a könynyen végzetessé váló tettre határozzák el magukat? A megvizsgált fiatalok családjában halmozottan fordulnak elő a társadalmi beilleszkedés hiányára utaló minták, gyakori a szülök alkoholizmusa. A családok több mint fele instabilis: új házastárs jelent meg vagy csonka családban élt a gyerek, sok közöttük az állami gondozott. A látszólag ép családban pedig sivár érzelmi légkör uralkodik. Pszichés adottságok is közrejátszanak abban, ha a gyerek fejében megfordul az önpusztitás gondolata. Nemcsak az életkorra jellemző vegetatív labilitás, hanem az érzelmi, indulati élet változékonysága is szerepet játszik a hirtelen elhatározásban. A robbanékony, a kudarcot nehezen tűrő vagy zárkózott, gátlásos, depreszszióra hajlamos gyerekek mondanának le az életről. Nem hallgatható el — s végre megszívlelhetné az oktatásügy minden szakembere —, hogy rizikó faktornak tekintendő mai dehumanizált. teljcsítménycentrikus iskolarendszerünk is. A tartós vagy hirtelen jött pszichés megterhelések kimerítik a gyerek energiarendszerét, mert képtelen a fokozott alkalmazkodásra. A konfliktushelyzetek, a gyakori kudarcok megbillentik lelki egyensúlyát, s támasz nélkül — más kivezetőt útat nem találva — a halálba menekül a diák. Mi tehát — a szakember szerint — az életpárti társadalom feladata? Először — és sokadszor — a családnak mint az elsődleges szocializációs műhelynek a stabilizálása, az emberséges iskola megteremtése, az oktatás erős pszichés feszültségeket előidéző légkörének fölol dása. A megelőzést szolgálná a széles körű lelki tanács adó szolgálat, amely tárt ajtóval és okos szóval fogadná a bajba jutott fia talokat is. És még valami: értelmes célt, a lazítás, a kikapcsolódás lehetőségének garmadáját kellene fölkínálnunk gyerekeinknek. Az olyan szórakozásét, amely örömet okoz, amely testüknek, lelkűknek csak hasznára válik. A bö választék láttán bizonyára kevesebben merítené nek a mesterséges örömforrásokból. Chikán Ágnes (Következik: Ki lovakkal, ki atomokkal viaskodik) Határkő S mi bifláztuk. Azóta persze tudjuk, hogy egy-egy korszak nem egyetlen éjszaka, pontosan tizenkét órakor ér véget. Legfeljebb a klasszikus kabarétréfa öregedő főrendje örülhet, hogy kongatják már a középkor végét jelző éjfelet. S ezentúl neki — hál' istennek — nem kell élnie az első éjszaka jogával, immár közreműködése nélkül is házasodhatnak leányjobbágyai. Mégis, ha éppen csak a legújabbkort ábrázolná a tanárnéni oly módon, hogy minden évnek lenne jele, akkor a mostani évszámváltozáshoz egy kicsit nagyobb kerékvetőkövet illene rajzolni. Tervgazdaságunkban űj ötéves periódus veszi kezdetét január elsején. Céljai, feladatai természetesen mások, mint az eddig volt hat hasonló időszaknak. Sót, tovább változott a tervezés módszere. Kevesebb a dokumentumban a várt mutatók konkrét, biztosnak hitt számokkal való meghatározása. Az első két évre részletesebben körülirtak a várt tendenciák, a hátralevő időszakra a legtöbb esetben szinte csak jelzésekről beszélhetünk. Ügy tűnik, ez a módszer napjaink felgyorsult gazdasági folyamataiban eredményesebb lehet. 1 1.1 Mielőtt a „jövőbe" lépünk, nem árt tisztában lenni a múltunkkal. Már hónapok óta látható, hogy az idei év — enyhén szólva — pem tartozik a magyar gazdaság legsikeresebb esztendei közé. Magyarázatot is hallhattunk sokfélét. A legkönnyedébb, a legelnagyoltabb megfogalmazások a gondok többségét a hosszú kemény tél számlájára igyekeztek írni. Aztán a bűnbakok között előkerült régóta ismert, gyenge munkaintenzitásunk, nem hibátlan munkafegyelmünk, túlságosan lassan javuló gazdálkodási hatékonyságunk, alapanyag-pazarlásunk. Az éppen elmúló gazdasági évet talán a legtalálóbban Pulai Miklós, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese jellemezte néhány hete. Szerinte a magyar gazdaság egymást követő évei között kakukktojás 1985. Későn derült ki, hogy nem vigyáztunk eléggé, nem számoltunk minden, a fészket fenyegető veszéllyel. Kicsit mélyebb elemzés kedvéért forduljunk ismét a történelemhez! No, ne a régmúlt időkben mélyedjünk el, hanem csak 1980-ig menjünk vissza. Ez az év is egy új tervidőszakra való felkészülés jegyében telt. öt évvel korábban a nemNem tudom, hogy az általános iskola ötödik osztályában, amikor a történelmi korszakokat tanítják a nebulóknak, segítik-e a tanárok a jobb megértést egy egyenes felrajzolásával. Vagy most már korszerűbb szemléltető módszerek vannak? Annak idején a mi tanárnenink három táblán átérő egyenest húzott. A harmadához rajzolt egy falat. Ez lett az időszámítás kezdete. Utána pedig a korszakhatárokat egy-egy kilométerkőhöz hasonlatos ábrával jelölte ki. zeti termelés egy százalékkal, az ipari termelés négy százalékkal csökkent egy esztendő alatt. A konvertibilis export jóval elmaradt a tervezettől, csak igen kis mértékben emelkedett. Az idén nincs termeléscsökkenés a tavalyi évhez képest. Szerencsére. De a tervtől igencsak jelentős az ipar, az építőipar és a mezőgazdaság elmaradása. S alig valamivel több terméket sikerült kemény valutáért értékesíteni, mint a megelőző esztendőben. A középtávú tervváltást megelőző mindkét évben már az új szabályozók teremtette környezetben dolgoztak a gazdálkodó egységek. A közvetett irányítás módszereinek változása egyszersmind a követelmények szigorodását is jelentette. A vállalatnál maradó nyereség tömegének megőrzéséhez — a növekvő elvonások idején — a legrövidebb üt a belföldi áremelésen kívül a gazdaságtalan export elhagyása. Érdekes módon anyag, alkatrész és készáru beszerzése a tőkés országokból lényegesen olcsóbb, vagy előnyösebb, mint a hazai vásárlás, vagy netán a szocialista import, így az import helyettesítését sok vállalatnál — Szegeden is! — inkább csak kifele hangoztatták, de megrendeléseiket elküldték, a beérkező szállítmányokat fogadták. Nyilvánvaló, hogy az importengedélyezési rendszer rugalmasabbá tétele is hozzájárult a külkereskedelmi többletünk csökkenéséhez. I 2.1 Lakásépítési támogatás vasasdolgozóknak A most befejeződött ötéves tervidőszakban a vasipar 250 vállalatánál összesen mintegy ötvenezren kaptak kisebb-nagyobb anyagi támogatást a lakásépítéshez. A vasasszakszervezetben készített összesítésből kitűnik: 1981—85 között több mint 3 és fél milliárd forintot osztottak szét az építkező dolgozók között, mintegy félmilliárddal többet, mint az előző öt évben. Az országban felépült új lakásoknak majdnem egytizedéhez nyújtottak anyagi támogatást a kohászati, a gépipari és a villamosenergiaipari vállalatok A vállalati támogatások és kölcsönök az építési költségeknek átlagosan 10—12 százalékát fedezték, a korábbi 8—10 százalékkal szemben. Az egy főre jutó támogatás öszszege 40—50 ezer forintról 70 ezer forintra emelkedett. A lakásépítési támogatásban részesülők 67 százaléka fizikai dolgozó volt, 48 százalékuk 30 évnél fiatalabb. Az Ipari Minisztérium és a vasasszakszervezet irányelvei alapján általában jól működtek a vállalati lakáselosztó bizottságok, amelyek munkájában, a döntések előkészítésében és meghozatalában aktivan részt vállaltak a szakszervezeti testületek is. Különösen eredményesnek bizonyult a csepeli vállalatoknál, az Ikarusban, a Tungsram Rt.nál, a Videotonban és a Dunai Vasműben az ilyen bizottságok munkája és a lakásépítkezések tamogatása. Jövőre, illetve a következő tervidőszakban a lakásépítkezések támogatása továbbra is kiemelt feladat lesz Közben a mi gyengének ismert forintunk a Közös Fiac országainak közös valutájához, az ECU-hoz képest öt-hat százalékkal felértékelődött. Ennek a vállalatok kevésbé örültek. Mert ugyanakkor idehaza a termelői árak két-négy százalékkal nőttek. Így a csökkenő árbevételű konvertibilis elszámolású exporthoz a hazai partnerektől az anyagokat és az alkatrészeket drágábban vehetik csak meg az exportőrök. Tehát ilyen színei is vannak a kakukktojásnak. Az előbbi elemzésnek egy kicsit az is volt a célja, hogy a segítségével az előttünk álló évekre is tudjunk következtetni. A nemzeti jövedelem 1981-ben — az 1980fcs visszaesés után — 2,5 százalékkal nőtt hazánkban. Akkor a konvertibilis elszámolású export csák 2 százalékkal emelkedett- egy év alatt, de 1982—83-ban a növekedése meghaladta a 10 százalékot. A következő esztendőben — gondos elemzések szerint — a világpiaci helyzet, a cserearányok lényeges változása nem várható. Reménykedhetünk a szabad kereskedelmet nagy mértékben befolyásoló politikai légkör lassú enyhülésében. Az idén jelentős mennyiségű korszerű gépel vásároltunk. Ez 1986-ban kapneitástöbbletet adhat a népgazdaságnak. Mégpedig olyan színvonalú termékek készülhetnek ezeken a berendezéseken, amikre nem megoldhatatlan feladat vevőt találni. S persze előfordult az is. hogy a vállalatok — kedvező támogatás reményében — „jó bázist" készítettek elö a hetedik ötéves terv indításához. j 3. | Csak egyetlen példa arra, hogy mekkora a taktikázás a szabályozókkal a gazdálkodó egységeknél. Az év utolsó napjaiban több szegedi' vállalatnál és szövetkezetnél osztottak váratlanul, a dolgozók állal nem várt, előzetesen normákhoz nem kötött bért. Ennek több esetben az volt az oka, hogy az eddig szigorított központi bérszabályozásba sorolt egységek januártól áttérnek a keresetszint-szabályozási formába. Az idén az utolsó hónapig nem használták ki — talán mert nem volt teljesitménynövekódtS? — a szigorított közporili bérszabályozás adta csekély, de adómentes bérniiveiési lehetőségeket. Most gyorsan pénzt kerítettek és osztottak, hogy jövőre magasabb bérszintről indulhassanak az emberekért folytatott versenyben. Legalább a többi szegedi vállalattal szemben ne romoljon a pozíciójuk. A tervező mindig lavirozik az elvárások és a reálisan elképzelhető teljesítmények között. Törvényszerűen hazánkban az immár hét szűkös esztendőben (1979 óta tart a magyar gazdaság konszolidálási folyamata) összegyűltek a társadalmi igények. Temérdek a sürgető gond. Nyugdíjak reálértékének jelentős csökkenése, fiatal pályakezdők nehéz helyzete, az életszínvonal stagnálása, beruházások elmaradása (ami a jövőnk megalapozását jelenti)... Hadd ne soroljam tovább! Az Országos Tervhivatal álláspontja szerint a népgazdaság a következő öt évben a társadalom várakozásainak csak a minimumát elégítheti ki. Ez a cél azonban az előre becsülhető teljesítményünknek a maximumát igényli. Bőle István Sikeres Mezőgép-export Az idei utolsó exportszállítmány is útra kelt a Szolnoki Mezőgép , Vállalattól. Az ország legnagyobb mezőgépipari vállalata több mint két és fél milliárd forint értékű éves termelésének csaknem a kétharmadát külföldi megrendelésekre gyártották. Tőkés exportjuk a tavalyihoz képest mintegy a negyedével nőtt, értéke meghaladja a 410 millió forintot. A korszerű szálastakarmány-betakaritó gépcsaládnak biztos és sikeres piacot találtak az NSZKban, Franciaországban. Dániában és Olaszországban. Üj partnerük a nagynevű olasz Fiat cég amely első ízben -'-• Idén vásárolt Szolnokról szálastakarmány-betakaritó gépeket. A vállalat külpiaci sikereinek egvik megalapozója a műszaki és technológiai színvonal állandó emelése. Az elmúlt időszakban automatikus lemezmegmunkáló központot. három tucat számjegyvezérlésű esztergát állítottak munkába. Terveik szerint az elkövetkező öt évben harmadával növelik a vállalat termelését. amelynek értéke igv meeközelíti a három és fél milliárd forintot, s a tőkés országokban irányuló exportjuk eléri a termelés negyven százalékát